OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. június 19.
Címkék:
 

Botos Réka

Túlélési gyakorlat tanároknak

– avagy milyen létjogosultsága van a reformoknak, és hogyan lehet „túlélni” őket –

Részletek

1. Bevezetés

Az oktatáspolitika fekete bárány. Mindenki tudja, hogy átszervezésre van szükség, de a reformok hallatán gyakran csak a leépítésre, az iskolák bezárására és összevonására tudunk asszociálni. Írásunkban szeretnénk egy kicsit más nézőpontból megvilágítani, milyen tényezői lehetnek annak, hogy a pedagógusok megbecsültsége, a pedagógustársadalom önmagáról alkotott képe megváltozott, és ez milyen mértékben segíti a (látszat?)reformok térnyerését. A tanulmány kitér arra is, hogy milyen gyakorlati megoldásokat, énvédő mechanizmusokat alkalmazhatnak a tanárok a veszélyeztetett helyzetben. Az elméleti háttérinformációkat egy pszichológussal folytatott beszélgetés kiemelt részletei szakítják meg, melyek gyakorlati tanácsokat is tartalmaznak.

2. A pedagógus szakma társadalmi presztízse

Hol vannak a régi szép idők? Amikor a vidéki tanító, a társadalmi hierarchia élén álló „gatyás ember” megkérdőjelezhetetlen volt: a közösség felettes énje, erkölcsi normaadó és pszichológus – egy komplex intézmény. A társadalmi megbecsültség sokrétű: meghatározza a tanárok saját magáról alkotott képe, az állami szféra viszonyulása az oktatáshoz (anyagi és szakmai oldalról egyaránt), valamint a társadalom egésze, melyben minden iskolapolgár (szülő, diák, igazgató és annak helyettese stb.) rendelkezik attitűddel, véleménnyel. Ezek szoros kölcsönhatásban állnak egymással, s önbeteljesítő jóslatként teljesítik szigorú küldetésüket: a köz véleménye hat az egyén magáról alkotott képére, és ezek a folyamatok egymást gerjesztve eredményezhetnek a pedagógusokról egy olyan negatív attitűdöt, mely lehetetlenné teszi a pedagógus pálya elismertségét, s ez természetesen hatással van az oktatás színvonalára is. Ez az ördögi kör visszájára is fordulhatna, a pozitív társadalmi elvárások, viszonyulások segíthetnék a pedagógustársadalom belső motivációjának, szakmai energiáinak megsokszorozását, mely magabiztosság motiváló lehet a nehéz helyzetek megoldásában, az ésszerű reformok megvalósításában.

A Kurt Lewin Alapítvány széles körű felmérést végzett az országban dolgozó pedagógusok között, melyben a kérdezetteknek egy képzeletbeli társadalmipresztízs-ranglétrán kellett elhelyezni magukat. Az elit szakmákhoz képest jóval lejjebb helyezték fontosságukat, ráadásul a tanárok közötti elismertség attól függött, hogy mennyire jó hírnevű iskolában tanít az illető. Tehát például az Apáczaiban tanító tanár úgy érezte, a társadalom jobban elismeri a munkáját, mint például egy gyógypedagógusét. Mindannyian tudjuk, aggodalomra ad okot, hogy ha a nem sikerlétesítményekben dolgozó és/vagy nem „egészséges” gyerekekkel foglalkozó tanárok nem érzik saját munkájuk fontosságát.

Mi vezethet odáig, hogy a tanárok saját társadalmi fontosságukról sincsenek meggyőződve?

A mai világban elsősorban a pénz a mérőeszköz. Ha pedig bizonyos emberek azt hiszik saját magukról, hogy az ő munkájuk ennyit (jelen esetben ilyen keveset) ér, akkor azt gondolják, hogy a munkájuk sem sokkal értékesebb, tehát ők maguk sem. Ez beindít egy negatív folyamatot. És most a pedagógiából kölcsönöznék egy szakkifejezést, ezt úgy hívják, hogy Pygmalion-effektus. Ha valakit mondjuk a társadalom értéktelennek állít be, ezt előbb-utóbb saját maga is elhiszi, és sajnos ennek megfelelően kezd el viselkedni, tehát a társadalom (vagy aki ezt elhiteti) joggal bólogathat, hogy lám-lám, megmondtam, tényleg értéktelen vagy, úgy is viselkedsz.

Hozzá kell azonban tennünk, hogy az „áldozat”, jelen esetben a pedagógustársadalom is sokszor tehet az őt körülvevő kontextusról. A ’90-es évekre jellemző volt az a nem éppen szerencsés tendencia, mely a tanári szakma „felhígulásáig” vezetett: „aki nem tudja, tanítja…” – szól az unalomig emlegetett vicc. Sokan kényszerpályaként élték meg, hogy pedagógusok lettek, és ez a hozzáállás természetesen nem segített a saját magukról kialakított kép pozitívvá tételében. Mára – egyre inkább ismerve a tanári munka nehézségeit, buktatóit – úgy tűnik, újra hivatás lesz (lehet) a „kényszermunkából”, ami talán optimizmusra is okot adhat; igaz, hogy a tehetségvonzásnak vannak ennél jobb módszerei is (a már említett társadalmi presztízs, jövedelem stb.).

[...]

Tanulmányunk alapvetően a tanárok szemüvegén keresztül nézi a változásokat. Cél, hogy minél több jó tanár maradjon a pályán, illetve minél több leendő jó tanár tartsa fontos hivatásának a nebulók oktatását. Ám az, hogy milyen képességeket tekintünk a tanári pálya nélkülözhetetlen összetevőinek, kultúránként, koronként és iskolatípusként változhat. Számos elvárásnak kell megfelelnie egy pedagógusnak: a társadalmi normáknak, a munkaerőpiac aktuális trendjeinek, a kimeneti szabályozásnak, a fenntartónak, az iskola vezetőségének, a szülőknek, a munkaközösségnek, legnagyobb bíráinak, a diákoknak és természetesen a saját szakmai elvárásinak. Van-e prioritás ezen összetevők között?

Milyen tanári képességek segítik a problémák megoldását, a munkaerőpiacon való elhelyezkedést?

A tanárok általában nincsenek tisztában azzal, hogy olyan alapképességek vannak a birtokukban, melyek számos élethelyzetben és számos munkaterületen megkönnyíthetik a problémák megoldását. Egy jó tanár olyan kommunikációs készséggel bír, mely elengedhetetlen a mai világban, hiszen – többek között – azt tanítja diákjainak, mennyire fontos az, hogy hogyan tudja magát eladni: a mai elvárások nem mindig elégszenek meg a tartalommal, a forma is nagyon fontos. Szintén alapadottság az információk hatékony feldolgozása, rendszerezése és alkalmazása. És ugye manapság, az információrobbanás korában, nem elsősorban az információkat kell birtokolni, hanem a megszerzésükre való képességet. Ha a pedagógusok tisztában lennének azokkal a képességeikkel, melyek segítik a munkaerőpiacon való boldogulásukat, talán sokkal nagyobb magabiztossággal rendelkeznének, és ez azt is segítené, hogy nem éreznék magukat kiszolgáltatottnak, ez pedig akár az iskolai munkájukra is jótékony hatást gyakorolna.

Nehéz úgy dolgozni, hogy az elvárások esetlegesen kizárják egymás jelenlétét. A pedagógus egy komplex szerepet „játszik”, s mivel az ideális tanár szerepe még megírva sincsen, gyakran kerül szerepkonfliktusba, hiszen nem tudja, kinek is kéne elsősorban megfelelnie. A létszámleépítésnél elindulnak a találgatások, hogy milyen alapelvek mentén történik majd.

Milyen negatívumokkal kell megküzdenie az ötvenéves munkavállalóknak, pedagógusoknak?

Általános tendencia, hogy – főleg a középkorú vagy idősebb nők esetében – a munkáltatók nem tekintik értéknek a tapasztalatot, és valóban ez a generáció nem mindig rendelkezik azokkal a képességekkel (számítógépes vagy idegennyelv-ismeret), melyekre ma már a legtöbb munkahelyen szükség van.

Fontos lenne, hogy a munkavállalók saját belső motivációjuk által vezérelve is hangsúlyt fektessenek ezen képességek elsajátítására; ez szintén segítené, hogy ne csak a pedagógusi pályának legyenek kiszolgáltatva – miközben persze természetes, hogy a tanári pályát sokan hivatásnak tekintik, s nem azért dolgoznak itt, mert nem akadt jobb. Ám a már közhelyesen sokat emlegetett rohanó világban az a tendencia, hogy az ember nem feltétlenül egy munkahelyen, egy pályán dolgozza végig aktív életét.

Megfordítanám a kérdést: milyen előnyei vannak egy középkorú, ötvenes éveit taposó munkavállalónak, ha ráadásul még nő is?

Bár a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkáltatók és a munkaerőpiac egyre inkább tisztában van a középkorú munkavállalók előnyeivel, Magyarországon még mindig inkább a külcsín számít mérvadónak a belbecs helyett. Pedig például az ötven év körüli női munkavállaló már nagy valószínűséggel nem szül gyereket (nem esik ki a munkából), nem kell gyakran otthon maradnia, ha betegek a gyerekei, és jól tudja, hogy a mai munkaerőpiac nem sok jóval kecsegteti, ezért megfelelő motiválással a leghűségesebb és leghatékonyabb munkaerő válhat belőle. Ráadásul a középkorúak énképe fontos megerősítést kaphat a munkától, a munkatársaktól és a felettesektől egyaránt. Egyébként a tanári pályán sokszor hitelesebb lehet egy tapasztalt, ám az újdonságokra fogékony pedagógus; ugyanakkor az a gyakorlat, hogy a kevésbé motiváltabbakat a közalkalmazotti bértábla „visszatartja” a fejlődés igényétől, hiszen sokakat csak az anyagi javak motiválnak, így tulajdonképpen ebben a formában ez a rendszer inkább visszatartója, mint ösztönzője a minőségi oktatásnak. Azonban természetesen az is fontos, hogy megbecsüljék azokat, akik már régóta vannak a pályán, ehhez azonban kéne egy olyan belső és külső motiváció, ami nem engedi meg, hogy bekövetkezzen a kiégés.

Amit az emberi psziché igen nehezen tud feldolgozni, az a bizonytalanság. Veszélyeztetve érzik magukat a nyugdíjasok, középkorúak, kisgyermekesek, főiskolai vagy éppen egyetemi diplomával rendelkezők, a megszüntetésre kerülő tagozatok osztályfőnökei, egy kis túlzással talán az egyedülálló álló negyvenes férfiakon kívül mindenki – és valljuk be, ők vannak legkevésbé reprezentálva a magyar közoktatásban. Egyetlen szempontot hagytam ki a felsorolásból – szándékosan –, méghozzá a szakmait, hogy ki hogyan tanít és nevel. Merthogy ezt hogyan is lehet mérni? A kompetenciatesztekkel, az érettségi, illetve a szakmai vizsgák eredményeivel? Nem hiszem. A bizonytalanságnak ez az egyik oka: nem tudják a tanárok, hogy milyen elvek mentén „mérettetnek meg”. A beiskolázási mutatókkal való érvelés már nem tűnik túl meggyőzőnek, hiszen számtalan olyan iskolát is „fenyeget” az összevonás réme, melyben nem tátonganak üresen a tantermek. Milyen szakmai szempontok mérettetnek hát meg? Nem tudjuk a választ, de félő, hogy a reformok kitalálói sem.

A fenti írás – melyet a kiadó és a szerző engedélyével közlünk – részlet a RAABE Tanári LÉTkérdések 2007. júniusi kiegészítő kötetében megjelent tanulmányból.

A teljes cikk tartalma

  1. Bevezetés
  2. A pedagógus szakma társadalmi presztízse
  3. Közszféra, avagy „megéri”-e közalkalmazottnak lenni?
  4. Reformok és kiszolgáltatottság
  5. Mit jelent a minőségi oktatás?
  6. Tanárnak lenni életfogytig?
  7. Mit tegyünk, hogy biztonságban érezzük magunkat?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.01.18.
Kásler Miklós: az óvoda az oktatás egyik legfontosabb eleme
Az esemény sajtóanyagában azt írták, hogy a magyar óvodák alapfeladata az egészséges életmódra nevelés, az érzelmi, erkölcsi, anyanyelvi, értelmi fejlesztés. A 2018. szeptember 1-jétő...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2019.01.18.
Véleménye van, de állásfoglalása nincs Nagy Blanka és a propagandasajtó ügyéről Péterfalvi Attilának
Bár a tanulmányi eredmény vitathatatlanul személyes adat, az elnök szerint a közügyek szabad vitatásába beletartozik a közszereplő megítélése. Annak a megítélése viszont, hogy ezek a...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.01.18.
„Nem hiszek a tantervekben, nem ezek vezérlik az iskolákat” -Interjú Csovcsics Erikával
Bár a legtöbben érzik, hogy nem jó a magyar iskola, mégsem borul fel a rendszer, mert mindenki teszi a dolgát. És mivel ez nem egy atomreaktor, nem tud akkora katasztrófa lenni – mondja a hvg...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.18.
Miniszteri biztossá nevezték ki a Klik vezérét
A nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztosnak nevezték ki Hajnal Gabriellát, az állami iskolafenntartó vezetőjét – derül ki a csütörtöki Magyar Közlönyből. Minderr...
(Forrás: Népszava)
--
2019.01.18.
Zsebből vennének tankönyvet a szülők, ha nem elég jó az állami
em csak a tanárok, a szülők is elégedetlenek az állami tankönyvek minőségével – hangzott el az RTL Híradóban. A Szülői Hang nevű szülői fórum legfrissebb felmérése arra jutott: tov...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.18.
Évtizedes csúcson a korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon
Az Európa 2020 stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy a jövő évre 10 százalék alá nyomja azoknak a gyerekeknek az arányát, akik korán kiesnek az iskolarendszerből. (Az EU definíci...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.16.
Így védekezik egy tanár a földrajzkönyvbe rakott kormánypropaganda ellen
Kérdésünkre a tanár elmondta, hogy az ábrát ezek ellenére is használja, igaz, nem pont arra, amire a kormányzat szánta. Az órán megbeszélik, melyik állítással értenek egyet a diákok....
(Forrás: index)
--
2019.01.16.
Nagy Blanka jogi lépéseket tesz a kormánypárti média ellen, miután azt írták, több tárgyból bukásra áll és sokat hiányzik
Jogi lépéseket tesz Nagy Blanka, a több kormányellenes tüntetésen felszólaló kiskunfélegyházi gimnazista, miután a Ripost nyomán több kormánypárti lap is azt írta róla, hogy három tá...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.01.16.
Idén is megrendezik a felvételizők hétvégéjét
Idén is megrendezi a Diákhitel Központ a felvételizők hétvégéjét. Január 19-én és 20-án az érdeklődő diákok, szülők és tanárok a www.felvetelizz.hu oldalon a felvételi eljárás...
(Forrás: Magyar Hírlap)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek