OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. január 8.
Címkék:
   

Farkas Zoltán

A „Tesco-ügy”

A történet a jelenleg nyolcadikos osztályomról szól, részben múlt, részben jelen időben. Az eset ugyanis egy évvel ezelőtt történt, de a belőle kibontakozó problémák erősen hatnak a jelenben is, éppen ezért az „ügynek” máig nincs megnyugtató megoldása.

Az iskola, ahol dolgozom, egy fővárosi, hat évfolyamos gimnázium, három négy évfolyamos, illetve egy hat évfolyamos osztállyal. Az osztályom 2004-ben kezdte meg iskolánkban a tanulmányait, tehát jelenleg nyolcadik osztályosok a gyerekek. Előrebocsátom, hogy a kollégák általában nem nagyon szeretik nálunk a hat évfolyamos osztályokat, a tapasztalat szerint ugyanis velük van a legtöbb gond. Az alább bemutatandó történet is mintha ezt támasztaná alá, de az én megítélésem szerint inkább az lehet a probléma, hogy nem nagyon tudunk mit kezdeni ezekkel a gyerekekkel, nincsenek kellően kiforrott módszereink az ő nevelésükre.

Az osztályról

Más iskolákkal összehasonlítva azt mondhatom, hogy a családok anyagi körülményei általában rendezettek, a szülői háttér megfelelő – legalábbis ami a gyermekhez, iskolához, tanuláshoz való hozzáállást illeti. Egy kicsit árnyaltabban fogalmazva: gyermekbántalmazásra, alkoholizmusra és egyéb súlyos problémára nem tudok példát hozni (szerencsére), viszonylag kevés az olyan gyermek is, akit szülei egyedül nevelnek. A probléma inkább az, hogy akad néhány gyermek, akire szülei kevés időt tudnak fordítani.

Ez a helyzet annál a két tanulónál is, akik miatt kirobbant a címben szereplő „ügy”. A történetben főszerepet játszó két gyermek családi háttere megfelelőnek mondható: M. szülei értelmiségiek, a felsőoktatásban dolgoznak, Z. szülei pedig középfokú végzettségűek, mindkét szülő biztos megélhetést nyújtó állással rendelkezik.

Ami a közös a két családban: mindkét tanuló szülei nagyon elfoglaltak, bár különböző okokból: az értelmiségi szülőknél a munkájukból adódó utazások, a rendszertelen időbeosztás a probléma, Z. szüleinél pedig – sejtésem szerint – a család megélhetéséhez szükséges pénz előteremtése miatt jut oly kevés idő a gyermekre.

A Tesco-ügy „kirobbanása”

A tavaszi szünet utáni első napon iskolánkban belső mérések zajlottak a 11-12. évfolyamosok számára. A többi évfolyamnak két órával később kellett iskolába jönnie. Éppen az egyik osztály írásbeli dolgozatánál felügyeltem, amikor belépett az igazgatónő, hogy közölje: fél órával azelőtt négy rendőr jelent meg az iskolában, Z-t és M-t kísérve. A jelenet riasztó volt: két megszeppent gyermek négy jól megtermett rendőr kíséretében.

Kiderült, hogy a gyerekeket elkapták a közeli Tesco áruházban, miközben különböző kis méretű (és értékű) tárgyakat próbáltak ellopni. Módszerük kifinomult volt: az elemelt termékeket a magukkal hozott alufóliába csomagolták, megelőzendő, hogy a pénztárnál elhelyezett érzékelő berendezés megszólaljon. A biztonsági őr azonban elkapta őket, visszavette az ellopott árukat. Az ügyről jegyzőkönyvet vettek fel, majd értesítették a rendőrséget. (A közel kétezer forintos kárt a szülők később megtérítették.)

A rendőrök megpróbálták felvenni a kapcsolatot a szülőkkel, de mivel nem tudták elérni őket, bekísérték a két gyereket az iskolába, és „átadták” őket az igazgatónőnek. (Mondanom sem kell, hogy az iskolában futótűzként terjedt a hír, hogy két hetedikes gyereket rendőrök hoztak be reggel).

Reakciók

Az igazgatónő azonnal behívatta a szülőket, így ők tőle értesültek az ügyről. Első reakciójuk – akárcsak a többi érintetté (az iskolavezetésé, az osztályfőnöké, az osztályban tanító szaktanároké, az osztálytársaké) a megdöbbenés volt. Én mint osztályfőnök a délután folyamán ültem le az igazgatónővel megbeszélni a teendőket. A legsürgősebb teendőket a következőkben határoztuk meg:

1. Az osztály előtt nyilván nem maradt titokban az, ami történt, tehát osztályfőnöki óra keretében tisztázni kell a helyzetet, elejét véve a pletykáknak, a két érintett tanuló megbélyegzésének (ami az ügy kirobbanásával szinte egy időben megkezdődött: „Tesco-fiúknak” kezdték el csúfolni őket).

2. Tantestületi megbeszélés keretében tájékoztatni kell a kollégákat a történtekről.

3. Az érintett szülőkkel újra, ám ezúttal alaposan át kell beszélni a történteket, hiszen amikor az igazgatónő behívatta őket, csak az eset ismertetésére és a gyerekek átadására volt idő, ekkor folyt ugyanis a 11-12. évfolyamosok felmérése.

4. Rendkívüli szülői értekezletet hívunk össze az ügy tisztázására.

A kialakult helyzetet értékelve úgy véltem, három alapvető problémával kell szembenézni:

1. Nyilvánvalóan nem lehetett szó nélkül elmenni az eset erkölcsi vonatkozásai mellett. Az ügy nem maradhatott következménye nélkül, hiszen a két gyermek törvénytelenséget követett el, ráadásul az iskolai házirendet is súlyosan megsértették, mivel a lopás iskolaidőben történt. Fegyelmi intézkedésre volt tehát szükség, annál is inkább, mivel félő volt, hogy a két diáknak követője akad a tanulók között. (Az eset utáni néhány napban ugyanis az iskolatársak körében megkezdődött az ügy mitizálása, anélkül hogy a gyerekek átérezték volna a cselekedet erkölcsi súlyát – a „Ne lopj!” parancsolatát).

2. A szülők körében – a kezdeti megdöbbenést követően – másféle hangok kezdtek felerősödni: az eset után nem sokkal többen jelezték telefonon, hogy nem szeretnék a fiukat-lányukat olyan osztályba járatni, ahol ilyesmi előfordulhat.

3. Félő volt továbbá, hogy a tanár kollégák körében is megindul a megbélyegzés: a 7.a osztály az az osztály, ahol a gyerekek lopnak. (Ha nem találjuk meg a gyerekekhez az utat, a legegyszerűbb őket hibáztatni.)

Következmények

A két érintett tanuló igazgatói intőt kapott a házirend súlyos megsértése miatt, aminek következtében év végén rossz érdemjegyet kaptak magatartásból.

Több osztályfőnöki órát is szenteltem a kérdésnek, ahol igyekeztem nyilvánvalóvá tenni, hogy elítélem a két diák tettét, ugyanakkor bizonyos mértékig megpróbáltam védeni őket, nehogy tarthatatlan legyen az osztályban a helyzetük. Lehetőséget adtam arra, hogy az osztálytársak is elmondhassák a véleményüket, illetve ezt követően maga a két érintett is megszólalhatott.

Kezdetben a gyerekek jó balhét láttak az egészben, élvezték, hogy felpezsdül körülöttük a levegő, megnő a kíváncsiság, az érdeklődés az osztály iránt. Két-három osztályfőnöki óra után azonban kezdett túlsúlyba kerülni az a vélemény, amely ugyan elítélte a gyerekeket, de nem közösítette ki őket.

Aztán ahogy telt az idő, a gyerekek lassan napirendre tértek fölötte, s úgy látom, hogy az érintettek is megbánták, amit tettek. Fél évvel az események után, azt hiszem, az osztályon belül helyükre kerültek a dolgok.

Nehezebb volt a helyzet a szülőkkel, illetve a tanár kollégákkal. A rendkívüli szülői értekezletet megtartottuk, a szülők nagy része meg is jelent. A szülői értekezleten részt vett az iskolavezetés, illetve az osztályban tanító kollégák zöme. A szülők egy kisebb csoportja azon az állásponton volt, hogy példát kellene statuálnunk, és el kellene bocsátanunk a két gyereket az intézményből; a többiek inkább tőlünk, az iskolától várták a megoldást, igyekeztek kívül helyezkedni a problémán. (Megjegyzem, a két érintett család közül csak az egyik volt jelen – Z. szülei. Ők természetesen igyekeztek megvédeni gyermeküket – több-kevesebb sikerrel.) A szülők igazából nemigen értették, mi szükség volt a rendkívüli szülői értekezlet összehívására.

A szülőket az igazgatónő azon ígérete nyugtatta meg, hogy a következő tanév első félévében megnézzük, hogy milyen az osztály magatartása, tanulmányi eredménye, s akikről úgy ítéljük meg, hogy nem alkalmasak gimnáziumi tanulmányokra, azoknak javasolni fogjuk az iskolaváltást.

A legnehezebb diónak – meglepő módon – a tanárok meggyőzése bizonyul(t). A megbélyegzés itt tűnt és tűnik ma is a legerősebbnek: a kollégák egy része ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy az osztály „problémás”. Az eset ebben a tekintetben mindmáig érezteti hatását.

Tanulságok

A legfontosabb pozitívumnak azt tartom, hogy nem azzal az alapállással kezeltük az ügyet, hogy az iskola hírnevének védelmében egyszerűen eltávolítottuk a két tanulót, hanem sikerült jól-rosszul, de az iskolán belül tartani a problémát. Pozitív fejlemény az is, hogy az osztályon belül lecsillapodtak a kedélyek: mind az érintett két tanuló, mind az osztály többi tanulója napirendre tért az ügy fölött. Úgy érzem, a két gyermek számára is szolgált tanulságokkal az eset, a magatartásukban pozitív változásokat észlelek. Sikerült a negatív szülői hangokat is elhallgattatni, ma már nem téma ez a szülői értekezleteken, fogadó órákon.

A rendkívüli szülői értekezletet kicsit túldimenzionáltnak érzem; ma már nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez szükséges volt, különösen úgy, hogy azon az osztályban tanító kollégák is részt vettek. A legproblémásabbnak az osztályhoz való előítéletes hozzáállást érzem, amely bizonyos kollégák részéről azóta is tapasztalható. A tanárok egy része ugyanis csak az ügy negatív vonatkozásait érzékelte, s ahogy fentebb írtam, ellenérzésüket kivetítik az egész osztályra, ez pedig nem jó.

Epilógusként annyit, hogy az osztályban tanító kollégák úgy döntöttek, hogy a meglehetősen gyenge tanulmányi eredményű és kisebb fegyelmi vétségeket azóta is elkövető (dohányzás) Z. esetében javasolják az iskolaváltást (ebbe a szülők is beleegyeztek). M. egyelőre marad az osztályban, s tanulmányi eredményei döntik el jövőbeli sorsát.

--

Linkek

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.14.
"Semmibe veszik a tiltakozást" - az egyetemi dolgozóknál is kiverte a biztosítékot a túlóratörvény
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöksége mély felháborodását fejezi ki a munka törvénykönyve egyéni képviselői indítvánnyal történt, a szakszervezeti és társadalmi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Több ezer kínai és az iráni hallgató tanul a magyar egyetemeken: itt vannak a friss adatok
Egy év alatt négyezerrel emelkedett a magyar felsőoktatási intézmények külföldi hallgatóinak száma: míg a 2016/2017-es tanévben 26 519, addig az előző tanévben már 30 276 külföldi tanult...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola
Egy seattle-i iskolakerület 18 középiskolájában 2016 őszén vezették be a későbbi tanításkezdést: 7.50 helyett csaknem egy órával később, 8.45-kor kezdődött az iskola. A szülők vegyesen...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
Több mint 45 ezer könyvet osztanak szét szegény gyerekek között
A Libri 2018-as karácsonyi kampányában arra kért mindenkit, hogy vigyék el adománygyűjtő pontjaihoz azokat a gyerekkönyveiket, amik régóta a könyvespolcaik mélyén rejtőznek, és amelyekkel...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
A PDSZ szerint sincs más lassan, mint az országos sztrájk
"a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T/3628 számú, rabszolgatörvényként elhíresült törvényjavaslat minden elemét és annak elfogadásának körülményeit is elutasítja. Úgy vélj...
(Forrás: Pécsi Stop)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek