OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2018. június 10.
» Hozzászólások (0)

PSZICHOháttér

37. Öröm és boldogság

A boldogság alapértelmezett állapot. A gyerekek boldogok, ha hagyják őket boldognak lenni, és mindannyian tudunk boldogok lenni, ha hagyjuk magunkat boldognak lenni. A boldogságnak igen nagy az egyéni, személyes faktora, amely kisgyerekkorban formálódik, vagyis a boldogság megélése sokkal inkább a belső, mint a külső tényezőktől függ. A boldog és boldogtalan felnőttek abban különböznek, hogy az utóbbiaktól már gyerekkorukban elvették a pozitív érzelmeket megfélemlítéssel, elhanyagolással, büntetéssel, túlzott elvárásokkal, az elfogadás hiányával és sok egyéb a neveléshez sorolt eszközzel. Ezáltal a leglényegesebbtől fosztották meg őket: az önbizalomtól, az önmagukba vetett hittől, amely magas célokat kitűzésére késztet. Ilyenkor védtelenné válik a lélek, és a boldogságot keresve kész bármely eszmét, hitet vakon elfogadni, amellyel környezete megkínálja.

A boldogság két dimenziója

A boldogsághoz vezető út nem írható le egyértelműen, hiszen a boldogság olyan élmény, amelynek egyénenként jellemző mintázata és tartalma van. A szakirodalom szerint a boldogság a pozitív érzelmek jelenléte és a negatív érzelmek hiánya, bár ehhez a megállapításhoz nem kell nagy kutatásokba fogni, ezzel bármely gyermek tisztában van. Ugyanakkor az összetettebb boldogsághoz vezető út nem mindig mentes a negatív érzelmektől.

A szakirodalom is megkülönbözteti a boldogság érzését és a hozzá vezető utat.

A gondolkodók Szókratész és Arisztotelész óta megkülönböztetik a hedonikus, vagyis az érzéki és testi jóléten alapuló boldogságot, valamint az eudaimonikus, az egyéni életút beteljesítésének boldogságát, ami afféle szellemi boldogságot jelent.

Hedónia: öröm, élvezet és elégedettség, valamint a szorongás hiánya, a szenvedést okozó helyzettől való megszabadulás. Az önellátás, az öngondoskodás és a biztonság érzése, az egyén saját szükségleteinek és vágyainak kielégítése, a személyes szabadság és a testi harmónia elérése ebbe a kategóriába tartozik.

Eudaimónia: az identitás és a hitelesség érzése, a személyes fejlődés, az önmegvalósítás, a kognitív értékek és eszmék követése, a személyes célok elérése, a szellemi növekedés, a kihívások keresése. Magában foglalja a közösség és társadalom érdekében tanúsított kiválóságot, a másokról való gondoskodást, a kapcsolatok ápolását és a magasabb színvonalra törekvést viselkedésben, teljesítményben, erkölcsben.

A hedónia dimenziójában létezve a boldogság az öröm és szenvedés meglétén, illetve hiányán alapul. Az örömforrások megszerzésével elérhető az édes élet. Ezek hiányában sokkal keserűbb a világ. Sőt, ha nincs semmi más, ami a boldogság felé vezethetne, akkor kifejezetten üressé válik a lélek és így maga az élet is.

Az eudaimónia magába foglalja a távoli célokat, és az azok eléréséhez vezető utakat. Ezeken az utakon társ lehet a szenvedés, lemondás, küzdelem. Sokszor ez a magasabb rendű boldogság ára. Ahogy a flow, az áramlat eléréséhez is a magas szintre emelt képességekre van szükség, és ezek elérése kemény munka eredménye. Vagyis a boldogság eudaimonikus útja nem csupa vidámság-kacagás és pozitív érzelem.

A szellemi szinteket elérő boldogság összetettebb élmény, mint az öröm érzése. A magasabb célok elérését azonban nem zárja ki, sőt segíti, ha legalább átlagos szintű jóléten alapulhat, de a testi-fizikai jólét nélkül is létrejöhet. Az aszketikus boldogság, a lemondás gyakorlása azonban jelentősen eltérő a teljes életet élő boldogságtól.

Hedónia és az öröm érzése

A gyerekek az örömelv alapján látják a világot. Azonnali örömökre hajtanak, a késztetéseiket nem fogják vissza. Ami örömöt okoz, azt követik, ami fájdalmas azt kerülik. Számukra még nem megfogható az eudaimónikus boldogság, mivel a késleltetés képessége lassan épül fel. A fejlődés során alakul ki a valóságelv. Jó esetben ez párosul az örömelvvel, és felnőttként a megfelelő időben és helyen a megfelelő elv alapján cselekszik az ember. A boldogsághoz vezető út ettől kezdve elválhat a pozitív érzelmektől.

Egyszerűbb szellemi szinten a hedónia maga a boldogság, amihez az örömelv nagyon rövid úton elvezet. Lényegében azonos az alapérzelemként leírt örömmel, amely az agyi működéseket befolyásoló idegi átvivő anyagokhoz, agyi hormonokhoz, elsősorban a dopaminhoz köthető érzelem. A lét-és fajfenntartást szolgáló evés, ivás, szex és biztonság közvetlenül vezet a dopamin szint emelkedéséhez, és ez kiváltja az örömérzést. Van azonban a dopaminnak egy intellektuális-társas megküzdést jutalmazó oldala is, vagyis a magasabb rendű túlélést támogató helyzetek esetén is megjelenik. Így dopamin termelődhet a megismerésben fontos értékek: az újdonság, az érdekesség, az izgalom, a játék, az aktivitás, a siker, a társas megerősítés megélésekor. A jóléthez, az „édes élethez” kötődik az érdekes, izgalmas élmények megélése és a társas kapcsolatok is. A haverok-élmény-buli nem megy túl a hedónián, bár a puszta testi létfenntartáshoz szükségesnél magasabb rendű jutalmat kínál.

A hedónia, szemben az eudaimoniával a közvetlen jutalmazáson alapul, és automatikusan kiváltódik. A gyerekeket minden érdekli, imádják az újdonságokat, folyton kalandoznának, játszanának. Ezek a természet által agyi hormonokkal támogatott, a túléléshez hozzájáruló megismerő tevékenységek a kisgyerekek számára természetes örömforrások. Nem szabadna elvenni-elvetni ezeket, és felnőtté válva szégyellni, sőt lelkiismeretfurdalást érezni, amikor valaki játszik, kalandozik, újdonságokat kutat fel. A gyerekeket azonban semmiképpen nem szabad a hatékony megismerést támogató, örömmel kísért tevékenységektől, értékektől megfosztani. Az iskolai tanulási formák nem szoríthatják háttérbe a játékot.

A dopamin támogatta örömök segítik a tanulást, támogatják a figyelmet, a problémamegoldást és a kreativitást, sőt a vizsgálatok azt mutatják, hogy ezekhez szükséges a dopamin jelenléte. Tehát csupa olyasmi kapcsolódik az örömhöz, ami nem idegen egy jó iskolától. Csupán a szükséges tevékenységeket kell biztosítani, és ha minden tanórán dopamin öntözi a gyerekek agyát, a tanulás örömmé válik.

A 21. század nagy teret ad a megismerést támogató örömöknek. Az interneten való böngészés nem csupán azért jó az agynak, mert több agyi területet mozgat meg, mint az olvasás, hanem több újdonsággal és érdekességgel is szolgál. A közösségi portálokon és mindenféle online tevékenységekben soha nem tapasztalt mennyiségben ott van a társas megerősítés lehetősége is. Még ha most már gazdasági érdekek is megtelepedtek a „lájkoláson”, ez mint társas megerősítés, nagy dopamin fröccs is. Mindezt összevetve az online lét hatalmas örömforrás lett.

Örömfüggés és boldogságkeresés

A dopaminnak van egy nagyon erős asszociatív tanulást támogató hatása. Ezért az öröm bármihez hozzákötődhet, illetve köthető. Megfelelő belső irányító funkciók, impulzus kontroll megléte esetén azonban, és különösen, ha megvannak az irányt adó, hosszabb távú célok, elkerülhető az öröm- és örömforrás-függés. Amikor azonban a lelki egyensúly megdől, és/vagy hiányoznak célként, vezérfonalként szolgáló biztos értékek, óhatatlanul megjelennek a pótszerek.

A negatív érzések és a feszültség csökkentésének a legkönnyebb útja az örömforrások, az örömteli tevékenységek végzése. Az így megélt megkönnyebbülés kapcsolódik a szenvedést megszüntető elemekhez, és aki megtapasztalta az ehhez kapcsolódó örömöt, megkönnyebbülést, a szenvedést csökkentő és akár megelőző bármit újra és újra használni fogja. Nagy jelentősége van tehát annak, hogy mit kínál a környezet, és mit választ az egyén.

Az alkoholisták nagy része tizenévesen talál rá az alkohol feszültségcsökkentő hatására, mert ebben a korszakban iszonyú nagy kihívásoknak kell megfelelni: a társak elfogadását megnyerni, közben a családtól eltávolodni és persze az identitás építésével bajlódni sem kis feladat. Mindez rengeteg szorongással jár. Ha ilyenkor pótszerekre talál a fiatal, akkor hosszútávra függővé válhat. A játék- és internetfüggőség is így jön létre.

A fiatalok internetfüggőségét az internet számos dopaminnövelő funkciója alapozza meg: újdonság, érdekesség, siker, társas megerősítés. Ezek mind erőfeszítés nélkül, könnyen megszerezhető örömök, és a virtuális világon kívül nehéz hasonlót kínálni.

A boldogságról szóló írásokat olvasva, az az érzésünk támad, hogy minden, ami jó, a boldogsághoz tartozik. Pedig ez nem így van. Nem lehet minden jó dolgot betenni a boldogság fogalomba, mint egy kosárba. A „szubjektív jólét” a legtöbb boldogság definíció része, de egyéntől, életkortól és kultúrától függ, hogy miben áll ez a jólét.

Amikor és ahol hiányoznak az célokként szolgáló értékek, jellemzően előtérbe kerül a hedónia. Ez a tendencia különösen erős a válságok, a nagy változásokat megelőző időszakok idején. Ez érvényes az egyéni és a társadalmi szinten is. A természetes fejlődési kríziseknek is az a fő jellemzőjük, hogy megdőlnek a korábbi célok, értékek, az újak azonban még nem alakultak ki. Ennek következtében könnyebben elérhető örömök még vonzóbbakká válnak.

A boldogságkeresésre irányultság maga is akadály, mert a boldogság elérése mint cél, üres, tartalommal, egyéni értékkel kell megtölteni. Ez pedig a nem mindig vidám eudaimónikus utat igényli.

Az emberiség axiális válságainak időszakában, így például a Római Birodalom bukásának idején a hedónia hódít. A társadalmi szintű értékválság hasonló az egyéni krízisekhez, amikor az értékek változnak, és a hosszú távú célokhoz szükséges biztos pontok nem állnak rendelkezésre. Ilyenkor rendkívüli belső erő és tudatosság kell az eudaimónikus út választásához, ami akár a boldogságról való lemondást is jelentheti.

A boldogság nem válogat

A tartós, mély boldogságot gyakran olyan tettek és attitűdök hozzák meg, amelyek nem mindig nevezhetők örömtelinek. A hedónia, a gyorsan megélhető örömök által vezet a boldogsághoz, az eudaimónia hosszabb távú befektetéseket kíván, de rendkívüli nyereségeket termel. Az emberiség nagy tettei az eudaimónia által támogatott tevékenységeken alapulnak.

Ahogyan azonban a hedónia is kötődhet bármihez, úgy az eudaimónia tartalma is bármi lehet. Legfőképpen a közösség határozza meg, hogy melyek azok az eszmék, amelyekért küzdeni érdemes. Boldogan szenvedtek és haltak meg az emberek a hazáért, a királyért, hitükért, és ugyanolyan boldogan kínoztak és öltek meg másokat ugyanezekért. A múlt idő itt annyiban helyénvaló csupán, hogy az emberiség kultúrája változott, és ma már igen nagy közösségek elutasítják az eszmék érdekében történő pusztítást, bár a fejlődés ezen a téren sem érinti a teljes emberiséget, és a fejlődés nem egyenletes, vannak visszaesések.

A sötét erők is boldogok, mert az eszme boldoggá tesz. A kegyetlen törtetés, a gyűlölet, az üldözés, a kirekesztés választható eszmének, és a boldogság alapjává lehet. Ha a pusztító attitűdök sikerhez vezetnek, társas megerősítést kapnak, elterjednek.

Jó lenne azt gondolni, hogy a jók boldogok, a rosszak boldogtalanok, de ez legfeljebb a népmesékben van így. Az eudaimónia érzése a tartalmától függetlenül egy eszme, életcél követése. Akkor is mély örömérzéshez vezethet, ha pusztító attitűdökhöz kapcsolódik, és ha nem lankad, pusztítani fog.

A világosság nem áll azonban vesztésre A mások felé irányuló nyitottság, kedvesség, jóság, segítőkészség növeli az egyén boldogságát. Ráadásul ez akkor is érvényes, ha magunk körül tapasztaljuk ezeket a megnyilvánulásokat. Az a kisgyerek, aki látja, hogy a környezetében lévő felnőttek elfogadók, kedvesek, nyitottak egymással, segítik a bajba jutottakat, tesznek másokért, sokkal boldogabb, mert az ilyen környezet biztonságot nyújt.

Az elutasító, elnyomó viselkedés, a másokat veszélyesnek, üldözendőnek tituláló közösség félelmet kelt. A gyerekek félelmükben gyakran és gyorsan magukra veszik az agresszor szerepét. Kisgyerekkorban tehát igaz lehet az a gyakori népmesei motívum, amelyben az üldözők, elnyomók, elutasítók eredetileg boldogtalan gyerekek, akik másokat is boldogtalanokká tesznek.

Nagy ára van tehát a gyűlöletnek. A kirekesztő, degradáló megjegyzések, a zaklatás, erőszak beszivárog a gyerek mindennapjaiba. A felnőttek attitűdjei egy életre beépülnek, és mivel a gyerek követi a viselkedési mintákat, lelkében félelmekkel és gyűlölettel jó eséllyel boldogtalan lesz. Hacsak nem válik életcéljává és hitévé a gyűlölet és a bántalmazás.

„A mosoly egy olyan görbe, ami mindent kiegyenesít” (Phyllis Diller)

A boldogságkeltésnek van egy kiváló eszköze: a mosoly. A mosolygáskor nem csak dopamin termelődik, hanem a teljes örömkémiánk is beindul, és mindenféle endorfin, szerotonin szabadul fel. A mosoly a legerősebb társas megerősítés. Olyan ajándék, amely agyi örömhormonokkal, vagyis örömmel jutalmazza az ajándékozót is. Érdemes sokat használni. Ráadásul a mosoly és a nevetés (aminek a mosolytól eltérő pszichológiája és neurokémiája van) rendkívül „fertőző”. Amikor mosolyt, nevetést látunk, a tükörneuronjaink azt lekövetik és az agyunk máris mosolyog, nevet.

Könnyű azonban a mosolyt elhasználni, és még könnyebb visszaélni a mosollyal. Tanítják a „keep smiling” viselkedést a porszívó ügynököktől a politikusokig mindenkinek. Még a pedagógusok is tudnak a mosoly erejéről. Nem közömbös azonban, hogy a mosoly természetes reakcióként jelenik meg, vagy túlhasznált befolyásolási eszközként, ami akár valami szörnyűség csomagolása is lehet. A szélhámosok, csalók és manipulátorok kezében fegyverré válik minden értékünk, amit a túlélés érdekében a természettől kapunk. A mentőöv az értő figyelem. Nem elég az érzéseinkre és ösztöneinkre hallgatnunk, értelemmel is reflektálnunk kell önmagunkra és a külvilág hatásaira.

A kisgyerekek örömelvéből a felnőtt valóságelvbe vezető út sok kis lépésből, sok kis célból áll. Értő figyelemmel akkor lehet haladni, ha a célok között ott van az önfejlesztés, amelyben szintén a módszeres, de kis lépések lehetnek eredményesek. Életkoronként nagyon különböző mértékben, de mindenkinek lehetősége van befolyásolni a saját életét önmaga alakításával, ha reális célokat tűz ki maga elé. Megkönnyíti az utat, ha a környezetet az önreflexió, és nem az önvédelem, az önfényezés jellemzi.

Hivatkozások

Huta, V. (2013). Pursuing eudaimonia versus hedonia: Distinctions, similarities, and relationships. In A. Waterman (Ed.), The best within us: Positive psychology perspectives on eudaimonic functioning (pp. 139–158). Washington, DC: APA Books.
Huta, V. (2013). Eudaimonia. In S. David, I. Boniwell, & A. C. Ayers (Eds.), Oxford Handbook of Happiness (pp. 201–213). Oxford, England: Oxford University Press.
Hill, P.L., Turiano, N.A (2014) Purpose in Life as a Predictor of Mortality across Adulthood. Psychological Science. Jul; 25(7): 1482–1486.
Ryan,R.M.,Deci,E.L.(2001).To be happy or to be self‐fulfilled: A review of research on hedonic and eudaimonic well‐being. In S. Fiske (Ed.), Annual Review of Psychology (Vol. 52; 141‐166). Palo Alto, CA: Annual Reviews/Inc.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.14.
"Semmibe veszik a tiltakozást" - az egyetemi dolgozóknál is kiverte a biztosítékot a túlóratörvény
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöksége mély felháborodását fejezi ki a munka törvénykönyve egyéni képviselői indítvánnyal történt, a szakszervezeti és társadalmi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Több ezer kínai és az iráni hallgató tanul a magyar egyetemeken: itt vannak a friss adatok
Egy év alatt négyezerrel emelkedett a magyar felsőoktatási intézmények külföldi hallgatóinak száma: míg a 2016/2017-es tanévben 26 519, addig az előző tanévben már 30 276 külföldi tanult...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola
Egy seattle-i iskolakerület 18 középiskolájában 2016 őszén vezették be a későbbi tanításkezdést: 7.50 helyett csaknem egy órával később, 8.45-kor kezdődött az iskola. A szülők vegyesen...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
Több mint 45 ezer könyvet osztanak szét szegény gyerekek között
A Libri 2018-as karácsonyi kampányában arra kért mindenkit, hogy vigyék el adománygyűjtő pontjaihoz azokat a gyerekkönyveiket, amik régóta a könyvespolcaik mélyén rejtőznek, és amelyekkel...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
A PDSZ szerint sincs más lassan, mint az országos sztrájk
"a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T/3628 számú, rabszolgatörvényként elhíresült törvényjavaslat minden elemét és annak elfogadásának körülményeit is elutasítja. Úgy vélj...
(Forrás: Pécsi Stop)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek