OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. december 19.

Bukta Erzsébet

Kiközösítve

Miklós gyermekkora óta papi pályára készül. Mikor tizenegyedikes szakközépiskolásként megvallja osztálytársainak pályaválasztását, kiközösítik, és csúfolni kezdik a háta mögött. Osztályfőnöke mindent megtesz annak érdekében, hogy változtasson az áldatlan helyzeten... Meglepően szép történet az egyén autonómiájáról, a másik meggyőződésének tiszteletben tartásáról.

A történet pontos megértéséhez röviden szólnom kell iskolánkról és az oda járó diákokról. Iskolánk beiskolázási körzete városunkra és a környékbeli kisebb településekre terjed ki. A körzet lakossága heterogén. A családok életstílusa, érzelmi tónusa, kulturális szintje erősen változó. A valláshoz, egyházhoz való viszony az iskolánkba járó tanulók családját illetően többségében közömbös vagy elítélő, viszonylag kevés a vallásos környezetben nevelkedő gyerek. Hogy ezt miért emelem ki? Az alább leírt eset megértése miatt.

Tanulóink többsége rendezetlen családi viszonyok között, hátrányos helyzetben él. Így sok a szociálisan éretlen fiatal, akik nehezen illeszkednek be a közösségbe, nem rendelkeznek megfelelő én-tudattal, biztonságérzettel, az ingerszegény otthoni környezet nem segíti elő érzelmi gazdagodásukat. A problémás családok gyakran nem fogadják el az iskola értékrendjét. Nem könnyű velük kontaktust teremteni.

Az iskola kötelezően beiskolázó intézmény, tehát nem válogathatja meg a diákjait, olyan tanulókat is kénytelen fogadni, akiket más tanintézmények elutasítottak. Az általános iskolai tagozat fokozatosan megszűnik, a középiskolában szakközépiskolai és szakmunkás osztályok vannak.

Történetem szereplői tizenhét évesek, tizenegyedikesek, pályaválasztás előtt állnak. Szakközépiskolai osztályról van szó, ahová tizedikben érkezett egy addig szakmunkás osztályba járó tanuló: Miklós. A tanárok hamar felfigyeltek a fiú – ilyen típusú osztályokban szokatlan – szorgalmára, felkészültségére. Az akkori osztályfőnöke kérte a szülők beleegyezését ahhoz, hogy Miklós átkerülhessen a szakközépiskolai osztályba. Édesapja kérésére járt a szakmunkásokhoz, mert ő mindenáron valamilyen szakma megszerzésére ösztönözte. A szülők végül belenyugodtak Miklós áthelyezésébe. Az igazgató az érettségi tantárgyakból különbözeti vizsga letételére kötelezte.

Az újonnan érkezett tanuló édesanyjával szülői értekezleten ismerkedtem meg, az apa oda nem jött el. Az édesanya jó benyomást keltett. Beszélgetésünkből kiderült, hogy otthon van, nem dolgozik, leszázalékolt nyugdíjas, akárcsak az édesapa. Három gyermeket nevelnek. Miklós a legidősebb, van egy öccse és egy húga, akit ő visz minden reggel az óvodába. A szülők igyekeznek jó körülményeket biztosítani gyerekeiknek, az anya napi gondoskodásával, törődésével veszi körül a gyerekeit.

Miklóssal kezdetben nem volt semmi gond. Továbbra is szorgalmasan tanult, igyekezett pótolni az elmaradásait, tekintve, hogy a szakmunkások nem azt tanulták az egyes tantárgyakból, főleg az érettségi tárgyakból, mint a szakközépiskolások. Meglehetősen zárkózott volt, bár igyekezett a szünetekben az osztálytársai között lenni, beszélgetni velük. A volt osztályában voltak barátai, akik később is felkeresték őt az óraközi szünetekben.

Osztályfőnökként jóindulatú, mások irányában barátságos, közvetlen, jó modorú fiatalnak ismertem meg. Tanárai szerették, kiemelték példás szorgalmát, tisztelettudását. Az osztály könnyen befogadta, barátokra is lelt új osztálytársai körében. Jó hangulatban telt el a 10. évfolyam tanéve.

A probléma akkor kezdődött, mikor tizenegyedikesek lévén egy alkalommal osztályfőnöki órán a pályaválasztásról volt szó. Az órát azzal kezdtem, hogy megkérdeztem, van-e olyan az osztályban, aki már választott magának életpályát. Azokat a tanulókat, akik már választottak, megkértem, mondják el, miként történt a választás. Célom az volt, hogy a beszámolók után rögzítsük, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a választásban: szülői ösztönzés, érdeklődés, a pálya jövedelmezősége, ismerősök, rokonok példája vagy valami egyéb.

Miklós nem az elsők között ugyan, de felállt, hogy beszámoljon választásáról. Mikor kimondta, hogy ő katolikus pap akar lenni, az osztálytársak arcán a megdöbbenés, majd a rácsodálkozás jeleit fedeztem fel. Csendes morajlás futott végig rajtuk, nagyon meglepte őket a választás. A fiú elmondta azt is, hogy ő kisgyermekkora óta jár templomba, járt hittan órákra is, ma is ministrál a miséken. A katolikus pappal többször beszélgetett már arról, hogyan lehetne bekerülni a teológiára. Szülei őt vallásosnak nevelték, elhivatottságot érez a papi pálya iránt. Miután ezeket közölte, úgy éreztem, mintha megkönnyebbült volna, valószínűleg régóta hordozta már magában ezt a titkot, amiről végre nyíltan beszélhetett. Az első pillanatban nem fogta fel az osztálytársak csendes morajában jelzett ítéletét, annyira jó érzés lehetett neki, hogy végre beszélhetett a tervéről. Óra végéig figyeltem az arcát, nem látszott rajta semmi különös, hallgatta társai beszámolóját.

Miklós bejelentése nem maradt következmények nélkül. Az általa választott pálya nem szokványos, sőt az ilyen korú gyermekek körében egyáltalán nem népszerű. Feltételezhetően ezzel magyarázható az osztálytársak reagálása is. Kiközösítették, szünetekben kerülték a vele való párbeszédet, a háta mögött csúfolták: „Itt jön a plébános úr!” Ezek után sokszor láttam magányosan, lehorgasztott fejjel.

Tisztában voltam azzal, hogy nehéz lesz a gyerekekre hatni, akik kinevették Miklóst azért, hogy templomba jár, hogy ministrál. Vannak közöttük, akik még életükben nem voltak templomban, közvetlen környezetükben általában megvetéssel, ellenségesen beszélnek a papokról. (Itt szeretném jelezni, hogy az eset csaknem két évvel ezelőtt történt, azóta talán egy fokkal javult a helyzet ebben a térségben is a vallásosságot és annak megítélését illetően.) A kialakult helyzeten feltétlenül változtatni akartam. Abban bíztam, hogy az osztály jobb érzésű szüleire támaszkodva eredményt tudok elérni. Összehívtam a szülői értekezletet, ahol a pályaválasztás volt a fő téma. Itt előhozakodtam azzal, hogy egy diákunk a mai fiatalok körében igen szokatlan hivatást választott. Szövetségeseket kerestem a szülők között, akik otthon hajlandók elbeszélgetni a gyerekeikkel, és segítenek meggyőzni őket arról, hogy az emberek sokfélesége természetes állapot. Sajnos még ezek között a szülők között is akadtak olyanok, akik felvetették: miért nem ment Miklós egyházi iskolába, ott biztos nem érték volna ilyen atrocitások.

Az értekezleten jelen volt Miklós édesanyja is. Elmondta, hogy a fia pályaválasztását ő támogatja, az apja viszont azon a véleményen van, hogy Miklós szerezzen először valamilyen szakmát, hogy akkor is legyen megélhetése, ha később mégis elhagyja a papi pályát.

Osztályfőnöki órán is beszélgettünk a hitről, a vallásosságról, illetve a hitetlenségről. Az óra legfontosabb kérdése az volt, van-e értékbeli különbség a hívő és a nem hívő ember között. Hiba-e a vallásosság? Bűn-e a hitetlenség? E kérdéseket illetően vita alakult ki az osztályban. Végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy az egyén joga eldönteni, hisz vagy sem, s akár hívő valaki, akár nem, tiszteletben kell tartani a meggyőződését. Nem volt könnyű meggyőzni erről a gyerekeket, több osztályfőnöki órát is rá kellett szánnunk a témára. De még mindig akadtak olyan osztálytársak, akik rendszeresen hangoztatták, hogy „a papok így..., a papok úgy..., ilyenek... meg olyanok...”, Miklós is jobban járna, ha inkább a lányok felé kacsintgatna.

Annak érdekében, hogy az ellentábort meggyőzzem, szerveztem egy találkozót a helyi plébánossal. Kérésemre szívesen találkozott a fiatalokkal. Szerencsémre ő maga is a fiatalabb korosztályhoz tartozik. A vele való találkozást egybekötöttük a templom meglátogatásával. Ez is hasznos volt, hiszen sok gyerek még sohasem látott templomot belülről. A plébános készségesen válaszolt a gyerekek legmeglepőbb kérdéseire is. Bemutatta nekik a templomot, elmondta, hogy ő hogyan került erre a pályára. Nagyon tetszett, hogy a beszélgetést egy idézettel kezdte, annak jobb megértéséhez mit jelent a vallásos hit. Ez az idézet a Bibliából a kafarnaumi százados története volt: „(Jézus) miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba. Ott betegen feküdt egy századosnak egyik nagyon értékes szolgája, és már halálán volt. Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg szolgáját. Azok elmentek Jézushoz, és nagyon kérték: »Megérdemli, hogy megtedd neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építette.« Jézus elment velük. Mikor már nem messze voltak a házától, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: »Uram, ne fáradj. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót és meggyógyul a szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis, ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: Menj! – elmegy, és a másiknak: Jöjj ide! – hozzám jön: és szolgámnak: Tedd ezt! – megteszi.« Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt a kísérő néphez: »Bizony mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!« A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.” (Lukács 7. 1–10)

A Biblia gyakran hoz példákat a hit erejére, ez egy ilyen példa volt. Én úgy láttam, megérintette a gyerekeket a történet, különösen, hogy utána beszélgethettek róla. Ez után a látogatás után érezhető volt a változás az osztály és Miklós viszonyát illetően. Valószínűleg jó hatással volt mindenkire a plébánossal való beszélgetés, hiszen sokan olyan világot ismerhettek meg, amiről eddig csak halvány és általában torz képük volt. Miklós kiközösítése megszűnt. Ismét beszélgettek vele, sőt felvetődő kérdéseikkel vallási ügyben hozzá fordultak. Én osztályfőnökként örömmel nyugtáztam a dolgot. Külön elbeszélgettem Miklóssal arról, hogy érzi magát az osztályban. Ő nagyon örült, hogy a tanulótársai ismét a régi módon viszonyulnak hozzá, szívesen vannak vele. A következő tanévben már olyan „népszerű” lett az osztálytársai körében, hogy amikor a szalagavatóra készülve a tánchoz párokat kellett kialakítani; ő volt az első, akit az egyik lány párjául választott.

Úgy gondolom, az ilyen és hasonló problémák megoldásában fontos, hogy a fiatalok érző emberekre, hiteles személyiségekre találjanak, akik segítő szándékkal fordulnak hozzájuk. Az eset szerencsés végkimeneteléhez, azt hiszem, sokban hozzájárult, hogy személyesen találkozhattak egy olyan emberrel, mint a plébános, aki nyitott volt, nem palástolta el egyéniségét, őszinte, emberközeli kapcsolatot alakított ki velük. Ezt bizonyítja, hogy az osztály közös akarattal meghívta őt a szalagavatóra és a ballagási ünnepségre is.

A történet főszereplője azóta sikeresen felvételizett a teológiára, és ott folytatja tanulmányait.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.20.
Jó reggelt: az MNB beleszállt a kormány oktatáspolitikájába
Különösen érdekes, hogy az MNB szerint rövid távon nem apellálhatunk a demográfiai robbanásra (már csak azért sem, hiszen a mostanában születő gyerekek meglehetősen sokára válhatnak munkaer...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.20.
A NAT-ot újra kell fogalmazni Pedagógiai nézetek vegyítése pszichológiai elvárások leírásával kérdésessé teszi a hitelességet
A „tanulókra” vonatkozó részek erősítik azt a benyomást, hogy részvételüket a pedagógiai folyamatban avítt pedagógiai szerepfelfogás alapján határozzák meg: „A tanuló megtanulja...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.20.
A lehető legrosszabb időpontban szűnik meg a legnépszerűbb nyelvvizsga
A TIT weboldala miután megemlíti a tényt, hogy megszűnik a TELC, rögtön azzal igyekszik árnyalni a képet, hogy egy másik, „hazai fejlesztésű, államilag akkreditált számítógépes vizsg...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.20.
Felpörgött a CEU Bécsbe költöztetése, Soros már az oktatási miniszterrel tárgyal
Vasárnap Sebastian Kurz osztrák kancellárral találkozott Soros György, hétfőn pedig már az oktatási miniszterrel egyeztetett a CEU bécsi költözéséről - számolt be az RTL Klub Híradója...
(Forrás: Népszava)
--
2018.11.20.
Új tantárgyat kezdeményeznek
Az Emberi Méltóság Központ és a CitizenGo szervezet kezdeményezi, hogy jelenjen meg a családi életre nevelés az új Nemzeti alaptantervben. Az erről szóló petíciót Kásler Miklós, az emberi...
(Forrás: Infostart)
--
2018.11.20.
Új Nemzeti Alaptanterv: az MTA és a PDSZ is halasztást kér
A NAT korszerű, gyermekközpontú, a XI. század várható kihívásaira felkészítő folyamatokról szól, de olyan ideális iskolai körülményeket feltételez, amelyek még messze nem biztosítottak...
(Forrás: Infostart)
--
2018.11.20.
A magyar nyolcadikosok szerint a szüleik igen, a tanáraik kevésbé adnak a véleményükre
Leginkább a családjuk kíváncsi a véleményükre és világ dolgairól is elsősorban a szüleiktől informálódnak a nyolcadikos (13-15 éves) gyerekek - áll az UNICEF Magyarország az ELTE TÁ...
(Forrás: index)
--
2018.11.20.
Megvannak az év leginkább szülőbarát pedagógusai
Az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete 2013-ban alapította és adta át először a Varga Gábor-díjat, hogy emléket állítson az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimná...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.20.
Schmidt Mária megmondta, milyen történelemoktatást szeretne a NER-ben
Schmidt kijelentette, szerinte a történelemoktatás célja:öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzet...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek