OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív
Címkék:
 

„Egyéb rendkívüli körülmény”, avagy
magántanulók Budapesten, a XV. kerületben

Részletek Ó-Nagy Andrea tanulmányából

Napjainkban egyre több alternatív oktatási módszerről, iskoláról, lehetőségről hallunk, melyek arra szolgálnak, hogy a valamilyen szempontból problémásnak minősített gyerekeket oktassák, iskolai nevelésüket elősegítsék. Felvetődik a kérdés, hogy miért van ezekre szükség. Vajon a gyerekek lettek mások az évek során, vagy az iskolákkal szemben támasztott igények változtak meg?

A kérdést megválaszolni nem tudom, de az biztos, hogy napjainkban egyre több olyan gyerekről tudunk, aki valamilyen ok miatt nem képes a hagyományos általános iskolai elvárásoknak megfelelni. Az okok rendkívül változatosak, a gyermek hosszabb lefolyású betegségétől kezdve a magatartászavarokig. Ezeknek a gyerekeknek a későbbi sorsa nagyban függ az iskola toleranciájától, az iskola és a szülő kapcsolatától, a szülők társadalmi helyzetétől, valamint érdekérvényesítő képességétől és nem utolsó sorban a család belső működésétől. Ebben az esetben is igaz az a megállapítás, hogy az iskola a középosztály nyelvén beszél, és ezért a gyerekek és a szülők egy részének megnehezül a kommunikációja az iskolával.

(...)

Révész Magda véleménye szerint a magántanulóságot eredetileg arra találták ki, hogy „ha egy gyerek nem képes a közösségben megmaradni” egészségi vagy mentális, átmeneti vagy tartós problémája miatt, teljesíteni tudja tankötelezettségét.

1993 óta a törvény által létrehozott lehetőség gyakorlati megvalósítása olyan nehézségeket hozott felszínre, melyek a magántanulóvá válással függhetnek össze. Ilyenkor feltételezhetően a családdal, a családban van a probléma, és emiatt nem tud a gyerek beilleszkedni az iskolai közösségbe. Az persze elég valószínűnek tűnik, hogy a gyermek helyzetét, további sorsát ez nem oldja meg.

Az iskola nem tudja, nem akarja felvállalni ezeknek a gyerekeknek az oktatását, nevelését. Az általa felállított elvárásrendszerbe ez nem fér bele. A válasza a problémákra az, hogy keressenek a gyereknek másik iskolát, vagy járjon speciális iskolába, vagy legyen magántanuló. A magántanulóság így egyes esetekben a kirekesztés eszköze lehet. A magántanulóvá nyilvánítást minden esetben a szülőnek kell kérelmeznie. Ha a magántanulóságot a szülő egészségi ok, betegség miatt kéri (kérelméhez orvosi igazolást kell csatolni), az iskolának biztosítania kell az év közbeni felkészítést és a vizsgáztatást. Az egészségi ok miatt felmentett gyerekek számára ez minimum heti 10 órát jelent.

Abban az esetben, ha más okból kérték a magántanulóvá nyilvánítást, az iskolának kizárólag a vizsgáztatás a kötelessége. Ez egyrészt az iskolával való meglazult kapcsolatot tovább lazítja, másrészt a vizsgákra való felkészülést is megnehezíti. Sok család kezdetben csak a megkönnyebbülést érzékeli a helyzetből, hiszen nem kell tartania az amúgy is konfliktusokkal terhelt kapcsolatot az iskolával. A dolgok neheze azonban ezután jön, hiszen a szülőnek rendszeres tanulásra kell kényszeríteni” gyermekét. Ahol ez elmarad, ott egyre kevesebb az esély a sikeres vizsga letételére.

Célom az volt, hogy a XV. kerületben a magántanulóvá válást mint jelenséget vizsgáljam. Ehhez a Polgármesteri Hivatal Művelődési-, Oktatási és Sport Osztályának adatait, valamint a magántanulóvá vált tanulók osztályfőnökeitől kapott információkat használtam fel.

A Polgármesteri Hivatal MOS Osztályán a következő adatok birtokába jutottam:

  • általános iskolások létszáma az adott évben iskolánként,
  • az iskolába járás alól felmentett tanulók száma iskolánként,
  • különböző okokból felmentett tanulók száma iskolánként.

(...)

Az éves statisztikában – melyet az iskolák küldenek a MOS Osztálynak – a következő okok szerepelnek a felmentés indokaiként:

  • egészségi ok (betegség),
  • testi, érzékszervi fogyatékosság,
  • értelmi fogyatékosság,
  • a szülők tartós külföldi szolgálata,
  • a tanuló (egyéb) rendkívüli körülményei.

A statisztikákban külön meg kell jelölni, hogy az összes felmentett közül hányan töltötték be a 15. életévüket.

Az egészségi ok, a testi, érzékszervi és értelmi fogyatékosság, valamint a tartós külföldi szolgálat miatt felmentett tanulók esetében nyilvánvaló a magántanulóvá válás oka. Ez nem mondható el az egyéb rendkívüli körülmény miatt felmentett tanulókról. Az ő esetükben a statisztikából semmi nem derül ki az okokról. Számuk az összes magántanulót tekintve nem csekély. Az 1995/1996-os tanévtől kezdve az 1998/1999-es tanévig bezárólag a magántanulók több mint felét alkotják. Ha a törvényalkotó eredeti elképzeléseit nézzük, itt kimagasló tehetségű gyerekeket kellene találnunk, akik sport, művészeti stb. elfoglaltságuk miatt nem tudnak nap nap után iskolába járni.

Feltételezésem azonban az volt, hogy ez a „kategória” olyan diákokat takar, akiknek az iskolába járás alól való felmentése mögött a tanulóval együtt járó problémáktól való megszabadulás igénye áll.

(...)

Az 1998/1999. és 1999/2000. tanévben magántanulóként tanulók osztályfőnökeivel töltettem ki a kérdőívet, és leszűkítettem a kört a tanuló „(egyéb) rendkívüli körülményei miatt” az iskolába járás alól felmentett tanulókra. Pontos számukat az iskolákkal való kapcsolatfelvétel után tudtam meg, mivel a statisztikában szereplő adatokból nem derül ki, hogy mennyi az átfedés a két év között. Az 1998/1999-es tanévben harminchét, az 1999/2000-es tanévben húsz tanulót jelöltek meg.

Azért erre a csoportra fókuszálok, mert itt nem derül ki egyértelműen a kérelem oka. Feltehető, hogy ebben a kategóriában találhatóak azok a gyerekek, akik nem fértek bele az iskola elvárásrendszerébe. Szintén itt bújhatnak meg azok a gyerekek is, akik ugyan még tankötelesek, de családjuknak más szerepben van rájuk szüksége. Előfordul, hogy kenyérkereső vagy családanya szerepbe kerülnek, és ezzel nehezen összeegyeztethető a mindennapi iskolába járás.

Negyvenhárom kérdőívet kaptam vissza. Ebből öt olyan volt, melyet nem tudtam felhasználni, mivel négy olyan gyerekről szólt, akik külföldi tartózkodás miatt, egy gyerek pedig betegség miatt lett magántanuló. A beszámolóm tehát összesen harmincnyolc kérdőív alapján nyert információn alapul.

A vizsgált célcsoport nembeli megoszlása: huszonhárom lány, tizenöt fiú. Az osztályfőnököktől két szempontú jellemzést kértem, egyrészt a gyermekről, másrészt annak az osztályban, a közösségben elfoglalt helyéről. A legtöbb esetben nem egy jellemzővel írták le a gyereket, ezért a gyerek viselkedéséről kapott információkat, jellemzőket öt csoportra osztottam:

  • a gyerekről szóló jellemzések: pozitív, negatív jellemzők;
  • a gyerek osztálytársaira irányuló viselkedési jellemzők: pozitív, negatív;
  • egyéb, nem besorolható jellemzők.

A pozitív és a negatív jellemzőkkel egy-egy csoportot alkottam. Így a következő jellemzőkhöz és gyakoriságokhoz jutottam:

  • Barátságos, kedves, csendes, elfogadható, normális, vidám, lelkes, segítőkész, kiegyensúlyozott, fegyelmezett, tisztelettudó, udvarias a tanulókkal és a tanítókkal, könnyen barátkozó. Ezek a jellemzők huszonhét esetben fordultak elő.
  • Agresszív, indulatos, nagyhangú, pimasz, kétszínű, rosszindulatú, hanyag, lusta, csavargó, nem járt iskolába, infantilis, magatartási problémás, az osztályközösséget veszélyeztette, zavarta az órát, nehezen alkalmazkodott a közösséghez, konfliktusba került társaival, deviáns magatartásával rossz példát mutatott, lázította társait, beilleszkedési zavarai voltak, antiszociális. Ezek a jellemzők harminchat esetben fordultak elő.
  • Négy olyan jellemzőt találtam, amelyet egyik kategóriába sem tartottam besorolhatónak: visszahúzódó, passzív, élénk, nemi identitási zavarokkal küzd. A gyerekek viselkedésére adott jellemzéseknek kétötöde tekinthető egyértelműen pozitívnak, és kicsit több mint fele pedig negatívnak.

A kérdés másik része a gyerek osztályban elfoglalt helyzetére, valamint az osztálytársaihoz való viszonyára kérdezett rá.
Az előbb ismertetett eljárással a következő három jellemzési kategóriát tudtam felállítani:

  • Barátai voltak az osztályban, osztályközösség által elfogadott, alkalmazkodó, beilleszkedett az osztályba. Ezekkel a jellemzőkkel tizenhat alkalommal találkoztam.
  • Közösségben a fizikai fölényével érvényesült, féltek tőle, sokat verekedett, gorombáskodott, nem szerették, nem közösségbe való, peremen helyezkedett el, nem fogadták be, klikket szervezett maga köré, kiközösítették. Huszonnyolc esetben szerepeltek ezek a jellemzők.
  • Egy esetben nem tudtak a kérdésre válaszolni, három esetben pedig a gyerek nem járt iskolába, ezért a közösségben elfoglalt helyét nem jellemezhették.

A gyerek helyzetéről az osztályban, valamint osztálytársaihoz való viszonyáról a jellemzések egyharmada nyilatkozik pozitívan, háromötöde pedig negatívan.

Az előfordulási gyakoriság után megnéztem, hogy hány olyan eset van, ahol a gyerekek jellemzésére csak negatív tulajdonságokat írtak. A viselkedés leírásánál ez tizenhat esetben fordult elő, az osztályközösségben elfoglalt helyzetnél pedig tizenöt alkalommal. A magántanulóvá válás okát firtató kérdés esetében is válaszcsoportokat alakítottam ki. Ennél a kérdésnél is előfordult, hogy több okot jelöltek meg a válaszadók, de a kérdés fontossága miatt itt hat ok típust különböztettem meg.

  • Hiányzással kapcsolatos okok: sok hiányzás, nagyon sok hiányzás – a kisebb testvéreit ő gondozta, állandó igazolatlan hiányzás. Ez tíz válaszban szerepelt okként.
  • Magatartással kapcsolatos okok: lopásai miatt kiközösítették, beilleszkedési zavarok, fegyelmezetlen magatartás, csavargott, társaival történő kapcsolatteremtő képtelenség, édesanya tehetetlensége a gyerek akaratával szemben. Kilenc alakalommal találkoztam ezek okként való megjelölésével.
  • Tanulással kapcsolatos okok: iskolai feladataival nem törődött, bukás miatt, tanulás hiánya, órákon való viselkedése miatt, gyenge tanulmányi eredmény (alacsony IQ). A leírtakat kilenc esetben jelölték meg okként.
  • Családi okok: férjhez ment, leányrablástól való félelem, családi ok, házasságszerű kapcsolat, terhesség. Hét ilyen jellegű válasz született.
  • Kimagasló teljesítmény, mint ok: kimagasló sakktehetség (2), Rajkó zenekarba való felvétel (1).
  • Hét olyan választ találtam, amely egyik kategóriába sem illett bele: otthoni körülmények és az iskolához való viszony, betegség miatt, a szülő kérte, fizikailag kinőtt az osztályközösségből, a szülőnek így nem kell a mindennapos iskolába járást megoldani, az iskola és a lakóhely távolsága, a gyermek nemi identitászavara.

Ha az adott válaszokat jól megnézzük – a családi okokat és a kimagasló teljesítménnyel kapcsolatos okokat kivéve –, elég meglepő kép tárul elénk. Azt kell, hogy mondjam, a felsorolt okok egyikére sem a magántanulóság a megoldás.

Úgy érzem, ez csak a problémák elhárítására alkalmas.

A kérdőívek kiosztásakor, több beszélgetőpartnerem úgy nyilatkozott, hogy „ez az egész kérdéskör tulajdonképpen roma probléma”. Ezért érdeklődéssel vártam a választ arra a kérdésre, hogy „Megítélése szerint tartozott-e a család valamelyik kisebbséghez?”. Pontosan fele-fele arányban ítélték romának és nem kisebbséghez tartozónak a gyereket (19-19). A tizenkilenc romának ítélt gyerek közül tizenhárom volt lány. Ez a szám jelezheti, hogy a lányok új szerepbe kerültek (feleség, családanya), mellyel nem összeegyeztethető az iskolába járás. A házasságszerű kapcsolat, házasság és a terhesség esetében ez egyértelmű, viszont azoknál a lányoknál, akiknél a szülők a leányrablástól való félelem miatt (3) vagy, mert féltették lányuk tisztességét, kérték a felmentést ez nem állítható biztosan.

(...)

Az iskolába járás alól felmentett gyerekek közül tizenheten jól vették a későbbi akadályokat. Az viszont már kevésbé néz ki jól, hogy huszonegyen megbuktak. Ez azt jelzi, hogy ők nem tudnak élni a „tanulási szabadságukkal”. Ez pedig igen szomorú, hiszen a magántanulóságnak a gyerek érdekét kell szolgálnia.

Az iskolák lehetőségeikhez mérten biztosítanak konzultációs órákat a magántanuló gyerekeknek. A kérdőívek felvételekor megkérdeztem az iskolákban, hogy milyen lehetőségek állnak a gyerekek rendelkezésére. A következő megoldási módokkal találkoztam:

  • a szülőkkel és a tanárokkal a magántanulósági kérelem benyújtásakor megállapodnak a konzultációs órák gyakoriságáról és időpontjáról,
  • az iskolai korrepetálásra jöhetnek be a magántanuló gyerekek,
  • a tantárgyat oktató tanárral egyeztet a magántanuló,
  • a nem egészségi ok miatt magántanulóvá vált gyerekek számára nincs konzultációs lehetőség.

(...)

Mivel az okok között a hiányzás az első helyen szerepelt, nézzük, hogy mennyire voltak rendszeresek a gyerek hiányzásai a magántanulóvá válás előtti évben.

A kérdésre adott válaszok azt mutatják, hogy a gyerekek négyötödénél rendszeresnek ítélték meg a hiányzásokat, és ebben igen magas az igazolatlan hiányzások száma (15 eset). Ez azért jelentős, mert az iskolának kötelessége a szabálysértési hatóságnak jelezni, ha egy gyerek a megengedettnél többet hiányzik igazolatlanul. A feljelentésnek következménye lehet, hogy a szülőre bírságot rónak ki. Viszont ha a gyerek magántanuló ez az esetleges következmény nem áll fenn (mivel a gyerek a tankötelezettségét teljesíti). Ezzel a szülők mintegy érdekeltté válnak” a magántanulóság kérelmezésére egy sokat hiányzó gyerek esetében. Az iskolának, mint a jelzőrendszer tagjának a gyermekjóléti szolgálatnak is jelezni kell, ha egy gyerek sokat hiányzik3. Ahhoz képest, hogy a hiányzás milyen központi szerepet játszik az okok között, arra a kérdésre, hogy „Információja szerint van-e kapcsolata a gyereknek, illetve a családnak a gyermekjóléti szolgálattal?”, a következő megoszlásban születtek válaszok:

Megkérdeztem az osztályfőnököket, hogy rendelkeznek-e információkkal a család szociális helyzetéről. Nem tudtak információval szolgálni öt esetben. Tizennyolc család esetében jelezték, hogy egyszülős családról van szó. Tíz-tíz családot jellemeztek úgy, hogy rendszertelen jövedelemmel rendelkeznek, vagy anyagi nehézségeik vannak, illetve, hogy átlagos vagy az átlagnál jobb jövedelmi helyzetben vannak. Hét esetben jelezték, hogy beteg vagy alkoholista van a családban.

Érdekelt az is, hogy látnak-e összefüggést a szociális helyzet és a magántanulóvá válás között. Tizenöten látnak összefüggést, tizennyolcan nem, öten nem válaszoltak. A tizenöt igennel válaszoló között találhatóak meg kilencen azok közül, akik úgy jellemezték a családot, hogy anyagi nehézségeik vannak. A nemmel válaszolók közül négyen a szocio-kulturális különbségeket tartják mérvadónak.

A kérdőívekre adott válaszokat és az ezekből levonható következtetéseket óvatosan kell kezelni, mivel bár a XV. kerület összes magántanulóját vizsgálatom tárgyává tettem, a minta elemszáma alacsony, akár a budapesti, akár az országos iskolába járás alól felmentett tanulók számához képest. Mégis, úgy gondolom, hogy feltételezésem beigazolódni látszik. A gyerekek jellemzéséből kitűnik, hogy a legtöbbjükkel olyan probléma volt, amely kezelését az iskola nem vállalta fel.

Tudom, hogy sem a tanítók, sem a tanárok, sem pedig az iskolák nincsenek könnyű helyzetben manapság. Társadalmi megbecsülésük, anyagi elismerésük messze elmarad a megérdemelttől. Egy gyorsan változó világban kell maradandó értékeket közvetíteniük. Mindemellett, úgy gondolom, sem ők, sem mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy gyerekeket kivezessenek egy nagyon fontos szocializációs közegből, így szabadulva meg a nevelésükkel járó nehézségektől. Annak a gyereknek, aki „nehezen illeszkedik be, nem tanul, infantilis, antiszociális” stb., nem jelenthet megoldást az, hogy a magántanulósággal áldásunkat adjuk erre a viselkedésre. Sőt, szinte „megjutalmazzuk”, hiszen ezek után már nem kell alkalmazkodnia senkihez és semmihez. Így soha nem tanulja meg azokat a szabályokat, normákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a társadalom aktív tagjává váljon. Nem tartom üdvös megoldásnak azt sem, hogy a szülők és az iskola egymást hibáztatva, egymásra mutogatva hadakoznak. És ennek a háborúnak egy vesztese van, a gyerek. Vannak családok, melyek nem a többség által elfogadott módon nevelik a gyermekeiket, de ez nem lehet ok arra, hogy ne tegyünk meg mindent ezekért a gyerekekért.

Ha az iskola nem vállalja fel őket, akkor ki tegye? Az eszközök és a módszerek hiányába nem lehet beletörődni. Meg kell találni a módját, hogy ezek a gyerekek is lehetőséget kapjanak egy jobb jövőhöz.

(Forrás: www.szochalo.hu; a tanulmány eredeti címe: Magántanulók Budapesten a XV. kerületben.)

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.20.
Jó reggelt: az MNB beleszállt a kormány oktatáspolitikájába
Különösen érdekes, hogy az MNB szerint rövid távon nem apellálhatunk a demográfiai robbanásra (már csak azért sem, hiszen a mostanában születő gyerekek meglehetősen sokára válhatnak munkaer...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.20.
A NAT-ot újra kell fogalmazni Pedagógiai nézetek vegyítése pszichológiai elvárások leírásával kérdésessé teszi a hitelességet
A „tanulókra” vonatkozó részek erősítik azt a benyomást, hogy részvételüket a pedagógiai folyamatban avítt pedagógiai szerepfelfogás alapján határozzák meg: „A tanuló megtanulja...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.20.
A lehető legrosszabb időpontban szűnik meg a legnépszerűbb nyelvvizsga
A TIT weboldala miután megemlíti a tényt, hogy megszűnik a TELC, rögtön azzal igyekszik árnyalni a képet, hogy egy másik, „hazai fejlesztésű, államilag akkreditált számítógépes vizsg...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.20.
Felpörgött a CEU Bécsbe költöztetése, Soros már az oktatási miniszterrel tárgyal
Vasárnap Sebastian Kurz osztrák kancellárral találkozott Soros György, hétfőn pedig már az oktatási miniszterrel egyeztetett a CEU bécsi költözéséről - számolt be az RTL Klub Híradója...
(Forrás: Népszava)
--
2018.11.20.
Új tantárgyat kezdeményeznek
Az Emberi Méltóság Központ és a CitizenGo szervezet kezdeményezi, hogy jelenjen meg a családi életre nevelés az új Nemzeti alaptantervben. Az erről szóló petíciót Kásler Miklós, az emberi...
(Forrás: Infostart)
--
2018.11.20.
Új Nemzeti Alaptanterv: az MTA és a PDSZ is halasztást kér
A NAT korszerű, gyermekközpontú, a XI. század várható kihívásaira felkészítő folyamatokról szól, de olyan ideális iskolai körülményeket feltételez, amelyek még messze nem biztosítottak...
(Forrás: Infostart)
--
2018.11.20.
A magyar nyolcadikosok szerint a szüleik igen, a tanáraik kevésbé adnak a véleményükre
Leginkább a családjuk kíváncsi a véleményükre és világ dolgairól is elsősorban a szüleiktől informálódnak a nyolcadikos (13-15 éves) gyerekek - áll az UNICEF Magyarország az ELTE TÁ...
(Forrás: index)
--
2018.11.20.
Megvannak az év leginkább szülőbarát pedagógusai
Az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete 2013-ban alapította és adta át először a Varga Gábor-díjat, hogy emléket állítson az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimná...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.20.
Schmidt Mária megmondta, milyen történelemoktatást szeretne a NER-ben
Schmidt kijelentette, szerinte a történelemoktatás célja:öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzet...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek