OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. február 5.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
   

Mit nem teszek egy tanteremben?

9. Soha nem ütöm meg a gyerekeket

„A hallgatás, mint büntetés, hatásosabb, mint egy pofon vagy a szidalmazó szavak özöne.”
(Anton Pavlovics Csehov)

Elképzelni nem tudom, hogyan lehet egy gyermeket megütni! Egy gyengét, egy nálunk elesettebbet! Ugyanakkor tudom és személyesen is megtapasztaltam a pályám során, hogy vannak olyan pedagógusok, akik szívesen alkalmazzák rendszeresen a „makarenkói”1pofont. Korábban, a szocializmus idején, a legendák szerint több pofon csattant el a tantermek zárt világában – állítják a szakértők. Ha ez igaz is, akkor is csak annak tudható be, hogy a jelenlegi törvények keményen szankcionálják a pedagógus esetleges tettlegességét. Magam nem így emlékezem. Tény, hogy voltak erőszakos jelenségek, én is átéltem hasonlót, de egy életre tanultam belőle. Olyan mélyen azonban nem érintett meg, hogy akár csak a pontos idejét meg tudnám mondani. Valamikor második, vagy harmadik osztály táján nem jelentkeztem óra elején azokkal, akik nem készítették el a leckéjüket. Természetesen kiderült a turpisság – nem is értem, hogy miben bíztam? – és a tanító nénim kivitt az osztályból a mosdóba. – Te pedagógusgyerek vagy, nem teheted meg, hogy nem mondasz igazat! – valami ilyesmit mondott és lekevert egy, nekem annak tűnő, hatalmas pofont. Soha többet nem próbáltam megúszni ezeket a kínos pillanatokat, nem is fordult elő többé ilyesmi. Mint, ahogy az osztályban sem. Lehet, hogy csak szerencsénk volt? Nem tudom. Az biztos, hogy se előtte, se utána nem találkoztam erőszakkal az iskoláim során.

Meglepő és megrendítő módon épp ott találkoztam ezzel ismét, ahol a legkevésbé vártam: a sérült gyermekekkel foglalkozó pedagógusoknál. Kerestem a magyarázatot abban a helyzetben, az összefüggést, hogy miért éppen ott, de nem találtam, így azt kell hinnem, hogy ott és akkor a két dolog – a fogyatékos gyerek, vagy a fogyatékosság ténye és a tettlegesség – nem volt összefüggésben egymással. Így csak az emberi jellemre foghatom a tapasztaltakat. Az biztos, hogy a sérült emberkékkel foglalkozó kollégákat sokkal nagyobb stressz éri, mint az egészséges társaikat nevelő pedagógusokat. Ezzel meg kell birkózni, meg kell tanulni kezelni ezt a hatást, semlegesíteni magunkban a fájdalmat, tehetetlenséget, értelmetlennek tűnő momentumokat. Kibeszélni, kiírni magunkból, mert másképpen nehezen elviselhető teher lesz rajtunk. Ilyenkor válunk gyakran érzéketlenné, kedvtelenné, olyanná, akik el tudnak menni egy síró gyermek mellett anélkül, hogy csak egy-egy érzés megmozdulna a lelkükben.

Persze álságos dolog lenne, ha nem vallanám be, hogy magam is sokszor voltam a határán annak, hogy megpofozzam a tisztelt csemetét, annyira aljasul próbált meg viselkedni, de időben sikerült visszafognom magam. Talán az fogta meg a kezem, hogy az agyam gyorsabban közölte velem, mint mozdult a kezem: lehet, hogy a csemete nem is érti, hogy mit tett, mit mondott?! Olyannyira hiányoznak a gyerekek életéből az útmutató példák, a normák, hogy lassan nem is lehet csodálkozni a diákok tettein, elképzelésein, elvárásain. Ahol a családi nevelés és példa gyenge lábakon áll, vagy nem is létezik, ott ezek az esetek gyakrabban fordulnak elő. Az elmúlt évtizedek legnagyobb vesztesei a gyerekek voltak! A rendszerváltás kétségtelenül tönkre tett családokat, életeket, hiszen közvetlenül akkor és utána munkahelyek százezrei szűntek meg: a munkanélküliség alig néhány év alatt a 0,6 százalékról majd 14 százalékra nőtt. Ezzel kezdődött meg egyre szélesedő rétegek folyamatos lecsúszása, ami mára odavezetett, hogy a magyar társadalom szerkezete teljesen felbomlott, megváltozott, felborult. A sokgyerekesek, az alacsonyan képzettek, a cigánylakosság a mélyszegénységbe csúszott le és ma már ismét olyan történetekkel szembesülünk, melyeket klasszikus íróink könyveiben olvastunk gyermekkorunkban az iskolákban. Ma már nem csak segélyért állnak sorba az emberek, hanem cipőért, ruháért, élelemért. Ugye valamennyien emlékszünk Móricz Hét krajcár történetére, Móra ebédre kökényt evő bice-bócájára?

Ezek a gyerekek felnőttek, utódaik születtek, kik most koptatják a padokat – ha bejárnak. Vajon ezekben a családokban, ahol most már sokgenerációs a munkanélküliség, a szegénység, az egyre mélyebbre lecsúszás, működhet-e megfelelő nevelési tényezőként a család?

A választ mindannyian tudjuk.

Nem vagyok pszichológus, csak szülő. Ha lehetne is az iskolákban alkalmazni a „makarenkói” pofont, vajon lenne-e értelme? Azoknál a gyerekeknél, kik így élnek, akiknek életterük az utca és annak minden mocska, eredményes lenne-e egy kijózanító, figyelemfelhívó tasli? Biztos, hogy nem. Ők ennél sokkal keményebb dolgokat élnek meg, fel sem vennék az egészet, illetve természetes reakciójuk az agresszió lenne – visszaütnének – mint teszik is.

A fiú nevelőotthonos. Se apja, se anyja, mindent társaitól tanul és az utcától, ahol a legtöbb idejét tölti, pedig még csak 12 éves. Kisegítő iskolába jár, most ment ötödikbe, noha könnyen elképzelhető, hogy ha szerető és gondoskodó családban nő fel, akkor útja nem ide vezeti.

Most azonban ide jár és nagyon nehezen viseli a kötöttségeket, bizonyos pedagógusok „beszólásait”, megjegyzéseit. Alsós tanítója szeretettel és megértéssel viszonyult hozzá, mostani osztályfőnöke azonban nem szereti. A köztük levő erőviszonyokat már a kezdetek kezdetén tisztázni igyekezett, s míg az alsós tanító is szóvá tette a fiú „kilengéseit”, addig ő ezeken folyamatosan lovagol. Gyanítom, hogy valamelyik ilyen csínytevést követően ordíthatta le a fiú fejét, minek dulakodás lett a vége. Megpróbálta lefogni az egyre jobban megvaduló fiút, ám nem bírt annak erejével. A fiú bizony megverte a pedagógust, majd kiszökött a suliból és egész a nevelőotthonig rohant – nyomában egy asszisztens kollégával.

Az erőszak, az ütni próbálás itt sem érte el a kívánt eredményt, nem is érhette el, hiszen ez a kölyök megszokta, hogy meg kell védenie magát mindenkivel szemben.

Ülök szemben egy fiatal felnőtt sráccal. Hallgatom a történetét, nincs étségem afelől, hogy amit mond, az igaz. Eddigi történetei is mind-mind a harcról, az erőszakról szóltak, ez is ilyen. Elmeséli, hogy baráti társaságával hogyan vertek meg egy kislányos apukát az egyik tömegközlekedési eszközön csak azért, mert a férfi rászólt valamiért a lánykára. Beszóltak neki, hogy képzeli, hogy így beszélhet a lányával? A férfi, nyílván feldúlva, visszaszólt és ez elég volt a társaságnak, hogy belekössenek és megverjék – a síró kislány előtt.

Mikor végére ér a történetnek, kolléganőm megpróbálja rávezetni arra, hogy mennyire helytelen,, amit tettek. Okosan teszi, nem dörgöli a kölykök orra alá a bűnüket, hanem hasonló sztorit képzeltet el a fiúval és utána elemzik együtt: ki a sértett, ki a bűnös. Megbeszélik.

Más-már azt hiszem, hogy eredményes lesz a módszer, de a rávezető kérdésre adott válasz, a végső konklúzió levonására tett próbálkozás eredménytelen: a fiú szentül meg van győződve, hogy amit tett, az úgy volt jó és az volt a helyes. Magyarázata annyi, hogy ő az utcán él, meg kell védenie magát, és ha nem teszi, akkor abba bele fog pusztulni. Ez olyan mélyen gyökerezik benne – mellesleg ilyen szempontból teljesen igaza van – hogy ég azt sem fogja fel, amit pedig maga mondott ki nem sokkal előtte. Nevezetesen azt, hogy most nem ő volt fenyegetett helyzetben, nem őt provokálták. Neki mindegy, az erőszakos válasz beleégett, nem is tud már nélküle élni.

Nincs még 20 éves sem.

Ezekkel a gyerekekkel szemben „erőszakot alkalmazni” botor dolog lenne – azontúl, hogy maga az erőszak ténye is elfogadhatatlan.

Hogy mégis van rá példa, azt mindannyian tudjuk. Akkor is, ha a híradások egyelőre csak a másik fél: a pedagógus sértettségéről szólnak. Vannak azonban balga emberek, kik tehetetlenségükben kezükkel akarják megvédeni vagy visszaszerezni rég elveszett tekintélyüket. Hiábavaló törekvés!

Leiner Károly

1Valószínűleg nem olvasták Makarenkó műveit, hiszen egyértelműen kiderül ezekből, hogy Makarenkó éppen az erőszak ellen volt!

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

zöldbéka | 2012. február 6. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Vállalom - de így gondolom, amióta gyakorlom a hivatásom. Biztos szerencsés vagyok...
anarchista | 2012. február 6.
Ez színtiszta idealizmus! A ma iskolája nem ilyen, nem is működhet így! Tiszteljük a nagy csibészeket, akik testi erejükkel fenyegetik a tanító néniket? Jó, ne üss, de hogyan védd meg magad? Könnyű eljátszani a demokratát, de valóban ilyenek a mai iakolák és így kell(ene) benne élni, dolgozni?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.14.
Sztrájk lehet az iskolákban? Akciósorozatba kezd az egyik pedagógus szakszervezet
A PDSZ akciósorozatának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, „a pedagógusok munkaterhelése a 2011-es köznevelési törvény bevezetését követően átlépte azt a határt, amelyen túl má...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.14.
Palkovics László: „szintet lépünk” a szakképzési intézmények fejlesztésében is MTI
Palkovics László szerint az iskolákból kikerülő fiatalok az alapkompetenciákon túl olyan tudással és készségekkel kell rendelkezzenek, amelyek segítségével megállják a helyüket a 4....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.14.
Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció
A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.10.14.
Herczeg Szonja: Mentálhigiénés foglalkozásokat az iskolákba!
Az adatok magukért beszélnek, kevés a hozzáfűznivaló. Amit én, mint érintett minden alkalommal hangsúlyozok – és ez így lesz, amíg csak tehetem –, hogy ha egyetlen plusz tantárgyat bevehetn...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.10.14.
A bölcsészek szívhatják meg legjobban a felsőoktatási átalakítást
Lannert Judit oktatáspolitikai szakértő szerint Palkovics László volt oktatási miniszter, jelenlegi innovációs miniszter egy valós problémára reagált, amikor felvetette, hogy ki kellene terjeszteni...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.10.14.
Játékosan a pénzügyekről
Egy költözés apropóján például szóba kerül a hitel fogalomköre, a megtakarítás és a kereskedelmi bankok működése is. A K&H animációs sorozatához mobilalkalmazás is készült, amelyet...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.10.14.
Arccal a tandíj felé
A kormány álmokat kerget, amikor a hatékonyság javulását várja a felsőoktatás piacosításától – állítja Polónyi István oktatáskutató. Az egyetemek elveszthetik akadémiai jellegüket...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.10.13.
Sok pénzt veszítenek a tanárok a vetítési alap bebetonozásával, petíciót indít a PDSZ
019-ben is az 101 500 forintos vetítési alap határozza majd meg a pedagógusok bérét, hiába kéri évek óta a szakszervezetek, hogy vagy emeljenek a vetítési alap összegén, vagy térjenek vissza...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.13.
Ápolási díj: 18 év fölötti gyerekek után is jár majd
a kormány döntése értelmében az önellátásra képtelen gyermeküket otthon ápoló szülőknek 2019. január 1-jétől bevezetik a gyermekek otthongondozási díját (gyod), amelynek összege brutt...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek