OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. december 17.
» Hozzászólások (32)

Bogáncs története

Benedekné Fekete Hajnalka

Véletlenül lettem iskolaszolga, érettségi délutánján kezdtem a pályát, vonatra ültem egy nagy csapat lurkóval, s irány Balatonlelle tíznapos, onnan visszajőve egész nyaras városi napközis tábor. Nem tudom már pontosan, talán a második, talán a harmadik nap fogadtam hűséget a pályának. (Könnyű volt, még nem tanultam a tudományt. Azóta sokat, sok helyen, s egyre inkább érzem, rettenetesen keveset tudok.) Hogy így maradtam, ahhoz kellett persze egy varázslatos nyár, a tizennyolc évesek hite és az a nagyon fura, nagyon nem tanáros (most úgy írnák, alternatív) nevelői csapat, amit 1980-as évek végén Maráczi Ernő Gödöllőn gyűjtött maga köré. Első diplomám szerint oligofrénpedagógus-pszichopedagógus vagyok. Pest megye szegletén, Turán élünk párommal és három gyermekemmel.

A család széthullása már évtizeddel ezelőtt kezdődött. Két képzetlen, a nyolc osztályt sem végzett fiatal, ki ifjan egymásra talál, s még élni is tud, hiszen a kilencvenes évekig még akad segédmunka. Aztán már nem. Bogáncs édesanyja és apja egyre nehezebben boldogul, már felbomlóban a házasság, kilencvenhármat ír a naptár, ember járkál új faluba, új asszonyhoz, sok gyerekeshez, s lesznek még többen. Itthon anya szül fiút, s évvel később leányt. De ember már nincs itt, vagy alig, s lesz később csúf vita – kié is a két itthoni gyerek. Kik nőnek fel, egykor tán szegényes, de mostanra csontig lepusztult házban, honnan kiköttetik majd gáz-víz s három éve villany is. A megélhetés bizonytalan, anyu szenvedélybeteg.

Rokon s ismerős, ki segít, évről évre kevesebb. Gyerekek így nem jutnak el óvodába, s ki megy, mert menni kell, védőnő tanácsol, s tanácsát nem fogadják meg soha. Mikor fiú lesz kötelező óvodáskorú, felfigyel a hatóság is. Lesz kis akta, melyben megállapíttatik alapellátás. Egy év se múlik, s már leány is jelentésköteles óvodába nem járás okán. Megy most óvónő is ki, s kéri anyát, vinné már – de nem viszi, mert nincs cipő, nincs kabát, de lám, már van kis pénzecske, mit kijárt, kinek dolga. 2000-ben bontatik fel végleg a házasság, s kapnak gyerekek új vezetéknevet – anyáét.

2004-ben az alapellátásból a védelembe vétel lesz. Ekkorra már nincs a házban gáz, és elzárták a vizet is. Anya és gyermekei városképi elemekké lesznek kis taligájukkal, min húzzák haza kapott ruhákat, bútordarabokat s fát. A gyerekek elhanyagoltak, piszkosak, éhesek, és nagyon-nagyon ritkán keresik fel az iskolát. Időnként megjelenik apu, s elviszi őket – de soha nem hozza vissza, és hetek telnek el, míg anyu rászánja magát, hogy utazzon értük.

2005-ben kapom meg a csoportot, hová járnia kéne, s osztályfőnöki jellemzést írok a védelembe vétel éves felülvizsgálatához:

„… Bogáncs életének, fejlődésének eddigi folyását megismerve, meggyőződésem, hogy az eddig nyújtott támogatási formák eredménytelenek. Mint osztályfőnök tehetetlennek bizonyulok a rendszeres iskolába járás elérésében. Az alkalomszerűen létrehozható nevelési alkalmak nem elegendőek bármilyen pozitív változás elindítására. A kislány súlyos pszichikus károsodás tüneteit mutatja. …sürgős szükség lenne pszichológusi kivizsgálásra és rendszeres terápiára, de a jelenlegi élethelyzetben ez megoldhatatlan. A gondviselőre kirótt bírságok semmiféle eredményt nem hoztak…eredménytelen a családgondozás is…. A kislányt a gondviselő nem képes ellátni, viselkedésére nincs tevőleges befolyással…Bogáncs esetében indokoltnak tartom, hogy a védelembevétel szokásos meghosszabbítása mellett a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatóhoz fordulni személyiségvizsgálat, szakvélemény és elhelyezési javaslat készítése érdekében.” (2005.11.26)

Ekkor Bogáncs (az első osztály három tanév alatt sem sikerül – a harmadik tanév során helyezik át az SNI tagozatra) másodikos, és mert 502 órán nem vesz részt, az is marad. A következő években újra és újra szabályokat alkotunk. Minden területen személyes megállapodások sorozatát kötjük, mit vagy betart, vagy sem. Öntörvényű kislány, direkt módszerekkel irányíthatatlan. Készítek neki erős, csicsa rózsaszín iratpapucsot, melyben gyűjtök sokféle kicsiny feladatot, miből válogat, mikor jön. Most negyedik osztályos, köszönhetően a kisírt vizsgáknak és a rózsaszín papucsnak, amelyben gondosan őrzöm minden leírt betűjét. Folyamatos s rövidebb szövegeknél értő olvasás, átcsúszó íráskép és alighogy megjelenő nyelvi ismeretek. Személyes kiskönyv bebiflázása a szorzótábla helyett, mely adatok, számok és nevek életmentő csomagja. Számtani műveletek csak fejben, s csak pénzhez köthetőn. Évszakok jellemzői helyett élettan, a háziállatok külső jegyei helyett fogamzásgátlás. Karácsonyi csillag hajtogatása helyett elemi higiénia.

Az együtt töltött három és negyed tanév számairól: 450-500 mulasztott óra – vagyis a tanév 35-40 %-át tölti köztünk. Négy év alatt négy családgondozó s többszázezer forint értékben kirótt és persze soha be nem fizetett pénzbírság (közoktatási törvényben meghatározott kötelezettségek megszegése miatt – szabálysértés).

Bogáncs ügye még a területi gyermekvédelmi szakszolgálatig sem jutott el soha.

Idén nyáron megtörtént az is, amitől leginkább rettegtünk, anya felnőtt barátja szerelmesedett bele, s bár Bogáncsot szeptember elején sikerült elkísérni a szakorvosig, a vizsgálatba már nem egyezett bele. Így megint nem történt semmi. Kértem erősen ki illetékes, lépjen, de hamarost. Kapott anya szigorú szózatot s levelet, s újabb hónapot, hogy változtasson életvitelen, mit kell.

November negyedikén megünnepeltük Bogáncs tizennegyedik születésnapját – s így már megrontás nem foroghat fenn. Van már komoly pártfogó is, ki esténként teszi autóba, s teszi ki út szélére arrébb, s aztán lesz másnap, mi anyának kell, meg kenyér, rúzs és hajfesték is.

Mindig tűnődöm, mit tehettem volna másként – milyen varázslat lett volna jó, hogy ne így legyen…

A hét öröme, kedden bent járt, s rávettem, menjen át kollégámmal gyermekorvoshoz, s megkapta a három elmaradt védőoltását.

Benedekné Fekete Hajnalka

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

jan | 2009. január 8.
Juli! Mielőtt könnyekig hatódnánk, a Köznevelés csak dec. 24. és január 9. között olvasható jelszó nélkül.
Juli | 2009. január 6.
Kedves Nóri! Reméljük a Köznevelés lehozza az irásodat, de ha nem, a mi honlapunkra biztosan számthatsz. A Köznevelés azóta már olvasható a neten is. Kellemesen meglepődtem ezen a változáson.
L. Ritók Nóra | 2009. január 5.
Sziasztok!
Új év, új remény. Én úgy döntöttem megpróbálom: írok egy cikket a Köznevelésbe. Lehet, hogy én is magamra haragítom őket, de nem izgat, nem ezért csinálom. Csak szeretnék ezzel az álságos világgal én is kicsit szembeszállni....Jelzek, ha elküldöm. Ha nem közli le, keresek más fórumot.
Szekszárdi Juli | 2009. január 1.
Igen, én is ezt szeretném, kedves "Terepmunkás". Mindenképpen nézzétek meg a kettős mércéről szóló iskolamesénél ajánlott linkeket. Ha valóban szeretnénk csökkenteni a Bogáncs történetek mennyiségét, valamit kezdenünk kell – többek között – az ott kirajzolódó problémával is. De most még van egy kis idő: használjátok ki a téli szünet utolsó napjait, gyűjtsetek erőt a következő időszakra. Szükség lesz rá...
terepmunkás | 2008. december 31.
Legyen a jövő évünk olyan, melyben ha születnek is Bogáncs történetek - legyen mégis jó a vége. Ne kelljen írnunk összeomlásról, kiégésről, elérhetetlen csúcsokról. Legyen olyan évünk, amelyben nem azért hallgatunk, mert szólni már nem érdemes. Legyen olyan évünk, mely szól kicsi és nagyobb eredményekről, jól megoldott konfliktusokról, "Tündérekről".
zoldbeka | 2008. december 29. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Azon nem kell csodálkozni, hogy a ped. társadalom többsége már feladta a harcot, hiszen számos év óta mondjuk, mondtuk, hogy ide fogunk jutni, ha... Meg nem érteni lehet, de csodálkozni rajta nem. A 80-as évek közepén már látszott, hogy nem jó irányba idult el az oktatás ügye, erre csak ráerősített a következő két évtized minden behordott mocskával együtt. Ma már ott tartunk, hogy az oktatás ügye senkinek sem fontos - csak papíron, miközben mindannyian tudjuk, hogy az egyik legfontosabb meghatározója a jövő társadalmának. Igen, generációkat vesztettünk el, újra tömegével vannak analfabéták, mindenféle szempontból képzetlen és "éretlen" emberek, közerkölcsök a nullán stb.,stb.,stb.: mintha visszugrottunk volna a középkorba.
ÁM feladni mégsem lehet! Azt gondolom, hogy nekünk, pedagógusoknak, egy utunk lehet csak: mindent megtenni a lehető legjobban az adott körülmények között a saját termeink, iskoláink falai között (amíg vannak és amíg vagyunk) és özben folyamatosan jelzéseket adni a társadalomnak, a politikának, okatáspolitikának, hogy nem jó fele megyünk!
Mi mást tehetnénk???
csilla | 2008. december 28.
Érdek, érték, erkölcs!
Készíthetnénk egy táblázatot: pedagógus, nevelőtestület, munkaközösségvezető, igazgató, fenntartó, szakértők, szülők,iskolaszék, munkaközösség, természetes támogatók ( szülők, nagyszülők, támogatók) mesterséges támogatók ( pedagógiai intézetek, szaktanácsadók, minisztérium ). Aztán beletennénk a papíron leirt nyilatkozataikat, utána meg tényleges és vállalt közönség előtt tett megnyilvánulásaikat, nyilatkozataikat, határozataikat, véleményüket, intézkedésüket, testületi határozataikat:) Valóban mosolyognánk?
Ha akiket felsoroltam, mindenki egymás előtt vállalná azt, amit mondott, tett, írt, határozott, szakvéleményt adott: UGYANAZ AZ EREDMÉNY JÖNne KI? De mindenki és mindenki előtt!
Mióta az eszemet tudom, és a pedagógiai pályára léptem, több mint hagyjuk éve két ( 2)olyan EMERREL találkoztam, akik most is, így is úgy is, bárki előtt ugyanazt mondják, írják. Nekem ők a mérce: a gyerek érték, az érdek közös, az erkölcs már ebből következik.
Mindannyian harcoltunk annyit, hogy azt mondhatjuk föladom, mert magamat köpöm szembe?! Vagy megtaláltuk a megelégedettségnek tűnt meghunyászkodást.? Ha igen és csakis akkor keressünk magunkon kívül más bűnöst! Akkor kiabálhatunk együtt. Mert csak akkor vagyunk együtt. Akkor megírjuk az etikai kódexet, mert véráztatta harcban készült. De addig ne próbálkozzunk.
L. Ritók Nóra | 2008. december 28.
Igen, ki adja a kontrollt? A független szakértő biztosan nem. Csak a kipipálást, hogy ez is megvan. Esélyegyenlőségi szakértőként (is)dolgozom, és a települések rendre elémteszik a települési esélyegyenlőségi tervüket, hogy nekik már nem kell, nekik már megvan. Megcsináltatták azokkal a független szakértőkkel, jó pénzért, akik mindennél hamarabb rámozdultak erre, mielőtt még ...Na mindegy. Szóval az első menet meggyőzni őket, hogy a mienk kell nekik a pályázatukhoz. Na, de nem erről akarok írni. Kíváncsiságból persze megnézem az elődöm szakértői munkáját. A forma, ua. hisz ők is az OKM honlapjráól dolgoztak. Csak éppen ők egy fenntartóbarát (ezt a kifejezést használják) szakértői véleményt készítettek. A tények ugyanazok, a beavatkozási pontok, a hangsúlyok már nem. Szóval, a törvényeknek megfeleltek, megcsináltatták, kifizették, minden OK. Csak éppen semmi nem változik...(Megjegyzem, abban sem vagyok biztos, hogy a mienk hatására változik valami, könnyedén bólintanak: írd csak le nyugodtan,aztán majd úgyis úgy lesz, mint eddig. Ahogy mi akarjuk.)
Szóval a fenntartóbarát olyan messze áll a gyermekbarát kifejezéstől, hogy csak na. De ebben a játékban nem is a gyerek a lényeg. És amíg az nem lesz fontos, nem is számíthatunk semmire. Jóra, változásra legalábbis nem.
csilla | 2008. december 28.
Hol marad a kontroll?
Az országban vannak olyan oktatási intézmények, akik találkoztak az ÁSZ-szal, az OH-val. Vannak olyan oktatási intézmények és fenntartók, akik a törvénynek megfelelve szakértőztettek ped.programot, módosítást, minőségirányítási programot, intézményi átszervezést. De vannak olyan intézmények, akik soha nem költöttek ilyenekre pénzt, ettől a költségtől megkímélte a fenntartóját is, aki szüziesen, pironkodva tudomásul vette. Vannak olyan fenntartók, akik a szakértőt azért alkalmazták, hogy az előre meghatározott cél felé irányítsa a véleményét. Találkoztam olyan szakértővel, aki nagy empátiával és szaktudással mégis az oktatási intézménynek adott igazat, a fenntartójával szemében, aki kérhetett másik szakértőt. Pénz beszél. A szegregáció és integráció, a sajátos nevelési igény kevés intézmény szívügye, inkább az igazgatók és a fenntartók finanszírozási ügye. Az állam kivonulása az oktatás finanszírozásából sajnálatos tény. De minden helyi önkormányzat, aki a kultúrára és oktatásra nem áldoz, de arra igen, hogy múkő és térzene, karácsonyi világítás milliókért, hosszútávon elveszíti a fiatalgenerációját.
Beszélünk mi az értékekről, a saját kompetenciánk határait látjuk, de nem vagyunk elég hangosak, elég egyöntetűek. Tudom nem vállalná be minden pedagógus, minden iskola az azonnali kontrollt, hogy saját magát, iskoláját bemutathassa: becsületesen dolgozik. Lehet, hogy már a kollégánk miatt is aggódnánk, hogy egy ellenőrzésen nem biztos, hogy megfelelne. Lehet, hogy már saját magunk is aggódnánk, nem biztos, hogy elfogadnánk a szakértő véleményét, nem bíznánk benne, hogy igazat mond. Szembe tudnánk nézni önnön magunkkal? Egyénként és egy közösség tagjaként is? Mi is felelősek vagyunk a fiatal pedagógus generációért, mi is felelősek vagyunk egy nevelési programért, mi is felelősek vagyunk az elmondott, vagy elhallgatott véleményünkért, mi is felelősek vagyunk a munkanélküli pedagógusokért. A lenagyobb felelősséget mégis a gyermek iránt kellene érezni. Elveszítjük őket. Már elveszítettünk generációkat, ugy, hogy észre sem vettük. Most ennek a generációnak a számossága sok. Egyrészt már átörökített, újratermelődött, megsokszorozódott és nem találtuk meg a módszert már az elsőnél sem, hogy megmentsük és most fuldoklunk. Fuldoklunk, mert meg akarnak fojtani, fuldoklunk, mert önmagunk is már csak géppel tudunk lélegezni, fuldoklunk, mert a sok gyermek mind rajtunk keresztül akar kimászni a vízből, fuldoklunk, mert a társadalom (a szülő, a még mellettünk állók)nyújtja felénk a kezét, hogy húzzuk ki őt is a vízből, de ezt már nem bírjuk.
Lehet, hogy a politika egyszercsak meghallja a hangunkat és kihúz mindannyiunkat a partra egy gyönyörű jövőképpel, de ha így folytatjuk alámerülünk.
terepmunkás | 2008. december 27.
Európai Összehasonlító Kisebbség kutatások Közalapítvány
Neumann Eszter – Zolnay János
2008 Budapest
Hat év esély-kiegyenlítő és szegregáció-ellenes oktatáspolitikája annyit elért, hogy az
integrált nevelés, az együtt-nevelés, a deszgregáció, az oktatáspolitika egyik legfontosabb
diskurzusává váltak. Eleddig más számszerű, mérhető eredményről nem beszélhetünk:
a sajátos nevelési igényű diákok aránya, a roma diákok szegregációja tovább
növekedett; a kormányzatnak sejtelme sincs arról, hogy mit kezdjen azokkal a gettósodó
kistérségekkel, ahol a szegregáció-ellenes oktatáspolitika lassan értelmét veszti.
Az etnikai kategorizáció kikerülésére konstruált és elvben ésszerűnek tűnő halmozottan
hátrányos helyzetű kategória (HHH) a nagyvárosokban szétesett, pontosabban a
helyi oktatáspolitikusok és a jegyzők pillanatnyi érdekeiknek megfelelően manipulálhatják.
Az önkormányzatok megtanulták azokat a technikákat, amelyek révén a közoktatási
törvény szegregáció-ellenes rendelkezései, és azok újabb és újabb módosításait
könnyedén képesek saját oktatáspolitikai érdekviszonyaikhoz illesztve „újraértelmezni”.
zoldbeka | 2008. december 26. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Az a véleményem, hogy a rendszerváltás óta az állam egyre jobban igyekszik kivonulni az oktatásból. Ezzel az oktatás mind kiszolgáltatottabb, egyre nagyobb az alulfinanszírozottság, miközben a feladataink sokszorosára nőttek. Döntéshelyzetbe az Önkormányzatok sokszor nem megfelelő szakértelmű oktatási döntéshozói kerültek, akiknek egyetlen célja az Önk. gazdálkodásának megfelelés, ami iskola megszüntetéseket, összevonásokat, pedagógus elbocsátásokat eredményezett.Ezek mellé társult még az a társadalomban jól megfigyelhető és dokumentált folyamat, hogy a rendszerváltást követő években másfél millió ember vált munkanélkülivé: többségük alulképzett, ugyanakkor ők nevelték és nevelik ma is a legtöbb gyermeket, olyan mintát adva gyermekeiknek, amely társadalmi problémákat okoz, amelyek az iskolákban csapódnak le. Ez a két folyamat: az oktatás leépülése és a megfelelő család nevelés hiánya, amely az oktatást támogatta korábban,a családnak, mint mikroközösségnek a tönkretétele eredményezi azt, hogy ma az iskolákban kellene megoldani olyan társadalmi problémákat, amelyekben nem vagyunk kompetensek mi, pedagógusok. Az iskolai erőszak, a "lógások", be nem járások, a tanulási motiváció csökkenésében ezeket látom a legnagyobb problémának. Természetesen a mi felelősségünk sem vitatható el azokban az ügyekben, amelyek az iskola falai között történnek. Az, hogy az osztályomban a lehető legjobban, leghatékonyabban neveljem a gyereket, az az én felelősségem. Az előbb felsoroltak azonban nem. És ezekben az ügyekben tehetetlen is vagyok, pedig alapvetően meghatározzák az én munkámat is. Nem azért morgok folyamatosan, mert megalázó a bérem és az elismerés a trásadalom részéről, hanem azért, mert tehetetlen vagyok ezekben az ügyekben. Ahogy tehetelen a gyermekvédelem is, meg a többi szolgálat is.
Nagy a baj és azt gondolom, hogy a legnagyobb kárt azok okozzák, akik ezekről nem vesznek tudomást (döntéshozók, oktatáspolitikusok), illetve azok, akik rólunk nem vesznek tudomást. Minap képviselőkkel beszéltem az országgyűlésből és az első pillanatban kiderült, hogy fogalmuk nincs, mi zajlik ebben az országban, az iskolákban, a tanítási órákon. Tényleg fogalmuk nincs! Olyan messze vannak a valóságtól, mint Makó.. Egyetértek Julival: minden lehetőséget meg kell ragadni a nyilvánosság eléréséhez, felhasználásához, mert nem csak ott fenn, de lenn sincsenek valós ismeretek (szülők).
Talán ideje lenne elkezdeni bombázni az öszes médiát kitartóan a valós történetekkel, a Virtuális anyagaival, publikációkkal - addig, míg meg nem jelennek. Mert nem szabad tovább hallgatnunk! Már régóta nem mi vagyunk a tét, a mi állásaink, iskoláink, hanem azok a generációk, akik most az összevont szakiskolákban a folyosón tanulnak labor nélkül, általános iskolásokról, akik wc-ken keresztül vándorolnak egyik helyről a másikra, fogyatékosokról, akik a lehető legrosszabb körülmények között élik a mindennapjaikat stb! Meddig lehet ezekről hallgatni?
Török Ildikó | 2008. december 26. | toeroeki[kukac]freemail[pont]hu
Kedes Mindenki!
Nekem is van van Bogáncsom, és én is épp azt élem meg, hogy bármerre fordulok, nagyon biztató szavakat,pszichológiai foglalkozásokat, élek meg, aztán jönnek az akták, papírok, közben telik az idő, és az én Bogáncsom, szépen kamasz lesz , és minden jóakaratunk ellenére egyszer csak megszökik....És akkor megkérdezném a fontos és okos embereket, mit tennének ők? Mit tesznek ők? Ismerik-e ezeket a konkrét gondokat? Tudnak-e valamit rólunk, a hétköznapjainkról?
Pedig mi ezt a veszélyt már évekkel ezelőtt jeleztük....Kíváncsi vagyok, hogy egyetlen konkrét esetben hogyan járna el, hogyan döntene egy "fontos ember"?
Szekszárdi Juli | 2008. december 26.
A gond egyik gyökerét abban látom, hogy a döntéshelyzetben, illetve a döntésközeli helyzetben lévők nem "ügyet" képviselnek, hanem jobb esetben felkészültségi illetve alkalmassági hiányosságaik, rosszabb esetben a hatalom és a mundér becsületének megőrzése érdekében általános igazságokat deklarálnak, legrosszabb esetben halásznak a zavarosban...a gondolatsort itt most inkább nem folytatom. Mit tudunk tenni mi ebben a helyzetben, hogy a hangunk ne vesszen el az általános csatazajban és panaszáradatban? Itt fogalmazódtak meg izgalmas ötletek,vajon mit lehetne megvalósítani ezek közül? Erről beszélnünk kellene!
S továbbra is verem a vasat a nyilvánossággal, mégpedig a szakmai nyilvánossággal, amit magunknak kell megteremtenünk, mert jelenleg nem létezik. Mit szóltok a Köznevelés főszerkesztőjének szóló nyílt levél korábban jelzett ötletéhez?
Különben írtam az ÉS-nek választ az Achs-Révész ügyben (Szunyogh reakcióját akkor még nem ismertem), ki tudja, lehozzák-e. (Azóta még csak az ünnepi dupla szám jelent meg.)
Örülök, IZS, hogy tetszett a novella, én is nagyon szeretem (Szabó Magda: Csé, itt a honlapunkon is olvasható, rá lehet keresni.)
L. Ritók Nóra | 2008. december 26.
Én tudom, és értem, hogy törvényszerű a társadalmakban az egyenlőtlenség, nem ez a bajom. A bajom azzal az oktatáspolitikával van, ami egy rosszemlékű előző gyakorlatnak megfelelően nem hajlandó tusdomást venni erről, és azt kommunikálja, hogy minden rendben van, és egy olyan utópisztikus modernizálást sürget, ami teljesen irreális, ha az egész társadalmat nézzük. Mert megvan a jogosultsága ott, ahol minden családban van számítógép, európai értékrendet tükröző családi milliő, stb.. Itt valóban csodákra képes a digitális tábla, mert van honnan hová visszacsatolni a gyereknek. De könyörgöm, ott, ahol tapintható a nihil, az agresszió, a kosz, a nincstelenség, ott ez nem megfelelő!!! Nekem ezzel van bajom. Hogy ebből a rétegből nagyon-nagyon sok gyerek jön az iskolába, és nekik nem erre van szükségük, mert csak növeljük a szakadékot a két világ között, mert ezekből semmi, de semmi nem kap megerősítést otthon, és múlik el a gyerekből nyom nélkül az egész oktatás. Igen, hogy beszéljünk végre arról, hogy lehet ma analfabéta egy réteg, funkcionális analfabéta egy másik. Hogy hogyan görgetik a szakiskolák "lepapírozva" a gyerekeket a normatíváért, és hogy ezek mögött a paírok mögött hogyan tűnnek el gyerekek, fiatalok, mert tehetlen a hiányzásaikkal az iskola, a családsegító, mindenki. Az a réteg, amelyiken mindeki túl akar lenni, beleértve az óvodáktól az általános iskolákon át a szakiskoláig, na ez a réteg vészesen növekszik, újratermeli magát a 14 évesen, az anyjukkal egyszerre szűlő lányok gyerekeivel. Szóval én ezt nem értem. Ezt az álságos, a szemét lehunyó oktatáspolitikát, hogy bizonygatják, ugyan az egyik tesztben hátul kullogtunk, de íme, itt a másik, ahol meg a világ élvonalában vagyunk... De könyörgöm kikkel? Vagy megint az örökös kérdés: Én vagyok , élek, dolgozom valami speciális helyen?!
IZs | 2008. december 26.
Kedves Juli!
Köszönetem a Szabó Magda novelláért, bár nem nekem küldted, de jó volt olvasni. IZs
ÍZs | 2008. december 26.
Kedve Mindenki!
Teljes köztünk az egyetértés: tehetetlenek vagyunk. Szerencsés lévén csak a Ti írásaitokból ismerem azt kilátástalan mély szegénységet, ami egyre több gyerek sorsa, és véleményem szerint a Valóságtúra az OKM munkatársainak egy jó iskolában is megrázó lenne, nem hogy a végeken. Csilla koleszos ötlete nekem tetszik, már máskor is felmerült a kicsit-nagyon? kényszerítve segítés módszere, mert más már nem segít. Amit nem értek az a 3H-ból az a szülői iskolázatlanság H betűje, mióta az eszemet tudom 14-16-18 éves korig iskolakötelesek voltak-vannak az emberek, a törvénykezőknél senki sem néz utána, hogyan hogy oly sokan nem végzik el a nyolc osztályt? Azt meg ma hallottam a szakképzéssel kapcsolatban, van amikor a nyolc osztály se jelenti az írni-olvasni tudást.
Köszi Juli az infót, hogy a köznevelés című ( direkt a kisbetű)akármihez tartozik a Szunyogh, máris értem miért próbálta Asch Károlyt az ésbeli reagálásában a földbe beledöngölni
csilla | 2008. december 25.
Dehogy, nem bántom Andorkát! Pontosan az a szégyen, hogy amit ő, mint szociológus leírt, magyarázatként, még mindig nem fedezik föl azok, akiknek kellene. Tanítani tanítjuk, odadobva, de a sok remek dologból, amit mond semmit de semmit nem okulunk.
terepmunkás | 2008. december 24.
De jó, hogy itt vagy velünk Csilla! Nagyon jogos, amit írsz. A családsegítők- gyermekvédelmisek, de írhatnám a Nev. Tanácsadókat is, ugyanabban a csapdában ücsörögnek, mint az iskolák.Rossz törvények, rossz szabályzók fogságában. A mai magyar társadalom egyszerűen nem érdekelt rövidtávon az egyenlőtlenségek megszüntetésében, sőt a fenntartásában érdekelt. Politikai döntéshozók esetében triplán. Hosszútávon pedig nem akarózik gondolkodni. (Andorkát ne bántsd, én is rajta cseperedtem..)
csilla | 2008. december 24.
Ja, igen és a jövedelemkülönbségek elmélet, ami az egyenlőtlenségek elmélete, hát abból hármat határoznak meg: mégpedig 1. az egyenlőtlenségek szükségszerúek, 2. mérsékelt egyenlőtlenségek szükségesek, 3. a teljes egyenlőség kellene. És valyon miért nem lepődünk meg akkor, amikor a mai magyar társadalom és szociológia Magyarországon a mérsékelt egyenlőtlenség híve: a motivációt nevezi meg magyarázatául, ami a társadalmi mobilitást szolgálja, vagyis az egyén helyzetét, ami az előző helyzetéhez képest megváltozik. Tehát motiváljon már végre valaki!
csilla | 2008. december 24.
Vigyázat Pedagógusok!
Aki ma szociológiát hallgat, az Andorka Rudolf könyvéből tanul általában. A nagy magyar szociológus megállapításai szerint az iskola szegregál. Látszat felzárkóztatás folyik, látszólag objektív értékelésekkel, pont azokat a helyzeti hátrányokat erősíti föl, például a nyelvi és kultúrális hátrányokat, melyeket kiegyenlítendő feladata lenne. Társadalmi integráció helyett, társadalmi szerkezet újratermelődésének nagy és meghatározó színtere. Nem szó szerint van így, de az én értelmezésemben így jelenik meg. A feladatot azonban nem kifejezetten írja az iskola hátrányának, hanem a társadalom politika és szociálpolitika számlájára írja, mivel nem számol még mindig azzal a ténnyel, hogy az új szegénység Magyarországon a rendszerváltás után a következőképpen rétegződik: gyerekek, munkanélküliek, etnikai csoportok, idősek, stb. Azt gondolom hiba lenne a gyermekjóléti szolgálatok és a családsegítő szolgálatok nyakába varrni a problémát, ők ugyanolyan esetkezelők a meglévő intézkedési jogkürökkel, mint a pedagógusok. Mindaddig amíg a politika és a média hibásokat keres a meglévő problémák okaként, talán össztársadalmi megegyezés kellene a problémák valódi okának feltárására, az okok és körülmények csökkentésére és a feladatok, módszerek, eszközök meghatározására, lebontására. Mi a feladata a pedagógusoknak, családsegítőknek, gyermekjóléti szolgálatoknak stb. De tudjuk, hogy ez egy álom. Jelenleg: marad a politikai csatározás, ígérgetés a hatalmon lévők engedményei a hatalomból kiszorultaknak, az ellenzék demagógiája és ígérgetései a hátrányos helyzetúeknek.
Szekszárdi Juli | 2008. december 24.
Boldog karácsonyi ünnepeket mindegyikteknek itt is! Számomra gyönyörű ajándék, hogy ennyien nem adjátok/nem adjuk fel a világmegváltást. Az ötlet, ami itt Bogáncs megrendítő története kapcsán formálódik, rendkívül biztató.
A szélesebb nyilvánosságról sem mondhatunk le, hiszen a célok megvalósítása enélkül elképzelhetetlen. A Nóra által emlegetett Köznevelés mint az egyetlen támogatott és ezáltal a minisztériumtól függő lap köztudottan félretájékoztat, erősen kozmetikázott, hamis képet fest a valóságról. A főszerkesztő ráadásul nem által belerugdosni abba, aki – jogos indulattal – valósághűen ír az iskola világáról, az oktatáspolitika anomáliáiról. (Ld. az Achs És-beli írására való reagálást: http://www.es.hu/?view=doc;21529)
Nem is szólva arról, hogy ez az adófizetők pénzéből fenntartott lap szinte hozzáférhetetlen. Csak az iskolákba jut el, az interneten is csupán az olvashatja, aki a legfrissebb folyóiratszámban megnézi a hetente változó jelszót. Ilyen egy demokratikus jogállamban (mert úgye, mi abban élünk) elképzelhetetlen. Pedig milyen jó kis nyilvános vitát lehetne indítani az ott megjelenő írásokról a világhálón. Persze ez a lehetőség eleve ki van zárva. Fontolgatok erről egy nyílt levelet Szunyogh Szabolcsnak és rajta keresztül a minisztérium illetékeseinek.
Szóval van itt még teendő, meg is lépjük, amit lehet! Ebben a néhány napban azért próbáljunk valamennyien ünnepi hangulatba rázódni, és optimistán tekinteni a jövőbe!



L. Ritók Nóra | 2008. december 23.
Én benne vagyok! Szívesen viszem el egy-két utcába, lakásba őket.Sajnos nehezen tudok választani, mert több helyszín is tökéletes lenne a térségben... Meg folyamatosan azon töröm a fejem, nem kellene nekünk, akik hasonló cipőben járunk, de nem olyanban, mint a döntéshozók, szóval nem kellene nekünk egy másik Köznevelést csinálnunk? Ami egy másik Magyarországról szól? Ami nem kötözködni akar, hanem reális képet mutatni? Most gondolkodom, mikor volt utoljára olyan körút, amit a döntéshozók tettek az országban, és nem a csodálatos sikerekre, hanem a problémákra vílágítottak rá?
Sajnos, csak Mátyás király jut az eszembe...Meg persze szociológusok, kutatók, akik szóltak-szólnak, hogy baj van, de ezzel meg nem törődnek.Nemrég pl. a gyermekszegénység felszámolásának kiadványát olvastam. Érdekes volt, benne van minden. Nem lehetne ezt kicsit nagyobb hangsúllyal kezelni ezt az oktatáspolitikában? Átfogalmazva kicsit az újtudásújmagyarország szlogent?
És az is biztos, hogy a baj nem oldható meg az iskolában. Csak az iskolában nem. Nemrég egy riportban, amiben a hiányzások és a szociális segélyek megvonására irányuló önkormányzati intézkedések kapcsolatáról kérdeztek, rögtön jött a szokásos, már-már sztereotíp kérdés a riportertől: nem az a baj a hiányzással, hogy az iskolák nem jók, és nem szeretnek odamenni a gyerekek? Mondtam: nem. Sok minden rossz az oktatásban, de az iskolakerülést a nyakába varrni, na azt már nem fogadom el. Csak olyan jó a nyilvánosságnak mindig bennünk keresni a hibát... Jó, tudom, hogy van hiba. De nem mindenért mi vagyunk a felelősek.Egy kicsit szélesebb látókör kellene. Minden szempontból.
terepmunkás | 2008. december 23.
Nóri,Csila, Béka is megerősítenek abban, hogy mégiscsak a szociálpolitika táján van a baj. Mert biztos, hogy nem az iskola, a pedagógus feladata - amibe kénytelen-kelletlen, s persze eredménytelenül belekontárkodunk. Csak éppen - pont a suli, az egyetlen terület, ahol számonkérhető. Mulasztás, magántanulóság, gettósodás, kompetencia eredmények...és még nem is emlegettük a Maslow piramisát. De amit Petra ír - lenne néhány nevem - akár az a minisztériumi esélyegyenlőségi csoportból, kit szívesen végigkalauzolnák a terepen.
petra | 2008. december 23.
Társadalmi felajánlásként az egyesület vállalhatná, hogy megszervezi ezeket a "valóságban eltöltött napokat" az arra vállalkozóknak. Valóság Tours Diszpécserközpont. Kevés hasznosabb társadalmi szerepvállalást tudok elképzelni.
Szép ünnepet nektek!
meseszép | 2008. december 23.
megfogadtam, szünet van, iskola NO!!!!
de nem tudom megállni.
a kis gyufaáruslány: előző osztályomnak meséltem. azt a csendet hallani kellett volna. átélték, átérezték. volt róla tapasztalatuk. ma, a 21. században.
zöldbéka másik ötlete: támogatom! mindenki, aki rózsaszín szemüveget hord, egy napig álljon be a "végekre". erről kéne törvényt hozni. minden évben egy napot kisorsolt helyen kelljen eltölteniük. munkával, nem protokollal. nem 10 percet, 8 órát. olyan körülmények közt, mint azok, akik 365 napot dolgoznak, töltenek el ott.
aki egyetért velem, tegye fel a kezét.
zoldbeka | 2008. december 23. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
És valószínűleg nem is leszel! Jó lenne, ha Hiller és Arató úr, meg a többi "tudálékos" vinné ki azokat a csomagokat, hogy mélyebbre és tovább láthassanak az íróasztaluknál. Mert addig, amíg minket hazugnak titulálnak és "lenéznek" azért, mert benne élve megpróbáljuk elmondani a valóságot, addig nem sok minden fog változni.
Tele vagyunk ilyen igaz történetekkel, tele a padlás. A is gyufaárus-lány meséje már régóta nem mese - nekünk és azoknak, akik megélik. Mégis...
áldott Ünnepeket mindenkinek!
L. Ritók Nóra | 2008. december 22.
Egy tucat hasonló történetet tudok én is minden különösebb erőltetett emlékezés nélkül mondani.
Valamit tenni kell, mert ahogy az évek telnek, az esetek egyre szaporodnak. Csütörtökön és pénteken 60 családnak hordtunk szét gondosan összeszedett csomagokat. Elképesztő helyeken voltunk, és az ajándékozás öröme helyett, ugyanúgy, mint tavaly olyan végelen szomorúsággal, és elkeseredett dühvel fejeztük be a kihordást, hogy még mindig nem tudunk magunkhoz térni a kollégáimmal. Pedig mindenhol örültek, vittük felvágottat, virslit is a ruhák, játékok mellé. Meggyőződésem, hogy ebben a rohadt világban nem a digitális táblák nyújtanak megoldást ezeknek a gyerekenek a számára. ezekből a házakból baromi nehéz, udvariasnak, tisztának, csillogó szemű tudásvágyónak látszani, amit a Köznevelés című folyóirat lapjain rendre látok. Ezt mikor veszi már észre valaki a döntéshozók közül? A közoktatás modernizációja és ezeknek a gyerekeknek az élete között olyan és akkora ellentmondás feszül, hogy ezt észre kell venni! És a számuk rohamosan nő!!!
Most még nem vagyok karácsonyi hangulatban. Bocsánat.
csilla | 2008. december 20.
Látszatintézkedések:1. 3H-s gyerekek beóvodáztatására, rendszeres óvodába járására húszezer forintot kap a család. Idén nyáron hozták meg a rendeletmódosítást. 2. Intézményi társulások a magasabb normatív szabályozásért. 3. iskolabuszok pályázata a gyermekek utaztatásáért. 4. segélyezési politika: a szocjáradék számításánál a gyermek súlya a 0,8 a háztartások jövedelmének kiszámításánál. 5. ROP-os pályázatok beadásához esélyegyenlőségi tervek kellenek: ki is készíti őket? Milyen konkrét céllal írták ki ezeket a pályázatokat? Van település ahol sportcsarnokra pályáztak. A virtkong elején már levelezgettünk e tárgyban és már akkor az jutott eszembe, hogy a gyerekeket kollégiumokba kellene tenni, amit az állam finanszírozná. Tudom, ha elvennénk a családi pótlékot a családoktól és a gyermekük kollégiumi ellátására, utazásra fordítanánk, (a család többi tagja éhen halna,) mint a régi tanyasi kollégiumok mintájára, átvennénk a családok szocializációját. Hatalmas pézeket emésztene fel az állam kasszájából. Iskola kollégiummal, programokkal pedagógusokkal, akiknek éjszakára, hétvégére is fizetni kellene, épület rezsije, buszok üzemeltetése. De továbbra is azt gondolom, hogy valami hasonló lenne a megoldás. Nyáron az És-ben olvastam, hogy ez nem jó, mert szegregál. És más nem?
Javítóintézetben dolgozó barátomtól tudom, hogy az elítélt fiatalkorú gyerekeket olykor azért féltik hazaengedni a jómagaviseletért cserébe, mert a környezet még az egy hétvége alatt is súlyosabb terhet rak a gyerekre. Sőt, amikor kiszabadul a javítóból, ugyanabba a környezetbe kerül vissza, ahonnan fiatalkorú bűnözőként bekerült. Hogyan lehet többgenerációs értékvesztést pótolni? És fiatalkorú bűnöző is nagyon hamar apa lesz: na mi lesz tovább?
terepmunkás | 2008. december 17.
Csilingelünk, mint a karácsonyi kisvonat..mondta tegnap délután kollégám, ki gyermekvédelmet hordja, most a hátán. (Mert mi vagyunk a jelzőrendszer) Petra, nagyon igazad van. Próbáltuk úgyis. Van kollégánk - nem egy, ki abból az utcából jött. S van ház, mi szomszédban áll, s honnan jönnek minden reggel, s mennek dolgozni is. A két ház között kerítés. Magas, kovácsoltvas. Nem csak területet választ el. Kértük CKÖ embereit - kik szerveznek sok jó kultúrális programot velünk, nekünk - jöjjenek ide is, tegyenek ilyen ügyekben is. Reménytelen, nem lehet mondták, mondják. Van, s pörög a felnőttképzés. (Egy lépés, s más ...) Van anyuka, kinek három iskoláskorú gyermeke közül, mind nem iskolajáró, de anya negyedik hónapja járja az esti oskolát. Ott ül esténként, hol középső fiának kéne délelőtt...lesz papír befejezett nyolcról, s tán kertgondozó bizonyítvány is - neki nemsokára...és a gyerekeknek? A helyzet komikuma:kollégám ki anyut tanítja este - tanítaná fiát is délelőtt.
zoldbeka | 2008. december 17. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Ismét egy újabb bizonyíték ara, hogy mennyire nem tud működni a gyermekvédelem a jelenlegi szabályozásokkal, mennyire nincs semmi és senki a helyén ebben a nagy iskola-ügyben. Kinek a hibája?
Mi hetente "jelentgetjük" fel iskolakerülőinket, eredmény nulla. Ma úgy el lehet tünni, hogy senki nem akad a gyerekek nyomára.
Amit Petra írt a mintakövetésről, abban lehetne megoldás: minap az egyik tv-ben, a roma magazinban, éppen erre láttam csodálatos példát Nagyrábéról, ahol érdekes módon tanulnak a romák, dolgoznak és láss csodát: békében élnek a magyarokkal és a magyarok békében élnek a romákkal. Ez a követendő példa! Le kellene vetíteni minden közösségben, ismételgetni kellene, hogy a romák maguk is lássák, hogy van kiút - csak akarni kell. És magyar honfitársaink is elfogadják végre, hogy magyar vagy roma, teljesen mindegy!
Ugyanakkor eléggé "felesleges" dolognak látszik kiutakat keresni abból a helyzetből, mely megoldásának kulcsa nem a mi, pedagógusok, kezében van. Kétségtelen: kiutat a társadalom számára egyedül az iskoláztatás és a foglalkoztatás jelenthet. Az előbbi a mi kompetenciánk, ha a gyerek bejön. Ha tanul. Ha korai fejlesztést kap.Ha hajlandó követni azokat a mintákat, melyeket az iskola közvetíthet számára az általános erkölcsi válságban. Ha ezek a minták megtapadnak, miután eljutottak a mikroszintre, a családokhoz.
Csupa-csupa "ha". Jó lenne, HA azokhoz eljutnának ezek a történetek, látleletek, akik kompetensek ebben a nagy katyvaszban!
Tamás | 2008. december 17.
Erről az esetről kontrasztképpen egy másik jut eszembe.
Pár hete láttam a tévében egy riportot, ami arról szólt, hogy nevelőszülők békében és gondosan neveltek három testvért. A gyerekek vér szerinti nagymamája időnként megjelent, és pár órára elvitte a gyerekeket. A kislány egy idő után furcsa lett, visszahúzódó, kiderült, hogy a nagymama szexuálisan zaklatta. (!) A nevelőszülők azonnal feljelentést tettek, a gyámhatóság viszont azonnali hatállyal elvette a semmit sem értő, zokogó gyerekeket a megrendült nevelőszülőktől arra való hivatkozással, hogy a nagymama csak a nevelőszülők jelenlétében lehetett volna a gyerekekkel.
Furcsa a kontraszt: emitt elvesszük a gyerekeket, pedig igazából nem kéne, amott megelégszünk formális megoldásokkal, amik viszont teljességgel elégtelenek... :-((
Petra | 2008. december 17.
Töprengtem azon, micsoda varázslat? A védőnő, óvónő, Hatóság, tanító, négy családgondozó nem bizonyult varázslatnak. A rózsaszín iratgyűjtő papucs és s sok személyre szóló feladat sem (differenciálás :) )
Igen, Bogáncsnak nem bírunk a magunk legkifinomultabb eszközeivel sem varázslat lenni. Távol vagyunk, a legrózsaszínebb iratpapuccsal is egy idegen világ megtestesítői. Elérhetetlenek, követhetetlenek. Éppen azért fáj a története. Akkor...? Azon gondolkodtam, hol van ilyenkor a helyi közösség. Van-e Bogáncsnak követhető minta, nehéz sorból érkező, iskolát kijárt, magát munkával eltartó fiatal lány. Van-e helyi tekintély, aki szól: lányom, nem lesz ez így jó. Tud-e abban dolgunk lenni, hogy ilyen helyi közösség legyen?
A "hivatalos" eszközeink, látjuk, hova vezetnek, és könnyen lehet, nem lett volna ez másképp, ha sor kerül az elhelyezésre. Nemrég hallottam egy beszélgetést a rákospalotai leánynevelő vezetőjével, aki a lányok prostituálódásáról, s az intézet ezzel kapcsolatos tehetetlenségéről számolt be... A rossz út adott és elérhető ezeknek a lányoknak, és legalább ÚT (ne kövezzetek meg). Ki mutatja meg a jó utat? HOL VAN A JÓ ÚT???
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.16.
A 15-24 éves diákok fele dolgozik tanulás mellett
Minden második 15-24 éves diák dolgozik a tanulás mellett a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének (DiákÉSZ) adatai szerint – közölte a szervezet eln...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.16.

Az uralkodó osztály nem csak elképzelhetetlen mértékű materiális javakat halmoz fel, hanem az oktatási és egyéb kulturális berendezkedések eszközeit is irányítja. Az oktatási rendszerekben...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.16.
Azt ígérik, marad az ingyenes oktatás a Corvinuson
A jelenlegihez hasonló mértékben, évfolyamonként ezres nagyságrendben megmarad az ingyenes tanulás lehetősége a Budapesti Corvinus Egyetemen azt követően is, hogy alapítványi fenntartású...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.16.
Pert nyertek a Gyöngyöspatán szegregáltan oktatott romák
Az állam köteles kártérítést fizetni azoknak a roma gyerekeknek, akiket éveken keresztül szegregáltan oktatott a gyögyöspatai Nekcsei Demeter Általános iskola – mondta ki hosszú évek ó...
(Forrás: abcug)
--
2018.10.16.
Az államtitkár szerint nem használhatatlan a KRÉTA, nem telik percekbe egyetlen jegy beírása
Védelmébe vette a KRÉTA-rendszert Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, szerinte a KRÉTA az állami, egyházi és magániskolák elvárásainak is képes megfelelni...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.16.
A strasbourgi bíróság elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac államosítása miatt
A felperesek – a Könyv-Tár Kft., a Suli-Könyv Kft. és a Tankönyv-Ker Bt. – a magyarországi tankönyvkiadás- és forgalmazás 2011-es, illetve 2012-es centralizálása miatt fordultak a törv...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.14.
Sztrájk lehet az iskolákban? Akciósorozatba kezd az egyik pedagógus szakszervezet
A PDSZ akciósorozatának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, „a pedagógusok munkaterhelése a 2011-es köznevelési törvény bevezetését követően átlépte azt a határt, amelyen túl má...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.14.
Palkovics László: „szintet lépünk” a szakképzési intézmények fejlesztésében is MTI
Palkovics László szerint az iskolákból kikerülő fiatalok az alapkompetenciákon túl olyan tudással és készségekkel kell rendelkezzenek, amelyek segítségével megállják a helyüket a 4....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.14.
Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció
A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a...
(Forrás: Magyar Narancs)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek