OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. június 13.
» Hozzászólások (0)

„Fontos a kollegialitás, de az igazságtalanságot nehezen viselem”

(Egy megold(hat)atlan konfliktushelyzet)1

Jelenleg egy budapesti egyházi gimnáziumban tanítok testnevelést. Az osztályom 11. évfolyamos, művészettagozatos osztály. Az iskolánk 2011. augusztus 31-ig önkormányzati fenntartású 4 osztályos gimnázium volt. Az iskolánk akkori igazgatóját 2011 februárjában felfüggesztették, majd az önkormányzat bejelentette, hogy az egész intézményt egy másik, kerületi általános iskolával együtt átadják az egyháznak.

Az általános iskola jogutódja az egyházi intézmény lett, de a gimnázium jogutód nélkül szűnt meg. Ez a pedagógusok számára azt jelentette, hogy az általános iskolában dolgozók eldönthették: szeretnének-e az egyház alkalmazásában tovább dolgozni, míg nekünk, a gimnáziumiaknak teljesen megszűnt a jogviszonyunk, és csak az maradhatott az új iskolában, akit a vezetés elfogadott. Ez az elmúlt két évben történt. A felfüggesztés, majd az átadás-átvétel és végül az azóta is folyamatban lévő új rendszer megszokása önmagában is nagy feszültséggel járt mind a pedagógusok, mind a diákok számára.

Az új iskolavezetés szeretett volna minél több diákot megtartani a még oda járók közül, és a tanárok is tisztában voltak azzal: ha nem marad ott elég gyerek, és egy bizonyos szint alá csökkennek az osztály- és csoportlétszámok, kevesebb pedagógusra lesz szükség. Bár nem mindig egyezett a diákok és a szülők értékvilága a fenntartó egyház nézeteivel, nagyon kevesen mentek át másik iskolába.

Az én 41 fős művészettagozatos osztályomból csak egyetlen diák döntött úgy, hogy szeptembertől egy másik intézményben folytatja a tanulmányait (a létszám azonban nem csökkent, mivel egy új lányt érkezett hozzánk). Mindenki tudta, hogy a létszám rendkívül magas. Én mindenképpen szeretném mind a 41 gyereket elvinni az érettségiig, hiszen rengeteg munkám/ munkánk volt abban, hogy jelen pillanatban ott tartanak a tanulmányaikban és az osztályközösség építésében, ahol kell. Az elmúlt két évben több olyan kolléga volt, akik folyamatosan szóvá tette a gyerekek előtt, hogy ebből az osztálylétszámból bőven lehetne lefaragni, és majd ők eldöntik, hogy kinek van itt helye és kinek nincs. Szerencsére nem történt „lefaragás”, a gyerekek még a 11. év végéhez közeledve is mind együtt vannak.

Az első két évben egy fiatal kolléga tanította az osztályt magyarra csoportbontásban és epochális rendszerben1. Minden epocha végén produktumot kellett készíteniük, ami a művészettagozatos gyerekek számára nem jelentett gondot, hiszen ott megfelelően érvényesíthették a fantáziájukat és tehetségüket. Szeptemberben sajnos megszűnt a csoportbontás és az epochális oktatás, ráadásul új magyartanárt kapott az osztály.

Ezt a kollégánkat az két évvel korábban előző vezetés szakmai mulasztások miatt elbocsátotta, az új vezetés azonban úgy döntött, hogy ad neki még egy lehetőséget, és újra alkalmazta. Mélyen sértett ember volt, aki megbántottságát nem tudta palástolni, és a gyerekekkel is éreztette. Elkövette – többek között – azt a hibát, hogy megjegyzéseket tett az elődjére, akit az osztály nagyon kedvelt. A feszültség a gyerekek és a tanárnő között folyamatosan nőtt, ezt a gyerekek azonnal jelezték is. Az első szülői értekezleten a problémát a szülők is felvetették, és benyújtottak egy kérelmet az iskola vezetőségének, amiben kérték a tanár lecserélését. Az igazgatóság ettől a megoldástól mereven elzárkózott arra hivatkozva, hogy mindössze egy hónap telt el a tanévből, és a gyerekek amúgy sem illetékesek annak az eldöntésében, hogy ki a jó tanár, és ki nem.

Később más osztályok is jelezték, hogy problémájuk van ezzel a kollégával. A saját osztályommal sokat beszéltem erről, igyekeztem a felmerülő gondokat kezelni. Kértem a tanárnőt, hogy legyen tekintettel például az egyik diák diszgráfiájára, és ne kizárólag az írásos munkája alapján minősítse, illetve hogy egy másik gyerek, aki annyit „zavarja” az órát, hiperaktív, megkülönböztetett bánásmódot igényel. Azt válaszolta, hogy 41 diákkal ő nem tud differenciálni, és különben is milyen alapon várom én ezt el tőle. Mivel nem vagyok magyarszakos, a kolléganő ráadásul idősebb és tapasztaltabb is, mint én, nem akartam vele szakmai vitába keveredni.

Egy hónap múlva, miután hetente jeleztem a gondot az igazgatóságnak, a vezetőség úgy döntött, hogy kivizsgálja az ügyet. Az igazgató úr meglátogatta osztályom egy délelőttjének minden egyes óráját, köztük a magyarórát is. A gyerekek viselkedését egy osztályfőnöki óra keretében értékelte, amikor is 45 percen keresztül részletezte, hogy mit tapasztalt, és mit gondol minderről. A gyerekeket azonban nem kérdezte meg arról, hogy ők hogy élték meg az adott helyzeteket, és hogy tulajdonképpen miből is fakad a problémájuk. A gyerekek és én is értetlenül álltunk a dolog előtt, hiszen az iskolavezetőben egyáltalán nem tudatosodott, hogy mi okoz gondot, és érzékelhetően nem is volt kíváncsi rá.

Csak két példát említek, ami világossá teheti a probléma mibenlétét.

Az osztályomba több tehetséges gyerek jár, akik között volt olyan diák, aki novellapályázatokat nyert, sőt a kerületi újságban is megjelentek cikkei. Szeptemberben elindult az iskolaújság. A szerkesztő kolléga megkeresett, és érdeklődött a tehetségesen író diákom felől. Mondtam neki, hogy mint testnevelés szakos nem tudok erről megalapozott véleményt mondani, kérdezze meg a magyaros kollégát. Mondta, hogy már megtette, de abból a véleménnyel nem tud mit kezdeni, a magyartanárnő szerint ugyanis ezzel a gyerekkel nem érdemes foglalkozni, hiszen rosszak a magyardolgozatai. Ő egyáltalán nem tartja alkalmasnak arra, hogy az iskolaújság írásokat közöljön tőle. Ennek ellenére megjelentek a lány novellái, és nagyon jó visszhangjuk volt. Az irodalom tantárgyból azonban továbbra is alulteljesít, s bár igyekszik, rendszeresen készül az órákra, az érdemjegyei nem igazán jók,.

A második történetben szereplő fiúnak meglehetősen hányatott az élete, de ő nagy erőfeszítéssel próbál a felszínen maradni. Kiemelkedően jó a kézügyessége, nagyon szorgalmas. (Otthon önszorgalomból rajzokkal illusztrálta a biológia füzetét. Ezt megmutatta a biológiatanárnak, aki igen elismerően nyilatkozott róla.) A tavalyi év során az epochában készült produktumai is jól sikerültek, és akkor még nagyon szerette az irodalmat. Sajnos ez a szeretet erre az évre heves utálatba és ellenállásba fordult át. A tavalyi dicséretes ötös érdemjegye után most a bukás határán van. A mentorával együtt kértük, hogy próbáljon meg felülemelkedni az érzelmein, és saját jövője érdekében javítani a teljesítményén.

A helyzet a félévi osztályozó értekezleten éleződött ki. Az osztályomban 16 tantárgyi bukás volt magyar nyelvből és irodalomból, a tantárgyi átlag nyelvtanból 2,63, irodalomból 2,34. A kollégák tisztában voltak avval, hogy a gyerekek nem teljesítenek egyenletesen a különböző tantárgyakból, de ezen az eredményen mégis meglepődtek. Értetlenül állt a helyzet előtt az értekezletet vezető igazgatóhelyettes is. Kérték a tanárnőt, hogy bírálja felül a döntését . Gondolja át, hogy vajon megfelelő pedagógiai módszereket alkalmaz-e, mert a gyerekek eredménye ebből a tárgyból az előző évekhez képest drámaian romlott. Arra is felhívták a figyelmét, hogy utolsóelőtti évfolyamról lévén szó az évvégi jegyek a gyerekek továbbtanulási pontszámába is bele számítanak majd. A kollégát nem győzték meg az érvek, nem volt hajlandó változtatni a jegyeken.

A félévi szülői értekezleten a szülők „fellázadtak”, ezért az igazgató helyettes segítségét kértem. (Az igazgató úr és a helyettese sok dologban nem ért egyet, az együttműködésük nem zavartalan. Ezért bíztam abban, hogy a helyettes segít nekem megoldani a problémát.) Az igazgatóhelyettes egy hónappal későbbre rendkívüli szülői értekezletet ígért, és jelezte, hogy addig ő is kivizsgálja az ügyet. Az új vizsgálat keretében újabb óralátogatások kezdődtek az osztályomban, amelyeken ezúttal én is részt vehettem. A gyerekeket megkértem, hogy gyűjtsék össze gondolataikat a problémával kapcsolatban, és ha megkérdezik a véleményüket, mondják el azt világosan és kulturáltan.

Az igazgatóhelyettes asszony is egy osztályfőnöki órán mondta el, hogy ő mit tapasztalt, majd megkérdezte, hogy a gyerekeknek mi a problémájuk a tanárnővel. A diákok határozottan, de udvariasan elmondták, hogy mi bántja őket. Nem értik a számonkérés menetét, nem kapnak megfelelő tájékoztatást az éves követelményekről, és hosszadalmas (olykor 40 percen át tartó) felelések után sorra kapják az egyeseket. Az egyik diák jelezte, hogy a tanárnő a múltjával kapcsolatban tett bántó megjegyzést a többiek előtt, és ez neki nagyon rosszul esett. („Nem csodálom, hogy kirúgtak az előző iskolából, meg is érdemelted! Milyen szüleid vannak neked, és belőled is milyen felnőtt lesz, ha már most ilyen vagy?”) Egy másik diák megemlítette, hogy a tanárnő folyamatosan a bátyjával példálózik, aki kitűnő tanuló volt, bezzeg ő milyen „csökkentértelmű”. Egyesek ugyanakkor megemlítették, hogy némi pozitív irányú változást vélnek felfedezni a tanárnő viselkedésében, ami ugyan rendkívül lassú, de valami mintha elindult volna. Az igazgatóhelyettes asszony megígérte, hogy beszélni fog a tanárnővel. Ugyanezt még aznap: a rendkívüli szülői értekezleten a szülőknek is jelezte.

A kollegával történő megbeszélésen részt vett két igazgató helyettes és rajtam kívül három másik kolléga is, akiknek az osztályában hasonló problémák merültek fel. A vezetőség arra kérte őt, hogy ne feleltessen annyit, inkább írasson több olyan dolgozatot, amiket gyorsan és könnyen ki tud javítani, illetve hogy tisztázza a gyerekekkel a követelményeket. Én a magam részéről arra kértem, hogy legalább egy pici szeretetet mutasson a gyerekek iránt, próbálja meg elnyerni a bizalmukat. Kértem, hogy ne kezelje előítélettel az osztályomat a magas osztálylétszám és a művészettagozat miatt (ezekért a dolgokért korábban többször, fennhangon marasztalta el az osztályt a tanáriban is). Jeleztem, hogy megértem: nem könnyű ilyen körülmények között harmadikban átvenni egy osztályt, de gondoljon arra, hogy ennek a társaságnak minden tagja értékes ember.

Ezek után mindenki: a gyerekek, a kollégák és én is nagy reményekkel vágtunk neki az új időszaknak. Ez az új időszak azonban nem tartott sokáig. Körülbelül egy hónap múlva újra kezdődött minden elölről. Ismét beindultak a 40 percen át tartó feleltetések, sorjáztak az elégtelenek, jöttek a megalázások, az egész osztály előtti megszégyenítések, napirenden volt az osztály negatív minősítése osztálytermen belül és kívül.

A gyerekek végül beletörődtek a helyzetbe, hiszen az igazgató úr már a legelső alkalommal kijelentette, hogy nem tartja jó ötletnek az év közbeni tanárváltást, kizárt tehát, hogy ez bekövetkezzék. Ehhez a véleményhez annak ellenére is ragaszkodik, hogy egy másik évfolyamról a második félévben eddig öt diákot vittek el – kifejezetten a magyartanár miatt – másik iskolába.

Közeledik a tanév vége, a vezetőség a szülői értekezlet és a beszélgetés óta nem tett semmit a probléma megoldása érdekében. Kérésükre az osztályfőnökök, közöttük én is folyamatosan jelezzük a problémáinkat a tanárnővel kapcsolatban. A gyerekek nagy része megint bukásra áll magyarból, és a lehetőséget sem kapják meg arra, hogy javítsanak. A feleltetések továbbra is hosszú időt vesznek el a tanórákból, és az érdemjegyek igen rosszak.

Biztos én is követtem el hibákat a probléma kezelése során, s mialatt igyekszem a gyerekek érdekeit képviselni, – ha indokoltnak tartom – védem a tanárnőt is velük szemben. Tisztában vagyok a kollegialitás fontosságával, de az igazságtalanságot nehezen viselem. Még ha gyerekeknek esetenként nincs is igazuk, nem találok mentséget a megalázásukra, megszégyenítésükre.

Hiába fogalmazták meg diákjaim őszintén és kulturáltan a sérelmeiket, lényegében semmi sem változott. Az igazi megoldás csak a tanárváltás lenne, de ezt a vezetőség eddig nem támogatta. A gyerekek saját bevallásuk szerint még egy sokkal szigorúbb tanárt is szívesen fogadnának, csak közölje velük világosan és egyértelműen a követelményeit, legyen következetes és igazságos. Most abban a reményben várjuk, a tanév végét, hogy mégsem buknak sokan, és hogy szeptembertől végre más tanítja majd az osztályt.

1A szerző nevét kérésére nem közöljük.

2Pedagógiai értelemben az epocha-rendszer lényege, hogy az egyes logikailag összetartozó témakörök (pl. kémia-fizika-biológia tantárgyban) egy-egy epochán belül, tömbösítve kerülnek tárgyalásra: egy ideig nagy óraszámban van napirenden a téma, majd utána a következő időszakban a tantárgy szünetel, és más tárgy témakörére, például a művészetekre kerül sor egy másik epochában. Az epochális oktatást magyarul tantárgytömbösítésnek nevezik.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.20.
Jó reggelt: az MNB beleszállt a kormány oktatáspolitikájába
Különösen érdekes, hogy az MNB szerint rövid távon nem apellálhatunk a demográfiai robbanásra (már csak azért sem, hiszen a mostanában születő gyerekek meglehetősen sokára válhatnak munkaer...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.20.
A NAT-ot újra kell fogalmazni Pedagógiai nézetek vegyítése pszichológiai elvárások leírásával kérdésessé teszi a hitelességet
A „tanulókra” vonatkozó részek erősítik azt a benyomást, hogy részvételüket a pedagógiai folyamatban avítt pedagógiai szerepfelfogás alapján határozzák meg: „A tanuló megtanulja...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.20.
A lehető legrosszabb időpontban szűnik meg a legnépszerűbb nyelvvizsga
A TIT weboldala miután megemlíti a tényt, hogy megszűnik a TELC, rögtön azzal igyekszik árnyalni a képet, hogy egy másik, „hazai fejlesztésű, államilag akkreditált számítógépes vizsg...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.20.
Felpörgött a CEU Bécsbe költöztetése, Soros már az oktatási miniszterrel tárgyal
Vasárnap Sebastian Kurz osztrák kancellárral találkozott Soros György, hétfőn pedig már az oktatási miniszterrel egyeztetett a CEU bécsi költözéséről - számolt be az RTL Klub Híradója...
(Forrás: Népszava)
--
2018.11.20.
Új tantárgyat kezdeményeznek
Az Emberi Méltóság Központ és a CitizenGo szervezet kezdeményezi, hogy jelenjen meg a családi életre nevelés az új Nemzeti alaptantervben. Az erről szóló petíciót Kásler Miklós, az emberi...
(Forrás: Infostart)
--
2018.11.20.
Új Nemzeti Alaptanterv: az MTA és a PDSZ is halasztást kér
A NAT korszerű, gyermekközpontú, a XI. század várható kihívásaira felkészítő folyamatokról szól, de olyan ideális iskolai körülményeket feltételez, amelyek még messze nem biztosítottak...
(Forrás: Infostart)
--
2018.11.20.
A magyar nyolcadikosok szerint a szüleik igen, a tanáraik kevésbé adnak a véleményükre
Leginkább a családjuk kíváncsi a véleményükre és világ dolgairól is elsősorban a szüleiktől informálódnak a nyolcadikos (13-15 éves) gyerekek - áll az UNICEF Magyarország az ELTE TÁ...
(Forrás: index)
--
2018.11.20.
Megvannak az év leginkább szülőbarát pedagógusai
Az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete 2013-ban alapította és adta át először a Varga Gábor-díjat, hogy emléket állítson az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimná...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.20.
Schmidt Mária megmondta, milyen történelemoktatást szeretne a NER-ben
Schmidt kijelentette, szerinte a történelemoktatás célja:öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzet...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek