OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. október 23.
» Hozzászólások (1)

Neked mindegy? Nekem nem!

A Szebenyi Péter-díjat a Történelemtanárok Egylete alapította azon személyiségek elismerésére, akik sokat tettek a történelemtanítás színvonalának emeléséért. Az idei díjat Gönczöl Enikő kapta a Történelemtanárok (27.) Országos Konferenciáján. Gratulálunk neki, és nagyon büszkék vagyunk rá mint az OFOE tagjára és honlapunk állandó szerzőjére. A tavaly megjelent nagy sikerű sorozatából idézzük fel most az első részt. A sorozat nemsokára folytatódik.

Most tanul járni az unokám. Napról napra ügyesebb és okosabb, s már az első szavait is kimondta. Engem pedig egyre növekvő aggodalommal tölt el az a gondolat, hogy öt év múlva iskolás lesz. Úgy érzem, ha semmi sem változik addig, nem szabad őt beengedni a közoktatás rendszerébe. Néhány ismerősöm – gyermekei érdekeit követve –, már az országot is elhagyta. Mások alternatív intézményekbe vagy magántanulói csoportokba menekítik őket, hogy normális körülményeket biztosítsanak testi, lelki és szellemi fejlődésükhöz.

Aki nem az oktatás területén dolgozik, talán nem is nagyon tehet egyebet. De akik belül vannak a rendszeren – döntéshozók, kutatók, fejlesztők, a pedagógusképzésben dolgozó oktatók, felügyelők, intézményvezetők és gyakorló pedagógusok –, mi valamennyien felelősek vagyunk a kialakult helyzetért, miként az oktatás jövőjéért is.

A problémák ismertek – tények és elemzések tömege áll rendelkezésünkre, amelyek révén tudhatjuk, hogy mik a legnagyobb bajok és hol vannak ezek gyökerei. Jó láthatók a kivezető utak is. A lehetséges megoldások sokaságát kínálják mérlegelésre a világ nálunk sikeresebb oktatási rendszerei és az eredményesen működő hazai iskolák. De mi többnyire legfeljebb csak lájkoljuk a híradásokat. Megállni, mélyen befogadni, kritikusan átgondolni és cselekvésre mozdító következtetéseket levonni se időnk, se erőnk nincs – mert levegő után kapkodva rohanunk tovább, cipelve saját terheinket. De az igazság az, hogy bármennyi nehézség bénítja is az értelmes szakszerű cselekvést, saját világunk nélkülünk soha nem fog jobbá válni.

Persze, nem mindenki kompetens valamennyi probléma megoldása terén. Napi teendőink eltéréseiből fakadóan mindannyiunknak vannak korlátai és lehetőségei is a cselekvésben. Ez azonban nem érvényes a gondolkodásra! A célok, a szerkezet és a működési módok rendszer szintű átlátása elsősorban igény, elköteleződés és személyes, illetve közösségi erőfeszítés kérdése. Jó lenne elmozdulni ebbe az irányba, mert a mérlegelhető érveken alapuló, értelmes szakmai párbeszédnek, a célok konszenzuskereső újragondolásának és a tanulási-tanítási folyamat eredményességét biztosító gyakorlati lépések megtételének egyaránt ez az egyik legfontosabb feltétele.

A most induló sorozat saját kontextusukból kiemelve, úgy kíván reflektorfénybe állítani egy-egy tényt, megállapítást, véleményt vagy javaslatot, hogy megkönnyítse az adott kérdéskörről való gondolkodást, a reflektálást és az eltérő nézetek ütköztetését – amire informális beszélgetések és szervezett szakmai keretek között egyaránt sor kerülhet.

Gönczöl Enikő, a sorozat szerkesztője

1. Mitől függ a magyar iskolák és tanulók teljesítménye?

A gimnázium továbbra is versenyképes és láthatóan fiatalokat exportál az európai egyetemekre. A szakképzésben alapvető és nagyon komoly problémák vannak. Az általános iskola pedig helytől függően erősen változó teljesítményt mutat.

Az, hogy ma milyen egy iskola Magyarországon, lényegében attól függ, hogy milyen gyerekek járnak oda. Úgy látszik, hogy sem a tananyag, sem a taneszközök, sem a pedagógusok felkészültsége nem tudja érdemben befolyásolni a gyerekek teljesítményét. Ezt lényegében a családi hátterük határozza meg.

Ha a magánórák rendszerét is figyelembe vesszük – ami az oktatás egyfajta második gazdaságának tekinthető –, akkor kimondható, hogy mindenféle pozitív elmozdulás és változás jelentős része ezeknek tulajdonítható. Így nézve tehát még kisebb az iskola befolyásoló ereje. Az iskola lassan olyan hellyé válik, ahová bejárnak ugyan a fiatalok, és csinálnak is ott valamit, de semmi sem ott dől el.

A gyerekek életútját ma nagyon korán meghatározzák az középiskolai felvételik. Ott azonban nem olyan dolgokat kérdeznek, amiket az általános iskola tanít, hanem olyanokat, amiket magántanárral, tesztek begyakorlásával lehet elsajátítani. Ennél brutálisabb, nem is társadalmi, hanem osztályalapú szelekció kevés európai országban létezik.

Setényi János gondolatait kiemelte és összegezte: Gönczöl Enikő. Forrás: Ezeregy sebből vérzik a magyar közoktatás, Gazdaság TV, 2017. január 19.
A teljes felvétel itt nézhető meg.

Jól van ez így?

Jól van ez így? Igaza van a kutatónak? Vagy túlzottan borúlátó ez a kép? Mit érzékelsz ebből a saját környezetedben? Vagy minden a legnagyobb rendben van?   Ha mindez igaz, jól van ez így? Vagy tenni kellene valamit? Te magad, a saját környezetedben mit tehetnél?   Milyen lenne az az iskola, amelyik pozitív szerepet tudna játszani minden gyerek boldogulásában, bárhonnan érkezzen is? 

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Tokaji Ildikó | 2017. március 16.
Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással - különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami óraszám tehetséggondozásra vagy felzárkóztatásra lehetne felhasználható egyébként. Ezzel ott, ahol van választási lehetőség, szinte mindegy, hogy mi a különbség az induló osztályok között, már van szelekció. Pl. német vagy angol nyelvet tanulnak, zenei vagy sport osztály stb. Helyileg kialakul, hogy melyik a "jobb" és onnantól szerintem szignifikáns különbség lesz az osztályok között a családi háttér és egyéni képességek tekintetében.
Az alsó tagozatban ezt próbálják kiegyenlíteni és talán sikerül is valamennyire, de a nyolcosztályos gimnáziumok lefejezik az osztályokat, illetve már korábban, a felvételizni szándékozók kapcsán elindulnak negatív folyamatok. Vagy azért, mert marasztalni akarják őket, vagy azért, mert felkészíteni, de túl korán, megalapozatlanul megkülönböztetnek gyerekeket. Erre a szülők még rátesznek egy lapáttal. Itt már nagyon komoly a szociális háttérbeli különbség a jelentkezni szándékozók és a maradók között. Maga a felvételi azután újabb tragédiák és törések melegágya. Hatodik után ez megismétlődik. Hetedik-nyolcadikra a normál általános iskolai osztályok szociális összetétele szerintem (nem kutattam és pontos adataim nincsenek, ez csak benyomás) szignifikánsan különbözik a nyolcosztályos és hatosztályos gimnáziumok összetételétől. Ezen osztályok átlagteljesítménye között is fényévek vannak, ugyanakkor egyénileg nem jobb minden kisgimnazista általános iskolai évfolyamtársánál. A lehetőségeik mégis mások. És ha ezt valaki egyszer összevetné azzal, hogy elsőben mekkorák voltak ugyanezen gyerekek között a teljesítménybeli különbségek, azonnal látná, hogy az iskola 8 éve alatt ez a különbség, ha volt egyáltalán, megsokszorozódott. Kiválasztódott egy jó családi héttérrel rendelkező többé-kevésbé "jótanuló" és magát kiválasztottnak tartó (nem feltétlenül kreatív vagy akár tehetséges vagy csak egyszerűen jó képességű) réteg és maradt egy magát vagy leértékelő, vagy minta, versenytárs hiányában magát túlértékelő hátrányos helyzetű réteg.
Tanítani és kezelni egyiket sem könnyű és ez a rendszer senkinek nem jó. Ez nem tehetséggondozás.
Az iskoláknak nem az óraszámokban és a követelményekben kellene versenyezniük, hanem abban, hogy mennyire szeretik a gyerekeket és tudnak számukra szerethető iskolát csinálni. Az alacsonyabb szinteknek nem állandóan felfelé kellene kacsintgatniuk és lehetősleg előre beleverni a gyerekekbe azt, ami majd később következik, hogy aztán majd ott jól megállják a helyüket. A lehető legkésőbb kellene a gyerekeket és a szülőket választásra kényszeríteni. A tehetségeket folyamatosan szűrni kell, és ha ráakadunk néhányra, foglalkozzunk velük, hívjunk hozzájuk szakembert, de ne emeljük ki őket minden tekintetben az osztályközösségből. Ugyanígy járjunk el azokkal, akik fejlesztésre szorulnak. Ne lehessen 30 fős osztályokat indítani és csökkentsük a kötelező óraszámot, hogy a felszabaduló időben a tanuló a szükségleteinek megfelelő foglalkozásokon vegyen részt, amelyek akár félévenként változhatnak. Amennyire lehet, igyekezzünk mindent helyben biztosítani, de közel lévő iskolák természetesen megoszthatják az egyes feladatokat, ha a gyerekeket tudják mozgatni az intézmények között.
És végül, nekünk, közalkalmazott tanároknak nem kellene pénzért korrepetálnunk. Ha külön foglalkozásra van szüksége a gyermeknek, az férjen bele a terhelésünkbe. Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy elfogadjuk, hogy amit délelőtt nem tudtunk megtanítani, azt délután külön díjazásért megtudjuk tenni, még akkor is, ha esetleg nem kimondottan saját tanítványról van szó.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.11.
Kiderült: olyan súlyosan alulfizetett itthon a tanári pálya, hogy még a gyerekeinek sem ajánlja senki
Méltatlanul alulfizetettek Magyarországon a tanárok, ezért a többség még csak véletlenül sem ajánlja ezt a pályát a gyerekének - derült ki egy friss nemzetközi kutatásból, amely hazá...
(Forrás: portfolio.hu)
--
2018.12.11.
Nincs nagyobb nemzetstratégiai közérdek az oktatásnál, a kormánynak mégsem fontos
Már nem kevés cikkben felhívtuk rá a figyelmet, hogy Magyarországon az utóbbi években romlásnak indultak az iskolázottsági mutatószámok, ami annak köszönhető, hogy a Fidesz 2010 után komoly...
(Forrás: g7.hu )
--
2018.12.11.
Fontos a diákok felkészítése a tudatos döntésekre
Napjainkban egyre népszerűbb az iskolákban a fogyasztóvédelem gyakorlatias oktatása, több tucat intézmény kapott már kitüntetést a tudatosságra nevelő tevékenysége elismeréseként.Évente...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.11.
Gyermekorvosok fontos figyelmeztetése
Egy új kutatás szerint a digitális képernyő előtt töltött túl sok idő hatással van a gyerekek agyának fejlődésére: az amerikai gyermekorvosok nem tanácsolják a kisgyerekek digitális...
(Forrás: Infostart)
--
2018.12.11.
A közélet sem tabu a szegedi tanár médiaóráján
Erdélyi Eszter médiaóráin nincs tabutéma, a diákokkal az aktuális közéleti témákról is beszélgetnek, miközben összehasonlítják, hogy ugyanazt a hírt hogyan írta meg például az Origo...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.11.
Szigorítanak: júliustól csak engedéllyel lehet tanodát működtetni
Fülöp Attila elmondta: június végéig minden intézménynek jelentkezni kell, s tanodává kell minősíttetnie magát, amely tanoda jellegű szolgáltatást végez. A most kiírt pályázatra jelentkez...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.11.
A 16 évesek nagy része "megy a lecsóba"? Odaszúrt a miniszter Pokorninak
Ami a közoktatásban zajló folyamatokat illeti, Palkovics László azt mondta: a kormány mindent megtesz azért, hogy a gyerekek ne vesszenek el az iskolarendszerből. Arra, hogy Pokorni Zoltán szerint...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.11.
Taroltak a magyar diákok a természettudományi diákolimpián, hat érmet szereztek
A magyar csapat tagjai két ezüst- és négy bronzértmet szereztek. Magyarország ezzel az érmek alapján a 45 résztvevő országból a 13. helyen végzett - írja a Tudományos Olimpikonok Facebook...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.11.
Mert pont egy iskolai sütivásár hiányzik még a decemberi hajtásban!
Nem pontosan tudjuk, hogy mikor történt, de bekerültek a rendszerbe és az év végi rutinba az óvodai és iskolai jótékonysági sütivásárok, és azóta mindenki a tökéletes sütivel próbá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek