OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. február 8.
» Hozzászólások (15)

Válasz Pribránszki Mariannának az „INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?” c. írására

Pribránszki Marianna (Gyerkőcökkel Suttogó) a magatartászavarral küzdő tanulók integrációjával szemben intézett komoly érzelmekkel terhes kirohanást a saját blogján, amit utána számos szakmai Facebook-csoportban posztolt. Az írás egészére jellemző kirekesztő hangvételt és a szövegben sorjázó tévedéseket és csúsztatásokat nem hagyhatjuk szó nélkül.

Pribránszki Mariannával ellentétben a problémát egészen másban látjuk: nem az integrációban, hanem annak sokszor valóban hiányzó eszközrendszerében, és nem a cím által sugallt valakikben, hanem az egész közösség felelősségvállalásában.

A magatartászavarral küzdő tanulók lehetetlen iskolai helyzetével kapcsolatban mi is a leghatározottabban felemeljük a szavunkat. Az ő érdekükben, szüleik, pedagógusaik és osztálytársaik érdekében. Amikor az integráltan nevelhető gyermekek számára inkluzív megközelítést kívánunk és követelünk, akkor egyúttal segítséget követelünk a feladatra vállalkozó intézmények, pedagógusok, közösségek számára. A pedagógusoknak megfelelő felkészítésre, pedagógiai asszisztenciára és gyógypedagógus szakmai támogatására, a befogadó közösségnek élményközpontú felkészítésre és differenciált tanulásszervezésre van szüksége. Ilyen körülmények között a folyamatnak minden szereplő a haszonélvezője lesz (a jó gyakorlatokról lásd például ezt az írást (hvg.hu) vagy ezt (timidiploma.blogspot.hu), de rendszerezett módszertani leírás is született a megfelelő inkluzív tanulási környezet kialakításáról: http://www.gyermekekhaza.hu (pdf))

Sajnos ma még az iskolák döntő többségében valóban nagyon messze vagyunk ettől, ám nagyon nem mindegy, hogy az elkeseredettségünket, tehetetlenségünket hogyan fogalmazzuk meg. Pribránszki oly módon ágál „nem valami ellen, hanem valakiért”, hogy eleve elveti a konstruktív, minden szereplő igényeit és érdekeit szem előtt tartó problémamegoldás lehetőségét. Miközben „a többségért” felemeli a hangját, azt sugallja, hogy az amúgy súlyos problémával küzdő kisebbség a hibás. Már a cikk címe is hibáztat, bűntudatot kelt azokban a szülőkben, akiknek a gyermeke valamilyen speciális szükséglettel érkezik az oktatási rendszerbe. Ugyanakkor megoldást nem javasol, megáll a kirekesztő üzenetnél: „Senkinek nincs joga arra, hogy mások kárára fejlődjön!” Ugyanezt (mert valóban ugyanezt jelenti) akár mondhatnánk – és mennyivel szívesebben olvasnánk – így: „Mindenkinek joga van az optimális fejlődést biztosító tanulási környezethez.”

Egy ilyen mondatról volna mit beszélni. És jó is volna, mert a sikeres inklúzió kulcsa, hogy minden érintett értse, hogy mi történik a közösségében, és miért.

Egy ilyen beszélgetésben sok előítéletet, tévedést eloszlathatnánk. Mert megfelelő módszerek alkalmazása mellett nem igaz az, hogy a jobb adottságú gyermekek teljesítménye romlik, sőt; a tanulók fejlődése sokkal inkább az alkalmazott módszerekkel van összefüggésben, semmint a tanulócsoport összetételével. Nem beszélve az integrált nevelésnek a szociális kompetenciák – a személyközi figyelem, empátia, konfliktuskezelő képesség, kommunikációs képesség – fejlődésére gyakorolt hatásáról. Abban pedig, hogy az integráltan nevelt tanulók közösségében milyen minták válnak meghatározóvá, kiemelt jelentősége van a pozitív megerősítésnek, vagyis a pedagógus hatásának – akinek jelenlétéről Pribránszki Mariann a szövegében egyszerűen megfeledkezik. S hogyha sikerülne megállapodnunk abban, hogy egy ilyen pedagógiai megközelítés mindenkinek az érdeke, hogy abból minden tanuló, szülő és pedagógus profitál, akkor összefoghatnánk (akár dühödten, mert a haragra valóban van okunk); ám nem valami és valaki ellen, hanem a minden gyereket megillető inkluzív oktatási környezetért.

dr. Földes Petra tanár, mentálhigiénés szakember
Peer Krisztina klinikai gyermek szakpszichológus, szociálpedagógus


Gyermekek Háza

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Mucus | 2017. május 11.
Nem lehet tenni valamit ezellen a nő ellen? Szakképzés nélkül osztja a rosszabbnál rosszab tanácsokat a szülőknek, akik közül sokan elhiszik amit mond, mert szintén nincs elég jó rálátásuk a témára. Nagyon nagy károkat okoz a gyerekeknek és a családoknak.
fruzset | 2017. március 13.
Kedves Hozzászólók!

Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az működött...Megtanultak írni, olvasni, számolni, sőt, később szakmát is tanultak, mert a saját tempójuknak megfelelően tudott velük haladni a fejlesztő pedagógus.
Könnyű haragudni a pedagógusra, aki képtelen 28-30 fős gyereklétszámmal úgy differenciálni, hogy haladjon a tananyaggal; aki lemarad, azt is zárkóztassa fel megfelelően; fegyelmezze a magatartászavaros gyermeket,(mert szó szerint képtelenség órát tartani miközben sétálgatnak a teremben, mert nekik lehet); és ha már ott van, a tehetséggondozásról se feledkezzen meg...Ugye???
Lehet haragudni rám is, a szókimondó pedagógusokra is!
Integráljunk! DE...
Magyarországon nincs (még) megfelelő képzés arra, hogy ekkora létszámú gyerekcsoportoknál hogyan integráljunk!!!
OFOE | 2017. február 27.
Erre az írásra is reagál Primilla az Index Dívány rovatában: A magatartászavaros gyerekek csak ne zavarják a többieket a tanulásban , és komment ott is akad bőven. A probléma súlyos, azt senki sem tagadja, de szinte kezelhetetlen feszültséget is generál. Valamit kellene kezdeni ezzel az üggyel, mielőtt a helyzet tovább mérgesedne a különböző érintettségű szereplők között. Lépni kell, ez iránt nem lehet kétség, de kiknek és merre?
Csőszbocskor | 2017. február 27.
Elolvastam Pribránszki Marianna írását és ezt a választ is. Őszintén örülök, hogy elöbbi hölgy már nem tanít.

Nekem alsós a lányom, van SNI-s gyerek az osztályban, a szülők közül sokan ki vannak akadva. Azok a leghangosabbak, akiknek a gyermeke már látta az összes Harry Potter filmet, némelyikük a Gyűrűk Ura trilógiát is, végigjátszották az Angry Birds összes kiadását tablet-en és nem tudják értelmezni az esti mese szókapcsolatot. Azt gondolom, hogy ezeknek a gyerekeknek nem az SNI-s osztálytárs lesz az igazi gátjuk a fejlődésben, hanem a szüleik.
Aham | 2017. február 27.
Tudjátok, miért nem akarok gyereket? Mert ha fiú lesz, és olyan rossz, mint a ***** volt, akkor tutira megölöm. Nettó PTSD, amit lehet kapni az ilyen "jaj mert neki jár az integráció", "nem is rossz ő, csak jót akar", "jaj, hát a fiúk ilyenek" kategóriától. Olyan ez, mint a fertőzés. A rossz gyerek, akármi miatt is szenved, továbbadja a szenvedést a többinek.
Pfeifer Erzsébet | 2017. február 12.
Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell.
Ha megengedi, megosztok egy személyes példát:
1984-ben egy "sötét" zalai faluban tanítottam, elsősöket, 4 faluból járó diákokat, ÁMK-ban. 42 gyerek járt az osztályba. Lehet tippelni, hány hátrányos helyzetű, vagy túlkoros cigánygyerek, szociális hátrányból fakadó áldebil, magatartászavaros, diszlexiás, stb. járhatott az osztályba? A legközelebbi kisegítő iskola kb. 30 km-re volt. Ez napi 60 km, plusz a várakozás, netán a bentlakásos megoldás. Ön szerint hányan választották ezt a megoldást?
Nem azon agyaltam, hogy megoldom-e, hanem azon, hogy hogyan tudom megoldani.
Az akkori osztályom felnőtt. Sokan tanultak szakmát, érettségiztek, főiskolát vagy egyetemet végeztek. Nem tudok róla, hogy bárki is azért nem tudott érvényesülni, mert volt egy-két hiperaktív osztálytársuk.
Ma is vannak kisegítő iskolák, bár már nem így hívják őket. Jómagam is ilyenben tanítok, szakképzőben. Tudja mi az igazán felháborító? Amikor azt tapasztalom, hogy a normál értelmi populációba tartozó, esetleg magas IQ-val rendelkező gyereket becsapják hozzánk, gyógypedagógiára, mert problémás a magatartása, míg a valóban értelmi fogyatékos gyerek ott csücsülhet a normál tantervű iskolákban, nem oszt és nem szoroz, amolyan "ideraktalak ittmaradsz", fejlődni nem fejlődik, töltelék, a neve viszont remekül mutat a statisztikákban.
Az integráció nem mai találmány. Mindig is vita volt ebben a témában. Az integráció felelősséggel jár. Vagy képes valaki fölvállalni, vagy nem. Pribránszki Marianna meg sem próbálta. Megkockáztatom, fogalma nincs a mai közoktatásról. A pedagógiáról még annyi se.
Zsanett | 2017. február 12.
Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő megnyilvánulásokkal a pedagógusok munkaját valamint a BTMMn-es, SNI-s gyermekeket illetően is. Duplán is sértettnek érzem magam. És javaslom ha legközelebb írni kiván valamiről, olyasmiről tegye, amiről legalább alapvető információkkal rendelkezik
Natália | 2017. február 12.
"évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt"

Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. Értelmiségi szülők egyetlen gyereke volt, nem elhanyagolt. Volt diszlexiás osztálytársam is, ő is bukott hozzánk, a felsős magyartanárunk tagadta, hogy ilyen egyáltalán létezne.

Nem fogadom el, hogy "régen minden jobb volt". Nem. Akkor voltak még kisegítő iskolák, és volt bukás is bőven.
Pfeifer Erzsébet | 2017. február 11.
Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására.
Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit.
Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az integráció ellen, akinek semmi gyakorlata és tapasztalata nincs a témában.
Sőt. Saját gyermekét 8 éven át elszeparáltan, szegregáltan otthon oktatta, tanítói végzettséggel. Teljesítményére rendkívül büszke. Hogy a gyereke kortársakhoz való viszonya, szociális kompetenciái hogyan alakultak, arról nem szól a fáma. Csak a sikerekről, tanulmányi szinten és a sport terén. Gratulálok neki.
Nálam a csúcs viszont az, hogy ezek után még szakmai tudására és tapasztalataira hivatkozva kritizálni mer.
Persze értem én, ma erre vevő a közönség. Ha nem segít az orvos, majd megyünk a "szakemberhez", aki kézrátéttel gyógyít. Esetleg a tv- vagy telefon segítségével küldi az energiát.
Ami pedig végképp kiakasztott: forduljon hozzá mindenki bizalommal, 9500 Ft-ért olyan tanácsot ad, hogy ihajj! Nem tudom mostanság ezt minek hívják, régen szélhámosnak nevezték őket. És ha megengeditek, most én is előállnék a saját ötletemmel: Ha hozzám fordultok, én már 9000-ért is megmondom a tutit, ajándékba pedig küldök egy kockasajtot és egy képet a macskámról.
Integráció. Hogy mi ennek a lényege, mik a buktatói, azt Peer Krisztina és Földes Petra már összefoglalta.
Magam részéről csak annyival toldanám meg, hogy évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt. Megoldottuk. Nem ilyen létszámok mellett, hanem 38-42 gyerek esetében is.
Szegregált iskolában tanítok, szakképzős osztályokban. Itt is van integráció. Többek közül egyikük 16 évesen még nem tud írni, olvasni, magatartászavaros. Agydaganattal műtötték.
Kíváncsi lennék, ennek a gyerkőcnek vajon Pribránszki Marianna mit suttogna a fülébe 9500 Ft-ért.
Tamás | 2017. február 11.
Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori sajátosságok miatt jelentkező alapvető igények kiélését, pl. a mozgásigény terén. Nem tudja figyelembe venni az igen eltérő kulturális háttereket, és a statisztikák szerint nem is tudja ezt egy hátrányos körülményekből jövő diák ledolgozni a tanulmányai során, hanem a hátránya csak nő. A magyar oktatás hatékonysága látványosan romlik, és ez nem az SNI-s gyerekek miatt van. Megértem a cikkíró indulatait, de a társadalom alapvetően szeret elzárkózni attól a gondolattól, hogy ilyen gyerekek vannak, és a többség szülei valójában egyáltalán nem csalók. A társadalom nem tudja elfogadni, hogy neki is dolga van a gyengékkel kapcsolatban, és ez szinte mindenkivel így van, amíg nem lesz érintett. Én érintett vagyok, de őszintén megmondva nem tudom mi a jó megoldás, hiszen minden eset más, egyéni vizsgálatot igényel. Ezért annyit jegyeznék csak meg, hogy ebben a témában sokkal nagyobb óvatossággal, és tisztelettel kellene nyilatkozni, hiszen így könnyen meg lehet bántani amúgy is nehéz helyzetű emberek tömegeit. Lehet, hogy épp ez a kulturális szemellenző az oka, hogy egy ország kénytelen viselni szociális, viselkedési alapokkal nem rendelkező személyek(pl. parlament) irányítását.
Petra | 2017. február 10.
Kedves L.Walker,
Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) visszajelzések segítenek a „hiperaktív, elkényeztetett, öntörvényû rosszalkodóknak” a szabálytartást fokról fokra megtanulni. Mindez persze nem lehet egyetlen pedagógus heroikus küzdelme: részben valóban szükséges hozzá a közösség egészének (a tanulóknak is) az aktív részvétele a szabályok óvásában, részben a tantestület egészének elköteleződése, hogy az adott tanuló minden órán a megfelelő kereteket tapasztalja. És ezek nem elméletek: épp hogy a gyakorlatban, tapasztalati úton született módszerekről van szó. Egy nagyon reflektív, friss írás a témában Szávai Istvánnak az Új Pedagógiai Szemlében megjelent gondolkodó szövege, ami azt üzeni számomra, hogy van remény – de csak ha a tantestület közös feladatként értelmezi és együtt kívánja megoldani a problémát (itt olvasható a cikk: http://folyoiratok.ofi.hu/uj-pedagogiai-szemle/az-arizona-program-avagy-egy-iskola-ahol-szabad-kikuldeni-a-diakot-az-orarol)
Mindezzel együtt, valóban van olyan mentális állapot, amikor a tanuló nem integrálható – ám ezekre a helyzetekre is volna professzionális válasz: ilyenek a magatartás-reedukációs programok, ám ezeknek sajnos a mai napig nem sikerült a helyét a hazai oktatási/gyermekvédelmi rendszerben megtalálni.
L.Walker | 2017. február 10.
Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek extra támogatást nyújtson egy velük foglalkozó felnõtt személyében. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy megbíznak egy pedagógiai képesítéssel nem rendelkezõ ped. asszisztenst, hogy egy héten 1-2 órát beszélgessen / foglalkozzon a kirívó gyerekekkel - legalább addig is haladni tud az osztály a munkával. Teljesen egyetértek Mariann veleményevel - saját tapasztalatom is teljesen azt mutatja, amirõl õ írt. Sokszor az is igaz, hogy az integrálni szánt gyereknek semmi baja nincs, csak iszonyú rossz és rendkívül manipulatív. Otthon mindent megengednek neki, ha valaki rá mer szólni, akkor üvölt, dühöng, széket dobál, az öklét/fejét veri a falba, megtámadja a többieket. Azonban abban a pillanatban, hogy valaki azt mondja neki, hogy gyere, játszhatsz egy kicsit a termen kívûl amig megnyugszol, minden mérge elszáll, mert elérte, hogy ne kelljen óran lennie és azt csinálhat amit akar. A kisujja köré fon mindenkit. Fizikailag nem lehet lefogni, hiaba veszélyezteti a többi osztálytárs és a tanár fizikai épségét, mert bár a nevét még 16 évesen is kisbetûvel írja, a jogait ismeri. És hangoztatja! És minden el van neki nézve, mindenkinek kussolni kell körülötte és tûrni a terrort. Ha egy másik, rendes, jótanuló, szorgalmas, értelmes gyerek megkérdi, hogy XY-nak miért szabad azt csinalni és miért nem lehet kiküldeni, mit mondhat a tanár? Mert az a gyerek különleges???? Mindegyik az! De saját tapasztalatból tudom - általanos és középiskolaban is tanítottam/tanítok, hogy az ilyen viselkedésü gyereket mindenki utálja, félnek tõle, de rájuk van kényszerítve, hogy megtürjék maguk között. A tanulási szint pedig igenis romlik!! Teljesen mindegy, hogy hány órát tölt az ember azzal, hogy differenciált óratervet írjon, ha az ilyen gyerekek az osztályban vannak. Nekik édesmindegy, hogy miröl van szó, csak magukkal vannak elfoglalva és piszkalnak mindenkit, egyfolytában jár a szájuk és nem hallgatnak se a szép szóra, se a kiabálásra. A többivel pedig nem lehet haladni, mert állandóan arra kell figyelni, hogy az egy-két 'különleges' gyerek épp mikor fogja a másik szemét kiszúrni a körzõvel. Ha kiküldi öket az ember óráról, akkor nyitogatják az ajtót, beintegetnek, kapcsolgatják a folyosón a villanyt, rugdossák a terem falát - kifogyhatatlan a készlet! Tanulni nem akarnak, de ha bárki jobb jegyet kap náluk, vagy gyorsabban fut, vagy szebben olvas, megint csak dührohamot kapnak, mert veszíteni nem tudnak. És legtöbbször nem azért, mert egészségi okuk van a viselkedésre!!!! Hanem mert el vannak kényeztetve és az iskolában nem mindenki ugrik nekik csettintésre. Az integráció és a differenciált oktatás azoknál mûködik, akik eleve jól viselkednek és otthon is ugyanazok az elvárások, mint a suliban. A házit meg kell csinalni, visszabeszélni nem lehet, van kötelességük. Ezeket a gyerekeket a többi osztálytárs is szereti és befogadja, még ha kicsit lassabbak is az átlagnál. Nagyon sok továbbképzésen vettem részt az integrált oktatásról, magatartási problémák kezelésérõl - ezeket olyanok tartották, akik soha nem szembesültek egy majdnem 30-fõs osztállyal. Elméletben persze minden szép és jó, õk azért kapnak fizetést, hogy kirukkoljanak jobbnál jobb ötletekkel. Nekünk tanároknak meg ezeket hasznosítani kellene a gyakorlatban. Csak az a baj, hogy az osztály nem kísérleti nyúl. Ezek az elméletek nem válnak be a gyakorlatban - majdnem 20 éves tapasztalaból tudom! És nemcsak én, hanem minden tanár és tanuló, akit rákényszeritenek arra, hogy az ilyen gyereket próbalja meg az órán tartani, meg haladjon is az anyaggal és nyeljen le minden visszaszólást, káromkodást, bemutatást, piszkálást. A gyerekek nem hülyék; mindenkinek elege van a kezelhetetlen, neveletlen és manipulatív osztálytársakból, akik miatt nem halad a tanulás. A 'rendes' gyerekek fejüket lecsüggesztve ülik végig az órát. Volt több, papíron autista gyerek is az évek során az osztályomban - nekik nem voltak olyan kirívó viselkedési problemáik, amik zavarták volna az óra menetét. Nem szabad õket összekeverni a hiperaktív, elkényeztetett, öntörvényû rosszalkodókkal, akiknek akkor változott a magatartása, mikor végre begyógyszerezték õket, hogy viszonylag nyugodtabban teljen a nap, és senki ne reszkessen, hogy mikor tesznek másban kárt, mert nem tetszett nekik, ahogy rájuk néztek... Csak az akarja integrálni az ilyen gyerekeket, aki az elméletbõl él - az iskola küszködik velük pár évig, aztán az életben úgyis nagy pofonokat fognak kapni, mert még ha kapnak is munkát, ott nem lesznek velük elnézõek és nem fogják integrálni meg sajnálgatni õket, hogy jaj szegény, problémái vannak!
Pfeifer Erzsébet. | 2017. február 9.
Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
hallgatozó | 2017. február 8. | hallgatozo[kukac]gmail[pont]com
De nagy az Isten állatkertje! Beküldeném egy 30 fős osztályba suttogni. Visítva menekülne, igaz nem is fizetnek érte 9500 Ft-ot óránként.
Menyhért Ildikó | 2017. február 8. | ildi[pont]menyhert[kukac]gmail[pont]com
Kedves Petra!

Helyesnek tartom a reakciódat, azt gondolom, a magatartászavar mögött mindig áldozatok vannak. Sokszor, elhanyagoló szülők, akik verik, éheztetik gyermekeiket. Kiszámíthatatlan viselkedésükkel állandó készenlétbe helyezik csöppségüket, akikben állandósul a félelem és a szorongás. Minden magatartás és viselkedés zavar más. Mindegyik más más oki hátterű. Egy azonban biztos, a pedagógus sem lehet áldozat és gyerekek egészséges fejlődése sem veszélyeztethető olyan tanulók miatt akiknél az agresszió minden kiváltó ok nélkül megjelenik. Nekem voltak tanítványaim, akiket kiismertem és tudtam, mit és hogyan kell szerveznem, tennem, hogy " ne törjön el a tojás héja". De volt olyan adhd -vel küzdő tanítványom is akit felhasználtak az iskolából való elűzésemre. A szüleit a tanárok biztatták, nem kell ideggondozóba vinni a kisfiút, stb... Holott már óvodás korától hordták a szülők, gyógyszert is kapott. Az elhanyagoló, rendszertelen, nem megfelelő életmódot folytató, gyógyppedagógiai intézményben tanult szülők gyerekei ezen a területen halmozott problémát jelentenek, valóban nem megoldás a magántanulóság a számukra. Azonban ha egy összevont osztályban elsősök, másodikosok és más alsó osztálybeli diákok tanulnak, akik képesek a rájuk mért követelményeket teljesíteni, akkor a kérdés mindenképpen indokolt hány áldozata van a látszatintegrációnak. Megmutatom annak a 14 éves fiúnak az írását, akit integráltak, azaz a szülő nem vitte el a tanulási képességet vizsgáló bizottsághoz. 14. éves korában mégis sikerült. Ekkor negyedik osztályos volt. Nálam tanulta meg lerajzolni a nevét. Ami nagyon szomorú, nálam tanult olvasni. Egy mondókát sikerült neki megtanulni órán, szünetben végigjárta az udvaron az ismerőseit és elmondta nekik. Szét van verve a gyógypedagógia, a gyógyító nevelés, falun még mindig képzetleneké terep.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.11.
Kiderült: olyan súlyosan alulfizetett itthon a tanári pálya, hogy még a gyerekeinek sem ajánlja senki
Méltatlanul alulfizetettek Magyarországon a tanárok, ezért a többség még csak véletlenül sem ajánlja ezt a pályát a gyerekének - derült ki egy friss nemzetközi kutatásból, amely hazá...
(Forrás: portfolio.hu)
--
2018.12.11.
Nincs nagyobb nemzetstratégiai közérdek az oktatásnál, a kormánynak mégsem fontos
Már nem kevés cikkben felhívtuk rá a figyelmet, hogy Magyarországon az utóbbi években romlásnak indultak az iskolázottsági mutatószámok, ami annak köszönhető, hogy a Fidesz 2010 után komoly...
(Forrás: g7.hu )
--
2018.12.11.
Fontos a diákok felkészítése a tudatos döntésekre
Napjainkban egyre népszerűbb az iskolákban a fogyasztóvédelem gyakorlatias oktatása, több tucat intézmény kapott már kitüntetést a tudatosságra nevelő tevékenysége elismeréseként.Évente...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.11.
Gyermekorvosok fontos figyelmeztetése
Egy új kutatás szerint a digitális képernyő előtt töltött túl sok idő hatással van a gyerekek agyának fejlődésére: az amerikai gyermekorvosok nem tanácsolják a kisgyerekek digitális...
(Forrás: Infostart)
--
2018.12.11.
A közélet sem tabu a szegedi tanár médiaóráján
Erdélyi Eszter médiaóráin nincs tabutéma, a diákokkal az aktuális közéleti témákról is beszélgetnek, miközben összehasonlítják, hogy ugyanazt a hírt hogyan írta meg például az Origo...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.11.
Szigorítanak: júliustól csak engedéllyel lehet tanodát működtetni
Fülöp Attila elmondta: június végéig minden intézménynek jelentkezni kell, s tanodává kell minősíttetnie magát, amely tanoda jellegű szolgáltatást végez. A most kiírt pályázatra jelentkez...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.11.
A 16 évesek nagy része "megy a lecsóba"? Odaszúrt a miniszter Pokorninak
Ami a közoktatásban zajló folyamatokat illeti, Palkovics László azt mondta: a kormány mindent megtesz azért, hogy a gyerekek ne vesszenek el az iskolarendszerből. Arra, hogy Pokorni Zoltán szerint...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.11.
Taroltak a magyar diákok a természettudományi diákolimpián, hat érmet szereztek
A magyar csapat tagjai két ezüst- és négy bronzértmet szereztek. Magyarország ezzel az érmek alapján a 45 résztvevő országból a 13. helyen végzett - írja a Tudományos Olimpikonok Facebook...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.11.
Mert pont egy iskolai sütivásár hiányzik még a decemberi hajtásban!
Nem pontosan tudjuk, hogy mikor történt, de bekerültek a rendszerbe és az év végi rutinba az óvodai és iskolai jótékonysági sütivásárok, és azóta mindenki a tökéletes sütivel próbá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek