OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. június 15.
» Hozzászólások (2)

47. esélyegyenlőségi napló

Szülői értekezlet

Az iskola már egy ideje így szervezi. Kimennek a faluba, szülői értekezletet tartani, mert a szülők jellemzően nem utaznak be ezért a másik faluba, nem is lenne mivel, abban az időpontban nem jár busz, még, ha lenne is rá való. Dicséretes, hogy az iskola ezt bevállalja, és a gyerekeket tanítók kimennek a szülőkhöz. Félévkor, és most a tanév végén is. Talán az első lépés ez a megoldás felé.

Mi is elmentünk. Egyrészt, mert szerettem volna látni, hogy nyilvánulnak meg a szülők, és bevallom, a tanároké is érdekelt, gondoltam, ha kell, segítünk megfelelő mederben tartani a beszélgetést.

Sokan eljöttek. Zömében az asszonyok, de apukák is ültek a kultúrházban.

Régóta küzdünk azért, hogy a szülők megfelelő hangnemben jelezzék a problémáikat. Egymásnak is, és a pedagógusoknak is. Hogy nyugodtan, indulat nélkül kérdezzenek, és válaszoljanak. Most nagyon örültem, mert láttam a munkánk eredményét azon, ahogy beszéltek a szülők, és azon is, amiket kérdeztek a pedagógusoktól.

AZ első kérdés rögtön ezt tükrözte. Az egyik apuka kérdezte, hogy miért nem egyformán írják be a hiányzásokat mindenkinek, mert úgy látja, van, akinek sokkal többet hiányzik a gyereke, mégsem kap felszólítást. A válasz az volt, hogy mindenki törődjön a saját gyermekével. Ami jogos, persze, a pedagógusok nyilván nem tudhatják, hogy mi nagyon ügyelünk a közösségben, hogy minden szabály mindenkire egyformán vonatkozzon, és nyilvánosan is vállalható legyen. Így lehet megelőzni a konfliktusokat, elfogadtatni mindenkivel a szabályokat. A saját kárunkon tanultuk meg ezt. Közösen, velük alakítottuk ki ezeket a szabályokat. Természetes volt számukra, hogy ez az elvárás ide is áthúzódik.

Aztán az egyik anyuka kérdezte, szépen, udvariasan, hogy van az, hogy az ő gyerekét kiküldik az óráról, mert rendetlen, és aztán beírják hiányzónak, igazolatlannak, és neki meg jön a felszólítás. A pedagógus, aki érintett volt, elég ingerülten dobta vissza a labdát, hogy ilyen a szóban forgó gyerek hiányzásából csak töredék volt, a többin ő nem jött be az órára. És különben is, a szülő nem nevelte meg, így nem lehet tőle dolgozni. Ez utóbbi talán már kicsit ingerültebb válasz volt. Az anyuka rögtön reagált, ő minden nap úgy ülteti fel a buszra, hogy viselkedjen rendesen, higgye el a pedagógus. És szerinte, ha az órán a gyerek kiugrik az ablakon, ott a tanárnak van felelőssége. A pedagógus szerint nem így van.

Tipikus mondatok. A felelősség oda-vissza dobálása. Elmozdulás ebből nincs. Az iskola hárít a szülőre, a szülő az iskolára. Ebbe már rég belemerevedett mindkét oldal.

A legérdekesebb talán a harmadik anyuka kérdése volt. Hogy nem lehetne úgy tanítani az iskolában, hogy a gyerekek szeressenek oda járni? Olyan dolgokat tanuljanak, ami érdekli őket? Ezen nevettek a pedagógusok. Hogy jó is lenne….de ez nem kívánságműsor.

Aztán egyéni beszélgetések következtek a szülőkkel. Utána kértem a pedagógusokat, maradjanak még kicsit, beszéljük át a családokat, gyerekeket, és szeretnék mesélni kicsit nekik az alapítvány gyerekekre irányuló munkájáról. Hogy mennyit küzdünk a normális kommunikációért. És ebben nekünk példát kell mutatnunk. Mert ha durva kommunikációra a pedagógus is durván reagál, akkor csak romlik a helyzet. Hogy nem tudjuk megvédeni őket a szülők előtt, ha lecigányozzák, vagy megütik őket. Hogy meg kell értenünk ezeket a gyerekeket. Mert amit otthonról hoznak, az nem az, amit az iskola elvár. Meséltük, milyen sokat fejlődtek a társasjáték pedagógiával. Hogy hogyan próbáljuk az online tanulástámogatást. Elmondtuk, hogy kik az ösztöndíjasaink. Kik vannak védelembe véve, kikért, hogyan küzdünk. Milyen fontos a gyerekeknek, hogy táborba visszük őket. Hogyan motiváljuk őket, mivel próbáljuk partnerré tenni a szülőket. Beszéltem arról, milyen fontos lenne az egységes ráhatás. És mi ajánljuk a segítő, mediáló tevékenységünket, éljenek vele, dolgozzunk össze, mint ahogy pár alsós nevelővel már sikerül.

Meghallgatták. Páran elgondolkodtak, lehet, jó lenne a társasjáték pedagógiából bevinni jövőre valamennyit a délutáni tevékenységekbe. De zömüknek már nem csillant fel a szeme. Volt, aki ki is ment, mert nem érdekelte.

Nem tudom, sokszor mi a nehezebb. Partnerré tenni a szegregátumban élő szülőket, vagy a belefáradt, fásult, eszköztelen pedagógusokat. Most úgy tűnik, a szülőkkel sikeresebbek vagyunk. Mert ők most jobban szerepeltek. Képesek voltak jól kérdezni. Megfelelő hangnemben, a problémára fókuszálva.

Tudom én, a pedagógusnak is nehéz. Mert a központi elvárások nem ezekre a gyerekekre, nem ezekre a problémákra íródnak. De ez a rendszer megoldást nem nagyon fog kínálni. Legalábbis olyat nehezen tudok elképzelni, ami központilag megoldaná a HHH gyerekek oktatási gondjait. Csak a személyes kapcsolatokban van lehetőség az elmozdulásra. Ameddig ezt nem ismeri fel az iskola, személyesen a pedagógusok, csak romlani fog a helyzet.

L. Ritók Nóra

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. június 16.
Kedves Nóra!

A kérdés költői, a szülőket lehet és érdemes partnerré tenni. Jól tudjuk, hogy nagyon sok tanárt is lehetne természetesen, ha ők nem lennének például, föl sem tűnne az ordító különbség a basáskodó, hatalmi pozícióban lévő megélhetési tanárok és az igazi pedagógusok között.
Eszköztelen a pedagógus? Akkor miért van az, hogy szegregátumban is lehet alkotni, és jól felszerelt iskolákban is kibékíthetetlen ellentét feszül tanár-diák-szülő között?
Pedagógus szülők is nagyon sokszor értetlenül állnak egyes "kollégák" agresszivitása előtt, jól tudván, hogy emögött mindig gyenge jellem, felkészületlenség lappang, sajnos nem is láthatatlanul.
Miért fordulhat elő, hogy az egyik a "belét hajtja ki" a munkahelyén, felelősséggel, hozzáértéssel nevelgeti más gyerekét, a "kolléga" karmaiból pedig ki kell menekítenie a sajátját? Mintha nem is ugyanazon törvények vonatkoznának az iskolákra. Miért fontos az egyiknek, hogy a gyerek szeresse az iskolát, a tanulást, legyenek kedvenc tantárgyai, miközben partnernek tekinti (és nem kezeli!) a szülőt?
Én egy "kolléganőt" vérig sértettem azzal, hogy nem jártam a szülői értekezletnek csúfolt eligazításaira. Ő úgy gondolta, hogy neki közfeladatot ellátó személyként alapból kijár a tisztelet, neki semmit nem kell azért tenni, hogy azt kiérdemelje. Ahol nem körbeülünk, oda eleve nem szeretek járni, eligazításokra pedig végképp nem.
Ha én nem érzem jól magam egy munkahelyen, odébb állok. A gyerekemet kényszerítsem olyan környezetbe, amit magam is utálnék?
Nem reménykedem a központilag irányított változásokban. A szülői összefogáson múlik minden. A kérdések már láthatóan jól alakulnak, a válaszokat a pedagógus társadalom értelmes részével közösen lehet és kell megtalálni. Az iskolai bürokráciával nem érdemes harcolni, ők csak fényezgessék magukat, gyártsanak önigazoló jelentéseket. Alakuljanak sorra olyan iskolák, ahol a gyerek valóban fontos, nyerjünk meg tapasztalt igazgatókat, kérjünk fel lelkes fiatalokat és nyugdíjba menekülő tanárokat, hogy oktassanak. Nem kell nulláról kezdeni, vagy portfóliót letenni, tessék elolvasni Fóti Péter néhány cikkét és dönteni: kívánok-e hasonló szellemben oktatni, nevelni? Magántanuló bárhol, bárki lehet, a könyvtárak, kultúrházak konganak az ürességtől, miért ne lehetne az ő infrastruktúrájukra rátelepülni?
Az iskolák sok helyen visszaélnek a kényszerhelyzettel, akármilyen rossz az oktatás, akármilyen veszélyek várnak a gyerekre az osztályteremben, minden reggel menni kell, mert nem lesz családi pótlék.
Lesz nagy kapkodás, ha 600 gyerekből 500 feláll, és átjelentkezik másik iskolába, ahol egyből magántanuló lesz, mert kevés a tanterem. Azután ez az 500 gyerek független vizsgabizottságot kér, amit jelenleg az Oktatási Hivatal biztosít. Durva módszer? Mire mentünk eddig a tüntetésekkel, tanulmányokkal, újságcikkekkel, kommentekkel? Tessék belegondolni, lesznek-e gyerekei azoknak, akik ma szívből utálnak iskolát, tanárt, osztálytársat, sőt szülőt...
hágé | 2014. június 16. | hegedusgabor2829[kukac]gmail[pont]com
"A legérdekesebb talán a harmadik anyuka kérdése volt. Hogy nem lehetne úgy tanítani az iskolában, hogy a gyerekek szeressenek oda járni? Olyan dolgokat tanuljanak, ami érdekli őket? Ezen nevettek a pedagógusok. Hogy jó is lenne….de ez nem kívánságműsor." Kár!!!
Ez az oktatásunk alapkérdése. A másik, figyelembe vegye-e az oktatás a gyermekek egyéni sajátosságait, az egyéni tudásszintjeit? Mindkét kérdésre a helyes válasz az igen lenne. A magyar oktatás, a magyar oktatásirányítás nem felkészült egy ilyen oktatásgyakorlatra.
Tudjuk, minél idősebbek a gyerekek, annál jobban nyílik a tudásszintjüket szemléltető olló. Nálunk ennek ellenére a felsőbb osztályokban és iskolákban is mindenkit azonos módon, azonos tananyagra akarunk (meg)tanítani. Az eredmény: a gyerekek többségénél az ismeretszerzéssel szembeni elidegenedés.
Hazánkban, mint ahogy csak a gazdasági elithez tartozókat veszik emberszámba, (lásd LÁZÁR JÁNOS mondását!) uyganugy az oktatásban csak a szellemi elithez tartozó gyermeket veszik gyerekszámba. A többit a pedagógusok sokkal inkább tekintik az oktatás gátjának, mint olyan együttműködésre képes társnak, aki maga is igényli a saját mege fejlődését.
Ha majd lemondunk a Koméniusznak tulajdonított hamis alapelvről, hogy mindenkit mindenre meg kell, meg lehet tanítani, akkor talán rálépünk arra az ösvényre, amelynek gyermek- és nem tantárgyközpontú oktatás a neve.
Ehhez persze szakmailag és empatikusan felkészült pedagógusokra lenne szükség. Ehhez meg kellene változtatni a pedagógusképzést, amelyet azok írányítanak, akik maguk soha nem voltak pedagógusok, csak "kutatók". Akiknek a gyermek csak statisztikai adat, vagy citált ídézet.
Bonyolult és összetett a válasz a kérdésekre, de a PISA-felmérések igazolják, ha nem változtatunk, tovább csúszhatunk lefelé. Igaz, a PISA-adatok is statisztikát csinálnak a gyerekekből. Arra jók, hogy jelezzék, nem az a helyes, ahogy napjainkban nevelünk és oktatunk.
Gyerekkorom egyik története jut eszembe. A vonatokra csak azok tudtak felszállni és élvezni az utazás élményét, akik képesek voltak a magas lépcsőn feljutni a vagonokba. Ilyen az oktatásunk. Sok gyereknek túl magas a lépcső a beszálláshoz. Nálunk az oktatásban nem csökkentik a lépcső relatív magasságát. Hagyjuk, hogy a gyerekek többsége kimerült kényszerutasként utazzon az oktatás vonatán. Sőt, leszállítjuk az iskolakötelezettség korhatárát, nehogy felszálljanak a vonatra.
Persze ebben a rendszerben sem a gyermek, sem a pedagógus nem hibás. Hibás a politikai és szakmai irányító elit, akiknek a tagjai annyit értenek a gyerekekhez, mint tyúk az ábécéhez. Innentől érvényesül a "vaktyúk is talál szemet" szindróma. Vagyis, ha valami véletlenül sikerül, azzal telikürtölik a világot, de mélyen hallgatnak a többséget kitevő sikertelenségekről. Pedig évtizedek óta abból van a több.
Érdekes paradoxon. Jogosan vagyunk arra büszkék, hogy agykutatásban a Világ élvonalába tartozunk. Kérdésem: Az agykutatás eredményeit hányan építik be a pedagógiai gyakorlatukba? Pedig ezek az ismeretek ötvözve a pedagógia ismeretelméletével adnák a lehetőséget az oktatás átlagos hatékonyságának az intenzív növekedéséhez.
Talán, ha a pedagógusok a szülői értekezleteken nem kioktatnák a szülőket, hanem a közös sikeres utat keresnék a nevelésben, akkor az első tyúklépést már meg is tennénk.
Nóra írása ékes bizonyíték arra, erre a pedagógusok nem felkészítettek és nem felkészültek.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.21.
Reagált a Klebelsberg Központ a farkasréti iskola igazgatójának levelére
A Klebelsberg Központ péntek esti közleményében azt írta, nem tudják értelmezni azokat a kijelentéseket, hogy folyamatosan nő a pedagógusok terhelése az iskolában, a farkasréti iskolátó...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.21.
„Nem jó, ha valaki a gyereke véleménye ellenében dönt az iskoláról”
„Olyan iskolákra van szükség, ahová a gyerekek úgy jönnek be reggel és úgy mennek el délután, hogy úgy érzik, ezt a napot is megélték és nem túlélték” – így képzeli az ideális...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.21.
„Itt nem kell a gyerekeket kényszeríteni, hogy tanuljanak”
A zseniképző kifejezés idegen tőlünk. Nem célja oktatásunknak, hogy zseniket képezzünk. Eredményességünk a gyermekek érdeklődéséből, a tanárok szakmai felkészültségéből és pedag...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek