OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. december 3.
» Hozzászólások (0)

„A szeretet az, ami a legtöbb örömöt adja”

Beszélgetés L. Ritók Nórával

L. Ritók Nóra neve az utóbbi időben fogalommá vált: ő az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, aki harcol azért, hogy a mélyszegénységben élő túlnyomórészt roma gyerekek a művészeti nevelés segítségével feladatot, hosszabb távon megvalósítható célokat találjanak maguknak. De ennél ma már többről van szó: a mélyszegénységben élők ügyének felkarolásáról, az érdekükben végzett, óriási teherbírást és kudarctűrést is kívánó áldozatos munkáról Sokan ítélik reménytelennek ezt a vállalkozást, de igen sokan támogatják, és hihetetlen sok embernek ad erőt és reményt az ő tevékenysége. Menjünk vissza a kezdetekhez! Mikor és miért döntöttél úgy, hogy megalapítod az Igazgyöngyöt? Hogyan sikerült ehhez megteremteni a feltételeket?

Köszönöm ezt e megtisztelő és túlzó bevezetést. Hogy miért kellett az Igazgyöngy? A hátrányos helyzetű és roma gyerekek oktatása a kezdetektől fontos volt számomra, hiszen olyan területen élek és dolgozom, ahol sok ilyen gyerek él. Amikor általános iskolában tanítottam, akkor is izgatott a hátránykompenzálás, a fejlesztés, a motiváció kérdése. Akkoriban még nem nagyon tudtam, mi az az integráció, vagy a kooperatív tanulásszervezés, a munkámban sok ösztönös elem volt. A kísérletezésem szerencsés időben történt, ekkor jelent meg a Soros Alapítvány az oktatás területén, és kereste azokat az innovációkat, amelyek a gyakorlaton alapultak, és a cigánygyerekek fejlődését szolgálták. A támogatásuk megerősítést adott nekem, és lehetőséget, hogy tovább kísérletezzek, tanuljak. Aztán egy szerencsétlen igazgatóváltás, és egy fenntartóváltás rádöbbentett, nem fogom tudni tovább folytatni a munkát ott, ahol a vezetés céljai és az én céljaim pont ellentétes irányba mutatnak. A „rajzolni a hülye is tud” meg a „művészet nem része az életnek” irányvonal mellé nem tudtam, és nem is akartam berendeződni. Vettem egy nagy levegőt, és otthagytam az iskolát. Akkor már tudtam ugyanis, az alapítványi keretek nagyobb szabadságot adnak majd az alternativitáshoz. Létrehoztam az Igazgyöngy Alapítványt, és rá egy évre megnyithatta kapuját a művészeti iskola is.

Melyek voltak a kezdeti célkitűzések?

Kezdetben egyszerűen egy művészeti iskola fenntartása volt a cél. Azt szerettem volna, ha minél tökéletesebb vizuális nevelési módszertant dolgozhatunk ki. Tankönyveket írtam, módszertani segédanyagokat, tanár-továbbképzési anyagokat dolgoztam ki. Egyre több pályázati siker igazolta vissza a pedagógiánk helyességét, a mi eléképzelésünk, az önkifejezést fejlesztő, gyermekközpontú művészeti oktatás szerencsésen esett egybe ugyanis a nemzetközi trenddel.

Miért nem érted be annyival, hogy eredményesen tanítasz hátrányos helyzetű gyerekeket rajzolni, festeni, önmagukat ilyen módon kifejezni? Hiszen szép sikereitek vannak e téren nemzetközi viszonylatban is?

Nagy felismerés volt, mikor rájöttem, hogy ettől nem változik a helyzetük. A nálunk eltöltött órák pozitív hatása nem terjedt ki az általános iskolára, és az otthoni hatásokkal sem tudta felvenni a versenyt. Megértettem, hogy azért nem változik a helyzet, mert az oktatás önmagában már nem képes megoldani a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esélyteremtését, talán még egy jó oktatás sem, pláne nem a magyar oktatás, a vele hozott poroszos tekintélyelvű beidegződéssel, a differenciálás hiányával, az elvárások hiú, a valóságtól elrugaszkodott rendszerével. Rájöttem, hogy ez az egész csak akkor lehet sikeres, ha kilépünk az iskolából, partnerré tesszük a családot, az intézményrendszert és egy összehangolt, stratégiaszerű munkába kezdünk. Aztán amikor az ember ebbe belekezd, és megpróbálja megérteni ezt az egészet, akkor olyan irgalmatlan nagy problémahalmazzal találja szemben magát, amit elképzelni is nehéz. És akkor rájön: a művészet csak eszköz lehet ebben a munkában. Ez csak egy elem lehet, ami mellé még sok-sok dolog kell, rendszerbe állítva, hogy tényleges eredmény születhessen. Nem lehet egyetlen célunk a sikeres művészeti nevelés biztosítása. Öncélú dolog lenne itt megállni, és hátradőlni. A siker fokmérője távolabb van, és ehhez a mi nevelésünket is sok dologhoz kell kapcsolni. Mivel ez a célkitűzés szerintem még ismeretlen a művészetoktatásban, kellett összekapcsolnunk ezt azzal a szociális munkával, amit az alapítvány végez. A mi modellünk a „szociális iskola”, hármas pilléren álló modell, oktatással, családgondozással-közösségfejlesztéssel, és intézményi együttműködésekkel.

Rengeteg írásod jelenik meg a nyomtatott sajtóban, a neten, rendszeresen olvashatók bejegyzéseid a HVG Nyomor széle című blogjában, az OFOE Esélyegyenlőségi naplójában, jobbnál jobb cikkeid bukkannak fel a Taní-tani portálon. Készült veled televíziós interjú, jelent meg könyved, elérhetők a tevékenységedről videó-anyagok, s folyamatosan frissül érdekesebbnél érdekesebb hírekkel a honlapotok is. Az Igazgyöngy önmagában akár sikertörténetként is értékelhető, téged személyesen is sokan szeretnek, sokra tartanak, ha tudnak, segítenek, támogatnak. Írásaidból, a veled készült interjúkból mégis határtalan keserűség árad. Mi ennek az oka?

Igen, sokan mondják, hogy nem vagyok elég optimista. Az ügy nem enged annak lenni. Mert sokkal nagyobb a probléma annál, mint ahogy ezt sokan, akik távolabb vannak tőle, érzékelik.

Azt hiszem, nem szabad egy álságos csapdába beleesni. Nem szabad, hogy az apróbb sikerek, egy-egy gyerek kitörése azt hitesse el velünk, hogy tulajdonképpen nincs itt semmi baj, hiszen sikert sikerre halmozunk. Úgy vélem, ha időben bevalljuk, hogy kudarcaink is vannak, hogy egy gyerek sikert ért el ugyan, de közben százzal nem történt semmi, ha ki merjük mondani, hogy ez most nem sikerült, ha képesek vagyunk időben segítséget kérni, akkor most nem itt tartunk. Gyakran csúsztatunk is: mi nem hibázhatunk, mert az ciki. Azért megszólhatnak, esetleg amiatt nem nyerünk el egy kinevezést.

Persze, sok kisebb siker kötődik hozzánk. S hogy ez hosszabb távon mit jelent, azt a jövő dönti el. Sok siker, de mihez képest? Ahhoz az irtózatos szakadékhoz képest, ami ma a társadalmi csoportok között van, ez kevés. A probléma nagyságához képest is. A kirekesztés növekedéséhez viszonyítva nem elég átütő. A leszakadó tömegekhez képest sem. Rengeteg a baj, és a tennivaló, amikkel naponta szembesülök. Ha ezt nem jelezném, asszisztálnék ahhoz a megtévesztő propagandához, hogy ma Magyarországon minden rendben van. Szerintem csak azért tűnök kirívóan keserűnek, mert viszonylag kevesen mutatják fel a valós problémát. A többség inkább sikerorientált. Persze lehet, hogy ez a normális, és velem van a baj.

Soha nem gondolsz arra, hogy feladod?

Feladni? Még nem. Nem tudom, meddig lesz erőm ismételten újrakezdeni, mert gyakran újra kell kezdeni a családokkal, a településekkel, az intézményekkel.. Sok kudarc ért már, amitől más már talán feladta volna. Aztán mindig túllendülök a dolgon. Egyrészt azért mert megpróbálom megfejteni a miérteket, amelyek egy-egy kudarc mögött vannak, hiszen akkor sok mindenre választ is kaphatok. Másrészt pedig azért, mert közben tanulom én is ezt az egészet, A legnehezebben azt viselem, ha az állam rendszerébe nem tudom magunkat, a munkánkat, a tapasztalatainkat beilleszteni. Ha azt érzem, hogy a rendszernek nem kellünk. Mert mindig az államon belül akartam állami feladatot megoldani, civilként is a része lenni a rendszernek, egy olyan rendszernek, amiben mindenki hozzáteszi a tudását az egészhez, ami ettől egyre jobban működik. A legnehezebb az egészben az állandó meggyőzés, bizonygatás a családok szintjén, az intézményrendszer szintjén és a döntéshozók szintjén is.

Ha fel kellene idézned a munkáddal kapcsolatos jó élményeket, melyik lenne az a három dolog, ami igazi nagy örömet okozott neked?

Azért az én munkám tele van ám örömökkel is, nehéz is választanom közülük. Apró örömök ezek, de ebből merítünk erőt a kollégáimmal együtt. Talán, most legutóbb, mikor egy mélyszegénységben élő cigányfiúcskánk kijuthatott Portugáliába egy nemzetközi versenyre. Olyan gyerek, aki sosem álmodozhatott volna repülőútról, külföldről. Vagy talán, amikor az egyik SNI tanítványom sikeres KRESZ vizsgát tett. Vagy, amit gyakran megélek, mikor egy-egy riport, film kapcsán beszélnek a gyerekeim egy idegen riporternek arról, mit jelent számukra a rajz, vagy mit gondolnak a jövőről. És ezt csak a felvételen látom, hallom, ott szembesülök azzal, hogy amit akarok, azt ők pontosan értik anélkül, hogy ezeket a mondatokat „direktben” valaha megfogalmaznánk.

Most eszembe jut, mikor egy tíz éves kis tanítványomtól, akit azóta egy tragédiában elvesztettünk, azt kérdezte egy újságíró: És mi akarsz majd lenni, ha nagy leszel? – Hát mi akarnék? Nórika néni...

Azt hiszem, a szeretet az, ami a legtöbb örömöt adja. Az odafordulás, a természetes pozitív emberi gesztusok, a bizalom megnyilvánulásai. Gyerektől és felnőttől, cigánytól és nem cigánytól, szegénytől és gazdagtól egyaránt.

Szekszárdi Júlia

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.02.20.
Felvételi pontszámítás Abszurdisztánból
Még fel sem ocsúdtunk a pontszámítási sokkból, amikor jött az újabb, nyelvtanulást érintő bejelentés, a mézesmadzag: a kormány minden 9. és 11. osztályos gimnazistának (!!!) fizeti majd...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.20.
Az oktatásért felelős államtitkár nem vett részt a Corvinusról szóló parlamenti vitában
Bódis azt mondta, az előterjesztő nem az Emmi és nem az oktatási államtitkárság volt, ezért nem vett részt a vitában. Az államtitkárt a munkatársai megpróbálták azzal kimenteni, hogy „...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.02.20.
A munkaerőhiány miatt a duális képzés sem érdekli a fiatalokat
Úgy tűnik, kudarcba fullad a kormány próbálkozása, hogy enyhítse a munkaerőhiányt: 2015-ben azért vezették be a országosan a német mintára kidolgozott duális képzést, hogy a hallgató...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.02.20.
ITM: Várhatóan 1200 iskola vesz részt a Pénz7 témahéten
Az idén várhatóan 1200 iskola több százezer diákkal vesz részt a Pénz7 elnevezésű témahéten, amely során igyekeznek megismertetni a fiatalokkal a pénz és a vállalkozás világát – mondta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.20.
Könnyebb lehet az iskolatáska
Tegnap járt le a határidő azon szülők számára, akiknek a gyermeke főiskolán vagy egyetemen tanul tovább, mivel vasárnapig lehetett jelentkezni az ősszel induló felsőoktatási képzésekre...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.20.
Mi van, ha a tanár lekever egy pofont, és nem bűnös?
Egy zalai falu általános iskolájában egy 13 éves diák 2017-ben megütött egy másodikos gyereket. A tanár közbeavatkozott, a diák meg akarta ütni, majd megrúgta, mire a tanár lekevert neki...
(Forrás: index)
--
2019.02.20.
Mi van, ha a tanár lekever egy pofont, és nem bűnös?
Egy zalai falu általános iskolájában egy 13 éves diák 2017-ben megütött egy másodikos gyereket. A tanár közbeavatkozott, a diák meg akarta ütni, majd megrúgta, mire a tanár lekevert neki...
(Forrás: index)
--
2019.02.20.
Palkovics újra üzent az Akadémiának és a kutatóknak
A miniszter elárulta, hogy pénteken találkozik legközelebb az MTA vezetésével és gyors megegyezésben bízik. Palkovics László elmondása szerint az Innovációs és Technológiai Minisztérium...
(Forrás: Népszava)
--
2019.02.20.
Készen állnak a sztrájkra a tanárok
öbb ezer visszajelzés érkezett már a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) felmérésére, amellyel a tanárok sztrájkhajlandóságát szeretnék feltérképezni. Szűcs Tamás elnök lapunknak...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek