OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív
Címkék:
 

Szekszárdi Júlia

Életem egyik „nagyasszonyáról” a Pedagógus Nap ürügyén

Már régen tervezem, hogy írok arról a három a szó szoros értelmében vett „nagyasszonyról”, akiknek segítsége és példája erőteljesen befolyásolta pályám alakulását. A Pedagógus Nap most kényszerítő apropó arra, hogy bele is kezdjek az évek óta érlelődő terv megvalósításába.

Éva néni kezdő pedagógus éveim meghatározó egyénisége volt.

Német szakos tanárként ötödéves egyetemista koromban kerültem egy fővárosi 12 évfolyamos iskolába. A nyelvi tagozatot megalapító (pontosabban kiharcoló) tapasztalt tanár, egyben az iskola igazgatója ugyanis a tanév kezdete előtt néhány nappal szakfelügyelői megbízatást kapott, és elment az iskolából. Helyette kellett valaki, aki ellátja az eredetileg neki szánt órákat. És akkor jöttem én, minden előzetes tanári gyakorlat nélkül, olyan német tudással, amivel ma az egyetemre sem lehet bekerülni, és azonnal megkaptam a tagozatos osztályokat. Éva néni az iskola tapasztalt, a nyugdíjkorhoz közelítő német tanára, kitűnően beszélte, és igen jó hatásfokkal tanította a nyelvet.

Alacsony volt, kerekded, kollégái és a diákjai között a matriarchátusi hagyományok folytatója. Mint a tantestület legidősebb tagja határozottságával, megfellebbezhetetlen és mindig nagy hangerővel kinyilvánított véleményével, sodró lendületű, minden tabut megdöntő humorával mindenképpen az egyik informális vezetője. A formális vezetővé válás lehetőségétől eleve megfosztotta őt családi háttere (az ötvenes években az „osztályidegenek” kategóriájába sorolódott, és a stigmát mindvégig viselte is). Az osztályfőnökként hozzá tartozó (a szó legszorosabb értelmében hozzátartozóként kezelt) osztályt szigorú és felelős családanyaként irányította. Ez azt jelentette, hogy diákjaival még a tüzelőjét is felhordatta a pincéből (parancsait senkinek sem volt mersze felülvizsgálni, pláne megtagadni), ugyanakkor akár éjjel-nappal korrepetálta mindazokat, akiknek erre szükségük volt. Tanítványai, bár féltek tőle, elfogadták, tisztelték, sőt szerették.

Két apró történet ennek igazolására:

Az akkor elsős (gimnazista) osztályban elveszett egy viszonylag sok pénzt tartalmazó erszény. Éva néni belépett a terembe, felállította a társaságot (közel negyvenes létszámú volt a tanulócsoport), körülnézett, és csalhatatlan ösztönnel megkérdezte az egyik nálánál másfél fejjel magasabb kamaszt: „Mit vettél a pénzen, fiam?” A váratlan kérdésre az így leleplezett tettes meg sem próbált tagadni, azonnal megadta a választ. „Na akkor eredj, és hozd ki az erszényt a WC-ből!” A megszégyenülés megtörtént, adminisztratív következménye - tudomásom szerint - nem volt a tettnek. Lopás ebben az osztályban soha többé nem fordult elő.

Harmadikos volt az osztály, amikor a tanév végén több bukás is esett, főként a reál tárgyakból. Az egyik két tantárgyból pótvizsgára utasított tanuló éppen a kerületi tanácselnök fia volt. Az anyakönyv és a bizonyítványok már ki voltak töltve, amikor felháborodott telefon érkezett a tanács oktatási osztályától az iskola igazgatójához: Pétert nem szabad megbuktatni, mert ez szegény F. elvtársat igen érzékenyen érintené. A 60-as évek idején egy ilyen parancsot nem igazán lehetett megtagadni, az igazgató tehát utasítást adott Éva néninek (az osztályfőnöknek), hogy módosítsa a fiú jegyeit. Éva néninek szeme sem rebbent, végrehajtotta az utasítást, majd behivatta Pétert. „Ide figyelj, édes fiam, ha nem akarod, hogy jövőre az osztálytársaid szembe köpjenek, a nyáron felkészülsz, és szeptemberben ugyanúgy vizsgázol, mint a többiek.” A fiú becsületére legyen mondva, végig tanulta a nyarat, és a pótvizsgán megérdemelten ment át.

Engem az abszolút kezdőt (a többi pályakezdővel együtt) Éva néni harsány örömmel fogadott, nem győzte hangsúlyozni, hogy a fiatalok mennyi új színt, korszerű tudást hoznak az iskolába. Mindennek ellenére, minden erő kiszállt belőlem, amikor október táján jelezte, hogy a következő napon be szeretne jönni a német órámra. Egész délután készültem a „fellépésre”, éjjel nem tudtam aludni a szorongástól. Meg voltam győződve arról, hogy a kritika nem marad kettőnk között, az órán szerzett élmények már a következő tízpercben közzé lesznek téve, attól fog zengeni az egész tanári szoba.

Becsöngetés, hónom alatt az óravázlattal, tankönyvvel, naplóval, várom Éva nénit, aki nem jön. Néhány perc múlva nem csekély mértékben megkönnyebbülve indulok egymagam. Eltelik kb. tíz perc, óriási robajjal nyílik az ajtó, begörög az én mentorom, utasítja az egyik gyereket, hogy azonnal hozzon oda neki egy széket, leül, és vár. Én jobb híján enyhe révületben és rémületben folytatom az órát. Eltelik újabb 20 perc, Éva néni feláll, odaáll elém (mi még akkoriban igazi „dobogón” álltunk), és teljes hangerővel így szól: „Na, te meg tudsz állni a katedrán, veled semmi gond nem lesz”, majd kivonul az osztályból, közben rászól az egyik diákra, hogy szedje fel a szemetet.

Az órát követő szünetben leültetett maga mellé, és olyan „tanácsot” adott, amit rendszeresen emlegetek pedagógusjelölteknek. Jobbat ugyanis azóta sem találtam: „Minden adottságod megvan ahhoz, hogy jó tanár legyél. A stílusodat azonban magadnak kell megtalálnod. Én bemegyek, leülök a tanári asztalhoz, csak körülnézek, és akkor már csend van, megy a munka. Te biztosan másképp csinálod majd, de neked is menni fog.”

Évtizedek múltak el azóta, Éva néni már rég nem él, és én sem maradtam némettanár. Akkoriban nem gondoltam volna, hogy ez a találkozás pályám egyik meghatározó élménye lesz. Ma, amikor én magam is jóval idősebb vagyok már, mint huszonévesen matrónának tekintett kolléganőm, őszinte hálával és tisztelettel hajtok fejet az emléke előtt.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.18.
“Kékgalléros szakmunkásokká fokozták a pedagógusokat, miközben teljesen szétzuhan a társadalom”
Az bürokratikus centralizációnak az volt a velejárója, hogy ha bármilyen probléma fölvetődik a közoktatásban, az automatikusan a kormányzatra hullik vissza, hiszen minden döntési kompetenci...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.18.
Öt megyében nincs egyetlen gyermekpszichiáter sem
A budapesti fölény mellett érdemes megnézni, hogy például Győr-Moson-Sopron megyében több mint négyszer annyi pszichiáter dolgozik, mint mondjuk Baranyában, hogy Pest megyében több mint...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.18.
Knausz Imre: A tanár tudása. Három bálványról
Mi következik mindebből? Szerintem két dolog. Az egyik, hogy az egyetemeken sokkal intenzívebb kapcsolatra van szükség a szakismereteket és a pedagógiát oktató személyek és szervezeti egys...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
L. Ritók Nóra: Őszinte kitárulkozás vagy rasszizmus?
Az egyik tantestületben, amikor belekezdtem a mondandómba, egy pedagógus folyamatosan félhangosan kommentelte a mondataimat. Többször megálltam, kértem, mondja akkor hangosan. Mondta (lásd fentebb...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
Ki van a margón kívül? Kutatás – Büszkeségi újnacionalizmus vagy erősödő nemzettudat
Nemzeti érzéseik mellett fiatalok beszéltek a tanuláshoz, a munkához, a családhoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállásukról, elmondták, mit gondolnak a kultúráról és a politikáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Kibővíthetik a Digitális iskola programot
Jelenleg 280 tanodában nyolcezer gyereket érnek el országszerte, jövőre pedig első alkalommal költségvetési támogatásban is részesülnek a tanodák, 2,5 milliárd forint állami forrás jut...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Varázsvilág az oktatásban - A Harry Potter felforgatta a világot
Huszonegy év alatt felforgatta a világot, és sok iskolában irodalom órának is témája J. K. Rowling regénysorozata. A történet több generációval szerettette meg az olvasást, bár ma már...
(Forrás: Népszava)
--
2018.11.18.
Eltitkolt fiatalok nyomában
Két évig titkolta a kormány a 2016-os ifjúságkutatás adatait, amely szerint a 15–29 évesek az egyik legégetőbb problémának a kilátástalanságot és a létbizonytalanságot tartják. Szakemberek...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.11.18.
Fekete-Győr kiosztotta a rektorokat, tanárokat, orvosokat
Egységbe kell rendeződni, ha változást akarunk. Mi itt vagyunk, de nem vagyunk elegen a változtatáshoz, szükségünk van rájuk is, folytatta. "Orbán az erő nyelvén beszél, az erő nyelvén...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek