OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. január 23.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
   

Virtuális szülői értekezlet 7.

A pedagógus, ha szülő

Óvodapedagógusként minden nap 27 gyereket próbálok terelgetni egy vegyes életkorú csoportban. A közoktatás (köznevelés?) minden területén érintett vagyok. Óvodában pedagógusként, általános és középiskolában szülőként. Közoktatási vezető pedagógus szakvizsgám van, az óvodámban vezető helyettes vagyok, az általános iskolában SZMK-s. Tartottam fővárosi bemutatókat, kerületi bemutatót és óvodánkban szakmai bemutatókat: szülőknek, iskolaigazgatóknak, pedagógusoknak. Folyamatosan a határokat feszegetem saját munkámban is.

I.

A pedagógus is ember, a szülő is ember. Hibázunk... sokszor. De azzal, hogy ezt a hivatást választottuk, felhatalmaztak minket arra, hogy terelgessük, egyengessük a tanítványaink útját legjobb tudásunk szerint. De nem kaptunk arra felhatalmazást, hogy azért, mert nem tetszik a szülő, vagy én nem tetszem a szülőnek, nem egyezünk, „kicsináljam” a gyerekét.

Pedagógusként ez a hivatásom – és örülök minden apró sikernek, amit elérek egy gyerekkel, mert azt nézem, hogy mit tud, és nem azt keresem, hogy mit nem. És igen, örülni kell, ha egy akadályt sikerrel vesz egy gyerek, mert közösen jutottunk újabb tudás birtokába. Ha elakadok, nem értem a viselkedését, reakcióit, segítséget kérek – a szülőtől, mert bízom abban, hogy a saját gyerekét ő ismeri a legjobban. Tudjuk egymást segíteni tanácsokkal, apró kis praktikákkal. Csak akkor fordulok segítő szakemberekhez, ha mi nem boldogulunk.

Tudom, hogy ez sok-sok pluszmunkával jár, amiért nem kapunk túlóradíjat. Ráadásul mindez tele van buktatóval, hiszen az emberi tényező kiszámíthatatlan. Sok esetben nem jutunk semmire, nem egy nyelvet beszélünk. A felelősséget ilyenkor mind a szülőnek, mind a pedagógusnak vállalnia kell. De azért megnyugtat, hogy: legalább megpróbáltam...

Szülőként a legféltettebb kincsemet, a gyerekemet bízom a pedagógusokra. Azt várom tőlük, hogy kihozzák belőle az önmagához képest legjobb teljesítményt. Mivel ez nem működött megfelelően, saját gyerekem esetében a magántanulói jogviszony mellett döntöttünk. Kimenekítettem abból a rendszerből, mely megkeserítette a mindennapjainkat.

Melyik szülő (család) szereti a napot gyomorgörccsel indítani?

II.

Az iskola a kérvényünkre úgy reagált, hogy ez itt nem szokás, csak élsportolók élhetnek ezzel a lehetőséggel. Ha nem akarja itt folytatni a tanulmányait, iratkozzon be az esti iskolába, akár ki is maradhat, hiszen már nem tanköteles korú. Végül mégis magántanuló lett.

Sokat töprengtem azon, mit lehet és mit nem, mit illik tenni és mit nem. Szülőként és pedagógusként. Nem illik például január 3-án e-mailben elküldeni a magántanuló gyerekemnek az osztályozó vizsga tananyagait és időpontjait. (ezt megelőzően többször is kértem). Az első időpont január 6-ára, hétfőre esett és a vizsgák az egész héten át tartottak.

Van olyan tantárgy, ahol a tananyagot ppt-ben adta le a tanár, majd „valahogy megpróbálja eljuttatni a tanulóhoz” – de az én gyerekemnek két napon belül vizsgáznia kell. (Az a ppt még nem jutott el a gyerekekhez.) Senki sem ad neki tájékoztatást, pedig közben bizonyos órákra rendszeresen bejár a suliba , van osztályfőnöke, és van e-napló, valamint az iskola rendelkezésére áll a szülők elérhetősége is.

És nem illik egy magántanulótól az órán leadott (a tankönyvben nem szereplő) anyagot számon kérni a vizsgán. Méltánytalan eljárás. Ilyenkor elgondolkodom: tudok (tudnék)-e szolidáris lenni ezekkel a pedagógusokkal? Szülőként biztosan nem. (Akad persze olyan tanár is, akiért hegyeket megmozgatnék.). Ha én a pedagógus így gondolkodom, , hogyan vélekedhet vajon egy átlag szülő?

III.

Kollégák (?)! Nem mindig csak a rendszer a hibás (bár tény, hogy komoly szerepet játszik), de hol vannak az EMBEREK? Menetközben elveszett a „fontos vagy nekem” – s amíg ezt nem érzi biztosan egy szülő a saját gyereke kapcsán, addig lehet bármit tenni, nem fogja fontosnak érezni a pedagógusok egyéb problémáit (bérét, munkaidejét, kiszolgáltatottságát, alacsony presztízsét). Nem lesz partnere az érdekérvényesítésben sem.

Hiszen mindebből a külső szemlélő számára csupán az jön át: lenyomom a gyerek torkán a 37 órát, feltétlen alkalmazkodást várok el a szülőtől, miközben én magam nem tartom be a szabályokat. Megengedhetem magamnak például azt, hogy az egész félévben nem adok csupán egy egyest, és az osztályozó vizsga előtti napon beírok még egyet?

Miről is beszélünk? Nincs kölcsönös bizalom, nem működik a partnerkapcsolat!

És igen, nagyon dühös vagyok szülőként, hogy gyerekemmel mindent meg lehet csinálni. És ha reklamálok, akkor a gyerekemmel szúrok ki. (Milyen gyakran hallani: „Ne szólj anya, mert velem fog kiabálni!”) Nem érdekelnek a jegyek, túlélésre játszunk. Abban azonban reménykedem, hogy a kezeim alól kikerülő, gondolkodó apróságoknak nem lesz ilyen pedagógusokkal (?) dolga. És igen, válasszuk külön a tanár és pedagógus fogalmát!

És kérem, akinek nem inge...! És bocsánat, hogy hosszú voltam, de elkeseredtem, elszomorodtam, kiábrándultam, dühös lettem, kételkedem, gondolkodom.

Van miért?

IV.

Valamennyi kollégámnak meg kellene értenie, hogy nem csak nekünk, pedagógusoknak vannak „bajaink”. A szülők nagy része a saját munkahelyén ugyanúgy, stresszhelyzetben van, mint mi, ők is tele vannak problémákkal. Nekünk, pedagógusoknak kell garanciát vállalnunk arra, hogy amíg ők teszi a dolgukat, a gyerekeik az iskolában biztonságban vannak, és megfelelően fejlődnek.

Hiába vagyok én is pedagógus, gyerekeim révén én is ki vagyok szolgáltatva a tanárok kénye-kedvének, hangulatának. Mivel nem akarok ártani nekik, inkább behódolok. De mivel a kulisszák mögé látok, ezt nekem még nehezebb elviselni. Ráadásul, mivel tudják, hogy belülről ismerem a rendszert, tőlem még inkább elvárják a toleráns, megértő viselkedést, a közös „mundér becsületének” védelmét.

Bár azt írhatnám, hogy példám egyedi – de sajnos nem így van. Kollégáim hasonló tapasztalatokról számolnak be saját gyerekük iskolájából.

Hová tűntek az elhivatott pedagógusok?

Miért adunk 9-10 oldalnyi leckét a téli szünet idejére? Mikor hagyjuk a gyereket gyereknek lenni? Miért iratunk a megérkezése napján dolgozatot azzal a gyerekkel, aki előtte két hétig beteg volt? Miért nem vesszük figyelembe az életkori sajátosságokat? Miért nem tekintjük partnernek a szülőt és embernek a gyereket? Miért mindig csak utasítunk, számon kérünk? Mire jó az, ha a fél osztályt megbuktatjuk?

Az önálló gondolkodás egyre veszélyesebb manapság. A tanárok egy része egyenesen felháborodik, ha a diák más véleményt fogalmaz meg, mint ő. Itt most nem arról beszélek, hogy tiszteletlen vagy kötözködik. Az érvelésre, a konstruktív vitára való lehetőséget hiányolom, és elutasítom az ellenvélemény megtorlását.

Bevallom, engem mint szülőt már nem érdekelnek a jegyek, túlélésre játszunk. Mi, „renitensek” tudjuk, hogy mit ér a gyerekünk, akkor is, ha bizonyos tantárgyak osztályzata nem ezt tükrözi. Én már nem hagyom magam frusztrálni az osztályzatok miatt. Abban reménykedem, hogy a kezeim alól kikerülő, gondolkodó apróságok nem ilyen tanárokkal, hanem igazi pedagógusokkal kerülnek majd kapcsolatba.

Kosztel Krisztina

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Tibor | 2014. január 24. | franktb6c[kukac]gmail[pont]com
Az egyik "évadnyitó" tantestületi értekezletünk 5 percig (se) tartott. Az igazgatónk rövid beszéde így hangzott: Kedves Kollégák! A nálunk tanuló gyerekeket azért bízták ránk a szüleink, hogy megtanítsuk őket írni, olvasni, számolni, viselkedni. Nagyon nehéz dolgunk lesz, mert kiváló pedagógusok tanították őket: apám és anyám. Kérlek Benneteket, hogy adjatok bele Ti is, anyait, apait. Most pedig munkára!
Nem tudom, működik-e mindenhol a tapasztalatok átadása, vagy magára hagyják a kollégát, vergődjön csak a friss diplomájával. Vagy ami még rosszabb: mi így szoktuk, ne zizegj itt fölöslegesen, megszoksz, vagy megszöksz. Ne akarj a semmiből várat építeni! A tanári pálya nem borravalós szakma, néha az elismerés is csak évek múlva érkezik. Érdekes lenne megtudni, megismerni azokat a "titkokat", amelyek eredményeként a szigorú tanárt is imádták a gyerekek. Az emberség, bár elkoptatott, veszélyes mértékig kiüresedett kifejezés, talán még is kiemelhető. Még hospitálni jártam főiskolásként, amikor megkérdeztem az egyik leendő kollégát az iskolájában. Miért van az, hogy Tamást ennyire kedvelik a kicsik, pedig időnként kihajtja belőlük a szuszt is? Ez azért van, mert amikor azt mondja valamelyiküknek, hogy "úgy orrba váglak fiam, ha nem állsz be azonnal a sorba", abból is árad a szeretet, és a lurkók a kis érzékeny antennáikkal ezt egyből leveszik.
A rendszer akkor sem volt jobb, probléma volt bőven, a pedagógiai módszerek azonban a gyakorlatban jobban működtek. Időnként azon kapom magam, hogy a diáknak és szüleinek drukkolok, mert a kolléga hozzáállása - minden lojalitásom ellenére - számomra is érthetetlen. Manapság a szülő veszélyezteti a kiskorút, ha nem járatja iskolába. Ha egyszer, egy próbaper keretében az ügyészség azt a pedagógust vádolná meg ugyanezzel, aki nem juttatta el időben a felkészülési anyagot a sikeres vizsga érdekében... Nagyon szeretném, hogy idáig ne jussunk el, de én is egyre nehezebben viselem el, hogy közénk nem való oktatók (nem pedagógusok) miatt kell elviselnünk egyre hangosabb kritikákat.
Laura | 2014. január 24.
A cikk címe akár az is lehetne: Ha kolléga mondja, jobban fáj... Tudományos munkákban gyakran olvasható: "Köszönöm XY e témával kapcsolatos értékes kritikai megjegyzéseit és hasznos tanácsait". Ennek ellenpéldája az egyik legutóbbi igazgatói válasz: "Észrevételeit és a csatolt cikkeket, amelyeket nem kértünk, továbbítottuk...". Ha kolléga(szülő) tesz fel kérdést, azt akkor is sértésként érzékeli az érintett, ha a modalitás minden szempontból rendben volt. A cikk annyira életszerű, hogy akár én is írhattam volna a saját példánkon keresztül. A nevelési törvény a pedagógusra is vonatkozik, még is a szülőnek kell(ene) szégyenkeznie, ha az iskolában alkalmazott pedagógiai módszerek, eszközök nem válnak be. Nekem is volt olyan tanárom, akit ki nem állhattam. Kegyetlenül bevágott 3 db egyest egy tanórán belül, ettől rettegtünk, nem a tudás megszerzése motivált bennünket. Direkt örültünk, ha nem a szakma elismert tekintélye oktatott bennünket, a kezdő tanár még arra is emlékezett, hogy ez neki pár évvel ezelőtt miért ment nehezen, hogyan jött rá a megoldásra. A tapasztalt kolléga ugyanezt már rég elfelejtette, azon zsörtölődött, hogyan lehet nem érteni egy ilyen triviálisan egyszerű problémát. Tessék elképzelni a gyerek helyzetét! Hibáztam, jól megbüntettek, esélyem sincs, hogy javítsak (3 db 5-ös órán még soha nem fordult elő), a szüleim se tudnak segíteni, a tanárom gyűlöl, az osztálytársak kiröhögnek. Kicsi vagyok, azt sem tudom, hogy másszak ki egy ilyen lelki gödörből, mérgemben ütök, rúgok, harapok - mondjuk épp a padtársamba (akit ezután pszichológus vizsgál, miért nem tud beilleszkedni, vagy szintén fegyelmit kap, mert visszaüt).
Mondhatnám, hogy bennünket sem érdekelnek a jegyek, de ez nem fedné az igazságot. A jegy tükör (hol tartok a követelményszint teljesítésében), de nélkülözhetetlen a sikerélmény megtapasztalása szempontjából is. Ráadásul a pedagógusnak is! Könnyen ráfogom a gyerekre, hogy nem tanultál, leeresztettél, tőled többet vártam. Nyugodtan dőlök hátra, a 33-ból 3 db 5-ös lett, tehát csak tisztességesen kellett volna felkészülni a dolgozatra (a többi miért nem figyelt az óráimon). A 3 db is azért lett 5-ös, mert a szülő végezte el helyettem a munkát, gyúrta még este 9-kor is a gyerekét (ennyi bónuszt megérdemlek)...
A behódoló szülő a jó szülő, enyém a hatalom, engem véd az igazgatóm, a KLIK, a törvény. Kit érdekel, hogy a következő évben a fél osztály már Burgenlandban tanul...
„Ne szólj anya, mert velem fog kiabálni!”, apának főleg ne, mert akkor már csomagolhatok is (nem erőssége a finomra hangolt konfliktuskezelés), nézhetünk új iskola után...
A legtöbb helyen persze nem így mennek a dolgok, de gyanítom, hogy Krisztina gyereke és az enyém még csak nem is ugyanazon megyében lévő iskolába járnak.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.02.20.
Felvételi pontszámítás Abszurdisztánból
Még fel sem ocsúdtunk a pontszámítási sokkból, amikor jött az újabb, nyelvtanulást érintő bejelentés, a mézesmadzag: a kormány minden 9. és 11. osztályos gimnazistának (!!!) fizeti majd...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.20.
Az oktatásért felelős államtitkár nem vett részt a Corvinusról szóló parlamenti vitában
Bódis azt mondta, az előterjesztő nem az Emmi és nem az oktatási államtitkárság volt, ezért nem vett részt a vitában. Az államtitkárt a munkatársai megpróbálták azzal kimenteni, hogy „...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.02.20.
A munkaerőhiány miatt a duális képzés sem érdekli a fiatalokat
Úgy tűnik, kudarcba fullad a kormány próbálkozása, hogy enyhítse a munkaerőhiányt: 2015-ben azért vezették be a országosan a német mintára kidolgozott duális képzést, hogy a hallgató...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.02.20.
ITM: Várhatóan 1200 iskola vesz részt a Pénz7 témahéten
Az idén várhatóan 1200 iskola több százezer diákkal vesz részt a Pénz7 elnevezésű témahéten, amely során igyekeznek megismertetni a fiatalokkal a pénz és a vállalkozás világát – mondta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.20.
Könnyebb lehet az iskolatáska
Tegnap járt le a határidő azon szülők számára, akiknek a gyermeke főiskolán vagy egyetemen tanul tovább, mivel vasárnapig lehetett jelentkezni az ősszel induló felsőoktatási képzésekre...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.20.
Mi van, ha a tanár lekever egy pofont, és nem bűnös?
Egy zalai falu általános iskolájában egy 13 éves diák 2017-ben megütött egy másodikos gyereket. A tanár közbeavatkozott, a diák meg akarta ütni, majd megrúgta, mire a tanár lekevert neki...
(Forrás: index)
--
2019.02.20.
Mi van, ha a tanár lekever egy pofont, és nem bűnös?
Egy zalai falu általános iskolájában egy 13 éves diák 2017-ben megütött egy másodikos gyereket. A tanár közbeavatkozott, a diák meg akarta ütni, majd megrúgta, mire a tanár lekevert neki...
(Forrás: index)
--
2019.02.20.
Palkovics újra üzent az Akadémiának és a kutatóknak
A miniszter elárulta, hogy pénteken találkozik legközelebb az MTA vezetésével és gyors megegyezésben bízik. Palkovics László elmondása szerint az Innovációs és Technológiai Minisztérium...
(Forrás: Népszava)
--
2019.02.20.
Készen állnak a sztrájkra a tanárok
öbb ezer visszajelzés érkezett már a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) felmérésére, amellyel a tanárok sztrájkhajlandóságát szeretnék feltérképezni. Szűcs Tamás elnök lapunknak...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek