OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. augusztus 3.
» Hozzászólások (0)

Remény az életre

2. Állomások 1.

Nem élveztem sokáig a „gyűjtő” vendégszeretetét, rövid időn belül elkerültem a Hűvösvölgyi úton lévő nevelőotthonba. Érkezésemet követően annyira emlékszem, hogy ülök az igazgató irodájában, keservesen sírok, és baromira menekülnék, ha tehetném. Az a pár hónap, amit ott töltöttem, igazából jól telt, a nevelőnők többsége rendes volt. Ekkor már harmadik osztályba jártam, egy közelben lévő iskolába, három villamosmegállónyira. Szép környéken helyezkedett el, dombos, erdős, igazi csendes hely.

Az iskolába a nevelők vittek és hoztak minket. Az órák végeztével lent vártak, indulás előtt mindig sorba kellett állnunk, valószínűleg a létszámellenőrzés miatt. Nem volt jó érzés… Nem lehetett megszokni, hogy miközben sorakozol, mindenki titeket néz.

Soha semmi probléma nem volt az otthonban, egész jól elvoltunk, a focival is ott ismerkedtem meg, és ott kaptam életem első stoplis cipőjét. Annak nagyon örültem.

Aztán egyik nap három társammal kitaláltuk, hogy meglépünk a suliból. A szökés napján már vártam az utolsó órát, így amikor eljött, nekivágtunk. Hátul mentünk ki a dombos, erdős rész felé, ott könnyen el lehetett tűnni. Társaim már az elején meggondolták magukat, így egyedül maradtam. Futottam az erdős részen, ahogy csak bírtam. Egy ideig még hallottam is, ahogy a nevelőm a nevemet kiáltja. Megfordult a fejemben, hogy visszafordulok, de féltem, hogy mi lesz utána, így mentem tovább. Menetközben, emlékszem, a kék kord nadrágom a combomnál kiszakadt. Így jutottam el az egyik villamos megállóig. Jött a villamos, én felszálltam. Rettegtem, de izgi is volt: épp szökök! Aztán metróztam, majd kétszeri átszállással haza is értem. A kapu zárva volt, így csengettem. (Olyan csengőt kell elképzelni, ami nem hangot ad, hanem egy lámpa gyullad ki a lakásban.)

Anyám jött ki. Úgy csodálkozott, hogy szerintem fel sem fogta, hogy én állok ott. Kérdezte mi történt. Mondtam, hogy semmi, csak megszöktem, és nem akarok visszamenni. Anyám beengedett, leültünk a konyhában és beszélgettünk. Közben nevelőapám is hazaért, és olyan dühös lett, hogy elővette a sodrófát, és megfenyegetett, hogy ha nem megyek vissza, agyonver.

Anyám átöltözött, elindultunk vissza az otthonba. Akkoriban nagyon népszerű volt a rózsaszín párduc rajzfilm, mindent lehetett kapni, ami ezzel kapcsolatos. Én nagyon szerettem volna egy plüss rózsaszín párducot, így miután leszálltunk a metróról a Moszkva téren, a metró állomás melletti trafikból kértem egyet anyámtól. Megkaptam. Magamhoz szorítottam, nagyon örültem neki. Féltem mi lesz, ha visszaérünk az otthonba, hogy milyen büntetést kapok, de a párducomra nézve nem számított annyira, mert ő velem volt. Visszaértünk. Márti néni (a nevelőm) haragudott, de nem volt se pofon, se semmiféle testi fenyítés. A büntetésem annyi volt, hogy egy hétig nem nézhettem tévét, és elestem a kedvezményektől.

Anyám elköszönt, és elment. Sírtam… Este, miután lefeküdtünk, a párducomat szorongatva aludtam el úgy, hogy közben egy szót ismételgettem: anya. A sors fura fintora, hogy a párducom mellkasára az volt írva, hogy „Szeress engem!”. Ragaszkodtam a párducomhoz, nevezhetjük ezt szeretetnek. Közben pedig úgy éreztem, engem nem szeret senki.

Kicsivel később elkerültem onnan egy kispesti, koedukált otthonba. Nem töltöttem ott sok időt, de amire emlékszem, az csak jó. Ott ismerkedtem meg a néptánccal. Nagyon szerettem.

Hamarosan aztán visszakerültem a Makarenkó utcai „gyűjtőbe”. Nem féltem. Ismerős volt minden. A korábbi nevelők maradtak, csak a társaság cserélődött.

A következő állomás egy olyan gyermekotthon lett, melynek két része volt. Az egyik Zugligetben, az alsósok számára, a másik Svábhegyen, a felsősök számára. Összesen öt évet töltöttem ott (egyet Zugligetben, négyet pedig Svábhegyen), és ez az időszak komoly hatással volt a további életemre.

Emlékszem, hogy bekerülésemkor az igazgató személyesen vitt át engem és édesanyámat a zugligeti részlegbe. Ezután édesanyám elbúcsúzott. Csak a kapuig kísérhettem. Kegyetlenül bőgtem, ahogy távolodott. Ott álltam egy kedves nevelőnővel, aki próbált megnyugtatni, de eredménytelenül.

Csoporttársaim többsége nem volt kedves. Úgy is bántak velem, mint egy újonccal. Jött az avatás, egy-két pofon, stb. Nem éreztem jól magam. Megvoltak a csoport nagyfiúi, akiktől mindenki tartott, akik azt tehették velünk, gyengébbekkel, amit akartak. Hétvégi eltávozásaim alkalmával otthon sem találtam a helyemet. Nevelőapám örökösen dühöngött valamin, sokszor még éjjel is az előszobában kiabált, csapkodott, olykor meg berontott a szobába, és felkapcsolta a lámpát, felébresztve ezzel anyámat és engem. Csak magyarázott és magyarázott. Bosszúsága általában a testvérével való szüntelen civakodásból fakadt. Már akkor a lehetséges örökségen vitáztak, holott az apjuk még élt. A testvérnek volt két gyermeke, akikkel – amennyire lehetett – próbáltam jóban lenni. Egyik alkalommal, mielőtt átmentem hozzájuk, feszítőset játszottam egy kenőkéssel, amit magammal vittem, de a házuk előtt lévő kis virágosba dobtam. Következő nap nevelőapám testvére beállított hozzánk és dühösen ecsetelte, hogy biztos én dobhattam a virágosba a kést, mert én rossz vagyok, nem úgy, mint az ő gyermekei. Ültem az előszobában lévő kis padféleségen, ahol a levetett cipőket tartottuk, mögöttem a fal. Nevelőapám megállt előttem, és üvöltve, teljes erőből, ököllel belecsapott az arcomba úgy, hogy a falat is lefejeltem. Csoda, hogy nem ájultam el, csak éreztem, belül vérzik a szám és sajog a fejem.

Anyám hisztérikusan felrántott, és rohant ki velem az utcára, át a szomszédhoz, hogy segítséget kérjen. Szegény szomszéd azt se tudta, mi történhetett, de látván az ábrázatomat, rögtön kocsiba rakott minket, és kórházba vitt. A kórházban ellátták a számban lévő sebet. Össze kellett kapcsozni. Nem akartam hazamenni, fogalmam sem volt, lesz-e folytatás. Anyám nem tett feljelentést. Ettől kezdve, amikor haza mentem „eltávra”, állandóan résen voltam, készen arra, hogy bármelyik pillanatban menekülnöm kell.

H.R.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.07.
Ónody-Molnár Dóra: Akadémiai kutatóhálózatok: egyre durvuló harc az MTA és Palkovics László között
A teremben, ahol az MTA rendkívüli közgyűlését követő sajtótájékoztatóra várakozó újságírók ültek, egyszer csak megjelent egy asszisztens, aki fogta Palkovics László névtáblájá...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.07.
Egyetemisták segíthetnek iskolásoknak
Tanítsunk Magyarországért! elnevezéssel a társadalmi felzárkózást és érzékenyítést célzó program indul – jelentette be tegnap György László, az Innovációs és Technológiai Miniszt...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.07.
Könnyen elveszíthetik gyereküket a pszichés betegek
A családsegítők nem ismerik eléggé a pszichiátriai betegségek természetét, ezért sokszor óvatosságból túl szigorúan járnak el, ha a családnál kiderül, hogy az egyik szülőnek mentá...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.12.07.
Gyermekpornográfia miatt emelnek vádat Pest megyei középiskolások ellen
A Pest megyei középiskolások olyan pornográf felvételeket osztottak meg az interneten, amelyek az egyik vádlott volt barátnőjéről, a bűnügy sértettjéről készültek. A felvételeket egy...
(Forrás: Infostart)
--
2018.12.07.
Ezrével törölte a videókat a YouTube, amelyekben iskolai csalásra biztatták a diákokat
Idén májusban nagy visszhangot keltett a YouTube egyik ügye, amikor kiderült, a videómegosztón százával sorakoznak a diákokat iskolai csalásra biztató felvételek. Ezek között olyanok is...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.07.
Programozható robotot kapott 38 magyar iskola
kiskunfélegyházi térség 38 általános és középiskolájába érkezett Alpha 1 Pro oktatási célokra is kiváló az eszközök csütörtöki átadóján elhangzottak szerint. Az Alpha 1 PRO nem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.07.
Rekviem az ÁMK-kért? - Trencsényi László írása
Vajon megtudjuk-e még bármikor is, hogy az ÁMK mint új típusú intézmény a „szocializációdeficites” helyi társadalmak problémamegoldására jó válasz, vagy éppenséggel ott működö...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.12.07.
Egyféle, rosszabb minőségű tankönyvek, mint közérdek
Szintén 2014-ben történt, hogy az állam végképp leuralta a tankönyvpiacot, ennek egy fontos eleme volt, hogy megvásárolta az Apáczai Kiadót és a Sanomától a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiad...
(Forrás: index)
--
2018.12.07.
Van olyan nyelv, amiből a vizsgázók több mint fele megbukik: itt vannak a friss statisztikák
Majdnem annyian próbáltak nyelvvizsgát szerezi 2018 első hat hónapjában, mint tavaly egész évben - derül ki az Oktatási Hivatal statisztikáiból. A középiskolások alighanem a közelgő felv...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek