OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. július 18.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
       

Új korszak az (Új) Pedagógiai Szemle történetében

„Az OFI vezetése úgy döntött, nem könnyen és nem gyorsan, hogy a lapnak lennie kell, a rendesen működő, rendszeresen megjelenő folyóiratra szüksége van a szakmának, a szaktudománynak, az új pedagógus nemzedékeknek Szakmai együttműködési megállapodást kötött a Magyar Pedagógiai Társasággal, ez alapján új szerkesztőbizottság alakult, nagyobb felelősséggel a lap sorsáért, mint amilyet az eddigiek vállalhattak, s egyúttal több segítséget ígérve a szerkesztőségnek.”1

Mindössze félévnyi csúszással megjelent tehát az Új Pedagógiai Szemle legfrissebb: 2013/1-2. száma új főszerkesztővel (Takács Géza), átszervezett szerkesztőséggel megváltozott összetételű szerkesztőbizottsággal (elnök: Halász Gábor) és új külsővel.

A tetszhalálba süllyedt folyóirat feléledése mindenképpen örvendetes, hiszen egy hagyományos és évtizedeken át nagy szakmai tekintélyt élvező szakmai lap támad fel haló poraiból, és indul el a hagyományok megőrzésének szándékával az aktuális szükségleteknek is megfelelni kívánó új utakon.

A bevezető köszöntőjében olvasható az a főszerkesztő által megfogalmazott hitvallás, amelynek alapján ezt a régi-új folyóiratot szerkeszteni akarják:„Számomra akkor igazi egy pedagógiai lap, ha minden sorában benn van annak a belátása, hogy nem sok nehezebb és fontosabb dolog van a világon, mint jól tanítani, mint jó nevelőnek (facilitátornak, animátornak, mentornak) lenni, mint segíteni azoknak, akiknek családjai már évtizedeket gyűjtöttek össze az elveszettségből, s mégis meg kellene találniuk magukat.” Megjelenik a korszerűség követelménye, amelynek értelmében valódi, igazi és egyben európai lapot kell létrehozni, amely a jó pedagógiát szeretné szolgálni és ösztönözni. A jó pedagógiára pedig „nincs szabály, sokféle lehet, sokfélének kell lennie, a lap tehát a jó pedagógiák művelői, képviselői, kutatói, felfedezői, megálmodói, vagyis szerzői révén teremthet magának nyomvonalat – vagy sehogy.”

Mit tartalmaz a lap?

A hagyományos Tanulmányok rovatban egy korábbi számban megjelent írás (Hiányszakmát tanuló végzős szakiskolások, ÚPSZ 2011/6) folytatása. Az elemzés az iskola- és szakmaválasztást meghatározó tényezőkre fókuszált, és kiemelt figyelmet szentelt a motivált és kényszerszülte választásoknak.

A most megjelent második rész a mintában szereplő 3260 szakiskolát végző fiatal kérdőíves vizsgálatából nyert adatok alapján készült kutatási beszámolókból tartalmaz részleteket. Ezek témái a családi mintakövetés és az iskolai mobilitás közötti összefüggés (Szanyi-F. Eleonóra), a speciális szakiskolásokra jellemző sajátosságok összehasonlítva a többi szakiskolással (Papp Gergő) a vizsgált fiatalok szakmaválasztási aspirációi (Szalma Ivett), a szakiskolákban zajló gyakorlati képzés jellemzői (Kurucz Orsolya). A beszámolókhoz Mártonfi György, a kutatás vezetője írt az alapfogalmakat is tisztázó bevezetőt és lényegre törő összefoglalót. Talán nem véletlen, hogy a valós problémák felvetését, elemzését tudatosan felvállaló lap éppen ezzel a dinamikus változásban lévő, az oktatási rendszer egyik legneuralgikusabb területét jelentő témával indítja működésének új szakaszát. Nem tudom nem idézni a főszerkesztői köszöntő egy – érzésem szerint nagyon is ide illő – részletét: „Kavarog benne minden, ami a Duna tájon forrong: összecsúszott, összeszikrázó korok, reformok, kultúrák, népek, múltak, fájdalmak, tévedések, veszteségek, álmok és remények.”

A lapban szereplő képsorozatot a Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskola fényképésztanulói készítették. A fotók témája szorosan kapcsolódik a tanulmány rovatban említett kutatáshoz: a szakma tanulásából ábrázol jeleneteket, majd egy fodrászverseny fotódokumentációjából, illetve riportfotó sorozatából mutat be néhány fényképet. Mint ahogyan a belső borítón olvashatjuk: „A fodrászok a tanulmányrovatunkban elemzett hiányszakmát tanuló szakiskolások ellentetjei, hiszen a fodrászat továbbra is divatszakma, az elemzés adatai szerint is többnyire éppoly elérhetetlen a diákok jelentős része számára, mint a fényképészet.”

Az Értelmezések, viták rovat, mint a cím is érzékelteti, nyitott a vélemények, érvek ütköztetésére. Klein Balázs írása azt a polémiát elemzi, amelyik a 2012-es középszintű magyar nyelv és irodalom érettségi feladatok javítókulcsa miatt alakult ki a sajtóban a Magyartanárok Egyesülete és a tételkészítő bizottság között. Három intézményt vizsgált, kettőben a tanárok a központilag megadott javítókulcstól szisztematikusan eltérő módon javították a feladatsorokat, a harmadikban követték a központi előírásokat. A szerző munkahipotézisei – amelyek szerint 1. a tanárok jól azonosították a problematikus feladatsorokat, 2. a tanárok által helyesnek tartott javítási módszer javított volna a feladatsor minőségén – a részletes adatelemzés során igazolódtak. A tételkészítő bizottság azonban nem vette figyelembe a javaslatokat, ezért a tanárok egy része maga vette kézbe az igazságos javítókulcs kidolgozásának feladatát. Így az adott intézményen belül azonos volt az értékelés szempontrendszere, viszont az intézmények közötti összehasonlítást nézve az eljárás igazságtalannak bizonyult azokkal a diákokkal szemben, akiknek a tanárai a központi kulcs szerint dolgoztak. Íme egy gyönyörű erkölcsi dilemma: a szakmai vagy a hivatali szempontok érvényesüljenek-e egy ilyen esetben? Ez a felvetés nagyon érdekes indítás lehetne egy további vitához! Vajon lesz-e ilyen?

A Műhely rovat a folyóirat múltja, illetve korábbi (17 éven keresztül működő) főszerkesztője, Schüttler Tamás előtt tiszteleg, amikor válogatást ad közre azokból a szerkesztői jegyzetekből, amelyek 1991 és 2007 között megjelentek az ÚPSZ első oldalain, illetve borítóján. Ezeket többnyire az adott lapszám tartalmára reflektáló írások máig megőrizték frissességüket, most is élvezet olvasni őket. Reménytelen-e hát a küzdelem? – kérdezi a szerző a gyűjtemény címében. (Hát hogy lenne reménytelen, kedves Tamás? Legfeljebb hosszadalmasabbnak ígérkezik, mint annak idején reméltük!) A következő jegyzet problémafelvetését például ma ugyanolyan aktuálisnak érezhetjük, mint egy évtizeddel ezelőtt.

A zaklatott, feszültségekkel teli légkörben szocializálódó, érzelmileg sokszor meglehetősen elhanyagolt gyerekek jóval fogékonyabbak a médiák és a mindennapi élethelyzetek közvetítette agresszióra, mint szerencsésebb társaik, a szeretetben, melegségben felnövők. Az erőszakos magatartási minták sokkal vonzóbbak azon gyerekek számára, akik sikertelenek az iskolában, akik egyre kevésbé képesek lépést tartani az egyébként értelmetlenül túlméretezett tananyaggal, akik ezért először a hátsó padokba száműzetnek, majd tanulási zavaraik, magatartási rendellenességeik miatt kiszorulnak az iskolából. S ugyancsak az agresszió, az erőszak melegágya lehet a sokféle hiány – ételé, játéké divatos, jó márkájú ruháké, kielégítetlen érzelmi szükségleteké egyaránt. A kettészakadó társadalom, a szegénység és az iskolai sikertelenség éppúgy okozza a mindennap túszejtő játékot játszó, gyengébb társaival kegyetlenkedő gyerekek számának szaporodásában, mint a médiából áradó erőszak.

A világnak kellene szelídebbnek lennie, és amíg ez nem következik be, addig keveset érnek a képernyőkön megjelenő agresszivitásra utaló ikonok (2003. szeptember).

Pedagógiai jelenetek című rovat eddig még nem volt a Szemlében. A tervek szerint pedagógiának mint élménynek, mint történetnek, mint eseménynek kell megjelennie, a cél a „látható pedagógia” megmutatása. Ezt a szándékot átmenetileg némileg felülírta egy figyelemreméltó történés.

Talán nem árulok el műhelytitkot, ha ideidézem annak a levélnek egy részletét, amelyet Géza főszerkesztői ténykedésének egyik első lépéseként küldött szét kollégáinak, barátainak, ismerőseinek. (Megtiszteltetésnek vettem, hogy én is a címzettek közé kerültem.)

„Hogy vagy? Mi van veled, kedves Kolléga? Mi történik éppen veled? Általad? Ellenedre? Mi volt a héten? Hogy bírtad? Mi dobott fel ennyire? Bírod még? Hogy bírod? Te se érted? Mi történik? (A kis világban, persze, ezt kérdezném, a nagyvilágot majd később.) Vársz-e még valamire? Miféle magadnak tett ígéret segített átevickélni a múlt héten? Hány gordiuszi csomót vágtál át szerdán a negyedik órában? Miféle dallam motoszkál még most is a füledben az elmúlt napokból? Mi lesz velünk? A kérdés természetesen a Te pedagógiai épp-hogyan-létedre vonatkozik. Melyről persze tudom, tudjuk, hogy elvonatkoztathatatlan (magánélettől, közélettől), de azt is tudom, tudjuk, hogy azért mégis csak elvonatkoztatható. Válaszképpen leveleket várok, melyek idézésével az új közegben megerősíthetném (sőt, alakot nyerhetne) bizonytalan szerkesztői személyiségem. A napi bosszúságok örömök épp úgy érdekelnek, mint az évszázados fájdalmak.”

A válaszokat eredetileg a lapszám indítására szánta a főszerkesztő, de olyan nagy számban érkeztek, hogy végülis ebbe a rovatba kerültek. Ez még akkor nem a tervezett „látható pedagógia”, inkább az iskola látható, érzékelhető problémáinak gyűjteménye. A szerzői gárda életkort, pályafutást, tehát nyilván tapasztalati anyagot tekintve is rendkívül sokszínű: Achs Károly (tanár), Baráth Szabolcs (kollégiumvezető), Földes Petra (mentálhigiénikus), Gyalog Éva (tanár), Gergely Ferenc (történész, ny. tanár), Hartégen József (szakoktató) Hornyák László (grafikus, rajztanár), L. Ritók Nóra (iskolavezető, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője), Szekszárdi Júlia (egyesületi elnök), Tóth Tamás Május (egyetemi hallgató), Zsolnai Noémi (tanító). Vajon lesz-e folytatás? Születnek-e reflexiók az itt felvetett gondolatokra?

Két cikk jelenik meg a Kitekintés című rovaban. Az iskolarendszer átjárhatóságának bajorországi helyzetét taglalja Lennerné Patkó Ildikó. Rendkívül izgalmas az írás felütése, amely jelzi, hogy a német oktatási rendszer első ránézésre a korán szelektáló iskolarendszerek közé tartozik, hiszen a 4. évfolyam után döntésre kényszerülnek a gyerekek. A veszélyt azonban törekednek ellensúlyozni az oktatás irányítói azzal, hogy jogszerű és megvalósítható lehetőséget adnak az alsó (5-8. évfolyam) és a felső (10. évfolyam) középfok után is az elkezdett képzési út megváltoztatására. (A magyar iskolarendszer, amely korábban integratívnak látszott, a rendszerváltás után a 6. és 8. évfolyamos gimnáziumok létrehozásával felerősítette a szelektív tendenciákat, miközben az átjárhatóság részletes szabályozása azóta sem történt meg.) Bajorországban az átjárhatóságot a meginterjúvolt pedagógusok általában jónak találják, szegregáció fenyegeti azonban a nagyvárosokban élő migráns gyerekeket. Bajorország sem mentes – részben éppen emiatt – a kapcsolódó pártpolitikai csatározásoktól. A rovatban belül nagyot változik a hangnem, és a „poroszos” (pontosabban „bajoros”) rendszer bemutatását követően a gyermekközpontúságot hangsúlyozó Summerhillről következik egy személyes hangvételű írás, amelynek szerzője a téma elkötelezett szakértője Fóti Péter.

A hagyományos Szemle rovat is jól tükrözi a lap egészét jellemző nyitottságot és sokszínűséget. Szerepel benne recenzió a projektpedagógia történetének logikai összefüggéseit taglaló kötetről (szerző: Lipcsei Imre, recenzens:Hegedűs Gábor Imre), Perjés István Szebenyi Péter válogatott pedagógiai írásainak gyűjteményéről ír. Halász Gábornak az oktatáskutatás globális trendjei című művét Bozsik Viola recenzálja, a Brezsnyánszky László 65. születésnapjára készült tanulmánykötetet pedig Pornói Rita. A hazánkban egy évszázada jelenlévő szalézi rend nevelői kultúrájáról szóló kötetről (szerkesztő: Lengyel Erzsébet) Thullner Zsuzsanna számol be. (A rendalapító Don Bosco, a gyermekközpontú pedagógia korai és kiemelkedő alakja megkerülhetetlen része az egyetemes neveléstörténetnek, és külön figyelemre méltó az ő nevét viselő és pedagógiáját megvalósítani törekvő kazincbarcikai iskola évtizedes működése.)

A lap külsőségeiben is megváltozik, képekkel gazdagodik, amelyek – mint ahogyan ezt a korábban említett példa is igazolja – nem csupán dekorációk. „Azt gondoljuk – olvasható a bevezetőben – a kép a pedagógiai cselekvés természetes eleme, a 355 éves Orbis Pictus, majd ugyanennyi kiadása, vagy bármely mai tankönyv szemrevétele elégséges indoknak látszik.”

A borítón egy filmező férfi látható, szemben áll velünk, az arcát eltakarja a kamera, de ő mindent lát és megörökít, amit a látószögébe kerül. Tekintsük ezt az alakot az Új ÚPSZ szimbólumának?

Zárásul ismét a főszerkesztői köszöntőből idézek: „Azt szeretnénk, hogy az iskolától a kutatásig és a kutatástól a pedagógiai intézményekig, vagy éppen az informális pedagógiai helyszínekig az utak lerövidüljenek, könnyebben járhatók legyenek, élénküljön a forgalom, ébresszen minél szélesebb körben kedvet a mozdulásra, a helyváltoztatásra, a fordulatra, a keresésre, a találkozásra vagy épp a szembesülésre.”

Így legyen! Valamennyiünk érdekében kívánunk sok sikert.

Szekszárdi Júlia

1Részlet az új főszerkesztő bevezetőjéből.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.14.
A PDSZ szerint sincs más lassan, mint az országos sztrájk
"a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T/3628 számú, rabszolgatörvényként elhíresült törvényjavaslat minden elemét és annak elfogadásának körülményeit is elutasítja. Úgy vélj...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2018.12.14.
„Száműzetésben” a középiskolában. Ősi János írása
A cím keresettnek tűnhet, sőt hatásvadásznak, de talán megbocsátható, ha mindjárt hozzáteszem, hogy ez egy tanítási óra címe egy érettségi előtt álló, szakgimnáziumi gépész osztá...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.12.13.
„A gyerekeket tényleg nem érdekli Petőfi meg Arany” (Beszélgetés Csovcsics Erikával)
A fiatalok jól tudják, hogy melyik pálya milyen egzisztenciát ígér. Tudják, hogy a versenyszférában a kétszázezer forintos nettó pedagógusbérnél sokkal többet lehet keresni. Ma azokban...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.13.
Kovács Zoltán: A Közép-európai Egyetem továbbra is működik
Az Egyesült Államok budapesti nagykövete eleinte próbálta kompromisszumra bírni Magyarországot, Orbán Viktor azonban elutasította próbálkozásait, miután David B. Cornstein egyszerűen csak...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2018.12.13.
Államkincstár: a fiatalok pénzügyi tudatosságát fejleszti a videópályázat
Borbély László András elmondta: a pályázat elsődleges célja az volt, hogy a fiatalok figyelmét felhívják a megtakarítások és a pénzügyi ismeretek fontosságára. A Magyar Államkincstá...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.13.
A történelemhamisítás neohorthysta iskolája: értelmiség a hatalom árnyékában
Divatok jönnek-mennek, a történész oknyomozó küldetése marad – véli Krausz Tamás történész, aki szerint a régiónkban létrejött egy olyan új értelmiség, amelynek egyetlen célja, hogy...
(Forrás: mérce)
--
2018.12.13.
A szegénység és a szegregáció ellen harcol az idei Prima Primissima Közönségdíjas Infostart / InfoRádió
Az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője azt is elárulta, hogy az alapítvány ötlete akkor jött, amikor olyan állami iskolában tanított, ahol magas volt a hátrányos helyzetű diákok ará...
(Forrás: Infostart)
--
2018.12.13.
Az ombudsman Kásler Miklóshoz fordult a kaotikus iskolaérettségi vizsgálatok ügyében
Székely László jelentésében több ajánlást is megfogalmazott a szaktárca és a hatóságok számára is. A biztos a gyámhatósági eljárások kapcsán szintén visszásságot tárt fel, ugyanis...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.12.13.
A felvidéki magyarok kértek Orbántól egy iskolát, stadiont kaptak
Az Átlátszó újságírói kikérték az összes vonatkozó szerződést a támogatások elosztásában közreműködő szervezetektől, a kapott információt pedig egy cikksorozatban dolgozzák fel...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek