OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. április 25.
» Hozzászólások (4)

Gondolatok az iskolából (iskoláról)

3. Iskola

Egész életemben iskolákban éltem, onnan vannak első emlékeim is, nem a családból, amelyet igencsak megviselt az idő, a történelem. Számomra az iskola otthon, szeretett közeg. Mindig is az volt. Akkor is, amikor nem reformkodtak, csak neveltek és arra építve oktattak – nem is akármilyen minőségben! Mert mi, akkori gyerekek, alkalmasak voltunk rá. Egy sokkal nyugodtabb és emberibb világban éltünk, mint a mai kölykök. Ők már képtelenek olyan iskolákban nevelődni, mint mi annak idején, muszáj lenne tehát változni..A jó pedagógusok haladtak a változással, az átlagosak megelégedtek a tanult régivel. Minket még lehetett oktatni, mert hagytuk magunkat, mert tudtuk a lépést tartani a tanárral, mert fegyelmezettebbek voltunk, ma erre képtelenek a gyerekek.

Én úgy képzelem az iskolát, hogy nevel és motivál. Elsősorban motivál, felkelti az érdeklődést, a figyelmet, kihívásokkal él, mert nem igaz, hogy a gyerekek sérülnek a versengéstől, a kihívásoktól. Nagyon szeretem a projekteket, amelyekben a kölyköknek lehetőségük van alkotni, arról, ami érdekli őket, azt tehetik, amit szeretnek. De nagyon fontos, hogy mindig legyen eredménye, jussanak kicsit tovább annál, mint amit gondoltak korábban, mint, amit tudtak előtte. Ha a védett növényekkel foglalkoznak a projektjük során, akkor jusson eszükbe a lakóhelyükön (elméletben, vagy akár gyakorlatban) kialakítani egy saját tanösvényt! Ez már alkotás, ide eljuttatni a srácokat pedig művészet. Igazi iskola. Számomra templom, kultikus hely.

4. Lojalitás

Életemben nagyon sokszor kellett lojálisnak lennem. Álltam a kolléga mellett a folyosón, hallgattam a szülőt, akinek igaza volt és nem állhattam a szülő mellé, mert „kolléga” volt. A mai napig erkölcsi dilemma számomra, meddig „kell” és meddig lehet. Volt iskolámban is lojális voltam, mert azt tanultam, azt verték belém, hogy annak kell lennem. Persze ma már nem így látom. Ki kellett volna osztanom a kollégát, már sokkal korábban, meg kellett volna mondanom a szemébe a véleményemet. Nem finomkodni, nem óvatosan érzékeltetni, hogy valami nem stimmel, hanem keményen, becsületesen az arcukba vágni. Meg akartam tenni, amikor elmentem onnan, de megvonták a szót. Meg aztán körülnéztem az arcukon és láttam, hogy nem is értik, miről beszélek. Nem azért nem tettem meg, mert tartottam tőlük, mert féltettem az állásomat, hiszen megpróbáltak teljesen ellehetetleníteni, hanem valami rosszul értelmezett tolerancia, jólneveltség vagy a fene tudja, hogy mi akadályozott benne. Azt mondják, akik ismernek, hogy fát lehet hasogatni a hátamon. Lehet, így van, de akkor el kellett volna küldenem őket a fenébe.

Mikor megírtam az „Integrálunk. Valóban?” című cikkemet, akkor nagyon csúnya maileket kaptam: „szakma árulója” volt a legenyhébb titulus, mit rám aggattak. Az sem bántott, mert igazam volt. Gyerekek életével játszókkal az ember nem lehet méltányos, nem kötelezheti hűség és kitartás! Hiszem, hogy igazam volt. Persze kit érdekel ez? A Föld néhány milliárdnyi emberét egyáltalán nem érdekli az én véleményem, még hazánk néhány millióját sem, akkor miért félünk őszintén elmondani a véleményünket, kiállni mellette? Akkor miért kell lojálisnak lenni olyan emberekhez, akik nem méltóak rá? Egy szakma hitelességének védelmében? Ugyan már! Hogyan lehet az orvostársadalom lojális egy rossz, emberi életeket veszélyeztető orvoshoz? Még inkább a pedagógusok azokhoz, akik emberi életeket tesznek tönkre saját vagy érdekcsoportjaik védelmében? Lehet, nincs igazam – szerintetek – de egyáltalán nem érdekel, mert ha az én véleményem, életem, munkásságom csak egy kis porszem ebben a nagy mindenségben, akkor a tietek is az és éppen annyit számít, mint az enyém…. Semmit!

Leiner Károly

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2015. április 28. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Anna, azt hiszem, hogy ez az egyik olyan kérdés, amire én sem vélem tudni a választ. Már ha jól értelmeztem a kérdést és arra vonatkozott, hogy miért tesszük még a dolgunkat? Azt hiszem, hogy van valami hajtóerő, valami, ami velünk született. Amiért az orvos is benn marad a kórházban és munkaidő után is lemegy a betegéhez... Persze, nem mindenki ilyen, de remélem...Szerintem ő sem tudja a választ arra, hogy miért teszi. Mert kell és kész. Azt gondolom, hogy annak idején felvettünk egy batyut a vállunkra, hátunkra és cipeljük, mert nem nagyon van kinek átvennie. Letenni pedig nem lehet. Azt gondolom, hogy a szociális érzékenységünket használják ki a mindenkori kormányok - a "nemzet napszámosai".
Ha erre a félreértelmezett lojalitásra vonatkozott a kérdésed, arra tudom a választ. Csak nem értem meg és még kevésbé fogadom el. Mikor pedagógusnak ment az ember, akkor tudta, hogy ebből megélni sem nagyon fog - megjegyzem, hogy most se, az életpálya bevezetése után, nemhogy meggazdagodni. Elismerése pedig nincs, ha nem vagy elég közel a tűzhöz... "Érdemes" hát lojálisnak lenni a vezetőkhöz, a slepphez, mert akkor különböző előnyökhöz juthatsz, pozíciókat foglalhatsz el, biztos lesz az állásod stb. Természetesen én ezzel nem érthetek egyet, de megéltem... Ugyanakkor nagyon nehéz elfogadni, hogy így működik a világ...
Zsóka | 2015. április 27. | arisz2010[kukac]gmail[pont]com
A véleményemet ismered már. Igen, a rideg integráció, amitől felfordul a valamennyire is szakmai erkölccsel rendelkező ember gyomra. De nem féltelek. Tudom, hogy nem fogsz beállni a bégetők sorába. Ez pedig elégtétel nekem és sokunknak.
BUMara | 2015. április 25.
Nem lájkolom, mert nem tetszik,hogy így van, de sajnos így van. Köszönöm, hogy leírta.
Anna | 2015. április 25.
Szeretném azt mondani, hogy ez nincs így, hogy nem értek egyet. De így van. Elvárt lojalitás és porszemség is. Próbálkozás, kudarc és értetlenség is. Ettől még persze tesszük a dolgunkat.
Már csak a motor érdekelne, a hajtóerő, a miért? Vagy inkább: az még érdekelne.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.02.19.
"Elég nagy baj, ha valaki az MTA elnökével kerül vitába"
Ezt üzente Szél Bernadett az MTA és a Corvinus átalakításán dolgozó Palkovicsnak, aki a parlamentben vázolta fel, miért jó, ha a Corvinus alapítványi tulajdonba kerül, de az ülés felé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.17.
Nincs jobb mérés a felvételinél
Szinte minden évben felmerül, hogy a központi középiskolai felvételire elegendő-e a 45 perc tantárgyanként, illetve könnyűek vagy nehezek-e a feladatok. A lapunk által megkérdezett gyakorl...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Szódolgozat
Öveges Enikő és Csizér Kata tavaly tette le Vizsgálat a köznevelésben folyó idegennyelv-oktatás kereteiről és hatékonyságáról című kutatási jelentését az Oktatási Hivatal asztalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Radó esete a brit tudósokkal. Nahalka István írása
A tanulási elmaradást az a látens diszkrimináció hozza létre, amelyet az iskolák működtetnek egyoldalúságukkal, sajátos értékorientációikkal, bizonyos kultúrák kirekesztésével. Lá...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.02.17.
Diákolimpikonoktól határon túli doktoranduszokig egyre többen állnak ki az MTA mellett
Kedden Budapesten mintegy 1000-1500 fő tiltakozott az MTA épülete előtt a tervezett ellehetetlenítés ellen (a demonstrációtól percről percre tudósítottunk), emellett Szegeden, Kolozsváron...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.17.
Mennyibe kerül a nyelvvizsga: akár több százezer forintos kiadással is kell számolni
A továbbtanulás nemcsak izgalommal, hanem anyagi terhekkel is jár, amit az OTP Öngondoskodási Index szerint a szülők 81 százaléka akár lemondások árán is vállalna. Sok családnak azonban...
(Forrás: eduline)
--
2019.02.17.
Utópiának tűnik, hogy bárki is megállítsa a Facebook pénzcsináló adatporszívóját
Ahogy a tavalyi, az idei évindító üzenetében is azt ígérte Zuckerberg – akinek a szavazati jogok 60 százalékát birtokolva teljes az ellenőrzése a cég fölött –, hogy rendet tesz a Facebook...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.17.
"Ha ma lennék 16, valószínűleg nagyon be lennék szarva" (Hercsel Adél intejúja Simon Mártonnal)
Ha összeszedném tíz barátomat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, száz dologban nem értenénk egyet. Ezért kellene beszélnünk róla, a dolgok ott kezdődnek el. Az a baj, hogy leszoktunk...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.15.
Az óvszernek van értelme az iskolákban az ENSZ szerint
Az ENSZ Népesedési Alapja adott ki egy jelentést, amelyből kiderül, hogy ha óvszereket osztanak az iskolákban, azzal egyrészt megelőzhetők különböző nemi úton terjedő betegségek, másr...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek