OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése

A Waldorf pedagógia időszerűsége

(Interjú Beöthy Hannával, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola pedagógusával)1

Az első Waldorf iskola 1989-ben nyílt meg hazánkban, jelenleg több, mint 20 intézmény működik országszerte: óvodák, általános iskolák, és az utóbbiak egy része egészen az érettségiig viszi el diákjait. Beszélgetőtársam Beöthy Hanna2 egyike volt azoknak az első hazai Waldorf pedagógusoknak, akik osztályukat egészen az érettségiig „kísérhették”. (A Waldorf középiskolákban különben nem osztályfőnökök, hanem osztálykísérők működnek.)3


Beöthy Hanna

Mennyire időszerű napjainkban a Rudolf Steiner filozófiájára alapozott Waldorf pedagógia? Hogyan tudnak megküzdeni ezen intézmény pedagógusai olyan gondokkal mint – többek között – a társadalmi szintű bizalmatlanság, a digitális világ hatásai, a fiatalok körében érzékelhető motivációhiány, az egyre gyakoribb devianciák? A következő interjúban – többek között –ezekre a kérdésekre keresünk választ.

„Sokat kell ma dolgoznunk azért, hogy megóvjuk életörömünket”

Szekszárdi Júlia: Közel másfél évtizeddel ezelőtt így fogalmaztad meg a Waldorf iskola egyik legfőbb pedagógiai célját: „A nehézségeket felismerő, de avval együtt élni tudó életkedvünket kell tudnunk bátran és őszintén felmutatni. Ez a felnőtt világból sugárzó erő táplálhatná gyermekeinket.” Sugárzik-e manapság elég erő ehhez a felnőttek, a pedagógusok és a szülők világából?

Beöthy Hanna: Sajnos mi is érzékeljük, hogy a felnőttek vitalitása, életkedve, derűje nagyon megfogyatkozott az elmúlt években. Egy hétfői napot, azaz a hetet elkezdeni a hét vége után ma nehezebbnek tűnik számunkra, mint tíz évvel ezelőtt, a gyerekek, fiatalok ugyanis magukkal hozzák a családok minden problémáját, bizonytalanságát, szétesettségét. Nehéz tervezni, akár pár évre is előre látni a jövőt, és ez természetesen kihat a szülők életérzésére, életerejére is. Sokan küszködnek komoly egzisztenciális, anyagi gondokkal. Nekünk, pedagógusoknak, úgy véljük, egyetlen válaszunk lehet erre a helyzetre: még jobban védenünk a bennünk lévő életerőt, nyugalmat, mert ha ezt elvesztenénk, semmink sem maradna, amivel a gyerekek, fiatalok elé állhatnánk. Ez a belőlünk fakadó erő ugyanis sokszor valóban az egyetlen táplálék számukra ebben a bizonytalan világban.

Sokat kell ma dolgoznunk azért, hogy megóvjuk életörömünket. Több időt kell áldoznunk minőségileg tiszta „forrásokra”, melyekben megmerítkezhetünk, egymásra, a tanítványainkra, és arra, hogy kirekesszük a bennünket is szétziláló erőket. Valóban munkát kell fektetnünk abba, hogy életkedvünk, kedélyünk, hitünk megmaradjon, és ez nem könnyű. Hiszen ugyanakkor nem szabad feladnunk azt az igényünket sem, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, hogy tisztában legyünk a folyamatokkal, melyek a ránk bízott fiatalokra is hatnak, mert nem nevelhetünk életidegen, világtól elzárt embereket. A helyes arány megtalálása talán a legnehezebb ebben a helyzetben, nyitottan jelen lenni és ellenállni.


a Pesthidegkúti Waldorf Iskola

„Egy iskola sem működhet jól a szülők értő figyelme és támogatása nélkül”

Sz. J.: A Waldorf iskolák életében a szülői jelenlét, az együttműködés igen nagy hangsúlyt kap Az érdemi együttműködés viszont csupán a kölcsönös bizalom alapján teremtődhet meg. Országos probléma a szülők és pedagógusok közötti bizalmatlanság. Hogyan állnak e téren a Waldorf iskolák?

B.H.: Pár éve a Waldorf Szövetség munkatársaként némileg bepillanthattam a magyarországi Waldorf-iskolák életébe, és bár nem ismerek minden iskolát, de akkori tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy a bizalmatlanság nem tartozik intézményeink legégetőbb problémái közé. Ennek sok oka van, de talán a leglényegesebb, hogy nálunk rendszeres párbeszéd van a szülők és a pedagógusok között óvodától az érettségiző osztályokig. Havonta találkoznak az ún. Szülői Esteken, melyeken közösen dolgoznak fel fontos pedagógiai kérdéseket. Sokszor érzem, hogy e téren is van mit fejlődnünk, ügyesednünk, de a keret adva van, és ez jó, önmagában is eredményes, hiszen párbeszéd alakul ki.

De mit is hívunk bizalmatlanságnak? A szülői kritikákat, melyek egy tanítót érnek, nem sorolnám ide, ezeket kezelni kell. E téren is egyre ügyesebbek vagyunk a mi iskolánkban, azaz egyre jobb protokollt alakítunk ki a felmerülő szülői észrevételek csatornázására, kivizsgálására.

Persze időnként magával a pedagógiával kapcsolatban is felmerülnek kérdések, melyekre rámondhatjuk, hogy bizalmatlan a szülő, de én ebben egy természetes és jogos igényt látok inkább: érteni szeretné, mit miért és hogyan teszünk, gondolunk. Ezt az igényt pedig természetesen ki kell elégítenünk a Szülői Esteken vagy más beszélgetéseken. Az azonban előfordul, hogy a felnőtt társadalom általános nyugtalansága erre a területre is kihat, azaz hogy ezek a kérdések sokszor nem kellőképpen végiggondolt, letisztult, nyugodt formában jelennek meg a pedagógusok előtt, és ez ilyenkor feszültséget szülhet.

Mi mint régi iskola – jövőre leszünk 25 évesek – könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen „bizonyítottunk” már, így a szülők valóban bizalommal adják hozzánk gyermekeiket. Mégis nekünk is szakadatlanul ápolnunk kell a szülőkkel való együttműködést, hogy egyre jobb, tartalmasabb párbeszédbe kerüljünk és maradjunk velük. Egy iskola sem működhet jól a szülők értő figyelme és támogatása nélkül!

„Szabadságra nevelünk az iskolánkban”

Sz.J.: Annak idején tiltakoztál az ellen, hogy a Waldorfot a megengedő, a gyermek akarata által irányított pedagógiával azonosítsák: „Szabadságra nevelünk az iskolánkban, vagyis saját ítélőerejére támaszkodó fiatalokat szeretnénk kibocsátani az iskolánkból. Olyanokat, akik előítéletektől, tekintélyek által sugallt gondolatoktól mentesen akarnak és tudnak is dönteni, cselekedni.” Ez a szándék soha ilyen aktuális nem volt, mint napjainkban, hiszen a felelős döntés képessége talán a legtöbb, amit a fiataljainknak adhatunk a mai kaotikus, kiszámíthatatlan világban. Visszaigazolta-e az idő törekvéseitek megalapozottságát? Hogyan boldogulnak az életpályájukon a nálatok érettségiző fiatalok? Kapsz-e elég pozitív visszajelzést ahhoz, hogy ne veszítsd el a hitedet abban a pedagógiában, amelyik mellett most már jó ideje elköteleződtél?

B.H.: Igen, hála Istennek, kapok, kapunk. Sok visszajelzést kapunk régi diákjainktól, akiket követünk életútjukon, viszonylag rendszeresen meg is hívjuk őket különféle alkalmakra. Először is talán azt látom, hogy fiataljaink zöme viszonylag hamar, néhány hónap alatt átlátja az egyetemek, főiskolák rendszerét, gyorsan válnak pl. egy-egy tanulócsoport hangadóivá mind a tanulás mind a szociális élet területén. Kitűnnek párbeszéd-készségükkel, kérdezni tudásukkal, lényeglátásukkal. A munkát, a tanulást komolyan veszik, mert ahhoz szoktak, hogy megismerni valamit nagyon élvezetes dolog. (Ezen a téren azonban sokszor csalódás is éri őket, mikor az oktatást nem tartják elég színvonalasnak, ilyenkor elbizonytalanodnak, jó helyen vannak-e!)

Jellemző még rájuk a kreativitás, általában dicsérni szokták egyéni ötleteiket egy-egy téma feldolgozása során. A legkülönfélébb egyetemekről, főiskolákról kerültek már ki végzettjeink, sokan remekül kezdték el pályájukat, pl. nyertes pályaművekkel meghívást kapva egy-egy munkahelyre. Ma mérnökként, bölcsészként, művészként, orvosként, jogászként dolgoznak, néhányan elkezdték tudományos munkájukat, mások szakmát tanultak, autószerelők, szakácsok, fodrászok lettek például, és jól érzik magukat ezeken a területeken. Sokan fordultak meg külföldön, szereztek legkülönfélébb ösztöndíjakat. Talpraesettek, vállalkozó szelleműek. (Mellesleg két Junior Prima Primissima díjasunk is van.) Én nagyon büszkén gondolok rájuk. Ha beszélgetünk velük, nagyon világosan meg szokták fogalmazni, mennyire hálásak az iskolának, és felnőtt fejjel már értik is, mit köszönnek, köszönhetnek ennek a pedagógiának, hiszen tudnak viszonyítani évfolyamtársaik, munkatársaik tapasztalataihoz. Persze kritikus visszaemlékezéseik is vannak, ezekből tanulni igyekszünk.

Azt is meg kell azonban említenem, hogy természetesen vannak fájdalmas sorsok is, fiatalok, akik nehezen találják meg magukat ebben a zűrzavaros világban, akik nem tudnak élni a szabadságukkal, inkább sodródnak csak, és igyekeznek a felszínen maradni. Talán 3-4%-uk a végzetteknek ezek a fiatal emberek. Számon tartjuk őket, hiszen el kell gondolkodnunk azon, hogyan lehetett volna rajtuk még időben segíteni, s hogy lehetett volna-e egyáltalán.

Fontos pedagógiai témáink egyike a végzettek követése, és elsősorban nem azért, hogy sütkérezzünk a dicsőségben, bár persze nagyon jól esik, ha sikereikről hallunk, hanem hogy mai munkánkba visszaáramoltassuk a pozitív és a negatív tapasztalatokat egyaránt.

„Nálunk is megjelenik a digitális kultúra és az értékválság minden tünete…”

Sz.J.: „Nekünk, tanároknak úgy kell értékeket képviselnünk, hogy azok elfogadhatóak legyenek a mai gyerekek számára. Nem feladnunk kell a sok értéket, hanem újra megtöltenünk ezeket hiteles tartalommal.” – írtad 2000-ben. Tehát már akkor is úgy láttad, hogy ti magatok is „csapdahelyzetben” vagytok, hiszen az egyes ember mozgástere a napi események hatására leszűkült. Azóta a helyzet bonyolódott, a világ felgyorsult, és a gyerekek szocializációs környezete több szempontból is megváltozott. A társadalmi környezetben uralkodó értékzűrzavar, a digitális világ terjedése vet fel folyamatosan olyan nem várt problémákat, amilyenekkel korábban nem kellett számolnunk. Érzékelitek-e a változást e téren ti is? Általában hogyan boldogultok az ún. „digitális” generációval?

B.H.: Igen, természetesen nálunk is megjelenik a digitális kultúra és az értékválság minden tünete: az okos telefonon való csüngés, a virtualitás vonzása, a kapcsolatok illuzórikus rendszerébe vetett hit, a pótcselekvések sora. Nehéz a fiataloknak megtanulniuk ezeket az eszközöket valódi értékeiknek megfelelően használni. Egyrészt, azt gondolom: segítenünk kell nekik abban, hogy megtanulják, hogyan lehet jól élni ezekkel a tárgyakkal. Jól kell tudnunk kommunikálni az ezzel kapcsolatos gondolatainkat a szülőkkel és fiatalokkal egyaránt. Találékonyaknak is kell lennünk e téren, hogy például beépíthessük a technikai vívmányokat a tanítás-tanulás folyamatába. Nem szabad lemaradnunk e téren, legalább lélekben nem; támogatnunk kell – hiszen nincs más választásunk – a digitális kultúrát. Másrészt bizonyos mértékig ellen is kell állnunk a benne megjelenő és ránk zúduló arroganciának. Ennek jegyében igyekszünk megóvni a kisebbeket a mobiltelefonok korai használatától, a nagyobbak nem vehetik elő a mobilokat az iskolában, a még nagyobbak csak tanári engedéllyel használhatják azokat. Ezek az intézkedések azonban csak adminisztratív segítséget jelentenek.

A pedagógiának egyértelmű értékeket kell közvetítenie, mi több megtapasztaltatnia. Ilyen érték nálunk egyebek mellett a társas kapcsolatok, azok mélysége, a szeretet, a véleménycsere, egymás segítése. Aki ilyen légkörben nevelkedik otthon és az iskolában, akit ehhez segítünk, különbséget tud tenni a facebookon való bejelölés értéke és egy valódi beszélgetés értéke között.

A másik, pedagógiánkból fakadó értékünk az alkotás, az alkotó személyiség helyzetbe hozása, ezáltal megerősítése. Hisszük ugyanis, hogy az alkotás minden téren hatalmas öröm az ember számára, így méltó konkurenciája tud lenni az értelmetlenül használt informatikai eszközöknek. Az a gyermek, fiatal, aki sokszor vett részt alkotó folyamatokban, élte át az alkotás gyötrelmeit és örömét, ellenállóbb lesz minden gyenge minőségű jelenséggel szemben, így a digitális kultúra sekélyesebb oldalával szemben is.

Ezek a fiatalok már máshogy gondolkodnak, mint a tíz évvel korábbiak, bizonyos téren gyorsabbak, figyelmük szétszórt, egyszerre tudnak sokfelé figyelni, ám nehezebben mélyülnek el egy-egy témában. Azt gondolom: bátran tanuljuk meg tőlük, amit lehet, de ne mondjunk le arról, hogy ápoljuk bennük az elmélyülés képességét. Az alkotó ember egyébként e téren is fejlődik.

„Nehéz helyzetben vannak a fiatalok”

Sz.J.: Ti hagyományosan sok szabadidős programot, kirándulást, utazást szerveztek. A jelenlegi pedagógusok általában tartanak ezektől az együttlétektől, és egyre többen vélik úgy, hogy eszköztelenek a fiatalok devianciájával (alkohol, drog, szex) szemben. Érzékelitek Ti is, hogy a helyzet e téren bonyolultabb lett, és vannak-e olyan pedagógiai eszközeitek, amelyek segítenek boldogulni az ilyen helyzetekben?

B.H.: A házon kívüli programok remek alkalmak arra, hogy szociális téren neveljük egymást. A tantervünkbe építve 2-3 hetes projektjeink vannak, melyek külső munkák vagy utazások.

Természetesen mi is küzdünk a deviancia különféle formáival. Nehéz helyzetben vannak a fiatalok, hiszen életkoruknál fogva szinte predesztinálva vannak arra, hogy belemenjenek nem kívánatos helyzetekbe, állapotokba.

Mindig erőteljesen kifejezzük meggyőződésünket a nem kívánatos szerekkel, viselkedéssel kapcsolatban osztályszinten, és a valamilyen szempontból érintettek esetében egyenkénti beszélgetésekben is. Ezek a beszélgetések súlyosak, személyesek, meggyőző erejük van, – így élik meg azokat a bennük résztvevők.

Működik nálunk egy ún. drogstratégia, melyben a már érintett fiatalokkal való munkánk lépéseit, tartalmait rögzítettük, ennek része a fiatalnak egy szoros, bizalmi viszonyra, őszinteségre, együttműködésre épülő követése. Mi tulajdonképpen újra meg újra ebbe a légkörbe vezetjük őket és magunkat is vissza, e nélkül tehetetlenek vagyunk, azaz meghal a pedagógiánk. Ha nem sikerül helyreállítani a megromlott bizalmi viszonyt, el kell válnunk egymástól. A tanárok, a mentor, az osztálykísérő hiteles jelenléte, személyük meggyőző kisugárzása, érveik igazsága, szerető figyelmük – ezek működtetik a többnyire sikeresen végződő folyamatainkat.

A kirándulások, a projektmunkák ebből a szempontból nem teremtenek különleges helyzeteket, nem félünk ezektől jobban, mint a hétköznapjainktól, hiszen ekkor is elvárjuk a bizalmat, az együttműködést a tilalmak terén is. Ha a diák az iskolai időn kívül megszegi a játékszabályokat, hazaküldjük, és elindítjuk ugyanazt az eljárási folyamatot, melyet az iskolai időben is elindítanánk.

Sokat harcolunk a fiatalokért. Munkánk e téren valóban több lett az utóbbi években, néha alig győzzük. Valóban egyre nehezebb lépést tartanunk az ilyen jellegű kihívásokkal.

(Folytatása következik.)

1Az interjú rövidített változata megjelent a Modern Iskola legfrissebb számában.

2a Pesthidegkúti Waldorf Iskola pedagógusa, magyar-német szakos középiskolai tanár

3Ld.: Beöthy Hanna: Egy osztálykísérő töprengései. In: Nevelési kézikönyv nem csak osztályfőnököknek. Szerk.: Szekszárdi J.. OKI Kiadó, Dinasztia Tankönyvkiadó, 2001. 255-270.o.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.21.
Reagált a Klebelsberg Központ a farkasréti iskola igazgatójának levelére
A Klebelsberg Központ péntek esti közleményében azt írta, nem tudják értelmezni azokat a kijelentéseket, hogy folyamatosan nő a pedagógusok terhelése az iskolában, a farkasréti iskolátó...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.21.
„Nem jó, ha valaki a gyereke véleménye ellenében dönt az iskoláról”
„Olyan iskolákra van szükség, ahová a gyerekek úgy jönnek be reggel és úgy mennek el délután, hogy úgy érzik, ezt a napot is megélték és nem túlélték” – így képzeli az ideális...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.21.
„Itt nem kell a gyerekeket kényszeríteni, hogy tanuljanak”
A zseniképző kifejezés idegen tőlünk. Nem célja oktatásunknak, hogy zseniket képezzünk. Eredményességünk a gyermekek érdeklődéséből, a tanárok szakmai felkészültségéből és pedag...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek