OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. október 5.
» Hozzászólások (2)

…ALATTVALÓK LETTÜNK… MI NEM ALATTVALÓKAT AKARUNK NEVELNI!
(PEDAGÓGUSOK NYÍLT LEVELE)

Nyílt levél a döntéshozókhoz és a magyar társadalomhoz arról, hogyan éljük meg mi, pedagógusok az oktatásban napjainkra kialakult állapotokat.

A magyar kultúrában nem dicsérünk gyakran. Mégis, megdöbbentő tapasztalat, hogy miközben az oktatásirányítók arról beszélnek, hogy növelni kell a pedagógusok megbecsültségét, folyamatosan elmarasztalnak bennünket.

Kiderült, hogy nem dolgozunk rendesen. Nem tanítunk, nem nevelünk. Csak gyermekőrzést végzünk. De majd jön a köznevelési törvény, a pedagógus életpályamodell, és minden nagyon jó lesz, ígérték. És eljött mindkettő. Igaz, a pedagógustársadalom kirekesztésével, követhetetlen előkészítéssel, kaotikus bevezetéssel. Ahogy az elmúlt években, most is minden képlékeny, bizonytalan, állandóan változó. És az oktatásban dolgozók közül egyre többen vagyunk szomorúak, megalázottak, reményvesztettek, dühösek és még mindenfélék, de elégedettek, bizakodóak, hálásak, egyre kevesebben.

A pedagógus életpályamodell az oktatást (újabb nevén a köznevelést) irányító vezetőink szerint minőségpárti, hiszen korlátozza a túlmunkát. A korábbinál kiszámíthatóbb, igazságosabb bérrendszert teremt, hiszen honorálja az egyéni érdemeket, növeli a motivációt. S mindez együtt emeli a tanári pálya presztízsét.

Ha ez így lenne, legalább egy okunk volna örülni a végre perspektívát nyújtó változásnak. A modell azonban jelenlegi formájában és bevezetésének előkészítetlensége folytán éppen ellenkező hatást vált ki, mint amit kijelent. Egyszerre demotivál és demoralizál. Demotivál és demoralizál, mert az „egyéni érdemek honorálása” helyett a pedagógus életpályamodell nem megbecsül, hanem büntet. Eltörli például a minőségi munkával, többletfeladatok ellátásával kiérdemelt címeket, címpótlékokat. Sokszor azokat csapja arcul, akik idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező, az intézményt a vállukon vivő pedagógusok. A „Pedagógus I.” kategóriába való terelésük valójában visszaminősítés. Semmisnek nyilvánítja a sok tanulással, munkával, saját szabadidőben, akkreditált egyetemi képzéseken megszerzett, egyetemi tanúsítványt adó pedagógus szakvizsgát, a másod- és harmad-diplomát, a megszerzett doktori fokozatot, az eddig végzett szakértői és fejlesztő munkát. Lenulláz minden eddigi eredményt, életutat. Ezzel azt üzeni, hogy amit eddig csináltunk, az értéktelen, kidobható, felejthető rossz volt, és majd ők eldöntik, hogy mi a jó.

Különösen méltánytalan a „Pedagógus I”- be sorolás azokkal szemben, akik pályájuk utolsó harmadában járnak. Ők tanítanak legrégebben. Nekik már nincs idejük, sokszor energiájuk sem az öncélú újrabizonyításhoz. Mióta a pályán vannak, különböző kormányok alatt már többször meg kellett tenniük ezt. Mivel félő, hogy idő, energia, lehetőség híján kimaradnak a minősítő eljárásból, nyugdíjuk is méltatlanul alacsony lesz. Számukra nagyon megalázó ez a pályájuk végére kialakult helyzet. A megbecsülés hiánya itt hatványozottan fájó és egyszersmind érthetetlen, miként a megalázó eljárással a munka és a nyugdíj között választásra kényszerített tanártársaink esetében is. De az is büntetés, amikor az egyetemi végzettséggel rendelkező, általános iskolában tanító kollégákat minősítik vissza, hiszen ők a főiskolai végzettségnek megfelelő bért kapnak. (Miután egyébként hosszú évek alatt formálódott ki az egységes tanárképzés koncepciója, ami most szintén kimúlni látszik.)

Miért nem érdem a magasabb szintű tudás, a magasabb szakmai végzettség? És még nem szóltunk akkor a nem pedagógus munkakörben dolgozókról: rendszergazdákról, szociális munkásokról, gazdasági és technikai dolgozókról, portásokról, takarítókról és konyhai személyzetről. Ők kívül maradtak mindenféle bérfejlesztésen, sokuknak még a munkáltatója is kétségessé vált. Az életpályamodell fokozataiba való besorolás visszásságai önmagukban is felháborítóak. De az a béremelésünk körüli huzavona is.

A bértáblázatok a külső szemlélő számára látványosak. De a jelenlegi megvalósulás sokunknál nem jövedelemnövekedést, hanem jövedelemcsökkenést jelent. Jó esetben egy-két ezer forintos emelkedést, miközben a jelentős pedagógus béremelésről szóló hírek ellenünk hangolják a közvéleményt, a társadalom más, szintén kiszolgáltatott csoportjait. A túlórák eltörlése, beemelése a 32 óra kötelező intézményi benntartózkodás keretébe szintén elégedetlenséget váltott ki. Ezzel egy időben különböző adminisztrációs szabálytalanságokról, horribilis tanári fizetésekről, csalásokról szóltak az irányítóink által kommunikált hírek. A szembeállítás ismét megkérdőjelezte becsületességünket, rontotta hitelünket. Ha ugyanis a túlórák kifizetésénél korábban előfordultak eseti szabálytalanságok, akkor csak annyi lett volna a teendő, hogy a törvényesség erejénél fogva ezeket megszüntetik, a törvénysértőket pedig megbüntetik. De mi, a többség, nem vagyunk csalók! Nem tartjuk a markunkat telhetetlenül, és nem rendelünk a süllyedő hajón konyakot! Sőt!

Számtalan esetben mi fizetünk azért, hogy a munkánkat jól végezhessük. Mi vásárolunk eszközöket, mi tartjuk saját telefonon a kapcsolatot a szülőkkel, kollégákkal. Mi fénymásolunk és nyomtatunk otthon, ha kell. Mi szervezzük az osztálykirándulásokat hétvégékre, hogy tanártársaink ne veszítsenek szakórát, és a kiesett óráik miatt pénzt. Igaz, a tanári kíséretért az iskola nem tud fizetni, nincs rá fedezet. És nem vagyunk naplopók sem. Aki közelről ismeri a közoktatás világát, az tudja, hogy a pedagógusok nem annyit dolgoznak, amennyi a „kötelező óraszámuk”. Az órákra való felkészülés, javítás, adminisztráció, a szaktárgyi és pedagógiai önképzés, a versenyekre való felkészítés, a tanulási gondokkal küzdők segítése, a kulturális és sport programok megszervezése, az azokra való kísérés, a pályázatok írása vagy a kirándulások a 40 órás munkahétbe eddig sem fértek bele. De megtettük, mert a tanári önbecsülésünk, hivatástudatunk, a gondjainkra bízott gyerekek érdeke ezt diktálta. Eddig sem csak gyermekmegőrzéssel foglalkoztunk, ahogyan néhányszor oktatáspolitikusaink a fejünkre olvasták. Oktatásunk eddig sem nélkülözte az értékközvetítést, az értékekre nevelést. Az értékek sokszínűségét hangsúlyozta, ami nem egyenlő az érték-viszonylagossággal, amivel mostanában megbélyegző szándékkal összemossák.

A pedagógiai programok tartalmazták az intézmények oktatással-neveléssel kapcsolatos céljait, hitvallását, tevékenységtervét. A programok, tantervek, intézmények egyébként a tanulás szabadságára épülő társadalmi környezetekben sokfélék, ahogy az oda járó diákok is. Ezeknek az elveknek a jelenlegi oktatáspolitikai szabályozás ellene hat, ahogy más vonatkozásokban, itt is szembe megy a szakmaiság és korszerűség kívánalmaival.

Nem igaz az sem, hogy a 40 óra munkaidőben eddig azt tettünk, amit akartunk, amit a kedvünk tartott. Egy pár éve készült országos felmérés szerint egy tanár hetente átlag 51 órát tölt a munkájával kapcsolatos különféle tevékenységgel. Tehát jóval többet 40-nél. Igaz, ennek egy részét saját időbeosztás szerint. Mivel a pedagógusok nagy része gyermekeit is nevelő, családját ellátó nő, ez a részben kötetlen munkaidő közvetve a család érdekeit is szolgálta.

Most valódi bérkompenzáció nélkül jelentősen növelték terheinket azzal, hogy a 40-ből 32 órát kötelező az intézményünkben tartózkodni. Ebből 26-ban tanórát, szakkört, felzárkóztatást, tehetséggondozást és egyéb rendszeresen végzett oktató-nevelő munkát, további 6-ban mindenféle egyéb munkát vagyunk kötelesek végezni, s mindezt külön is adminisztrálni.

Ez bizony a kötelező órák drasztikus emelése, és az óraterhelés törvényellenes növelése. Bizony, a 24-26 órára készülni kell. Vajon mikor? Hol? Az intézményekben nincsenek meg a tanórán kívüli munkavégzés alapvető feltételei. Zsúfoltak a tanári szobák, sorban állunk a számítógépeknél, sokuknak nincs saját laptopja az iskolában történő munkavégzéshez. Többségünk viszont saját kézikönyvtárral rendelkeznek odahaza. Ott minden, amit használni szoktunk, kézre is áll, nem úgy, mint az iskolai könyvtárban, ahol egyébként is gyakran órákat kell tartani a teremhiány miatt.

Nemcsak a jövedelmi viszonyaink nem fognak érezhetően javulni a pedagógus életpályamodell bevezetésével. Tekintélyünk, társadalmi megbecsültségünk sem fog nőni ilyen körülmények között. Miért is nem? Az oktatási kormányzat kommunikációja, az új törvények, jogszabályok azt sugallják, azt éreztetik, hogy nem bíznak sem bennünk, tanárokban, sem a szülőkben és a gyerekekben. Méltatlanok vagyunk a bizalomra. Kiskorúak, ahogy az egész társadalom, akiknek meg kell mutatni az egyetlen helyes utat, s akiket büntetéssel az úton is kell tartani. Márpedig a bizalom tanár és diák, tanár és tanár, tanár és szülő, tanár és vezető, iskola és társadalom között nélkülözhetetlen, hiszen a felelős, felnőtt, állampolgári lét alapja. Az egyentanterv, az egyenszabályok, az egyenfizetés, a tervbe vett egyentankönyvek felszámolják a pedagógus szakmai önállóságát és szabadságát. Szinte percről percre való elszámoltatásunk egyértelművé teszi, minket nem partnernek tekintenek egy közös nagy feladatban. Csak arra vagyunk jók, hogy szó nélkül tegyük, amit valódi egyeztetések nélkül feletteseink előírnak, parancsolnak. Az iskola világával szembeni korszerűtlen, nem a jelen kihívásaihoz igazodó, inkább múltba révedő, teljesíthetetlen elvárások újabb elemét jelentik annak a rendszernek, amelyben bármikor bármelyikünkről állítható, hogy rosszul végzi a munkáját.

Úgy érezzük, alattvalók lettünk. Csak lopva, titokban, szabályt szegve lehetünk szabadon gondolkodó és cselekvő, kreatív tanárok. Az új rend félelmet szül, állandó szankciókkal riogat, bizalmatlanságot és bizonytalanságot kelt, kiszolgáltatottá tesz. Mindez pedig teljesítmény- és személyiségromboló diáknál és tanárnál egyaránt.

Új kinevezési/átsorolási dokumentumunk átvételekor tájékoztat bennünket a KLIK arról is, hogy állami-önkormányzati alkalmazásban levő tanárként automatikusan a Nemzeti Pedagógus Kar tagjaivá váltunk. Jogilag és erkölcsileg is aggályosnak, észérvekkel megmagyarázhatatlannak tartjuk, hogy a törvény erejénél fogva tagjai lettünk egy olyan szervezetnek, amely a gyakorlatban még hónapokig nem is létezik, amelynek alapszabályait, működési rendjét most kezdi kidolgozni egy erre megbízott csoport. A pedagógus kar egyébként önmagában vállalható szakmai testület lenne. Átlátható, világos szervezeti és működési szabályzattal, szabad döntésen alapuló belépéssel. Az azonban mély meggyőződésünk, hogy nem lehet az alulról szerveződő szakszervezeteket kiváltó érdekképviseleti szervezet. De nem lehet a pedagógustársadalom egyetlen civil-szakmai szerveződése sem. Nem lehet eszköze a tanárok megregulázásának, véleménynyilvánítási szabadságuk elfojtásának. Nem kínálhat utakat és eljárásrendeket a büntetéshez, megszégyenítéshez, megfélemlítéshez, megalázáshoz, megtorláshoz. És legfőképpen: amennyiben szakmai és érdekvédelmi feladatokat kíván ellátni, hogyan várhatja el bárki, hogy e majdani testület által deklarált szabályoknak és értékeknek az ezeket látatlanban aláíró pedagógusok megfeleljenek? Ha meg érdekvédelmi szervezet, hogyan lehetséges, hogy működése megkezdése előtt jó félévvel, máris a lehetséges elbocsátás fenyegető rémét vetíti azokra, akik joggal tesznek fel kérdéseket e leendő szervezettel kapcsolatosan, vagy nem írnak alá bianco-csekket.

Sorolhatnánk hosszasan a problémákat, melyek a tanárok, diákok, szülők mindennapjait keserítik meg, pedig nem kellene így lennie. Nem folytatjuk a sort. De megkérdezzük. Miért hagytuk, miért hagyjuk, hogy így legyen? Egy határhoz érkeztünk, és ezt a Rubicont sokan nem akarjuk átlépni. Szolgatanár csak szolgadiákot oktathat és nevelhet, szolgaiskolában és szolgatársadalomban. Mi nem alattvalókat akarunk nevelni. Hanem szabad polgárokat, felelős, kritikusan gondolkodó fiatal felnőtteket. A társadalom, a szülők, a diákok és egymás partnerei szeretnénk lenni ebben a nagy vállalásunkban. Partnerek az együttműködésben, a megbecsülésben, az egymás iránti bizalom felépítésében.

Pécs, 2013. október 2.
Bosnyákné Szűcs Erzsébet
Fekete Zsófia
Pethőné Nagy Csilla
Rózsahegyi Ágnes
Zsombori Barbara

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2013. november 5.
Még egy kis adalék. Konferencia, konferencia hátán, de sajnos többségük a politikai színtérhez idomuló eszközökkel, módszerekkel történik. Itt a pedagógus nem a saját pályáján játszik, tehát eleve vesztésre áll. Állítsuk talpára az egészet! Jelenleg az veszélyezteti a munkahelyét, aki - esetenként hangosan, netán harsányan - fejti ki kritikai észrevételeit azokkal szemben, akik gyereket csak ünnepségen látnak. Legyenek olyan módszertani konferenciák, ahol a rendszert hűen kiszolgáló pedagógusok bizonyítják be, hogy fel lehet készülni 25-26 tanórára egy héten - a tanáriban! Legyen közben fogadóóra, bömböljön az iskolarádió, és legyen 1-2 váratlan helyettesítés is... Ne azok hangoskodjanak, akik tudják, hogy ez lehetetlen, hanem azok bizonyítsák be a rendszer működőképességét, akik az egészet kitalálták, vagy egyetértenek vele. És nem egy, hanem mondjuk 10 egymás utáni napra tessék felkészülni és bemutató órát tartani a kollégák előtt, akik ráadásul sokkal elnézőbbek, mint a gyerekek... Gyanítom, kevés ilyen konferenciára lenne jelentkező.
János | 2013. november 5.
A korlátlan hatalom a maga gőgjével, mindenek felettiségének biztos tudatában iszonyatosan nehéz terheket rak a neki kiszolgáltatottakra. A pedagógus két, de leginkább 3-4 tűz között vergődik. Hivatástudata arra ösztönzi, hogy - bocsánat a rossz hasonlatért - "selejt nyersanyagból" remekművet alkosson. Vérében van a cogito, ergo sum, a valóságban viszont azt tapasztalja, hogy cogito, ergo nagy valószínűséggel ellehetetlenülök. Közvetítsem az állami elvárásokat, a kampányszövegeket olyanoknak, akik csak a hírekből értesülnek róla, hogy az ország jobban teljesít, miközben jó esetben csak hétfőn tiszta a gyerek ruhája, pénteken már retkes, szutykos, anyjának annyi pénze sincs, hogy beutazzon szülői értekezletre a körzeti iskolába? Öltözzek elegánsan, miközben egyik napról a másikra élek és három gyereknek osztom szét a tízóraimat, hogy ne forduljanak ki az éhségtől a padból? Vagy egy másik iskolában még a telefonomat se merjem elővenni, mert teleszájjal röhög ki a szünetben újgazdagék gyereke a 200 ezres mobil kütyüjét lóbálva a kezében? Könyv, színház, mozi? Ugyan már... Esélyegyenlőség? Mese. Hemzseg a panaszoktól a fórum (üzenő), nincs ember az iskolákban, a KLIK-ben, aki meg tudna válaszolni egy munkaügyi kérdést? Egyszerűbb elhárítani, megtagadni már a felvilágosítást is, járjon utána az érintett, ha akar? Ki gondolja komolyan, hogy felsőbbrendűék válaszolnak majd egy ilyen levélre? Erkölcstan??? Ezektől??? Hittan??? Kiben kehet hinni, amikor megbízni senkiben?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.21.
Reagált a Klebelsberg Központ a farkasréti iskola igazgatójának levelére
A Klebelsberg Központ péntek esti közleményében azt írta, nem tudják értelmezni azokat a kijelentéseket, hogy folyamatosan nő a pedagógusok terhelése az iskolában, a farkasréti iskolátó...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.21.
„Nem jó, ha valaki a gyereke véleménye ellenében dönt az iskoláról”
„Olyan iskolákra van szükség, ahová a gyerekek úgy jönnek be reggel és úgy mennek el délután, hogy úgy érzik, ezt a napot is megélték és nem túlélték” – így képzeli az ideális...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.21.
„Itt nem kell a gyerekeket kényszeríteni, hogy tanuljanak”
A zseniképző kifejezés idegen tőlünk. Nem célja oktatásunknak, hogy zseniket képezzünk. Eredményességünk a gyermekek érdeklődéséből, a tanárok szakmai felkészültségéből és pedag...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek