OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. szeptember 21.
» Hozzászólások (5)
Címkék:
 

Peer Krisztina

In Memoriam

Istvános diák voltam

„Miként a matt-fenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, mint az emberi társadalmak.”

Ottlik Géza: Iskola a határon

Emlékszem arra, amikor mindenki oda akart járni. Az ismeretlen új vonzása elhomályosította azt, amit kezdeni akartunk magunkkal. Pontosan tudtuk, hogy a német tagozatos, jó hírű dorogi iskolából nagy esélyünk van a rostán átesni, és hetedikes korunkban elsősként bemutatkozni. Azon a rostán, ahol a gyűrűmet forgatva Szabó Lőrincet szavaltam; ahol megnevettettem a tanárokat, ugyanis elárultam, hogy a felvételi csakis azoknak kedvez, akik fiatal pedagógusokhoz kerülnek a szóbelin, hiszen ők biztosan „jó fejek”. A folyosóra kihallatszó kacagást anyám is hallotta, akinek izgalmamban nem tudtam elmesélni a nevetés tárgyát; ahol fogalmam sem volt az ideális fürdővíz hőmérsékletéről; ahol megtudtam, hogy a hegyoldalban kialakított szőlőültetvény esetén jó, ha a kapa feje merőlegesen éri a földet.

Arra is emlékszem, hogy rakott szoknyában és parasztblúzban álltam az évnyitón, a posztóból készült tumpa cipőmet mindenki megbámulta. Meg arra, hogy volt, aki leszarta, miben kell megjelenni, és az akkor még megvehetetlen piros farmerját húzta föl. Már akkor is bátran képviseltem, hogy én nem veszek fel köpenyt.

Emlékszem arra is, hogy az első napokban csak a korábbi osztálytársaimmal beszélgettem, aztán a hangadókhoz csapódtam; meg arra, amikor megszóltam mások ruháját.

Arra, amikor az avatás gyengén sikerült, annak ellenére, hogy mindent megpróbáltak, mert még nem volt dolguk kiselsősökkel. Meg arra, amikor a „második anyukánk” énektanárként és iskolai karvezetőként szembesült azzal, hogy az ő osztályában vannak a legtehetségtelenebb zenészek. Emlékszem, amikor állva, egyedül énekeltem az Oragna Figát úgy, hogy még a dallamot sem találtam el. Ma már tudom, hogy a paksi srác nem laza srácot jelent.

Emlékszem, hogy a kificamított bokám nem vetett gátat a történelem felelésnek, és életemben először és utoljára ülve adhattam számot tudásomról. A könyveimre, amik tele voltak az idegen szavak szótárának jegyzeteivel; a fizikaóra előtti szorongásra, amit már akkor is a nem létező gyomorfekélyem okának véltem. És persze azokra a fizikaórákra, amikor a „krumplifejűek” megtanulták a táblát balról jobbra letörölni, meg amikor nem tudtak „fenét se”, csak tisztára mosni azt egy kettesért.

Arra, amikor a felelés kizárólag ugyanazokat érintette, mindegy volt, hol nyílik a napló; meg arra, amikor mindezen már csak nevettünk.

Emlékszem, amikor egyik reggel azzal fogadtak, hogy egy osztálytársunkat elütötte a kamion, és meghalt. Életében először és utoljára ő vezette a triatlonos bringásokat. Csak nevetni tudtam a folyosón, egészen addig, míg nem értem be a terembe, ahol nem láttam egyetlen tekintetet sem. Meg arra, hogy „az élet megy tovább”, és hogy a kamaszok a temetésen zavarukban vagy a trauma hatása miatt nemcsak síró-, de röhögőgörcsöt is kaphatnak. Nem is tudták, hogy ötödikben kézen fogva korcsolyáztunk az egyetlen dorogi jégpályán, ahova anyu hozta a teát és a zsíros kenyeret, és sosem szólt rám, amiért csak pulcsi volt rajtam.

Emlékszem arra a színpad mögötti reggelre, amikor zokogva borultam az osztályfőnökömre, hogy nem tudom az elszakadt cipőmet visszacserélni, mert elveszett a blokk; és ő pontosan tudta, hogy nem ezért kerestem meg.

A magyar faktra, amely miatt Shakespeare-összessel járkáltam Esztergomban; amikor megállítottak, és azt mondhattam, hogy én tényleg ezt olvasom; amikor rájöttem, hogy A galamb valóban hajaz Az átváltozásra és arra, amikor már ezt nem láttam. Emlékszem, évekig A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője volt a kedvenc filmem, holott addig Greenaway-nek hírét sem hallottam.

A Kis-Duna parti szünetekre, a tuják mögötti dohányzásra; meg arra, amikor osztályfőnöki órán én számoltam össze, hányan szívtak az osztályból már füvet, amit Ancsi néni csak „fűszeres cigarettának” nevezett. Meg arra, amilyen beszélgetést ez elindított.

És arra, amit a tanárokról leveleztünk az órán; meg arra, ahogyan ők ezt „nem vették észre”. Ahogy rámutattak, hogy a súgás büntetése valójában az empátia gyakorlásának elfojtása, ezért nem adnak egyest.

Emlékszem azokra az osztálytalálkozókra, amikor már tegeződve koccintottunk, és amikor tényleg érdekeltük őket.

És arra, amikor tíz év és néhány személyes mondat után már mindannyian csak egy dologról tudtak beszélni. Nem voltak már ugyanazok.

Peer Krisztina

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Bea | 2009. szeptember 25.
Hihetetlen, hogy nem is egy évfolyamban voltunk, de szinte ugyanazok az emlékeink, és hihetetlen, hogy mekkora fájdalmas mosollyal olvastalak... és az még hihetetlenebb, hogy akik mostantól oda járnak, már nem fogják ugyanezt érezni, tudni, átélni.
Akárki akármit mond: én büszke vagyok arra, hogy istvános voltam/vagyok... és sajnálom, hogy egyszer majd a gyerekem nem lehet ugyanerre büszke.
egy nem Istvános diák | 2009. szeptember 22.
Az írásokat olvasva az első gondolatom az volt: szívesen lettem volna Istvános diák. Mindenféle írástól - legyen az objektív vagy szubjektív -, mindenféle bizonyítéktól függetlenül azt gondolom, hogy az iskola, ahol a diákok ilyen szintű önszerveződésre, megszólalásra, kiállásra és együttműködésre képesek, csak olyan pedagógusokkal dolgozhat, akik képesek az egyes belépő diákokat csoporttá, közöséggé formálni. Ez nem kis munka... és nem mellékes, hogy a diákok minden egyes lépése indirekten bizonyítja az iskolában folyó munka minőségét, hatékonyságát, a pedagógusok kivételes szakmaiságát. Gyerekek és nevelők összhangját, a csoport erejét.
Vali | 2009. szeptember 22.

NEM akarok, és nem is fogok elmenni a téma mellett én sem. Mondom mindezt annak ellenére, hogy szerintem még a jéghegy csúcsát sem látom ebben az ügyben.
Többekkel együtt én is emlékszem, és NEM "az idő mindent megszépít" alapon, szinte csak jó és szép dolgokra emlékszem az istvános évekből. Ami pedig ciki vagy kellemetlen volt..., kellett ahhoz, hogy az az ember lehessek, aki ma vagyok. Akkor még, gyerekként nemigen volt súlya számunkra az "én csak a javadat akarom" kezdetű mondatoknak, akár szüleink, akár tanáraink szájából is hangzottak el. Fogalmam sincs, miért van ez, talán így működik a legtöbb ember; aztán felnőtt fejjel beláttam, hogy jééé, tényleg igaza volt anyunak, osztályfőnökömnek.....
Mióta anya vagyok sokkal szentimentálisabb lettem, mégsem hiszem, hogy kizárólag emiatt bőgtem végig Kriszti írását (hol a nevetés, hol a szomorúság miatt). És tényleg igaza van: egykori tanáraink már nem ugyanazok, de nem az eltelt 11 év miatt!
Egy "anya, fürdess meg!"-nek ma már eleget tettem, hallgatom a szuszogását, és csak remélni tudom, hogy az én gyerekemből is egyszer legalább annyira jó ember válik, amilyen én vagyok, köszönhetően többek között a gimnáziumnak, ahová jártam.
Sok jó embert ismertem meg ott; ami sok jó dolog velünk történt - barátságok, szerelmek, bulik, beszélgetések - azt soha senki nem tudja elvenni tőlünk, csak az szomorít el, hogy másoknak esélye sem lesz már hasonlókat átélni, mert Esztergom már nem ugyanaz a Szent István Gimnázium nélkül.
egy másik volt Istvános diák | 2009. szeptember 22.
Örülök, hogy Kriszti ilyen jól összefoglalta gimnáziumi évein(k)ek tapasztalatait. Volt osztálytársaként emlékszem a leírt dolgok nagy részére. Nekem is szinte csak kellemes emlékeim vannak az István Gimnáziumról. Ami esetleg nem volt annyira jó, az már rég feledésbe merült. Szerintem mindannyian akik oda jártunk nagyon sokat kaptunk útravalónak, mind tárgyi tudásban, mind viselkedésben. Őszintén remélem, hogy minden volt Istvános diák figyelemmel kíséri az iskola sorsát és erejéhez, képességéhez mérten tesz az ügy érdekében.
Volt Istvános diák | 2009. szeptember 22.
Én is Istvános diák voltam, én is emlékszem. Ezekre és sok másra is, és mai napig büszkén mondom: én Istvános diák voltam!
HA arra gondolok, mit tettek ezzel az iskolával, nem tudom mi bánt jobban:hogy meghurcoltak általam nagyra tartott és becsült tanárokat, hogy az eljövendő diákságot megfosztották attól, hogy átélhesse ezeket az élményeket, vagy hogy nekem magamnak tűnt el egy olyan biztos pont az életemből ami eddig kimondatlanul, de ott volt. Mert most érzem csak, hogy az elmúlt 10 évben is mindig ott volt valahol, hogy bármi gondom lenne, bizalommal fordulhatnék ahhoz az iskolához, ahhoz a tanári karhoz, akik elindítottak, akikről úgy érzem, fontos vagyok nekik/fontosak vagyunk nekik mindahányan. Mi, akik Istvános diákok voltunk. Mert ez jelent valamit. Őszintén sajnálom és megvetem azokat, akik lekiismeretfurdalás nélkül tönkretették mindezt, mert fogalmuk sincs milyen volt Istvános diáknak lenni.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
--
2018.10.19.
Személyes motivációja lehetett a kercsi ámokfutó diáknak
A lőfegyverhez - egy Bekasz típusú, csőtáras vadászpuskához - amelyet a támadás előtt mintegy egy hónappal szerzett be, törvényesen jutott hozzá. A történtek miatt az orosz parlament als...
(Forrás: Infostart)
--
2018.10.19.
Ez vár a cukorbeteg diákokra az iskolában?
Elmondható, hogy a diabéteszes gyerekek óvodai és iskolai ellátásának szabályai, valamint a képzéshez szükséges jogszabályi feltételek adottak.- írja Rétvári Bence államtitkár, Mesterh...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.19.
Újra kinevezték a korábbi igazgatót, még a portás is felmondott a gimnáziumban
Viszonylag gyakori forgatókönyv, hogy egy iskola élére kineveznek egy arra alkalmatlannak tűnő embert, amire a korábban összeszokott és összezáró tanári kar felháborodik és tiltakozik,...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek