OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. április 2.
» Hozzászólások (1)

Iskolák a határon

A határon innen, nem a határon túl. Nem mintha ott minden zöldebb lenne, vagy kolbászból lenne az iskola kerítése. Ott is lelövik néha egymást, és persze, hogy ott is megverik egymást a vécében, ott is gond a drog, meg a társadalmi egyenlőtlenség. Ott is küzdenek a diszlexiával és a figyelemzavarok ezer formájával. Ott is vannak ostoba törvények. Nem idealizálom a finn oktatást sem. De azért mégiscsak más itthon, mint a vasfüggöny túloldalán. Tudom, hogy ma már nincs vasfüggöny. De két oldala még mindig van. Innen nézve is van nyugati oldala, és onnan nézve is van keleti oldala.

Etekintetben az első kulturális sokk 1990-ben ért, amikor a SOTE külföldi hallgatókból álló csoportját és a magyar hallgatókat egymás mellett láttam ugyanazon vizsgára várva. Azóta tudom, hogy mennyire más itthon a közoktatás, mint másutt. Véletlenül sem a tantárgyi tudásról beszélek. Hanem minden másról.

Persze lehet utálni, hogy nálunk szorongásra nevelnek, de szerintem ez hungarikum. Mint a liba tömése. Ami persze európai szemmel nem túl egészséges, és nem is különösen állatbarát, dehát nem is azért csináljuk. Ottlik iskoláján kint van a tábla, hogy ő ide járt iskolába. Felfoghatatlan. Mintha büszkén hirdetné egy intézmény, hogy ők rendelték el Szerb Antal deportálását. Én nem lennék büszke. De valahogy ez az ország mégiscsak büszke. Sírva vigad a magyar. Valahogy elégedettek vagyunk legbelül ezzel az egésszel ami van. Büszkék vagyunk a libatömésre, mert hungarikum, a szúrós akácokra, mert hungarikum, és a szorongásra és ezer egyéb bajra nevelő közoktatásunkra, az öngyilkossági rátánkra, és az elfogyasztott töményszeszre is.

Én nem látom annyira vészesnek az elmúlt pár év iskolareformjait. Félreértés ne essék, egyetlen pozitív jelző sem jut eszembe, amivel méltatni lehetne. Esetleg a „komikus”. Bár az lehet, hogy ilyen kontextusban nem is pozitív a közvélekedés szerint.

Azért nem látom annyira vészesnek, mert már rég mindegy. Nem tudom, hogy valójában történelmi távlatokból nézve az egészet tényleg érdemben rosszabb lett-e a helyzet. A közoktatás halott és már nem csak foltok vannak rajta és merev, hanem dögszaga is van.

Idáig csak csöndben tűrtük, hogy túl ritkán van cigány az elitiskolák padjaiban, és alapvetően fehérekkel töltik ezeket a helyeket, most már törvénybe is iktatták, hogy ezt lehessen. Legkevésbé sem csökkentve a súlyát ennek a történésnek, legkevésbé sem elhessegetve a történelmi felelősségét mindenkinek, aki nem dobálja meg paradicsommal a megfelelő politikust (illetve a nem megfelelő politikust), mindenképp lássunk tisztán a tekintetben, hogy a közoktatásra ez még nincs napi szinten hatással. Enélkül is szegregáló, és rossz a közoktatásunk.

Persze hajmeredve hallgatjuk az újabbnál újabb ostoba, végiggondolatlan szabályokat. Amiben a legszomorúbb, hogy nem is feltétlenül rossz szándékkal történnek. És biztos, hogy egyik másik problémát ténylegesen meg is oldják. De a közoktatás nem most lett rossz.

Pár éve nem foglalkozom az oktatásüggyel. Megvan a magam baja. Gyerekeket nevelek, pénzt keresek hozzá. Épp elég feladat. Most iskolát kell választani. Nem gondoltam volna, hogy ebben az országban talál engem ez az év. Nem is igazán gondoltam bele, hogy itthon fognak iskolába járni a picinyeim. Az ovival még valahogy kihúztuk, találtunk egy hozzánk hasonlóakból verbuválódott magánovit. De az iskolakeresés gyomorpróbáló.

Aki nem lép egyszerre... (Szűcs Édua grafikája)

Járom sorra az iskolákat. Hallgatom az anyukákat, apukákat beszélgetni. Nézem a gyerekeket, a „minta” órákat, és a „játékos” „foglalkozásokat”. Küzdök nagyon, hogy saját savanyú pedagógusaim keserű utóízét lenyeljem már végre, hogy ne a múltam darabjait öklendjem fel egy-egy lélektelenre meszelt iskola sarkában. Hát nehezen megy. Kurvanehezen.

Nem tudok már nyelni. Halmozom a nyílt napokat, az igazgatói tájékoztatókat. Fetrengek a szakértelem hiányában, a hozzá nem értésben, a tényleges figyelem hiányában. A hibás rutinná silányított csodákban, az önámításban, és vállalhatatlan kompromisszumokban, a beteg közoktatásban. Valahogy úgy, ahogy egyesek nem tudják balesetekről, vérző tetemekről, gnóm emberekről levenni a szemüket. Csak állok bambán, és irigylem azokat, akiknek térkép e táj. Keresem az utolsó biztos pontot amikor még a világ máshogy működött. De nem találom.

Csengenek vissza a mondatok, amiket az igazgatók, elsős tanító nénik mondanak. A legtöbb bemutatkozót végig sem tudtam ülni. Elönt a keserű düh. A szomorúság.

Virágoznak a fák, tavasz van, éled a természet, és elkeseredetten gondolok a közoktatásra, amire annyi évet szántam az életemből. Persze majd az én gyerekemnek megoldjuk valahogy, találtunk egy iskolát a város határában. Ha nem veszik fel, majd alapítunk megint egy iskolát. De ha arra gondolok, hogy a többiek meg azokba az iskolákba fognak járni, amiket megnéztem, akkor nem lesz jó itthon élni. Szomszéd anyuka is kinézett a gyereknek egy iskolát. Ha nem veszik fel, ő inkább visszamegy Londonba. Hát ez van.

Termeljük újra azokat az iskolákat, amik termelik újra azokat a gyerekeket, akik majd tanárjelöltek, oktatás-politikusok és szülők lesznek, és majd termelik újra ezeket az iskolákat, hozzá azokat a szabályzókat, amik ezt még fixebben tartják.

Sokáig hittem abban, hogy majd a világlátott diákok, a más kultúrákba is élt pedagógusok, amikor itthon tanítani fognak, akkor majd hoznak valami olyat, amire szükségünk van. Ma már látom, hogy ez tévedés. A legtöbb nem jön haza.

Sokáig hittem, hogy egy-egy feltűnően értelmes szakértő majd valahogy segít ezen az egészen. Azt látom, hogy a kispadon ülnek, vagy a lelátón. Legkevésbé sem leplezve undoromat a jelenlegi rezsimmel szemben, mindenképp szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem az elmúlt pár évben volt csak így.

Azt hiszem abba kéne hagyni az oktatás megváltoztathatóságába vetett hitet. Az oktatás nem egy önálló egzisztenciával rendelkező szervezeti egysége a társadalom intézményrendszerének, hanem egy lenyomata csupán. Minden reform, ami ennek átalakítására irányul, annyira reális és annyira életszerű, mint saját árnyékunkat felsöpörni egy lapátra.

A közoktatással ez az ország igazából elégedett. A kisebbséghez tartozik mindenki, aki nem. Ez van.

Hanczár Gergely

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2015. április 2. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Nem irigyellek Gergő! Ha ma lennének a gyerekeim iskola előtt, akkor egyik se járna iskolába, tanítanám őket itthon: harmad-negyed idő alatt messzebbre érnének,mint a többiek és szárnyaik is megmaradnának. Persze nekem pedagógusként könnyű...
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.21.
Reagált a Klebelsberg Központ a farkasréti iskola igazgatójának levelére
A Klebelsberg Központ péntek esti közleményében azt írta, nem tudják értelmezni azokat a kijelentéseket, hogy folyamatosan nő a pedagógusok terhelése az iskolában, a farkasréti iskolátó...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.21.
„Nem jó, ha valaki a gyereke véleménye ellenében dönt az iskoláról”
„Olyan iskolákra van szükség, ahová a gyerekek úgy jönnek be reggel és úgy mennek el délután, hogy úgy érzik, ezt a napot is megélték és nem túlélték” – így képzeli az ideális...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.21.
„Itt nem kell a gyerekeket kényszeríteni, hogy tanuljanak”
A zseniképző kifejezés idegen tőlünk. Nem célja oktatásunknak, hogy zseniket képezzünk. Eredményességünk a gyermekek érdeklődéséből, a tanárok szakmai felkészültségéből és pedag...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek