OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. március 18.
» Hozzászólások (0)

Közmunkásokat tanítok

(Naplórészletek)

5. rész

2014. február 26.

Ma az ajándékozás öröméről, az önzetlenül adni tudás fontosságáról volt szó. Az apropót a múlt heti akció adta. Ahogy sutyorogva, titokban készültek a köszöntésemre.(Még mindig meg vagyok hatva, pedig ez rám kevéssé jellemző.) Jó volt hallani, hogy ez nekik is örömet szerzett, és már azon törik a fejüket, hogy milyen legyen a búcsú. Melyik kollégám minek örülne, kit, mivel lepjenek meg az utolsó napon. Azt hiszem, elfogadtak, befogadtak, mert velem megosztják titkos tervüket, tanácsot kérnek. Olyan izgatottak már most, mint a kicsinyek karácsony este. Megállapodtunk abban, hogy a gesztus a fontos, tehát nem kell és nem is szabad nagyobb összegben gondolkodniuk. Már az is megvan, mi lesz a meglepetés. Persze nem árulom el, mert megígértem nekik, a számon lakat van. Amiről nem is álmodnak: óriási meglepetéssel készülünk mi is. Hatan vagyunk, de csak ketten készítjük elő a dolgot, mert ezt még a kollégák sem tudják, számukra is ott és akkor fog kiderülni a turpisság.

A második blokkban egy kevésbé kedves dologban próbáltunk elmélyedni, a számok világában. A szorzótábla már megy, a legtöbben a figyelmetlenségi hibahatáron belül oldják meg, hárman vannak, akiknek viszont „lövése” sincs. Kettőjüket nem is érdekli, a harmadiknak feladatul adtam, tanulja meg. Elmagyaráztam a logikáját, mire érdemes figyelni, milyen összefüggések mentén gyakoroljon. Láttam a szemében a csillogást, megértette! Feltételezem, jövő héten már neki se lesz ez megoldhatatlan probléma.

Az írásbeli összeadás, kivonás már nehezebb dió. Ha nem írnak helyiértékesen, akkor tuti a rossz eredmény. Gyakoroljuk, még van időnk! Az írásbeli szorzás és osztás a kedvenc mumusuk. De a gyakorlás itt is csodákat tesz!

A legnagyobb bánatom, hogy két huszonéves leányka közül az egyik semmilyen együttműködésre nem hajlandó. Ő, aki semmit sem tud: olvasás, írás, számolás számára elérhetetlen távolságban lévő tudomány. Személyes sértésnek veszi, megalázónak tartja, hogy iskolába kell járni. A másik nagy nehézségek árán rábírható a közös munkára, de ő sem érti, miért kell valamilyen (bármilyen) használható tudásra szert tennie. Azt hiszem, ők lesznek a „veszteség lista” tagjai. A 23 fős csoport tekintetében ez igen jó arány, engem mégis elszomorít.

2014. mácius 5.

Kifelé megyünk a képzésből. Még három és fél hét – és vége. Egyfelől nagyon örülök, mert iszonyúan elfáradtam. Másfelől viszont be kell vallani: hiányozni fognak.

Ma megint téma volt a kollégáknak szánt meglepetés. Kértem, hogy ezen a napon ne szabadidőruhában érkezzenek, mert úgy illenék, hogy ne csak a szívüket öltöztessék ünneplőbe.

Fogalmuk sincs arról, hogy mi vár rájuk 31-én! Ennek a számukra szervezett meglepetésnek része lesz valami, amihez szükségünk van a fényképükre. Telefonnal készültek a képek, nem profik, de a célnak megfelelnek. Annyira élvezték a dolgot, hogy még ahhoz is hozzájárultak, „rabosítsuk” őket. Ez egy volt rendőr megfogalmazása, de telilalálat! Mindenki a kezében tart egy „táblát”, melynek felirata: 2013/14. Ott, helyben készült, abban a pillanatban, amikor kitalálták, így nem túl szép, de erre volt lehetőség.

Ha már fotózás, akkor csoportkép is készült. Természetesen a „táblával”. Újabb névnapos akcióra készülnek. Egy ifjú kollégámat akarják köszönteni. G. kárpátaljai magyar, ezt a hallgatók is tudják, ezért cirill betűvel írják fel a nevüket a pénteki dolgozatra. Képesek voltak gyakorolni, csak azért, hogy örömet szerezzenek G-nek. Hihetetlenül nagy arcok! Vagy két órát gyakoroltuk a cirill betűs írást, olvasást. Élvezték nagyon. Azt játszottuk, hogy különböző magyar mondatokat írtam fel nekik cirill betűkkel. Ők meg kibetűzgették. A végére már egész jól ment! Ilyeneket írtam: Orosz tanfolyam indul március 7-én, pénteken. Vezeti: G. Pénteken tanulási technikából dolgozat lesz. Amit viszont nem tudnak (ma estig én sem tudtam): G. nem tud se oroszul, se ukránul, mert a beregszászi körzetben lakók nem beszélik a nyelvet. Magyar iskolába járt, még egyetemre is. Olvasni tud, de nagyjából ennyi. Vicces lesz!

Miután kiviccelődtük magunkat, nekifutottunk a százalékszámításnak. Nem a kedvencük, de csinálta a többség, becsülettel. Látszik, hogy küzdenek vele, meg akarják érteni, meg akarják tanulni. De az is látszik: egyre jobban fáradnak. Az írásbeli műveletek nagyon döcögősen mennek. Elszoktak a számolástól, mindenkinek van telefonja, amiben számológép funkció is működik. Amikor lankadnak, meglebegtetem, hogy már alig néhány alkalom van hátra, együtt majd csak kibírjuk.

2014. március 13.

A héten megint dupláztam. Hétfőn helyettesítenem kellett, volt időnk gyakorolni az írásbeli műveleteket. Sokat és jól dolgoztak, de már a végkimerülés határán vannak. Írják a különböző záró teszteket. Lazításként tovább pontosítottuk a kollégáimnak szánt „meglepetés buli” részleteit. Körvonalazódik a végleges forgatókönyv. Nagyon izgatottak. Ha rajtuk múlna, semmi mással nem foglalkoznának, csak ezzel. Közben értesültünk arról, hogy az egyik hallgatónk súlyos betegsége kiújult, kórházba kell mennie. A kilátások nem túl biztatók. Súlyosbíthatja a helyzetet, ha a hiányzásai elérik a kritikus szintet, még a tanfolyam árát is visszakövetelhetik tőle. Igaz, az a hír járja, hogy igazolt mulasztás esetén ettől méltányosságból(!!) eltekinthetnek. Szép! Ennek kapcsán beszélnünk kellett arról, hogy miért is lenne érdemes az orvosi utasításokat betartani. Gyógyszert kiváltani, bevenni, kontroll vizsgálatokon megjelenni. Az is igaz azonban, hogy ezt könnyű mondani! Havi - jó esetben, mert közmunkája van, - 50 000,- Ft-ból még ilyen költségeket is kibírni... Ha betegállományba kényszerül, akkor pedig pont olyan kilátástalan lesz a helyzete, mint amikor a 22.800,- Ft-os ellátásból kell megoldani az életet. Mit lehet ilyenkor őszintén, meggyőződésből mondani? Mert azt, hogy tartsa be az orvos utasításait, hogy váltsa ki és vegye be a gyógyszert, hogy menjen kontroll vizsgálatra, azt gondolom, hogy nem. De akkor mit? Már csak abban reménykedhetünk, hogy valami csoda csak történik és jobbra fordulnak a dolgok.

Szerdára úgy készültem, hogy megírjuk a záró teszteket és a fennmaradó időben tovább gyakoroljuk a még mindig némi nehézséget okozó feladatokat: szorzás, osztás többjegyű számokkal, százalékszámítás, mértékegységek átváltása. Azzal fogadtak, hogy a beteg társuk helyzete megoldódni látszik. Sikerült munkahelyet találnia, oda be is jelentik, tehát akár betegállományba is tud menni. Velem is beszélt a fiatalember, engem is így tájékoztatott. Ez azért megnyugtató. Majd meglátjuk.

Elmondták azt is, hogy felköszöntötték a kollégámat a névnapján. Jól sikerült az akció – bár mint már jeleztem, sem oroszul, sem ukránul nem beszél, – azért el tudta olvasni a cirill betűvel írott magyar nyelvű köszöntő sorokat. Nagyon meghatódott, ő sem számított semmi ilyesmire.

Az élménybeszámolók közben érkezett egy hallgató, iszonyú állapotban. Az arca csupa seb, az egyik szeme lila, feldagadva annyira, hogy kinyitni sem tudta. Nehezen mozgott, láttuk, hogy fájdalmai vannak. Kérdeztem, mi történt? Annyit volt hajlandó mondani, hogy a fizetésnapi öröm túl jól sikerült, majd kiment. Szünetben próbáltam faggatni. Nagy nehezen elmondta, hogy csúnyán berúgott, de a sérüléseihez némi külső segítségre is szükség volt: valaki lelökte a lépcsőn. Négy órát feküdt a földön, akkor hívtak hozzá mentőt. A mentősök a detoxba akarták szállítani, ezt ő semmiképp sem akarta. Nagy nehezen elérték, hogy a mentő hazavigye. Szünet után mondtam neki, hogy orvoshoz kell mennie. Annyit felajánlottam, eldöntheti: egyedül megy, vagy kíséri valaki. Nem nagyon akaródzott neki a dolog, de határozottam kijelentettem, hogy erről nem szavazunk. Orvosnak kell látnia! Egy társa felajánlotta, hogy elkíséri. Megegyeztünk, hogy este hívom, beszámol M. állapotáról. (A szemét ellátták, agyrázkódást diagnosztizáltak, szigorú pihenést, illetve a szemének jegelését írta elő az orvos. Szerencséje volt, viszonylag „olcsón” megúszta.)

Ezt követően megírták a matematika tesztet. Ki is javítottam ott helyben. Nagyon elégedett vagyok, egy 74%-os, egy 84%-os van, a többi mind 85% fölötti, ami kiváló minősítést jelent. Amíg a teszt javítására várakoztak, egy újabb rossz hír érkezett: az egyik kollégájuk, aki nem a képzésen ült, hanem a képzés helyszínének közelében takarított, munka közben hirtelen rosszul lett és meghalt. Volt nagy izgalom, telefonálgatás, de semmi konkrétumot nem tudtak meg.

Sajnos nekem mennem kellett, mert a kezdődött a „műszakom„, csak abban reménykedem, hogy azért nem omlanak össze. Szerették ezt a kollégájukat, így még nehezebb feldolgozni a történteket.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.13.
„A gyerekeket tényleg nem érdekli Petőfi meg Arany” (Beszélgetés Csovcsics Erikával)
A fiatalok jól tudják, hogy melyik pálya milyen egzisztenciát ígér. Tudják, hogy a versenyszférában a kétszázezer forintos nettó pedagógusbérnél sokkal többet lehet keresni. Ma azokban...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.13.
Kovács Zoltán: A Közép-európai Egyetem továbbra is működik
Az Egyesült Államok budapesti nagykövete eleinte próbálta kompromisszumra bírni Magyarországot, Orbán Viktor azonban elutasította próbálkozásait, miután David B. Cornstein egyszerűen csak...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2018.12.13.
Államkincstár: a fiatalok pénzügyi tudatosságát fejleszti a videópályázat
Borbély László András elmondta: a pályázat elsődleges célja az volt, hogy a fiatalok figyelmét felhívják a megtakarítások és a pénzügyi ismeretek fontosságára. A Magyar Államkincstá...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.13.
A történelemhamisítás neohorthysta iskolája: értelmiség a hatalom árnyékában
Divatok jönnek-mennek, a történész oknyomozó küldetése marad – véli Krausz Tamás történész, aki szerint a régiónkban létrejött egy olyan új értelmiség, amelynek egyetlen célja, hogy...
(Forrás: mérce)
--
2018.12.13.
A szegénység és a szegregáció ellen harcol az idei Prima Primissima Közönségdíjas Infostart / InfoRádió
Az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője azt is elárulta, hogy az alapítvány ötlete akkor jött, amikor olyan állami iskolában tanított, ahol magas volt a hátrányos helyzetű diákok ará...
(Forrás: Infostart)
--
2018.12.13.
Az ombudsman Kásler Miklóshoz fordult a kaotikus iskolaérettségi vizsgálatok ügyében
Székely László jelentésében több ajánlást is megfogalmazott a szaktárca és a hatóságok számára is. A biztos a gyámhatósági eljárások kapcsán szintén visszásságot tárt fel, ugyanis...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.12.13.
A felvidéki magyarok kértek Orbántól egy iskolát, stadiont kaptak
Az Átlátszó újságírói kikérték az összes vonatkozó szerződést a támogatások elosztásában közreműködő szervezetektől, a kapott információt pedig egy cikksorozatban dolgozzák fel...
(Forrás: index)
--
2018.12.13.
Visszavonhatta plagizált pályázatát a szigetszentmiklósi igazgatójelölt
a tüntetésen bejelentették, hogy Adorján Botond a botrány kitörése után visszavonhatta pályázatát. Ugyanígy tett a másik pályázó is. A város megbecsült pedagógusának számító Nagyn...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.13.
Szomorú a CEU miatt az amerikai nagykövet, de ez az ügy nem vezethet szakításhoz
Kérdésre kifejtette, CEU-kérdésben azt látja, a barátok néha nem értenek egyet bizonyos kérdésben, szomorú a kialakult helyzetért, de ez nem vezet szakításhoz a felek között. Az ukrán...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek