OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. december 6.
» Hozzászólások (0)

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

45. Mintha egy háborús övezetben élnénk

2015. november 27.

Hétfő. Van K. is, E. is. Hurrá! A szimbiózisuk töretlen, sőt, egyre erőteljesebb. Katasztrófa, amit művelnek! E. nem törvényes képviselőjeként eljáró anya közben panaszolja az irodán található vezetőknek, hogy a kislány mennyire fél, és mennyire nincs így jól. Igaza van, nincs jól. De még a próbálkozás szintjén sem látni, hogy E. kilépne ebből a „kapcsolatból”. Istenként tekint K-ra, követi minden mozdulatát, még arra sem hajlandó, hogy ha kérem, akkor legyen máshol, csináljon mást, mint K. Nem, nem és nem! Szétválasztani nem tudjuk őket, mert egy osztályba járnak, egy légtérben élik az életüket hétfőtől péntekig, napi 24 órában. Egy hálóban is vannak, ezt E. kérte.

A rendszeres megaláztatásokról időnként (véletlenül) sikerül értesülnöm. Ilyenkor elmondom, hogy ez így mennyire helytelen, milyen embertelen, de K-t ez teljesen hidegen hagyja. Megtanulta, hogy az életben csak az tud túlélni, aki mindenen és mindenkin átgázol. Egy lehetőség adódna a probléma drasztikus megoldására: E.t átirányítani a HÍD Programba. Ebben az esetben E-nek vége. Nem járna be, elkallódna úgy, hogy még a nyolcadik osztályt sem fejezné be. Ezért cserébe még nálunk maradna K. A magaviselete nem változna, a megaláztatásoknak sem vetne véget a döntés, csak új delikvens után nézne. És „áldozatból” is elég jó a felhozatal nálunk. K-vel semmit nem tudunk tenni. 14 éves, a HÍD szóba sem jöhet, őt tartanunk kell!! ☹ A nevelésbe vétele folyamatban van, ki tudja, mióta hezitál a gyámhatóság. Ha kiemelik a családból, azzal valószínűleg igen jót tesznek vele, bár erős késében vannak, sokkal korábban kellett volna. Nem valószínű, hogy tőlünk elvinnék, legjobb esetben bejárós lenne. A gyermekotthonok gyakorlatát ismerve, hatig, a tanulószoba végéig bent ülne, addig sem rontaná a levegőt az otthonban. De napi 10-11 órában rombolna, bomlasztana, az őrületbe kergetne mindenkit. Csak úgy, mint eddig. Velem továbbra is viszonylag korrekt kapcsolatot ápol, de képtelen vagyok 0-24-ben fogni a kezét, és megakadályozni a galádságait. Ha a szó fizikai értelmében vagyok jelen, akkor nem ennyire súlyos a helyzet, a feszültség valamelyest enyhül, de nem szűnik meg. Olyanok K. „barátságai”, mint a családon belüli erőszak által működtetett házasságok. Vergődik a bántalmazott, még tán segítséget is kér, de „amíg nem folyik vér, nem tehetünk semmit”. Jól van ez így?

Nem tudok annyival korábban menni, hogy mindent elintézzek műszak kezdésre. Ma pl. azt a luxust engedtem meg magamnak, hogy a fél 2 helyett csak fél 11-kor érkezem. Hiba volt, súlyos hiba. Már zajlik az élet, mindenki mondja, mondja, mondja.

Ápolónő ma nincs bent, E. igh „helyettesíti”. Szerencsére nem főállású egészségügyis, mert a páciensei hullanának, mint a legyek. Bennünket mindössze két akciója érint. Tájékoztat, hogy E. fájlalta a nyirokcsomóit, sziszegett a fájdalomtól, amikor megnyomta, ezért édesanyjával elengedte orvoshoz. Szerinte amúgy nem beteg a kislány, mert nincs láza(!!!), ezért mondta anyának, hogy orvos után küldje vissza a gyereket. Apró szépséghiba, hogy nem az anya a törvényes képviselő. Ezt csak nyolcadik éve tudjuk, evidens tehát a problémamegoldás. A „nincs láza, tehát nem beteg” az ars poeticaja. Vagy a mániája. Vergődhet a kölök, lehet a halálán, ha nincs láz, nincs betegség. M-nak hasmenése van, E. néni felhívta az anyát és megegyeztek, hogy nem számít. Mert nincs láza, tehát nem beteg. Mint azt már tudjuk. Amúgy lehet, hogy tényleg nem az, de még mindig a fél iskola hiányzik hasmenéses, hányásos vírusfertőzés miatt. Nem számít, M. úgyis minden kedden délután elmegy valami kezelésre. Szuper lehetőség arra, hogy megússza a tanszobát. Csak este jön vissza, a holnapra ígért matek dolgozatra nem gyakorol. Mi két órát szántunk rá, az eredményesség így is kétséges. Amit látni fog P. bácsi, hogy gyakoroltunk, készültünk. Ez azért fél siker!

Bár a meteorológusok nem mondanak fronthatást, rajtunk már a múlt hét közepe óta folyamatosan keresztülvonulni látszik az I. és a II. ukrán front is. Vibrál a levegő, mindenki ideges, feszült, agresszív. Nem a nyolcadik. Az összes gyerek. Az én kis drágáim a többiekhez képest meglepően normálisak. K-n nem a fronthatás érezhető, amit csinál, az nála az alapértelmezett állapot, viszont M-nak elgurult a gyógyszere. Először elintéz egy ötödikest. Biztos, ami biztos. Ha jól célzott, akkor napokig más-más színben tündököl majd a kisfiú szeme alja. Mit tehetnék? Megbeszéljük: nem ez a megoldás, nem alacsonyodunk a másik szintjére, inkább megpróbáljuk a saját szintünkre emelni. Nem a nyakánál fogva!

Közben hallom, hogy K. felpiszkált valakit a másik osztályból, aki ettől felbátorodva egy harmadiknak sutyorgott valamit a fülébe azért, hogy ez a harmadik úgy érezze, meg kell verni egy negyediket. K. elégedetten nyög. Én tehetetlen vagyok. És még nincs egy óra!

Néhányan már reggel elindultak iskolanézőbe, ők lassan visszaszivárognak. A lelkesedésük nem ér az égig, nem baj. Azért mennek, hogy tapasztaljanak, hogy könnyebb legyen választani. Ma kiderült számukra, hogy az általuk meglátogatott intézmény nem álmaik iskolája. Van ilyen! Keresünk másikat.

Délutánra azt várom, hogy normalizálódjon a helyzet. E. még mindig az orvosnál(???), így K. „pihen”. Bemegy a pszichológushoz beszélgetni. Kíváncsi vagyok, hogy mire jutnak. Ez a második találkozó.

Kezdődik a matek felkészítő. M. gyógyszere továbbra sincs meg, így kinyomja magából. Nem megy be a saját csoportjához, mert nincs kedve. Mert így döntött. Magyaráznám neki, hogy majd az új iskolájában is lesznek bontott csoportban okított tantárgyak, és nem kívánságműsor. Vagy bemegy a saját órájára, vagy nem, de az utóbbi esetben ez igazolatlan mulasztásnak minősül. Nem nagyon izgatja. Beül a második csoporthoz. Mindenki dolgozik, küzd, ahogy általában szokták. M. elfekszik a padon, olyan laza, majd szétesik. Mosolyog, és nem csinál semmit. Nem tudom, hogy lesz ebből Műegyetem villanyász szakon.

A tanszobán folytatja. Bejárós, így felajánlom neki, hogy otthon kényelmesebben tud semmit sem csinálni, tegye meg, hogy összepakolja a holmiját és lábujjhegyen kioson az épületből. Kérésemnek boldogan tesz eleget. Remélem, hogy holnapra összevakarja magát. Majd este beszélek anyával, hátha otthon van valami dráma, esetleg tudok valamit segíteni. (Este kiderül, hogy szerencsére otthon minden rendben, M. csak szimplán „hülye kamasz”. Ez megnyugtat.)

Találkozom a pszichológussal. Kérdezem, jutott-e bármire is K-vel, mit tanácsol? Nem sokra. K. elmondta neki, hogy szerinte nagyon sokat változott a viselkedése, a régi iskoláiban elég volt, ha a szembe jövő gyerek valamiért kevésbé volt szimpatikus. Mert akkor azonnal leütötte. Itt mindenkinek keményen meg kell ezért dolgozni, talán csak egyszer verekedett. Ez igaz is, amennyire én tudom, de azért a normális együttéléshez nagyon kevés.

Este 6 óra, mára vége! Vagy nem? Szól a kolléganő, hogy állítólag K. mégsem törölte a telefonjáról a társáról készített videót. (Néhány hete készült a fürdőben, a kislány a helyszínnek megfelelő öltözetlenségben. K-tól kérik a telefont, nem adja, de töröl. Megbeszélik, hogy miért súlyos ez a dolog, lezártnak tekintik. Én nem. És persze csak onnan tudom, hogy véletlenül tanúja vagyok egy beszélgetésnek, amikor a kollégák között ez téma. Szerintem a főnököt erről tájékoztatni kell, megteszem.) Most az derült ki, hogy az érintett kislány panaszolta, hogy a nyolcadikos fiaim azzal szekálják, hogy látták a felvételt. Nyolcadikos fiúk a tanáriban. Jelen van a munkaközösség vezető, az egyik kolléganő, akinek a kislány panaszkodott, Z. bácsi, mint ofő, valamint én. Mondom nekik, hogy nem véletlenül beszélünk itt, a helyzet komoly. Felteszek egy konkrét kérdést. Feleletválasztóst. Igen, nem. Nem vagyok kíváncsi a szellemesnek gondolt megjegyzésekre. Viszont az igazat akarom hallani. Meg vannak szeppenve, nagyon édesek így is, bár jobban örülnék, ha nem kéne ilyen helyzetben lennünk. Tehát: van-e olyan, aki látta a felvételt? Aki igen, az tegye fel a kezét. Egy kéz a magasban. Többieknek köszönöm a részvételt, már kint is vannak. R-től kérdezem, mit látott? Kiderül, hogy szinte semmit, mert leskelődött, messziről látta, hogy K. néz valamit. Tehát, csempézett fal és egy hát. R-t is elengedjük. Ez nem sok, de elég. Ahhoz mindenképpen, hogy tudjuk, nem került nyilvánosságra a filmecske. De lehet, hogy nincs letörölve? Lehívjuk K-t. Elmondjuk ismét, hogy ez nem játék, a gyerek pornó akkor is az, ha egy másik gyerek csinálja a dokumentumot róla. Állítja, hogy letörölte, megnézzük a telefont, nem találjuk. Abban a reményben, hogy azért nem találjuk, mert tényleg letörölte, némileg megnyugszunk. A telóját elveszem, irány a páncél, majd anya visszakapja, ha véletlenül belátogat a suliba. K. ordít, mert a telefon hozzá van nőve, de ez engem kevéssé érdekel. Remélem, annyira unatkozni fog nélküle, hogy időnként figyelni, dolgozni fog a tanórákon. Fél 8. Elindulok haza. Még mondom R-nek, ne izguljon, nem történik vele semmi rossz, de erről a dologról újra beszélnünk kell. Fogunk is.

A szerda is az ámokfutás jegyében telik. Még reggel hív a főnök, hogy megjött E, de haza is akarna menni rögvest, mert van orvosi igazolása. Mit szólok hozzá? Mielőtt felhívja a nagymamát, aki a törvényes képviselője a kislánynak, beszéljük meg ezt az ügyet. Mondom, ha a véleményem érdekli, akkor E. maradjon. Annyit hiányzik, hogy osztályozó vizsgát kell majd tennie. Esélytelen, hogy átmenjen. Elüldögél, néz üres tekintettel úgy, ahogy mindig. De legalább bent van, átengedhető, mert lesz jegye. Nem az egész féléves anyagból kell beszámolnia, hanem kisebb részletekben próbálkozhat valami értékelhető teljesítményt virítani. Az talán menni fog. Az iskolaorvos egyetért, szerinte is maradhat a gyerek. Na, akkor ezt kipipálhatjuk.

Még csak a kapuban állok, amikor már mondják, hogy volt az este cirkusz, mert K-nek megvonási tünetei voltak. Már bent vagyok, de még kabátban, amikor jön az iskolatitkár, hogy adjak címet K-hoz, mert ki kéne küldeni az igazolatlan hiányzásai miatti feljelentésről szóló tájékoztatást. Nekem van egy címem, de onnan állítólag elköltöztek. A kislány nem tud, nem akar nyilatkozni, eddig a „nyócker” játszott, de most egy erzsébeti cím került elő. Nincs ötletem, de van friss infóm: szeptember második hete óta már 85 igazolatlan órát gyűjtött a kis drága. Ha csak negyed ilyen szorgalmat mutatna az órákon…

Be a nyolcadikba. E. is jelen. Indulunk ebédelni, de előtte az elengedhetetlen „pisi, kaki, puki, böfi, kézmosás”. Már mindenki farkas éhes, mennénk, de E. sehol. Majd üzenet(!!!) érkezik a mosdóból, nem éhes hagyjuk békén, nem jön. Ha nem, hát nem. Ebéd után még mindig sehol. Mondja valaki, hogy várja az édesanyját, megy haza, mert neki van igazolása. (Azért érdekelne, hogy miért adnak az orvosok előre egy hétre igazolást? Látta a gyereket? Miért érzem úgy, hogy nem?) Sürgősen el kéne indulni a számtech szakkörre, de kérem őket, hogy adjunk magunknak 10 percet. Beszéljünk már egy kicsit a tegnap esti dologról! Elmondom nekik a száraz tényeket: gyermek pornó, megalázás, emberi méltósághoz való jog, szolidaritás… Aztán, hogy értsék, megkérdezem tőlük, ha velük fordult volna elő egy ilyen, mit szólnának, ha egy csomó gyerek (lehetőleg ellenkező nemű) azzal zaklatná őket, hogy mit láttak? Nem éreznétek magatokat kellemetlen helyzetben? Lenne kedvetek viháncolni? Jó viccnek tartanátok? Le vannak taglózva. Ez eszükbe sem jutott. Mondom, azért, mert gyerekek vagytok. Ez a magyarázata annak, hogy viccesnek gondoltátok az egészet. De nem ártana, ha minden ilyen alkalommal belegondolnátok, hogy fordított esetben is lenne kedvetek röhögcsélni? Értitek? Értik. Kisdedek balra el. E. sehol. Mindenhol keresem, a pszichológust kivéve. De jelzik, hogy oda is érdemes benézni. És, lássunk csodát! L. néni két picikével foglalkozik. Hogy nyugta legyen, E. ül a számítógép előtt és igen, fészbukol. Mert úgy elmerül benne, hogy az nem zavar. Öööö…lehet, hogy L. nénit és a picinyeket nem zavarja, de engem igen. E-t kiparancsolom, és érzem, hogy a vérnyomásom megint rekordot döntöget. Fél négy, anya négyre várható. Ma úgy alakult, hogy délután egy vezető sincs bent, ezért az iskolatitkár nyeri a lehetőséget, hogy közölje anyával, igazgatói utasítás: E. marad! Anya érkezik, majd távozik, E. újra sehol. Majd kiderül, hogy a hálóban van, zokog, mert haza akar menni. Nem baj, ha sír, legalább megnyugszik. Hihetetlen ez a pálfordulás. 7 évig minden a legnagyobb rendben volt. Abban az értelemben mindenképp, hogy imádta a koleszt, jól kijött felnőttel, gyerekkel. Tudtuk, hogy nem lesz egyetemi tanár, de küzdött, hagyta magát szeretni. A labilis idegrendszere is ismert volt, sejtettük, hogy ilyen értelemben egy időzített bombán ülünk, de inkább attól tartottunk, hogy a szuicid jelek erősödni fognak. Most olyan, mint akinek semmi más vágya nincs, mint hogy szabad legyen. Fogalma sincs, hogy milyen szabadságra vágyik, de abban biztos, hogy innen szabadulni akar. Ha kérdezzük, hová, nem tud válaszolni. Most jönne jól egy igazi szakember! K. borította meg, vagy valaki/valami más? És mit tehetünk? Mert iskolába muszáj járni, az otthoni körülmények miatt a kollégium elengedhetetlenül fontos. Nincs ötletem. December 8-ra van időpontja a pszichiátriára. Elviszi-e a nagyi? És ha ott befekvéses vizsgálatot javasolnak, bemegy-e? Csupa kétely. Remélem, hogy lesz segítség és nem lesz késő.

K. a tanulószoba kezdete előtt két perccel közli, hogy de tényleg jön az édesanyja. Ötkor. És készüljek, mert amit kapni fogok! Szólt, hát készülök. Mondom a portásnak, ha hat óra előtt érkezne, ne engedje be, mert tanszoba van. Ha hat után, akkor azért nem, mert már nincs látogatás. Majd kimegyek hozzá.

Fél hatkor üzennek értem: menjek le, mert bejött K. anyu. Na, szép! Lemegyek, anya, a kislány szerelme, valamint annak két haverja ordibál K. társaságában a porta előtt. A három fiatalemberrel bűbájosan közlöm, hogy bátran kimehetnek, vége a félfogadásnak. Hőbörögnek, anya is indul. Mondom, nem, nem! Anya marad, fiatalok távoznak. Egy perc alatt kapun kívül a három meglepetés vendég. Elkezdünk anyával beszélgetni. Elmondok neki mindent. Nincs igazán meglepve, nyolc éve képtelen arra, hogy valami pozitív hatást gyakoroljon a gyerekére. Közben a fiúk az ajtó üvegét verik kívülről, K. belülről. Kimegyek, mondom a srácoknak, nem javaslom, hogy itt pankráljanak, mert a rendőrök két percen belül érnek ide, esélyük sincs lelépni, ha betörik az üveget. Ordibálnak. Mondom, ha figyelnének, hallanák, hogy nem hallanak bentről semmit. Mert mi kulturált hangnemben, normál hangerővel beszélgetünk. Javaslom, nyugodtan fejezzék be a cirkuszt. Végre csönd. Kint is. Anya kérdezi, mit szólnék ahhoz, ha K. magántanuló lenne. Mondom neki, nem az én kompetenciám, hozza a támogató nyilatkozatokat a Kormányhivataltól, a gyermekjóléti szolgálattól. Ebben az esetben igazgató bácsi sem fog akadályokat gördíteni az ügy megoldása elé. K. folyamatosan ordít. Kérem anyát, hogy vigye haza a kislányt. Őrjöngő gyerek nem maradhat éjszakára. 130 gyerek, három szinten. Két éjszakás kolléga. Háromnegyed hétkor békében elválunk. Telefon még mindig a páncélban, mert az irodában nincs senki. Ezért aztán nem jutok be a páncélba sem. És micsoda büszkeség! Én vagyok az egyetlen „férfi” az épületben! Z. kicsöngetésig a csoporttal volt, mondta, ha nagy a gáz, telefonáljunk föl. Hatkor érkezik, látja, hogy béke van, megnyugszik. A másik két férfi az emeleten, a portás bácsi a fülkéjében reméli, hogy nem lesz balhé. Nem volt. ☺

Csütörtökön – lassan hagyománnyá válóan – E. megjelenik igazgató bácsi irodájában. Ő beteg, menne orvoshoz. Nem valami kreatív, de egy (meg még egy, sőt még egy) próbát megér neki. Nem érti, hogy még savanyúval sem esszük. Tehát, ez nem jött össze, így kénytelen az épületben múlatni az időt. Fél kettőig még csak kibírja valahogy, de ebéd után ismét köddé válik. Fél négykor közli, hogy nem hajlandó bemenni a tanterembe, azt esetleg meggondolja, hogy Z. bácsihoz beül tanszobára. Ismét tájékoztatom, hogy ez sem nem étterem, sem nem szálloda, itt nem lehet rendelni. Emberhez méltó hangnemben elővezetett kérést minden esetben megfontolunk, de ez most nem a megfelelő módon hangzott el. Újabb két órát tölt duzzogással. Kár, mert hamarosan készülnie kell az osztályozó vizsgára. Több tárgy esetében közeleg a bűvös 30%. Magyaráznám neki, hogy esélytelen lesz, de nem érdekli.

Péntek, húzós nap. Ma vitte a kolléganő R-t az Alföldi utcába. R. nagyon izgul. Kérdezem tőle, hogy döntött-e? Mondja, igen, nem akar otthon lenni. Ha így döntött, ebben fogjuk támogatni. Reméltük, hogy anya nem jelenik meg, mert akkor hiába minden, ő a törvényes képviselő, ha akarja, viheti. De semmit sem sejt, simán beértek. Elintézték a legszükségesebbet, és így, hogy biztonságban tudták a kislányt, felhívták anyát. Szóhoz sem jutott, de ez két percig tartott. Gyorsan magához tért, felhívta a gyereket, szemrehányást tett neki, hogy összevissza hazudik, és megint kellemetlen, megalázó helyzetbe(!!!) hozta a családot. És egyébként is, annyi mindent tett érte, mit dolgozott azért, hogy kihozza az állami gondozásból, ez a hála? Három órától folyamatosan hívott engem is. Fél négyig tanszoba, nyertem egy fél órányi felkészülést a várható szemrehányás, méltatlankodás, panaszkodás cunamira.

Erőt vettem magamon, visszahívtam. Ezt mégis hogy gondoltuk? Miért hisszük el az összes hazugságot, amit a gyerek mond? Ő beledöglött, hogy kihozza őt a gyermekotthonból (de előtte meg abba, hogy bevigye), a rengeteg közös program, amit szervez, blabla… Az igazán elhanyagolható, hogy a családi programokon készült fotókon a kislány a legritkább esetben látható. Bezzeg a tesó! A. elölről, A. hátulról, A. sapkában, A. klott gatyában. Szabadon és vég nélkül folytatható a sor. A kisfiúval mindenhova elmennek, elkísérik, ott vannak vele, R. pedig örülhetett, ha az anyja legalább nem akadályozta meg a részvételt itt-ott. Persze a külsőségek, azok mind megvannak: szülői, fogadó óra, hajszálpontos ebédfizetés. Csak szeretni ne kelljen! Még elpanaszolta azt is, hogy ugrott a lombik baba program is. Nem értettem, megmagyarázta. Ahhoz nyugalom kell, most meg az egész család ideges, feszült, rohangálhat a megalázó meghallgatásokra, ó, jaj, milyen galád ez a kölyök! Hm.

Este hívom az otthont, kérdezem, hogy van a kislány, megnyugodott-e egy kicsit. Az ügyeletes megnyugtat. Elmondja, hogy anya berohant, sírdogált, beszélni akart a gyerekkel, de R. mereven elzárkózott még a gondolatától is annak, hogy találkozzanak. Csak azért vagyok meglepve, mert tartottam tőle, hogy hajlandó lesz szóba állni anyával, aki némi „szelíd erőszakkal” majd rábírja a távozásra. És akkor R-nek vége! De nem! Volt benne annyi tartás, erő, hogy nemet mondjon! Ez igen! Mit élhetett meg ez a kislány, hogy önállóan meghozzon egy ilyen súlyos döntést, és tartsa is magát ehhez? Még a telefonját is kikapcsolta, nehogy utolérhető legyen. Anya szerint mindenfajta önállóság hiányzik belőle, képtelen volt arra, hogy maga után elmosogasson… folytassam? Mi az, hogy maga után? A hírek szerint a hétvégeken hatalmas karriert futhatott be otthon. Ő volt a takarítónő, a szakács, a mosónő, ő vitte hajnalonként(!!!) a kutyát sétálni. Szerintem meg igenis képes az önállóságra. Mi sem bizonyítja ezt, mint hogy kitalálta, végig gondolta, megvalósította a kétségbeesés szülte ötletét. És nem hagyta magát! Még arra is ügyelt, hogy elérhetetlenné váljon! Nagyon szomorú, hogy idáig jutottak, de ha már így alakult, minden tisztelem az övé!

Nincs sok időm bosszankodni, mert M. és K. holnap a Gyerekegyetem által szervezett programon vesz részt. Ebből egyenesen következik, hogy őrzöm a kis drágákat a koleszben, így nem kell hajnalban kelni, tuti nem késnek el. Vacsira pizza, reggelire kakaó, párizsis zsömik, tízóraira valami nasi. Ebédre óriás palacsinta. Jól érezték magukat, de ez a két kis drága annyira jól nevelt, jó fej, hogy már kezdek aggódni, minden rendben van-e velük. ☺ Erősítésnek B. barátnőm is jön, mert velem csak sűrűbben lettünk volna, de nem többen. B. azonnal helyre tudta tenni azokat a dolgokat, amik nem voltak érthetőek. Én már az elején elvesztettem a fonalat, nem is leltem meg többé! De a két kis drágának már legalább dereng valami! Este 7-8-ig lehet hívni R-t az otthonban. Hívom. Panaszolja, hogy anya csak veszekedni tudott vele, mindenért őt okolja. Hát persze! Mindent megcsinál, ami feladat: időben fizet, tartja a kapcsolatot az iskolával, részéről ennyi. Csak elviselni nem tudja a kislányt. Se ő, sem a nevelő apa. Szerintem a tesó is örül, újra szabad a pálya, csak ő van és senki más! Ha összejön a lombik program, akkor a fiúcska is bajban lesz, de közel sem lesz annyira tragikus a helyzete, mint most R-nek. Nem túl szép kilátások, de ez legyen az ő gondjuk! Nekünk R. lelkével kell most még intenzívebben törődni, mert nem szeretnénk, ha összeomlana. Holnap és hétfőn hívom majd újra, remélem, hogy kedden már jönni fog.

DZS

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
--
2018.10.19.
Személyes motivációja lehetett a kercsi ámokfutó diáknak
A lőfegyverhez - egy Bekasz típusú, csőtáras vadászpuskához - amelyet a támadás előtt mintegy egy hónappal szerzett be, törvényesen jutott hozzá. A történtek miatt az orosz parlament als...
(Forrás: Infostart)
--
2018.10.19.
Ez vár a cukorbeteg diákokra az iskolában?
Elmondható, hogy a diabéteszes gyerekek óvodai és iskolai ellátásának szabályai, valamint a képzéshez szükséges jogszabályi feltételek adottak.- írja Rétvári Bence államtitkár, Mesterh...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.19.
Újra kinevezték a korábbi igazgatót, még a portás is felmondott a gimnáziumban
Viszonylag gyakori forgatókönyv, hogy egy iskola élére kineveznek egy arra alkalmatlannak tűnő embert, amire a korábban összeszokott és összezáró tanári kar felháborodik és tiltakozik,...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek