OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. november 30.
» Hozzászólások (0)

Digitális lábnyomok, digitális mérföldkövek

Plenáris előadások a digitális konferencián

November 26-án került sor a Digitális Pedagógus és Nemzedék Konferenciára az ELTE PPK épületében. A szakmai rendezvénysorozatot 2012 óra szervezzük, és ez a jubileumi alkalomról is örvendetesen jó visszajelzések érkeztek. Ez alkalommal a plenáris előadások tartalmi összefoglalóit adjuk közre1.

Fábri György2: Digitális lábnyomok, digitális mérföldkövek.

Már az előző évszázadban megjelent a magyar felsőoktatásban négy „digitális lábnyom”. Az első ezek közül az 1994-ben induló és mindössze két esztendeig létező ABCD interaktív magazin (Nyírő András kezdeményezése). A távoktatást (e-learning) is ebben az időben indították el a Műszaki Egyetemen, csatlakozva az európai távoktatási szervezethez . 1998-ban Nyíry Kristóf szorgalmazta a virtuális egyetem, majd még a Wikipédiát megelőzően, 1998-ban a Virtuális Enciklopédia elindítását.

Ezek a kezdeményezések azonban nem bizonyultak hatásosnak és tartósnak. Lehet, hogy azért, mert a társadalom számára túl korán érkeztek. Elképzelhető azonban az is, hogy a digitális érzékenység megvolt, de hiányzott a szükséges szakmai és módszertani tudás. A legvalószínűbb azonban, hogy akkoriban ez az ügy sem a politika sem a média számára nem volt elég fontos.

Az előadó említett egy a hazai lakosság körében tavaly végzett reprezentatív kutatást, amelyből kiderült, hogy a konzervatív és liberális nevelési profilok közül a túlnyomó többség a konzervatív szemléletet preferálja, amelynek rövid lényege, hogy a pedagógus neveli-oktatja a diákot, aki passzív befogadóként engedelmesen tűri ezt. A lényeg, hogy „leültessük a gyereket, és ő ne zavarjon minket.”

Napjainkra ez a szemlélet elavult, nem tartható. Az iskola, az oktatás erősen ki van téve a külső hatásoknak. Olyan hatásoknak, amelyeket az iskola képtelen befolyásolni, ráadásul a tudás jelentős részét a mai gyerekek nem az iskolában sajátítják el. Hiszen egy olyan korban nőttek fel, amelyben a média szerepe meghatározó. A média pedig „felzabálja az alrendszereket”. Minden, ami körülvesz minket: iskola, bíróság, sport stb. csak akkor van, ha a média beszél róla. A gyerekeket pedig csak akkor fogja érdekelni, amit mondunk nekik, ha tudomásul vesszük mindazt, amit a média révén tapasztalnak. A mai világban nem kommunikálunk és élünk, hanem kommunikálva élünk. A tartalom pedig az interneten, a közösségi oldalakon a tartalomszolgáltató és a felhasználó között folyik mindkét irányba, és ebben a folyamatban a felhasználó sem passzív befogadó, hanem maga is alakítja a tartalmat.

A 70-es években Allan Bloom Closing of the American Mind című könyvében már írt arról, hogy minden relativizálódik, hogy nem tények, hanem vélemények terjednek, s minden lehet így is meg úgy is. Az így elnyert szabadság számos csapdát rejt, hiszen nagyon sok hamis lábnyomot hagyunk magunk után. Lukács György az ÉSZ trónfosztásáról írt, jelenleg a faktológia trónfosztásáról beszélhetünk. Éppen ezért komoly kihívást jelent az autoritás (ezen belül az iskola, a pedagógus) számára segíteni a tények és nem tények közötti eligazodásban.

Gyarmathy Éva3: Túlélő felszerelés a 21. századhoz – avagy az iskola küzdelme a 2-es szinten

A digitális nemzedék mi vagyunk mindannyian. A korábban digitális bevándorlónak címkézett generációk mára már jobban hasonlítanak a digitális bevándorlóknak nevezettekre, mint korábbi önmagukra. Annyi időt töltött és tevékenykedett már mindenki az infokommunikációs korszakban, hogy idegrendszere átvette annak működését.

A lélek azonban nem adja meg ilyen könnyen magát az újdonságnak, és keményen ellenkezik a változással és a változás okozta bizonytalansággal. Sokan még továbbra is azt várják, hogy egyszer csak kialakul egy új kultúra, amely végre ismét valamelyes stabilitást hoz. Az új kultúra már kialakulóban van, ez a jó hír. A rossz hír, illetve ki-ki kedve szerint minősítheti, hogy az új kultúra lényege a változás. Emiatt a lelki túlélő felszerelésünk legfontosabb eleme, a bizonytalanság elfogadása. Nem fog könnyen menni, de a túléléshez szükséges egyéb értékeinkkel együtt hatalmas fejlődési lehetőség elé nézünk.

A teljes csomag tartalma:
- a bizonytalanság elfogadása,
- társas készségek,
- autonómia,
- harmónia
- kritikai gondolkodás,
- carpe diem.

Ezek az értékeink menthetik meg az iskolát is, amely végzetes lemaradásban van, és már egyre inkább csak bajt okoz. A vonat nem vár. Jelen van már az ipar4.0, kultúra4.0, web4.0 is. És még mindig csak az iskola2.0 – némi jó akarattal. Az oktatás nem találja a helyét, elakadt a 20. században, és termeli a kudarcokat. Még a diák3.0 sem kezelhető a rendszer számára. Egyre több papírunk lesz arról, hogy az iskola nem illeszkedik a gyerekekhez.

Turcsányi-Szabó Márta4: Kell-e? Miért? Hogyan? – Az elmúlt évek változó kérdései a digitális pedagógiában

A számítógépek megjelenésekor, csupán nagyon kevés arra képzett szakember kerülhetett a közelükbe. Ezen az állapoton a személyi számítógépek elterjedése változtatott igazán. Hazánkban a 80-nak évek elején törtek be a személyi számítógépek, lenyűgözve az értelmiségi réteget, felkeltve a programozás iránti érdeklődést, valamint a nagyközönség számítógépes játékok iránti vonzalmát. Az akkori kereskedelmi embargó miatt a kreatív elme „fából is megpróbált vaskarikát” csinálni, akár önmagát képezve a programozás fortélyaira, avagy a több mint 40 éve elinduló programozó-képzés útjára lépve vált világszerte elismert szakemberré ezen a téren, a megalapozott elméleti tudással együtt járó hazai specialitás miatt. A személyi számítógépek elterjedésével évtizedekig arról folytak a nemzetközi szakmai diskurzusok: kell-e informatikát tanítani vagy sem.

Ez évtől azonban nálunk is meghúzták a vészharangokat: „22 ezer informatikus hiánya van csak Magyarországon!”, és nem létezik már olyan munkakör, amihez ne kellene valamilyen informatikai tudás! Így a „Digitális írásbeliség” kritériumai az elmúlt öt évben nagy változásokon ment keresztül, nemcsak folyamatosan kiegészítve a „MIT tanítsunk?” kérdésre a listát, a „MIÉRT?”-ekkel egyre alaposabban megindokolva azokat, de a digitális eszközhasználattal egy időben a pedagógiai paradigmaváltást is hangsúlyozza a 21. századi átalakuló munkavállalói kép reális megalkotásához.

Nádori Gergely5: Az eszközöktől a módszerekig – miként változott az IKT szerepe az oktatásban az elmúlt években?

A tanítás technikai megújítása legalábbis Comenius óta napirenden levő kérdés. A tábla megjelenésétől kezdve a 19. század közepén az iskolarádión és az iskolatévén át a NAT-ban is hangsúlyosan megjelenő CD-ROMokig sok eszköz volt már, ami a tanítás revolúcióját ígérte. Mindeközben az alapvetések: tanár tanulókat tanteremben tantárgyakra tanít mégsem változtak meg.

A digitalizáció kezdetben hasonló pályán haladt és a fő hangsúlyt az új eszközök kapták, számítógéplaborok, projektorok, interaktív-táblák kerültek az iskolákba. A közoktatás vezetőinek kimondott elve volt, hogy elég új eszközöket vinni az iskolába és az magával hozza majd a módszertani változást is. A tanárok érdeklődése is elsődlegesen technikai jellegű volt: milyen eszközök vannak és azok miként működtethetők. Ezt tükrözte például 6-8 éve a Tanarblog.hu oldal cikkeinek népszerűségi listája is.

A technikai váltás sokáig nem hozott magával módszertani változást, a nagy áttörés elmaradt, úgy gondolhattuk, hogy a digitalizáció is a többi technikai megújulás sorsára jut. Az elmúlt 3-4 év azonban jelentős változásokat hozott a digitális eszközök iskolai használatában. Ennek egyik oka a technika gyors változása, a web2 és a hordozható személyes eszközök, az emberközeli interfészek megjelenése. A másik viszont, hogy a technikai változás a tudás koncepció átalakulását is magával hozta. A megváltozott tudás-koncepció: a Google-galaxis pedig maga után vonhatja a tanítás változását is, ahogyan ez történt az írás és a nyomtatás megjelenésével is.

Szekszárdi Júlia6: Kimerészkedés a komfortzónából – a nevelés esélyei

A nevelés célja mindig is a gyerekek, fiatalok jövőjükre történő felkészítése volt. A jövő azonban egyre kevésbé prognosztizálható, és nem létezik az a társadalom által visszaigazolt, biztonságos érték- és normarendszer, amit szülők és pedagógusok egyértelműen képviselhetnének. Felgyorsuló korunkból hiányzik az a stabilitás, amire támaszkodva kijelölhetnénk a nevelés távlati perspektíváit. Korunkban ezek a célok nem egészen azt jelentik, mint néhány évtizeddel korábban. A hagyományos hierarchia lebomlik, az alá- felé rendelésből mellérendelés lesz, felértékelődik a kooperáció a felnőtt-gyerek viszonylatban is, és ennek megfelelően a felelősség szintén megoszlik közöttük.

A nevelési célok lényegükben ma is ugyanazok, mint korábban, újra értelmezésük azonban elkerülhetetlen, ha a nevelő nem akarja elveszíteni a hitelességét.

1. Az énkép megalapozása, az önismeret fejlesztése, a belső erőforrások megismerése és mozgósítása a korábbiakhoz képest felértékelődik, hiszen egy olyan világban, amikor minden mozgásban, változásban van, nincs világos jövőkép, belső biztonság, döntési képesség, felelősségvállalás nélkül esély sincs a boldogulásra.

2. A virtuális tér jelenléte a társas készségek alakulását is erősen befolyásolja. Az offline világ kapcsolatrendszere az online lehetőségek megjelenésével feltétlenül gazdagodik. Olyan emberekkel kerülhetünk kapcsolatba, akikkel korábban elképzelhetetlen lett volna találkozni, olyan információkat kaphatunk másokról és önmagunkról is, amelyekre korábban nem lett volna módunk. Gyakorolhatjuk a kommunikációt, az elfogadást és önmagunk elfogadtatását, megtapasztalhatjuk a világra jellemző sokféleséget

3. A világban való boldogulás elengedhetetlen feltétele a jelenismeret, ehhez pedig az interneten (is) történő folyamatos tájékozódás minden pedagógus számára elengedhetetlen. Az információk bősége, az értékrendek és értékrend-töredékek egyidejű jelenléte nem könnyíti meg ugyan a dolgunkat, de lehetőséget ad a vélemények szembesítésére, a kritikai gondolkodás fejlesztésére. Sem pedagógusként sem szülőként nem tudjuk átlátni a gyerekhez eljutó információkat, tehát onnan kell indulnunk, hogy már az óvodás gyerek feje tele van mindenféle ismerettel, benyomással, érzelmi hatással. Ennek tudatában pedagógusként nem az már a dolgunk, hogy egy tiszta lapot teleírjunk, hanem hogy – megismerve a kisebb, nagyobb gyerek korábban szerzett és követve újabb tapasztalatait – tegyük a dolgunkat.

Rab Árpád7: Oktatás. Forradalmak. Újraprogramozott agyak és újragondolt tanulás a digitális kultúrában

Az információs társadalom változásai gyökerestül felforgatták a kultúra, a gazdaság, a család és az egyének mindennapi életének megszokott formáit. Mélyreható, és messze vivő változásokat, vagy azok illúzióját éljük át. Még összegyűjteni is nehéz a látványos, illetve a nehezebben azonosítható, de annál fontosabb mélyrétegi változásokat, nem hogy felfogni, mélységükben megérteni őket, ráadásul reagálni is rájuk.

Mégis, az átgondolt megértés és a tudatos válasz nem nélkülözhető. A digitális kultúra kettős körének elméletében írom le azt a holisztikus modellt, melyben összegyűjtöttem a digitális kultúra főbb jellemzőit, és azok egymásra hatását. Ez a megközelítés jól szemlélteti a digitális kultúra összetett hatástömegét az emberi gondolkodásra, kultúrára, érzékelésre és tanulásra.

A digitális kultúra hatása az oktatás és a tanulás világára alapvető fontosságú és nagymértékű. Az információs társadalom kulcsterülete az oktatás. Kiemelkedő fontosságát senki nem vonja kétségbe, mégis, mintha nem bírna kiszabadulni az újonnan létrejövő, feloldhatatlannak tetsző ellentétek vonzása alól: az új infokommunikációs eszközök egyszerre új lehetőséget jelentenek, de a figyelemelterelés eszközeit is, az internet újfajta tanulási és tanítási modelleket nyújt, de e mellett újszerű lélektani háborúk színtere, az információbőség egyszerre felkavaróan izgalmas és elmezavaró, a tanulás és tanítás motivációi és eszköztára a hiábavalóság érzetétől kezdve egészen a drasztikusan újszerű, innovatív és kreatív megoldásokig terjed.

Az előbbi ellentétek nem feloldhatatlan ellentmondások, annál inkább fontos üzenetek. Üzenik azt, hogy hiányzik a vízió, a magasabb rendű cél, és a tudatos tervezés az oktatásból szerte a világban. Az oktatás jövőjéről, a tanulás jövőjéről, a fontos képességekről és készségekről, stratégiáról beszélek a digitális kultúra relációjában. Összességében lehetőségeket látok, de ezek megragadásához az oktatás világát is érdemes újra gondolni, és látni kell azt is, hogy önmagában ez a szféra nem oldhatja meg saját kihívásait.

1Az előadások videófelvétele megtekinthető a rendezvény honlapján a Közvetítés címszó alatt. Ugyanitt találhatók információk az aktuális és a korábbi konferenciákról

2ELTE PPK, dékánhelyettes

3klinikai szakpszichológus, MTA

4ELTE, TTK, egyetemi docens

5Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára, a Tanárblog egyik szerkesztője

6Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete elnöke

7 BME, ITTK

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.14.
Sztrájk lehet az iskolákban? Akciósorozatba kezd az egyik pedagógus szakszervezet
A PDSZ akciósorozatának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, „a pedagógusok munkaterhelése a 2011-es köznevelési törvény bevezetését követően átlépte azt a határt, amelyen túl má...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.14.
Palkovics László: „szintet lépünk” a szakképzési intézmények fejlesztésében is MTI
Palkovics László szerint az iskolákból kikerülő fiatalok az alapkompetenciákon túl olyan tudással és készségekkel kell rendelkezzenek, amelyek segítségével megállják a helyüket a 4....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.14.
Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció
A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.10.14.
Herczeg Szonja: Mentálhigiénés foglalkozásokat az iskolákba!
Az adatok magukért beszélnek, kevés a hozzáfűznivaló. Amit én, mint érintett minden alkalommal hangsúlyozok – és ez így lesz, amíg csak tehetem –, hogy ha egyetlen plusz tantárgyat bevehetn...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.10.14.
A bölcsészek szívhatják meg legjobban a felsőoktatási átalakítást
Lannert Judit oktatáspolitikai szakértő szerint Palkovics László volt oktatási miniszter, jelenlegi innovációs miniszter egy valós problémára reagált, amikor felvetette, hogy ki kellene terjeszteni...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.10.14.
Játékosan a pénzügyekről
Egy költözés apropóján például szóba kerül a hitel fogalomköre, a megtakarítás és a kereskedelmi bankok működése is. A K&H animációs sorozatához mobilalkalmazás is készült, amelyet...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.10.14.
Arccal a tandíj felé
A kormány álmokat kerget, amikor a hatékonyság javulását várja a felsőoktatás piacosításától – állítja Polónyi István oktatáskutató. Az egyetemek elveszthetik akadémiai jellegüket...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.10.13.
Sok pénzt veszítenek a tanárok a vetítési alap bebetonozásával, petíciót indít a PDSZ
019-ben is az 101 500 forintos vetítési alap határozza majd meg a pedagógusok bérét, hiába kéri évek óta a szakszervezetek, hogy vagy emeljenek a vetítési alap összegén, vagy térjenek vissza...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.13.
Ápolási díj: 18 év fölötti gyerekek után is jár majd
a kormány döntése értelmében az önellátásra képtelen gyermeküket otthon ápoló szülőknek 2019. január 1-jétől bevezetik a gyermekek otthongondozási díját (gyod), amelynek összege brutt...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek