OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. december 5.
Címkék:
 

Ligeti György

A kritikátlan zsörtölődés lángjai – a franciaországi zavargások margójára

Párizs lángjai címmel jelent meg Váncsa István írása az ÉS 2005. november 11-i számának címoldalán. Ha jól értem a szerzőt, a franciaországi zavargások nyomán valami olyasmi mellett próbál érvelni, hogy meg kellene már végre regulázni az autókat gyújtogató, túlnyomórészt fiatalokból álló csőcseléket, nem pedig azon vacakolni, hogy nevezhetők-e bevándorlóknak, feketéknek vagy araboknak.

Mi történik Párizsban?

Nem tudjuk. Semmiben nem lehetünk biztosak. Minden végtelenül bonyolult, bármely társadalmi jelenségnek ezer és ezer oka van, s hasonló jelenségek mögött homlokegyenest más indítékokat találhatunk. Azután a különböző jelenségeket és a mögöttük álló motívumokat csoportosíthatjuk, őket ilyen vagy olyan rendezőelvek alapján csokorba szedhetjük. Erre tesz kísérletet például a szociológia, mely más világ-megismerési módszerek közül azzal tűnik ki, hogy megismerésének tárgyát megkísérli objektív módon, a vizsgálódó ember előítéleteitől lehetőleg mentesen, jól körülírható fogalmi rendszerrel vizsgálni.

Ha a szociológus vagy társadalomkutató szemével tekintünk a párizsi és még néhány nyugat-európai városban lezajló eseményekre – például autók felgyújtására –, akkor mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy honnan szerezzük információinkat. Jelen esetben tudásunk legnagyobb része a médiából (nyomtatott sajtó, internet, rádió és televízió) származik, tehát ilyen módon tekintettel kell lennünk arra, hogy egy tőlünk ezerötszáz kilométerre, heteken át zajló eseménysorozatnak – mely szűken számítva is több tízezer ember érintettségét jelenti (közvetve pedig tízmilliókét) – elsősorban a látványos, a hírértékkel rendelkező mozzanatai jutnak el hozzánk.

Mégis, mi történik odakint? A nyugat-európai országok a korábbi évszázadok során számtalan gyarmatterülettel rendelkeztek, ahol – európai mércével mérve – sokkal rosszabb körülmények között, fejletlenebb társadalmi, gazdasági és technikai szinten éltek – és élnek ma is – emberek. A gyarmatbirodalmak a második világháború idején és az azt követő évtizedekben gyakorlatilag teljes egészében megszűntek, a szoros kapcsolat a hajdani gyarmati területek és az „anyaországok” között azonban megmaradt. Az ott élő emberek egy jobb élet és az esélyek egyenlősége reményében Nyugat-Európa különböző országaiba – elsősorban Franciaországba, Hollandiába és Nagy-Britanniába – költözött. Emellett nagyszámú török és a volt Jugoszlávia területéről származó bevándorló jutott munkához Németországban.

Ennek eredményeként napjainkban több millió észak-afrikai él Franciaországban, és több millió török származású ember Németországban. Több százezres szurinámi közösség él a holland nagyvárosokban és azok környékén. E milliós népesség jelentős része olyan fiatal ember, akinek a szülei vagy inkább a nagyszülei hajdan a társadalom számára nélkülözhetetlen, de igen alacsony presztízsű munkákat vállalták el. Számukra az áruház-takarítás, a taxisofőrködés is nagyságrendekkel jobb életlehetőségeket biztosított, mint a hazai viszonyok tették volna. A gyerekeik, unokáik már francia, holland és német állampolgárrá váltak, azonban esélyeik a társadalmi ranglétrán való feljebbjutásra megközelítőleg sem voltak azonosak a többségi társadalomhoz tartozókéval.

Azokon a lakóhelyeken, ahol ezek az emberek élnek, korántsem található azonos színvonalú oktatás, szolgáltatás és kulturális lehetőség, mint francia, német és holland származású középosztálybeli társaik lakókörnyezetében. (Pontosabban, ahol élni kényszerülnek, mert a lakásvásárlás és a lakóhelyválasztás mögött is a legkülönbözőbb társadalmi jelenségek, okok húzódnak meg.) A bevándorlók vagy azok többedik generációs leszármazottai rendszerint kedvezőtlenebb életlehetőségeket nyújtó, külvárosi lakótelepekre kényszerülnek. Integrációjukat (tehát saját kultúrájuk megőrzése melletti társadalmi beilleszkedésüket) nagyban gátolja az, hogy a legtöbben közülük a többségi társadalomtól elkülönülten élnek e helyeken, ahol nincsen arra mód, hogy a francia és az észak-afrikai, illetve a török és a német gyerekek együtt tanulhassanak, empatikussá válva ezáltal egymás iránt.

A tanulás helye, szerepe is megváltozott az elmúlt években: a nagyarányú munkanélküliség, az esélyek egyenlőtlensége mind többek számára azt sugallja, hogy még a tanulás sem lehet kiút jelenlegi helyzetükből. Ilyen módon sok fiatal tengeti hétköznapjait az élhetetlen lakótelepeken, perspektíva, jövőkép és persze iskolai végzettség nélkül.

Mi történik tehát Párizsban? Kirekesztett, színes bőrű emberek perspektívátlan gyerekei közül néhányan, ráérezve a „siker” és a „reflektorfény” ízére, gyújtogatni kezd, s ezzel hívja fel a problémákra vagy csak magára a figyelmet. Itt mutatok rá a szociológus és – a házunkban a negyediken lakó – Sklepcsák néni megközelítésének különbségére: míg ez utóbbi randalírozó fiatalok (azok egyébként) tömegét látja, azt kívánja, hogy azok bármi módon, de megfékezve legyenek (e megfékezés is szükséges egyébiránt), s tettük lehetőleg megtorolva, addig a társadalomkutató a jelenségek okain, az azok közötti összefüggéseken gondolkodik, s megkísérli megérteni a gyújtogatássorozatot magát, aktívan részt vállal a probléma gyökerének (kevéssé a felszínének) kezelésében.

Sklepcsák néni mondja

Váncsa István korábban idézett írásában semmi mást nem tesz, mint megismerve a médiából a kinti eseményeket, végtelenül leegyszerűsítő megállapításokat tesz arra vonatkozóan, hogy kik és miért részesei a lázongásoknak, s jóslatokat fogalmaz meg, hogy milyen lesz majd az élet Párizsban és környékén 2025-ben, ha megduplázódik a bevándorlók száma: „abba jobb bele se gondolnunk” – idéztem.

Ez az írás semmi másra nem alkalmas, mint az előítéletek gerjesztésére a színes bőrű emberekkel, vagy ahogy ő nevezte: fiatalokkal szemben. Nyoma sincsen az ezen újság hasábjain egyébként elvárható mélyebb elemzésnek, a történtek több oldalról való bemutatásának, ne adj isten társadalomtudományos megközelítésének vagy legalább az innen-onnan beszerezhető információk szelektálása iránti igénynek.

A cikk említ egy mozgássérült asszonyt, akit valaki egyik éjszaka leöntött benzinnel és meggyújtott. Nem tudjuk, hogy hol történt mindez, nem tudjuk, hogy köze van-e ennek az etnikai jelleget öltő zavargásokhoz, s azt sem tudjuk, egyáltalán megtörtént-e a dolog... Csak azt tudjuk, hogy Váncsa a házunkban a negyediken lakó Sklepcsák nénihez hasonlóan messzemenő következtetéseket tud megfogalmazni (egyébként pont annyi idő alatt, mint azt a szomszéd nyugdíjas asszony szokta tenni, amíg felérünk a lifttel): a zavargásban részt vevő fiatalok egy csőcselék, és nehogy már még nekünk, európai embereknek kelljen politikailag korrekt módon fogalmazni, amikor róluk beszélünk, s nem egybemosni a fekete és a bűnöző, a bevándorló és a gyújtogató kategóriáját.

Ezek után valamiféle furcsa, de mindenképpen erőszakolt empátiával azt állítja – egyet értve a New York Times egyik általa hivatkozott cikkével (pontos megjelölés nélkül nem tudni, melyikkel a sok ezer közül) –, hogy „ez az erőszakhullám továbberősíti az öt- vagy hatmillió franciaországi muszlimmal [értsd: a fiatalokkal] szemben táplált előítéleteket, és csakugyan: például ez az asszony, ha egyáltalán felépül, a multikulti szépségeire már sose lesz vevő, és az se kizárt, hogy a fiatalok felé mindig is enyhe gyanakvással, sőt előítélettel közelít”. Valóban nem kizárt, de azért pontosan nem tudjuk, mit gondol, mint ahogyan azt sem tudjuk, ki mindenki mi mindent csinált ott kint. És éppen ez a lényeg.

Nem tudni pontosan, mekkora a száma a Nyugat-Európában élő bevándorlóknak, s azok – már állampolgárságot szerzett – második és harmadik generációs leszármazottainak, s nyilvánvalóan társadalmi helyzetük is rendkívül sokféle. Ahány autófelgyújtás, ahány eldobott kő, annyi élettörténet, annyi indíték. Természetesen az autógyújtogatások mögött található olyan szociológiai, történelmi, szociálpszichológiai háttérok, mely az egyedi eseményeket az okok tekintetében egy (vagy néhány) csoportba tereli. Azonban a dolog semmiképpen sem intézhető el azzal, hogy a színes bőrű csőcselék, pardon, a „fiatalok” (Váncsa ezzel a szellemeskedéssel gerjeszt ellenérzést egy újabb társadalmi csoporttal szemben) minden ok nélkül, leginkább unalomból őrjöngenek az utcán.

Az autógyújtogatást, a kődobálást természetesen meg kell fékezni, ám e tüneti kezelést követően tárgyalni kell, kommunikálni, s nem utolsó sorban vitát indítani, majd cselekedni azon háttérokok felszámolásáért, melyek az eseményekhez vezettek. Csak gondolatébresztőként néhány: a jóléti állam visszahúzódása, az elégtelen szociális és munkaerő-piaci integrációs programok, a markáns előítéletek, az oktatás elégtelenségéből fakadó ismeret- és készséghiány a kisebbségi csoportok körében, a külvárosi lakótelepen tengődők munkanélkülisége és kilátástalansága gerjesztette jövőkép hiánya.

A franciaországi és más nyugati országokban zajló események nem csak önmaguk miatt elborzasztóak, hanem azért is, mert általuk megnyílni látszik a felszín, mely alatt úgy tűnik, izzó lávaként forrongnak az indulatok. Rá kell döbbennünk, hogy színes bőrű emberek, hajdani bevándorlók leszármazottai koránt sincsenek olyan jól Európában, mint azt itt mi Kelet-Európában titkon reméltük, s magunk elé mintaként állítottuk, amikor például a magyarországi romák diszkriminációjáról folytattunk diskurzust. Amerikában a New Orleans-i katasztrófa nyomán ugyan kiderült, hogy a nagyvárosokban máig jelentős az etnikai alapú szegregáció, ám a multikulturalizmusért, a különböző etnikai csoportok együttéléséért drukkoló ember még abban reménykedhetett, hogy ideát, Európában ez másként van.

Ez a remény szertefoszlani látszik, de abban még reménykedünk, hogy létezik az egyik legfontosabb – általában az európai kultúrához kötött – érték, a kritikai gondolkodás, az elemző, a különböző eseményeket több oldalról látni képes, netán az összes szereplő iránt empátiával viseltető látásmód. Na, ez hiányzott teljes egészében Váncsa István írásából, s ez esetben kivételesen az ÉS szerkesztőjéből, aki címlapra engedte ezt az ostoba, leegyszerűsítésektől hemzsegő, olcsó népszerűsködést kereső szöveget.

(Forrás: SzocHáló)

--

Linkek

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.01.16.
Így védekezik egy tanár a földrajzkönyvbe rakott kormánypropaganda ellen
Kérdésünkre a tanár elmondta, hogy az ábrát ezek ellenére is használja, igaz, nem pont arra, amire a kormányzat szánta. Az órán megbeszélik, melyik állítással értenek egyet a diákok....
(Forrás: index)
--
2019.01.16.
Nagy Blanka jogi lépéseket tesz a kormánypárti média ellen, miután azt írták, több tárgyból bukásra áll és sokat hiányzik
Jogi lépéseket tesz Nagy Blanka, a több kormányellenes tüntetésen felszólaló kiskunfélegyházi gimnazista, miután a Ripost nyomán több kormánypárti lap is azt írta róla, hogy három tá...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.01.16.
Idén is megrendezik a felvételizők hétvégéjét
Idén is megrendezi a Diákhitel Központ a felvételizők hétvégéjét. Január 19-én és 20-án az érdeklődő diákok, szülők és tanárok a www.felvetelizz.hu oldalon a felvételi eljárás...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2019.01.16.
A túlóra-szabályozás nem vonatkozik a tanárokra
Az Emberi Erőforrások Miniszté­riuma az üggyel kapcsolatban lapunknak elmondta, a tárca is a hét végén, a sajtóból értesült a PDSZ azon döntéséről, hogy sztrájkbizottságot állít fel...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2019.01.16.
Áttörés a sajátos nevelési igényű gyerekek fittségmérésében
Kétéves kutatási program után, amelyet csaknem ezerkétszáz sajátos nevelési igényű diákkal végeztek, a Magyar Diáksportszövetség kidolgozta az alternatív fittségmérési teszteket. Tó...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2019.01.16.
Nem lehet tűrni, hogy egy 18 éves lány ellen hadjáratot indítsanak, mert beszólt a kormánynak
Ez nem szól másról, mint mindannyiunk megfenyegetéséről, minden magyar ember megfenyegetéséről, kussolj, mert még az iskolai bizonyítványodat is meghamisítják, vagy bármit, a legszemélyesebb...
(Forrás: mérce)
--
2019.01.16.
A menő diákok játszanak a halmozottan sérült gyerekekkel
Együtt fogócskáznak, birkóznak, játszanak az ép gyerekek a halmozottan sérült társaikkal egy dunakeszi általános iskolában. A szülők által létrehozott Veni Vidi Vici Alapítvány csak...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.01.16.
„A gyermekvédelem fekete lyukként omlik magába és mi csendben nézzük ezt”
Dr. Gyurkó Szilvia 15 éve küzd azokért, akik a legjobban megérdemlik a segítséget, de a legkevésbé tudnak tenni érte: a gyerekekért. Először az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi igazgat...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.01.16.
A keresztény értelmiségiek elítélik a diáklányt mocskoló Bayer Zsoltot
Abszurd helyzet alakult ki a napokban a kormánypárti Echo TV-ben. Míg Bayer Zsolt vasárnap esti műsorában minősíthetetlen stílusban ócsárolt, ócska prolinak, kretén barom állatnak nevezett...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek