OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése

13. Soha nem felejtem el megfelelően motiválni a gyerekeket

„Olyanokra képes vagy, amit talán még te se tudsz,Elfut az élet, jól teszed, hogyha vele futsz.”
Akkezdet Phiai

Ha tudom, ismerem őt, akkor kihasználhatom az ezekben az ismeretekben rejlő motivációs lehetőségeket, alkalmakat. Ez a pedagógiai folyamat legelső és legfontosabb lépése. Mindig azt vallottam, hogy kellő motiváció mellett az én szerepem, a pedagógus szerepe az oktatás-nevelés folyamatában csak annyi, hogy a gyerek számára nehézséget jelentő összefüggéseket, ismereteket érthetővé tegyem – ha kéri. Az ismeretek megszerzésének annyi módja van már, a pedagógus ismeretközlő, ebben egyeduralkodó szerepe már rég a múlté. Már régen nem csak a tanító birtokolja a tudást, a tudás, az ismeretek összessége bárki számára hozzáférhetővé vált, aki késztetést érez megszerzésükre. Én semmit nem taníthatok meg a tanítványaimnak, ha ők nem akarják.

Ennek az akarásnak feltétele a kellő motiváció, amit akkor tudok kialakítani a tanítványaimban, ha ismerem, szeretem és tisztelem őket.

A hatásos motiváció egyik pillére tehát a személyre szabottság. Általánosságban nehéz a tanulási kedv felkeltése: apró lépésekhez kell apró célokat kitűzni, melyek valóban megvalósíthatóak. „Tanulj, hogy ember legyen belőled!”, „Tanulj, hogy ne kerülj utcára!”, „Tanulj, hogy ne maradj buta!” – ezek teljesen hatástalanok. Olyanok, mint a tízedik figyelmeztető az ellenőrzőben – értelmetlen és semmilyen funkciót nem tölthet be.

„A tanulókat nem az egyes tanítási órákon, esetlegesen, izoláltan beiktatott mozzanatokkal, hanem a tanítás megfelelő minőségével kell motiválni.”
(Réthy Endréné 1999)

Négyféle szintjét különbözteti meg a tanulási motivációnak: 1. a beépült motivációt, amikor a tanuló belső késztetésből, erkölcsi okokból tanul (ekkor a szülőnek, vagy akár a pedagógusnak megfelelés kényszere vezeti), 2. belső motivációt, amikor a „tudásvágy” hajtja, 3. külső késztetést, mikor a jegyért, valamilyen jutalomért dolgozik, 4.és presztízsmotivációt, ami a külső és belső motiváció keverékéből áll. Mindezek alapja egy már meglevő motivációs szint, amelyre támaszkodhatunk, melyre építkeznünk kell. Második pillére tehát ennek a szintnek az ismerete, megismerése. Ezért olyan fontos, hogy valóban megismerjük tanítványainkat.

A fiú általában félénk volt, csendes és kissé visszahúzódó. A tanulás nehezen ment, bár az akarat megvolt, de többnyire nem hitte el, hogy valóban képes az elvárt teljesítményre. Aztán megtörtént a „csoda”. Elutazott egy hétre Oroszországba, ahol a speciális Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett és már mint Európa-bajnok érkezett haza.

Ugyanazzal a szerénységgel és csendességgel mutatta aranyérmét nekem, ahogy az órákon dolgozott. Azonnal tudtam, hogy most kell ütni a vasat! Mindenfelé körbevittem a fiút, eldicsekedtem helyette, ő meg „bezsebelhette” a pedagógusoktól, gyerekektől a dicséreteket. A továbbiakban elég volt utalni arra, hogy, aki képes volt egy ekkora versenyen a legjobb lenni, annak nem okozhat problémát az előtte álló feladat sem. Aki képes volt egy bonyolult gyakorlatot megtanulni és begyakorolni, az bármire képes. El kellett hitetnem vele, hogy képes bármire. (Róla volt szó a 10. fejezetben is)

Emlékszem a főiskolai tanulmányaimra, ahol az óravázlat mindig a motivációval kezdődött. Alsó tagozat, természetismeret óra. „A mai órán a fákról fogunk tanulni, megtudhatjátok, hogy milyen csodálatos élőlények!” Hát ez nem működik. Képzeljük el a következő képet: a pedagógus bemegy az osztályba markában egy csomó juharfaterméssel. Az asztalára kirakja a dobozában rejtegetett platánfa golyótermését, a tobozt, a makkból és gesztenyéből készült figurákat, majd az eddig titkolt terméseket feldobja a levegőbe, és míg a kicsi helikopterek lepörögnek a földre, addig elmondja, hogy ezen az órán a gyerekek megismerhetik ezeket a nagyszerű élőlényeket, készíthetnek ők is vagy figurákat, vagy játszhatnak majd a „helikopterekkel” – még akár az orrukra is felragasztgathatják azokat.

Melyik a motiválóbb, hatásosabb óraindítás?

Adjuk élményeket a gyerekeknek, ennél jobb tanulást segítő technikát nem ismerek! Hiszem, hogy a gyerekek maguktól, a maguk szándéka által, a maguk döntése alapján tanulnak, hiszem, hogy én, a pedagógus, semmit nem tudok nekik megtanítani, a szó legpontosabb jelentését értve alatta. Ám segíthetek nekik eligazodni az információk között, utat keresni, ha kételyeik vannak, pontosítani információikat, amennyiben igénylik, illetve, ha azok az információk pontatlanuk vagy tévesek. Mert a mai világban minden információ elérhető a hálón, a könyvtárakban, ma már nem szükséges (persze dehogynem!) a nagyi meséje, az idősebbek tapasztalata. (Majd időseb korukban rá fognak ébredni, hogy nincs jobb a nagyi meséjénél, az ízes történeteknél, a valós tapasztalatokra épülő történeteknél.)

Mi akkor a ma pedagógusának a feladata? Ezt kissé egyedi módon látom és gondolom, de hogy talán igazam lehet, azt a pályán eltöltött sok évtized tapasztalata erősíti: úgy kell nevelnem a gyerekeket, hogy belső motivációjuk kialakuljon. Ezzel a motivációs szinttel lesznek képesek kialakítani életüket, megszerezni az ehhez szükséges tudást, emberré válni. Ismerjük jól az „egyszerű embereket”, akik mindenféle hivatalos „képzettség”, iskolázottság nélkül képesek csodákat alkotni, létrehozni. Akik képesek olyan gondolati szintre emelkedni, melyre nincs más magyarázat, mint az, hogy belső késztetésük autodidakta tanulást eredményezett, és ennek köszönhetőek felfedezéseik, munkáik.

Hiszem, hogy ez a feladatunk: komplex egészben nevelni a tanítványainkat, segíteni az információkhoz jutást, pontosítani a megszerzett ismereteket.

A fiú csak feküdt. A terem közepén. Semmit nem volt hajlandó tenni heteken át. Arra törekedett, hogy kiborítson, a társai figyelmét pedig magára irányítsa. Természetesen úgy tettem, mintha nem venném észre, azonban nagyon is észnél kellett lennem, hogy ne okozzon baleseteket az órán. Úgy kellett szerveznem a tevékenységeket, hogy a kezdőkört a terem közepén ne érintsük. A játékok hevében a kezdeti ráirányuló figyelem a társai között is kezdett elenyészni, már nem volt jó „poén” fekdeső társuk bohóckodása.

Kihasználtam a közösségi összetartozásban rejlő erőt, a játékok adta lehetőségeket – sokkal többet és izgalmasabbat játszottunk ez alatt a hetek alatt.

És megtörtént, amire annyira számítottam: egy nap a fiút nem találtam a helyén. Ott állt társai között a sorban. Hiba lett volna felemlegetnem a történteket, hiba lett volna észrevenni őt! Úgy tettem, mint mindig és rendben lement az óra.

Évek múlva hangos kiabálásra riadtam fel az utcán menet. Elgondolkodva mentem éppen hazafelé, mikor felharsant a köszönés és egy fiatalember szaladt át az úton a túloldalról. Ő volt, a „problémás” gyerek a kör közepéről. Ember lett belőle, olyan, aki képes volt átrohanni az úton. Miközben megdorgáltam érte, boldogan öleltem meg.

Természetesen minden életkor más és más motivációs taktikát kíván meg, ezeket hiba összekeverni. Lehet kisgyerekeket piros ponttal motiválni, nagyobbakat a közösségnek felkínált eseményekkel stb. De a cél ugyanaz: felkelteni az érdeklődést, érdekessé tenni együttes munkánkat – erről szól majd a következő fejezet.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2012. május 20. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Kolléga!
A szerző komolyan gondolja. Ugyanakkor mindenben igaza van: tényleg ilyen körülmények között dolgozunk. Ugyanakkor én semmit nem akarok senkinek előírni: ezek az én szabályaim, ez az én hitvallásom és talán működik, ezt mutatja több évtizedes tapasztalatom. Legalábbis sokszor jobban működik így, mint nélküle...
rosszpedagógus | 2012. május 19.
Ez semmi más mint puszta demagógia! A szerző komolyan gondolja, hogy az eddigiekben leírtak működhetnek a ma iskolájában? Mikor örülök annak, ha a gyerek egyáltalán tiszteletét teszi az órámon? Ha egyáltalán bejön, esetleg van egy füzete, talán egy tolla is? Hogy lehet ezt a gyereket motiválni?
Ez csak öntömjénezés. Mintha a szerzőnek minden működne! Mintha elő akarná írni, hogy hogyan kellene tanítani. Inkább arról olvasnék, hogy hogyan lehet megmaradni ezen a pályán, minimálbéren, partneri hozzáállások nélkül (szülő, diák, sokszor kolléga), szakmai megerősítések nélkül.
Éljenek az istenek!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.02.17.
Nincs jobb mérés a felvételinél
Szinte minden évben felmerül, hogy a központi középiskolai felvételire elegendő-e a 45 perc tantárgyanként, illetve könnyűek vagy nehezek-e a feladatok. A lapunk által megkérdezett gyakorl...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Szódolgozat
Öveges Enikő és Csizér Kata tavaly tette le Vizsgálat a köznevelésben folyó idegennyelv-oktatás kereteiről és hatékonyságáról című kutatási jelentését az Oktatási Hivatal asztalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Radó esete a brit tudósokkal. Nahalka István írása
A tanulási elmaradást az a látens diszkrimináció hozza létre, amelyet az iskolák működtetnek egyoldalúságukkal, sajátos értékorientációikkal, bizonyos kultúrák kirekesztésével. Lá...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.02.17.
Diákolimpikonoktól határon túli doktoranduszokig egyre többen állnak ki az MTA mellett
Kedden Budapesten mintegy 1000-1500 fő tiltakozott az MTA épülete előtt a tervezett ellehetetlenítés ellen (a demonstrációtól percről percre tudósítottunk), emellett Szegeden, Kolozsváron...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.17.
Mennyibe kerül a nyelvvizsga: akár több százezer forintos kiadással is kell számolni
A továbbtanulás nemcsak izgalommal, hanem anyagi terhekkel is jár, amit az OTP Öngondoskodási Index szerint a szülők 81 százaléka akár lemondások árán is vállalna. Sok családnak azonban...
(Forrás: eduline)
--
2019.02.17.
Utópiának tűnik, hogy bárki is megállítsa a Facebook pénzcsináló adatporszívóját
Ahogy a tavalyi, az idei évindító üzenetében is azt ígérte Zuckerberg – akinek a szavazati jogok 60 százalékát birtokolva teljes az ellenőrzése a cég fölött –, hogy rendet tesz a Facebook...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.17.
"Ha ma lennék 16, valószínűleg nagyon be lennék szarva" (Hercsel Adél intejúja Simon Mártonnal)
Ha összeszedném tíz barátomat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, száz dologban nem értenénk egyet. Ezért kellene beszélnünk róla, a dolgok ott kezdődnek el. Az a baj, hogy leszoktunk...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.15.
Az óvszernek van értelme az iskolákban az ENSZ szerint
Az ENSZ Népesedési Alapja adott ki egy jelentést, amelyből kiderül, hogy ha óvszereket osztanak az iskolákban, azzal egyrészt megelőzhetők különböző nemi úton terjedő betegségek, másr...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.14.
Volt már idén szülői értekezleten? Volt bármi értelme?
Az osztályfőnök ismerteti a fontos dátumokat, határidőket, beadandó pénzeket, általánosságban beszél az osztályról. A szülők közben aláírják a megfelelő papírokat. Tanév elején...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek