OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. szeptember 10.
» Hozzászólások (19)
Címkék:
 

Cseh Györgyi

Mitől fog megváltozni a magyar iskola?

A kollégák egy része pontosan ugyanúgy tanít, ahogy tanított 20-30 évvel ezelőtt, ha akkor a pályán volt, ha meg nem, akkor más mintát ő sem látott. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mitől fog megváltozni a magyar iskola. Kitől? Ki tehet ezért? Többek között ezt a kérdést veti fel Cseh Györgyi közoktatási szakértő továbbgondolásra, vitára érdemes írása.

A magyar oktatásügy valóban és egyértelműen nem áll a helyzet magaslatán, ez számomra sem kérdés. De engem kicsit zavar a probléma igen erősen, szinte csak pedagógusorientált megközelítése. Én szülő és megrendelő is vagyok, s közvetve látok néhány nemzetközi tapasztalatot is.

Halász Gábor mesélte például, hogy az angolok évek alatt át tudták állítani a rendszert a projektoktatásra, együttműködő, kooperatív embereket nevelnek, s úgy gondolják, hogy ettől – persze megfelelő időtávban – a társadalom is át fog alakulni. A norvégok is véghezvittek egy módszertani megújulást a 90-es évek közepén.

Én pedig azt látom, iskolákban járva, kollégákkal beszélgetve az intézményekben, a vezetőképzőn, a továbbképzéseken, a saját gyerekem iskoláját figyelve, hogy a kollégák egy része (le merem írni, hogy a többsége) kőkeményen ellenáll. Pontosan ugyanúgy tanít, ahogy tanított 20-30 évvel ezelőtt, ha akkor a pályán volt, ha meg nem, akkor más mintát ő sem látott. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mitől fog megváltozni a magyar iskola. Kitől? Ki tehet ezért?

Úgy gondolom, ez nem menti föl az oktatásirányítást, a felsőoktatást (amelyik saját autonómiájába zuhanva szinte nem vesz tudomást arról, hogy mire van szüksége a pedagógusnak), az iskolafenntartót saját felelőssége alól. Nem lehet fölmenteni az EU-s pénzek fölött diszponálókat sem a felelősség alól.

A kérdés számomra az, hogy a saját helyén, a saját lehetőségei és korlátai között megtette-e mindenki azt, amit neki kell tennie. S ha innen nézzük, akkor a mulasztók listáján a pedagógus is rajta van.

Az,

  • aki csak frontális órákat tart,
  • aki nem építi be a tanulók előzetes tudását,
  • aki nem értékel, hanem ítéletet hirdet,
  • aki megalázza megjegyzéseivel a gyereket,
  • akit nem érdekel, hogy aznap már a negyedik dolgozatot írják a tanulók az ő óráján,
  • aki inkább „segít” a tanulóknak az országos kompetenciamérést megírni, nehogy rossz legyen az eredmény,
  • akinél minden évszámot és apró betűs nevet kell tudni, de az összefüggéseket nem látják a tanulók,
  • aki a tanulói portfolió alkalmazását fölösleges tehernek és pluszmunkának tartja,
  • akinél nem lehet érteni a tanári magyarázatot, ha egyáltalán van,
  • aki füzeteket írat tele, miközben a tanulóknak van könyvük stb.

Az a helyzet, hogy a kollégák jelentős része mindenért mást tesz felelőssé, hárít, s még csak végiggondolni sem hajlandó, hogy mit tett a saját helyén, a saját lehetőségei között.

A rendszer megváltoztatása a pedagóguson is múlik. Sőt, az ő aktív együttműködése nélkül ez a legjobb szándékkal sem fog menni. Sőt, amikről írok, azoknak a rendszerproblémák mellett is meg kéne már változni…

Szeretném jelezni, hogy vannak kivételek, s néha már csak ez élteti bennem a hitet. A tanév megkezdése előtt csapatépítő tréninget tartottam egy városi általános iskolában. Csodálatosak voltak. Készültek az új évre, és várták, a tanító néni már megírta a tanmenetet és tervezte, készült az órákra, s egy gyakorlat kapcsán úgy nyilatkoztak, hogy az iskola számukra nem kiemelkedően jó, de stabil megélhetést kínál. Íme egy üdítő példa!

Többnyire azonban mártírokkal találkozom, akik nehezen akarják megérteni, hogy ebben az országban az ő megközelítésükkel élve még nagyon sok mártír van…

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

achs | 2008. október 6.

Csak egyet hadd fűzzek hozzá. Magyarul tudó holland barátom írta néhány hete:

"Nalunk is sok voltl az osszevonas - ebbol rengeteg oriasi iskolegyyutes keletkezett, pedig sok ott a kolcsonos nemismeres es nemtorodes. lassan belatjak, hogy jobbak a kicsi iskolak, ahol az igazgato(saaag) nevrol is ismeri a tanulokat."

Azaz a holland 1500 se működik, de ott esetleg belátják...
terepmunkás | 2008. október 3.
A lenti hozzászólást Bodnár Jánostól a Köznevelés fórumán találtam.
"10 évig voltam gyakorló pedagógus, jelenleg közgazdászként dolgozom. Szerintem az egész folyamat kulcskérdése a hatékonyság. Közoktatás vezetői diplomamunkám megírásakor, összehasonlítottam a holland, a görög, a portugál és a magyar közoktatási rendszert (elsősorban finanszírozási szempontból).
Valaki kérdezte a finn példát, mitől olyan jó, (mert a PISA méréseket a finn rendszerre találták ki.) Néhány adalék a finn rendszerről, nincsenek kis iskolák, nincs szabad iskolaválasztás (kötelező a körzetes iskolába járni), a szülő osztályt és pedagógust sem választhat (hát erre bírja rá valaki a magyar szülőket). A gyerekek tanulmányi idejének felét tölti ki a kötelező tananyag, a maradék időben szabadon tervez a pedagógus, és a alternatív témákat dolgoz fel a gyerekekkel (nem is fásul bele ugyanabba a tananyagba). Viszont a kötelező rész elvégzését szigorúan ellenőrzik és büntetnek (írás, olvasás, számolás). Az a pedagógus, aki lemarad, nem tartja be az előírásokat, egy figyelmeztetés után, elbocsájtják. Sokszor nem pedagógus az iskolaigazgató. 15 éves korig mindenki ugyanazt tanulja (nem tanulnak meg a gyerekek mindent kétszer). 15 éves kor fölött, általában ugyanabban az iskolában, az alsó harmadot (33%-ot) leválasztják, akik innentől kezdve erős gyakorlati képzést kapnak és belőlük lesznek a szakmunkások. A maradék kétharmad érettségizik, egyharmadát veszik fel egyetemere, egyharmadát pedig főiskolára. A gyerekek továbbtanulási mutatóiban nem a szülők iskolai végzettsége dominál. Gyakori, hogy diplomások gyerekéből szakmunkás lesz, ez nem jelent tragédiát egy skandináv családban. A kötelező pedagógus óraszám heti 30 5 óra benti ügyelet (hát ez is elgondolkodtató). Európában (EU) csak a szlovákok keresnek kevesebbet, viszont csak a csehek dolgoznak a magyar pedagógusoknál kisebb osztálylétszámokkal. Hollandiában nem lehet 1500 fősnél kisebb iskolákat működtetni. Rendszeresen mérik az iskolákat, és közlik az első tíz, és az utolsó tíz nevét, melyeket, bizony gyorsan bezárnak, ha nincs javulás. A görög és a portugál rendszer a mienknél is rosszabbul működik, mindamellett, hogy a tanárok lényegesen jobban keresnek (rengeteg analfabéta kerül ki ebből a két rendszerből, bár ezek főleg bevándorlók gyermekei). Mexikóban és Törökországban reál értéken háromszor annyit keres egy pedagógus, viszont 30, 40 fős tömeggel dolgozik egy átlagos tanórán, egy átlagos iskolában. Hát tudom a pedagógusok a számokat nem szeretik, de a jelenlegi általános iskoláink 25%-ába kevesebb, mint 100 gyerek jár illetve 10%-ába kevesebb, mint 50. Én le merem írni, a gazdag Nyugat- és Észak-Európa miért nem engedi meg magának ezt a luxust??? Tanítottam 10 fős és 35 fős iskolai csoportokat. 20 fő alatt látványosan romlanak általában a diákcsoporton belüli oktatási és nevelési folyamatok (kisebb vagy egészségtelenebb rivalizálás a diákok között, kortárskapcsolatok kényszeres választásokon alapulnak, nem pedig valódi választáson). A valóban kiugró illetve valóban gyenge eredmények nagyon kevéssé összehasonlíthatóak. A magyar oktatási rendszer rendkívül korán szegregál, szerintem 6-10 év, ami konzerválja a magyar családok társadalmi viszonyait, viszont elzárja a felemelkedés útját a valóban szegény családokba született tehetséges gyerekek elől (ez pedig óriási áldozat szerintem). Amire Pokorni úr célzott, hogy a községi és falusi kisiskolák kb. 20-25%-kal teljesítenek rosszabbul, mint a városi és nagyvárosiak. Ennek hátterében elsősorban, szerintem is az áll, hogy ezen településekről a tehetős szülők elhordják gyermekeiket, valami miatt a közeli városi iskolákba. Így viszont a szülők maguk felgyorsítják ezen iskolák erózióját, bezárását. Kérdés miért döntenek, így. A maradékkal nyilván nehéz jó munkát végezni. A másik probléma, nincsenek szaktanárok a pici iskolákban, és ki az aki szívesen járatja a gyerekét olyan iskolába, ahol nem fizika, biológia vagy kémia szakos tanítja a gyerekét, hanem lelkes autodidakták (hát ez is bűn szerintem). Illetve mikor tanítottam (földrajz-történelem szakos vagyok) többször fordultak hozzám tanító kollégák, hogy bizonyos dolgot, hogyan lenne érdemes csinálniuk környezetismeretből, vagy mi a véleményem bizonyos történelmi kérdésekről, amik szóba kerülnek egy-egy monda vagy ünnepség kapcsán, kihez fordulnak egy kis iskolában???
Visszatérve az első gondolatomhoz, egyetértek veletek, hogy az oktatási-nevelési folyamat kulcsa a tanár. Elsősorban szakmai, és emberi rátermettsége, kommunikációs képességei és karizmája. Jelen jövedelmi viszonyok között a pedagógus utánpótlás siralmas. A pszichés terhelés illetve a jövedelmek miatt, általában a "maradékok" jelentkeznek pedagógusnak, és ezen "maradékok" java nem a pályán helyezkedik el. Ezt a kettős kontraszelekciót, nem lehet büntetlenül évtizedekig művelni a rendszerrel, ha rendezik a béreket, tíz-húsz év mire az utánpótláson ezt majd lehet, érezni. Jelenleg nem a legrátermettebbek jelentkeznek pedagógusnak, az iskolai erőszak is ennek a tünete szerintem.
A skandináv országokban 10-15 évre vezetnek be oktatási reformokat, majd jön a következő az ellenzék és kormánypárt konszenzussal hozza a döntést, mert a jövő generációival nem lehet szórakozni.
Hát a fenti számokon, és módszereken érdemes mindenkinek elgondolkodnia, mert számos tabut döntögetnek. "
Szekszárdi Juli | 2008. szeptember 13.
Ennek a vitának van egy másik szála Gyuzsu blogjában. http://iskola.freeblog.hu/archives/2008/09/12/Modszerek_es_megujulas/#comments Ott is izgalmas kérdések vetődnek fel.
zoldbeka | 2008. szeptember 13. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Ugyanakkora cinizmus továbbképezni a meghalásra ítélt iskolák pedagógusait, mint amekkora gazemberség volt 50 év után távolugró gödröt építtetni (szépen kibélelve szövettel, feltöltve EU-s homokkal, elugróléccel stb) nem kevés pénzért (többért, mint 2havi fizum) akkor, amikor az építtető Önk. már féléve tudta, hogy be fogja zárni az iskolát.
IZs | 2008. szeptember 12.
Kiegészítem a tegnapi mondókámat, 23 éve alkalmazom a" tanulói portfóliót" csak nem tudtam, hogy azt, hogy összegyűjtöm minden diák minden rajzát, feladatlapját egy mappába ezt újabban tanulói portfóliónak szólítják, tehát két kérdésem maradt:1. kitől is lehetne-lehetett volna a megújulásomhoz szükséges, eredményesebb munkához vezető módszereket megtanulnom? 2. nem gondolja, Kedves Györgyi,hogy felesleges dolog lenne egy bezárásra itélt iskola tanárait a kirúgásuk elötti évben új módszerek alkalmazására biztatni?
Kedves Szávai István! köszönöm , azt hiszem pontosan azt akartam elmondani, amit leírt. És idén még van szertár eszközökkel, zene is (bár inkább tuc-tuc), számítógép is, az aktívtáblát csak eröszakkal tudom-tudnám beszuszakolni az órákba, de azt hiszem, már megrendelték a lomtalanító konténereket jövő júniusra
Szávai | 2008. szeptember 12.
Bocs, kimaradt: (" és persze a tanár ugye bicajozik nagyokat tanítványaival hegyen-völgyön, esőben, jó időben..")
Szávai | 2008. szeptember 12.
A magyar iskola nyilván akkor változhat meg, ha az ország elmozdul a kijáró-lemutyizó, némi kis ( nagy)leosztásért mindenre képes.... stb. állapotából. ( Bocs a mondatszörnyetegért)

Igen, vannak csodálatos tantestületek, akik persze valószínűleg nem művelnek csodát, lehet, hogy ugyanúgy a frontális teng túl, ugyanúgy lexikáznak, stb, csak épp nem kerültek még a fáradt, leharcolt letargia állapotába, örülnek egymásnak, a gyerekeknek, ahogy kezdődik az év, tervek kerülnek ki a faliújságokra, stb. megint csak hosszú lenne elsorolni egy élő iskola életjelenségeit. És ez ma már elég ahhoz, hogy csodának lássuk.

Hanem amit Izs ír, az nagyon jó példa. A szakrajz tanítása az fekete-fehér ügy. A technikusokat meg kell tanítani rajzolni és rajzot olvasni, enélkül nem kaphatnak papírt arról, hogy ők értenek valamihez, amin mások élete múlhat. Ez még gondolom mindenkinek megvan. Itt nincs olyan, hogy én megadom az alapokat, a szemléleti kereteket, aztán majd az életben... Meg hogy nem én vagyok egyedül a tudás forrása.
Melyik sík van előrébb? Ha tudod jó, ha nem, vissza az egész.

És ezt a bizonyos szakrajzot nem nagyon lehet most sem másképp tanítani mint harminc éve. Mert - ha az ember szerette volna minden gyereknek megtanítani, harminc éve is azzal kezdte, hogy akkor itt a feladat, látom mindenkinek a szemét? Mindenki itt van lélekben?
Akkor...
És ez után jöhetett a frontális feladatindítás, a több lépcsős munka első lépése, a gyerek tudta, hogy nem kell ugyanazt a feladatot megoldania, mint a zseninek, vagy a leggyengébbnek, hogy valameddig mindenképp eljut, ott volt előtte a szétforgatható képsíkrendszer, a beállított tárgyakkal, a tanár előtt a vetítő, ami árnyékot vetett ide-oda, stb. ( Lásd: Kapcsoskönyv)
A falakra a kiaggatott ( programozott ) feladatlapok azoknak, akik várhatóan túlfutnak a frontálisan vezetett feladatokon, és persze a tanár az órán csak korrigált, segített, mert sajnálta az időt az osztályzásra, óra után vette maga elé a tanulói albumokat, javította ki, amire órán mégsem volt ideje, adott esetleg új, egyénre szabott feladatot, és osztályozott is, ha muszáj volt, ha nem volt muszáj, akkor "leszarom én az önök elvárásait" jelszóval nem osztályzott egész évben, mindenki kapott év végén egy jelképes ötöst, és annyi!

Ma ugyanennek kellene működnie, ha a tanárnak lenne besötétíthető, eszközökkel ellátott rajzterme ( mert a gyerek nyilván nem cipelheti magával a képsíkrendszereket, stb-ket. És akkor már miért ne lehetne néhány hegyező is, kemény és puha ceruzákkal a szakteremben?

De Nórának is igaza van. Közben változtak az idők, ma már elvárható lenne, hogy minden gyerek maga tudja megvetíteni azokat a bizonyos kis árnyékokat a képsík falára, részben valóságosan ( Egy-egy kis ledlámpa, 3-3000 ft/db), részben virtuálisan, számítógépen. Számítógépteremben tartott óra, bár egy jó rajzteremben ma már nyilván elkelne egy gépsor, hogy csoportonként váltva használhassák erre-arra.

Elvárható lenne, hogy a szakrajz órán ne legyenek többen húsznál ( Ennyit még le lehet korrigálni, ha az ember amatőr hosszútávfutó)...

És persze elvárható lenne, hogy a szakrajz tanár ne csak azzal lepje meg a tanulókat, hogy ma nem Bartók, vagy nem a könnyűzene történet valamelyik emblematikus alakja szólal meg, míg dolgozunk, hanem Kurtág, vagy Lajkó Félix... ( Már Leonardó megmondta, hogy zene szóljon a műteremben.) szóval ezen túl legynek rajzi meglepetések is, egy érdekes áthatás megszerkesztése után tíz perces rajzi ötletroham az áthatásra másképp. ( Kollázs, performance terv... stb is befér, mert a szakrajz tanárnő, tanárúr is ember, kultúrához, művészethez vonzódó, és van olyan személyes voiszonyban a tanítványaival, hogy ezt ( kultúraszeretetét) az órán is fel tudja villantani.

Mindezek megléte ( Feladatorientált iskolavezetés, felkészült, a napi nyolc órát az iskolai munkájára fordító tanár ( Másutt már leírtam: tanár = derűs, a gyerekek által is sikeresnek ( anyagilag is!!!) látott, vonzó életmintát nyújtó felnőttember)esetén már csak az marad hátra, hogy a felvételre jelentkező tanulónak, családjának kedves, maától értetődő módon hozzák tudomására: az iskola teszi a magáét, most már rajtuk a sor, ha a gyerek technikus akar lenni, akkor első a munka, aztán jöhet a bulizás, meg minden egyéb, mert csak ez viheti előre a...

Bocs, hogy ilyen össze-vissza, de rohanok dolgozni, Évvége, új kötélhidat kell csinálni az akadályversenyre, beiratkozások, a benti felszerelésvásárlási listák begyűjtése.... hosszú.


Ja, és persze tudom, hogy ilyen nincs, én sem vagyok az, most nem is vagyok ott, kis alsósoknak vezetek mesedélutánokat, de elkezdtem a visszautat a szerre.




Szekszárdi Juli | 2008. szeptember 12.
Itt gyakran éppen azok a pedagógusok vannak a legnehezebb és legkilátástalanabb helyzetben, akik professzionális módon akarják tenni a dolgukat, akiket zavar, hogy önhibájukon kívül nem tudják a maximumot kihozni önmagukból és a gyerekekből. A gyerekek motiválatlansága általában gond, az új módszerek önmagukban nem segítenek, IZS gondja nem egyedi. A gyerekek motiválása még optimális feltételek esetén sem egyszerű. Hátha még a munka alapvető feltételei is hányoznak. Nézzétek csak meg Zöldbéka legutóbbi bejegyzését, élménybeszámolóját egy napjáról az idén összevont iskolában! Az ő esetében igazán nem beszélhetünk az elhivatottság és a megújulás iránti készség hiányáról: http://zoldbeka.freeblog.hu/archives/2008/09/11/3383918/
IZs | 2008. szeptember 11.
Kedves Nóra!
Nem az idillt vágyom vissza, csak arra akartam rávilágítani, hogy vannak megoldhatatlan egyenletek, ha a nyolcadikot végzett gyereknek alap geometriai tudása hiányzik, nincs az órán semmilyen eszköze, csak az érdekli mikor mehet haza, Őt kis csoportban, nagy óraszámban, végtelen türelemmel megpróbálnám ráébreszteni a jól végzett munka örömére, és szert tehetne a szakmához szükséges készségekre. A gyerekek együttmüködése nélkül persze nem megy. Magam is technikumban tanultam, emlékszem a rajzórákra, fényévekre vagyok az akkor alkalmazott módszerektől. 15 évig vezetőtanárként dolgoztam , igyekeztem újítani magamon, a módszereimen, alkalmazkodni kellett a diákok tudásszintjéhez is, új eszközök is kerültek az oktatásba, van ami alkalmas volt rajztanításra, van ami nem , de sokszor eredménytelennek éreztem a munkát, mert nem partnerek a diákok és akarata ellenére semmilyen remek új módszerrel sem tudok senkit semmire megtanítani. Azután, ha majd ez a diák szakképzésból kikerülve, hiányos tudással, állást talál, a fönöke is engem hibáztat, mert nem jól tanítottam, és lesz néhány jó ötlete a szakképzés reformjára.
Amiből elegem van, az a szélmalomharc, az, hogy lehetetlen feladatok megoldását várják tőlem a szülők is, nincs az a módszer, amivel megtudsz engem tanítani helyből 3 méter magasat ugrani, és ha nem akarom, akkor pláne nem fog sikerülni.
A legtöbb kicsi gyerek érdeklődő, nyitott a technikai dolgokra, az egész világra, a hozzánk járók közt, sok van akiből ez kiveszett, és már nem hiszem azt, hogy én lennék aki ezt vissza tudja fordítani.
További gondom: hol és kitől tudnék új módszereket tanulni ?
L.Ritók Nóra | 2008. szeptember 11.
Kedves IZs.
Hát igen. Éppen ezért kell módszert váltani, amiket leírtál, e miatt. Azt az időt, amikor ez az idilli állapt volt, már nem lehet visszaállítani. Visszafordíthatalanul megváltozott a világ, az értékrendek, a tempó, a feltételek,minden. A követelmények még nem, talán ez feszíti az egész ellentmondást. Tehát változtatni kell a módszereken, tartalmakon, hogy adhassunk tudást, képességfejlesztést, tartást, kommunikációt, mindent.
És ebben a folyamatban nekünk kell változni először, hogy változhassanak azok is, akiket változtatni szeretnénk.
Ebben a partneri kapcsolatban nekünk kell lépni, és minket kell maximálisan támogatni, mert a mi lépéseink hatására mozdulhatnak meg ők is. Ők, a partnereink, a gyerekek.Akikből majd szülők lesznek, és talán majd másképp gondolkodnak tanulásról, világról. Csak kérdés, hogy az addigi változásokat mi tudjuk e majd követni.Tartok tőle, hogy 20-30 év múlva hasonló "bezzeg a mi időnkben" beszélgetések lesznek majd....
IZs | 2008. szeptember 11.
Bárha, ez a szó jutott eszembe, Cseh Györgyi írását olvasva, bár ugyanúgy taníthatnék, mint 1985-ben amikor mostani iskolámba kerültem. Akkoriban a 32-35 fős osztályokba a két-háromszoros túljelentkezés miatt, a felvételi vizsgán leginkább megfelelt diákokat tanítottam, ők négy év alatt az érettségit és szakmunkásbizonyítvány kaphattak. Akartak tanulni és a szüleik is erre ösztökélték őket, aki akart és elég jó eredményei voltak, plusz egy év alatt technikus oklevelet szerezhetett. A szakmai tantárgyak közül háromból vizsgázat negyedik végén. Akkorban még nem tudtam, hogy a rajz tanítása során kompetencia alapú és kooperatív munkát végzünk. Voltak persze akik nem bírták a tempót, vagy más terület felelt meg az érdeklődésüknek, és iskolát váltottak, de a többség sikeresen végzett. Aztán a jött a világbanki modell, a PHARE 1, PHARE 2, kerettanterv 1, kerettanterv 2, és idén az egységes fővárosi kerettanterv 3. Az újabb és újabb ötletek eredményeképpen, ma 100 jelentkezőből felveszünk 110 9-dikest, A szakközépiskolában a szakmai tárgyak a többség részére valami elviselendő plusz teherhet jelentenek, ők nem azért járnak ( már amikor járnak )iskolába, hogy tanuljanak valamit, ami érdekes, vagy legalább hasznos (a műhelybe szakkörre 100 diák közül eljár max 5 megszállott), hanem mert tankötelezettség miatt 18 éveskorig valahová járni kell.
Konkrétan: a gépész szakmák alapja az ábrázoló geometria és a géprajz, mondhatni ez a nyelv, az a készség, ami az írni tudással azonos fontosságú. Idei évtől az eddigi 3 helyett 1,5 órában kell( kellene) ugyanazt a szintet elérni. 1985-ben minden diáknak volt rajzeszköze órán, ha otthon felejtette, akkor kért más osztályokból, 30-ból legalább 28 elkészítette a házi feladatát, úgy, hogy az alapvető formai követelményeknek mindegyik megfelelt, tartalmi hibák a kisebbek és nagyobbak is javíthatóak voltak, akárhányszor, mert az volt a célunk, hogy tudjon rajzot készíteni és mások által készítettet értelmezni ( ez volt a rajzolvasás). Kb 7 éve egyáltalán nem csináltatok házi feladatot, mert érelmetlen, vagy nem csinálják meg vagy értékelhetetlen a minősége, vagy rajzilag hibás. Azóta az óra megtartásához szükséges rajzeszközöket év elején a szertáramba behozzák és azokkal dolgozunk, mert egyébként nem lenne sokaknál ceruza se.
Tehát mégegyszer: bárha ugyanúgy csinálhatnám, mint 25 éve, tudom okos, szorgalmas, érdeklődő, motivált és fegyelmezett diáknak bárki megtaníthat bármit, a mai diákjaimnal a 20 év ezelőtti feladatok tizede se végezhető el, és nagyon utálom hogy rendre egyedül én vagyok ezért a hibás: aki csak frontális órákat tart,
aki nem építi be a tanulók előzetes tudását,
aki nem értékel, hanem ítéletet hirdet,
aki megalázza megjegyzéseivel a gyereket,
akit nem érdekel, hogy aznap már a negyedik dolgozatot írják a tanulók az ő óráján,
aki inkább „segít” a tanulóknak az országos kompetenciamérést megírni, nehogy rossz legyen az eredmény,
akinél minden évszámot és apró betűs nevet kell tudni, de az összefüggéseket nem látják a tanulók,
aki a tanulói portfolió alkalmazását fölösleges tehernek és pluszmunkának tartja,
akinél nem lehet érteni a tanári magyarázatot, ha egyáltalán van,
aki füzeteket írat tele, miközben a tanulóknak van könyvük stb.
Visszafelé haladva: nincs könyvük, mert drága, a füzetbe órán közösen készített vázlat a lényeg kiemelésére szolgál, a szabványok előírásai kötelezőek és egyezményesek ( nem érti az egyszerűsítést ha nem tudja hogy kell értelmezni, lehetne persze sok-sok gyakorló feladattal is rögzíteni, de ugye az óraszám 15 éve mindig csökkenő). A tanári magyarázatra lehetne figyelni, de sokaknak fontosabb a másik diák sztorija-poénja, vagy bármi, van amikor egy órán néhány kérdést 15-ször válaszolok meg, mert az előző 14 alkalommal máshol járt a gondolata a kérdezőnek. A következő talált: fogalmam sincs a tanulói portfólió mibenlétéről, szégyelem is. Se évszám-se apróbetű:ez nem ilyen tárgy, de a már említett szabványok szükségszerűen alkalmazandók, tehát meg kellene tanulni. A következőket kihagyom, mert ez nagyon kevesekre lehet igaz, és elég sértő is. DE szeretek és szoktam a tanulók tudására építve nem frontális órákat tartani, a technikusok többségénél megy is, tudnak önállóan dolgozni-tervezni,de mindig vannak köztük is, akik vagy lusták vagy kimaradt néhány anyag és így hiányzik az a tudás amire építeném a feladatot és "csináljuk meg közösen" kéréssel élnek.
Nem érzem magamat mártírnak, viszont nem érzem magamat egyedül felelősnek se, több követelménynek kell megfelelnem a saját szakmáról alkotott elvárásaimon túl: a technikusvizsga és a szakmai érettségivizsga követelményei, ezek nem kerülhetők meg.
Midezek miatt igyekszem mihamarabb befejezni, átadni helyemet a lelkes ifjaknak, akik remélem sikeresebbek és elégedettebbek lesznek, mint én és korombeli kollégáim többsége, de azért vannak kételyeim...
L.Ritók Nóra | 2008. szeptember 11.
Tudjátok, eszembe jutott, hogy azért nem kell nagyon odafigyelni egy pár éve arra, hogy a szakma fülébe jussanak ezek a szavak: kooperatív tanulásszervezés, szociális komeptencák, érzelmi intelligencia. Sokfele utazom, előadások, képzések ilyesmi. Nemrég egy nem kis városban jártam, a koop.ról beszélhettem. Az előadás végén buzdítottam a jelenlevőket, hogy szóljanak hozzá, mi a véleményük...semmi reakció. Kérdezem, hallottak e már róla.....végre valaki kifejti, hogy ő még nem, de érdekesnek tűnik, majd egy másik kolléga, hogy ő már hallotta a kifejezést, csak nem tudta, mit takar...... Bizisten, nagyon elgondolkodtam. És ez nem egy kistelepülési iskola volt.Szóval: azt, hogy a szakma akar e változtatni, abban én nem vagyok annyira biztos. De miért is akarna, amikor így is jó?!
Szekszárdi Juli | 2008. szeptember 11.
Kedves Gyuzsu!
Persze, hogy a szülők egy jelentős része a lexikális tudást erőlteti, hiszen általában őket is így tanították, ezt vélik tehát a jövőbeli boldogulás biztonságos útjának. Nem feltétlenül látják be, hogy a magolós eminens nem sokra megy majd, ha rossz a fellépése, nem tud kommunikálni, képtelen másokkal együttműködni, és összeomlik, ha a nagybetűs Életben kudarcok érik.
A pedagógus feladata lenne elősegíteni a szükséges szemléletváltást, érdemben hatni a gyerekekre és a szüleikre. Ez pedig rendkívül nehéz vállalkozás nem csak a társadalmi szintű problémák meg a közoktatás-politika szánalmas kapkodása miatt. Komoly gondot okoz a pedagógus szakma szinte teljes eltűnése. A szakmai érdekérvényesítés, ha egyáltalán létezik, erőtlen, és bizony, vannak komoly mulasztásai tanároknak is. Nincs belső védelmünk a "kontárok" ellen, akiknek a hibáit, olykor bűneit gyakran a jól, sőt kiválóan dolgozó kollégák szenvedik meg. Akik számára a rosszul tanítás nem csupán egyetlen figyelmeztetésre szánt hét, hanem egy vagy több teljes tanév.
Gaba gondolataihoz – a sokkal idősebb generáció nevében – csupán annyit, hogy nekem kezdő tanár koromban rengeteget segítettek a szakfelügyelők. Léteznek persze ellenkező tapasztalatok is, de azt gondolom, hogy egy meghatározott, szakmailag megalapozott szempontrendszer szerinti folyamatos kontroll nem válna kárára a pedagógiai gyakorlatnak. Persze nem egzisztenciális bizonytalansággal, kiszolgáltatottsággal és a megalázottsággal összekötve.
gaba | 2008. szeptember 10.
Teljesen egyetértek Cseh Györgyi gondolataival, de talán több oka is van ennek az ellenállásnak.
A cikk ugyan a 20-30 éve pályán lévő pedagógusokról szól, de tanítunk még mi is, akik 35 vagy akár több éve tanítunk. Emlékszem az első napra, amikor munkába álltam, kezembe nyomták a Tanterv és Utasítás című vaskos könyvet, benne óravázlatokkal, szigorúan leírva, mit csinálhatok és mit nem. Emlékszem a szakfelügyelőre, aki fekete keretes szemüvegében rezzenéstelen arccal jegyzetelt megállás nélkül egész órán, majd óra végén számon kérte, miért nincs bekötve Józsika füzete. Meg arra is, hogy évtizeden keresztül az éppen ügyeletes "kiváló tanító",csapnivaló bemutató óráját kellett agyba-főbe dicsérni, ezzel kipipálva a szakfelügyelet éves kiváló munkáját a továbbképzések területén. (Ez ma is így működik, csak másképp hívjuk.)
A 20 éve tanítókat ezek a pedagógusok tanították gyerekként, és ha akkor nem ment el kedvük az iskolától, ugyancsak ők lettek a kollégák, akiktől tanácsokat, segítséget kaptak.
A rendszerváltáskor mindkét korosztályra egyszerre nehezedett a hirtelen jött, bár régóta várt szabadság. Nem is jött, ránk szakadt. Aki akkor érezte a változás szelét, iparkodott lépést tartani az eseményekkel. De a nagy többség, akit mindig irányítottak, akiknek mindig megmondták mit kell csinálni, akiknek soha nem lehetett önálló gondolatuk, azok arra vártak, hogy megmondják nekik, mi a teendőjük. És legtöbbször nem volt, aki megmondja. A programok,helyi tantervek, a szabályzatok elkészültek, mert valaki megírta, a szekrények is megteltek velük. Hogy mi áll bennük? Senkit nem érdekelt, mert nem is értették. Mert minden túl gyorsan történt. Pont úgy, mintha előbb íratnánk meg az új anyagból a leckét.
Igaz, el lehetett menni továbbképzésekre, de hiába megy egy ember, a másik 25-30 attól még nem lesz tájékozott.
Hogy hogy csinálták az angolok vagy a norvégok, nem tudom (talán Halász Gábor ezt is elmondhatná, meg a finn oktatáspolitikáról is mesélhetnének a minisztériumban ülők), de azt igen, hogy ebben az országban nem csak iskolák és tanárok vannak. Miért éppen mi nem tudunk lépést tartani a változásokkal? Talán azért, mert tőlünk még mindig csak elvárnak. Ugyanúgy, mint ezelőtt 20-30-37 éve.És még mindig ellenszolgáltatás nélkül, ugyanúgy, mint 20-30-37 éve.
A cikkben szó esett a csapatépítő tréningről. Köztudott, hogy a nagyobb cégek évente rendeznek ilyet a dolgozóiknak.Nekünk szerencsénk volt, kedvezményesen, (öt éve 350.000 Ft) egy szülő segítségével részt vehettünk egy tréningen a tanév elején. Soha olyan jó tanévünk nem volt! Ma már sokkal többe kerül, erre az iskolának nincs pénze. És nincs pénz csoportos továbbképzésekre sem. Márpedig a projektoktatás, a kooperatív tanulási módszerek csapatmunkát igényelnek, amit a pedagógusnak meg kell tanulni. Milliók (lehet, milliárdok) mennek, mentek el továbbképzésre (a színvonalukról nem érdemes szót sem ejteni), legtöbbjük inkább egyéni érdekeket, semmint közös célt szolgált.
A legszomorúbb, hogy az elmúlt 20 évet megint rajtunk kérik számon, pedig az egész nem volt más (és most sem más), mint politikai csatározás, aminek az egész oktatási rendszer issza a levét.
gyuzsu | 2008. szeptember 10. | gyuzsu[kukac]gmail[pont]com
Sajnos fővárosi gimikben (pesti külvárosi és budai jó negyedben lévő gimikben egyaránt ezt tapasztaltam)a szülő várja el, hogy sok adatot és ismeretet tanuljon meg a gyerek, ha projektmunka és kooperatív módszer van, akkor hiányolják az általuk tudásként definiált adathalmazt. Ha a magyarórára a gyerek keveset "tanul", de élvezi azt, akkor jönnek panaszkodni, hogy mi lesz így az érettségivel. És ekkor még a változtatni akaró tanár is visszaáll frontálissá.
L.Ritók Nóra | 2008. szeptember 10.
A pedagógus pontosan annyit teljesít, és úgy, ahogy elvárják tőle (vagy egy kicsit kevesebbet, mert a fizu úgy is jár....). Mit vár el ma egy igazgató? Csendet, nyugalmat, jajj, alőbb kellett volna írnom a legfontosabbat, hogy kevesebből működjön az iskola, és a kimenetben elégedett legyen a következő fokozat, és talán még a tanulmányi megmérettetések, versenyek, bár sok helyen már ez sem fontos. Rohadtul nem érdekli mondjuk a középiskolát a gyerekek együttműködési képessége, szociális kompetenciája, csak a lexikális tudása, a jegye. Akkor miért várnánk el, hogy máshogy csinálják a pedagógusok, mint 20-30 évvel ezelőtt, amikor ugyanez volt az elvárás? Ja, és nem akarom az igazgatókat bántani. Mert tőlük mit vár el a fenntartó? Csendet nyugalmat, jajj, alőbb kellett volna írnom a legfontosabbat, hogy kevesebből működjön az iskola.......És a történet kezdődik előlről.
zoldbeka | 2008. szeptember 10. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Feri nagyon optimista, legalább egyikünk az...
hanger | 2008. szeptember 10. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
szerintem itt senki sem vitatja, hogy a tanárok döntő többsége hibás. saját kezemmel tudnék legalább huszat megfojtani, ha átmenetileg enyhébb büntetést adnának érte. de ugyanannyira büntetik, mintha egy rendes pedagógussal bánnék el.

a pedagógusok megbocsáthatatlan mulasztásiaban alighanem maximálisan egyetértünk. de akkor most hogyan is tovább? a pedagógusok egyébként sok szinten hibásak. nem csak abban, ahogyan a diákokat tanítják, vagy nem, hanem abban is, hogy eltűrik azt a "pedagógiai" "elitet", amelyik úgymond hatalmon van, hogy eltűrik azt az oktatásirányítást, amelyik irányíja őket, stb...
Feri | 2008. szeptember 10.
Egyetértek Csh Györgyivel, azzal a kiegészítéssel, hogy ebben az országban pontosan annyi kiégett tanár van, ahány ellenáll. És ez kinek a hibája?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.18.
“Kékgalléros szakmunkásokká fokozták a pedagógusokat, miközben teljesen szétzuhan a társadalom”
Az bürokratikus centralizációnak az volt a velejárója, hogy ha bármilyen probléma fölvetődik a közoktatásban, az automatikusan a kormányzatra hullik vissza, hiszen minden döntési kompetenci...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.18.
Öt megyében nincs egyetlen gyermekpszichiáter sem
A budapesti fölény mellett érdemes megnézni, hogy például Győr-Moson-Sopron megyében több mint négyszer annyi pszichiáter dolgozik, mint mondjuk Baranyában, hogy Pest megyében több mint...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.18.
Knausz Imre: A tanár tudása. Három bálványról
Mi következik mindebből? Szerintem két dolog. Az egyik, hogy az egyetemeken sokkal intenzívebb kapcsolatra van szükség a szakismereteket és a pedagógiát oktató személyek és szervezeti egys...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
L. Ritók Nóra: Őszinte kitárulkozás vagy rasszizmus?
Az egyik tantestületben, amikor belekezdtem a mondandómba, egy pedagógus folyamatosan félhangosan kommentelte a mondataimat. Többször megálltam, kértem, mondja akkor hangosan. Mondta (lásd fentebb...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
Ki van a margón kívül? Kutatás – Büszkeségi újnacionalizmus vagy erősödő nemzettudat
Nemzeti érzéseik mellett fiatalok beszéltek a tanuláshoz, a munkához, a családhoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállásukról, elmondták, mit gondolnak a kultúráról és a politikáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Kibővíthetik a Digitális iskola programot
Jelenleg 280 tanodában nyolcezer gyereket érnek el országszerte, jövőre pedig első alkalommal költségvetési támogatásban is részesülnek a tanodák, 2,5 milliárd forint állami forrás jut...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Varázsvilág az oktatásban - A Harry Potter felforgatta a világot
Huszonegy év alatt felforgatta a világot, és sok iskolában irodalom órának is témája J. K. Rowling regénysorozata. A történet több generációval szerettette meg az olvasást, bár ma már...
(Forrás: Népszava)
--
2018.11.18.
Eltitkolt fiatalok nyomában
Két évig titkolta a kormány a 2016-os ifjúságkutatás adatait, amely szerint a 15–29 évesek az egyik legégetőbb problémának a kilátástalanságot és a létbizonytalanságot tartják. Szakemberek...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.11.18.
Fekete-Győr kiosztotta a rektorokat, tanárokat, orvosokat
Egységbe kell rendeződni, ha változást akarunk. Mi itt vagyunk, de nem vagyunk elegen a változtatáshoz, szükségünk van rájuk is, folytatta. "Orbán az erő nyelvén beszél, az erő nyelvén...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek