OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. március 31.
» Hozzászólások (17)

Új tudás – műveltség mindenkinek

Az OFOE és a Virtuális Nevelésügyi Kongresszus javaslatai

A Osztályfőnökök Országos Szakmai Együttesének honlapján 2007 novembere óta zajlik a diskurzus közoktatásunk legégetőbb kérdéseiről. Az itt összegyűlt felvetéseket az Új tudás program szempontjai szerint csoportosítva, az alábbi kérdéseket és javaslatokat fogalmazzuk meg (keretben az OKM vitaindító javaslatának bekezdései olvashatók):

El kell érnünk, hogy minden gyermek eséllyel kezdhesse meg az iskolát. A szegény és leszakadó társadalmi rétegek gyermekei számára biztosítani kell a koragyermekkori készségfejlesztés komplex szolgáltatásait. Ezt legjobban a védőnői hálózat, a bölcsődei és az óvodai hálózat fejlesztésével lehet elérni. Jó eszköz lehet erre a családi napközi intézményének kiterjesztése, az egységes óvoda – bölcsőde kialakításának megkönnyítése. Segítséget kívánunk nyújtani a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek beóvodáztatásához is.

Üdvözöljük a korai fejlesztésben a két külön ágazathoz tartozó szakemberek és intézmények (védőnői hálózat, bölcsődék/óvodai nevelés) összekapcsolását. Egyetértünk a hátrányos helyzetű gyermekek minél korábbi beóvodáztatásának koncepciójával is. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy éppen a leghátrányosabb helyzetű régiókban nincs meg a megfelelő óvodai kapacitás. Kérdés: milyen eszközökkel támogatja az állam az óvodai kapacitás bővítését, új óvodák építését a rászoruló településeken? Hogyan jutnak hozzá a legszegényebb települések az ÚMFT keretében az önrészt is követelő fejlesztési forrásokhoz?

Integrációs programokat hirdetünk az iskolai és a települési szegregáció visszaszorítása és a különböző hátterű diákok hatékony együttnevelésének érdekében. A pedagógusok számára megadjuk a megfelelő szemléleti, szakmai, módszertani muníciót ahhoz, hogy sikeres lehessen a hátrányos helyzetű gyermekek integrációja. A pályázatoknál megköveteljük az esélyegyenlőségi tervek végrehajtását, a sajátos nevelési igényű tanulók esetében egyértelmű vizsgálati, fejlesztési és ellátási protokollt alakítunk ki, megerősítjük a szakértői bizottságokat. Biztosítjuk, hogy a pedagógusjelöltek a szakmai gyakorlat keretében megismerhessék a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók nevelésével, oktatásával kapcsolatos pedagógia módszereket.

Kérdéseink:

A pedagógusok számára nyújtandó szakmai muníció tekintetében: számolnak-e azzal a képzések költségeinek kalkulálásánál, hogy a továbbképzésre kötelezett pedagógusok hétvégi képzési napjaira legalább készenléti díjat fizessenek? (Ugyanis a kvázi kötelező nevelőtestületi képzéseknél a pedagógus nem maga dönt arról, hogy milyen képzésen vesz részt, így arról sem, hogy a magánidejéből kész-e áldozni erre! Bár a szakmai nyereség a kellő színvonalú(!) képzés nyomán vitathatatlan, a magánéleti veszteséget ildomos (munkajogi értelemben viszont kötelező) lenne kompenzálni.)

Milyen programokkal kívánják segíteni a szegregált térségben működő, az integrációra településszerkezeti okból esélytelen, leszakadó térségek iskoláit?

Milyen komplex (munkaerő-piaci, szociális, egészségügyi stb.) intézkedésrendszerbe illeszkednek a közoktatás deszegregációs törekvései a „települési szegregáció visszaszorítása" érdekében?

Javaslataink:

Létszámhatár (osztályonként 2-3 tanuló) bevezetése az sni tanulók integrált nevelésében.

A kéttanítós modell finanszírozása a sok hhh tanulót nevelő térségekben, illetve pedagógiai asszisztens foglalkoztatása az érintett iskolákban.

A tanárképző intézmények tegyék képzésük részéve, hogy erre kiképzett mentor-tanító vezetésével, megfelelő felkészítés után pedagógus hallgatók lássák el a gyakorlóiskolákban a pedagógusasszisztensi feladatot (természetesen ez a tanárképzési kreditek rendszerében, az egyetem-gyakorlóiskola viszonyban, a mentor-tanárok felkészítésében és az asszisztensi feladatokat ellátó hallgatók munkajogi státusának rendezésében is komoly előkészítést igényel, de nemzetközi tapasztalatok tükrében ez a megoldás megéri a fáradságot).

Üdvözöljük, hogy a pedagógus hallgatók ezentúl megismerhetik a hátrányos helyzetű tanulókat nevelő intézmények napi gyakorlatát. Javasoljuk, hogy a korábbi „gyakorlóiskolai” megközelítés helyett az iskolai gyakorlatokat egy jól képzett mentor-tanári hálózaton keresztül valósítsák meg. Ebből következik, hogy meg kell oldani a mentor-tanárok képzését és javadalmazását. Ez szakmai és financiális értelemben is a felsőoktatás és a közoktatás közös felelőssége.

Szakmailag és infrastrukturálisan is fejlesztjük és modernizáljuk a jelenlegi kollégiumhálózatot. A kollégiumoknak az esélykülönbségek mérséklése mellett egyre nagyobb szerepet kell kapniuk a tehetséggondozásban is. Komplex tehetséggondozó programot hirdetünk, amely a közoktatástól a felsőoktatásig képes arra, hogy a valamely területen kiváló gyermekeinket támogassa. Létrehozzuk a Nemzeti Tehetség Alapot, segítjük az Arany János programban résztvevő diákok felsőfokú tanulmányainak megkezdését, tehetséggondozó bázis intézményhálózatot alakítunk ki. Lehetővé tesszük, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek igénybe vegyék a kollégiumok napközbeni pedagógiai szolgáltatásait.

Javaslatunk:

Egyre inkább látszik, hogy a tankötelezettség 18 éves korig való kiterjesztése komoly gondot okoz egyes szakképző intézményekben, ahol a fiatalok tanulási motivációja (és a megszerezhető szakma presztízse) is alacsony. Mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a program külön is térjen ki arra, hogyan fogja pedagógiailag és szakmailag egyaránt ütőképes programmal, hasznos tartalommal megtölteni a korábbinál kettővel több iskolában töltött évet.

A közoktatási rendszerünket modernizáljuk annak érdekében, hogy a gyermekeknek használható tudást, a nekik megfelelő módszerekkel közvetítse. Ennek érdekében a pedagógiai tartalmat és a formát is meg kell újítanunk. Kiemelt szerepet kap a jövőben a nyelvi oktatás és az informatikai képzés. Lehetővé tesszük a nyelvi előkészítő évfolyam alanyi jogon való igénybevételét 2010-től minden középiskolában. Támogatjuk a tanárok nyelvi képzését és nyelvvizsgáját. A program része az informatikával támogatott oktatási módszerek bevezetése az oktatásban, a korszerű tananyagok kifejlesztése és az iskolákba való eljuttatása, a tanárok felkészítése, az iskolákban kifejlesztett jó gyakorlatok elterjesztése. A közháló programban a sávszélesség növelése; tantermi informatikai csomagok (digitális tábla, projektor, laptop); az SNI tanulók számára speciális informatikai csomagok biztosítása. Az ÚMFT fejlesztési programjába bekapcsolódó pedagógusok számára támogatást kívánunk biztosítani a képzéshez, az új pedagógiai módszerek alkalmazáshoz szükséges laptop vásárlásához.

Kérdésünk:

Milyen konkrét, használható programot kapnak az iskolák a 2008/2009-es tanévtől kötelező, ötödik-hatodik osztályos nem szakrendszerű tanórák tartalommal való kitöltéséhez?

A pedagógusok megfelelő ösztönzőrendszere elengedhetetlen feltétele az oktatási rendszer fejlesztésének. A pályakezdő pedagógus bére talán a legfontosabb üzenet a pedagógus pályát is megfontoló jó tanulmányi eredményű pályaválasztó fiatalok, a jövő tanárai felé, ezért a kezdő pedagógusok munkáját a jövőben a jelenleginél jobban kell megfizetni. Ugyanakkor a legnehezebb pedagógiai munkát végzőket, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglakozókat és az iskolavezetők irányítói munkáját szintén jobban meg kívánjuk becsülni.

Kérdéseink:

Hogyan kívánják kezelni a pályakezdő-bérpótlék mentén a tantestületekben keletkező bérfeszültséget?

Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a fiatalok pályára csábításán túl a kiváló, tapasztalt, képzett idősebb pedagógusok is „vonzó” munkaerőt jelentsenek az intézményvezető számára? Ha a pályakezdő fiatalt bérpótlékkal csábítjuk, az alapbér tekintetében ő továbbra is „olcsó”, tehát vonzó munkaerő marad, míg a húsz éve pályán lévő, szakvizsgázott pedagógus a munkáltató szempontjából rendkívül „drága”, így nem vonzó. Vagyis a pedagógusi életpályamodell a valóságban egyáltalán nem működik; aki képezi magát, az „drágábbá” válik, így egy esetleges leépítésnél veszélybe kerül, további elhelyezkedése pedig reménytelen. A fent leírt mechanizmust számos kiváló pedagógus személyes sorsa bizonyítja. Hogyan kívánják tehát motiválttá tenni a munkaadókat a képzett, tapasztalt, szakvizsgázott pedagógusok (tovább)foglalkoztatására?

Mi a garancia arra (milyen együttműködés, közös műhelymunka stb. biztosítja), hogy a tanárképzésből kikerülő fiatalok olyan minőségi tudással s kompetenciával rendelkeznek, hogy a bérpótlékkal való pályára csábításuk indokolt? Képes-e a közoktatás a tanári kompetenciák tekintetében „megrendelőként” viselkedni a tanárképző intézmények felé?

A közoktatási intézmények „teljesítményét” objektív összehasonlítható eredménymutatókkal kell jellemezni. A mutatókra támaszkodva segítő és ösztönző rendszereket kell kidolgozni, melyek segítségével a pedagógusok, iskolaigazgatók és iskolafenntartók visszacsatolást kaphatnak teljesítményükről. A mérési eredményekhez és az értékelési rendszerhez ösztönzőket kell hozzákapcsolni. Fejleszteni kívánjuk az SNI tanulók készségeinek mérésére alkalmas eszközöket.

Kérdésünk:

Milyen intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy a mérési eredményeket a közoktatás szolgáltatásának „fogyasztói”, a szülők és a tanulók egy számukra is érthető feldolgozásban megismerjék?

Újra élettel kívánjuk megtölteni a közösségi kulturális intézményeket, ezért átfogó művelődési ház felújítási programot indítunk, és jelentősen növeljük a közművelődés költségvetési támogatását.

Üdvözöljük, hogy a közoktatás fejlesztéséről szóló Új tudás program prioritásai közé beemeli a közművelődés támogatását. Mivel sok helyen a közművelődés központja – művelődési ház és közművelődési szakember híján – éppen az iskola, adódik a kérdés: a közművelődés fejlesztésére tervezett források elérhetőek lesznek-e a közművelődési feladatot ellátó iskolák számára?

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

petra | 2008. április 13.
Kedves Csilla, köszönöm neked a számot - 1 családgondozó/700 gyermek. Nos, szerintem ebben van szükség differenciálásra (rendeletre), az általad korábban említett szempontok szerint (pl. hányan részesülnek gyermekvédelmi kedvezményben). Mert nem mindegy, hogy adott körzetben a 700-ból 7, vagy mondjuk 670 gyermek szorul gyermekvédelmi (alap)ellátásra. Vagyis én nem a gyermekszámhoz, hanem a feladathoz kötném a családgondozók számát. Vagy nyitott kapukat döngetek, és van erre vonatkozó rendelet? Én folyamatosan ezt forszíroznám: több szolgáltatást a rászoruló térségekbe!
Hogy miből...? Szerintem normális dolog, hogy nekünk itt vannak a kompetenciahatáraink. Ha ez a társadalomnak fontos, adott gazdasági-pénzügyi szakemberek kialakítják hozzá a megfelelő stratégiát. Nekünk az a dolgunk, hogy minden eszközünkkel igyekezzünk világossá tenni, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk, és szakmai tapasztalataink alapján kikényszeríteni a szolgáltatásoknak azt a rendszerét, melyekkel a munkánk végre nem lesz totálisan reménytelen... Ja, különben megfelelő feltételek mellett a szakemberek személyes hatékonysága is megnőne; s itt most nem idéznék pszichológiai elméleteket...
csilla | 2008. április 12.
Szükség van rendeletekre, higyjétek el. Lehet, hogy nem jó ötlet a családipótlék. Az a családgondozó, aki egy hátrányos térség, két hátrányos településén lát el szolgálatot, mert a szociális törvény NM 15/1998 úgy rendelkezik, hogy 700 gyermek után kötelező 1 főállású családgondozó fogalakoztatása, hogyan lehet hatékony? Az átfogó szakmai ellenőrzés az adminisztrációt ellenőrzi: kiragad napokat: volt-e azon a napon védelembe vétel, családgondozás: le van-e adminisztrálva, a statisztikai fogalmak egyeznek-e a forgalmi naplóval? Ugye milyen érdekes: nem azt, hogy mi volt a kiindulási pont egy-egy családnál és hová, mennyi intézkedéssel jutottunk. Áramot nem tudok bevezetni családokhoz, a fizetésem nem elég arra, hogy kenyeret vegyek. Szponzort erre nehéz találni. Az iskola fuldoklik a tehetetlenségtől, a jó képességű gyermekeket már régen elvitték a szülők más iskolába. Csökkenő gyereklétszám miatt csökken a szakosellátottság, csökken a minőség. A térség fejlesztőpedagógiáját a térségi nevelési tanácsadó próbálja, ha egyátalán tudja, képes megoldani. A nevelési tanácsadók is státuszfinanszírozottak. A fenntartók nem fognak többet beinvesztálni. A bérköltség nagyon sok. Mindig ez a válasz.
Ha a bizalomnál, a hivatástudatnál maradunk, rendben: a háziorvos betegkártyáját finanszírozzák, ő abból él, azonkívül ő annak örül, ha az a beteg gyermek minimális gyógyszerrel lassan túl él egy hurutosabb, vírusosabb időszakot.
Azonkívül nagy igazság, a nemzeti össztermék értékének egy főre jutó összege: átlag! Nem hinném, hogy a középosztály, a gazdaság főszereplői olyan nagyon örülnének, ha ez az átlag kisebb szóródásból jönne létre. Igen lehet, hogy utópia, és szegénység mindig is volt, van és lesz.
terepmunkás | 2008. április 12.
Például bizalom. A családgondozók éppen úgy fuldoklanak az adminisztráció terhétől, mint az oktatási intézmények. Egyetlen elemi szükségletet kielégítő lépés megtétele is kétszer harminc napos hivatali okmánykeringőt igényel. Egy sikeresen eltöltött délelőtt három gondozott család esetében, délutánt igénylő papírmunka. A körkörös bizalmatlanság jegyében még kisebb települések esetében is gyakori, hogy nem találkozhat az a kör, aki az érintett családot újszülöttől nagymamáig "kezeli". (Ha mégis, akkor eredményes lehet, de közben törvényt sért.)
petra | 2008. április 12.
Kedves Csilla!
Igen, onnan indulunk, amit leírtál.
Mit csináljunk tehát?
Először is: ne siessünk. A katasztrofális helyzet, amivel most küszködünk, a rendszerváltás nyomán indult gazdasági-társadalmi átalakulással, húsz év alatt alakult ki. Az a 25 év körüli fiatal szülő (most bekalkulálom a leszakadó csoportoknál a korai családalapítás gyakorlatát), aki most viszi iskolába a gyermekét, lehet, hogy a családjában soha, senkit nem látott rendes munkaviszonyban, tartósan dolgozni! Miféle biztonság képzelhető el ilyen körülmények között? Nem csoda, ha tervezésre, jövőbe nézésre, a gyerek 12 évig tartó iskolai karrierjének mentális belátására egyszerűen nem képes.
Ezt a többgenerációsan beágyazott problémát nem fogjuk egy jólirányzott adminisztratív intézkedéssel megoldani. A kétségbeesettségből, tehetetlenségből származó türelmetlenség elsietett, rossz intézkedésekhez vezethet, ami tovább rontja az érintettek és az ellátórendszer, az érintettek és a középosztály, az érintettek és a hatalom viszonyát.
Mit csináljunk? Minden szakmai tudásunkkal, erőnkkel, energiánkkal törekedjünk arra, hogy a helyi szükségleteket kielégítő ellátáshoz szükséges szakmai feltételrendszert kiharcoljuk. S hogy a rászoruló településeken a leszakadó rétegekkel foglalkozó szolgáltatás "humán feltételeit" is javítsuk. Több családgondozóra van szükség, megfelelő szupervízióval, hogy elbírják a "nyomást". Fizetett (tehát nem a szabadidőben, este 6 óra után tartott) közös esetmegbeszélésekre a helyi "humán szféra" munkatársai között. Itt lehetne akár a helyi háziorvossal megtárgyalni az igazolások problémáját... Utópia? Annak látjuk, pedig adott esetben szakmai minimum lenne.
Ha magunkat, a szakmánkat, a társszakmáinkat nem erősítjük meg, nem fog menni. Adminisztratív kényszer bevetésével sem. Inkább ezen az úton indulnék el, lassan, egy-egy családot megnyerve, s egy újabb generáció alatt aratva látványos eredményt, semmint hogy hatalmi szóval, a pénz eszközével próbáljam érvényesíteni a "jó kényszerét". A vízióm erről ugyanis a következő: a szülőből, konstatálva, hogy 1. "átvettük a hatalmat" a pénztárcája fölött, 2. "átvettük a hatalmat" a gyermeke fölött, egy kiszolgáltatott ember reakcióját fogja kiváltani ez a beavatkozás. A kiszolgáltatott ember pedig kétféleképpen viselkedik: vagy beletörődik (s ettől lesz az érintett szülői generáció még passzívabb, magatehetetlenebb, önmagán segíteni képtelen - s ezzel együtt a megsegített gyermeki generáció gyökértelen), vagy lázad - s következik az iskolával való agresszív szembenállás. S ráadásul, tapasztalván, hogy az intézkedés nem "jött be", a középosztály majd mindent tudón összenéz: "ezeken nem lehet segíteni"..., s máris mélyebbre ástuk magunkat a jól ismert társadalmi csapdába... Szerintem ezt nem akarjuk.
Ezért érvelek folyamatosan a hosszú távra tervező, intézményi, szakmai, személyes szolgáltatáson s a társadalmi-gazdasági környezet javításán alapuló megoldások mellett. Úgy vélem, ha tudnánk, ha látnánk, hogy elindultunk ezen a hosszabb, de (remélem) többek számára vonzóbb úton, lenne erőnk , kitartásunk, felkészültségünk végigmenni. A baj az, hogy elindulnunk nem sikerül. Szerintetek mire lenne ehhez szüksége a szakmánknak, az általatok ismert településeknek, és mi az, amit mi magunk meg tudunk tenni, hogy végre elindulhassunk?
csilla | 2008. április 12. | ovicuki[kukac]citromail[pont]hu
Kedves Petra!
Van már egy bizonyos réteg Magyarország egyes régióiban, akik önmaguk számára csak mindennapi létszükségletüket tudják megfogalmazni. Motiválva, csak az ételre vannak, italra és minimális szintű szórakozásra: kocsma. Tudja, ő máshogy kellene, de a szoc.segélyből a bérlet árát inkább kajára költi, ami magával generálja, hogy a gyerek nem megy iskolába és így igazolja a család a saját szegénységét. Teremtünk munkahelyeket? Szép, de mikor? Milyeneket? Ezek az emberek 5,6,7 osztállyal bírnak.
Növekszik az iskolai hiányzás? A háziorvos, a konfliktus elkerülése érdekében úgy is kiadja a szülőnek az orvosi igazolást. Végül is a szülőé a gyermek. Én úgy gondolom ezen gyermekek nevelése csak "zárt" intézményben lehetséges. A Bokrosban sem járt alanyi jogon a családi pótlék, most járjon, de kössék feltételekhez, fussa a bérlet árát, egy-egy évi kirándulást, el lehetne ezzel az összeggel számoltatni az intézmények vezetőit. Még mindig jobb ötletnek tartanám, ha csak valaki nem mond ennél jobbat, mint azt, hogy azért szűnnek meg napköziscsoportok, mert a kihasználás nincs meg x %. A felsős gyermekek napközisellátását nem fizeti ki ez a réteg, a bevétel orientált társulási tanácsok meg tartozásként behajthatóvá tehetik. A lényeg a mi számunkra a gyerek: egyen, meleg helyen legyen, foglalkozzunk vele, hasson rá egy jobb környezet. Neveljünk mentálhigiénét, Maslow piramisa szerint talán kialakul a szükséglet-piramis, és a motiváció is. De először neveljünk! Az írástanításhoz nagy segítség lehet az interaktív tábla, de ez eddig is ment nélküle még palatáblán is. Mindenkinek másra van szüksége. Próbáljunk meg ebben is differenciálni. Így van legyen egy eszközkészlet. Ezzel meg az a bajom, hogy már elkészítettük 1998-ban, de abból sem lett semmi. És nem is bünteti az OKÉV vagy az OH a fenntartókat. Mit is csináljunk tehát?
petra | 2008. április 12.

"Az érintett gyermek családi pótlékát meg az intézmény kapná meg." Igen, DE A SZÜLŐTŐL, aki a pedagógusok és a családgondozók együttes hatására, majd, a program sikere nyomán, mind több hasonló sorsú család saját beszámolója alapján látná be, hogy érdemes a családi pótlékot erre fordítania, mert a gyermek ételt, szép környezetet és kiváló emberi gondoskodást kap. Önként választva, azért, mert jó! (Egyetértek, ebbe kell befektetni; különben kollégiumi programot tartalmaz az Új tudás program, de ezt az irányt nem sikerül kiolvasnom belőle.) Különben igazából nem új a felfedezés: korábban léteztek, csak financiális okból szinte mindenhol megszüntették őket, hetes otthonok, ami messze nemcsak a tanyasi gyerekekről szólt: éppen a gyermekük ellátását megoldani nem tudó, de szülői kompetenciájukat, s így szülői felügyeleti jogukat megőrző szülők helyezhették el ott a gyerekeiket. De azzal nagyon vigyázzunk, hogy bizonyos csoportok alanyi jogon járó juttatásait feltételekhez kössük vagy természetben "fizessük meg". A gyermek a szülőé; a neveltetéséről ő dönt. Nem hatalmi szóval (ha ebbe belemegyünk, hol a határ...???), hanem megfelelő szolgáltatásokkal, munkalehetőséggel, személyes felvilágosítással, s a gyermek számára perspektívát jelentő oktatási lehetőségekkel kell a szülőt motiválnunk abban, hogy gyermeke számára a legmegfelelőbb nevelődést biztosítsa (minden nap elindítsa az iskolába, beírassa a kollégiumba, hetes otthonba, ha ott jobbak a feltételek). Tudom, eddig is a meggyőzéssel próbálkoztunk, és az a tapasztalat, hogy nem megy... De ne felejtsük el, hogy sokszor megfelelő szolgáltatások nélkül vagyunk kénytelenek a meggyőzésre! Tiszta, jól felszerelt iskolaépület, felkészült és jó állapotban lévő pedagógusok, a rászorulóknak jó színvonalú egész napos ellátás (a napköziben - ami VAN!!! - is kedves, kipihent, ambiciózus nevelővel, játék- és mozgási lehetőséggel, érdemi segítséggel a tanuláshoz, számítógéphasználat lehetőségével stb.); meggyőződésem, hogy ez a feltétele. Először biztosítani azt az iskolai közeget, ahol valóban JÓ LENNI, s utána kezdeni becsalogatni az érintetteket - nem egyedül, hanem a szociális szakma (plusz akár a védőnő) érdemi támogatásával. Ezeknek a feltételeknek a biztosítása meghaladja a kompetenciánkat; az azonban a mi kompetenciánk lenne, hogy világosan megfogalmazzuk a szükségleteinket: mi az a feltételrendszer, aminek talaján adott társadalmi közegben sikeresek tudunk lenni a nevelésben? Szükségünk van osztálytermenként egy számítógépre? Vagy osztályonként egy köteg színes post-it papírra? Mindegy - csak fogalmazzuk meg világosan, szakszerűen az igényeinket! Az egy másik történet, hogy "az önkormányzat szegény, és úgyse lehet..." De ha nincs hangja a szakmának, akkor valóban, egészen biztos, hogy a későbbiekben sem lehet majd. Jön a digitális tábla... Lehet, hogy valakinek az kell. De akinek nem, annak vajon jut-e majd a zseniális táblarajzaihoz egy csomag színes krétára?
Kitti | 2008. április 11.
Még egy ötlet az Aggódó pedagóguséhoz:
Mi lenne, ha az átkosban működő tanyasi gyermekek kollégiumához hasonlóan ma létrehoznánk a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek kollégiumát. Ha a pénzeket megvonnánk eme családoktól szociális katasztrófához vezetne szerintem. Mivel a család nevelő hatása egyébként sem működik már eme családokban, nevelő szándékkal, egész napos felügyelettel, programokkal, étkeztetéssel talán lehetne rájuk hatni. Az érintett gyermek családi pótlékát meg az intézmény kapná meg.Így az összeg biztos, hogy a gyermekre fordítandó lenne. Nem az alkohol, az uzsora kamat és a játékgép nyelné el.
aggógó pedagógus | 2008. április 11.
Az Útravaló programra kapott támogatás, nem rendszeres hosszú távú jövedelme a családoknak.Legfeljebb ha a csemete évet ismétel nem kap új támogatást.
Viszont a gyermekvédelmi kedvezmény viszonylag hosszútávú bevételnek számít.
Ezért a kettő nem összehasonlítható.

Mindenesetre én kipróbálnám, hogy működik-e.
A kipróbáláshoz nem kell több pénz.Csak egy rendelet.
Ahogy ismerem eme családok gondolkodását, beválna.

Sajnos a foglalkoztatási helyzeten mi nem tudunk változtatni, ezt tudom. Ez nem rajtunk múlik.
Azt azonban látom, hogy ha van is munkalehetőség, akik már hosszú évek óta nem végeznek rendszeres munkát, nehezen szoknak vissza ( vagy egyáltalán nem képesek már visszaszokni) a rendszerességhez.
A szociális segély elég nekik.
Ezért lenne jó, ha a szociális segély nyújtást is valamilyen feltételhez: pl. közmunkavégzéshez kötnék és ugyanígy a gyermekvédelmi kedvezményhez jutást.
Esetleg kevesebbet tudnák azt hangoztatni,hogy ez" jár nekem".
Igen, jár akkor, ha ezt és ezt megteszed a településért, a közért és a gyermekeidért.
terepmunkás | 2008. április 9.
Egy konkrét - az int. támogatás szoc. hátrányok enyhítéséből finanszírozhatjátok a 7-8 osztály ebédjét. (Tudom, hogy későn érkezett a pénz)Az int. programban érintett szülő - éppen mert maga is alig iskolázott, nem bír jövőképpel - miért is lenne, ha 20 éve támogatásaból él, erre szocializálódott, nálunk a nagyszülőkig kell keresgélni, ha munkatapasztalatot keresünk. Magam is indokolatlannak tartom a mutatók "gyors" javulását, s az érettségit adó intézményekbe való irányítással meg nagyon nem vagyok kibékülve. De a pénzről, mint motivációról más a véleményem - hosszútávon nem tartom hatékonynak. Lásd Útravaló programok.A másik út, amin Önök is, mi is járunk hosszabb, és ha nem lesz érdemi változás a munkaerő piacon sajnos hatástalan is, -én abban bízom, hogy oda is jut majd valami..
egy aggódó pedagógus | 2008. április 9.
Tisztelt Terepmunkás kolléga!
Az évismétlés és szociális támogatás egymáshoz kapcsolása mindenképpen szükségszerű lenne.
Az egész probléma az OKM vitaindító javaslatának, a fentebb olvasható 2. kék bekezdéséhez kapcsolódik.
Az integrációs program céljai között van a szegregáció visszaszorítása mellett többek között, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű diákok esetében:
• csökkenjen az évismétlések száma
• csökkenjen a hiányzások száma
• minél többen tanuljanak tovább érettségit adó intézményben.
Nálunk szegregáció sosem volt, de az utóbbi problémával állandóan küszködünk, gondolom más is.

AZ INTEGRÁCIÓRA KAPOTT TÁMOGATÁS FELTÉTELE, HOGY EME 3 INDIKÁTORON JAVÍTSUNK. HA NINCS JAVULÁS, ESETLEG ELESÜNK A TÁMOGATÁSÓL.

Igen ám, de sajnos attól, hogy
• a pedagógusaink szemlélete megváltozik,
• a továbbképzéseken szerzett új módszerekkel, technikákkal oktatunk,
• modernebb tantermekben, fejlesztő eszközöket használunk,
• bevonjuk a szülőket, civil szervezetek az iskola életébe,
• bekapcsoljuk a CKÖ-ket a programba stb.

SAJNOS NEM IGAZÁN VÁLTOZTATJA MEG A SZÜLŐK SZEMLÉLETÉT.

Tisztelet a kevés kivételnek, de sajnos a halmozottan hátrányos helyzetű szülők nem törődnek azzal, hogy
• gyermekeiket minél korábbi életkorban behozzák az óvodába
• gyermekeik egésznap, pl. óvodában maradjanak
• gyermekeik a szükséges tanszerekkel jöjjenek az iskolába
• valamilyen minimális szinten de felkészülten engedjék őket másnap az iskolába.

Ellenben minden segítséget megadnak, hogy a gyermekeik hiányozzanak az óvodából, iskolából.
Az iskolai délutáni foglalkozásain, szakkörein azért nem vesznek részt, mert nem fizetik be a gyerekek ebédjét( 6-8. évf.). Ha itt is maradnak, akkor rendszeresen egészségtelen szendvicseket esznek a gyerekek vagy esetleg semmit.
Sorolhatnám még a gondokat.
Próbáljuk, őket siker élményhez juttatni, de nem hagyják magukat.
Ha a szülő nem áll oda a gyermeke mögé, akkor mi nem sokat tehetünk.
Hiába a családlátogatás, az elbeszélgetések a szülőkkel, akkor, amikor beszélünk, akkor mindent megígérnek, de semmi nem változik.
Nem motiválja a szülőt, hogy gyermeke jövője tőle is függ.

Mit mondjunk, akkor, amikor egy másodikos gyermek megjegyzése szerint ”ha felnőtt lesz, akkor ő sem fog dolgozni, mint az apja, hanem szociális segélyen fog élni”

Ez a minta, ezt látja, ebben él. Milyen jövő ez? És az ország jövője?

Szerintem úgy, ahogy már minisztériumi szinten is tervezik,
• hogy a szociális segélyhez való jutást összekapcsolják a közmunkával, úgy

• a gyermekvédelmi kedvezményhez való jutást is össze lehet kapcsolni az óvodai és iskolai feltételekkel

Ezeket a családokat csak a pénz motiválja.
Sajnos sok családnak a gyermekek után járó támogatás az egyedüli bevétele.

Ha ezt a támogatást, csak akkor kapnák ha:
 óvodába járna a gyerek (mindenki hangoztatja az első 6-7 év mennyire, számít)
 ha keveset hiányozna az óvodából és iskolából
 ha iskolába járna, míg tanköteles (megszűnne a magántanulóság intézménye)
 ha nem ismételne tanévet.
akkor MINDENKINEK rögtön FONTOS LENNE A TANULÁS!!!!!!!!!!!!!! nem csak nekünk pedagógusoknak.

Mi nagyon szívesen vállaljuk, az igazolások kiadását.

Ha ezt sikerülne megvalósítani, akkor
 az úgynevezett leszakadó réteg gyermekeinek sikerülne a felzárkózás, sikerrel vennék az általános és a középiskolát is,
 valószínűleg kevesebb lenne a kudarcos, magatartás problémás gyerek
 talán még az agresszivitás is csökkenne.
 Egyre több diák volna képes továbbtanulni érettségit adó intézményben is, hiszen legtöbb esetben nem a képességekkel van a probléma.
 Tanulnának többféle szakmát stb. könnyebben, találnának munkát maguknak, vagy vállalkoznának és így tovább.

Hiszen országunk jövője a mai gyermekektől függ. A jelenlegi jövőkép elkeserítő.

Persze tudom, hogy hazánk minden gondját, ez nem oldja meg azonnal, de az iskolák tekintetében nagy előrelépés, fejlődés lenne.
Amíg azonban nem lesz változás, addig marad a szélmalomharc.
Terepmunkás | 2008. április 8.
Kedves Kolléga!
Indulatát értem. A jelenséget ismerem.(Tanítványoméknál lovat vágtak a háznál, s anya a kislány olvasás munkafüzetének lapjaiba csomagolta az adagokat) De - az országban még arra sem elég az óvodai férőhely, hogy a kötelező utolsó évben mindenkit felvegyenek. A hiányzásnak ezer oka lehet, s ki bírálhatná felül a gyerekorvost.(Nálunk minden év visszatérő témája a Családsegítő - gyemekjóléti-óvoda-iskola-védőnők-orvosok-védőnők-segítő szervezetek kerekasztalánál az utolag kiadott mulasztások témája - nincs előrelépés) Az évismétlés és a szociális támogatás nem összevethető. S aki tanköteles, az nem hagyja abba az iskolát - csak nem jár, mert gyermeke van, mert feketén dolgozik, vagy mert otthon lógatja a lábát. De Önnek igaza van abban, hogy ezért nem csupán az óvoda vagy az iskola felelős. S a jelenlegi szocháló nagyon rossz útra tereli azokat, kiket segítenie kellene. Ostoba az az oktatásirányítás, amely lenullázza a napközik és iskolaotthonok támogatását (két olyan dolog, mi jól működött), s helyette -hat, -het támogatásokkal operál. Nagyon örültem az utolsó mondatának - s egy kicsit remélem, nem szélmalomharc a miénk.
egy aggódó pedagógus | 2008. április 8.
Mondandóm lényegét pontokba szedtem, s lejjebb részletesen kifejtem.

1. A GYERMEKEK, DIÁKOK FEJLŐDÉSÉRT MIÉRT MINDIG CSAK A PEDAGÓGUSOK A FELELŐSEK, A SZÜLŐK MIÉRT NEM?
2. AZ UNIÓS PROJEKTEK MEGVALÓSÍTÁSA CSŐDBE VIHETI AZ ISKOLÁT
3. ELŐBB MÉRÜNK ÉS CSAK UTÁNA VEZETJÜK BE A KOMPETENCIA ALAPÚ OKTATÁST

1. Óvodai terveik: nagyon jól hangzanak, de nem az óvodákkal van a probléma, hanem a szülők gondolkodásával.
Akik miatt fejleszteni akarják az óvodákat, a leszakadó réteg, azok egyszerűen nem akarják, hogy az óvodás gyermekük, már 3 éves kortól az óvodába járjon, őket nem érdekli az, hogy milyen komplex programok vannak, milyen képezettek a pedagógusok, milyen új az óvoda, mennyi fejlesztő eszköz van stb..
Kizárólag akkor fogják bevinni az óvodába a gyermeket 3 éves kortól, ha a gyermekvédelmi kedvezmény csak abban az esetben járna nekik, ha igazoltan óvodás a gyermekük 3 éves kortól egészen az iskoláskorig.
Senki nincs, aki meg tudná őket győzni, hogy miért kell a gyermeknek az óvoda.

Miért csak az óvodát és az iskolát teszik Önök felelőssé a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek jövőjéért, a SZÜLEIKET miért nem?
Ne csak a jövedelem legyen a feltétele a gyermekvédelmi kedvezményre jogosultságnak, hanem egy óvodai és iskolai igazolás arról, hogy
1. a gyermek 3 éves korától egész nap jár az óvodába
2. a tanuló nem hiányzott előző tanévben, pl. pl.több mint 30 napot
3. a tanuló sikeresen befejezte az előző tanévet
4. a tanuló nem hagyta abba az iskolát és még tankötelezett.
Ha ezt bevezetnék, egy sor most még jelentkező probléma megoldódna és ezek a gyermekek sikeresen vennék az akadályokat.
A gyermekek védelme nem csak az intézmények feladata, a szülőké is!!!!!!!!!!
Minden tervük ezzel kapcsolatban szép, de amíg a szülőket nem fogják felelőssé tenni gyermekeikért, addig semmi nem fog változni és sajnos a meggyőzésüknek nincs más eszköze, ezt tapasztalatból tudom.
1. a tankönyveiket, amiket ingyen kapnak, összefirkálják, vagy el sem hozzák a tanórákra
2. állandó betegségekre hivatkozva, orvosi igazolással alátámasztva hiányoznak az órákról
3. a szülőket megkeressük, hogy meggyőzzük őket az iskolába, óvodába járás fontosságáról, ők minden megígérnek, de nem változik semmi és a CKÖ is képtelen segíteni
4. az új tantermekben a bútorzatot tönkreteszik
5. hiába alkalmazunk új módszereket ( kooperatív, projekt) ha hiányoznak az alapok nem megyünk semmire
6. nagylétszámú osztályban szinte megoldhatatlan a többszörös differenciálás,
-ha diákok csak az iskolában hajlandók esetleg tanulni,
-egyre gyakoribb a magatartás problémás gyerek
-csak akkor végzi a feladatát, ha mellette állok

És még sorolhatnám a problémákat, amellyel állandó jelleggel szembe kell néznünk.

Nekünk ez szélmalom harcnak tűnik.

Szépen hangzik a családi napközi, a bölcsőde stb. de mindezek kialakítása sok millió forintba kerül, nálunk nem valószínű, hogy meg fog valósulni.
Ellenben az iskolás gyerekekre gondolva, kifelejtették az iskolaotthon, vagy a napközi támogatásának drasztikus emelését.
Most amennyi állami normatív támogatás jön erre a két feladatra, az olyan kevés, hogy nem lehet őket fenntartani.
Pedig csak ezekkel a formákkal lehet a leszakadó réteg gyermekeit rendszeres tanulásra ösztönözni. Ezek a gyerekek csak akkor tanulnak, ha rá vannak kényszerítve a tanulásra. Ameddig volt az iskolában napközi kevesebb problémánk volt, amióta nincs, mert képtelenség fenntartani, azóta a gondjaink szaporodtak.

CSAK AKKOR FOGUNK TUDNI A LESZAKADÓ RÉTEG ESETÉBEN EREDMÉNYT ELÉRNI, HA A SZÜLŐK CSAK AKKOR KAPNAK GYERMEKEIK UTÁN TÁMOGATÁST, HA ŐK IS MINDENT MEGTESZNEK ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY A GYERMEKEIK SIKERESEN ELVÉGEZZÉK AZ ÓVODÁT, ÉS AZ ISKOLÁT A TANKÖTELEZETTSÉG VÉGÉIG.
EGYES SZÜLŐKET SAJNOS EGYENLŐRE CSAK A PÉNZ MOTIVÁLJA SEMMI MÁS. SZOMORÚ KIMONDANI, DE A GYERMEKEIK JÖVÖJE NEM.

2. A másik egyre elszomorítóbb, az az intézmények rákényszerítése az uniós támogatások igénybevételére.
Ezeket az uniós pályázatokat mind meg kell előlegezni és a projekt végén minimum 20%-ot visszatartanak. Miből fizessük ki ezeket az összegeket, hitelből, ahogyan Önök javasolni szokták.
A pályázatok jók, de a finanszírozás állandóan problémát okoz.
Jó lenne, ha ezen már végre változtatnának, legalább is az intézmények esetében.
Megoldás csak az lenne, ha nem kellene hónapokat várni arra, hogy megvizsgálják, hogy a beadott jelentések, számlák megfelelőek-e vagy sem. Most ez zajlik, akármit is mondanak.
Ha minden rendben is zajlik hónapokat, félévet vagy többet is kell a pénzekre várni. Ezt sem az iskolák, sem a fenntartók nem tudják bevállalni.
Ráadásul a projekteket 5 évig fenn is kell tartani, de erre pénz nincs-akkor miből tartsuk fent?
Válaszhatok: eladósodom, vagy nem fejlesztek---MICSODA JÖVŐKÉP?

Esélyegyenlőségi terv megvalósítása. Elkészült a miénk.
Társadalmi vitára került az esélyegyenlőségi pályázat.
Nagy örömmel kezdtem el olvasni a pályázat tervezetét és a végére elborzadtam, hogy mi mindent kellene kötelezően megvalósítanom.
Például olyat is, amit már megvalósítottam.
Amire viszont szükségem lenne, azt ebben a pályázatban csak részben tudnám megvalósítani, egy másikban is részt kellene vennem. Túl van minden bonyolítva.

Lassan az iskolák mást sem fognak csinálni, mint túlbonyolított, agyondokumentált uniós pályázatokat fognak megvalósítani, hogy fennmaradjanak.
Ehhez sok tartalék pénz, rengeteg idő, és egy külön apparátus kellene.

3. A mérés-értékelés témát is említik a tervezetben.

Jó magyar szokás szerint megint megelőztük önmagunkat.
Évek óta országos kompetencia-mérést végeznek, de a kompetencia alapú oktatás még nem valósul meg az iskolákban.
Előbb mérünk, majd lassan bevezetjük az oktatást.
Talán fordítva kellene, nem?
Arról nem is beszélve, hogy a középiskolák a felvételin javarészt még lexikális tudást kérnek, akár mit is mondanak.
Hol van itt az egymásra épülés a teljes vertikumban?

Mi már bevezetnénk, a kompetencia alapú oktatást, de nem tudom finanszírozni.
A programcsomagok még elérhetetlenek, (az Internetről letölthetem, kinyomtathatom-ehhez sok pénz kell), pályázni most nem tudok rá. Hogyan oldjam meg?
Sok a kérdés, de választ nemigen kapunk rá.
Egy biztos mi azért próbálunk tovább oktatni és nevelni.
petra | 2008. április 5.
Az OFOE és a virtuális szerkesztőség nevében köszönjük a hozzászólásaitokat! Mivel magát a szöveget - javaslatainkat és kérdéseinket - nem érte kritika, a hozzászólások érzelmi rétegét pedig a Virtuális Kongresszusban továbbra is kibeszéljük, a közzétett szöveget változatlan formában továbbítjuk az OKM felé. A minisztériumi reflexiót természetesen a honlapon közzéteszünk.
Kitti | 2008. április 4.
Ilyen egyszerűen nem létezik! Amit ezek összedobtak, egy álom, képzelgés! Erre nincs megfelelő emberi forrás, anyagi forrás és támogató intelligencia a társadalomtól sem. Kis hazánk húsz megyéjének, településenkénti egy oktatási intézményében, szinte mindegyikében megvalósult a létszámcsökketés: gyerek, pedagógus, technikai létszám. Centralizálunk, létszámösszevonunk, arányosítunk, teljesítményorientálunk, átjárhatóvá teszünk, mérünk, felzárkóztatunk, tehetséggondozunk, fejlesztünk, felvirágoztatunk, megbecsüljük, megfizetjük, hatákonyabbá tesszük, kultúrális szinvonalat emelünk???????? Ez még akkor sem menne, ha Hellász élné virágkorát. Ötven év alatt sem.
Én nem tudom megválaszolni egyik kék keretet sem.
Azt tudom: tudás, munka, becsület, tisztesség, empátia . Hogy ezt hogyan lehet lebontani programokra, folyamtokra, mérhető teljesítményekre? Talán térjünk vissza József Attilához: úgy érdemes!
zöldbéka | 2008. április 3. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Igen érdekesnek tartom, hogy az illetékesek ennyire nincsenek tisztában a pedagógusok kereseteivel: bizonyára vannak, akik megkeresik az állandóan emlegetett "pedagógusbér-átlagot" - magam nem ismerek ilyeneket! Amennyiben a pályakezdő fiatalok annyit fognak keresni, mint a 20-25 év óta dolgozó kollégáik (amit egyébként üdvözölnék, legalább nekik legyen kissé könnyebb -feltéve, ha utána ez a kereset követi az inflációt és nem marad azon a szinten évtizedeken keresztül), akkor nem tudom, egyetértve az OFOE álláspontjával, hogy mi fogja motiválni az idősebb kollégákat? Hatalmas feszültség fog keletkezni: már most is nagyok a feszültségek, például a minőségi bérpótlékok "elosztásakor"!
Nagyon jó lenne, ha végre a pedagógus béreket rendeznék annyira, hogy elérjük Európa átlagának alsó szintjeit! Az önbecsülés itt is kezdődik...
Domokos Zsuzsa | 2008. április 2. | domik[kukac]t-online[pont]hu
A fogyatékos tanulók gimnáziumi integrációjáról van két (elenyésző, tudom) tapasztalatom. Volt szerencsém nagy létszámú osztályban négy évig egy autista és egy asperger-szindrómás gyermeket oktatni. Nehezen tudtam megoldani, hogy ne szóljanak közbe állandóan, ne zörögjenek, sétáljanak, kötekedjenek stb. - de némi baráti, gyógypedagógusi maszek tanácsok alapján - egy év múlva mégis skerült megtartanom a magyarórát, sőt tollbamondáést is! Közben az egész, egyetemre készülő osztály lemaradt az előirt tananyagban...
Kinek jó ez? Ráadásul az egyik gyermek az egyébként sikeres érettségi után hozzám járt be sirni (addigra tanult meg egyedül közlekedni) hogy nincs munkája, sehol nem kell. Kért, hagy járjon be az óráimra, mert unatkozik otthon egyedül, a szülei dolgoznak!! "Csak úgy, mert itt nekem jó volt..."
Ugyanettől féltem a drágán fejlesztett általános iskolásokat is, mivel nem látom, milyen szakképző intézményben tanulhatnának szakmát? A Waldorf módszer lenne számukra alkalmas... de ez nálunk inkább "elitovoda, iskola lett! "
Nem látom továbbá, mi lenne jó abban, ha a kezdők, akiknek csak paopiron van szakmai gyakorlatuk, annyit keresnének, mint egy tiz éve ott tanító kolléga...Ki fogja beengedni hospitálni ezek után, ami egy kezdőnek létszükséglet lenne, ha nem akar kudarcot kudarcra halmozni!? Felületes, az emberi mentalitást nem ismerő javaslatnak tartom!
Domi
terepmunkás | 2008. április 1.
Be jó lenne, ha jó válaszok is érkeznének.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.18.
“Kékgalléros szakmunkásokká fokozták a pedagógusokat, miközben teljesen szétzuhan a társadalom”
Az bürokratikus centralizációnak az volt a velejárója, hogy ha bármilyen probléma fölvetődik a közoktatásban, az automatikusan a kormányzatra hullik vissza, hiszen minden döntési kompetenci...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.18.
Öt megyében nincs egyetlen gyermekpszichiáter sem
A budapesti fölény mellett érdemes megnézni, hogy például Győr-Moson-Sopron megyében több mint négyszer annyi pszichiáter dolgozik, mint mondjuk Baranyában, hogy Pest megyében több mint...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.18.
Knausz Imre: A tanár tudása. Három bálványról
Mi következik mindebből? Szerintem két dolog. Az egyik, hogy az egyetemeken sokkal intenzívebb kapcsolatra van szükség a szakismereteket és a pedagógiát oktató személyek és szervezeti egys...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
L. Ritók Nóra: Őszinte kitárulkozás vagy rasszizmus?
Az egyik tantestületben, amikor belekezdtem a mondandómba, egy pedagógus folyamatosan félhangosan kommentelte a mondataimat. Többször megálltam, kértem, mondja akkor hangosan. Mondta (lásd fentebb...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
Ki van a margón kívül? Kutatás – Büszkeségi újnacionalizmus vagy erősödő nemzettudat
Nemzeti érzéseik mellett fiatalok beszéltek a tanuláshoz, a munkához, a családhoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállásukról, elmondták, mit gondolnak a kultúráról és a politikáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Kibővíthetik a Digitális iskola programot
Jelenleg 280 tanodában nyolcezer gyereket érnek el országszerte, jövőre pedig első alkalommal költségvetési támogatásban is részesülnek a tanodák, 2,5 milliárd forint állami forrás jut...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Varázsvilág az oktatásban - A Harry Potter felforgatta a világot
Huszonegy év alatt felforgatta a világot, és sok iskolában irodalom órának is témája J. K. Rowling regénysorozata. A történet több generációval szerettette meg az olvasást, bár ma már...
(Forrás: Népszava)
--
2018.11.18.
Eltitkolt fiatalok nyomában
Két évig titkolta a kormány a 2016-os ifjúságkutatás adatait, amely szerint a 15–29 évesek az egyik legégetőbb problémának a kilátástalanságot és a létbizonytalanságot tartják. Szakemberek...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.11.18.
Fekete-Győr kiosztotta a rektorokat, tanárokat, orvosokat
Egységbe kell rendeződni, ha változást akarunk. Mi itt vagyunk, de nem vagyunk elegen a változtatáshoz, szükségünk van rájuk is, folytatta. "Orbán az erő nyelvén beszél, az erő nyelvén...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek