OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. október 3.
» Hozzászólások (0)

Új utak és módok

Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanulásához és tanításához

Az iskolában erőteljesen jelen van az agresszió számos formája: verbális, fizikai, lelki. A tanárok körében éppúgy, mint a diákok között. A feszültségek, konfliktusok kezelésének nincsenek előírásai. Az esetek nagy többségében esetleges, és nem az összes érintett számára megnyugtató megoldások születnek, aminek következtében maradnak tüskék, a sértettségek, és az agresszió nő. Szekszárdi Júlia évtizedek óta foglalkozik a hatékony konfliktuskezelés iskola gyakorlatával, lehetőségeivel. Az Új utak és módok című könyve elméleti alapot és hátteret is biztosít, de igazi értéke a számtalan gyakorlat, játék, feladat. Ezek leírását sok esetben külön útmutató követi a megvalósító számára, ezzel adva több évre elegendő muníciót a gyakorló pedagógusoknak, ifjúsági szakembereknek vagy éppen a szülőknek. 13 éven felüli tanulókkal végezhető gyakorlatok a konfliktuskezelés tanulásához és tanításához.

Recenziók a kötetről

Golyán Szilvia: Konfliktuskezelés tanítása-tanulása serdülőkkel

Az iskola világában jelen vannak elkerülhető, sőt elkerülendő konfliktushelyzetek, de léteznek olyan problémahelyzetek is, melyek fejlesztő hatást gyakorolhatnak egyénre és közösségre egyaránt.

Szekszárdi Júlia egyik jelentős kutatási területe a konfliktuspedagógia. A kutató már a 80-as évek elejétől foglalkozik az iskolai konfliktusokkal, szakcikkeket publikál, pedagógusok számára tanfolyamokat, tréningeket vezet. A konstruktív konfliktuskezelés elméletének és módszereinek kidolgozása és terjesztése nyomán vezető szerepet töltött be, s vált a konfliktuspedagógia meghatározó személyiségévé, a konfliktuskezelésről való pedagógiai gondolkodás hazai meghonosodásának úttörőjévé.

Kutatói érdeklődésének és oktatói tevékenységének egyaránt kiemelt célja, hogy a gyakorló pedagógusokat megismertesse olyan iskolaspecifikus konfliktuskezelő stratégiákkal, melyek elsajátítása által képessé válnak a jellegzetes iskolai konfliktusok kezelésére, azok hatékony megoldására. A szerző meggyőződéssel vallja a konstruktív konfliktuskezelés taníthatóságát-tanulhatóságát, melyet munkatársaival empirikus vizsgálatok során igazolt, s sikeres iskolapéldákkal támasztott alá.

A szerző a pedagógusjelöltek pályára való felkészüléséhez járult hozzá, többek között, a „Konfliktusok az iskolában munkatankönyv. Esetelemző gyakorlatok.” (társszerzővel), a „Konfliktuspedagógiai szöveggyűjtemény”, valamint a „Konfliktusok pedagógiája” tankönyv megalkotásával. A konstruktív konfliktuskezelés tananyagát az Utak és módok című pedagógiai kézikönyvben publikálta, melyben részletes tematika mentén a legfontosabb elméleti tudnivalókhoz kapcsolta az ajánlott módszereket, minden esetben jelezve, mely korosztály számára alkalmazhatóak azok leginkább.

Az idén megjelent pedagógiai kézikönyv az Új utak és módok címet viseli, mely utal a korábban, hasonló címen megjelent munka egyfajta folytatására, hiszen egy, a konfliktuspedagógia tárgyába tartozó művet jelöl, de egyben jelzi annak újszerűségét is. Az alcím első része – „Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásához” – már orientál. Kétségtelen, hogy egy gyakorlati útmutatót tarthat kezében az olvasó, továbbá sugallja azt a meggyőződést, miszerint a konstruktív konfliktuskezelés elsajátítható és tanítható. A kreatív konfliktuskezelés továbbadhatóságát még erőteljesebben fejezi ki az alcím második fele, „13 éven felüli tanulók számára”, mely egyben meghatározza a foglalkozások elsődleges célcsoportját is. Az érési folyamat egyéni ütemben zajlik, eltérő intenzitással és nem szükségszerűen azonos életkorban, ezért tekinthetjük az alcímben jelzett 13 éves életkort mérföldkőnek, mely táján lezárulhat a kisgyermekkor, s biológiai, szociális és intellektuális területeken egyaránt talán a legmarkánsabb változásokkal találja, néha váratlanul és hirtelen, szemben magát a formálódó személyiség.

Ezért is jelentős a serdülők erőszakmentes konfliktuskezelésének kiemelt szerepe, hisz nap mint nap tapasztalhatjuk ezen intenzív változások kapcsán, hogy a prepubertás, pubertás gyermekek érzelemvilágát milyen erősen igénybe veszik és befolyásolják a társakkal és nem ritkán tanárokkal kialakuló konfliktusok, igazságérzetük nehezen tolerálja az erkölcsi prédikációt. Ezzel szemben hatékonynak bizonyul az a fajta kreatív konfliktuskezelés, mely a diák és a tanár együttműködésére alapoz, kölcsönös bizalmat és a partnerek egyenrangúságát feltételezi. Szekszárdi Júlia új könyve olyan gyakorlatokat, feladatokat tartalmaz, melyeket diákok és tanárok együtt alkalmazhatnak, hogy közös problémáikat képesek legyenek felismerni, majd azokat konstruktívan kezelni és megoldani.

A könyv egyes fejezeteinek felépítése a konfliktuskezelés elméletének és módszereinek kohézióját tükrözi. A megtörtént eseteket bemutató bevezetőt követően általános tudnivalókat ismerhetünk meg a konfliktuskezelő programról, majd a feldolgozásra kínált témák rövid elméleti hátterének ismertetésére kerül sor, kapcsolva ezekhez fejezetenként a javasolt gyakorlatok részletes bemutatását, melyek saját élmények és fiktív történetek feldolgozásához, strukturált játékok és gyakorlatok, valamint kérdőívek alkalmazásához nyújtanak példákat és útmutatást.

A szerző meggyőződése, hogy az általa kínált gyakorlatok működőképessége mindenekelőtt a pedagóguson múlik. Nem tekinthetünk el annak igényétől, hogy a pedagógus reflektív módon tekintsen saját konfliktusmegoldó módszereire, adott esetben képes legyen azokat fejleszteni, és a mindennapi gyakorlatban kreatívan alkalmazni. Nélkülözhetetlen ez ahhoz, hogy a konstruktív konfliktuskezelést hitelesen tudja képviselni, így válhat képessé annak átadására.

A program megvalósításához ajánlott szervezeti keret a csoportmunka, ahol a pedagógus moderátori szerepet vállal, mindig szem előtt tartva kompetenciájának határait, készen arra, hogy szükség esetén bevonja a családot, avagy a megfelelő szakemberhez forduljon.

A program „megszólítottjai” azonban a serdülők. A különböző gyakorlattípusok felépítése, tartalma gyermekismeretre alapozott, a feldolgozásra ajánlott témák kiválasztása a hatékony konfliktuskezeléshez szükséges képességek adekvát fejlesztését célozza meg. A szerző pedagógusoknak szóló tanácsai is a program azon szemléletét támasztják alá, miszerint a gyakorlatok, játékok elvégzése nem lehet öncélú, a diákoknak érteniük-érezniük kell, közük van a dologhoz.

A módszertani segédanyag az egyes témák feldolgozásához számos variációs lehetőséget kínál, melyből a pedagógus – az adott gyermekcsoport ismeretében, az egyes foglalkozás céljának megfogalmazását követően, saját felkészültségét és személyiségét figyelembe véve – maga alakíthatja ki a hatékony konfliktuskezelés tanítása-tanulása során alkalmazni kívánt módszerrepertoárt.

A pedagógiai folyamat komplexitásából eredően potenciális konfliktushelyzet bármikor kialakulhat, de az – jegyzi meg a szerző –, hogy végül valóban konfliktussá érlelődik-e az adott helyzet, hogy mód van-e annak a manifesztálódására, s hogy ez miként zajlik, miként zárul le, az adott csoport társas légkörétől is függ.

A kézikönyv a hatékony konfliktuskezelés elméleti rendszerezése mellett tematikára épülő, segédanyaggal rendelkező konfliktuskezelő-programot tartalmaz, mely már egy, a gyakorlatban is kipróbált alternatívát ad az iskolák kezébe, hogy alkalmasabbá tehessék a diákokat a konfliktusok erőszakmentes kezelésére.

A mű elsősorban pedagógusoknak íródott, de haszonnal forgathatja mindenki, aki serdülőkorú fiatalokkal foglalkozik iskolai kereteken belül-kívül egyaránt.

(Köznevelés)

Kamarás István: Kezelhető-e a konfliktus utakkal és módokkal?

„Úgy tűnik, nemcsak a makro-, de a mikrokörnyezetből is eltűnt az íratlan szabályok tisztelete” – idézi a szerző Fedelmayer Katalint, majd hozzáfűzi, hogy az iskolaköpenyes világhoz képest valóban szédítőek az utóbbi évtizedek változásai, így aztán nem csoda, hogy a pedagógusok gyakran tanácstalanok, nem tudják, mit tehetnek szóvá úgy, hogy ne ütközzenek a gyakorta - számukra szinte fenyegetően - emlegetett diákjogokkal. Szekszárdi Júlia úgy véli, hogy a mai diákok semmivel sem rosszabbak, mint a korábbiak, csak „lényegesen informáltabbak” és „számukra kevesebb a tabu, a működőképes norma” (19.old). Igaz, hogy az Új utak és módok alcíme Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásához, vagyis terápia-módokat kínál a könyv, mégis szívesen olvastam volna valamivel kifejtettebb és pontosabb diagnózis. Utalni lehetett volna arra, hogy a különféle társadalmi kontextusokban - beleértve az iskolát, a családot és szubkultúrákra töredezett társadalmat - mekkora eséllyel használhatók az elsajátítandó konfliktuskezelő módszerek.

A szerző szerint a hatékony konfliktuskezelés feltétele „a stabil személyiség, identitástudat, pozitív énkép, döntésképesség; a mások és a másság elfogadása, empátia, kongruencia, eredményes verbális és nonverbális kommunikáció; egészséges önérvényesítés, a másik fél szükségleteit mérlegelni képes asszertivitás; kooperativitás, szabályos alkotása, működtetése, fair magatartás, kompromisszumkészség, kreativitás, készség a konszenzusra”, és mindemellett még „alapos és alkalmazásra kész személyiség-, fejlődés- és szociálpszichológiai ismeretet” (21. old.). Mindezzel természetesen a legteljesebb mértékben egyet lehet érteni, mégis akinek ennyi jó kevés (mint például nekem is), azt mégse érje gáncs és megvetés. Hiányolhatjuk ugyanis a feltételek közül a kimondottan erkölcsi szempontokat, például olyan erkölcsi tulajdonságokat, értékeket és erényeket – mint az igazságosság, az irgalom, a bátorság, az önzetlenség, a megbocsátás, az alázat –, melyek sokunk szerint nélkülözhetetlenek a hatékony konfliktuskezeléshez. Annál is inkább így gondolom, mert a könyv hátlapján a szerző a konfliktuskezelés három őstípusaként a „szemet szemért, fogat fogért ösztönét”, a „Kard által vész el, ki kardot ragad” figyelmeztetést, s az „aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel krisztusi parancsát” említi. Megjegyzem, a „szemet szemért” azért korántsem egyszerűsíthető le sem ösztönre, sem a vérbosszúra, mert ez az erkölcsi alapelv legalább annyira az igazságosságot is képviseli, és éppen hogy óv a bosszúszomjas „túlreagálástól”. Én sem szeretném azonban „túlreagálni” egy olyan írás bevezetőjét, melynek tartalma és lényege praktikus célú: egy 25-30 órás tematika a konfliktuskezelés képességeinek kifejlesztését szolgálandó…

Végigolvasván a konfliktusmegoldó képességeket fejlesztő program (csoportmunka, tréning) módszerének kulcsfogalmait (kiscsoportalkotás, a brainstorming, közös szabályalkotása, beszélgető kör, visszajelzés a csoport hangulatáról, közös értékelés) az olvasótáborban szocializáló, valamint ember- és erkölcsismeretben utazó recenzens rokonszenvvel fogadja a saját élményekre és a fiktív történetekre, a kérdőívekre és a játékokra egyaránt építő programot. És innentől kezdve már „sínen van” a program, lendületesen halad előre, és telibe találja kitűzött célját. Mindez nem „mindenáron” történik. Például a szerző (aki közismerten nagy játékos) nem csak a homo ludensre épít, hanem – tapintatosan és empatikusan - arra is: a játékra való hajlandóság nem mindenkinek sajátja. Az itt és most rendkívül aktuális, égető problémák megoldásával foglalkozó témakörök minden esetben az elméleti háttér rövid (szerintem túl rövid) felvázolásával kezdődnek, majd következnek a gyakorlatok ötvözve a pedagógusoknak szóló (ugyancsak kissé szűkre szabott) tanácsokkal. A játékok, a felhasznált irodalmi és non-fiction szövegek tára rendkívül gazdag, és olyan nyitott rendszer elemeit képezi, melyben „nem kell minden tanulságot verbalizálni”, amely „tovább dolgozik a gyerekekben”,

Úgy vélem, a koherens egészet adó program egyes elemei is jól megállnak lábukon, és kiválóan beépíthetők az osztályfőnöki órákba, még inkább az ember- és erkölcsismeret-órákba, de minden olyan „tábori” programba is, melynek céljai között a kapcsolatkultúra fejlesztése szerepel. Egyetlen komolyabb hiányérzetem van: a gyakorlatokban feldolgozott konfliktusok döntő többsége erkölcsi konfliktus (is), ehhez képest mind az elméleti bevezetőben, mind az eljárásokban, mind a hivatkozott szakirodalomban aránytalanul kevés az erkölcsi reflexió. A hátlapon az „aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel” tanácshoz a szerző hozzáfűzi, hogy „a megbocsátani tudás, az irgalom nagy érték, de vajon milyen mértékig érvényesíthető jelenlegi zaklatott és erőszakkal teli mindennapjainkban?” Erre a kérdésre igazából nem kapunk választ ebben a könyvben, pedig maga Jézus is bemutat egy igen hatásos „tréninget”, méghozzá a szamáriai asszonnyal való beszélgetése keretében (Jn 4,1-42).

A bevezetőben bemutatott konfliktusesetek egyikében egy kilencedikes kislány tanárnőjének azt feleli a szomorúságát firtató és őt vigasztalni próbáló kérdésekre („De hát fáj valamid? Csak most az órán van baj? Miért?”), hogy „Mert nem szeretem a tanárnőt” (13. old.). Lehet, hogy a világot és/vagy az iskolát és/vagy önmagát nem szereti igazából, ám az is lehetséges, hogy a tanárnőben is van valamelyes szeretethiány (másképpen nem megfelelő erkölcsi habitus), amitől persze még akár elfogadhatóan taníthat történelmet vagy kémiát, de a konfliktusmegoldásban kifejezetten akadályozhatja. Nos, úgy vélem, hogy Szekszárdi Júlia nem spórolhat meg egy - az Utak és módok és az Új utak és módok utáni - harmadik könyvet, egy Legújabb utakat és módok címűt, melyben majd az eddiginél jóval erőteljesebben jeleníti meg az erkölcsi dimenziót, ami számára mint jeles erkölcspedagógiai és erkölcsszociológiai kutatónak bizonyára nem okozhat különösebb nehézséget. Címlapot is ajánlanék az új könyvhöz. A jelenlegi címlapon (Szűcs Édua remeklése) az egymással bajt vívó páncélos vitézek tükröt szegeznek önmagukkal szemben. Csak annyit kellene ezen változtatni, hogy a két tükör alakja (kerete) majd ama bizonyos kőtáblát formázza.

(Iskolakultúra)

Részletek a kötetből

Részletek a könyvből az osztályfőnök.hu-n:

Bűnök és büntetések
Írott és íratlan szabályok
Pápai Júlia: Nem csináltam látványos balhét, hanem…

Új utak és módok: Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásához

Szerző: Szekszárdi Júlia.
Dinasztia Tankönyvkiadó, 2008
Ára: 1690 Ft

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.14.
Magyarországon oktatni talán, integrálni biztos nem lehet finn módra
„Bármilyen impozánsak is az eredményeik, nem lehet az északi országok oktatási programját egy az egyben magyarországi feltételek közé átemelni” – hangsúlyozta a keddi konferencián...
(Forrás: Qubit)
--
2018.11.12.
Szülők a tanárhiányról: bölcsész tanít matematikát, tesitanár magyart
Az utóbbi időben rengeteg adat látott napvilágot arról, mekkora a pedagógushiány az országban, a kormány azonban hárított. A reakció szerint természetes a fluktuáció, nem beszélhetünk...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.12.
Pálinkás József: "Igen, a piacgazdaságot meg kell védeni"
Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.12.
Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB
Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növeked...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.11.
Igyekeznek csökkenteni a pedagógusok terheit
A köznevelésért felelős helyettes államtitkár szólt arról is, ösztönzik, hogy minél többen válasszák a pedagógusi hivatást, illetve a pályaelhagyók visszavonzásának fontosságáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.11.
Egyre többen csatlakoznak az ELTE TÁTK-on szerveződő "sztrájknaphoz"
Az ELTE kommunikáció, filmtudomány és esztétika tanszékének oktatói is csatlakoznak az ELTE Hallgatói fórum is lesz az ELTE TÁTK-on. A társadalomtudományi karon november 14-én délelőtt...
(Forrás: Eduline)
--
2018.11.11.
Mészáros Lőrinc: Mi nemcsak labdarúgókat képzünk, hanem embereket nevelünk
„Nemcsak a testet, de a szellemet is építeni akarjuk” – írta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia oldaAkadémistáink immár nemcsak iskolai műveltséget és labdarúgótudást kapnak, hanem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.11.
Megint átalakítaná a kormány a szakképzést
Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint az átalakítás célja, hogy a szakképzés vonzó karriert nyújtson a fiatalok számára. Új...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.10.
Nagyon ideges mindenki – Lovász László: Többször felmerült bennem a lemondás gondolata
Ön tudja értelmezni, hogy mi az a határ, amit a kormány szerint az MTA egyes munkatársai átlépnek? Van ilyen határ egyáltalán?– Elsőre a társadalomtudományok jutnak eszünkbe, pedig a k...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek