OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. augusztus 25.
» Hozzászólások (1)

Remény az életre

5. Az utolsó állomás

15 évesen, amikor hazajárós lehettem, vagyis suli után minden nap hazamehettem, és az éjszakát otthon tölthettem, egyáltalán nem tanultam. Semmi egyebet nem tettem, csak a frissen szerzett barátaimmal lógtam. Ez meg is látszott a jegyeimen, csak osztályozó vizsgával tudtam befejezni az általános iskolát.

Nevelőotthoni életem utolsó állomásaként, sok társamhoz hasonlóan átkerültem Kőbányára. Nem féltem az új helytől, azt gondoltam: elég vagány vagyok, nagy baj nem érhet, úgy folytatódik minden, mint az előző évben. Tévedtem. Ez az otthon nem olyan hely volt, ahol nem figyelnek az emberre.

Már a bemutatkozásom is bámulatosra sikeredett. Álltam anyámmal a bejárat előtt várva a patronálómat, aki az ügyeimet intézte. Rágóztam, dohányoztam, és figyeltem az előttem lévő kisbusz motorterében tevékenykedő férfit, ahogy szerel. Hamarosan lemászott a kocsiról, és kérdezte, hogy segíthet-e. Úgy nézett ki, mint egy indián: hosszú haj, mélyen ülő szemek, baltával vágott arc. Válaszoltam is rögtön, hogy „köszönjük nem”, mire rám szólt, hogy köpjem ki a rágót, ha vele beszélek. Azt hittem, rosszul hallok! Ki ez a mókus? Mindegy – gondoltam, és kiköptem. Nem kell a baj!

Elmondtam, mi járatban vagyunk, azután ő is bemutatkozott, és kérte, hogy kövessük. Bementünk az otthonba. Átmentünk az előtéren, át egy irodákkal teli folyósóra, és az egyik ajtónál megálltam. Az ajtón álló feliratot olvasva leesett az állam. Összeállt a kép: az igazgatóhelyettessel sikerült összeakadnom, rögtön az elején.

Közben megérkezett a patronálóm is, elintézték, amit kell, és már robogott is el sok szerencsét kívánva. Ott ültem anyámmal az irodában remélve, hogy csütörtök lévén még haza mehetek hétvégére, majd hétfőn beköltözöm. Esélyem se volt erre. Az „indián” közölte, hogy én most szépen itt maradok, anyám pedig majd behozza a cuccaimat, és két hétig ne is álmodjak arról, hogy hazamehetek.

Dührohamot kaptam, mondtam rá mindenfélét. erre ő higgadtan csak annyit mondott, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy így beszéltem vele. Anyámtól elköszönve felkísértek a csoportomba, aminek egyszerű neve volt: 3-as csoport. Itt nem voltak női nevelők, csak férfiak, azok se feltétlenül érző szívűek. Legalábbis akkor ezt gondoltam.

A beilleszkedés nem ment nehezen, ezerszer csináltam már ilyet, szépen eljártam suliba Kispestre. Lakatosnak tanultam. Az iskolának elég rossz híre volt, ennek ellenére sosem volt semmiféle összetűzésem senkivel, az osztályban is elég tűrhetően éreztem magamt, az osztályfőnökünk meg egyenesen jó fejnek bizonyult.

Az első év lement gond nélkül, másodikban kaptunk azonban egy új osztályfőnököt egy fiatal hölgy személyében, akin látszott, hogy világmegváltó tervei vannak. Köztudott volt, hogy honnan járok oda, nem is szimpatizált velem, fogalmam sincs miért. Biztos azt gondolta, hogy csak rossz lehet az, aki állami gondozásból jön, de mindegy, nem érdekelt.

Az osztályból néhány sráccal jóban lettem, meglátogattak még az otthonban is. Nem éreztem, hogy másként néznének rám. Alkalomadtán még buliztunk is együtt. Aztán szép lassan elkezdtem kimaradozni a suliból, helyette inkább hazamentem. Ezzel viszont annyi hiányzást szedtem össze, hogy fegyelmi tárgyalásra került sor.

Az otthonban nem tapsoltak a teljesítményemhez. Ha nem megy, akkor csinálok mást, amúgy is utáltam ezt a szakmát, az osztályfőnökömet, mindent. Ketten voltunk fegyelmin egy osztálytársammal, aki folytathatta a sulit, én azonban nem. Majdnem ugyanannyi hiányzásunk volt, minimális eltéréssel. Elmondtam az „indiánnak”, hogy mi történt, nem volt meglepődve, kérte hozzak neki két doboz cigit, addig ő felhívja az osztályfőnökömet. Visszaérve a boltból, épp hallottam még, amint az osztályfőnökkel beszél. Úgy kiosztotta, azt hittem, megeszi telefonon keresztül. Így ért véget iskolai pályafutásom.

Egy időre bekerültem a munkaoktatóba. Aki nem tanult, az dolgozott, állandó nevelők felügyelete alatt. Itt rengeteget szívtam a munkával, semmi tapasztalatom nem volt a lapátról, ásóról, gereblyéről, kaptam is az ívet rendesen. Nem voltak velem elégedettek, a nap végén általában elmondták miért vagyok „béna”. Baromi rosszul viseltem! Csak utólag látom, hogy a nevelőkben nem volt bántó szándék, csak a javamat akarták. Időre volt szükség ahhoz, hogy megtörjön a jég, valóban elkezdjek fejlődni.

A nevelőkkel egyre jobb lett a kapcsolatom. Mindenben a mi érdekeinket tartották szem előtt, és bizony olykor le kellett törniük a szarvainkat. Idővel az „indiánnal” is megbékéltem. Jobban megismerve őt kiderült, hogy nem is rossz arc, de tudtam: nem érdemes packázni vele. Bármivel odamehettünk hozzá, érdekelte, amit mondunk, valóban figyelt ránk. Ugyanezt elmondhatom az összes nevelőről, akik ott dolgoztak, igazi profik voltak valamennyien. Bárcsak mindenhol ilyen nevelőim lettek volna! A munkánkat kisebb pénzösszeggel honorálták, de ezt nem adtak a kezünkbe, hanem a csoportnevelőinkre bízták, tőlük kellett kérni, ha szükségünk volt valamire,. Ilyenkor vagy áldásukat adták a kívánságunkra, vagy nem. De nem szenvedtünk hiányt semmiben.

Nyaranként kétszer két hetet nyaralt az otthon összes lakója. Ezek a nyaralások mindig nagyon jól sikerültek, máig kedves emlékek. Az egyik evezős túra alkalmával megbeszéltük egy barátommal, hogy ahol megállunk több napra, becsajozunk, és a csajoktól emlékbe egy gyűrűt kérünk. Jól teljesítettünk, úgy jöttünk haza, mint egy ékszerbolt. Az otthonnak volt egy nyaralója a Tisza mellett. Imádtuk. Sikerült jó benyomást tenni a település lakóira, sok barátság született, visszajártunk később is hozzájuk. Itt ismertem meg életem egyik nagy szerelmét.

A hétvégeket otthon töltöttem anyáméknál, ahol a helyzet semmit sem változott. A barátaimmal néhányszor házibulit rendeztünk, ami általában balhéba torkollott. Sosem hagyott nyugodni a kérdés, hogy miért kerültem állami gondozásba, és ha ittam, ez mindig ki is bukott belőlem. Többször nekimentem anyámnak a választ követelve. Ha nincsenek ott a barátok, talán agyon is verem. Ilyenkor nem gondolkodtam.

A nevelőapám már nem járt kezelésekre, elkezdett inni, így a viselkedése teljesen kiszámíthatatlanná vált, Állandóan résen kellett lennem, még éjszaka is. Gyalázatos körülmények között éltünk. A házba nem volt bevezetve a csatorna, csak emésztőnk volt, és amikor megtelt, nevelőapám nem engedte, hogy kiszivassuk. A végén már nem ment le semmi a vécében, minden visszajött. Erre ő kitalálta az okosat: „nagy dolognál” bilit tesz be, és abban elvégezve a dolgát a cuccot kidobja az emésztő tetejére. Csodálatos megoldás volt, mondhatom. Fürdés után a kádból ki kellett merni a vizet. Nem nagyon mertem vendéget hívni, szörnyen szégyelltem az állapotokat. A ház kezdett teljesen lepusztulni.

A nevelőapámnak a testvérével folytatott harcai sem értek véget, a viták többször is verekedésbe torkolltak. Nagyon élénken él bennem az egyik ilyen eset, de be kell vallanom, nem vagyok büszke arra, amit akkor tettem. Anyámmal hazafelé tartottunk a dokitól, és már távolról láttam, hogy nevelőapám testvérének a felesége spicces állapotban áll a házunk előtt. Anyám előttem ért oda, azonnal veszekedés tört ki, majd elcsattant az első pofon az anyám arcán. Nekem sem kellett több, nekiestem a nőnek, és ütöttem, rúgtam, ahol csak értem, míg végül lekerült a földre. Annyira ideges voltam, hogy arra gondoltam, egy nagyobb kődarabbal véget vetek ennek az egésznek. Épp ütöttem volna a fejére, mikor az egyik szomszéd szétválasztott minket.

Mi anyámmal bementünk a házba, a nő kinn maradt az utcán, de nem adta fel, csöngetett, kiabált. Meguntam, és kimentem. Mondtam neki, hogy tűnjön el, de ő minden áron be akart jönni. Győzködött, hogy nem csinál balhét. Beengedtem. Egy darabig normális is volt, de olyan dologról kezdett beszélni, amihez nekünk igazán nem is volt közünk. (Ez volt nevelőapám és az ő testvérének az örökségi ügye). Azután a nő ismét belendült nálam pedig elszakadt a cérna, lerugdostam a lépcsőn, nem érdekelt a szenvedése, ő kereste a bajt. Sörös üvegeket törtem szét az udvaron, hogy a csonkkal leszúrom, ha nem takarodik el. Levittem a földre, végigvonszoltam a törött üvegeken, át az udvaron a kapu felé, közben jól kiosztottam. Egyszer csak megjelent a lánya, meglátta, ahogy vérzik, sikoltozni kezdett. Elmondtam neki, mi történt, erre elvitte az anyját, aki még mindig nem adta fel. Őrület volt!

A nevelőapám ekkor nem volt otthon, még dolgozott, csak később értesült a dologról, és nagyon örült neki. Nem is értette, mért nem öltem meg a nőt. Pár héttel később a nevelőpám testvére átjött, és anyámat szinte félholtra verte a konyhában. A nevelőapám eközben a szobában olvasott, nem látta mi történik, hallani meg végképp nem hallhatta, hisz süketnéma. Anyám szerencséje az volt, hogy a dulakodás közben be tudott nyitni a szobába, de nevelőapám nem esett neki a testvérének, csak anyám elé állt, és próbálta csitítani.

Én nem voltam otthon – szerencsére.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2016. augusztus 26.
Nagyon tetszik a sorozat, több szempontból is! Bár tudom ezt át kellett élni! köszönöm és hála azért, mert nyílvános és másoknak, kis gyermekeknek is megmutathatom!
Több gondolatot is elindított bennem, amik nagyon nehezek!Még nekem is, de remélem az érintettektől fogok tudni véleményt hozni ide!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.18.
Jelentősen átalakítják a Nat-tervezetet
Bemutatta tegnap az Európai Bizottság az „Education and Training Monitor 2018” című kiadványát. A 2016-os adatokat értékelő dokumentum megállapítja: hazánk az uniós átlagnál többet...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2018.10.18.
Rétvári szerint kiemelt cél, hogy az év végéig minden magyar iskolában legyen wifi
A szocialista Mesterházy Attila kérdésére válaszolva közölte az Emmi államtitkára, hogy a kormány kiemelt célja, hogy "az iskolák a digitális oktatáshoz szükséges sávszélességű szupergyors...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.10.18.
Gyermek és Ifjúsági Országgyűlést tartottak a parlamentben
Több mint háromszáz diák részvételével rendezték meg szerdán a nyolcadik Gyermek és Ifjúsági Országgyűlést a gyermekek világnapja alkalmából az Országház Felsőházi termében; a r...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.18.
A magyar gyerekek harmadát fenyegeti szegénység
A családoknak adott támogatások nem emelkedtek annyira az elmúlt években, mint amennyivel a megélhetés költségei nőttek, írja a HVG közlése. A megfelelő anyagi háttér mellett azonban a...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.10.18.
Kárpátaljai magyar nyelvű oktatók támogatásáról döntött a kormány
A Magyar Közlöny szerdai számában megjelent kormányhatározat szerint a kormány egyetért a kárpátaljai közoktatási intézményekben magyar nyelvű oktatási és nevelési feladatokat ellát...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.10.18.
Mátyás Győző: A tanulás ára
Magam úgy hiszem: nívós felsőoktatás csak úgy képzelhető el, ha jelentős hányada piaci alapon működik. Egy elengedhetetlen feltétellel: ha össze van kapcsolva egy alaposan átgondolt, vil...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.10.18.
A részmunkaidő kevés lesz a gyerekbummhoz
Sokan, köztük a kormány is azt gondolja, hogy ha több részmunkaidős állás lenne, a gyerekes nők előbb visszamehetnének dolgozni, és végül többen is vállalnának gyereket. Ez szépen hangzik...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.10.18.
Margón kívül - újabb jelentés a magyar oktatásról
Az oktatás társadalmi meghatározottsága még mindig nagy probléma Magyarországon - derül ki a Margón kívül - magyar ifjúságkutatás 2016 című kötetből.A szóban forgó tanulmánykötet...
(Forrás: Infostart)
--
2018.10.18.
Borult a magyarországi gimnáziumok rangsora
„A HVG Középiskolai Rangsorában eddig mindig a budapesti Fazekas Gyakorló Gimnázium végzett az élen. Idén ez megváltozott” – olvasható a HVG kiadványában, amelyből kiderül: a 2019-...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek