OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. augusztus 13.
» Hozzászólások (0)

Csodás kevercs

(Tanulmánykötet a digitális pedagógiáról)

Nem, az áthallás nem véletlen, Madách Imre adta Ádám szájába ezeket a szavakat Az ember tragédiájában. Ádám a nőkről állította, hogy méregből illetve mézből vannak „összeszűrve”, és valóban számtalan példát lehetne felhozni mindkét oldal bemutatására. A számítógép és az internet legalább ennyire megosztó, valamilyen módon mindenkire hatással vannak. Van, aki áldásként és van, aki átokként tekint ezekre a találmányokra, egyesek nem tudják elképzelni az életüket nélkülük, mások még csak hozzáérni sem szeretnének egy számítógéphez.

Az információs és kommunikációs technológiák iskolai megjelenése számtalan új problémát, lehetőséget, kérdést indukál. A „digitális_de_generáció 2.0” című kötet ezek közül jó néhányra választ ad. Az igazán érdeklődő olvasóban azonban a válaszok után számtalan új kérdés is generálódik. Ennél többet a kötet szerzői nem is kívánhatnának.

Akarjuk vagy sem, a technikai újítások következtében átalakul az életünk, sem a munkánk, sem a magánéletünk nem lesz már olyan, mint régebben volt. Sőt, már köztünk élnek annak a generációnak a tagjai, akik a digitális világban (is) szocializálódtak, némelyikük első kimondott szavai között már lehet, hogy az e-mail is szerepelt. Félelmetes? Természetes?

Ez az ellentmondásos kettősség jelenik a tanulmánykötet címében is, melynek Gyarmathy Éva írása volt az ihletője. A 2013-ban megjelent „digitális_de_generáció” kötet egyébiránt – a számítógépes programváltozatok számozásának mintájára – már a 2.0-ás változat, hiszen a korábbi kiadvány jelentősen bővített, átszerkesztett változata. Az alapkoncepció azonban nem változott, a szerzők különböző irányokból közelítve vizsgálják a digitális forradalom tanulókra, pedagógusokra, iskolára gyakorolt hatásait. A nézőpontok változatossága rendkívül gazdag, változatos „étlapot” biztosít az olvasó számára, egészen biztos, hogy mindenki megtalálja az ízlésének leginkább megfelelő írást.

A tanulmányok négy fejezetbe rendeződnek, melyek közül az első az egymást követő digitális nemzedékek jellemzőivel, a generációváltások összetett kérdéskörével foglalkozik. A gondolatsort Szabolcs Éva tanulmánya indítja a gyermekkor eltűnésének témájával. Ezt követően több szerző próbálja meg tudatosítani az olvasóban, hogy a Prensky (2001) által alkotott digitális bennszülött – digitális bevándorló elnevezések nem homogén csoportokat jelölnek. Sőt, igazság szerint még csak generációs különbségekről sem mindig beszélhetünk, hiszen a fiatalok egy része olyan körülmények között él, melyben az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) egyáltalán nem, vagy csak egy részükhöz jut hozzá. Nyilvánvaló, hogy – bár életkoruk alapján ez következne – ők nem tartoznak a digitális bennszülöttekhez. Teljesen más élményeket élnek meg, mint kortársaik, szocializációjuk, kommunikációjuk teljesen más módon történik. A digitális eszközöket használó és nem használó csoportok között meghúzódó szakadékhoz hasonló különbségek az IKT használók között is tetten érhetők. Egyre többen próbálják megragadni az egyes csoportok közötti eltéréseket, születnek új elnevezések, meghatározások, kérdéses azonban, hogy a folyamatos változások következtében nincsenek-e eleve kudarcra ítélve ezek a próbálkozások? Napjaink hiperkonnektív világában (Z. Karvalics László) megpróbáljuk ugyan megragadni a tovatűnő képeket, átadni a gondolatokat, érzéseket, de az egyenlőtlenségek átrendeződése az új típusú és többrétegű egyenlőtlenség rendszer (Szirbik Gabriella) sőt rendszerek permanens változása nem nagyon teremt erre lehetőséget, sokszor csak pillanatfelvétel készítésére van lehetőségünk. A kötetben több ilyen – a társadalom rétegződéséről készített – felvételt is tanulmányozhatunk. Az írások szerzői javasolnak elnevezéseket, kategóriákat a csoportokra, az „étlap” ebben a vonatkozásban is gazdag kínálattal szolgál. Aki viszont azt szeretné megtudni, hogy milyen torrent tartalomszolgáltatók vannak a településeken, vagy hogy hogyan lehet leszoktatni a fiatalokat bizonyos szerzők műveinek olvasásáról, az feltétlenül olvassa el Hanczár Gergely lejegyzett gondolatait.

A kötet második fejezetének írásai a fiatalokat állítják vizsgálódásuk középpontjába. A szerzők különböző nézőpontból közelítenek a témához, így összességében próbálják megragadni a digitális generáció legjellemzőbb jegyeit. Fontos tanulság – és ezt a bemutatott kutatási eredmények is igazolják –, hogy ez a nemzedék sem egységes, a technológia rohamos fejlődésének következtében a „digitális olló” (Ságvári Bence) létezik, sőt egyre nyílik. Vannak, akik – elsősorban hátrányos, sőt halmozottan hátrányos helyzetükből következően – nem vagy alig kerülnek kapcsolatba a digitális világgal, másokra viszont az állandó, 7/24 (= a hét minden napján 24 órán keresztül) online jelenlét jellemző. Az ilyen intenzív jelenlét elsősorban azoknak a fiataloknak a sajátossága, akik az „információs írástudásra” hamarabb tesznek szert, mint a tényleges írástudásra (Héder Klára). Ők már akkor számítógéppel játszottak illetve néztek képeket, videókat az interneten, mielőtt még megtanultak volna írni, olvasni. Mivel nagyon hamar elsajátították a programindítás algoritmusát, csak eleinte volt szükségük ehhez felnőtt segítségre, ezt követően viszont már egyedül is elboldogultak. Sőt! Mivel bátran mertek kísérletezgetni, olyan dolgokra is rájöttek, amit senki nem tanított nekik. Ez a nemzedék kipróbál szinte mindent, aminek persze sokszor nem kívánt mellékhatása is van: letörölnek programokat, feltöltenek nem nyilvánosnak szánt fájlokat vagy megrendelnek, sőt akár meg is vesznek árukat. Tapasztalatlanságukat, naivitásukat sokan igyekeznek is kihasználni, egyre több forgalmazó fókuszál a fiatalabb korosztályra. A gazdaságilag fontos kereskedelmi korcsoport alsó korhatára kezd lejjebb csúszni, a gyermekek megszűnnek gyermekek lenni (Tari Annamária).

A változás azonban nem csak a kereskedelem oldaláról érhető tetten, legalább ilyen, sőt talán még erősebb a hatása az interneten fellelhető tartalmaknak. Néhány kattintással könnyedén eljuthat bárki olyan oldalakra, ahol az információk megbízhatatlanok, illegálisak vagy nem a látogató értékrendjének megfelelőek. Sokszor még a felnőttek is hibásan döntenek és maradnak az adott oldalon, hogy várhatnánk el akkor a fiataloktól, hogy helyes, felelősségteljes ítéletet hozzanak? Arról nem is beszélve, hogy a korosztály döntéseinek fontos mozgatórugói a kíváncsiság és a kockázatvállalás. Olyan dolgokat is kipróbálnak, amiről akár előre tudják, hogy veszélyes, de vonzza őket az újdonság, a csábítás erősebb. Miért merülne akkor az fel, hogy ne kattintson az „Elmúltam 18 éves” gombra?

A társak értékrendje, szokásaik is meghatározóak, ezért a fiatalok – legalábbis akiket technikai hátrányok nem gátolnak – egyre nagyobb számban regisztrálnak a különböző közösségi oldalakra. Itt is sokszor hagyják figyelmen kívül az előírásokat és – az általában 13 éves minimális életkor elérése előtt – beiratkoznak az oldalakra. Sokan hosszú órákat töltenek el a bejegyzések, képek nézegetésével, az üzenetváltásokkal, ez a tevékenység napi rutinjuk meghatározó elemévé válik (Ujhelyi Adrienn). Nem csak személyes ismerőseikkel tartják ilyen módon a kapcsolatot, hanem ismerkednek is. Vannak, akik szinte sportot űznek ebből és minden eszközzel megpróbálják növelni „ismerőseik” számát. Gyakorlatilag nem foglalkoznak a portálokon olvasható adatok megbízhatóságával, csak a vágyott cél lebeg a szemük előtt. Bár többször hallották már, hogy az internet adatai, információi pontatlanok lehetnek, mégsem foglalkoznak vele. Csak elméletben tudják, hogy kiemelten kellene erre figyelniük, mivel azonban az ellenőrzés idő és energia igényes, sokszor inkább végletes álláspontra helyezkednek, és úgy tesznek, mintha a világhálón olvasható információk teljesen vagy döntő részben igazak lennének.

Apropó: olvasás: sokszor halljuk, hogy a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak. A klasszikus módon – olvasott könyvek száma – mérve az ilyen típusú tevékenységet, biztos, hogy könnyen kimutatható a visszaesés. A betűk vagy szavak szintjén azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A képernyő előtt ülve ugyanis a mai fiatalok is rengeteget olvasnak, talán még többet is, mint a korábbi nemzedékek. Az olvasott szövegek minősége, szerkesztettsége, helyesírása azonban többnyire alatta marad a könyvek színvonalának. Ha ezekhez még hozzávesszük a szövegalkotás és befogadás módjait, a gondolkodásra gyakorolt hatásait, akkor könnyű belátni, hogy generációk olvasási szokásainak összehasonlítása nem egyszerű feladat, hiszen sok jellemző csak nehezen, kevéssé egzakt módon mérhető. Az összevetésben azonban szerencsére segít nekünk Fenyő D. György, aki írásában a fiatalok olvasásának jellemzőit tekinti át.

Bár a mai serdülők egyre többet tanulnak iskolán kívüli helyszíneken, a tanítás még továbbra is az iskolában koncentrálódik. Magát az oktatási folyamatot több tényező is befolyásolja, ezek közül a legmeghatározóbb faktort továbbra is a pedagógusok jelentik. Róluk, illetve megváltozott szerepükről, a velük kapcsolatos új elvárásokról szól a kötet harmadik fejezete. Az írások egy része (Bedő Ferenc, Komenczi Bertalan) a digitális pedagógus fogalmát elméleti irányból közelíti meg. A szerzők kutatási eredmények és különböző tanulmányok segítségével járják körbe a kérdéskört. A munkákból az érződik, hogy a pedagógusok, az iskola lassan már kezdi kiheverni azt a sokkot, melyet az új technológiák megjelenése okozott, kezdik megtalálni az új helyüket. Ne felejtsük el: új taneszközök, módszerek, tartalmak már korábban is keltettek hullámokat az oktatásban, ez most sem jelentett nagy gondot az érintettek számára. Azt viszont nem volt könnyű feldolgozni, hogy az iskola, a tanárok elvesztették meghatározó, bizonyos szempontból szinte kizárólagos szerepüket a tudás átadásában. Munka nélkül persze nem maradtak, de a feladatelemek hangsúlyai eltolódtak. Kiemelt feladattá vált a tudásszerzés motiválása, a tanulási folyamat szervezése, szabályozása, a visszacsatolás, ezen belül pedig sokszor a tanulók által begyűjtött információk hitelesítése vagy elvetése.

Új kihívást jelent a tanárok számára egy korábban alig létező, manapság viszont gyakori probléma, a plagizálás. A jelenség mindig is létezett, de a források folyamatos bővülése és a néhány kattintásra egyszerűsíthető kivitelezés ugrásszerűen megemelte az ezzel kísérletezők számát. Nagyon nehéz, sőt iskolai szinten csaknem lehetetlen védekezni a plágium ellen, de sokat segíthet, ha az okokat keressük meg, és azokat orvosoljuk. (Knausz Imre). A kontextus megismerésével, befolyásolásával ugyanis növelhető azoknak a száma, akikben fel sem merül, hogy saját munkájuk helyett szellemi erőfeszítés nélkül készült, így csaknem értéktelen munkát adjanak be. Amennyiben sikerül valamilyen előrelépést elérni ezen a területen, akkor elmondhatjuk azt is, hogy segítettük tanítványaink digitális állampolgárrá válását. Az etikus és jogkövető magatartás azonban csupán két alkotó eleme a digitális állampolgárság kompetenciarendszerének. A többi „összetevőről”, a tanárok és az iskola újabb feladatáról Ollé János írásában olvashatunk részletesen. Azért is érdemes megismerkedni mindenkinek ezekkel az elvárásokkal, mert az iskolában történő fejlesztő tevékenységnek kétségtelenül egyre fontosabb, meghatározóbb területét jelentik majd az ilyen típusú fejlesztések. Aki pedig ennél is konkrétabb iránymutatást szeretne kapni, az olvassa el Földes Petra írását, amely megvalósult projektek tapasztalataiból mutat be néhány elemet. Természetesen ezek a jó gyakorlatok nem térnek (nem is térhetnének) ki az összes kompetenciaterületre, de az a választott témában olyan hasznos tanácsokat, ötleteket adnak az érdeklődőknek, melyeket saját gyakorlatukban is felhasználhatnak.

A tanítási-tanulási folyamat főszereplőit vizsgáló fejezetek után, a kötet záró része olyan problémákat vet fel, melyek az iskolában is fontosak, de már túl is mutatnak az oktatási intézmények falain. Fontos téma ezen belül a digitális kommunikáció, mely egyre intenzívebbé válik a hétköznapokban, s amelynek hatása nyilván az iskolában is tetten érhető. Alapvetően létezik egy nem túl régen még bunkofonnak csúfolt eszköz, a mobiltelefon, mely nélkül ma már sokan el sem tudják képzelni életüket. Naponta számtalanszor veszik kézbe a készüléküket. Nem csak telefonálnak, sms-t olvasnak, írnak, az időt nézik meg rajta, hanem – különösen az okostelefonok terjedésével – interneteznek, a közösségi oldalra néznek be, zenét hallgatnak, játszanak stb.. Bár léteznek próbálkozások a teljes tiltásra, elképzelhető lenne az, hogy egy ilyen eszköz az iskola falain kívül maradjon? Ettől függetlenül számtalan érvet és ellenérvet lehetne felsorakoztatni a mobiltelefon mellett és ellen. Ezek közül jónéhány megjelenik Szatmáry Nóra írásában, aki a diákokkal kapcsolatos legfontosabb tanulságokat gyűjtötte össze.

Az új technológiai eszközök az internettel kiegészülve a tanárok és szülők közötti kapcsolattartásban is új dimenziókat nyitnak. Az, hogy ki mennyire tudja ezeket kihasználni, hogyan tud élni a lehetőségekkel, nagymértékben függ az érintettek kreativitásától, digitális kompetenciájától illetve az adott intézményre jellemző helyi szokásoktól. Tobisch Márta kutatási eredmények segítségével mutatja be az IKT eszközök hatását a tanárok és szülők kapcsolattartására, azt hogy milyen – korábban nem alkalmazott – megoldások jelentek meg az iskolában. Az újdonságok egyik kiemelkedő eleme az elektronikus napló, mely az adminisztráció megkönnyítése mellett a közvetlen és a közvetett kommunikációt is segítheti. Tanulói szempontból persze nem feltétlenül pozitív az intenzív információáramlás, hiszen megtörténhet, hogy szüleik esetleg hamarabb megtudják egy dolgozat értékelését, mint ők maguk.

A modern (vagy csak divatos?) – tanár-szülő relációban is használható – kommunikációs megoldások közül a másik kiemelkedő elem a Facebook. (Néhány évvel ezelőtt még az IWIW-et kellett volna említeni.) Mindenki hallott róla, kialakította a maga véleményét függetlenül attól, hogy ő maga csatlakozott a felhasználók népes táborához vagy sem. Éppen ezért az oldal használata önmagában is számtalan kérdést vet fel, melyek egy részére a kötetben Knausz Imre adja meg a választ. Felmerül ugyanakkor olyan kérdés is, mely akár heves vitákat is generálhat, hiszen egyáltalán nem könnyű annak eldöntése, hogy egy tanár viselkedhet-e a Facebook-on tanárként? Esetleg ez kötelessége? Vagy …?

A lehetséges válaszok bizonyára megosztják az olvasók – remélhetőleg széles – táborát, akik más felvetések kapcsán is folytathatnak vitákat. Fűzfa Balázs például azt javasolja, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgy tanítása során a rendelkezésre álló időkeretből az irodalom illetve a nyelvtan kapjon 33-33%-ot, a maradék 33%-ot pedig fordítsuk a kreativitás fejlesztésére, a kortárs és populáris irodalomra, az irodalomhoz való személyes viszony kialakítására. Gondoljuk tovább! Mi lenne, ha ez általános szabállyá válna és a tanórák 1/3-át mindig arra kellene fordítani, hogy a diákok jól érezzék magukat a tanórákon, az iskolában. Ugye milyen eretnek gondolat? Vagy mégsem? Nem lehet, hogy így némileg tudnánk kompenzálni a növekvő agresszió és iskolai zaklatás hatásait? Annál is inkább, mivel az utóbbi területen az IKT eszközök megjelenésével egy új jelenség okoz egyre súlyosabb gondokat. Ez az elektronikus zaklatás, mely témát a kötetben Domonkos Katalin írása boncolgatja. Kutatási eredmények felhasználásával azonosítja be a legfontosabb tényezőket és megpróbál arra is választ adni, mit tehet a pedagógus, az iskola a negatív hatások enyhítése érdekében. Az internet indukálta lehetőségeknek véleményem szerint ez az egyik legnagyobb veszélye, a legtöbben nem is gondolnak bele, hogy milyen könnyű átlátogatni a „sötét oldalra”. Elég egy viccesnek tartott kép feltöltése vagy megosztása és már magunk is hozzájárultunk a képen szereplő(k) nevetségessé válásához. Gyakran fel sem merült bennünk, hogyan éreznénk magunkat, ha mi szerepelnénk a képen. Nagyon gondosan kell(ene) tehát eljárni a tartalommegosztás során, ami viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy akkor inkább távol kell maradni az új technológiától. A digitális technológiák, az internet, az új eszközök szerves részét képezik világunknak. „Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak” tartja mondás. Ha e kívánalomnak eleget akarunk tenni, nem szabad kimaradnunk. Lehet, hogy azt gondoljuk a számítógép elé ülve, hogy most kirándulunk a digitális világba, de lehet, hogy fel sem merül az offline és online létezés szétválasztása. A lényeg, hogy valamilyen mélységben mindenképpen használjuk (ki) az IKT nyújtotta lehetőségeket.

A pedagógusok feladata mindig is az volt, hogy végigvezessék a tanítványaikat az ismeretszerzés és a személyiségformálás olykor kissé nehéz, göröngyös útján. Ez a feladat továbbra sem változott, de az út igen.

Buda András

A kötet az Underground Kiadónál jelent meg 2013-ban. Megrendelhető itt.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek