OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. március 21.
» Hozzászólások (1)

A remény az egyetlen bizonyosság

Társadalomismeret volt. Szintézise lehetett volna a magyarból, történelemből korábban tanultaknak.

A késők folyamatosan érkeztek. A termen végigvonulva kólásüvegeket és üzeneteket közvetítettek:

– A Lali üzeni, hogy meg fogsz dögleni.

– Mivammá?

– Meg fog ölni, mert látott téged tegnap a Jocóval a plázában.

A címzett vállat vont. Néhányszor még elsziszegték neki, biztos, ami biztos.

Végül tizenkilencen voltak jelen, az óra valamely pontjától. Testben. Lélekben?

Ami nem érint meg, nem vonz magához, az nem ösztönöz jelenlétre – gondolhatnánk.

A tábla tetején, középen óraszám, alatta cím: A magyar romantika.

Semmi nem maradt az elmúlt nyolc évből. Nem abból, amely a mostani kampányban minden rossz magyarázataként visszaköszön. Abból a legalább nyolcból, amelyet a 9. előtt iskolapadban töltöttek. A témában nincs érvényes tudásuk. Kor, korszak, időszak, személyek, stílusok, párhuzamok: egy másik világ.

Világok harca? Még nem. Meg-megérinti őket ez-az, de a bevonódás elmaradt.

Használható könyv híján táblai vázlat készült. Mikor a tanárnő írt a táblára, felbolydult, zúgott a méhkas. Ha feléjük fordult, elhalkultak.

A tanárnő fiatal. A gyakornoki koron túl, a krisztusin innen. Időben talán kétszer annyit élhetett, mint a tanítványai. Tapasztalatban? Ki tudja… Mennyiség és minőség vélhetően az összehasonlíthatatlanságig eltér. A szakképzősök gyermekkori tapasztalatai ritkán teszik lehetővé az utat akár csak az érettségiig is, nemhogy a diplomáig.

A zsivajt unta-e meg, vagy eleve így tervezte, nem tudom. Leült az osztállyal szemben, s ahogy a Lamb testvérek Shakespeare színpadi műveit, mondani kezdte a Bánk bán történetét. Meseként: ami kínos, kimaradt vagy csak utalások hangoztak el. Talán ez is volt a cél. Ne kérdezzenek, zavarba ejtőt pedig különösen nem. A két kultúra, mint két simára olvadt peremű jégtábla, elúszott egymás mellett.

Rend volt. A tanárnő beszélt, a diákok viszonylagos csendben írtak. Ha elhisszük, hogy ez eredmény; hogy ennek az órának a füzeteken túl is maradt valami nyoma, akkor most örülhetünk. A sportújságírók nyelven írhatnánk, a tanárnő most nagyon elkapta a fonalat.

Bizonyos értelemben igaz. A történet fonalát és a kölkök grabancát ott tartotta a markában. Néha, egy-egy pillanatra annak a lehetőségét is, hogy felébredjen tanítványai érdeklődése.

– Bánk bán bejárta az országot, és elborzasztotta a nép nyomora.

– Na, körbejárhatná most is, hogy lássa, mi van – kotyogott bele az egyik.

Ha merte volna, elereszthette volna a semmitmondó kivonat fonalát, és beszélgethetett volna a gyerekekkel. Az út innen ezer irányba vezet. Politikai irányba is, de nem csak, nem feltétlenül. Választások előtt néhány héttel talán másikon kell elindulni, a maradék 999 valamelyikén.

Beszélni a tapasztalatszerzés akkori és mostani lehetőségeiről; távolságokról, az utazás módjairól, sebességéről; a közvetlen és közvetett megtapasztalás különbségeiről, az előemésztett tapasztalatokról, amelyekhez mi a tömegkommunikáció révén jutunk, Bánk bán pedig emberei révén. Tiborc kapcsán akár arról is, hogy érzelem és tapasztalat miként függenek össze.

Ehelyett annyi hangzott el:

– Hogy jön ez ide?

A jégtáblák széle tovább simult, csökkentve a mégoly rövid összekapaszkodás esélyét is. Csordogált tovább a lapos sztori, amivé a dráma, a nemzeti, züllött. Elhangzott a háború szó.

Az addig csöndesek közül az egyik belekérdezett:

– A tanárnő szerint is háború lesz?

– Hogy jön ez ide? – ismétlődött a kérdés. Válasz gyanánt, válasz helyett.

Remélem, sehogy nem jön ide – gondoltam magamban –, de tudjuk, te is, én is, a gyerekek is, hogy háború folyik a szomszédban. Húsz év elteltével, ismét.

– Hát a tévében mondták; én még sírva is fakadtam – tette hozzá egy másik.

Az egy bolyban ülő kevés fiú felnevetett.

Ismét útelágazáshoz értünk. Több úton is kellene menni egy keveset. Megtenni néhány lépést a fiúkkal. Elmondani nekik, milyen remény él a felnőttek szívében, hogy nekik egy-két év múlva is lesz okuk és módjuk nevetgélni, annak ellenére, hogy közben elérik a sorozhatóság korhatárát. Elmagyarázni a sorkötelesség – ami eltöröltetett – és a hadkötelesség – ami háború esetén véresen komoly valóság – közti húsbavágó különbséget. Azt is, hogy utóbbi esetben egy kiképzésnyi katonáskodás biztosan jut nekik, néhányuknak talán több is. Tapasztalatok a fogyatékosságról vagy az „életét áldozta” kifejezés mélyebb megértése barátokon, rokonokon vagy a saját sorsukon keresztül.

Nem azzal a céllal, hogy torkukra forrjon a szó vagy a nevetés, hanem hogy tanítson. Nincs tíz éve, hogy ezért lett tanár.

Odafordulhatott volna a lányokhoz is. Elmondhatta volna nekik, hogy benne miért kelt vagy nem kelt szorongást a hír. Tudást adhatott volna ahhoz, hogy értsék, amit látnak, hallanak. Itt és most erre éheztek. Lehet, hogy értő felnőttel személyesen most utoljára válthattak volna erről szót.

A kísérés és odafordulás kapcsán aztán kiderülhetett volna az is, hogy ezeknek a gyerekeknek a Bánk bán egyes részei eredetiben is értelmezhetők. Segítség kell, de ki ne fogadna el segítséget attól, aki a legfeszítőbb kérdéseire is tud választ. Nem a választ tudja. Az gyanús. Választ tud, egyet, sok szempontot figyelembe vevőt. Akár vitathatót.

Kiderülhetne – a remény az egyetlen bizonyosság.

Sajnálok ebben az osztályban mindenkit. A tanárt, aki bár már rég nem gyakornok, nem érti, hogy tanítania kellene. Abból az itt ülőkhöz képest végtelen tárházból, amely neki adatott, továbbadni azt, amire éppen vevők. Hozzákapcsolva a kötelezőből is azt és annyit, amennyit lehetséges. Ha már nyitottak az antennák, akkor akár a Bánk bánt is. Az igazit, amely gazdag és félelmetes. Akár az élet.

A gyerekeket is, akik ha néha kérdeznek, nem kapnak választ. Pedig tanárnak kell-e a diák kérdésénél jobb visszajelzés, hogy igen, sikerült felkeltenie az érdeklődést. Tizenkilenc fiatal várt volna választ egy égető kérdésre, amihez ott egyedül neki, a tanárnak volt széles körű tudása. Nem osztotta meg.

Többet akkor se mondhatnék neki, ha szaktanácsadó lennék. Nem értek a magyar, a történelem szakmódszertanához: sem a 25 évvel ezelőttihez, sem a mostanihoz.

Nem is baj. A gyengénlátó diák miatt jöttem. Hogy az ő mindenek fölött álló érdeke – a kifejezés kínos mosolyt csal arcomra, ahányszor csak felbukkan – ne sérüljön. Elképzelem ezt az érdeket, amint üvegbura alatt csillog, mint a Koh-i-Noor gyémánt. Őrség és biztonsági berendezések védelme alatt. Magányosan, sértetlenül.

A diáknak, aki a meghatározás szerint középfokú tanintézményben tanul, az érdeke csöppet sem magányos, s gyakran sérül. Összefonódik ezer más érdekkel, s hol egyik, hol másik marad alul. Nem ritkán éppen a diák sérti meg, mert fel sem ismeri. Éppúgy, ahogy ő, aki itt ül mellettem kelletlenül a kanapén. A pszichológus szobájában. A másik szakembertől tudom, nyolc tárgyból bukott. A kérdésre, hogy hány tárgyuk van, ha nyolcból bukott, azt válaszolja: kilenc biztosan, mert testnevelés órára nem jár, tehát abból nem bukhatott meg. Töpreng. Mintha lenne egy tizedik is, mert úgy emlékszik, valamiből kettest kapott. Testnevelésből pedig felmentést.

– Tudja, a szemem miatt... – néz rám egy boci ártatlan tekintetével.

– Tudom, hogy a szemed miatt nyugodtan tornázhatnál. A te esetedben nincs mitől tartanunk. Ha pedig nem mozogsz, a szíved, tüdőd, izomzatod...

– Sose féltsen engem. Járok kondizni és bokszolni.

Nem féltem. Ez lenne a tiltott mozgásformák közül kettő. Szégyellem magam. Nem helyette. Tizenhét évesen az ő dolga, hogy mit csinál. Még nem felnőtt, de már nem is gyerek. Szégyellem magam, hogy itt vagyok. Mit is mondhatnék ebben az iskolában, bármelyik felnőttnek... Nem arról, hogy hogyan alkalmazkodjon ennek a fiúnak a látásához; hanem arról, hogy miért. Nyolcból bukott, testnevelés alól kibújik, azt pedig nem tudja, tanítanak-e nekik még valamit.

– Menjél nyugodtan, becsöngettek.

Elballag.

Az egyetlen öröm, hogy a látása nem romlott az utolsó vizsgálat óta.

A lemorzsolódás gondolata ver tanyát a fejemben. Bár aggodalomra semmi ok. Ha ő nem aggódik, én miért tegyem. A nap süt. A vonat két óra múlva indul oda, ahonnan újabb két óra múlva majd a busz, ahonnan már csak fél óra séta egy idegen ágy. Tíz perc pedig az immáron légies határ.

Az iskolapszichológus – fiatal hölgy – mondja, hogy két induló harmincfős kilencedikből általában egy 30-40 fős tízedik lesz, ami lassan tovább apad a szakmai vizsgákig.

Nem ráz meg. Ez nem. Aztán hozzáteszi:

– Tudja az ilyeneket, akik ennyire nem akarnak tanulni, bezárnám...

A folytatást igyekszem kizárni, mert az ráz. Ezt már nem bírom. Nincs egy hete, hogy ötven pedagógus (a megszokott nemek szerinti arányban) hallgatta egy pszichológus úr szájából, hogy régebben is úgy volt az, hogy pszichológusnak csak a nagyon okosokat, a legokosabbakat...

Nem mondok semmit. Gyorsan búcsúzom. Tekintetemmel kerülöm a parafatáblát, amelyen bibliai idézetek sorjáznak.

IQ-EQ, IQ-EQ, IQ-EQ – nyöszörgi hátizsákomban a PET-palack.

Sétálok. Jó ez a tetemes távolság az iskola és a pályaudvar között. A fő utca csupa térkő. Közepén sínek. Kéttornyú nagy templom zárja le. A város büszkesége. Két tornyában két óra mutat két nagyon eltérő időt. Kár, hogy egyik sem igaz. Most éppen.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Péter | 2016. január 6.
Amikor a nagyon magabiztos nyilatkozók elmonják, hogy "a legrosszabb család is jobb, mint a nevelőotthon", akkor erre, és az ezernyi hasonlóra gondolnak?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.14.
Sztrájk lehet az iskolákban? Akciósorozatba kezd az egyik pedagógus szakszervezet
A PDSZ akciósorozatának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, „a pedagógusok munkaterhelése a 2011-es köznevelési törvény bevezetését követően átlépte azt a határt, amelyen túl má...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.14.
Palkovics László: „szintet lépünk” a szakképzési intézmények fejlesztésében is MTI
Palkovics László szerint az iskolákból kikerülő fiatalok az alapkompetenciákon túl olyan tudással és készségekkel kell rendelkezzenek, amelyek segítségével megállják a helyüket a 4....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.14.
Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció
A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.10.14.
Herczeg Szonja: Mentálhigiénés foglalkozásokat az iskolákba!
Az adatok magukért beszélnek, kevés a hozzáfűznivaló. Amit én, mint érintett minden alkalommal hangsúlyozok – és ez így lesz, amíg csak tehetem –, hogy ha egyetlen plusz tantárgyat bevehetn...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.10.14.
A bölcsészek szívhatják meg legjobban a felsőoktatási átalakítást
Lannert Judit oktatáspolitikai szakértő szerint Palkovics László volt oktatási miniszter, jelenlegi innovációs miniszter egy valós problémára reagált, amikor felvetette, hogy ki kellene terjeszteni...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.10.14.
Játékosan a pénzügyekről
Egy költözés apropóján például szóba kerül a hitel fogalomköre, a megtakarítás és a kereskedelmi bankok működése is. A K&H animációs sorozatához mobilalkalmazás is készült, amelyet...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.10.14.
Arccal a tandíj felé
A kormány álmokat kerget, amikor a hatékonyság javulását várja a felsőoktatás piacosításától – állítja Polónyi István oktatáskutató. Az egyetemek elveszthetik akadémiai jellegüket...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.10.13.
Sok pénzt veszítenek a tanárok a vetítési alap bebetonozásával, petíciót indít a PDSZ
019-ben is az 101 500 forintos vetítési alap határozza majd meg a pedagógusok bérét, hiába kéri évek óta a szakszervezetek, hogy vagy emeljenek a vetítési alap összegén, vagy térjenek vissza...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.13.
Ápolási díj: 18 év fölötti gyerekek után is jár majd
a kormány döntése értelmében az önellátásra képtelen gyermeküket otthon ápoló szülőknek 2019. január 1-jétől bevezetik a gyermekek otthongondozási díját (gyod), amelynek összege brutt...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek