OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. január 5.
» Hozzászólások (20)
Címkék:
   

Vissza a nádpálcához?

Az esti órákban nem bírtam a gyerekeimmel, de az örökös fegyelmezés helyett jobbnak láttam egy nagy hancúrozásra invitálni őket, hogy kiereszthessék a fáradt gőzt. A hancúrozás után, mintegy levezetésként, viccelődve kérdeztem meg elsős fiamtól, hogy a tanító néni mit tesz veletek, ha nem fogadtok szót, volt-e már sarokba térdepeltetés. Fiam még a kölkös játék hevében derűsen válaszolta, hogy egyszer a Gézának az osztály elé, a sarokba kellett guggolnia.

Lévén a fiam rendkívül élénk fantáziájú gyerek, egy jó darabig nem is hittem el a történetet. Faggatni kezdtem. Nehezen – rá nem jellemző módon –, szinte dadogva mondta el a részleteket, amitől én csak jobban kételkedtem szavaiban, de fokozatosan jöttek elő az emlékek is: milyen színű volt épp akkor a mosdónál a törölköző, milyen színű pulóverben volt a megbüntetett kisfiú. Ekkor hirtelen nekem is beugrottak saját gyerekkori élményeim.

Gyerekként, ha valamit megalázónak, megnyomorítónak és megszégyenítőnek éreztem az iskolában vagy azon kívül, azt a szüleimnek nem, esetleg csak jóval később mondtam el. Már azt is kínosnak éreztem, ha szemtanúja voltam bármi ilyesminek, jobbnak láttam nem beszélni róla, tabu volt és sokszor az is maradt, talán a mai napig. Míg ezt végiggondoltam, fiam egyre csak mondogatni kezdte, hogy ha nem hiszem, járjak utána, és kérdezzem meg osztálytársait is. Majd azt is elmesélte, hogy a többi párhuzamos osztályból is hallott hasonló esetekről.

Gyermekem elbeszélése arra enged következtetni, hogy abban az iskolában, ahova jár, ez a „módszer” bevett és elfogadott szokás. Kezdett elönteni a düh, és megjegyeztem, hogy nektek sem szabad rosszalkodni, zavarni az órát, de ahhoz a tanító néninek sincs joga, hogy bárkit bárhova guggoltasson, vagy bántson titeket. Fiamat szemmel láthatólag felkavarta a dolog, és már könnyeivel küzdve kérte, hogy mindazt, amit neki elmondtam, írjam be az üzenő füzetébe is.

Üzenő füzet helyett billentyűzetet ragadtam.

Kedves Szülők! Kedves Pedagógusok!

Mielőtt megkérdezhetnék, hogy mennyi ideig guggoltatták a kisfiút, a dolgok közepébe vágok, ugyanis az időtartamnak a világon semmi jelentősége nincs. Kérem, mielőtt bármit mondanának, nézzenek magukba és gondolják végig, hogy voltak-e már Önök olyan helyzetben, amikor nem úgy viselkedtek, ahogy adott szituációban kell, ahogy elvárható. Beszélgetéssel, pusmogással zavartak már meg egy-egy értekezletet? Kisebb-nagyobb hibát követtek-e már el a munkahelyükön? Állította, guggoltatta-e már Önöket sarokba valaki ezért, vagy szégyenítették-e meg érte nyilvánosan Önöket?

Én éppen egy konferenciáról jövök, ahol rangos öltönyös nyakkendős urak és kosztümös hölgyek tanácskoztak. A hallgatóság nem mindig adta meg a kellő tiszteletet a beszélő iránt, zavarva ezzel az előadót és a hallgatóság többi tagját is. Önök szerint mekkora felháborodást keltett volna, ha a tanácskozáson elnöklő magas rangú hölgy nem tiszteletet és figyelmet kér, hanem sarokba guggolásra kényszeríti, vagy bármi más módon megszégyeníti a renitenseket?

Lehet, most megmosolyogják soraimat, pedig ami felnőttek közt megalázó, az éppen olyan megalázó gyerekek között is, és ne felejtsék el, a gyerekek még inkább kiszolgáltatottabbak, védtelenebbek a megalázó büntetésekkel szemben. Az óvodához képest jóval kevésbé megengedő iskolai környezet megszokása nem könnyű feladat egy hat-hét éves számára, az emberi méltósághoz való jog alkotmányos alapjog, és a gyerekeket is megilleti.

A közoktatásról szóló törvény 10. § (2) bekezdése kimondja, hogy a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága pedig a kényelmetlen testhelyzetekbe kényszerítést is testi fenyítésként definiálja. A guggolás kényelmetlen testhelyzet. Vagy talán Önöknek nem az?

Tudom, a poroszos gyökerű iskolarendszerben nagyon nehéz az attitűdváltás. Sejtem, azzal fognak védekezni, hogy értsem meg, a pedagógusnak már az összes eszközt kivették a kezéből – és már látom, ahogy a tanárt verő, rugdosó diákokra hivatkoznak –, s nézzem meg, mindez hová vezet. Sokukban felmerülhet a kérdés: és a tanárt ki védi meg? Kedves pedagógusok! Önök is védve vannak, legalábbis jogilag mindenképpen. A hatályos közoktatási törvény az oktatás szereplőinek jogai közt több, az Alkotmányban megjelenő alapvető jogot is rögzít. Az oktatásnak Önök is szereplői. A törvény 19. § (1) bekezdése a) pontja alapján a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy személyét mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék, emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák, nevelői, oktatói tevékenységét értékeljék és elismerjék.

Ez a száraz jogi oldal, és talán a legnehezebben betartható, de közelítsünk másfelől. Tegyék a szívükre a kezüket. Önök szerint egy hatéves elsős gyerek és osztálya mit tanul abból, ha valakit a sarokba guggolásra kényszerítenek? Divatos ma a kompetenciák fejlesztéséről beszélni. Egy-egy ilyen eset hogyan fejleszti a gyerekek szociális kompetenciáját? Ha egy gyerek valamit tanul ebből, az leginkább a félelem. Megtanul félni az iskolában, amit egyébként addig szeretett, és megtanulja, hogyan kell élni a hatalommal, hogyan kell és lehet mások előtt megalázni és megszégyeníteni valakit, de nem tanul meg konfliktusokat kezelni, és ha a fenyítés hatására később viselkedik is, azt félelemből és nem a normarendszer belsővé tétele nyomán teszi. Gondolom, nem mondok azzal újat, hogy a gyermek agresszív megnyilvánulásai mögött legtöbbször szorongás rejlik. Ha a bizalom kiépítése helyett autoriter eszközökkel szorongást keltünk, az hosszútávon hova vezet?

Tudom, azt is el fogják mondani, hogy vannak olyan gyerekek, akik zavarják a tanóra menetét, és csak a drasztikusabb módszerekből értenek, mert otthon is ezt tanulták. Kérdezem Önöket: nem az iskola mint másodlagos szocializációs színtér volna hivatott arra, hogy azokat a gyerekeket is megtanítsa a konfliktusok békés kezelésére, a társadalmi normáknak megfelelő hatékony kommunikációra, akik nem ezt hozták otthonról?

Hogy milyen felnőttek, kiskamaszok lesznek a gyerekekből, azon is múlik, hogy mi, szülők és pedagógusok, együtt milyen értékeket közvetítünk feléjük. Abban, remélem, egyetértenek velem, hogy a megszégyenítést és a testi fenyítést semmiképp sem tekinthetjük elfogadható értéknek, a nevelés megengedhető eszközének sem az iskolában, sem máshol. A hatalmi szerepből történő megszégyenítésre nem szocializálhatjuk a gyereket. Ezekről hamarosan törvény is születik.

Higgyék el, a bajok gyökere nem a nádpálca elvételében keresendő!

A demokrácia értékeit az iskolában is tudomásul kell venni, a demokrácia kötelezettségekkel és jogokkal egyaránt jár. Az iskola a demokratikus berendezkedés közepette nem maradhat egy maximálisan autokratikus berendezkedésű társadalmi alrendszer. A mai viszonyok között felnövő diák többé nem alattvaló, és a tekintély sem önmagában a pedagógus hivatás gyakorlásából ered. Ki kell vívni. Bizalommal, odafigyeléssel, a gyerekek szeretetével és szaktudással egyaránt. Meggyőződésem, hogy a kölcsönös bizalmon alapuló biztonságos légkörben a tudás átadása is hatékonyabb.

Kedves Tanítók! A leírtak ellenére minden elismerésem az Önöké. Első osztály végére harminc vakarózó gyerekből olvasni, írni, számolni tudó kisiskolást faragnak. Tudom, nehéz a munkájuk, senki nem mondta, hogy a pedagógusi pálya könnyű feladat. Szeretném az Önök iránti tiszteletre nevelni a gyermekeimet, de ehhez az kell, hogy Önök is tiszteljék a gyermekeket és a jogaikat!

S. N.

(A szerző kétgyermekes gyakorló anya, okleveles igazgatásszervező, okleveles szociális munkás. Diplomamunkáját az iskolai szociális munka témakörében írta.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2010. július 21.

Kedves Itgy!

Nem értek egyet a véleményével: a büntetés célja semmi szín alatt nem lehet a megalázás. Fontos persze, hogy legyen visszatartó ereje, létezzenek olyan hiteles szabályok, amelyeket mindenki elfogad, betart. Ha valaki vét az ilyen szabályok ellen, az szankcióval jár(hat), fontos tehát a határok pontos kijelölése, és tiszteletük következetes érvényesítése. Nyilván nem tartható, hogy a gyerek azt tehesse a felnőttel, amit akar, de jelenleg sem ez a helyzet. S ha mégis, akkor ott nagy bajok vannak, és a bajok gyökere nem a nevelő korlátozása a méltó büntetés kiszabásában.

A felnőtt dolga, hogy a gyereket életkorának, érettségének megfelelő módon segítse és korlátozza, ha kell. Erre léteznek módszerek, akár "büntetések" is, de a testi fenyítés engedélyezése a szellem kieresztése lenne a palackból, ami beláthatatlan következményekkel jár. Képzelje el, hogy ha a tanító vagy tanár minden feszültségét korlátok nélkül vezethetné le a neki kiszolgáltatott diákon! A megalázó büntetés, a tettlegesség nem feltétlenül rettent vissza, a gyerekek egy részéből viszont ellenállást, dacot vált ki, másokat lelkileg visel meg. Minden esetben fokozza a bizalmatlanságot, aláássa a kapcsolatot, ugyanakkor egy fikarcnyit sem járul hozzá a nevelői célok megvalósulásához.

Minél inkbb keményedik körülöttünk a világ, annál nagyobb szükség lenne a határozott, világos és következetesen érvényesített szabályokra, biztonságos életkeretekre az iskolában (és persze otthon is). Ezek viszont csak akkor alakulhatnak ki, és válnak életképessé, ha minél több olyan nevelő akad, aki belső stabilitással, önbizalommal rendelkezik, és az erő mellett biztonságot is képes sugározni, bizalmat tud kelteni maga iránt.

Kedves Itgy!

Az Ön levele kétségbeesést, keserűséget, tehetetlenséget és némi bosszúvágyat tükröz. Biztos benne, hogy megoldást jelentene, ha néhány nyaklevest lekeverhetne annak az ádáz kölyöknek, esetleg nyilvánosan el is tángálhatná?
itgy | 2010. július 21. | itgy[kukac]mail[pont]datanet[pont]hu
Bizony a büntetés megalázó. És? Tán nem az a célja? Nem az, hogy egyértelműen, ha kell, keményen jelezze a megbüntetettnek, hogy amit tett, helytelen? A börtön talán nem megalázó? Vagy a felnőtteket meg lehet alázni a cél érdekében, a gyerekeket pedig nem? Milyen logika vezeti a "humanitás" harcosait? Tán csak nem az a cél, hogy elérjük az amerikai normákat, ahol a gyerek azt tesz a felnőttekkel, amit akar? Remek irány, nosza! Már nem sok híja van, és elérjük! Én bizony nem voltam jó gyerek, sokszor elbeszélgetett velem egy-egy tanárnőm a szertárban négyszemközt, eredményesen. A húgaimmal nem kellett, ők mások voltak. Tessék rábízni a pedagógusra és a szülőre, milyen módszert alkalmaz, mert nincs két egyforma gyerek. Van, akinek jó szó kell, van, akinek pálca. Nincsenek és soha nem is lesznek egyen-módszerek. De a "testi fenyítést soha" elvet szajkózók mégis ezt szeretnék. Jó, legyen, de akkor ne várjanak mást, mint amit kapnak: káoszt, bűnözést, félelmet, ahol nem a gyerek, hanem a felnőtt fog rettegni. Ha ez kell, hát a legjobb úton haladunk felé.
A szerk. | 2009. június 24.
Kedves "nana" és "tmice"! Nagyon örülünk, hogy rá akadtatok a honlapunkra. Az elmarasztalt írás már január óta fenn van, s akadtak már többen is, akik kritikával illették. Mindig nagyon örülünk, ha vita bontakozik ki a nálunk megjelent gondolatok körül, mert célunk, hogy – amennyire lehet – pezsgésbe hozzuk a pedagógiai közélet állóvizét. Reméljük nem veszitek zokon, de nem tartjuk indokoltnak, hogy eltávolítsuk az írást a honlapról. Nem hisszük ugyanis, hogy szakmánk presztízse az ehhez hasonló írásokon múlna.
tmice | 2009. június 24.
Tisztelt Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete!

Indítványozom a Vissza a nádpálcához? c. cikk internetről történő eltávolítását!
Ez az osztályfőnökök, és a pedagógusok nyilvános megalázása! Amellett, hogy más a véleményem, hogyan lehet, hogy egy ilyen fontos fórumon, mint az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete, lehetőséget kap valaki, és az ici-pici tekintélyét is a pedagógusnak megnyírbálja. Tulajdonképpen kinek az érdekeit képviseli ez a honlap? Legalább mi, pedagógusok, fogjunk össze! Honnan lehetne várni máshonnan megértést, támogatást? Nyilvánvaló, hogy a cikk írója egyoldalúan kiragadott egy helyzetet, amit nem is tudott, nem járt utána, és ebből egy teóriát gyártott. Mi lesz így a szakmánkkal, ha már ezt is megengedhetjük magunknak? Köszönettel: egy aggódó több diplomás pedagógus
nana | 2009. június 24.
Teljesen ledöbbent ez az elvakultság, butaság! Én is több okleveles ez-az, és emellett több gyermekes anyuka is vagyok. Teljesen butaságnak tartok egy felnőtt értekezletet összehasonlítani egy iskolai osztállyal, hiszen egy értekezlet nem a pusmogó felnőttek neveléséről szól. Egyébként pedig az egész cikk egy lufi, ami megoldást nem mutat, annál inkább felháborodott hangvételű. Ezt perszer az édesanya megteheti. De a pedagógus nem háborodhat fel, nem szólhat... Az a bosszantó, hogy mindenki kritizál, mindenki jobban tudja, de nem "bemutatja". Egyébként megértem a problémáját a levél írójának, de ez a mód, ahogyan ír, nem gondolom, hogy értelmes dolog. Kár, hogy ilyen írás megjelenhet nyilvánosan :(
xy | 2009. február 6.
Abszolut véletlenül olvastam el a cikket és a hozzászólásokat. Három gyereket nevelek. Elképzelésem nincs, miért ne állíthatná ki a tanító néni a sarokba, ha nem fogad neki szót! Valahogy csak figyelmeztetnie kell a viselkedésének helytelenségére, ha a szavak nem elegendőek! Milyen eszköze van jelenleg? Beír az üzenőjébe? Ad egy fekete pontot? Mire a gyerek hazaér, azt sem tudja miért kapta a feketét. De az adott fegyelmezetlenség után valamilyen módon csak jelezni kell feléje, ezt rosszúl csináltad! A tanító néni nem körmöst adott, nem szégyenpadba ültette,nem táblát akasztott a nyakába a szégyenével, nem kukoricára térdepeltette, hanem megkérte, a sarokban gondolkozzon el azon, mit csinált! Ez a megalázás? Az a baj, hogy a hangzatos szép szavak arról, hogy a mai világban a gyermek többé nem alattvaló, valami más derült ki: a tanító lett az alattvaló, akit 30 gyermek úgy alázhat meg, ahogy akar, s nem azt kérdezik meg, mit csinált a Gézuka, hogy ilyen figyelmeztetést kapott, hanem kövezzük meg ezt az aljas tanítót, mert szegény kisfiút hogy megalázta. Az én három gyermekem, míg óvodás volt, számtalanszor állt a sarokban az óvodában! Soha nem szidtam érte az óvónénit, ahogy most a tanítót se szidnám, hanem megkérdezném, te gyerekem mit csináltál? Hogy mertél rossz lenni! A tanító néni nem azért van, hogy fegyelmezéssel töltse miattad az időt, hanem, hogy tanítson! Ne vedd el a rosszaságoddal mástól a tanulási időt! És még valami! Tuti, hogy Gézuka imádni fogja a tanító nénit! De az a kisgyerek, akit a tanító néni ellen nevel ílyen módon az anyukája, az soha nem lesz odafigyelő, és a tanítóval szemben elfogadó diák!
Viheti majd anyuka iskolából iskolába, s soha sehol nem fogja magát jól érezni, mert a pedagógus mindig csak rossz és aljas ember lesz, elvégre csak megalázni akarja a gyerekeket, nem nevelni és tanítani!

amálka | 2009. január 31. | amalka[kukac]gmail[pont]com
Kedves csőr!
Azért az ántivilágban sem voltak üresek a börtönök. Félelemmel dresszirozva Pavlov kutyájának szintjén tudunk reagálni a külvilágra, az iskolának ennél több tudatosságra kell törekednie, még akkor is, ha a fájdalom is tanít. Csak kérdés mire. Az izzó faparazsat másodszor tényleg nem fogom felkapni, de a társadalmi viszonyulások ennél kicsit bonyolultabb reakciókat igényelnek mindannyiunktól.
csőr | 2009. január 30.
Senki nincs erre felkészülve, pláne az iskola. NINCS visszatartó erő.Ettől függetlenül régen ez így működött, és működött! Előbb utóbb beépült a viselkedésbe az elvárt (belevert)követelmény, és lehet, hogy eközben torzult a személyiség de mindenki nyugodtan mászkált ebben az országban. Azelőtt egy- egy pofon bőven belefért az iskolai nevelésbe,és az emberek félelemben éltek.(6 falu 1 rendőr)Most amikor nem fél senki (rendőröket támadnak meg)tele vagyunk erőszakos cselekedetekkel. Most akkor mi van? Kell a félelem, vagy sem?
Fájdalom. El gondolkodott már valaki azon, hogy nagyon sok mindent ennek révén tanulunk meg? A szervezeted ugyanis ha hibázol, rögtön fájdalommal reagál, így "tanít" meg arra mit csinálhatsz és mit nem.
Kádár Judit | 2009. január 23. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Egyetlen megjegyzés. Alig érem el mostanában az internetet, ezért akár egy egész hónapnyi beszélgetést is egyben olvasok. Amilyen vacak a partról nézni a folyót, miközben mások úsznak, olyan jó néha - mást lát az ember, ha kicsit távolabbról néz.

Én azt látom, hogy iszonyat nehéz az agresszió kezelése - a magunké. Úgy pörög az indulat ebben a beszélgetésben, hogy kapaszkodnom kell. Az indulat mindenféle tulajdonítást, okvarázslást, továbbmagyarázást sodor magával, miközben szépecskén sodródunk tova az eredeti helyzettől, szereplőktől. A szülőkről, a tanárokról általában kezdünk szólni vagy szólást visszautasítani, egyetlen dadogva elmondott történetből (ami itt nem jelent többet, mint hogy nehezen, zaklatottan, a szavakat keresgélve elmondott) általában a dadogás okairól kezdünk tűnődni, egy - esetleg nagyon is jó hatású - esti hancúrozásból próbálunk a szülő mindig alkalmazott nevelési módszereire következtetni.

Csúnyán beszélünk egymással. Türelmetlenül. Agresszívan. Ezt-azt kikérünk magunknak (mások nevében is). Felmordulunk, hogy a másik honnan veszi a bátorságot.

Na, képzeljétek el, hogy ez még csak nem is maga a helyzet, maga a konfliktus, maga a megaláztatás vagy maga a nyugtalan gyerek/gyerekcsoport a most folyó órán. Ez csak egy történet és az arról folyó beszélgetés. Ha ebben nem tudunk agressziómentesek maradni, milyenek vagyunk a valódi, éppen folyó, itt és most válaszra késztető igazi konfliktushelyzeteinkben?

Dolgunk - szülőként, pedagógusként, emberként -, hogy agressziómentes konfliktuskezelésre, életre neveljük a gyerekeinket. Így nehéz lesz. le kellene higgadnunk. Legalább itt. Kezdetnek az sem lenne nagyon rossz.
IZs | 2009. január 16.
Kedves SN vagy NS!
Végig olvastam mégegyszer a cikket és hozzászólásokat, gondoltam, kicsit átgondolom és reagálok is, de azután el olvastam Nóra cikkét is és rájöttem mi a megalázó, mi a dühítő, mi a fontos.
Nem akartam megbántani a cikk író anyukát, tanárként azt kívánom bár minden szülő legalább ennyire érdeklődne a gyereke iskolai dolgai iránt, azt remélem ez az "egyszer a Géza sarokba gugolása " tehetetlenség szülte rossz megoldás, ha rendszeresen alkalmazott módszer akkor rá kellene kérdezni a tanítótól és kérni ennek mellőzését.
Üdv IZs
amálka | 2009. január 16.
Kedves lala!

Néhény megjegyzés: magam is 15 éve kisiskolásokkal foglalkozom annak a bizonyos tanteremnek a falain belül, ahol te is. Ne gondold, hogy csak a szülők gondolkodnak számodra újszerűen a tanár-diák kapcsolatról. Azt viszont őszintén sajnálom, hogy nem találtál semmi értelmeset a hozzászólásokban. Senki nem mondta, hogy az agresszivitás melegágyát a pedagógusokban kell keresni, csak annyit, hogy a sarokban guggoltatás olyan megoldási mintákat kínál az agresszió és a konfliktus kezelésére a kisdiákoknak, amely nem segíti őket a valóban létező problémáik megoldásában. Egy dologra jó a guggoltatás, arra, hogy a gyerek féljen a tanártól, a megaláztatástól, megszégyenítéstől... Azt gondolom, hogy minden gyerekkel foglalkozó EMBERNEK nagyon fontos céljának kell lennie, hogy a gyerekeknek NE KELLJEN FÉLELEMBEN ÉLNIÜK!!! Számomra ez alapvető norma szülőként, pedagógusként egyaránt. Tudom, hogy a szülők döntő többsége maga tartja félelemben, érzelmi kiszolgáltatottságban gyermekét. De SN írása egy iskolai történet, szereplője egy pedagógus. Létjogosultsága azért van, mert megtörtént az eset. És egy nagyon fontos dolgot ne felejtsünk el, a szülő és a pedagógus szerep között van egy óriási különbség, hogy a pedagógus az általa betöltött szerepben egy SZAKMA képviselője. És ahogyan teljesen természetesen az orvostól is elvárjuk, hogy a legkorszerűbb eljárásokkal gyógyítson, úgy szerintem a saját szakmánkkal kapcsolatban is elvárhatjuk, elvárhatja a társadalom, hogy az új, és korszerű gondolatok megjelenjenek a praxisban. És mielőtt egy újabb lavinát indítanék el ebben a témában: TUDOM, hogy a hűtőfürdő ma is hatékonyan alkalmazható lázcsillapításra, de gondolom senki se szeretné, hogy egy borbély érzéstelenítés nélkül gyökérkezelje a fogát.
terepmunkás | 2009. január 15.
Jesszus ember, mi történt veled? Vedd észre, a dolog éppen hogy nem semmitmondó. Éppen tüskekihúzó, sebgyógyító, hegtisztító! Ha Leírod azt a közhelyként ismételgetett mondatot, a szülő a mai világban nem nevel - dehogynem, de még hogy..- hova indulhatsz építkezni?
lala | 2009. január 15.
Kedves NS és olyan szülők akik a pedagógusokban keresik az agresszivitás melegágyát, kikérem kollégáim nevében ezeket e cinikus semmit mondó szavakat. Egy problémához szóltam hozzá és egy szóval sem állítottam,hogy bármilyen agresszív megnyilvánulás elfogadott a pedagógus részéről. Sajnos a kritikákon kívül semmi értelme nem volt a hozzászólásoknak, mert az általam elmondottakat csak az értheti meg aki benne él.
Lala.
NS | 2009. január 15.
Köszönöm, hogy elolvasták a cikket és a hozzászólásokat is! Ahogy a kommentekből látom nem mindneki ért egyet a cikkben leírtakkal, azt mindenestre jónak tartom, ha szülők és pedagógusok együtt és nyilánosan gondolkodunk ilyesmiről.

Kedves Lala és IZS!
Nem tudok nagyon mást írni, mint amit a többi hozzászóló is leírt. Éppen arról van itt szó, hogy ahogyan a gyerek sem csinálhat meg bármit következmények nélkül, úgy a pedagógus sem.
Szó sincs itt majom szereteről, csak a gyerekhez való másfajta hozzállásról.
Elhiszem, hogy sok szülő nem nevel, hogy nehéz a pedagógusok dolga, de a gyereket éppen azért tisztelje a pedagógus (kivétel nélkül), mert nem a gyerek tehet róla, hogy nem az otthon a követendő minta, ami az iskolában elvárható. Ehhez a megalázó büntetés alkalmazása nyilván nem célravezető és még jogilag is megkérdőjelezhető) Azokat a gyerekeket is tisztelni kell, akik például nem hozzák otthonról a pedagógusi iránti tiszteletet sem, nekik (annyi midnen más mellett) az iskolában volna esélyük megtanulni, hogy egymást tisztelni is kell és lehet. (különösen, hogy itt még kicsikről van szó).

Kedves IZS!
A vakarozó gyerek titulust nem értem, sem azt, hogy hol itt az ellentmondás. Miért gondolja, hogy túlzás, ha egy szülő a gyerekét az iskoláról faggatja? Miért gondolja, hogy túlzott jelentőségét tulajdonítottam a szituácónak? Miért gonodlja, hogy a gyerek a szülői faggatózástól dadogott? Miért gondolja, hogy a szülői érdeklődés árt a gyereknek? Miért baj, ha a szülő arra nevelei a gyerekét, hogy bármit őszintén elmondhat, ami az iskolában, vagy bárhol történik, még ha van benne számára valami kellemetlen is?
Kérdezi mit tettem volna. Először is nem aláztam volna meg a gyereket. Másodszor próbáltam volna megkeresni, hogy mi motiválja az óra zavarására a gyereket és annak mentén cselekedni.

csilla | 2009. január 12.
Voltak, valaha igazgatók, voltak valaha motivált kezdők, voltak valahava olyan pedagógusok, akik akarták tanulni ezt a szakmát, amely később hivatásukká vált. Voltak olyanok, akik választották, mert nem vették volna föl őket máshová, most fennen hangoztatják pedagógus mivoltuka. Kedves kollégák, már őket az anamnéziseikből nem tudjuk kiválogatni, mert megszűntek az átkos rendszer személyzetiseik. De velük nincs miért kollektívan összezárni. Ők azok, akik bennünket lejáratnak, nem kell őket védeni. Az a szülő, aki rátalál erre honlapra, valószínűleg már túl van bizonyos lelki megrázkódtatáson és egy példáját írta le a pedagógus autokratizmusának. Nem akart sem sérteni, sem számonkérni csak jelenteni. Ne védekezzünk azzal, hogy rossz az oktatási rendszerünk, ha egy kollégánk látványosan hoz kiszolgáltatott helyzetbe gyerekeket. Erre nincs magyarázat, még akkor sem, ha 50 fős osztályban dolgozik. Milyen jogon aláz meg gyereket? Mert ő a nagyobb, a felnőtt, a pedagógus? Milyen hatással van ez a többi gyermekre, mit gondolhat a többség arról, hogy vele ugyan mi fog történni, ha "rosszat" csinál? Mennyire öli ki a gyermekbő a gyereket? Azt gondolom nem a szülőnek kell magyarázkodnia ilyen esetben: kérjük számon a pedagógust! Szembesítsük a gyermekekkel: ha tudnak olvasni a gyerekek: elég ha megmondják: milyen tanítót szeretnének, ha nem egyezik az átlag az osztálytanító módszerével már körvonalazódik a kép. Nem?
A kontroll szerepe ránk is vonatkozik!
gyöngy | 2009. január 12.
Nem derült ki az írásból hogy mennyire tapasztalt a tanító néni. Számomra természetes hogy gyereket ily módon nem büntetek, de fiatal tanítókkal bizony előfordul hogy nem tudják hirtelen hogyan reagáljanak.Ugyanis kevés konfliktuskezelést tanulnak a főiskolán és a saját személyiségük alapján döntenek. Nem könnyű dolog 25-30 óvodást rávenni a munkára. Különösen ha olyan óvodából jönnek ahol mindenki azt csinál amit akar. Sajnos tapasztalatom hogy amióta az ún. kezdeményezés van az óvodákban van olyan ahol egy -egy gyermek egész nagycsoportos korában szinte egy képet sem rajzol , mert neki ahoz nincs kedve. Őt is le kell ültetni a tanító néninek és írnia kell "unalmas " jeleket.Ez valóban nem egyszerű. Nem derül ki, hogy egy kezdő vagy már 10 évnél régebben tanítóról van szó. Nagyon jónak tartom a gyakornoki rendszert már ha valóban komolyan veszik. Én már 25 éve kezdtem, de akkori igazgatóm a kezdő tanítókat napközibe osztotta be és kötelező volt délelőttönként beülni, hospitálni a tapasztalt tanítók óráira, ahol sok jó módszert tanultam és megismertem a gyerekeket egy másik szituációban. Sokkal többet tanultam a nevelésről ezeken a hospitálásokon, mint a főiskolán.A másik dolog amit mindig szemelőtt tartok, hogy mindig legyen időm leülni a szülőkkel megbeszélni a felmerülő kérdéseket.Mert csak akkor jutunk előre, ha egy irányba húzzuk a szekeret.Persze nehéz mindannyiunknak elviselni a kritikát, de a problémák szőnyeg alá söprése nem jobbítja meg az iskolákat.Hallgassuk hát meg a másik oldalt is.
IZs | 2009. január 11.
Kedves Mindenki! Kissé ellentmondásos S.N cikke, megalázó és dühítő számára a sarokba gugoltatás, de a megfelelőnek érzi a vakarózó gyerek titulust, otthon az "örökös fegyelmezést" alkalmasint helyettesítheti a hancúrozás, de a a tanító 25-30 gyerekkel nem biztos, jó ha ezt a módszert alkalmazza. Nem állítom, hogy minden tanító minden lépése-módszere mindig tökéletes, de a szülő ennek a szituációnak az erőltetett vallatással-faggatással eltúlozta a jelentőségét, és inkább ártott a gyerekének ( dadogás). Közösen és nem egymás ellenére , a másik módszereit elfogadva és támogatva lehetne a gyerekeinkből a legjobbat kihozni. Kedves S.N.: Ön mit tett volna a tanító néni helyében?
amálka | 2009. január 11.
Kedves lala!
A büntetést miért tetted idézőjelbe? A fenti írás pont arról szól, hogy ahogyan a gyerek sem csinálhat semmit következmények nélkül, úgy a tanár sem. Nem lehet a tanterem falain belül történő dolgokat idézőjelbe téve bagatellizálni többé, mert nagyon helyesen, jönnek a következmények "a szülői riposztok" (ezt most Tőled idéztem!).
terepmunkás | 2009. január 10.
Lala! Tudja - a leghitelesebb forrásból, a gyermekétől. S nem a szép szavakkal van a baj, hanem azzal hogy sem a 10§(2), sem a 19§(1) alkalmazása nem megy. S abban is igaza van a szerzőnek, hogy csak együtt működhet a kettő. És a szerepekből adódóan, a pedagógusnak kötelező - bármilyen körülmények mellett.Na nem könnyű.
lala | 2009. január 10.
Kedves szülő, sajnos a szép szavak ideje már régen lejárt. Nem tudja mik történnek az iskola falai között, és mégis veszi a bátorságot, hogy megidealizálja a történetet. Az a bajok gyökere, hogy a mai gyerek mindent megcsinálhat következmények nélkül, és a majom szeretet, rögtön szülői riposztot sürget. Sajnos a mai világban, ha SZÜLŐ nem nevel, valakinek meg kell mondani a gyermeknek mit szabad és mit nem a közösségben. Ez pedig nem megy konfliktusok nélkül.Lehet, hogy ez a pár perces "büntetés"
kialakíthat a gyerekben egy visszatartó erőt a szabályok átlépésének folyamatában. Nem az erőszakról beszéltem, hanem az eszközről, amit ennek érdekében meg kell tenni.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek