OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. augusztus 22.
» Hozzászólások (0)

Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért1

5. interjú

Feketű Béla, a Szegedi Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskola vezetője

Feketű Béla, végzettsége szerint történelem–orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, marketing- és reklámmenedzser. 20 év szakmai gyakorlattal rendelkezik ugyanazon intézményben, 5 évig igazgatóhelyettesként dolgozott. 2005 óta vezetője Szeged legnagyobb – három, korábban önálló intézmény összevonásával létrejövő – szakképző iskolájának. Az iskola innovatív nevelőtestületének tagjaként, majd vezetőjeként a szakképzést érintő több fejlesztésben vett részt (2+2 éves kísérleti szakiskolai képzés bevezetése, Szakiskolai Fejlesztési Program, TÁMOP és TIOP projektek, Ökoiskola projekt, Erőszakmentes, egészségtudatos iskola program, Mentor(h)áló program). Pedagógusi hitvallásának alapja, hogy csak akkor tudunk felelősen nevelni, oktatni, ha a diákjainkat hozzá tudjuk segíteni, hogy a végső kérdésekre megtalálják saját válaszaikat. Vezetőként legfőbb céljának azt tartja, hogy az intézmény a pedagógiai programjában foglaltak végrehajtásával valamennyi partnere, kiemelten a diákok és a szülők megelégedésére működjön.

Részletek az interjúból 2

Hogy vélekedik erről a komplex feladatkörről, amit az iskola vezetése jelent?

(…) Nyilván nem könnyű megélni, hogy vezetőként az adminisztrációs terhek mellett, a korábbi állapothoz képest valamelyest csökken az ember szakmai önállósága. Nehéz elfogadni az adatszolgáltatással kapcsolatos feladatok tömeges növekedését, és hogy lényegesen kevesebb olyan szakmai döntés születik, amelyet úgy tudunk meghozni, hogy annak hátterét, illetve minden feltételét ismerjük, és látjuk, hová fog vezetni. Intézményvezetőként az ember sokszor egyfajta ütközőpontot képez a fenntartó és a tantestület között, hiszen adott esetben más célok, érdekek vezetik a két partnert, és nem mindig könnyű az összhangot megteremteni. Mégis, amikor azt látom, hogy egy sikeres évfolyam hagyja el az iskolát, és elégedett diákok keresnek meg utólag azzal, hogy mit kaptak az intézménytől, úgy gondolom, hogy ezek igazolják azt, hogy jól végezzük a dolgunkat.

(…)

Miben jelennek meg az Ön által említett újítások, fejlesztések?

Az elmúlt években az iskola életében az egyik legnagyobb jelentőségű innovációt a Szakiskolai Fejlesztési Program3 hozta, ami a módszertani kultúrában, szemléletváltásban, sok esetben a kollegák attitűdjének átformálásában tudott segíteni, és azt a magot termelte ki a 2000-es évek elején-közepén, amire támaszkodva a későbbiekben tovább tudtunk lépni. Az ezt követő időszakban a tapasztalataink továbbadásának keretét jelentette a TÁMOP, illetve TIOP projektek keretében a referenciaintézményi pályázat4. A legfrissebb a Mentor(h)áló 2.0 programban5 való részvételünk, amelyben előtérbe kerül a tanulószervezetté válás, a saját, átfogó tudásunk, tapasztalataink átgondolása, rendszerezése.

(…)

Hogyan viszonyulnak a kollégák a programokhoz?

Vannak olyan pillanatok – nyilván a legtöbb helyen előfordul –, amikor a tantestületnek elege lesz az innovációkból. Főleg olyankor jelentkezik, amikor például, egy pályázati programban az ember szakmai és anyagi lehetőséget lát, de a kettőt nem tudja összhangba hozni, és megfelelően tálalni a kollegák felé. Mi is megéltük már korábban, hogy anyagilag vonzónak tűnt egy program, de nem mértük fel, hogy milyen szakmai hozadékkal, mennyi munkával jár. Az utóbbi időben szerencsére tudatosan állunk neki a munkának, és amikor egy innovációs lehetőséget megvitatunk, mindig mellétesszük a szakmai elvárásainkat, és feltesszük magunknak a kérdést, hogy milyen okból szeretnénk az adott innovációt a szervezetbe behozni. Az erről folyó beszélgetést egy kisebb csapat készíti elő, és általában műhelymunka vagy nevelőtestületi megbeszélés formájában valósul meg. Amikor a kollegákkal érveket és ellenérveket sorakoztatva vitázunk egy-egy programról, akkor tud igazán közös döntés születni, a Mentor(h)áló program kapcsán is így született meg a konszenzus tavaly május végén.

(…)

Mik lehetnek a nehézségek, akadályok?

A közösségekben elsősorban a másság kezelése jelent nehézséget, akár pozitív irányban „lóg ki” valaki a többiek közül – például, lelkesebb, sokkal szorgalmasabb, tehetségesebb – akár negatív irányt vesz ez a másság. Nagyon lényeges, hogy ezeknek a gyerekeknek az elfogadása hogyan tud nemcsak elvi szinten, hanem a gyakorlatban is megvalósulni. A befogadó iskolaként való működés részünkről egyfajta nyitottságot jelent, de az, hogy a diákok hogyan tudják egymást elfogadni, illetve hogyan tudják a másságból fakadó problémákat kezelni, sokszor nehézségeket szül. Nem hiszek abban, hogy a fenyegetés, az ijesztgetés, a sokkoló példák célravezetők lennének. Sokkal inkább információkra, élményekre, közösen megélt dolgokra van szükség, ezeken keresztül próbáljuk meg olyan helyzetbe hozni a diákjainkat, amikor a döntéseket maguk tudják meghozni.

Az is kérdésként merül fel, hogy milyen iskolai keretek között, tanórákon, avagy tanórákon kívül tudunk a közösségi feladatokkal foglalkozni. A szakképzésben azt tapasztaljuk, hogy tanórákon kívül nagyon nehéz megmozgatni a diákokat, a mi esetünkben nincs egész napos iskola, nem tudunk élni például az általános iskolák lehetőségével, ahol 16 óráig tartózkodnak bent a diákok. Amit mi tudunk tenni, hogy amennyit csak lehet, beépítünk a tanórákba, vagy az iskolai foglalkozás időkeretei közé. Ez a szükségszerű megoldás időnként konfliktust teremt a pedagógusok között is, mert van, aki a tanórák szentségét tartja sokkal fontosabbnak, más viszont azzal érvel a kollégájának: „Amikor te diák voltál, mire emlékszel? Nem a 24. magyar órára az adott tanévben, hanem arra, amikor volt egy közös program, egy osztálykirándulás, egy csapatépítés.” A két álláspontot valahol összhangba kell hozni, mert a tanóra és a vizsgára való felkészítés, illetve az iskolai közösségépítő program is fontos, biztosítani kell a megfelelő arányokat.

(…)

Mit nevezne eredménynek a méltányosság tekintetében? Mi az, amire büszke?

Azt gondolom, hogy az igazi eredmény egy méltányos iskola esetében az lehet, ha mindenki, aki az intézményben tanul, dolgozik és része a mindennapi munkának, azt érzi, hogy az ő kibontakozásához, fejlődéséhez, önmegvalósításához maximálisan adott minden lehetőség. Ez lehet a végső cél, de sok még a tennivaló.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy azok a diákok, akik a végzés után elhagyják az intézményt, nagy részben olyan területeken tudnak tevékenykedni, ahol megállják a helyüket. Nagy örömmel tölt el, ha a diákok jól érzik magukat az iskolában, amikor mindaz, amit ők az intézménytől kaptak, amiben őket az intézmény segítette, számukra értéket jelent. Néha persze vannak vitáink a kollégáimmal, hogy meddig szabad elmenni abban, hogy egy diák jól érezze magát az iskolában, és hol van az a határ, amit már nem szabad átlépni. Az is fontos visszajelzés számomra, hogy nemcsak a diákok, de a kollégák is szeretnek itt dolgozni, és ezt egy-egy – korábban máshol tanító – új kolléga is rendszeresen megerősíti, mert érzik, hogy itt a pedagógusok és a diákok is megkapják azt a figyelmet, amit máshol esetleg nem.

Tudom, hogy a beszélgetés időigényes, de hiszek abban, hogy sok mindenre megoldás. Volt olyan diák, akit korábban egy kolléga hozzám hozott, akkor még nem működött jól az a rendszer, hogy a megfelelő szinteken kezeljük a problémákat. A beszélgetés után a diák azt kérdezte: „Igazgató úr, akkor ezek szerint mi nem vagyunk ellenségek?” „Nem – mondtam – miért lennénk?” „Mert az általános iskolában azt mondta nekem a tanárom, hogy neki az a dolga, hogy megtanítson nekem valamit, nekem meg az, hogy megakadályozzam ebben, tehát mi harcolunk egymással, és innentől kezdve ellenségek vagyunk.” Ez a diák tehát úgy érkezett közénk a középiskolába, hogy azt gondolta, ellenségekkel van körülvéve, így nyilván ennek megfelelően védekezett, és mint tudjuk, a legjobb védekezés a támadás. Ezeket a rossz berögzüléseket, negatív mintákat föl kell tudnunk oldani. Nem hibáztattam a pedagógust, aki behozta hozzám a gyereket, de ha ezt észrevette volna, ha tudott volna időt szánni a beszélgetésre, a problémát azonnal lehetett volna kezelni.

1Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért. Kiadja a Tempus Közalapítvány, szerk.: B. Tier Noémi, Budapest, 2015

2Az interjú teljes szövege a kötet 79-91. oldalán olvasható.

3A Szakiskolai Fejlesztési Programot 2003-ban hirdették meg a 2015/2003 (I.30.) Kormányhatározat alapján. A Program a szakiskolai képzés egészének megújítását tűzte ki célul. Tematikája ezek alapján széles volt. Kiterjedt az összes évfolyamra, a 9-10. és a szakmai évfolyamokra is, valamint a szakképzésbe kerülést megalapozó felzárkóztató évfolyamra. A fejlesztendő területek között szerepeltek a tantárgymódszertanok, kiemelten az idegen nyelvek, a projektmódszer, a mérés-értékelési kultúra, a minőségbiztosítás, a gyakorlatiasabb szakképzés, a pályaorientáció. Érintette az intézmények szervezeti fejlesztését, humánerőforrás-fejlesztését, eszközfejlesztését. A program két szakaszban valósult meg 2003 és 2009 között. A fejlesztés mindkét szakaszban számos területet érintett, amelyek legtöbbje opcionális volt az iskolák számára (közismereti és szakmai alapozás a 9-10. évfolyamon, szakképző évfolyamok, felzárkóztatás, intézményfejlesztés, minőségbiztosítás, pályaorientáció, idegennyelv-oktatás, informatika, mérés-értékelés). A fejlesztéseket több eszközzel is támogatták: továbbképzések, külföldi tanulmányutak, eszközfejlesztés, szakértői támogatás. További információ: PSIVET – Esélyteremtés szakképzéssel (2013), Tempus Közalapítvány, Budapest, psivet.tpf.hu

4A referenciaintézmény címet azok a közoktatási intézmények nyerhetik el, amelyek más intézmények számára is példaértékű, befogadó, gyermekközpontú pedagógiai gyakorlattal, szervezeti innovációval rendelkeznek, és ezt képesek kommunikálni, illetve átadni. A referenciaintézmények országos hálózatának kialakítását és elkészítését támogató pályázat (TÁMOP 3.1.7) elsődleges célja, hogy a referencia értékű működési és pedagógiai gyakorlattal rendelkező közoktatási intézmények – intézményi fejlesztési tervük alapján – felkészüljenek ezen gyakorlatuk továbbadására, elterjesztésére, megismertetésére, illetve ezzel segítsék más közoktatási intézmények szakmai fejlesztő tevékenységét.

5A Szegedi Tudományegyetem és konzorciumi partnerei az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében (TÁMOP-4.1.2.B.2) nyertek támogatást a MENTOR(h)ÁLÓ 2.0 program megvalósítására, amely a Dél-alföld oktatásának tartalmi/módszertani megújítására vállalkozik. A projektben kiemelt szerepe van a köznevelési és felsőoktatási intézmények együttműködésének bővítésére és összehangolására korábban kialakított hálózati együttműködés továbbfejlesztésének. További információ itt.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.01.16.
Így védekezik egy tanár a földrajzkönyvbe rakott kormánypropaganda ellen
Kérdésünkre a tanár elmondta, hogy az ábrát ezek ellenére is használja, igaz, nem pont arra, amire a kormányzat szánta. Az órán megbeszélik, melyik állítással értenek egyet a diákok....
(Forrás: index)
--
2019.01.16.
Nagy Blanka jogi lépéseket tesz a kormánypárti média ellen, miután azt írták, több tárgyból bukásra áll és sokat hiányzik
Jogi lépéseket tesz Nagy Blanka, a több kormányellenes tüntetésen felszólaló kiskunfélegyházi gimnazista, miután a Ripost nyomán több kormánypárti lap is azt írta róla, hogy három tá...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.01.16.
Idén is megrendezik a felvételizők hétvégéjét
Idén is megrendezi a Diákhitel Központ a felvételizők hétvégéjét. Január 19-én és 20-án az érdeklődő diákok, szülők és tanárok a www.felvetelizz.hu oldalon a felvételi eljárás...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2019.01.16.
A túlóra-szabályozás nem vonatkozik a tanárokra
Az Emberi Erőforrások Miniszté­riuma az üggyel kapcsolatban lapunknak elmondta, a tárca is a hét végén, a sajtóból értesült a PDSZ azon döntéséről, hogy sztrájkbizottságot állít fel...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2019.01.16.
Áttörés a sajátos nevelési igényű gyerekek fittségmérésében
Kétéves kutatási program után, amelyet csaknem ezerkétszáz sajátos nevelési igényű diákkal végeztek, a Magyar Diáksportszövetség kidolgozta az alternatív fittségmérési teszteket. Tó...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2019.01.16.
Nem lehet tűrni, hogy egy 18 éves lány ellen hadjáratot indítsanak, mert beszólt a kormánynak
Ez nem szól másról, mint mindannyiunk megfenyegetéséről, minden magyar ember megfenyegetéséről, kussolj, mert még az iskolai bizonyítványodat is meghamisítják, vagy bármit, a legszemélyesebb...
(Forrás: mérce)
--
2019.01.16.
A menő diákok játszanak a halmozottan sérült gyerekekkel
Együtt fogócskáznak, birkóznak, játszanak az ép gyerekek a halmozottan sérült társaikkal egy dunakeszi általános iskolában. A szülők által létrehozott Veni Vidi Vici Alapítvány csak...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.01.16.
„A gyermekvédelem fekete lyukként omlik magába és mi csendben nézzük ezt”
Dr. Gyurkó Szilvia 15 éve küzd azokért, akik a legjobban megérdemlik a segítséget, de a legkevésbé tudnak tenni érte: a gyerekekért. Először az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi igazgat...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.01.16.
A keresztény értelmiségiek elítélik a diáklányt mocskoló Bayer Zsoltot
Abszurd helyzet alakult ki a napokban a kormánypárti Echo TV-ben. Míg Bayer Zsolt vasárnap esti műsorában minősíthetetlen stílusban ócsárolt, ócska prolinak, kretén barom állatnak nevezett...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek