OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. március 9.

Szilágyiné Polgár Éva

Ami túlélte a változásokat, de már nem az igazi

Az osztálykirándulás

Amíg kicsi voltam, mindenki megcsodálta,
hogy megint mennyit nőttem, mit mondtam,
és nahát milyen ügyes vagyok.
Amióta nagy vagyok és ütődött és nyegle és idétlen,
csak ülnek, és sóhajtoznak,
hogy kire ütött ez a gyerek?

Mire támaszkodhattam kezdő osztályfőnökként, és mi maradt meg hitvallásomként az évek során?

Mindig is nagyon vonzódtam ehhez az „ütődött és nyegle és idétlen” korosztályhoz. 1977-ben végeztem az ELTE TTK matematika-fizika szakán. Nagyon boldog és tevékeny diák voltam, így pályakezdő koromban a hozzájuk való közeledésben ösztönösen jól tudtam használni saját élményeimet. Persze gyakran tele voltam határozatlansággal. Azt mindig tudtam, hogy mit akarok, de azt, hogy milyen módon érhetem el, már kevésbé. Az biztos, hogy minél közelebb kerül az ember egy gyerekhez, annál jobban tud hatni rá, segíteni neki. A közelkerülés feltétele viszont a kölcsönös megismerés.

Pályakezdő koromban számomra a beszélgetés jelentette a legfőbb módszert. Kollégiumi nevelőként, mikor este beültem egy-egy szobába, azzal kezdve, hogy mi volt a lecke, hol tudok segíteni, mi volt az iskolában, ki nem kapott levelet, rengeteg problémájuk előkerült. A kollégiumban lakva „együtt éltem” velük. Együtt tornásztunk, kirándultunk, takarítottunk, dekoráltunk, műsorokat szerveztünk, színházba jártunk. Tudtam minden apró gondjukat. Az iskolában fizikát tanítottam nekik. Fegyelmezési gondom soha nem volt.

Átkerülve a gimnáziumba, az első osztályomban matematikát és fizikát tanítottam. A beszélgetést háttérbe szorította a megfigyelés. Óvónősök lévén nem szerették a tárgyaimat, de tőlük telhetően megtanulták. Matematika szakkör helyett néptánc szakkört, irodalmi színpadot, játszóházképzőt tartottam a számukra. Kirándulni, színházba jártunk rendszeresen. Óvodai gyakorlataikon, a kollégiumban, az albérleteikben, az otthonaikban is meglátogattam őket.

Ezeket a programokat a következő osztályomnál is fontosnak tartottam, de kiegészítettem mással is. Mivel lányok voltak, testvérosztályt kerestünk magunknak, közös osztályfőnöki órákkal, kirándulásokkal, klubdélutánokkal. Ekkor kezdtem olyan szülői értekezleteket tartani, ahol a gyerekek is jelen voltak. Tartottunk anyák napi műsort, szülőkkel klubdélutánt. Nagyon jól sikerült.

A következő osztályom gimnáziumi osztály volt. Ők nem kérték a néptáncot, de a többi program maradt. Az iskolabálon nyitótáncot táncoltak. Nekik nem kellett testvérosztály, de kéthetente teadélutánt tartottunk. Igaz, ez csak első évben működött. Radonmérő és asztalugró csapatunk volt, és színházbérletünk. Kerékpárral jártunk osztálykirándulásra. A fiúk voltak az iskola nőnapfelelősei is. Ebből az osztályból nyolc tanulót sikerült matematika fakultációra orientálnom. Ők mind sikeresen felvételiztek.

A következő gimnáziumi osztályomnak nem kellett a tánc, nem akarták a színházat, de a többi programot elfogadták. Örömmel töltött el ezután a hatosztályos gimnáziumi osztályom lelkesedése, ami bár nem volt hosszú életű, azért az anyák napi műsorok, a kirándulások és egy fergeteges szalagavatói bemutatkozás megmaradt. A szakmai órákon a matematika, illetve a fizika tanára voltam, és elvétve fordult elő, hogy fontos ügy miatt elcseréltem az osztályfőnöki órámat szaktárgyi órával. Már ennél az osztályomnál is komoly változást tapasztaltam az előzőekhez képest, de csak most érzékelem ezt igazán.

Osztálykirándulás-e az osztálykirándulás?

Eddig minden osztálykirándulás tervezésénél a következők vezéreltek: lássunk szép tájakat, emlékeket, érdekességeket; mozogjunk levegőn; legyenek közös élményeink: játék, beszélgetés, főzés, mikor melyik. Végül a lehető legolcsóbb legyen.

Mindig mindenki eljött, és jól érezte magát. Természetesen előfordult, hogy valakinek valamelyik program nem tetszett, de attól még pozitívan nyilatkozott az egészről. A régi diákjaim a parádsasvári vagy aggteleki élményeiket ugyanolyan lelkesen emlegetik az érettségi találkozókon, mint a fertőrákosi kerékpáros osztálykirándulás eseményeit, amikor kimosott bennünket az eső, cserépkályhánál szárítkoztunk, magunk főztünk, és este jót játszottunk.

A mostani osztályomnál újszerűen alakultak kilencedikben a dolgok. Az okot részben az 1993-as évi LXXIX. törvény közoktatásról szóló paragrafusaiban látom.

53. § (1) Az iskola- a tanórai foglalkozások mellett a tanulók érdeklődése, igénye szerint tanórán kívüli foglalkozásokat szervez.
Az iskola nem kérhet ellenszolgáltatást azokért a foglalkozásokért, amelyekben való részvétel kötelező, s amelyeken való részvétel nélkül az iskola pedagógiai programjában meghatározottak nem teljesíthetők.
114. § (4) Az iskolai szülői szervezet meghatározhatja azt a legmagasabb összeget, amelyet a nevelési-oktatási intézmény által szervezett, nem ingyenes szolgáltatások körébe tartozó program megvalósításánál nem lehet túllépni.

Az első osztályfőnöki órák egyikén előterjesztettem a programjavaslataimat, és vártam a gyerekek ötleteit, mikor az egyik kislány feltette a kérdést: – Ugye nem lehet kötelezővé tenni a kirándulást? – Akkor jelent meg az erre vonatkozó törvény, és én még nem gondoltam át eléggé. Azt mondtam, hogy majd utánanézek, de én szeretném, ha az osztálykiránduláson mindenki ott lenne, hiszen az más, mint az órák. Sok élményt gyűjthetünk, amire jó visszaemlékezni. Az esti beszélgetéseknek pedig nincs párjuk.

Végül a gyerekek elfogadták a kirándulást, de egyéb felajánlott lehetőségektől elzárkóztak. Kizárólag azokat a programokat támogatták, amelyek az iskola minden tanulóját érintik, és kötelezők. Így például a filharmónia-előadás, az illemtani vetélkedő és egy túranap. A szülői értekezleten ismertettem a szülőkkel a terveinket, kértem a támogatásukat a kiránduláshoz. Megbeszéltük, hogy az anyagi fedezetet részletekben gyűjtjük. A szülők aláírásukkal beleegyezésüket adták. Az értekezlet után három anyuka ottmaradt, mert ugyanaz volt a gondjuk. Ők ugyan aláírták a papírt, de nem akarják, hogy a gyerekük kiránduljon. Egyik gyerek allergiájára hivatkozott, egy másik az anyagi helyzetükre, egy harmadik pedig arra, hogy a gyerek ki van fordulva önmagából, és nem akar kirándulni sem, hiába engedi el.

Elszomorodtam, de gondoltam van még idő a kirándulásig, hátha változik a helyzet. Ahogy eddig is tettem, elkezdtem a családlátogatásokat. Bizony kiderült, hogy néhány helyen a szülő nem tud mit kezdeni a gyerekkel. Leginkább ez volt az ok, hogy végül is négyen nem jöttek el Zircre, ahol a többiek remekül érezték magukat. Kérték is, hogy legközelebb is ilyen helyen aludjunk, mert olyan jó volt a kollégiumban együtt TV-t nézni. (Játszani nem akartak.) Tavaly Szombathelyen és Kőszegen voltunk, és a huszonnégy főből csak tizennégy jött el. Bántott nagyon. Volt, aki betegség, volt, aki haláleset miatt maradt távol, de a legtöbbnek nem volt kedve, hiszen tatarozás miatt vége volt már a tanévnek. Persze ezt így nem fogalmazták meg, de a társaik tudni vélték. Idén újra megterveztük a programjainkat.

Ismertettem a szülőkkel, hogy Eger lesz a kirándulásunk célpontja. Az ott lévők elfogadták, egy kivételével aláírásukkal támogatták. Az allergiára hivatkozó kislány szülei nem jelentek meg, az édesapa másnap keresett fel. Említettem a kirándulást, mondván, hogy most nem megyünk erdőbe; ha a kollégiumban nincs rosszul, esetleg eljöhetne Egerbe. Apuka bőszen helyeselt, hogy persze, az ilyet nem lehet kihagyni. Aláírt mindent nagy hangon. A kislány bólintott, én elégedett voltam. Családlátogatáson is említettem a dolgot, de akkor még nem volt tisztázott, hogy hova megyünk. Anyukája eléggé elzárkózott akkor.

Másnap, órák után a kislány odajött, hogy ne haragudjak, de ő nem jön el. Az apjával nem akart ellenkezni, mert otthon is ez van, hogy őt terrorizálja, illetve rákényszeríti az akaratát. Most is csak vita lett volna. Az osztályban sincs jóban senkivel, és különben is most csalódott a legjobb barátnőjében. (Ő szintén az osztályba jár.) Nem jön el semmiképp. Csak gondolta, tudjak róla.

Megkaptam a feladatot. Örülhetek, hiszen a gyerek valamennyire a bizalmába fogadott, ugyanakkor törhetem a fejem, hogy mi módon segítsek rendezni a kapcsolatait.

Nem egyedi esetről van szó, mert tavaly az iskola tizenöt osztályából öt nem kirándult. Nem azért, mert az osztályfőnök nem vitte volna el a gyerekeket, hanem mert nekik nem volt kedvük menni. Három osztályból pedig többen távol maradtak, mert inkább a barátjukkal akarták tölteni az idejüket. A minap hallottam egy általános iskolában tanító kolléganőtől, hogy a szülőkkel egyetértésben egy drogozó fiút nem vitt el kirándulni. Erre a többi fiú szolidaritásból távol maradt.

Azért az idei iskolai túranap újfent megerősítette bennem, hogy bizonyos dolgokat rá kell kényszerítenünk diákjainkra, ha értéket akarunk közvetíteni. Sopronban voltunk, és évfolyamonként különböző útvonalakat jártunk be. Mi Görbehalomig gyalogoltunk, útba ejtve a Fehér Dániel-forrást. Mivel eleredt az eső, mire odaértünk, arra a kompromisszumos megoldásra jutottunk, hogy a betonúton maradunk, és utána bemegyünk a városba. Persze csellengeni szerettek volna a maradék időben, de morgásuk ellenére mondtam, hogy én hosszúnak találom az időt szabadprogramra. Nézzük meg a Bányászati Múzeumot, utána marad idejük sétálgatni. Bevonszolták magukat, aztán bent, mikor a kis maketteket figyelték, már jó volt ránézni az arcukra. Otthon is úgy nyilatkoztak, hogy megérte bemennünk.

Egyetértek Winkler Márta gondolataival: „Én azt szeretném, hogy minden gyerek szívesen járjon iskolába! Gyerekeknek való életet kell teremteni az iskolában, olyat, amiben sok öröm éri őket, miközben rengeteg szép és jót értenek meg, élnek át, élményeket gyűjtenek, megtanulnak szívesen dolgozni, együtt lenni a társaikkal.” Ám mostanában úgy tűnik, ez utópia. Tatarozták az iskolánkat. A környezet szép, az osztály dekorálásában a gyerekek is segítettek. Nem látom rajtuk, amit annak idején én éreztem. Imádtam iskolába járni, szerettem tanulni és együtt lenni bárhol a többiekkel. Ők kötelességből ott vannak, és nem találják a helyüket.

A változás okai

Bizonyára én sem tudok már annyi lelkesedést sugározni, mint régen. Hiába mondom többek között, hogy tanuljanak, mert akkor jó állásuk lesz, hiszen ez sem igaz. Mivel szolgáltatók lettünk, néha ki vannak szolgáltatva az elveink is. A diákok helyenként több jogot élveznek, mint a tanárok. Nem léphetünk fel akármilyen szigorral, nehogy személyiségi jogot sértsünk.

Egy diplomás pár van a szülők között, ők Ukrajnából jöttek, a fiuk ott maradt a nagymamával. A többiek nagy része fizikai munkával keresi a kenyerét. Rengeteget dolgoznak, későn járnak haza. Sok a hátrányos helyzetű tanuló. Egy kislánynak meghalt az anyukája, kettőnek az apukája, kettőt elhagyott az apja. Négy családban tartós betegséggel küszködnek, egyik kislány húga öngyilkosságot kísérelt meg, és csak sejtésem van róla, de alkoholista is van az apák között. A gyerekek nem szeretnek olvasni, legtöbbször megelégszenek a kötelezők kivonatával.

Ami vigasztaló, hogy szakmai tárgyaikból, gazdaságtanból megszólalnak, kinyílnak. Matematikából tizenegyen jelentkeztek emelt szintre, bár csak kettőnek volt jelese.

Osztályfőnöknek lenni ma

Winkler Márta szép gondolatainak megvalósulásához az is kell, hogy a gyerekek is akarják. Dr. Sallai Éva pontosan fogalmaz, mikor egyik előadásában így ír: „az iskola nem tudja megszólítani a diákok tömegeit sem a tanítás tartalmával, sem a tanórán kívüli aktivitással”.

Nekünk viszont nem szabad feladnunk. Senki sem veszi le rólunk a felelősséget, hogy néha egymásnak ellentmondó elvárások kereszttűzében téve a dolgunkat, rangsorolva kialakítsunk egy valamennyire működőképes nevelési programot, amelyben szem előtt tartjuk a ránk bízott tanulók szükségleteit, és megpróbáljuk megőrizni közben saját személyiségünk hitelét.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.01.18.
Kásler Miklós: az óvoda az oktatás egyik legfontosabb eleme
Az esemény sajtóanyagában azt írták, hogy a magyar óvodák alapfeladata az egészséges életmódra nevelés, az érzelmi, erkölcsi, anyanyelvi, értelmi fejlesztés. A 2018. szeptember 1-jétő...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2019.01.18.
Véleménye van, de állásfoglalása nincs Nagy Blanka és a propagandasajtó ügyéről Péterfalvi Attilának
Bár a tanulmányi eredmény vitathatatlanul személyes adat, az elnök szerint a közügyek szabad vitatásába beletartozik a közszereplő megítélése. Annak a megítélése viszont, hogy ezek a...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.01.18.
„Nem hiszek a tantervekben, nem ezek vezérlik az iskolákat” -Interjú Csovcsics Erikával
Bár a legtöbben érzik, hogy nem jó a magyar iskola, mégsem borul fel a rendszer, mert mindenki teszi a dolgát. És mivel ez nem egy atomreaktor, nem tud akkora katasztrófa lenni – mondja a hvg...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.18.
Miniszteri biztossá nevezték ki a Klik vezérét
A nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztosnak nevezték ki Hajnal Gabriellát, az állami iskolafenntartó vezetőjét – derül ki a csütörtöki Magyar Közlönyből. Minderr...
(Forrás: Népszava)
--
2019.01.18.
Zsebből vennének tankönyvet a szülők, ha nem elég jó az állami
em csak a tanárok, a szülők is elégedetlenek az állami tankönyvek minőségével – hangzott el az RTL Híradóban. A Szülői Hang nevű szülői fórum legfrissebb felmérése arra jutott: tov...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.18.
Évtizedes csúcson a korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon
Az Európa 2020 stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy a jövő évre 10 százalék alá nyomja azoknak a gyerekeknek az arányát, akik korán kiesnek az iskolarendszerből. (Az EU definíci...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.16.
Így védekezik egy tanár a földrajzkönyvbe rakott kormánypropaganda ellen
Kérdésünkre a tanár elmondta, hogy az ábrát ezek ellenére is használja, igaz, nem pont arra, amire a kormányzat szánta. Az órán megbeszélik, melyik állítással értenek egyet a diákok....
(Forrás: index)
--
2019.01.16.
Nagy Blanka jogi lépéseket tesz a kormánypárti média ellen, miután azt írták, több tárgyból bukásra áll és sokat hiányzik
Jogi lépéseket tesz Nagy Blanka, a több kormányellenes tüntetésen felszólaló kiskunfélegyházi gimnazista, miután a Ripost nyomán több kormánypárti lap is azt írta róla, hogy három tá...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.01.16.
Idén is megrendezik a felvételizők hétvégéjét
Idén is megrendezi a Diákhitel Központ a felvételizők hétvégéjét. Január 19-én és 20-án az érdeklődő diákok, szülők és tanárok a www.felvetelizz.hu oldalon a felvételi eljárás...
(Forrás: Magyar Hírlap)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek