OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. december 7.
» Hozzászólások (4)

Alma a fán - a tanulás jövője

8. A 21. századi tanár – interjú Prievara Tiborral1

A technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már egyre könnyebben férünk hozzá olyan digitális eszközökhöz és tartalmakhoz, amelyek nemcsak a személyes életvezetésben, hanem akár a pedagógiai gyakorlatban is szerepet játszanak. Ha elfogadjuk azt a meggyőződést, hogy önmagában nem létezik a tanulás teljes egészétől, a tanári szerepfelfogástól független IKT-használat, szükségessé válik, hogy tágabb keretek között értelmezzük újra a pedagógus szerepét, a tanulás célját és módszereit. A 21. század kihívásairól, és az erre adott pedagógiai válaszokról Prievara Tibort, a budapesti Madách Imre gimnázium tanárát, IKT-szakértőt, a Tanárblog szerkesztőjét kérdeztük.

Részletek az interjúból

A 2006-ban, a hazai blogkultúra születésével egy időben indult Tanárblog úgy tűnik, mára fontos fórummá vált az IKT-használatról, a tudás- és tartalommegosztásról gondolkodók és aktív felhasználók körében. Mi a célja és szerepe ennek a te életedben és a pedagógusok körében?

A blog elindításának kezdetben nem volt különösebb célja, abból az egyszerű igényből született, hogy kihasználva az internet adta lehetőségeket megosszam az olvasókkal az általam hasznosnak vélt eszközöket, tartalmakat. Nádori Gergő csatlakozása után közösen azt gondoltuk, hogy Tanárblog néven létrehozunk egy olyan fórumot, ahol elsősorban a hétköznapi pedagógiai gyakorlathoz kapcsolódó IKT ötleteket, felmerülő problémákat megoszthatjuk. Ma sem sokkal több, mint két tanár hobbija, ahol a hétköznapok keservét, boldogságát és lehetőségeit szeretnénk megmutatni. Minden nap örömmel írjuk a posztokat, kb. 3500-4000 cikknél tartunk, 40-50 ezer látogatót jelent ez havonta.

Nagyon sok dolognak kell együttállnia ahhoz, hogy egy ilyen blog megszülethessen. A motiváltság, az időráfordítás és a technikai IT-tudás mellett szükség van a pedagógiai tapasztalatra, hiszen ennek a blognak talán pont az a legnagyobb vonzereje, hogy valóban olyan dolgokról írunk, amiket nagyrészt megélünk a tanórákon. Vagy olyan kérdésekről beszélünk, amelyekre a válaszok abból születnek, hogy a gyerekek közelében vagyunk, és együtt dolgozunk velük. Azt is megosztjuk, ha valami jól sikerült az órán, de arról is beszámolunk, ha valami nem. Fontosnak tartjuk, hogy őszintén beszéljünk a kudarcokról, mert ha valaki állandóan csak pozitív sikertörténetekről olvas, akkor olyan érzése támadhat, hogy ez nagyon könnyű, vagy ha nem sikerül, akkor azt gondolhatja, hogy ez kizárólag az ő kudarca.

(…)

Milyen további kihívásokkal találják szemben magukat a tanárok?

A szülők részéről jelentkező legnyilvánvalóbb igény, hogy a diákok használható, ha úgy tetszik, anyagiakra konvertálható tudást szerezzenek az iskolában. A világ azonban gyorsan változik, nehéz kiszámítható tudást adni a gyerekeknek, és biztosnak lenni benne, hogy az, amit most tanítunk, később hasznos lehet. Hogyha ehhez hozzávesszük azt, hogy tíz gyerekből 3-4 biztosan olyan munkahelyen fog dolgozni az egyetem után, amely jelenleg még nem is létezik, akkor beláthatjuk, hogy a helyzet nem egyszerű.

A munkaerő-piaci elvárásokat vizsgálva érdemes a Bill Gates Alapítvány kutatását megnézni, amely a 21. századi készségeket mérte fel. Ez az úgynevezett gazdaságilag vezérelt oktatási trend azt mondja, hogy nézzük meg, a leendő munkáltatók milyen kompetenciákat várnak el a jövőbeni munkavállalóiktól, majd ezeket szintetizáljuk úgy, hogy azok adaptálhatók legyenek a közoktatás mindennapjaiba. Ez az öt 21. századi készség: a tudásépítés, az együttműködés, az értelmes és indokolt IKT-használat, a valódi problémák megoldása, és az önszabályozás.

Úgy látom, hogy a 21. századi technológia kihívásai rettenetesen erős nyomást gyakorolnak a pedagógusokra, az erről való kommunikáció sem mindig szerencsés. A Microsoft Partners in Learning (PIL) IKT Akadémián második éve tart a képzés, évente 200 kolléga beiskolázásával. Az átlagéletkor 35-40 év, amely azt jelenti, hogy a 21. századi digitális világ kihívásait leginkább a már tapasztalt, sok éve a pályán lévő kollégák élik meg, és tartják fontosnak a fejlődést. Nagyon könnyű rájátszani erre a nyomásra, és nagyon könnyű ezt úgy tálalni, hogy aki most nem fejlődik ezen a téren, az végletesen lemarad. Ezt egy nagyon veszélyes útnak tartom, mert ugyan meg lehet valakit annyira ijeszteni, hogy hajlandó lesz ezzel foglalkozni, de félő, hogy az ijesztgetés sokkal inkább egyfajta bénultsághoz vezet.

Sok ilyen pedagógust hallok magáról úgy vélekedni, hogy „amit én tanítok, annak már nincs semmi értelme”. Amikor tanár kollégákkal beszélgetek, mentegetőzve tesznek említést arról, hogy nem használnak IKT-eszközöket a tanításban. Pedig a korábban említett 21. századi öt készség egyike nem általában az IKT-eszközök használatát, hanem ezek tudatos, értelmes és célorientált használatát jelenti.

(…)

Nem feltétlenül az IKT-eszközök használatában kell a tanároknak a segítségnyújtás, hanem abban, hogy milyen módon, milyen céllal nyúljanak ezekhez az eszközökhöz.

Ennek kapcsán végeztünk a Tanárblogon egy felmérést 600 tanár bevonásával. Arra kerestük a választ, hogy min múlik az IKT-eszközök használata a tanításban. Feltételeztük, hogy az életkor számít, és minél fiatalabb valaki, annál inkább hajlandó IKT-eszközöket használni, de ez nem igaz. Azt hittük, hogy talán tantárgy specifikus, tehát a reál tárgyakat tanítók inkább használják, mint a humán szakosok, de ez sem igaz. Azt gondoltuk, lehet, hogy ez inkább az IKT-eszközökhöz való hozzáféréssel függ össze, de ez sem állja meg a helyét. Sőt, az IKT-attitűd sem tűnt hajlamosító tényezőnek, tehát az eszközökhöz való pozitív hozzáállásból nem következett egyenesen a használat. Egyetlen dolgot találtunk, ami nagyon szignifikánsan és erősen korrelált az IKT-eszközre való hajlandósággal, ez pedig a pedagógiai attitűd. Vagyis minél inkább konstruktivista megközelítésben tanít egy tanár, minél inkább a tanulás, és kevésbé a tanítás felől közelíti meg a hivatását, annál szívesebben használ IKT-eszközt. Ez végül is teljesen logikus, hiszen az eszközök csak eszközök maradnak, a pedagógiai szemlélet az, ami valódi tartalmat, célt ad ezeknek az eszközöknek a használatához. meg, hanem azt, hogy az adott eszköz hogyan tud beleilleszkedni egy olyan pedagógiai keretbe, amely másfajta célokat képes elérni.

(…)

Milyen megoldásokat találtál? Hogyan éltétek meg a gyakorlatban a projekt sikerét, egyáltalán, mi jelentheti a 21. századi készségek fejlesztése mentén a valódi eredményeket?

A siker többféleképpen jelenik meg. A legfontosabb a kudarc hiánya, ezt éli át legelőször az ember. A 21. századi tanár projekt során teljesen átalakítottam az értékelési rendszert, folyamatos értékelésre tértem át. A gyerekbetegségeiből kinőve, most már több mint két éve működik az új felállás. Egy olyan rendszerben tanítok, ahol a közvetlen jegyadás gyakorlatilag megszűnik, illetve átalakul. A néhány hetes etapok eredménye – vagyis minden, amit közben a diák teljesít – egy portfólióban gyűlik. A jegy voltaképpen a portfólióra kapott pontokból konvertálódik. Mindig az a félelmünk, hogyha nem osztályozzuk azonnal a gyerekeket, akkor nem foglalkoznak majd a feladattal, az én tapasztalatom viszont az, hogy így sokkal többet dolgoznak, még ha nem is mindig a kezdetektől. Ennek a rendszernek az egyik nagyon fontos pozitívuma, hogy a negatív értékelést sikerült szinte teljesen kiszorítani, és ez nem ment a munkamorál rovására. A másik, hogy a diáknak sokkal nagyobb szabadsága van abban, hogy ő mit és hogyan szeretne csinálni. Joga van például néha nem tudni dolgokat, viszont bármikor, bármit hozzátehet a munkájához. Ő döntheti el, hogy szeretne-e még egy fogalmazást írni vagy egy prezentációval készülni, hogy plusz pontot kaphasson. Saját maga állíthatja össze a dolgozatot abból, amit ő a legfontosabbnak tart megtanulni. Ha épp más tárgyra fontos koncentrálnia, akár hitelbe is kaphat pontokat, amit a következő szinten törleszthet – ezzel mindenki jól jár. Ettől rugalmas a rendszer.

Az elején persze ezt a fajta szabadságot nehéz volt kezelni, hiszen mindenki arra fókuszált, hogy hogyan tudja a pontokat a lehető legkönnyebben megszerezni. A rendszer nagyon gyenge alapokon állt, és nem volt nehéz megtalálniuk a gyenge pontjait. Ezeknek a „kísérleteknek” az eliminálása végül közös megegyezéssel történt, mert fontos volt, hogy megértsék, a szabadsággal nem visszaélni, hanem élni kell tudni. Nehéz ezt belátni egy 16 éves gyereknek, nagy kudarc volt számomra, sokat beszélgettünk, vitatkoztunk. Tehát kezdetben nem azt értem el, amit szerettem volna. Pontos szabályok hiányában egyre több apró kérdés merült fel. A megoldás az lett, hogy egy három hetes időszak után, amikor lezártuk az értékelést, a gyerekek egy anonim kérdőívben elmondhatták a véleményüket a rendszerről. Nagyon sok ötletet kaptam így, és egy idő után ezek a gondolatok már nem a rendszer sarokba szorítására, hanem a jobbá tételére irányultak. Végül közösen alakítottuk ki a kereteket: minden szint után újraértelmeztük a szabályokat, bevezettünk újakat, és elvetettük azokat, amik nem működtek. Mi lett ennek az eredménye? Már nem a kudarc hiányát definiáljuk sikerként, hanem azt, hogy a rendszerünk használható, sokkal kényelmesebben működik, és a gyerekek szeretik. Amikor nemrég ideges lettem egy osztályra és a pontrendszer megvonását irányoztam elő „büntetésként”, őszinte riadalmat láttam a gyerekek legtöbbjének arcán. Hiszen ebben a rendszerben kiküszöböltük azt a stresszt, amit az elvárásoknak való napi szintű megfelelési kényszer okoz a gyerekekben. Ha valami nem jön össze, „nem baj, majd legközelebb sikerül”. És legközelebb tényleg sikerül. A siker nemcsak abban mérhető, hogy a végén elérik azt a pontszámot, amire jó jegyet tudok adni, hanem úgy is, hogy ezek a gyerekek hihetetlen módon fejlődnek, hamarabb képesek megszerezni a nyelvvizsgát.

(…)

Milyen tapasztalataid vannak a tudásépítés és a tudásmegosztás kapcsán?

A tudásépítés ebben a rendszerben azt jelenti, hogy nem adok kész válaszokat, hanem csak információkat vagy információforrásokat, és a megszerzett információkból olyan tudás képződik, aminek a diák addig nem volt a birtokában. Egy olyan nyitott kérdést kell feltenni, amire nincs feltétlenül jó válasz vagy nincs egyfajta válasz rá. Egy olyan problémát találni, amely valamilyen relevanciával bír az iskolán kívüli életre is, és bizonyos szinten akár implementálható is a világban. Mivel a tudásépítés és a valódi problémák megoldása az öt 21. századi készség közül a legnehezebben megfogható elemek, ilyen feladatokat, projekteket valószínűleg csak egymástól tudunk tanulni.

Másrészt az egész kísérletem arra ugyan választ ad, hogy hogyan lehetne tanítani, de arra nem, hogy mit tanítsunk. Nyilvánvalóan azért, mert ez egy sokkal bonyolultabb kérdés. Egy ilyen rendszert kitalálni és beüzemelni, ha nem is egyszerű, de viszonylag világos és egyértelmű lépcsők végigjárását jelenti. Ugyanakkor még bennem is van egy nagyfokú félelem, hogy hogyan fogom tudni megfogni azt, hogy a tanulás hol történik meg. Hogy mely ponton tudom tetten érni a diák fejlődését. Ebből a szempontból a tankönyv jelenléte – ha közben azért átvesszük, megtanuljuk – még számomra is egy megnyugtató tapasztalat és tananyag, amely képes ezt támogatni. Ehhez nagyon fontos lenne a pedagógusok közötti tudásmegosztás, a saját anyagok, tartalmak, tapasztalatok megosztása, mások számára elérhetővé tétele.

PRIEVARA TIBOR a budapesti Madách Imre Gimnázium tanára, IKT-szakértő, tananyagfejlesztő. A népszerű Tanárblog szerzője, szerkesztője, egyik alapítója, az oldal havonta több mint 40 000 olvasóhoz, főképp tanárokhoz jut el. Nevéhez számos kiadvány, cikk, előadás fűződik az IKT-eszközök módszertanával, hatékony tanórai és tanórán kívüli alkalmazásával kapcsolatban. Nyelvtanárként több kiadvány társszerzője volt (Ultimate English; The Ultimate Error Buster), emellett nagyobb tartalomfejlesztési projektekben is részt vett. A Microsoft által 2012-ben elindított, a pedagógusok számára ingyenesen elérhető PIL (Partners in Learning) Akadémia oktatója. A 21. századi tanár című projektjében diákjaival közösen egy új tanulási rendszert hozott létre, mely több éve sikeresen működik a gyakorlatban.

A teljes kiadvány online lapozható formában (A Prievara Tiborral készül interjú teljes szövege a 64-72. oldalon olvasható.)

1B.TIER – SZEGEDI szerk. (2014): Alma a fán – A tanulás jövője. Tempus Közalapítvány, Budapest, 64-72.o.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2014. december 8. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Ide írom, bár a neten is reagálhattam volna.Kicsit felmegy már bennem a pumpa, amikor a neten és itt is azt olvasom újra és újra, hogy egyedül a waldorfi pedagógia az üdvözítő, a csodálatos, az egyetlen megolás és Út. Azt gondolom, hogy minden nevelési-oktatási folyamat motorja a pedagógus: ismerek csodálatos Pedagógusokat többségi iskolákban, és ismerek nagyon-nagyon rossz pedagógusokat waldorf sulikban. A Pedagógus személyisége az és szaktudása, ami meghatározza a minőséget, nem a módszer, az eljárás. Ismerek olyan pedagógust, aki már 30 éve is használt kooperatív technikákat, élmény- és drámapedagógiát, akkor, amikor Waldorfnak még híre sem volt. Egy igazi Pedagógus frontális módszerrel is képes csodákra (ilyet is ismerek). Egy jó autó sem attól jó kocsi, hogy milyen márka, hanem attól, hogy a lelke, a motor, milyen minőségű.
Dr. Borján József | 2014. december 8.
"Ehhez nagyon fontos lenne a pedagógusok közötti tudásmegosztás, a saját anyagok, tartalmak, tapasztalatok megosztása, mások számára elérhetővé tétele. "
Ezzel a mondatával tökéletesen egyetértek. A másik hozzászólásomat még nem cenzúrázták?
Juli | 2014. december 8.
Sokra tartom a Waldorf pedagógiát (saját unoka is jár oda), de azért nem gondolom, hogy az lenne az az egyedül üdvözítő megoldás, amihez mindenkinek el kell jutnia. Különböző utak léteznek a pedagógiában is. Ráadásul nem ártana valamennyi ún. alternatív pedagógiának szembesítenie az elméletét és gyakorlatát a 21. századdal is, és ennek a tudatában reflektálni, megújulni, bizonyos dolgokban változtatni. Természetesen senkinek sem akarom megingatni a Waldorfba vetett hitét, de a pluralizmus a pedagógiában is megőrzendő érték.
waldorf | 2014. december 8.
Okos, tisztességes, emberi. Talán egyszer eljut ő is a waldorf pedagógiához is.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek