OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. január 22.
» Hozzászólások (1)
Címkék:
     

Mit nem teszek egy tanteremben?

8. Sosem alázom meg a gyereket

„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni
és szabadságban kell elbocsátani.”
Rudolf Steiner

Katalin harmadikos. Osztályának „leggyengébb” tanulója. Állandóan problémákkal küzd, ritkán készít hibátlan leckét. S bár felszerelése mindig rendben megvan, az órákon – úgy tűnik – figyel, dolgozik, mégsem halad a tanulmányaival. Tanítója folyamatos unszolása, segítsége ellenére a kislány képtelen az elvárásoknak megfelelni, mélyen a többiek teljesítménye alatt produkál. Visszahúzódó is, magától nem szívesen vállal el feladatokat, megbízatásokat: nem csak a tanítási órákon, de a közösség életében sem. Halk szavú, állandóan bánatos.

Történt egy napon, hogy a tanító rosszabb hangulatban ment osztályába, s Katalinnak sikerült azonnal kiborítania: ismét hibás volt a matek leckéje. A tanító elvesztette türelmét: „Hogy lehetsz ennyire figyelmetlen és buta?” – kérdezte. Lemondóan legyintett a kezével, mint aki tényleg lemondott a kislányról. Katalin pontosan értette a gesztust, de értette az egész osztály is. Bár a „hülye” szó nem hangzott el, mindenki sejtette, hogy ezt mondta volna a tanító, ha nem vigyázott volna a szájára. „Te állandóan rosszat teszel” – folytatta, és nem vette észre Katalin ködfátyolos szemét.

Így ment ez majd még egy évig, míg Katalinhoz megérkezett a segítség. A napközibe helyettesíteni került egy gyógypedagógus kolléga. Pillanatok alatt kiderült egy hangos olvasási gyakorlat során, hogy Katalin nem érti, amit olvas. Technikai értelemben „szépen” olvasott, de nem értette. A gyógypedagógus számára az első intő jel az volt, hogy folyamatos ugyan az olvasás, ám hangsúlytalan, nem követi a szöveg értelmét. Mikor a rávezető kérdéseket feltette, és Katalin nem tudott válaszolni, nyilvánvalóvá vált számára, hogy itt komoly probléma lehet.

Egyeztetett a napközis kollégával, megbeszéltek egy terápiát, aminek köszönhetően a kislány a tanév végére látványos javulást ért el. Ám eddigre már annyi „bántást” kapott a tanítótól hogy nagyon nehéz volt a holtpontról kimozdítani. De végül sikerült! Katalin kinyílt, „normális” lett ő is.

Az esetben szereplő kislányt tudatosan sosem alázta meg a kolléga, ám az odavetett dorgáló mondatok, bizonyos tevékenységekből történő kizárás bénítóan hatottak rá. A tanító nem akart rosszat, csak úgy próbálta meg a kislányt motiválni, ahogy nem lett volna szabad. Dorgálás, szidás helyett dicsérd meg azért, amiért csak lehet – vallom. Persze egyáltalán nem könnyű ezt betartani. Magam is szóvá szoktam tenni a gyerekek csínyeit, rosszaságait, rendre megbeszéljük, mert ezeken nem lehet szó nélkül szó nélkül túllépni. Ez azonban nem fajulhat odáig, hogy megbántsam a gyereket,. A fent említett példa nagyon „idilli”, nagyon finom, nagyon lebegő. De találkoztam igazán súlyos sértésekkel, melyeket „kolléga” ordítva vágott a gyerek fejéhez. Azt nem tudom, hogy mit is várt ettől, azonban az biztos, hogy elvágta az utolsó szálakat is, melyek még nem csak hozzá, hanem általában az iskolához kötötték az érintettet.

„Ezt otthon csináld a jó édes anyádnak! Kíváncsi lennék ahhoz, hogy ő mit szólna hozzá! Mert megnevelhetett volna igazán!” – fröcsögte mondatait a kolléga üvöltve a nyitott tanterem ajtajában, esetenként a folyosón a minket befogadó iskola második emeletén. Gyerekeim megdöbbenve hallották ezt a nyitott informatika terem ajtaján keresztül. Kimentem a folyosóra, mert sokadszor fordult ez már elő: azon gondolkodtam, hogy át kellene menni és beszélni a kollégával. De az ötlet azonnal elillant, hiszen mit is tehetnék én, egy másik iskola pedagógusa? Közben kijöttek a folyosóra a pedagógiai szakszolgálat munkatársai, akik ugyanezt fontolgatták. Azután hirtelen csend lett, s mialatt behúztam a termem ajtaját, kissé szégyenkezve állapítottam meg, hogy én sem tettem meg, mit kellett volna.

Mert gyereket sosem alázhatunk meg – se nyilvánosan, mindenki előtt, se négyszemközti beszélgetéseinkben! A „vétket” meg lehet úgy is beszélni, hogy sértő jelzőimmel, bántó mondataimmal nem taszítom el l a gyereket. Hazudni természetesen nem szabad, a bűn az bűn, mindegy, hogy ki követi el. Meg kell beszélni a dolgokat, lehetőleg tárgyilagosan. Valahogy úgy, ahogy az EMK-ban tanítják a tréningeken. Ugyanakkor nem vagyok elfogult híve a zsiráfnyelvnek1 sem, mert én nem tudok ennyire kiszámítottan se gondolkodni, se reagálni. (Nekem egyébként már a „sakál-nyelv” elnevezéssel is bajom van, mert ha valóban így beszélek, márpedig szoktam, akkor sakál vagyok, és ez engem sért, mert bár csodálatra méltó állat, de mégis...)

Pályám kezdetén velem is előfordult, hogy hirtelen, ösztönösen reagáltam bizonyos dolgokra, ám ilyenkor is nagyon vigyáztam:meg ne bántsam a gyerekeket! Olykor nyersen voltam őszinte, megjegyzem, erre ma is képes vagyok, ha szükségét látom. De ez a reakcióm főleg felnőtteknek, kollégáknak szól, mert ők talán elviselik. Az ösztönös, hirtelen reakciókat azonban hibának tartom.

Egy rosszkor odavetett, át nem gondolt jelző, megjegyzés és a gyerekben egy világ dőlhet össze. Magam is sokszor mondtam ebédeltetés közben tréfásnak szánt megjegyzésemet: Tömjük csendben a majmot! – én is így hallottam annak idején és humorosnak is tűnt, de nem biztos, hogy mindenkinek az. Utólag ez sokszor eszembe jut. Hibáztam vajon? Megbántottam vele bárkit is? Lehet. Olyan sokszor beszélünk dühből, kellő meggondolás és megfontolás nélkül!

A kislánykának gyönyörű szőke, hosszú haja – volt. Egész addig, míg egy napon össze nem szedett valahol egy kellemetlen lakót, aki mindjárt egész családjával költözött be a hajzuhatagba. Teltek a napok, szaporodtak a lakók, míg egy nap, órán, ki nem hívtam a lánykát az írásvetítőhöz egy feladat megoldásához. Igen. Ki lehet találni, hogy mi történt. A falon egyszer csak megjelent egy nagy szürke folt, ami szép lassan el is evickélt onnan. Tetű volt.

Gyorsan a helyére küldtem a feladat megoldása után, nem beszéltünk az eseményről, megvártam az óra végét. Utána a szünetben felhívtam anyukát a munkahelyén és elmeséltem, hogy mi történt. Akkoriban még nem voltak védőnők, meg orvosok az iskolákban, csak a szülőhöz lehetett fordulni. Anyuka hamarosan meg is érkezett és hazavitte a kislányt.

Teltek a napok. Aztán megjelent a lányka – szép hajzuhataga eltűnt. Nem voltak még ilyen hatékony és korszerű szerek, mint ma, sokszor csak a hajlevágás segítethetett a készítményeknek, hogy sikeresen el lehessen távolítani a kellemetlen lakótársakat. A kérdéseket rövidre zártam azzal, hogy beteg volt, és milyen nagyszerű új frizurája van.

Lehetett volna már a kivetítőnél sikítani: Jajj, tetű, azonnal menj haza! – de nem lett volna értelme. (Most megvakartam saját fejemet – lehet, hogy te is kedves olvasó? – akkor te is pedagógus vagy?) Lehetett volna elmesélni, miért van rövid haja – de mi haszna lett volna? Pedig tudok nem egy olyan esetet, mikor pellengérre állította a pedagógus a gyereket, mintha tehetne róla. Szegény kislánynak elég veszteség volt csodálatos hajkoronájának veszte, mi értelme lett volna megbántani, megalázni?

Dolgozatosztás. A pedagógus sorba teszi a dolgozatokat, legfölülre a legjobbakat, alulra kerülnek a gyengék, a buták. Fel is olvassa az eredményeket, kihangsúlyozza, hogy xy milyen zseniális volt és zx mennyire nem tudott semmit. Sokan még csemegéznek is az ökörségekből, amit ezek a kölykök írtak – ilyenkor az osztály szerencsésebb része és a pedagógus is együtt hahotázik.

Belegondoltunk már valaha, hogy milyen érzés lehet „butának” lenni?! Milyen érzés lehet annak a gyereknek, aki valószínűleg otthon is megkapja a magáét a szüleitől, hogy az a közösség, melynek eddig egyenrangú tagjának vélte magát, most kineveti, kigúnyolja? Ezek a gyerekek nagyon hamar kerülnek a perifériára, lesznek egy osztály kívülállói. Előbb csak ezért, később már dacból sem igyekeznek majd jobbak lenni. Innentől a folyamat, hacsak nem kerül egy jó szakember kezébe, szinte megállíthatatlan. Ezek a gyerekek elvesznek. Vigyázzunk rájuk, tiszteljük bennük is az embert!

Beszélni kell a napjainkban indulatokat korbácsoló agresszióról az iskolákban. Sajnos egyre gyakoribb a gyerekek között is egymás bántása, megalázása, sértése. Lépjünk fel következetesen ezen jelenségek ellen! Az iskolai erőszak és különösen annak egyik fajtája, a verbális erőszak, mindig is jelen volt a sulikban, a testi erőszak kevésbé. Ennek egyik oka a nagyobb fegyelem, kevesebb „szabadság”, illetve a következetesebb családi és környezeti nevelés volt. Mindez ma már nincs így! A család alig képes betölteni ezt a feladatát, erről jó huszonéve írtam diplomamunkámat – probléma volt ez már akkor is, bár nem volt általános jelenség. Ma szinte nem találni iskolát, ahol a csúnya, közönséges beszéd ne lenne általános – még a jó nevű iskolákban is rendszeresen elhangoznak trágár mondatok, kifejezések és szavak. Nem mondhatjuk azt, hogy sajnos az van, és nem tárhatjuk szét megadóan a kezünket!

„Nyelvében él a nemzet” Széchenyi gondolata ma sokkal inkább kell, hogy figyelmeztessen bennünket arra, hogy nagy a baj. Az természetes folyamat, hogy nyelvünk időről időre megújul, új szavak kerülnek be és idejétmúlt kifejezések felejtődnek el, de a szlengnek ilyen mértékű térhódítása, a trágár szavak és kifejezések elfogadottá válása meggyőződésem szerint nem normális folyamat! Ez oda nem figyelés, nem nevelés következménye! Már a médiában is rendszeresek a helytelen kifejezések, a nyelvtanilag pontatlan és helytelen megfogalmazások. A trágár beszéd ellen fel kell lépnünk és nem csak a magyartanár feladata ez, hanem mindannyiunkké! Akárcsak a testi erőszak ellen.

Két gyerek verekszik a folyosón. Társaik körbeállják őket és hangosan szurkolnak nekik. A folyosón ügyeletet ellátó kolléga, többnyire nő, rutinosan elkerüli őket, a folyosó másik vége felé halad, nehogy közbe kelljen avatkoznia. Valószínűleg nem is merne, hiszen meglehet, hogy a gyerekek ellene fordulnak. Vagy valamelyik sértve érezve magát, behívja a szülőt, aki a pedagóguson fog elégtételt venni.

Mennyire mindennaposak ezek a jelenetek! A pedagógus pálya elnőiesedett és kevés az a kolléganő, aki két nagydarab verekedő, káromkodó fiú közé be merne lépni! Ez érthető is, csak el nem fogadható. Valamilyen megoldást kell erre találni, de nem gondolom, hogy a biztonsági őr, a detektoros kapu megoldás lehetne. A legjobb talán az a megoldás lenne, ha következetes neveléssel kicsi kortól kezdve az erőszak ellen nevelnénk a gyerekeket. Erre teljes módszertan, gyakorlatok nagy gyűjteménye rendelkezésre áll.

Az iskolai erőszak mögött is szinte minden esetben megtalálható a megaláztatás, a vélt vagy valós sérelem. Ennek nincs helye a gyerekekkel való munkában – különösen egy pedagógustól elfogadhatatlan ez a viselkedés. Egy viccesnek szánt megjegyzés is komoly károkat tud okozni. Gondoljuk meg!

„Gyáva kukac ez! Megütöttél evvel a szóval, nyakon csaptál vele, szennyes, megalázó szó volt. Nem vetted komolyan a halálfélelmemet.”2

Leiner Károly

1 EMK – erőszakmentes kommunikáció, melynek alapfelvetése szerint a kommunikációban résztvevők vagy a sakál (erőszakos) vagy a zsiráf nyelvét használják. Négy lépése: "Mi történik most?" (megfigyelem)-"Mit érzek most?" (tudatosan vizsgálom érzéseimet)- "Mire lenne szükségem?" (szükségleteim meghatározás)- "Mit tehetnék most?" (kérésem, megoldási stratégia).

2 Peter Härtling – Panaszos utóhang - Magvető Könyvkiadó, 1982

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

tanitonenike | 2012. január 24.
Kedves Károly!
Olvasom a sorozatot, ez az én Bibliám. Pályakezdőként jó lett volna, ha az egyetemen találkozom ilyen pedagógusokkal is, nem csak az elméleti pedagógiával, akkor a mostani mindennapos konfliktusokat talán jobban, okosabban fel tudnám dolgozni. (miért nem tanítja a jövő pedagógusait?)

Talán akkor nem ment volna el a pályáról már a végzéskor szinte mindenki, akikkel együtt készültünk "megváltani a világot", ahogy Ön írta valahol. Remélem, hogy folytatódik még a sorozat, rendkívül hasznosnak tartom. Jó egészséget Önnek!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.14.
"Semmibe veszik a tiltakozást" - az egyetemi dolgozóknál is kiverte a biztosítékot a túlóratörvény
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöksége mély felháborodását fejezi ki a munka törvénykönyve egyéni képviselői indítvánnyal történt, a szakszervezeti és társadalmi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Több ezer kínai és az iráni hallgató tanul a magyar egyetemeken: itt vannak a friss adatok
Egy év alatt négyezerrel emelkedett a magyar felsőoktatási intézmények külföldi hallgatóinak száma: míg a 2016/2017-es tanévben 26 519, addig az előző tanévben már 30 276 külföldi tanult...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola
Egy seattle-i iskolakerület 18 középiskolájában 2016 őszén vezették be a későbbi tanításkezdést: 7.50 helyett csaknem egy órával később, 8.45-kor kezdődött az iskola. A szülők vegyesen...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
Több mint 45 ezer könyvet osztanak szét szegény gyerekek között
A Libri 2018-as karácsonyi kampányában arra kért mindenkit, hogy vigyék el adománygyűjtő pontjaihoz azokat a gyerekkönyveiket, amik régóta a könyvespolcaik mélyén rejtőznek, és amelyekkel...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
A PDSZ szerint sincs más lassan, mint az országos sztrájk
"a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T/3628 számú, rabszolgatörvényként elhíresült törvényjavaslat minden elemét és annak elfogadásának körülményeit is elutasítja. Úgy vélj...
(Forrás: Pécsi Stop)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek