OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. május 12.
» Hozzászólások (0)

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

24. A nyomás csak nő, nő, egyre nő

2015. április 30.

Hétfőn reggel 8-ra bevonszolom magam, mert A. anyuval megbeszéltük, hogy érkezik. Persze, mondanom sem kell, nem jön. Sebaj, fél kettőkor kezdenék, majd keresek valami hasznos elfoglaltságot.

Van egy csomó dolgom, mindenféle pályázatokkal kapcsolatos teendő. Beszámolók, elszámolások, új pályázatok. Nem unatkozom. Ha már bent vagyok, megrendelem a nyolcadikosok tarisznyáját is. Kéne dekoráció is a tornaterembe, Z. bácsi már kitalálta, de kéne valami nem gagyi sablont találni. Z. bácsi maximalizmusának nem egyszerű megfelelni, de én szeretem a kihívásokat! :) Találok is olyat, ami az elképzelésének megfelel. Hajtogatással készül, és hatalmas méretben is kivitelezhető. Rendben, már csak meg kell csinálni! Haha!

N. továbbra is iskola mellé jár, ez nem túl jó hír. Z. tartja magát, nem örjöng, nem üt agyon senkit, de láthatóan egyre nehezebben viseli a „békét”. E-nak lejárt a rendszeres gyermekvédelmi kedvezménye, nagyija már beadta, de amíg nem kapja meg az újat, addig haza kell mennie tanítás után. Ez gáz, mert a leányka nem a tudása miatt tud velünk jönni, hanem a szakvélemény alapján segítünk rá a nem létező teljesítményére. De mióta „hazajárós”, azóta nagyon nagy lett az arca. Ráadásul „végre” nőtt egy pasija is, így aztán azt hiszi, hogy megszűnt a tanulói jogviszonyából adódó összes kötelezettsége, nincs más dolga, mint élni a nagyok életét. Telefon a nagyinak, kapja el a kis drágát, mert baj lészen. Nagyi infarktus közeli állapotban. Jaj, csak meg ne bukjon! Ööööö... tán tenni kéne ezért valamit, nem? És nem a nagyinak.

Szerda délelőtt gyanútlanul megyek be. Még messze a munkaidő kezdete, de érkezik J. Sír, zokog, megszólalni se nagyon tud. Aztán könnyek között könyörög, engedjük haza, nem akar itt aludni, mert M. és Z. csúnyán megverte. Az óraközi szünetben. Próbálom nyugtatni, de hajthatatlan. Leültetjük, megsimogatjuk a buksiját, kérjük, várjunk még egy kicsit. Addig lehívjuk M-t és Z-t. M. elismeri, hogy megverte, Z. persze tagad. Elfogadhatatlan hangnemben és hangerővel kérdi J-t: „Ugye, én nem bántottalak?” Egy újjal sem nyúltam hozzád? J. retteg Z-től – mint ahogyan szinte mindenki – buzgón bólogat: nem Z. bántotta, csak M. Na, én ettől megyek a falnak! Évek óta tűrjük, hogy Z. terrorizálja a többieket, mert mindenki fél tőle. Én már rég kapun kívül tudnám, de persze én vagyok a gonosz, a szemét, az aljadék. Pedig világosan megmondtam: ha választani kell a csoport és Z. között, én bizony a csoportot fogom választani. Ráadásul Z-től nem csak a hetedik, hanem az egész iskola tart. E-le-gem van!!! Hiába szólok, a családgondozó és a gyámhatóság még véletlenül sem beszél egy nyelven. Mi csak óvatosan, maszatolva tehetünk jelzést, nehogy a rendőrségre kelljen járni, esetleg a mi jelzésünk alapján emeljék ki a családból, pedig Z. szerintem a családjában komolyan veszélyeztetett. M. nem szokott ilyen dúvad lenni, de tény, hogy október óta egy tapodtat sem tesz az apa a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság meghosszabbításáért, a „nevelőanya” pedig hetente nyugtat bennünket, hogy már egy hónapja beadott mindent. Még a hiánypótlást is. Hiába a szóbeli behívás, az írásbeli kérés, még tévedésből sem járnak az iskola felé. M. eredményei romlanak, de ez csak bennünket izgat. Hol itt laknak, hol ott, bejelentve nincsenek, a kerületi gyermekjóléti szolgálat hatáskör és illetékesség hiányában nem tudja alapellátásban sem gondozni a gyereket. Most végre rendeződni látszana a dolog, apa mindent megígért, még annak az ellenkezőjét is, csak éppen elérhetetlen. Ilyenkor esetleg a „nevelőanya” mozdul, de ő se tud mást mint ordít, kikér magának, majd megsértődve elrohan. Míg próbáljuk kideríteni, hogy mi is történt valójában, az egyik pedassszisztens kinyomja magából: ő szedte szét a kölyköket, és bizony a saját szemével látta, hogy nem csak M, de bizony Z. is ütött. Kérdezem tőle, nem érzi-e, hogy tán szólnia kéne az iskolavezetésnek. Nem, nem érzi úgy. Mert mindig akkor történik valami, amikor ő ott van, és biztos azt gondolja az igazgató úr, hogy ő teljesen alkalmatlan a feladata ellátására. Az agyam eldobom! Emelt hangon ismertetem a jogait, jelzem, ilyen esetben nem mérlegelhet. Megemlítem neki, hogy véleményem szerint nem attól lesz alkalmatlan, ha ilyenkor jelez, hanem abban a pillanatban, amikor úgy dönt: nem szól. Hatásos lehetett a mondandóm, mert megy és tájékoztatja az iskolavezetést a dologról. Ez a két érintett kisdedet nem izgatja. M. a vállát rángatja, Z. pedig különböző ajánlatokat tesz a szabadidőnk hasznos eltöltésével kapcsolatban. Kivel, hol, mit is kéne csinálnunk. Igh. tudtával és beleegyezésével hívom a szülőket. Z. anyuja kétségbe van esve, mert Z. az utóbbi időben otthon is normálisan viselkedett. És nem érti. Én értem, mert a feszültség csak gyűlt a gyerekben, hiszen azt szokta meg, hogy mindent erőből intézzen. És néhány hétig visszafogta magát. A kérdés csak az volt, hogy meddig bírja. Mivel ők is állandó költözésben vannak, elengedem haza, hátha a fizikai leterheléstől megnyugszik. Csütörtökre is elkérte az anyu, tehát lesz ideje higgadni.

M. apja szokás szerint „illegalitásban”, T. „nevelőanyut” hívom. Ő most nem ér rá, majd talán a jövő héten bejön. Mondom neki, téved. Jegyzőkönyv, rendőrség. Ez hat. Egy óra múlva ott van. Ordít, azzal vádol minket, hogy rászálltunk M-re. És J. beszólt, fiúknál természetes, hogy verekednek. Nem érti, pedig próbálom higgadtan, lassan mondani, egyszerű mondatokban megfogalmazni: nem ez a megoldás! Továbbá nem verekedtek, csak M. verte J-t. Ha M. verekedni akar, csinálunk ringet, kapnak bírót. És megfelelő méretű ellenfelet. Mert M. és Z. is alacsony, de J. még alacsonyabb, nincsenek egy súlycsoportban. Nem mellesleg nálunk már ötödik óta kitört a világbéke, nem verekszünk, mert az nem old meg semmit. Nem érti, mert nem akarja érteni. De jól megsértődik és elrohan. Következmény? Nincs egyetlen beírása sem, adjunk neki intőt mi. Tehát, mindegy milyen súlyú a disznóság, be kell tartani a fokozatokat. Az agyamat már rég eldobtam, így marad a négyfordulatos leszúrt Rittberger. Remélem, hogy erre a hétre vége, mert nem tudok már új kunsztokat bemutatni. :)

Délután már csak a szokásos rutin. Földrajz. Ázsia országai, fővárosai. Z. bácsi határozott kívánságára mehetnek a tanszoba alatt is felelni. Mert holnapra úgyis elfelejtik. Hát, ja! Mondjuk E. néninek, nem viszik le a térképet, mert az kell a tanuláshoz nekünk is. Válasz: jó, akkor most fejből(!!!), holnap elmutogatás a térképen. Jáááááááááájjjjjj!!!! Nem elég, hogy tök fölösleges dolog megtanulásával töltjük a drága időt, még kétszer is kell felelni ugyanabból???? Neeeeeeeeeeeeeemmmmmmm!!!!! Inkább vigyék a térképet! Persze nem végeznek hatig, de sebaj! E. néni nagy lelkesen feleltet. Este 7-ig! Éljen a kötelező lehetőség!!!!! Hurrááááááá!!!!!

A tanszoba vége előtt 5 perccel nyílik az ajtó. Igazgató bácsi kukucskál be. Integet, hogy nem akar semmit, csak benézett. Aha. Ellenőrzés. Mert mégsem lehet a Kóson tanulni. Soha. Egyáltalán. Mert csak.

Munkaközösség-vezető jő, s lihegve szól: holnap 4-kor munkaközösségi értekezlet. De jó! Pénteki délutánt dolgozunk, fél négykor haza lehetne mennünk, de ez van!

Este emilke érkezik, újra lehet pályázni a mogyoródi futam pénteki szabadedzésére. Tavaly voltunk, imádták! Akkor mindenféle nyilatkozatok kinyomtatása, kiosztása, hogy hétfőre aláírva nálam legyen, mert az új rendszer szerint nem személyesen kell átadni, hanem gyerekenként, egyenként szkennelni. Na mindegy, a nyár közepén – ha nyerünk – láthatom a kisdedeket. És ez legalább tök jó!

Csütörtökön fél kettőig tanítás, kettőre megebédelünk. És utasítás szerint kettőtől fél 4-ig tanszoba. Senkit nem zavar, hogy szó szerint egyetlen perc szusszanás sincs, mert ííííííííígy döntöttek. Mi, szabálykövető beosztott pedagógusokhoz illő módon tanszobázunk. Jön a háromnapos, ünnepnek csúfolt agyrém, majd akkor pihenünk. Haha!

Pontban négykor igazgató úr megnyitja a megbeszélést. Elmondja, hogy ritkán teszi, de most ellenőrizte a tanulószoba idejének betartását. És a hetediken kívül sehol sem tapasztalt megfelelő tanszobai tevékenységet. Mert volt csoport, ahol beszélgettek, jöttek-mentek, volt, ahol takarítottak, sőt az egyik brigád a számtech teremben múlatta az időt. Pedig a tanszoba ideje kőbe vagyon vésve. Kolléganő mondja, engedélyt kért E. igh-tól a számtechben való tartózkodáshoz a második tanszoba idejére. De E.néni az igazgató úrnak mást mondott: őt kész tények elé állította a kolléganő. Mi vaaaaaaaaan????? Mi az, hogy kész tények? Nem mondhatott nemet? Ki tiltotta meg? Igazgató bácsi ismételten nyomatékosította, hogy mi van a házirendben, leszünk szívesek ahhoz tartani magunkat. Van más lehetőségünk?

Hat hét van hátra a tanévből. A feladatok: három iskolán kívüli program, ebből egy a szívem csücske: Margitsziget, ép és fogyatékkal élő gyerekek közös élőcsocsó rekordkísérlete, valamint a nagyon fontos és hasznos kapcsolódó tevékenységek. A másság megismerésének és elfogadásának megkönnyítése érdekében.

Diákdáridóra valami vállalható produkció. Kitalálás, megvalósítás. Két napos kirándulás Ópusztaszerre. Jutalom. Tőlünk csak ketten nem mennek. Osztálykirándulás, egy nap. És a legfontosabb projekt, csak éppen fogalmam sincs, hogy mikor lesz erre idő: a nyolcadikosok búcsúztatása. Ugye még mindenki emlékszik? Kettőtől négyig lenne erre idő minden nap, ha... Ha kedden nem háromig tartana a kötelező elfoglaltság. Ha hétfőn és szerdán délutánonként nem engedném le őket felelni föciből. Tetszik tudni, a lehetőség. Ha nem engedem el őket röplabdára, focira, sehova. Haha. :(

Komolyan mondom, én csak azon csodálkozom, hogy még mindig hajlandók a kis tündérkéim az együttműködésre.

DZS

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.02.17.
Nincs jobb mérés a felvételinél
Szinte minden évben felmerül, hogy a központi középiskolai felvételire elegendő-e a 45 perc tantárgyanként, illetve könnyűek vagy nehezek-e a feladatok. A lapunk által megkérdezett gyakorl...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Szódolgozat
Öveges Enikő és Csizér Kata tavaly tette le Vizsgálat a köznevelésben folyó idegennyelv-oktatás kereteiről és hatékonyságáról című kutatási jelentését az Oktatási Hivatal asztalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Radó esete a brit tudósokkal. Nahalka István írása
A tanulási elmaradást az a látens diszkrimináció hozza létre, amelyet az iskolák működtetnek egyoldalúságukkal, sajátos értékorientációikkal, bizonyos kultúrák kirekesztésével. Lá...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.02.17.
Diákolimpikonoktól határon túli doktoranduszokig egyre többen állnak ki az MTA mellett
Kedden Budapesten mintegy 1000-1500 fő tiltakozott az MTA épülete előtt a tervezett ellehetetlenítés ellen (a demonstrációtól percről percre tudósítottunk), emellett Szegeden, Kolozsváron...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.17.
Mennyibe kerül a nyelvvizsga: akár több százezer forintos kiadással is kell számolni
A továbbtanulás nemcsak izgalommal, hanem anyagi terhekkel is jár, amit az OTP Öngondoskodási Index szerint a szülők 81 százaléka akár lemondások árán is vállalna. Sok családnak azonban...
(Forrás: eduline)
--
2019.02.17.
Utópiának tűnik, hogy bárki is megállítsa a Facebook pénzcsináló adatporszívóját
Ahogy a tavalyi, az idei évindító üzenetében is azt ígérte Zuckerberg – akinek a szavazati jogok 60 százalékát birtokolva teljes az ellenőrzése a cég fölött –, hogy rendet tesz a Facebook...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.17.
"Ha ma lennék 16, valószínűleg nagyon be lennék szarva" (Hercsel Adél intejúja Simon Mártonnal)
Ha összeszedném tíz barátomat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, száz dologban nem értenénk egyet. Ezért kellene beszélnünk róla, a dolgok ott kezdődnek el. Az a baj, hogy leszoktunk...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.15.
Az óvszernek van értelme az iskolákban az ENSZ szerint
Az ENSZ Népesedési Alapja adott ki egy jelentést, amelyből kiderül, hogy ha óvszereket osztanak az iskolákban, azzal egyrészt megelőzhetők különböző nemi úton terjedő betegségek, másr...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.14.
Volt már idén szülői értekezleten? Volt bármi értelme?
Az osztályfőnök ismerteti a fontos dátumokat, határidőket, beadandó pénzeket, általánosságban beszél az osztályról. A szülők közben aláírják a megfelelő papírokat. Tanév elején...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek