OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. augusztus 31.
Címkék:
 

Takács Géza

A megdrótozott fogaskerék

Úgy látom, bajban van a magyar közoktatás.

Igaz, legalább hetvenhetedszer.

Szóval aggodalomra semmi ok.

Mégsem mondanám.

Az érintetteknek ugyanis kötelességük aggódni, és kötelességük értesíteni a tűzoltókat. Úgy értve, hogy a tűzoltók azok a személyek, akik elnyomott, elfeledett, elhallgatott, titkolt, kijátszott reformjaikkal ilyenkor előállnak, és mentik a menthetőt. Épp annyit fogadnak el, valósítanak meg a javaslataikból, ez a szokás, hogy a rendszer egy kicsit megújul, legalább annyira, hogy ismét működőképessé válik, és döcög tovább a következő leállásig, a következő válságig, a következő összeomlásig, a következő öngyulladásig. Ahogy tetszik.

Most azonban mintha új helyzet állt volna elő. Mintha ez a fél évszázada összeeszkábált rendszer ezen a hagyományos módon már nem volna működőképessé tehető. Legalább huszonöt éve szinte egymásba érnek a reformok, manapság már félévente jön új oktatáspolitikai doktrína, az aggodalmaskodás is szüntelenül hallható, az iskolai világban mégsem áll helyre a normális működés már néhány tanéve. Ott tartunk, hogy már nincs idő kivárni egy-egy remek intézkedés (megdrótozott fogaskerék) hatásának jótékony következményeit. Újabb és újabb sürgős beavatkozások miatt minden tanév csupa ideiglenesség, csupa várakozás.

Körlevelek, rendeletek, bejelentések, határozatok diktálják a munkarendet az iskolában, nem az órarend vagy a csöngetés. Ki tud már arra odafigyelni. Ki emlékszik már ideiglenességek áradatától mentes tanévre.

Most épp ott tartunk, hogy a tanárok egy része (tíz vagy tízezer tanár?! – noha egy is sok volna) nem tudja, nem tudhatja két héttel az iskolakezdet előtt, hogy lesz állása vagy sem. A minisztérium az önkormányzatokra mutogat, azok meg a minisztériumra, az iskolák meg az ujjukat sem merik mozdítani, nemhogy mutogatnának. Erre mi egyebet mondhatnánk, mint hogy ez nagyjából egy háború utáni helyzet általános és természetes felfordulásának felel meg, nincs tegnap, a holnap meg bizonytalan.

Ráadásul pillanatnyilag a tervek nagy raktára is kiürült. Ami új alkatrészként a rendszerbe beépíthető volt, már kitenne két új rendszert, a szabad iskolaválasztástól, az iskolaalapítás szabadságától a NAT-sorozatokon, minőségbiztosítási rendszereken át az integrációig (az iskolaválasztás szabadságának tervbe vett újbóli korlátozásáig), a rendszerben azonban semmi nem vált be.

És nem is fog beválni.

És most már nincs egyetlen ép szeglete sem.

Először is, be kellene látni, hogy ez a kaotikus magyar közoktatás annak a történetnek egy fejezete, amelyik fél évszázaddal ezelőtt kezdett kiformálódni. Ha bárki beleolvas egy majdnem tetszés szerinti magyar tankönyvbe, vagy beül egy majdnem tetszés szerinti magyar tanórára, láthatja. A szellemi tartalékok is elfogytak. Be kellene látni, egy államilag erősen kézben tartott, merev, szellemi, szakmai önállóságától megfosztott, hiányokkal küszködő oktatási rendszer formálódott ki a szocializmus igézetében, és ma, a szocializmust magunk mögött hagyva, a szabadság nagy lendületével sikerült ezt a régi rendszert helyreállítanunk. Nagy reformminiszterünk, Magyar Bálint (hogy példát hozzak a történelem cselére), annyira erőltette a megújulást, annyira kétségbe ejtette a rendszer nehézkessége, hogy áttért a teljes kézi vezérlésre. Megvalósítván legszebb rémálmainkat.

Működik a magyar közoktatás, de már csak selejtre képes. Ez a normál teljesítménye. Erre állt át. Tudjuk, de nem akarjuk észrevenni. Olyannyira hibás konstrukcióvá vált, hogy a tanárt is, a diákot is és a szülőt is kikészíti, megbolondítja.

Minden tartópillére, minden biztonsági rendszere tönkrement.

Nincs szakmai nyilvánosság. Az évek óta miniszteri kegyelemkenyéren tartott, szakmai erejüket, tartásukat csak töredékekben őrző pedagógiai lapok a nyáron ismételten megaláztattak. Hogy nem lesz támogatás. Most aztán már tényleg. Minderre a kulturális nyilvánosság nem is rezdül. Ez nem politikai harc. Ez csak a magyar pedagógia szellemi egzisztenciájának a felszámolása.

A Köznevelés, a magyar közoktatás egyik alapintézménye (noha már rég nem az érdeme szerint, de pozíciója szerint akkor is az), már évek óta nem kapható nyilvános árusítóhelyeken.

A Magyar Pedagógiai Társaság lényegében megszűnt.

Az Országos Köznevelési Tanács májusban ülésezett utoljára, mintha negyven éve. Akkor is főleg magukkal voltak elfoglalva, meg azzal, hogy aki képzett tankönyvszakértő, az végezzen el – hogy tankönyvet bírálhasson – egy aktuális továbbképzést, jó pénzért, hogy még tankönyvszakértőbb legyen. Hogy le ne maradjon a legfrissebb irányelvekről. Nehogy egyszer véletlenül csak úgy a saját értékrendje szerint gondoljon egy tankönyvről valamit.

A miniszteri posztot Hiller István tölti be ismét, mintha csak gyesről jött volna vissza. Milyen szakmai elkötelezettség vezérelheti azt a minisztert, aki egyszer már lemondott a hivataláról, hogy pártvezető lehessen? A tárca afféle másodrendű politikai vagyontárgy lett. A közoktatás ideológiai tereppé és gazdasági problémává vált.

A tanárok félárú utazásra jogosító közalkalmazotti igazolványának megszüntetése nem egy szocialista kényeztetést vont vissza, közhírré tenném, hanem legalább százéves jogosultság felszámolását jelenti. A tanár hagyományos polgári társadalmi megbecsülése maradék elemei egyikének a megszüntetését.

A tanárok negyvenórás munkaidő-elszámolási kényszere az értelmiségi közalkalmazottból állami bérmunkást csinált. Sok iskola van, ahol a tanár blokkol ki- és belépéskor, mint akit szorosan kell fogni, mert nem személy többé.

A szakoktatási rendszer átalakításával, a falusi iskolák felszámolásával beláthatatlan következményű átalakulások indultak el, anélkül, hogy ezekben az ügyekben bármiféle szakmai, politikai közmegegyezés történt volna. S hogy a változások nyomon követésére, társadalmi–szakmai kontrolljára remény volna.

A közoktatási intézmények szakmai felügyelete, értékelése kisvállalkozók kezében van. Példátlan skandalum, hogy közintézményeket profitra dolgozó magánvállalkozók minősítsenek. Akik lényegében pénzért vásárolják meg jogosítványaikat. A szerkezet korrumpál, akárhány jó szakember is van a szakértők között.

A közoktatás teljesítménye évtizedek óta rossz, és most óraszámemelés, osztálylétszám-korlátozások révén lesz minden még egy kicsit rosszabb.

Nem tudom, mit tehetnénk.

De ha tudnám is, az sem érne ma semmit. Az is csak azt jelentené, hogy én magam sem értettem meg még igazán ennek a mai válságnak a valódi természetét.

Lehetetlen ma orvosolni a magyar közoktatás bajait. Pénzzel sem menne, korbáccsal sem.

A kilencvenes években még lehetséges lett volna, ha a szakma önszerveződését nem írták volna felül politikai ambíciók és korlátoltságok. Ma már elemi információk is hiányoznak, ma már a rendszert működtető elemi szálak is szétszakadtak. Nincsenek testületek, konferenciák, döntések sem, mert nem is lehetségesek. Amiket ma ezekkel a nevekkel illetünk, azok nem azok. A tanár ma magánérdekű munkavállalóként megy az iskolába. Az oktatási konferencia az általános tanácstalanság szertartásává satnyult. A közoktatási döntés voltaképp hazardírozás, a végrehajtással, az ellenőrzéssel és az értékeléssel rég megszakadtak a kapcsolatai.

A közoktatásnak sokféle baja van, de nem orvosolhatók, mert az egész szervezet gyengélkedik.

Valami szemle kellene mindenekelőtt, megnevezés, tárgyi lista a bajok ezreiről, azonosítások, hogy valami lehet az, ami. Sok pontos beszámoló, sok pontos mondat.

Nem ez a kiáltványos-kiáltozós fajta. Mint amire itt fanyalodom.

És akkor közben talán elmesélhetnénk még mindazt a szépet és jót is, teremtődne hozzá kontextus, háttér, ami a gazos, összetraktorozott és tocsogósra permetezett közoktatási kertben mégiscsak terem.

Ezzel elérhető volna fokozatosan a szellemi forgalom helyreállítása. Valami minimális vérkeringés. Az idősebb pedagógus nemzedék, melyhez tartozom, még nem adta föl, még túl sok évünk van a nyugdíjig ahhoz, hogy legyintsünk. De túl sok év van a hátunk mögött a pedagógus pályán ahhoz is, hogy másba fogjunk. Tudnánk még figyelni. A fiatalokra is, akiknek még kedvük volna komolyan venni a szakmát.

Kellene néhány radikális gesztus. Néhány színpadias jelenet. Harsona, trombitaszó, dobpergés. Infúzió. Máshogy nem megy.

De erre semmi esélyünk. Pécsi Ágnes, a Lengyel Gyula Szakközépiskola tudós tanára megláncolva tartott történelemórát, inkább csak nevetgéltek rajta. Achs Károly matematika- és drámatanár hiába írja Mezőtúrról drámai beszámolóit, többnyire csak a levelezési rovatokban jut neki hely. Áment Erzsébet hiába panaszolja, hogy a polgári magyar pedagógia nagyasszonyának, Domokos Lászlóné Löllbach Emmának, Móra örök barátnőjének a sírja sem fellelhető már, senkit nem érdekel. Hiába tudná elmesélni Kádár Judit, a váci Nevelési Tanácsadó vezetője, miféle fájdalmakkal sújtja a mai iskola a mai diákokat, inkább nem is mondja már. Hiába írja évek óta Hosszú Gyula fővárosi történelemtanár nagy riportját a szabadszellemű Berzsenyi Gimnázium megcsúfoltatásáról, senki nem érdeklődik utána. Hiába írta meg Szávai István Szolnokon az ezredforduló nagy művészetipedagógia-könyvét, nincs, aki kiadná. Hiába írt Veszprémi Attila szenzációs pedagógiai szakdolgozatot, teljes posztmodern fegyverzetben, mintha koloncot kötött volna a saját nyakába.

Hiába lett jó nevű pedagógus az Új Iskolából Angliába menekült kislány, Pálóczi Horváth Dalma Amerikában, őrizve minden emlékét az otthonról, nem kérdezzük. Hiába mondja, írja Szász Anna féltéseit mint nagymama, mint történelmet viselt személy, mint sokat tanult ember, nem nagyon érdekes. Hiába járnak ragyogóan okos, érzékeny fiataljaink a világban, sokan, menekülőben itthonról, Droppa Edit, Szávai Kati, Horváth Gabi és a többiek, hány ezren vajon, mintha senkit nem érdekelne, mi történik velük. Legalább mesélhetnének, merre járnak, mit látnak. Szippanthatnánk történeteikből levegőt.

Hiába volt Lőrinc Lászlónak nagy javaslata a történelmi megbékélésről a Ságvári-perben, egyszerre reformálva iskolát, tananyagot, közéletet, nem számít.

Hiába őrzi a Fasori Gimnázium kincseit egy raktáros, a vitrinekben és a szívében, a legendájával találkoztam, a nevét sem tudom most megmondani (hadd maradjon itt ez a hiány, nem tudás, mint szégyen, miatta, és mindazok miatt, akikről ennyit sem tudok, akiket elfelejtettem, kifelejtettem), senki nincs, aki érdeklődne iránta.

Hiába tudna Csalog Judit mesélni a szorongattatás és megcsalatás évtizedeiről, önismeretünk alapja lehetne, cédulákat rakosgat helyette.

Trianoni következmény, hogy minden szomszédról mindent tudhatnánk, hogyan vacakolódnak oktatásügyükkel. Kiküldöttek, megfigyelők, lélekipari kémecskék százezrei itt is, ott is. Beszámolóikból ki lehetne olvasni minden lépésünk összes lehetséges következményét. De a határzár még mintha erősebb is volna, mióta nincs.

És száz más személy, száz más forrás.

Tanárok, kedveseim, galambocskáim, barátaim, testvéreim, gyermekeim, kollégák, ne hagyjuk magunkat.

--

Linkek

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.14.
Magyarországon oktatni talán, integrálni biztos nem lehet finn módra
„Bármilyen impozánsak is az eredményeik, nem lehet az északi országok oktatási programját egy az egyben magyarországi feltételek közé átemelni” – hangsúlyozta a keddi konferencián...
(Forrás: Qubit)
--
2018.11.12.
Szülők a tanárhiányról: bölcsész tanít matematikát, tesitanár magyart
Az utóbbi időben rengeteg adat látott napvilágot arról, mekkora a pedagógushiány az országban, a kormány azonban hárított. A reakció szerint természetes a fluktuáció, nem beszélhetünk...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.12.
Pálinkás József: "Igen, a piacgazdaságot meg kell védeni"
Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.12.
Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB
Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növeked...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.11.
Igyekeznek csökkenteni a pedagógusok terheit
A köznevelésért felelős helyettes államtitkár szólt arról is, ösztönzik, hogy minél többen válasszák a pedagógusi hivatást, illetve a pályaelhagyók visszavonzásának fontosságáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.11.
Egyre többen csatlakoznak az ELTE TÁTK-on szerveződő "sztrájknaphoz"
Az ELTE kommunikáció, filmtudomány és esztétika tanszékének oktatói is csatlakoznak az ELTE Hallgatói fórum is lesz az ELTE TÁTK-on. A társadalomtudományi karon november 14-én délelőtt...
(Forrás: Eduline)
--
2018.11.11.
Mészáros Lőrinc: Mi nemcsak labdarúgókat képzünk, hanem embereket nevelünk
„Nemcsak a testet, de a szellemet is építeni akarjuk” – írta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia oldaAkadémistáink immár nemcsak iskolai műveltséget és labdarúgótudást kapnak, hanem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.11.
Megint átalakítaná a kormány a szakképzést
Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint az átalakítás célja, hogy a szakképzés vonzó karriert nyújtson a fiatalok számára. Új...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.10.
Nagyon ideges mindenki – Lovász László: Többször felmerült bennem a lemondás gondolata
Ön tudja értelmezni, hogy mi az a határ, amit a kormány szerint az MTA egyes munkatársai átlépnek? Van ilyen határ egyáltalán?– Elsőre a társadalomtudományok jutnak eszünkbe, pedig a k...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek