OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. november 21.

Földes Petra

Egy nemlétező műfaj: a pedagógiai tanácsadás

Valószínűleg maga a kifejezés is magyarázatra szorul; s miért is lenne másképp, hogyha egyszer nemlétező műfajról beszélünk, annak ellenére, hogy Bagdy Emőke és Telkes József már 1988-ban megjelent, „Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában” című könyvében felhívja a figyelmet a pedagógusok mentális támogatásának szükségességére, és önálló fejezetet szentelnek a pedagógiai konzultációnak.

A képlet roppant egyszerűnek látszik: a tanácsadó (segítő) értő figyelmet kínál, s a problémafeltárás és problémamegoldás felé vezető úton támogatja a hozzá forduló pedagógust; ezzel oldva feszültségét, erősítve kompetenciáját. Ám a pedagógiai konzultáció nem varázslás: azzal, hogy a segítő rámutat a konfliktus mélyén húzódó problémára, éppen hogy visszaadja a felelősséget. A problémát ugyanis az érintetteknek kell megoldaniuk...

Olyan szolgáltatásról van tehát szó, amely egy érettebb, emberibb pedagógiai munka támogatásának reményében további felelősséget ruház a pedagógusokra. „Segítek, hogy jobb lehess” – hirdethetné a pedagógiai konzulens (ha lenne ilyen) védett szerepének biztonságából; ám – érthető módon – korántsem biztos, hogy ezzel az ajánlattal osztatlan sikert aratna a napi konfliktusokkal küzdő pedagógusok körében. Többek között ezért is nehéz a pedagógiai tanácsadás adekvát helyét az iskola világában megtalálni. S nehéz azért is, mert az iskola mai struktúrája egyáltalán nem támogatja a pedagógiai párbeszédet. Ott, ahol a szakmai munka alapegysége a szaktárgyi munkaközösség, egészen biztos, hogy az egy csoportba tartozó tanárok véletlenül sem tanítják ugyanazt a gyereket. Ott, ahol a tanáriban két hosszú sorban vannak elrendezve az asztalok (vajon ki írta elő, hogy egy tanári szobát csak így szabad berendezni?!), spontán beszélgetés jóformán nem alakulhat ki. S ott, ahol nem tudják, hogy beszélgetni „lehet”, vajon hogyan ágyazódhatna be a mindennapi létezésbe a pedagógiai konzultáció? A problémák száműzése egy „titkos szobába” pontosan azt a csodavárást erősítené, amivel a pedagógiai tanácsadás nem tud és nem is akar mit kezdeni...

Adott tehát egy megközelítés, egy módszer, egy lehetőség, amely egyelőre nem találja a helyét az iskolában. Hogy nyitottság és igény lenne rá, annak ékes bizonyítéka az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének tanácsadása. A tanácsadó rovat két éve működik, jobb híján (vagy éppen nagyon is szerencsés módon?) internetes on-line formában.

A tanácsadó rovatról

Lehet, hogy valóban szerencsés a tanácsadás internetes működtetése. Technikai előnye, hogy gyors és mind többek számára hozzáférhető, tartalmilag pedig a spontaneitás és anonimitás biztosításával segíti a kérdések őszinte megfogalmazását, a problémák vállalását. Egyetlen gond vele, hogy nem ad módot az esetek hosszabb követésére (illetve a tanácsot kérők nem élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen nekik kellene újra jelentkezniük); ők azonban mintegy eltűnnek az egyszeri kérdésre kapott egyszeri válasszal, éppen a tanácsadót hagyva ezzel bizonytalan helyzetben.

Pontosan azért, mert a követésre nincsen mód, nagyon fontos, hogy az internetes tanácsadás még a személyes konzultációhoz képest is kevésbé direkt, sokkal inkább a nézőpontok felvillantásával, semmint konkrét javaslatok megfogalmazásával operál, a kérdezőre bízva nemcsak a cselekvést magát, de a mérlegelés és a döntés felelősségét is. A nyilvánosságot vállaló kérdező problémája a válasszal együtt olvasható a rovatban, így azok, akik tanácsot kérnek, pontosan tudják, mire számíthatnak.

Nagyon biztató és a tanácsadó számára inspiráló az a tapasztalat, hogy egy-egy sok szempontú, ám konkrét megoldást nem sugalmazó válasz után a rovatban megszaporodnak az intim és összetett kérdések, bizonyítván, hogy a kérdezőket nem a csodavárás, hanem az együttgondolkodás szándéka motiválja.

Kérdések, problémák, nézőpontok

A tanácsadó rovathoz eljutott problémák cseppként a tengerben mutatják a pedagógusokat foglalkoztató problémákat, és nem csak tartalmukban, de a megközelítés módjában is. A levelekben megjelenik a pedagógus mint szakember (önképzéssel, továbbképzéssel, szakmai anyagokkal kapcsolatos konkrét kérdések); mint munkavállaló (juttatásokra vonatkozó kérdések, konfliktusok az igazgatóval); mint nevelő (konfliktusok, problémák, elgondolkodtató helyzetek gyerekekkel); mint érzékeny magánember (a környezetben adódó iskolai és nem iskolai problémák, magánélet, gyermeknevelés).

Már ebből a sok szerepből is látszik, hogy pedagógusnak lenni (iskolában és iskolán kívül) nem egyszerű; különösen nem, ha a fent említett szerepek keverednek (hol van a diákokkal való kapcsolatban a magánélet és a sajátosan iskolai tanár-diák viszony határa; hogyan képviselhető az igazgató ellenében egy kifejezetten szakmai álláspont, amikor ő a munkaadó; hogyan rendezhető a szakmai elhivatottság és a megélhetési nehézségek konfliktusa stb.).

A megközelítés módjában sajnos általános (és nem csak a tanácsadó rovatban), hogy az emberek akkor kérnek tanácsot, amikor problémájuk már eljutott a kiélezett konfliktushelyzetig. Ilyenkor nagyon nehéz a tanácsadás, hiszen a „Ki a hibás?” és a „Kinek van igaza?” kérdések szinte kizárják a tudatból a konfliktus tényleges feloldását garantáló „Hogyan tovább?” kérdését.

Kinek van igaza?

Az ilyen típusú probléma megfogalmazása jogi köntösben jelentkezik, ami a jogtudatos magatartás örömteli megerősödésére (legalább is ennek szándékára) utal, ám a jognak valamiféle mágikus erőt tulajdonítva azt feltételezi, hogy a kérdés jogszabályi megválaszolásával a konfliktus automatikusan rendeződni fog. Sajnos azonban abban a fázisban, amikor a kérdezők a problémájukkal jelentkeznek, olyan kiélezett a helyzet, hogy már nem elég a megfelelő paragrafusra rámutatni (nem beszélve arról, hogy az iskola bonyolult világát szabályozó közoktatási törvény, végrehajtási rendeletével együtt, maga is meglehetősen bonyolult törvényi rendszert képez, és a megfejtés általában nem egy paragrafusban, gyakran még csak nem is egy fejezetben található; nem beszélve arról, hogy a szemben álló felek egyike vélhetőleg jobban ismeri ezeket az összefüggéseket...).

Így nem kizárható annak a veszélye, hogy a konfliktushelyzetben kezdett jogértelmezési procedúra – bár a jogállami működés szempontjából dicséretes – csak tovább élezi az amúgy is meglévő feszültségeket. Mindebből következik, hogy egy iskolában törvényes módon, normálisan működni sokkal egyszerűbb, mint az – akár törvénytelen működésből keletkezett – konfliktusokat kizárólag a törvényi paragrafusokra támaszkodva megoldani; a normális működésben ugyanis megvan a törvényes keretek megtartásához szükséges idő és nyugalom, míg a konfliktushelyzet pontosan ezt a kettőt szünteti meg... Vagyis a törvényt nem a konfliktusok megoldására, hanem megelőzésére – azaz a működés kereteinek biztosítására – kellene használni, minthogy arra való...

A pedagógiai tanácsadás szempontjából ez azt jelenti, hogy sokkal szerencsésebb akkor rámutatni a jogszerű működés sérülésére, amikor még nincs konfliktushelyzet. Ehhez azonban a tanácsot kérők részéről kifinomult jogérzékenységre van szükség; azaz észre kell venni, ha egy helyzet, egy megoldás jogi értelemben „gyanús”. Szerencsére akadtak a rovatban ilyen levelek is. Ám a válasz, a tanács még ilyenkor sem lehet egyszerűen a megfelelő paragrafus citálása. Mert az sem véletlen, hogy vajon mi hajtotta a „vétkest” a törvénytelen működés irányába, hogyan lehetne megszüntetni az okot, hogy ez a késztetés a továbbiakban véletlenül se merülhessen fel.

Ki a hibás?

A megközelítés másik jellemző módja az eszmei igazságszolgáltatás kérése. Akár érzéketlenségnek is tűnhet, amikor a plasztikusan megjelenített sérelem, ordító méltánytalanság láttán a tanácsadó egy kicsit hátralépve elemezni kezd, megvonva ezzel a teljes és feltétlen mentális támogatást a hozzá fordulótól. Valami más történik ilyenkor: a kiszolgáltatottságban való megértés és elfogadás (sőt megerősítés) helyett a felelősség felmutatása, a kritika éppen hogy megnyitja a cselekvés terét; ha az áldozat is hibázott, ha ő is felelős a történtekért, akkor nem kiszolgáltatott, hiszen ő maga cselekedhet jobban, ezzel előmozdítva a konfliktus rendeződését. Mert a hosszan elnyúló, hónapokig (évekig) fennálló konfliktushelyzeteket a szereplők együtt hozzák létre; bármennyire is „pikkelős” a tanár, nem véletlen, hogy éppen melyik gyerekre pikkel évek óta; s akármilyen váratlan a 18 éves lány otthonról való elköltözése, ezt a történetet az egész család, éspedig 18 év alatt készítette elő...

Hosszan elnyúló konfliktusban csak az segít, ha megértjük, hogy a konfliktushelyzeteket együtt teremtjük és együtt tartjuk fenn, ezért a rendeződés érdekében mindenkinek meg kell keresnie a maga felelősségét. S bár zaklatottan, kiszolgáltatva, tehetetlen áldozatként talán nem kellemes, ha ilyesféle feladattal ruházzák fel az embert, mégis ez vezet a konfliktusból való tanuláshoz, önismerethez, s ezen keresztül egy harmonikusabb élet lehetőségéhez.

Kísérletek pedagógiai tanácsadásra

Nyilvánvaló, hogy egy interneten olvasott levél nem lehet alkalmas ilyesféle érési folyamatok katalizálására, s fenntartásukra még kevésbé. Ezért lenne fontos, hogy a bevezetőben említett nehézségek ellenére a pedagógiai tanácsadás attitűdje jelen legyen az iskolákban. Példákat ismerünk iskolapszichológus, illetve szociális munkás alkalmazásán kívül regionális iskolapszichológusi hálózat működtetésére, pedagógus esetmegbeszélő csoportok szervezésére, a gyermekjóléti szolgálat családgondozóinak pedagógusokat támogató jelenlétére az iskolákban. S nem utolsósorban akár önsegítő pedagógiai tanácsadásnak is nevezhetőek az alternatív (és nemcsak alternatív) iskolák pedagógus műhelyei, ahol téma lehet mindaz, amiről a fentiekben beszéltem. Akikhez pedig mindez a szolgáltatás nem jut el, azoknak marad az internet, mert az is jobb, mint a semmi...

(Forrás: Iskolakultúra, 2005. április)

--

Linkek

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.01.18.
Kásler Miklós: az óvoda az oktatás egyik legfontosabb eleme
Az esemény sajtóanyagában azt írták, hogy a magyar óvodák alapfeladata az egészséges életmódra nevelés, az érzelmi, erkölcsi, anyanyelvi, értelmi fejlesztés. A 2018. szeptember 1-jétő...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2019.01.18.
Véleménye van, de állásfoglalása nincs Nagy Blanka és a propagandasajtó ügyéről Péterfalvi Attilának
Bár a tanulmányi eredmény vitathatatlanul személyes adat, az elnök szerint a közügyek szabad vitatásába beletartozik a közszereplő megítélése. Annak a megítélése viszont, hogy ezek a...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.01.18.
„Nem hiszek a tantervekben, nem ezek vezérlik az iskolákat” -Interjú Csovcsics Erikával
Bár a legtöbben érzik, hogy nem jó a magyar iskola, mégsem borul fel a rendszer, mert mindenki teszi a dolgát. És mivel ez nem egy atomreaktor, nem tud akkora katasztrófa lenni – mondja a hvg...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.18.
Miniszteri biztossá nevezték ki a Klik vezérét
A nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztosnak nevezték ki Hajnal Gabriellát, az állami iskolafenntartó vezetőjét – derül ki a csütörtöki Magyar Közlönyből. Minderr...
(Forrás: Népszava)
--
2019.01.18.
Zsebből vennének tankönyvet a szülők, ha nem elég jó az állami
em csak a tanárok, a szülők is elégedetlenek az állami tankönyvek minőségével – hangzott el az RTL Híradóban. A Szülői Hang nevű szülői fórum legfrissebb felmérése arra jutott: tov...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.18.
Évtizedes csúcson a korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon
Az Európa 2020 stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy a jövő évre 10 százalék alá nyomja azoknak a gyerekeknek az arányát, akik korán kiesnek az iskolarendszerből. (Az EU definíci...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.16.
Így védekezik egy tanár a földrajzkönyvbe rakott kormánypropaganda ellen
Kérdésünkre a tanár elmondta, hogy az ábrát ezek ellenére is használja, igaz, nem pont arra, amire a kormányzat szánta. Az órán megbeszélik, melyik állítással értenek egyet a diákok....
(Forrás: index)
--
2019.01.16.
Nagy Blanka jogi lépéseket tesz a kormánypárti média ellen, miután azt írták, több tárgyból bukásra áll és sokat hiányzik
Jogi lépéseket tesz Nagy Blanka, a több kormányellenes tüntetésen felszólaló kiskunfélegyházi gimnazista, miután a Ripost nyomán több kormánypárti lap is azt írta róla, hogy három tá...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.01.16.
Idén is megrendezik a felvételizők hétvégéjét
Idén is megrendezi a Diákhitel Központ a felvételizők hétvégéjét. Január 19-én és 20-án az érdeklődő diákok, szülők és tanárok a www.felvetelizz.hu oldalon a felvételi eljárás...
(Forrás: Magyar Hírlap)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek