OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. március 24.
Címkék:
   

Földes Petra

A tettesek is áldozatok...?

Brutálisan megvertek és megrugdostak osztálytársai egy diákot egy debreceni iskolában – olvashatjuk a Debreceni Városi Televízió honlapján. A tanulók rendszeresen verték társukat. Az egyik verést pedig rögzítették is egy mobiltelefon kamerájával. Az iskola igazgatója azt mondja, sem ő, sem kollégái nem tudtak arról, mit művelnek társukkal a hatodikos gyerekek a szünetekben. Az igazgató most vizsgálja az esetet, és büntetést ígér. A gyermekpszichológus szerint életre szóló lelki hatásai lehetnek az ilyen megaláztatásoknak.

A nemzetközi szakirodalomban bullying néven ismert jelenségnek sajnos a lényegéhez tartozik, hogy hosszú ideig rejtve marad. Mert a nyilvánosság szégyenének réme még az elszenvedett kínoknál is nagyobb veszélyt és fenyegetettséget jelent, s mert az áldozat elképzelhetetlennek tartja, hogy bárkitől is hathatós védelmet kapjon. Attól fél, ha segítséget kér, még inkább magára haragítja agresszorait, s kínjai végső soron megsokszorozódnak. Vagyis jobban tart a bántalmazóktól, mint amennyire a környezetében megbízni képes.

Ez viszont azt jelenti, hogy a bullying sokkal több szereplős játszma, mint amennyien aktívan részt vesznek benne. A zaklatásokhoz passzívan asszisztáló s a naiv nem-tudásba burkolózó környezet ugyanúgy része a szcénának, mint a bántalmazó egyén vagy csoport. S éppen ezért, hogyha egy ilyen eset felszínre kerül, nemcsak az a kérdés, hogy ki a felelős, de legalább ennyire fontos, hogy hogyan tovább. Mit kell tenni az adott közegben, közösségben, csoportban, hogy ilyen eset többé ne forduljon elő? S a mindannyiunk számára releváns kérdés: mit kell tenni a zaklatás, pszichoterror, fizikai bántalmazás megelőzése érdekében?

Az igazgató vizsgálja az esetet és büntetést ígér, s felajánlja, hogy a bántalmazott gyermeket, a további atrocitásoktól megóvandó, áthelyezi a párhuzamos osztályba.

A debreceni önkormányzat oktatási osztálya igazoló jelentést kér az iskola igazgatójától. A város alpolgármestere arról nyilatkozik a Híradónak, hogy körlevélben utasítják az intézményeket az ügyeleti rendszer felülvizsgálatára és következetes ellenőrzésére, hogy április végéig kérdőíves felmérést végeznek a tanulók körében az esetleges további hasonló esetek feltárására, s hogy szabályozni kívánják az intézményekben a mobiltelefon tanulók általi használatának rendjét is. Az egységes szabályozás érdekében állásfoglalást kérnek az oktatási jogok miniszteri biztosától (a saját jog- és pedagógiai érzékem azt súgja, ez utóbbi ötlet – mármint az egységes városi szabályozás – értelmetlen és kivihetetlen, s meglehetősen távol esik a probléma lényegétől...).

A szülők feljelentést tettek a rendőrségen; a rendőrség pedig, „mert itt vannak olyan gyermekek, akiknek a magatartása olyan jellegű, hogy az szülői elhanyagolást is felvethet”, értesíti a gyermekjóléti szolgálatot.

Mindenki teszi tehát a dolgát. Keresi a felelősöket, intézkedik. Csak azt nem tudom, mitől nyugszik majd meg az érintett közösség. Kitől és milyen formában kapnak segítséget az áldozatok? Tudnak-e egyáltalán mindannyian segítséget kérni, akik ennek a helyzetnek az áldozataivá váltak? Mert ebben a történetben a bántalmazott kisfiún és családján kívül számos további áldozat van.

Talán nem okozok nagy megbotránkozást, ha azt állítom: az elkövető fiúk is áldozatok. Akik rossz, antiszociális viselkedésre szocializálódtak 12-13 éves korukra, s akik, bár éretlenek még, azt már elérték, hogy fölöttük senki sem gyakorol kontrollt. Nekik segít-e vajon valaki, hogy megéljék és megértsék, hogy MI volt a bűnük, MILYEN sérelmet okoztak, s hogy ezt MIÉRT nem szabad elkövetni? Vajon csak retorzióban lesz részük, vagy sikerül a fejlődésük érdekében felhasználni az általuk okozott megrázkódtatást? Sikerül-e vajon belátáshoz segíteni őket (s szüleiket), vagy a büntetésben dühünkön túladva, megkönnyebbülve lépünk tovább, a „múltat elintézve”, de mit sem téve egy kiegyensúlyozottabb jövőért?

S segítségre szorulnak az elkövető gyerekek szülei is, akiknek a szégyen és az elégtelenség érzése mellett meg kell birkózniuk az „elhanyagoló” jelzővel is. A rendőrségnek NEM azért kötelessége jelezni a gyermekjóléti szolgálat felé, mert a diákok cselekménye az elhanyagolás gyanúját veti fel, hanem azért, mert magatartásuk – hogy tudniillik bűncselekményt követtek el – kimeríti a veszélyeztetettség fogalmát. Vagyis a bűnelkövető gyermek veszélyeztetett – saját magát veszélyezteti!

A gyermekvédelem rendszere éppen azért működtet egy első közelítésben segítő attitűdű intézményt, a gyermekjóléti szolgálatot, hogy a gyermek családban nevelkedését elősegítse; s ehhez minden segítséget megadjon. A rendőrség bűncselekményben, bűnelkövetőben, felelősökben gondolkodik – a gyermekvédelem, amíg csak teheti, veszélyeztetettségben, felelősség-megosztásban és segítségben. Nem a bűnösség vagy a felelősség tényét vitatom; az elkövető fiúk bűnösök, s a szülők sok tekintetben lehetnek felelősek. Csak szelíden javasolnék emellett egy másik, segítői nézőpontot (is...).

Ezzel még korántsem ért véget az áldozatok listája. Mert áldozattá vált az érintett iskola és presztízsének letéteményese, az igazgató. Az országos sajtónyilvánosság, a „botrány” határozott, gyors lépések megtételére kényszerít, s ilyen gesztusokat sugallna a józan erkölcsi ítélőképesség is. Csakhogy igen faramuci és hiteltelen lenne a hirtelen kemény fellépés egy olyan ügyben, ami szinte az igazgató (de legalábbis a tantestület) orra előtt, ám mégis a tudomása nélkül zajlott. A tanácstalanság érthető, s a kezdeti bizonytalanság hosszabb távon, ha megfontolt, határozott, jövőorientált lépések követik, lehet, hogy nem tesz rosszat a történet rendezésének. Csakhogy a sajtónyilvánosság három napig tart, s ez az idő arra bőségesen elég, hogy az iskola presztízsét alaposan lerombolja... Vajon lesz-e erő, kitartás ahhoz, hogy ezek után elvégezzék az érdemi, a pedagógiai, a történet szempontjából igazából lényeges munkát? Sikerül-e az osztályban, a tantestületben feldolgozni a történteket, megtalálni a tanulságokat? Sikerül-e az áldozattá vált s az elkövető gyermekekkel a további kiegyensúlyozott együttműködés kialakítása, az áldozat áldozati és az elkövetők agresszor státusának valamiféle proszociális irányba történő elmozdítása? S ha mindez sikerül, vajon abból is lesz-e sajtóhír...?

S végül fel kell tennem a triviális kérdést is: megkapja-e a szükséges segítséget az áldozat és családja, vagy szerepük mindössze arra korlátozódik, hogy eljátsszák a szenzáció megkerülhetetlen szereplőinek hálátlan szerepét? Vajon az áldozat és családja kap-e segítséget a gyermekjóléti szolgálattól? Mert helyzete tökéletesen kimeríti a veszélyeztetettség definícióját, amennyiben lelki fejlődése momentán határozottan veszélyben van. Segít-e a kisfiúnak valaki feldolgozni a történteket? Segít-e valaki megfejteni, hogyan került az áldozat szerepébe (miért éppen ő), s segít-e valaki feldolgozni a szülőknek, hogy nem vettek észre semmit, s feltárni, hogy ez hogyan fordulhatott elő? Segíti-e őket valaki a gyermek további iskolába járásával kapcsolatos döntésükben? S segít-e nekik valaki a megbocsátásban és megbékélésben, s ezzel az igazi mentális megkönnyebbülésben, hogy ne kelljen sérelmüket, sérülésüket, szorongásukat, ki tudja, meddig magukkal cipelniük?

Kívánom, hogy valamennyi érintett megkapja a szükséges segítséget. S kívánom a magyar közoktatás szereplőinek, hogy tanuljunk meg végre beszélni az agresszióról. Józanul, pánik nélkül. Mert jelen van a gyermekeink között. Ahogyan korábban is jelen volt (ne gondoljuk, hogy csak a szépirodalomban!), csak nem tudtunk vagy nem akartunk tudni róla. Ám a tabusításnál semmivel sem jobb a pánikkeltés. A higgadt, nyílt beszéd viszont önmagában is az egyik módja, hogy a bullyingot visszaszorítsuk. Mert amiről beszélni szokás, amiről beszélni lehet, azt miért is titkolnánk el?

--

--

Linkek

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.18.
Itt a 2019-es egyetemi rangsor: ezek a legjobb pedagógusképzések
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara vezeti a pedagógus képzéseket indító intézmények hallgatói rangsorát, a második helyen szintén az ELTE áll, a Term...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.18.
Kis magyar alternatív valóság: mit tehetünk, ha az állam csak rombolja az iskolát?
Az állam korszerűtlen és méltánytalan oktatást nyújt a gyerekeknek – vélik egyre többen, és ezt felismerve egyes iskolák, tanárok és szülők próbálnak tüzet oltani, valamennyire jav...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek