OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. február 12.
» Hozzászólások (9)
Címkék:
         

Gondolatok az iskolából (iskoláról)

Mostanság sokat gondolkodom, többek közt iskoláról, hivatásról, de minden másról is – bizonyára a pályán eltöltött 30 év az oka, meg a végigjárt ötven év az Utamon, a nekem szánt Úton. Láttam és éltem a magyar iskola világvezető sikerét, és érzem most hátul kullogását. Látom a hihetetlen erőfeszítéseket a gyerekeinkért, és látom munkánk csekély eredményét. Miért? Mi változott?

Szeretném hinni, hogy nem én (mi, pedagógusok) – legfeljebb annyit, amennyit ez a technikára épülő, egyre személytelenebb kor megkívánt. De akkor mi történt ebben a 25-30 évben? Hova tűnt a varázslat pillanata? Mi történt az iskolával? Tudunk-e még varázsolni? Ezekről a gondolatokról szól ez a sorozat, ami akkor lesz sikeres, ha belőletek is érzéseket vált ki, bennetek is gondolatokat, ébreszt. Gondolkodjunk együtt életről, iskoláról!

1. Munka

Mindig azt hittem, hogy a becsületes, jó munka önmagáért beszél. És egy normális korban ez így is lenne, nem kellene bizonygatni. Egy jó asztalosnak nem kellett bizonygatnia, hogy bútora csodálatos, megítélte mindenki, aki látta, használta. Rubik Ernő kockáját kézbe lehetett venni, kipróbálni és könnyedén megállapíthatta mindenki, hogy remek találmány. De ezek más korok voltak. Azóta sikerült elszakadnunk majd mindentől, ami emberi.

Virtuális korban élünk, amikor kis túlzással, de valóságnak fogadjuk el a falra kivetített tájat, miközben se íze, se bűze. Az igazi kérdés az, hogy ennek tényleg így kell-e lennie. Hogyan bizonyítható be egy pedagógus munkájának értékessége, haszna? Az, hogy milyen eredménnyel nevelt és oktatott? Hogy milyen emberkék kerültek ki a keze alól? Egyfelől könnyedén, hiszen a gyerekek több idő töltenek az iskolában, mint otthon. Ezért aztán mondható, hogy elsősorban a pedagógus keze nyomát viselik. Ugyanakkor ez így túl egyszerű lenne.

Az első három-hat év meghatározó a gyerek életében. Ekkor hagy örök nyomot a család. Vagy jót, vagy rosszat. Magam azt gondolom, hogy sasnak sas a kölyke… A pedagógus a kertész, aki a facsemetéből vagy büszke, erős fát képes nevelni, vagy szinte tehetetlenné válik a fának alkalmatlan, satnya magonctól. És a tehetetlenség dühöt szül, dühöt a tehetetlenség, kiszolgáltatottság, a megbecsülés hiánya miatt. Így íródott első könyvem: dühből, tehetetlenségből, keserűségből . A helyzet azóta sem lett jobb, sőt, egyre inkább elvész belőlünk, ami emberi. Idióta kor!

Munka? Mi is jelent ez a kifejezés? Igazából nem tudom. Nekem a tanítás hivatás, az Út, amire ráállított valaki vagy valami, és azóta is rajta kell mennem. Számomra a munka a vagonrakodás volt éjjelente, meg a vonattakarítás, meg a többi hasonló tevékenység, melyeket kényszerből végeztem gimnazistaként, de élveztem azt is. Nagyon szerettem az izzó vas melegét a kovácsműhelyben, ahol segédmunkásként dolgoztam éjszakánként. Gyönyörű munka, hivatás! Kevés van, ami csodálatosabb a felizzó vas fényénél – mint megannyi kis tűz a lelkekben, a szivárvány minden színének forrongása, a kemence jóleső melege.

És a próba: Ember vagy-e?

Egymásra rakott nagy, kör alakú, de nagyon vékony vaslapok, melyek vörösesen izzottak, és engem vártak. A szándékosan adott rövid síró, mellyel ki kellett húznom őket, így, vörösen, a kemencéből. Szándékosan rövid, hogy közel kelljen menni, érezni a hatalmas, áradó energiát, hogy leégjen a szemöldök, felhólyagosodjon a vékony bőr az arcon, a kézfejen. Vajon jössz-e holnap is? Mert, ha jössz, akkor Ember vagy, és közénk tartozol, ha nem, akkor jobb, ha be sem jössz már! Leégett szempillám nélkül, hólyagos arccal mentem másnap a suliba – nem emlékszem, hogy szóvá tette-e bárki is, vagy tett-e megjegyzést rám – de ott voltam újra este tízkor. És ment a munka reggelig. Hatkor letettem a műszakot, a kollégák kezet ráztak velem – és ott ragadtam. Ember vagy! Ez az igazi munka!

Bár lehetett volna a kovácsmesterség is hivatás, de ma már arra sincs szükség. Egyszerűbb megvenni az olcsó tucatot, mint megfizetni a verejtéket, a tudást, a kitartást, az ügyességet. Egyszerűbb megvenni a gyári tucatot, mint az egyedit. Nem kell az egyedi kovácsoltvas kerítés, jó lesz a tucat, az átlagos. Nem a minőség, a szépség, nem az esztétikum a fontos, hanem az ár.

A tanítás alkotási folyamat, nem munka. Néha kényszernek érzem, különösen akkor, amikor tehetetlen vagyok egy-egy probléma láttán. Ezek többnyire nem az én kompetenciámba tartoznak, de alapvetően befolyásolják az én tevékenységemet is, ezért meg kellene oldani őket. Ha a gyerek éhes az iskolában és csak korgó gyomrára, a mardosó éhségre képes figyelni, akkor milyen módon végezhetnék jó munkát? Ilyenkor megetetem persze, de ugye, ez nem normális?

A hallgatóimnak éppen ezt olyan nehéz elfogadni és magukévá tenni gyakorlatuk során. Hogy elég felkelteni a tanulók érdeklődését, elég a motiváció kialakítása és a gyerekek szívesen fognak együttműködni velük. Hogy ezt milyen módon és hogyan érik el, no, az a művészet.

Leiner Károly

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

OFOE | 2015. április 25.
Kedves Kirsch Gyula! Már olvashatja is a sorozat következő részét a honlapon.
Kirsch Gyula | 2015. április 25.
Kedves Károly, mikor olvashatom újra? Szeretem írásait, mert mintha magam gondolatait látnám egyszerűen, sallangmentesen, de olyan indulattal, amire én már nem vagyok képes. Valahogy lángol, amit ír, gondol, mond. Szívesen olvasnék még Öntől :)
S | 2015. február 25.
Mi normális ma az iskolákban? Semmi! Az sem, hogy nap mint nap bemegyünk. Nem kéne. És igen. Hetente mondanak fel tanár ismerőseim, mennek el végleg. Nem másik iskolába. Külföldre! Mert inkább mosogatnak háromszoros pénzért, mint küszködnek hiába. Varázsolni? Röhej!
tanbacsi | 2015. február 19.
Már rég nem tudunk varázsolni, ilyen hozott anyagból nehéz. Megkötött kézzel is nehéz. Lenézett, nem megbecsült hivatástudattal is nehéz. Kollégáim sorban mennek el a pályáról, inkább mosogatnak Ausztriában ötszörös bérért. És 8 óra munka után leteszik a lantot. Pihenhetnek, félre tudnak tenni. Nem kell az egyre rosszabbul szocializált gyerekekkel küszködni. Életben maradni is nehéz, nemhogy varázsolni.
Leiner Károly | 2015. február 13. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Igen Gyula, a düh a tehetetlenség következménye, azok a "satnya magoncok" ugyanis nem eleve annak születtek, hanem azzá lettek. És magamra is dühös vagyok, hogy nem tehetek többet értük. És Hajninak is igaza van: csak a munka marad. A legnagyobb siker, ha ezeket a rácsokat nagyon ritkán annyira sikerül megrugdosni, hogy egy-egy gyerek átfér köztük.
Kirsch Gyula | 2015. február 13.
A düh nyílván a tehetetlenség érzése, a satnyaság meg a rossz szociokulturális háttér, a nem nevelő családok, a társadalom nem működésének a következménye. Ahogy írták előbb, minden fa megtalálja a maga égboltját. A düh nyílván annak szól, hogy nőhetett volna az a fa az égig is, ha...És igen, az egész oktatási rendszer nem normális.
Tőkés Hédi | 2015. február 13.
Gratulálok ... igen ennek kellene lenni a legelső szónak, de az embernek összeszorul a torka. Írd, írd, írd... Nagyon kell! (és viszem, hogyne vinném a "Neveljük!"-re is)
Fekete Hajni | 2015. február 12.
Úgyis,mint satnya magoncok hivatásos kertészei, tudjuk, hogy nem kell minden fának égig érni - pontosabban az égig érés annyiféle lehet.. Azt a valamit, amitől mind égre nyújtózik, na azt megtalálni, élesztgetni, óvni, vele lángolni..bocs elragadott a kovácsműhely élménye. De a varázslat ritka madár, s mindig csodára lesünk, társsá válik a kudarc. Szerintem mégiscsak munka van, óráról-órára, alkalmatlan eszközökkel, kitekert keretek gyűrűjében. A kölök meg benne a közepében. Hát rugdossuk a rácsokat, s igyekszünk mindennap élményt adni. Hogy megtalálja a maga égboltját.
Erzsébet Pfeifer | 2015. február 12.
Jaj, Karesz. Ha valaki, hát te ember vagy.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.18.
“Kékgalléros szakmunkásokká fokozták a pedagógusokat, miközben teljesen szétzuhan a társadalom”
Az bürokratikus centralizációnak az volt a velejárója, hogy ha bármilyen probléma fölvetődik a közoktatásban, az automatikusan a kormányzatra hullik vissza, hiszen minden döntési kompetenci...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.18.
Öt megyében nincs egyetlen gyermekpszichiáter sem
A budapesti fölény mellett érdemes megnézni, hogy például Győr-Moson-Sopron megyében több mint négyszer annyi pszichiáter dolgozik, mint mondjuk Baranyában, hogy Pest megyében több mint...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.18.
Knausz Imre: A tanár tudása. Három bálványról
Mi következik mindebből? Szerintem két dolog. Az egyik, hogy az egyetemeken sokkal intenzívebb kapcsolatra van szükség a szakismereteket és a pedagógiát oktató személyek és szervezeti egys...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
L. Ritók Nóra: Őszinte kitárulkozás vagy rasszizmus?
Az egyik tantestületben, amikor belekezdtem a mondandómba, egy pedagógus folyamatosan félhangosan kommentelte a mondataimat. Többször megálltam, kértem, mondja akkor hangosan. Mondta (lásd fentebb...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
Ki van a margón kívül? Kutatás – Büszkeségi újnacionalizmus vagy erősödő nemzettudat
Nemzeti érzéseik mellett fiatalok beszéltek a tanuláshoz, a munkához, a családhoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállásukról, elmondták, mit gondolnak a kultúráról és a politikáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Kibővíthetik a Digitális iskola programot
Jelenleg 280 tanodában nyolcezer gyereket érnek el országszerte, jövőre pedig első alkalommal költségvetési támogatásban is részesülnek a tanodák, 2,5 milliárd forint állami forrás jut...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Varázsvilág az oktatásban - A Harry Potter felforgatta a világot
Huszonegy év alatt felforgatta a világot, és sok iskolában irodalom órának is témája J. K. Rowling regénysorozata. A történet több generációval szerettette meg az olvasást, bár ma már...
(Forrás: Népszava)
--
2018.11.18.
Eltitkolt fiatalok nyomában
Két évig titkolta a kormány a 2016-os ifjúságkutatás adatait, amely szerint a 15–29 évesek az egyik legégetőbb problémának a kilátástalanságot és a létbizonytalanságot tartják. Szakemberek...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.11.18.
Fekete-Győr kiosztotta a rektorokat, tanárokat, orvosokat
Egységbe kell rendeződni, ha változást akarunk. Mi itt vagyunk, de nem vagyunk elegen a változtatáshoz, szükségünk van rájuk is, folytatta. "Orbán az erő nyelvén beszél, az erő nyelvén...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek