OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. március 26.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
             

MI – Egy osztályfőnök feljegyzései

17. „Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság”1

2015. március 13.

Jól indult a hét, mindenkinek sikerült betalálnia. Ez nyilván sok helyen nem hír, de nálunk ez komoly teljesítmény. Mivel a múlt héten az utolsó két napon nem voltam, akadt mesélni való bőven.

N. boldogan újságolta, hogy a gyám engedélyével az édesanyjával töltötte a hétvégét és nagyon jól érezték magukat. Apát sikerült távol tartani, így a beígért „eltöröm a derekadat, a pasidnak is annyi!” szerencsére elmaradt.

Úgy tűnt, végre csak egy kellemes hétnek nézünk elébe, színházlátogatással és pizza sütéssel fűszerezve, de... De velününk mindig történik valami.

Kezdődött azzal, hogy kiderült, lőttek a pizza-projektnek, mert Z. bácsi kisplasztika versenyre visz három kisdedet, közülük ketten tőlünk mennek. Ez nem akkora dráma, nagyon rugalmasan kezeljük az életünket.

Akkor tehát szerdán színház, pénteken ünnepély és ennyi. Végre!!!!!

A színházlátogatás megszervezése nem túl bonyolult logisztikai feladat, de ezt E. néni szervezte. Az eredeti felállás szerint a TÁMOP pályázatból 10 gyerek, 2 felnőtt megy az Erkel Színházba és jól megnézi a Hunyadi Lászlót. Megegyeztünk, hogy igazságosan osztozunk a lehetőségen a nyolcadikkal, tehát kedden kiderült, hogy három kísérő lesz, így csak kilenc gyerek mehet. És persze E. néninek muszáj velük menni, mert nyilván anyagi nehézségek okán nincs pénze belépőre. (Bocs, ez az én gonosz feltételezésem, nem megerősített információ.) Minden esetre közöltem, mindenki azt csinál, amit akar, én öt gyereket küldök, mert ezt a gyerekek kapták, nem a kapzsi felnőttek. (Mint tudjuk, a rengeteg kulturális program fogja megoldani, hogy a kompetencia mérések alkalmával ne legyünk sereghajtók.) Azt is mondta E. néni, hogy M. legyen benne az ötben, mert olyan szépen énekelt a Nemzetközi Nőnapon a „nemzetközi nőknek”. Mondtam, ha menni akar, menni fog. Akart. Előkészítés gyanánt felelevenítettük az erről a korszakról tanultakat, megismertük a történetet, sőt, meghallgattunk egy áriát is a műből, hogy legalább lövésük legyen arról, mire vállalkoznak. A jelentkezők között volt E, aki a március 15-i ünnepélyen fog szólót énekelni. Nna, kedvenc tanerő megint hozta a formáját! E-t küldöd???? Nem küldöm, ő szeretne menni. Okos gyereket kell küldeni, aki nem alszik bele az előadásba. Mintha nem egy intézményben dolgoznánk! A mi gyerekeink döntő többségéből tuti nem lesz egyetemi tanár, Nobel-díjas tudós, világhírű akárki. Valószínűleg érettségizni is keveseknek sikerül. De azért egy ilyet kinyomni magából! Megrántottam a vállam, közöltem, hogy akkor is megy, erről nem akarnék vitát nyitni.

Szerda délután az öt baba időben elment pancsizni, felöltöztek szépen (nem kell izgulni, ez csak annyit jelent, hogy a maci naci helyett farmerbe bújtak), megágyaztak, megvacsiztak és nekiindultak a magas kultúra egyik fellegvárát meghódítani.

A kiruccanás jól sikerült, szuperul érezték magukat, tetszett nekik, amit láttak, nem aludt bele senki, pedig három felvonás volt. Még a zenekari árkot is megszemlélték, szünetekben ettek, így a gyomruk korgása se zavarta a műélvezetben őket, féléjfélre értek vissza. Győőőőőőzelem!

Másnap nem csak ők, de E. néni is kómás volt, így nem mentek tovább a tananyagban, sőt azért sem szólt, hogy félájultan fekszenek a padon. India megvárja őket! És nem dőlt össze a világ!!!!

Csütörtök délelőtt arra megyek be, hogy igazgató bácsi látni kíván. Ez nem feltétlenül jelent jót! Mint ahogy most sem!

A. és N. konfliktusba keveredtek. A. meglökdöste, tán meg is ütötte N-t. N. telefonos segítséget kért az ő édes anyukájától, aki érkezett is sebesen. A szünetet megvárva számon kérte A-n, hogy az ő édes, aranyos kisleánkáját miért bántja, majd nemes egyszerűséggel felpofozta A-t. Mindezt a gyerekek szeme láttára. Igazgató bácsi mint folyosó ügyeletes megpróbált rendet csinálni és rögtön be is hívta magához anyát. Hogy az irodában mi történt azt jótékony homály fedi, de feljelentést nem tettünk. Én azt kaptam feladatul, hogy próbáljam feloldani a konfliktust a két gyerek között. De jóóóóóóóóó!!!! De még ennél is fontosabb, hogy A. még ne hívja fel az anyukáját, mert igen harcias a kedves mama, a pankrációról pedig szívesen lemondunk. Várjunk, míg egnyugszanak a kedélyek. Fogalmam sincs, a vélemények megoszlanak: van (fel)jelentési kötelezettségünk? Tényleg elég első körben belső vizsgálat?

Közben jelezték, hogy N. anya érkezik hamarost, mert beszélni akar(!!!) velem. Ezt jeleztem a főnöknek és azt is mondtam, anyukának felhívom a figyelmét: a következő akciója után fejelentem, ha tetszik ez az iskolavezetésnek, ha nem. Közben hívtam N. gyámját, tudjon a dologról, arról is, hogy mit szándékozom mondani. És hogy neki se legyen jobb! (Bocs. :)) Hívtam a gyermekotthoni kollégát, tudjon róla ő is. És érkezett anya feldúltan! Kivittem sétálni, mert nincs egy nyugodt zug az épületben és azt gondoltam, mégsem fogom a tanári nyilvánossága előtt ismertetni a jogait. Elmesélt egy történetet, ami arról szólt, hogy A. az ő kislányát nem szereti. Ez igaz. Aztán azt is elmondta, hogy A-nak milyen mocskos a szája. Mondtam, mint az Ön gyerekének. Ezt nem mi tanítjuk nekik, készen kapjuk. Finomítani próbálunk, de az otthoni minta nehezen felülírható. Próbáltam azt is magyarázni, hogy bármi történt a gyerekek között, bárki is kezdte, bárki bármit tett, neki nincs joga megütni senkit, így a más gyerekét sem. Azt is elmondtam, mire számíthat legközelebb. A válasz: legfeljebb felfüggesztettet kapok. Brávó! Aztán még kinyomta magából, hogy ha ez nem megoldás, akkor majd ráküldi az „agresszorra” a nem tudom kit, aki majd rájuk gyújtja a házat. Hát nem édes? Mondtam, ebben az esetben ezt én halálos fenyegetésnek érzem, és akkor sétáljunk el a kerületi kapitányságra, ahol felveszik a jegyzőkönyvet és megindítják az eljárást. Na, erre elhallgatott. Mondtam nékije, hogy most nagyot lendített azon, hogy N. hozzá kerülhessen véglegesen, nyilván a gyámhatóság ezt díjazni fogja. Akkor jöttek a szokásos könnyek, hogy ő ezt mennyire bánja. Felnőtt ember! Először kell gondolkodni, azután cselekedni. Neki ez még nem nagyon megy. Elbúcsúztam tőle, felhívtam a gyámot, tájékoztattam a beszélgetésről.

Osztályba be. Gyerekek egymás szavába vágva mesélnek. Felháborodva mondják, hogy N. anyu ezt mégis hogy képzeli? És egyáltalán! Az igazságérzetük, a kiszolgáltatott iránt (A.) érzett együttérzésük sokkal erősebb mint A. iránt érzett időszakos ellenszenvük. (A-val kapcsolatos érzelmeik eléggé hullámzóak, de még csak két és fél hónapja van velünk a kislány, a beilleszkedési nehézségek, a magatartási problémák nem múlnak el azonnal, főleg nem maguktól. Van még hová fejlődni, lassan, de jönnek az eredmények.) N. ül a helyén, cinikusan mosolyog. Még nem tudja, mint ahogy mi sem, hogy ennek nincs még vége. Délután A. beszél az anyukájával, elmonda mi történt. És megcsörren a telefonom. Anya hív, magából kikelve kéri számon a történteket. És N. anyu nevét. Mert ő viszont elment a rendőrségre feljelenteni a mamát. Hm. Őszintén? Igaza van. Az ő gyerekét senki ne üsse meg, főleg ne egy másik szülő. Hát ja. Még teszek egy bátortalan kísérletet arra, hogy lebeszéljem, de hajthatatlan. Ekkor derül ki, hogy N. anyuci annyira ostoba, hogy szobrot kéne állítani neki. Mondják a gyerekek, hogy nem elég a pofon, még meg is fenyegette a kislányt, hogy pénteken várni fogja őt is és a családot is az iskola előtt. És semmi jóra ne számítsanak. Uff. Megegyezünk abban, hogy az iskolai konfliktusok feloldására van elég felnőtt az épületben, a telefonos segítség kérést meghagyjuk a kvízműsoroknak.

Közben a kisplasztikai versenyről megérkeznek a gyerekek. Jól érezték magukat, örömmel dolgoztak. Z. bácsi szerint „egész jók lettek” a művek. Ez komoly dícséretnek számít, nagyon örülök neki. O-nak és K-nak gratulálunk. Megegyezünk, bármi is legyen a vége, mi büszkék vagyunk rájuk. És ha Z. bácsi szerint egész jók a művek, akkor ez a legjobb hír. „Pontozásos” versenyen indulni elég kockázatos. Persze vannak szakmai szempontok is, de azután már minden ízlés dolga. Lesz ami lesz, mi tudjuk, hogy (nekünk) ők a legjobbak. :)

Már indulnánk haza, amikor szólnak, hogy még egy percet várjunk, Z. bácsival feltétlenül beszélni akar egy kolléganő. Már csak ez hiányzott! De megérte! Mert a fülünkbe sutyorogta, hogy hivatalos helyről származó információ alapján O. és K. különdíjat kapnak. Yeeesssssssssssss!!!!! Végre! Ez most nagyon kellett! És én már megint nagyon büszke vagyok.

Este telefonos megbeszélés a gyámmal, az otthonban dolgozó kollégával. Tájékoztatom őket a feljelentésről. „Osztatlan siker”, mondanom sem kell. Döntés: N. hétfőtől nem kollégista (ez jutalom volt, most eljátszotta), ebéd után megy az otthonba. Ez független a délutáni fejleményektől, ez része annak, hogy N. természetesen mindent megkap, ami jár. De csak annyit. Hátha eljut odáig, hogy ne csak másokban keresse a hibát.

És hogy jól végződjön a nap: mindezek után a zárt fb csoportunkban nyilvánosságra hozom az eredményt, a jó hírt: különdííííj!!!! Hogy még takarodó előtt értesüljenek róla. Hogy örüljenek! Hogy örüljünk.

Pénteken N. boldogan dicsekszik, hogy hétfőtől haverok, buli, fanta. Még nem tudja hogy mekkora bajban van az édesanyja. Így azt sem, hogy inog a frissen kapott lehetőség: anya kiviheti hétvégékre az otthonból. Az pedig szinte elhanyagolható, hogy mi lesz, amikor anya először nemet mond valamire. Mert még mindent szabad.

Délben már az ünnepéllyel vagyunk elfoglalva. Az legalább jó volt. És ebéd után mndenki mehetett haza. De előtte még gyors és őszinte örömmel történő gratuláció O-nak és K-nak. Valamint. E-nak. Mert olyat énekelt, hogy beleborzongtunk. És sokan megkönnyezték.

DZS

1Albert Einstein

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

pipás | 2015. március 28. | blackfeet[kukac]hotmail[pont]com
A naplójegyzeteket élvezem, nem a kommenteket. Csak hajnali fél egy van és itt virít az orrom előtt a Kommentálom- felirat:S
pipás | 2015. március 28. | blackfeet[kukac]hotmail[pont]com
Hajrá:) nagyon élvezem a kommenteket, annyira más világ, annyira szép világ, annyira emberi világ.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.18.
“Kékgalléros szakmunkásokká fokozták a pedagógusokat, miközben teljesen szétzuhan a társadalom”
Az bürokratikus centralizációnak az volt a velejárója, hogy ha bármilyen probléma fölvetődik a közoktatásban, az automatikusan a kormányzatra hullik vissza, hiszen minden döntési kompetenci...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.18.
Öt megyében nincs egyetlen gyermekpszichiáter sem
A budapesti fölény mellett érdemes megnézni, hogy például Győr-Moson-Sopron megyében több mint négyszer annyi pszichiáter dolgozik, mint mondjuk Baranyában, hogy Pest megyében több mint...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.18.
Knausz Imre: A tanár tudása. Három bálványról
Mi következik mindebből? Szerintem két dolog. Az egyik, hogy az egyetemeken sokkal intenzívebb kapcsolatra van szükség a szakismereteket és a pedagógiát oktató személyek és szervezeti egys...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
L. Ritók Nóra: Őszinte kitárulkozás vagy rasszizmus?
Az egyik tantestületben, amikor belekezdtem a mondandómba, egy pedagógus folyamatosan félhangosan kommentelte a mondataimat. Többször megálltam, kértem, mondja akkor hangosan. Mondta (lásd fentebb...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
Ki van a margón kívül? Kutatás – Büszkeségi újnacionalizmus vagy erősödő nemzettudat
Nemzeti érzéseik mellett fiatalok beszéltek a tanuláshoz, a munkához, a családhoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállásukról, elmondták, mit gondolnak a kultúráról és a politikáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Kibővíthetik a Digitális iskola programot
Jelenleg 280 tanodában nyolcezer gyereket érnek el országszerte, jövőre pedig első alkalommal költségvetési támogatásban is részesülnek a tanodák, 2,5 milliárd forint állami forrás jut...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Varázsvilág az oktatásban - A Harry Potter felforgatta a világot
Huszonegy év alatt felforgatta a világot, és sok iskolában irodalom órának is témája J. K. Rowling regénysorozata. A történet több generációval szerettette meg az olvasást, bár ma már...
(Forrás: Népszava)
--
2018.11.18.
Eltitkolt fiatalok nyomában
Két évig titkolta a kormány a 2016-os ifjúságkutatás adatait, amely szerint a 15–29 évesek az egyik legégetőbb problémának a kilátástalanságot és a létbizonytalanságot tartják. Szakemberek...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.11.18.
Fekete-Győr kiosztotta a rektorokat, tanárokat, orvosokat
Egységbe kell rendeződni, ha változást akarunk. Mi itt vagyunk, de nem vagyunk elegen a változtatáshoz, szükségünk van rájuk is, folytatta. "Orbán az erő nyelvén beszél, az erő nyelvén...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek