OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2018. január 15.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
       

PSZICHOháttér

34. A félelem ára

A félelem fejlődéstanilag az egyik legrégebbi, és így egyik legmélyebb, legprimitívebb érzelmünk. Alapból nem is érzelem, hanem ösztön, amely így alapérzelemként véd minket, ugyanis a biztonságunk érdekében a kétéltű-hüllő törzsfejlődési fázisunkban megtanultunk félni. A „hüllőagyunk”1 – a gerincvelővel együtt az agytörzs és a középagy – ebben a fejlődési fázisban lett a túlélési eszközünk, és olyan automatizált működések, mint a félelem, agresszió, területvédelem, párzó viselkedés, valamint az alapvető életfunkciók, a szív- és érrendszer, a légzés működtetését végzi. Sok embernek ezek még a mai napig is elegendőek, de vannak, akik túlléptek ezen.

Ha a félelem és agresszió valóban kielégítő megoldás lenne, nem fejlődött volna tovább biztonsági rendszerünk, de tény, hogy továbbfejlődött. A félelem/agresszió dimenziónál tehát létezik sokkal hatékonyabb védelmi rendszer is, mégpedig (és ezt mi emberek tudjuk a legjobban) a tanulás, a gondolkodás és az együttműködés. Mára olyan erőssé sikerült válnunk, hogy a legnagyobb veszélyt az ember jelenti önmaga és minden más élőlény számára. Különösen akkor, amikor érzelmileg a „hüllőagy” szintjére süllyed.

Romvárosunk a félelem

Freud az emberi lelket olyan városként rajzolta meg, amely ősi települések romjaira épül, és az egyre újabb és újabb városok kövei egymásra rakódva emelkednek. A folyamatosan létrehozott újabb építmények a régebbieken alapszanak. Ezért mindaz, ami az egyed- és törzsfejlődés során történt velünk, benne rejlik az aktuális reakcióinkban.

A törzsfejlődés adta kereteket az egyedfejlődés során használjuk, és így építjük saját egyéni városunkat: a lelkünket. Kezdetben a környezet szinte teljesen meghatározza ezt az építkezést. A kisgyereket körülvevő fontos személyek és történések lesznek majd az egyéni város alapjai, bármennyire és bármilyen irányban lépve épít valaki új városokat magának.

Akár azért, mert a környezet bizonytalan, nem egyértelmű, akár pedig azért, mert a gyerekkor traumatikus, az első lelki építmények lehetnek rozogák, negatív érzésekkel telítődöttek, és akkor erre épül az egész. Természetesen romvárosunk is lehet stabil, akár bizalommal, biztonsággal átitatott, és akkor erre az alapra épül a személyiségünk. Természetesen a korábbról rendelkezésre álló kövek lesznek a meghatározók, s nem könnyű az alapoktól erősen eltérő várost építeni.

A gyerekek saját építkezéséhez a nevelés adja az első köveket. Megszületésünktől kezdve és persze már előtte az anyaméhben is kapjuk a reakcióinkat irányító impulzusokat, de a fejlődés során egyre nagyobb beleszólásunk lesz abba, hogy mit teszünk. Ahogyan a törzsfejlődéssel az ember szellemi ereje által egyre nagyobb kontrollt szerzett a külvilág felett, ugyanígy zajlik ez az egyedfejlődés során is. Megtanuljuk irányítani alapvető, ősi reakcióinkat , hiszen gondolatainkkal befolyásolni tudjuk a késztetéseinket. Ebben játszik kulcsszerepet a nevelés, ami a gyerek saját belső erejét, belső irányítását, vagyis az önbizalmát és az önkontrollját erősítheti, illetve gyengítheti. A kiszámítható, megbízható környezet erősítheti, az esetleges, bizonytalan, fenyegető pedig gyengítheti ezt a belső erőt. Erről korábban már többször is volt szó. Itt és itt és itt és itt és itt. Tulajdonképpen folyton ezt mantározom.

A félelemre építő környezet kontrollt gyakorolhat azáltal, hogy az egyént az önvédelmi ösztönök szintjén tartja. A félelem könnyen irányíthatóvá teszi az embert, mert az ösztönszinten, zsigerből irányított érzelmi működés egy nagyon egyszerű: „fuss vagy támadj” dimenzióban mozog. A „rajtakaptalak, húzzad meg magad” attitűdre, fenyegetésre, büntetésre épülő nevelés szorongást és agressziót vált ki a gyerekből, s ez könnyen irányíthatóvá teszi, hiszen nem kell bajlódni a gondolkodással, és különböző szempontokkal. Az önvédelem mindent felülír. Emiatt hatékony a „fekete pedagógia”, ami gyors és viszonylag biztos eredményt hoz szófogadásból. A félelem irányította személyiség saját romvárosába szorul, és hiába van akár briliáns kognitív működése, a reakciói megrekednek egy hüllő szintjén.

„Fortélyos félelem igazgat”

József Attila „Hazám” című verse mindent elmond ebben a témában, amit művészi eszközökkel el kell és lehet mondani. A pszichológia sem tétlenkedett, már nagyon régóta feltárta a félelem sötét bugyrait, amelyek alkalmassá tették és teszik ezt az amúgy hasznos lelki tartalmat arra, hogy akár a legaljasabb manipuláció eszköze legyen.

A félelem elbutít, és visszavisz a „hüllő” szintre. Ez egyaránt érvényes a terrorral ijesztgetett országokra, és a dolgozattól, vizsgától szorongó diákra. A tanulás során történő megmérettetést sikerült oly mértékben fenyegető helyzetté tenni, hogy számos tanár egyenesen büntetésként alkalmazza a számonkérés különböző formáit. A tanulásnak kétségkívül az egyik legfontosabb eleme a visszajelzés, de ha a megmérettetést más konstellációba helyezzük, vagyis létkérdésként határozzuk meg – meg fogsz bukni, nem vesznek fel, utcaseprő/munkanélküli leszel, éhen halsz – akkor fenyegetéssé válik, és máris a félelem birodalmába kerül. Ettől kezdve pedig a fentiek alapján nyerő helyzetben van, aki hatalmat akar gyakorolni.

Bármit át lehet úgy értékelni, hogy a figyelem fókuszába a félelem kerüljön. Fára mászol? Veszélyes. Utazol? Veszélyes. Túl sokat tudsz? Veszélyes. Mindennek van egy kis veszélyrésze, még annak is, ha belépsz a fürdőkádba. Ez önmagában természetes. Élni, és különösen aktívan élni kockázatokkal jár. A szorongó személyiség számára széles kínálat áll rendelkezésre a félelem gerjesztésére, nem kell a tárgytalan félelmet jelentő egzisztenciális szorongással küzdenie. Emiatt alakulnak ki a fóbiák és a kényszerek is, mert félni rossz, de még rosszabb szorongani, amikor nincs mi elől menekülni. Jobb valamitől félni, mondjuk a pókoktól, a vírusoktól, a magasságtól és mélységtől, bármitől, csak legyen, amiről úgy gondolhatjuk, hogy kirekeszthető, elkerülhető. Ezzel valamiféle látszatkontrollt nyer a beteg lélek a szorongása felett. A kényszerbetegség ennek a kontrollnak a karikatúrája, hiszen végtelen folyamattá válik a veszély kirekesztése elleni cselekvés és elkerülő viselkedés.

A szorongás a belső bizonytalanság, az önbizalom és bizalom hiánya, az önirányítás gyengesége, a kiszolgáltatottság érzés. A kisgyerekkori fejlődés során alakul ki a személyiség és ezzel együtt a szorongás is, és ha ezzel nem képes szembenézni, sérülékennyé válik. Hiszen nincs akkora belső ereje és biztonsága, ami megnyugvást adhatna számára. Ezért sokféle pótszert használ: alkohol, drogok, és persze a félelem tárgyának meghatározása, amely a saját bizonytalanságát, tehetetlenség érzését ellensúlyozza. Az iskolai erőszak is ezen alapul: a „hüllőlét” dimenzióban két biztos megoldás van, menekülünk vagy támadunk. Ha az ellenség gyenge, akkor lehet támadni, ha azonban erős, ha hatalma van, akkor tőle várható a támadás. Így éli meg a szorongó diák a társát célpontnak, a pikkelő tanárt veszélyforrásnak, és talál mindkettőben bűnbakot.

Ez így érvényesül fent és lent is. Egész embercsoportokat és népeket is ahhoz igazodva lehet félelemben tartani, hogy mennyire erős, illetve mekkora az önbizalma. A gyerekekhez hasonlóan egy nemzet esetében is nagy teher lehet a nehéz múlt, különösen, ha nem néz ezzel szembe, és nem vállalja a felelősséget a bajaiért. A külső körülmények hibáztatása megakadályozza mind az egyén, mind a közösség fejlődését, mivel nem is próbál önmagán változtatni az, aki másokban látja a bajok forrását.

Fenyegetés és fenyegetettség-érzés

A fortélyos az, hogy nem kell sokat tenni annak érdekében, hogy átírjuk valakinek a kognitív sémáját. Ahogy az Információigazítás témában már bemutattam, elég, ha a fókuszt áthelyezed a megfelelő irányba, és attól kezdve minden ennek reflexiójában jelenik meg. Néha elég egy-két utalást tenni: „veszélyes lehet”, „már láttam, milyen, amikor….”, „fel kell készülni arra, hogy támad”.

Az egyszerű kondicionálás is megfelel, mint ahogy Pavlov kitalálta: kösd össze az amúgy ártalmatlan ingert egy áramütéssel. Például néhány évtizeddel ezelőtt az iszlám csak egy volt a nagy vallások közül. Sok ember nem is ismerte. Ma ez a szó az erőszakkal kapcsolódik össze az emberek fejében. Ha most találkozik valaki egy burnuszos emberrel, jó eséllyel óvatossá válik vele kapcsolatban, ami néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt jellemző. Még egy csoki-nyuszi is fenyegetővé válhat, ha valamilyen veszedelemmel kapcsoljuk össze.

Ha nagyobb a tét, akkor komoly agymosás is szóba jön, ehhez pedig csupán a megfelelő arányokra kell ügyelni. A félelem növeléséhez elég, ha több a hír a támadásokról, pusztulásról, halálról, és kevesebb a jótékonykodásról, gyógyulásról, tudományos fejlődésről. Amúgy is kiélezettebb az agyunk a veszélyre, tehát szenzációnak is hasznos, és több kattintást kap a félelmet keltő tartalom. Pedig lehet kattintgatni az érdekességekre, újdonságokra, cukiságokra is, amik csökkentik a szorongást.

Az iskolában és otthon is a diákok motiválásaképpen gyakrabban hangzik el, hogy mi lesz a felvételivel, érettségivel, bukás, stb., és ritkábban az, hogy „milyen érdekes a történelem, a fizika”, vagy „milyen jó érzéked van a matematikához”, „mennyire aktuális még most is ez a vers”. Ha már megvan a kapcsolat valamilyen negatív jelenséggel , akkor a fenyegetettség érzés fenntartásához elég utalni a korábban kondicionált területre, és máris beindul a félelem, és ezzel a hatalom képviselőjének való feltétlen engedelmesség, a szófogadás. Nem kell tehát direkt módon fenyegetni valakit, a félelem kialakulásához elég, ha annak érzetét növeljük.

Ráadásul a fenyegetéstől eltérően a fenyegetettség nem konkrét, vagyis a bizonytalanság faktora nagyobb. Ezért megosztó is lehet. Akadnak például diákok, akik lehet, hogy titokban, de várják a megmérettetéseket, és ők mint egyértelmű kisebbség önmagukban is fenyegetést jelentenek, mert a kondicionált félelem szemüvegén keresztül megerősítik a félelmet. Hiszen azt az érzést erősítik, hogy lám, vannak e területen nálam rátermettebbek, potenciális nyertesek, mi, többiek pedig csak vesztesei lehetünk a küzdelemnek.

Megéri?

A félelem egyik nagy ára, hogy polarizál. Két fő irányban lehet vele ugyanis megküzdeni: az egyik a menekülés, kirekesztés vagy elpusztítás, amire a hüllők gyorsasága, páncélja és fogazata alkalmas. A másik a több lelki erőt és időt kívánó emberi út: szembenézni, megismerni, ami félelemkeltő, és megküzdeni vele. A két út egymással nem találkozhat egy agyban, mert a páncél mögül nem lehet pontosan látni, és az sem tud meg többet, aki elfut, vagy kirekeszt. S ha az elpusztítás mellett dönt az illető, akkor már esélye sem marad arra, hogy megtudjon valamit az ellenségnek vélt ágensről.

A „hüllő” szintű megoldásban, tehát a zsigereivel gondolkodó számára az észérv és az ilyesmivel előhozakodó ember veszélyt jelent, mert ki akarja mozdítani a biztonságosnak vélt páncéljából. Ezért a közösségek megosztására is kiválóan használható fegyver a félelemkeltés, ami így extra bónusz a félelemre építő hatalom (szülő, tanár, vezető, stb.) számára.

A félelem azonban nem fegyver, hanem fontos védekező eszköz, és nem megfelelően alkalmazva, vagyis a fenyegetettség fenntartásával a félelem okozta amúgy is súlyos következmények még súlyosabbak lesznek.

A lehetséges fiziológiai következmények:

  • meggyengült immunrendszer,
  • kardiovaszkuláris károsodás,
  • gyomor-bélrendszeri problémák, például fekélyek és irritábilis bél szindróma,
  • csökkent fertilitás,
  • hosszú távú memória és az agy bizonyos részeinek, például a hippocampus-nak a károsodása,
  • csontritkulás,
  • 2-es típusú cukorbetegség megnövekedett valószínűsége,
  • gyorsuló öregedés.

A testi betegségek is elég nagy bajt okoznak, de a félelem keltette lelki betegségek tovább rontják a helyzetet, mert a félelemmel szembeni magasabb szintű megküzdés valószínűségét gyengítik, és ezzel csökken az adaptív megoldás esélye. A félelem lelki következményei:

  • depresszió,
  • fáradtság,
  • a racionális gondolkodás gyengesége, irracionális döntések,
  • befolyásolhatóság,
  • sérülékeny személyiség kialakulása,
  • ingerlékenység, agresszivitás.

A „hüllőségünk” természetes részünk, és szükségünk is lehet rá, de nem közömbös, hogy mekkora arányban van jelen a mindennapjainkban. A világ tele van kockázattal, és a gyerekek félelemmel. Persze mi is begyűjtöttük magunknak a saját félelmeinket. Érdemes lenne célként kitűzni, hogy csökkentsük a félelmet, így a gyerekeink félelmeit is. Ehhez fel kell vállalnunk, hogy lassabban sikerül elérni a célunkat, vagyis nagyobb önbizalomra és bizalomra van szükség a kitartó munkához. Ha hiszünk magunkban és a gyerekekben, akkor legalább attól nem félünk, hogy „mi lesz a felvételivel, érettségivel, bukás, stb.”, és így nem kell megfizetnünk sem nekünk, sem gyerekeinknek a félelem nagy árát.

Források:
G., Gross L. (1976) Living with television: the violence profile. J Commun 26: 173–199
Hunyady Györgyné, M. Nádasi Mária, Serfőző Mónika (2006): „Fekete pedagógia” - Értékelés az iskolában, Argumentum
McGregor, I., Zanna, M. P., Holmes, J. G., Spencer, S. J. (2001) Compensatory conviction in the face of personal uncertainty: Going to extremes and being oneself. Journal of Personality and Social Psychology, 80, 472-488.
Ochsmann, R., Mathey, M. (1994) Depreciating of and distancing from foreigners: Effects of mortality salience. Unpublished manuscript, Universitat Mainz, Germany
Sapolsky R. M. (1998) Why Zebras Dont Get Ulcers. New York, USA: WH Freeman

1Paul D. MacLean 1960-as években közreadott „triune brain” (három agy) elméletének szóhasználata. Az elmélet eredeti formájában nem teljesen állja meg a helyét, de a fejlődés szemléletes megjelenítése, és a fő pontjai megfelelnek a tudomány mai állása szerinti ismereteinknek is.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.18.
Jelentősen átalakítják a Nat-tervezetet
Bemutatta tegnap az Európai Bizottság az „Education and Training Monitor 2018” című kiadványát. A 2016-os adatokat értékelő dokumentum megállapítja: hazánk az uniós átlagnál többet...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2018.10.18.
Rétvári szerint kiemelt cél, hogy az év végéig minden magyar iskolában legyen wifi
A szocialista Mesterházy Attila kérdésére válaszolva közölte az Emmi államtitkára, hogy a kormány kiemelt célja, hogy "az iskolák a digitális oktatáshoz szükséges sávszélességű szupergyors...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.10.18.
Gyermek és Ifjúsági Országgyűlést tartottak a parlamentben
Több mint háromszáz diák részvételével rendezték meg szerdán a nyolcadik Gyermek és Ifjúsági Országgyűlést a gyermekek világnapja alkalmából az Országház Felsőházi termében; a r...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.18.
A magyar gyerekek harmadát fenyegeti szegénység
A családoknak adott támogatások nem emelkedtek annyira az elmúlt években, mint amennyivel a megélhetés költségei nőttek, írja a HVG közlése. A megfelelő anyagi háttér mellett azonban a...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.10.18.
Kárpátaljai magyar nyelvű oktatók támogatásáról döntött a kormány
A Magyar Közlöny szerdai számában megjelent kormányhatározat szerint a kormány egyetért a kárpátaljai közoktatási intézményekben magyar nyelvű oktatási és nevelési feladatokat ellát...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.10.18.
Mátyás Győző: A tanulás ára
Magam úgy hiszem: nívós felsőoktatás csak úgy képzelhető el, ha jelentős hányada piaci alapon működik. Egy elengedhetetlen feltétellel: ha össze van kapcsolva egy alaposan átgondolt, vil...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.10.18.
A részmunkaidő kevés lesz a gyerekbummhoz
Sokan, köztük a kormány is azt gondolja, hogy ha több részmunkaidős állás lenne, a gyerekes nők előbb visszamehetnének dolgozni, és végül többen is vállalnának gyereket. Ez szépen hangzik...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.10.18.
Margón kívül - újabb jelentés a magyar oktatásról
Az oktatás társadalmi meghatározottsága még mindig nagy probléma Magyarországon - derül ki a Margón kívül - magyar ifjúságkutatás 2016 című kötetből.A szóban forgó tanulmánykötet...
(Forrás: Infostart)
--
2018.10.18.
Borult a magyarországi gimnáziumok rangsora
„A HVG Középiskolai Rangsorában eddig mindig a budapesti Fazekas Gyakorló Gimnázium végzett az élen. Idén ez megváltozott” – olvasható a HVG kiadványában, amelyből kiderül: a 2019-...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek