OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. szeptember 28.
» Hozzászólások (6)
Címkék:
 

Domokos Zsuzsa

Egy, kettő, bal, jobb...*

Bosszantóan leegyszerűsítő cikket közölt a Népszabadság szeptember 24-i száma Trencsényi László docens tollából (Jobboldali fordulat – balról?). Mint állítja: a progresszió a pedagógiában mindig a baloldali politikai mozgalmak felől érkezett. Nem vagyok pedagógiatörténész, de kapásból olyan jobboldaliként elkönyvelt és progresszív pedagógiai közírók jutnak eszembe, akiknek haladó szelleme ma is több figyelmet érdemelne: Németh László, Karácsony Sándor.

Másrészt jó is, hogy kezembe került ez az írás. Végre megértettem néhány kudarcom okát. Például azt, miért nem sikerült társaimat soha meggyőzni róla, hogy interdiszciplinárisan és időszinkronosan kellene tanítani a gimnáziumokban a magyart és történelmet, mert az lenne könnyen elsajátítható, ugyanakkor hasznos tudás a diákjaink számára. Volt egy iskola a nyolcvanas években: a hatvani Petőfi Gimnázium, ahol humán blokká szervezték át a művészettörténet, rajz-, ének-, irodalom-, történelem- és filozófiaórákat, és a tanárcsapat (mai nevén team) együttesen gondoskodott az előző órákon feldolgozott ismeretek következő órai alkalmazásáról. Csakhogy mire ehhez elkészült néhány új taneszköz, az oktatás irányítói jónak látták bevezetni az egyszakos egyetemi tanárképzést. Lehet, korunk nem a polihisztorok kora, amint ellenkezésemre válaszul megkaptam, de talán kevesebb állás nélküli tanár lenne manapság, hiszen könnyű belátni, hogy egy átlagos létszámú iskolában nincs elegendő földrajz-, rajz-, ének- vagy olaszóra egy szaktanár számára.

Ez a magabízó mentalitás, hogy minden, ami jó, csak a „mi csapatunk” ötlete lehet, és senki sem akarhat jót, aki vélünk vitatkozni mer – a pedagógiai szakma ma látható csődjének legfőbb oka. Ezért volt egyszerre öt elfogadott 12.-es történelemkönyv, hogy a szaktanárokra mérhetetlen nyomást gyakorolhasson a szülői akarnokság: azt tanítsák, ami kell a felvételin. Szerintem bölcsebb lett volna egy vagy kettő, de olyan, amely tisztelettel tanítja mind a bal-, mind a jobboldal eszméit. Konszenzust keresve – nemcsak egymással, hanem közelebb kerülve így, ezáltal és ezért az igazsághoz is.

Az oktatás irányítói hatalmi helyzetükkel számos esetben visszaélve döntöttek. Ha ki is kérték a társadalmi, civil, szakmai szervezetek véleményét – formálisan, figyelembe sem véve a gyakorlati szakértők kételyeit. Ilyen erősen vitatott döntés számtalan volt az elmúlt húsz év alatt, de persze a nyolc évig irányító oldalra hárul nagyobb felelősség a téves döntések miatt. Csak a fontosabbakat említve: számosan vitattuk, hogy jó ötlet a hatosztályos gimnáziumok engedélyezése, mert féltünk, hogy a magasabb színvonalú általános iskolai nyolcadik osztályok kiürülhetnek. Ugyanis csak ilyen helyekről jelentkező tanítvány tudott helytállni a felvételin. Féltettük a leszakadó családok gyerekeit a társadalmi szegregációtól… Hiába adtunk hangot ennek, mégis bevezették, és lám, nem jutott be halmozottan hátrányos helyzetű gyerek ezekbe az iskolákba! Most drága pénzen integrálni próbáljuk ezeket a gyerekeket – csakhogy vidéki kis falvakban már nincs kihez! Aki tudott, elköltözött a kihaló falvakból. De hasonló szegregáció a fővárosban is megfigyelhető: a szülők inkább komoly összegeket kifizetnek az alapítványi iskoláknak, csak ne kelljen ambiciózus csemetéjüknek elviselni egy nehezen nevelhető gyermek jelenlétét.

A szakoktatásról írottak sem vetnek jó fényt Trencsényi Lászlóra, hiszen mint egyetemi oktató és a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke bizonyára jobban tudja nálam, hogy a Kádár-kori szakoktatás nem volt „tanoncképzés”! Sőt! Nagyon is gondoskodtak a későn érő tehetségek kibontakozásáról, mivel a sikeres szakmunkásvizsga után beiratkozhattak a gimnázium esti vagy levelező tagozatának harmadik osztályába. Az, amiről docens úr itt becsmérő hangütéssel beszél, a Horthy-kor szakképzésére vall…

Hogy vissza akarják állítani a Kádár-kori szakképzést? El sem kellett volna törölni, hiszen minden szakoktató állítja, a manuális készségek már nem fejleszthetők tizenhat éves korban, az elvesztegetett két év inkább árt, mint használ. Tudom, hogy ezt szakmai szervezeteik még a döntés előtt kifejtették, – mégis bevezették. Drága gépek, gyakorlati tantermek kerültek a szemétdombra. A szülők is hiába akarták, nem tudták elérni, hogy gyermekük eljárjon az „szakmai előkészítő” kilencedik és tizedikbe, hiszen ott pont azokkal a tantárgyakkal gyötörték őket, amelyeket már nyolcadikban sem szerettek: irodalommal, nyelvtannal, matematikával… Ezért olyan gyerekek váltak bukottá vagy iskolakerülővé, akikből lehetett volna egy boldog pék, favágó vagy virágkötő. Ha időben kiengedik őket a padokból és beengedik a műhelybe…

Téved a cikk szerzője abban a kérdésben is, hogy a régi rendszerben a „félelem légköre” uralta az iskolát, de a nyitott, demokratikus társadalomban, az ő reformjaik következtében már nem. Mint pályám felét a Kádár-rendszerben középiskolai oktatóként dolgozó pedagógus állítom, hogy ez pont fordítva volt. A régi rendben ugyanis szilárd volt a vizsgakövetelmény, nem volt esetleges az értékelés, nem volt ekkora verseny az egyetemi férőhelyekért – ráadásul még volt idő és pénz szakkörökre, tehetséggondozásra, sőt a közösségi élet színterei a legtöbb szakmunkásképzőben is nagyon sokat segítettek az önismeretben, a szocializációban. Röviden: a túl sok és kapkodó változtatás, a társadalom rosszabbodó mentális állapota okozza, hogy ma már a gimnazisták igen nagy százaléka a sport vagy a szakkör helyett is különórákra jár – és a túlterhelt gyerekek könnyen válnak deviáns szokások rabjaivá.

Az osztályzásról sem alakult ki társadalmi konszenzus, akár a fentebb vázolt problémákról. Tény, hogy az a pedagógus, aki harmincöt gyereket minősíteni tud öt kalkulussal, bűvész. De a dolog azért működött, éspedig eredményesen (ha nem is teljesen sikeresen), mert minden érintett: szülő és diák is pontosan tudhatta, melyik tárgyból mit kell tudnia egy kettesnek, közepesnek és így tovább. Vagyis a társadalom – függetlenül a világnézettől – ezt fogadta el, és azt tartja demokratikusnak és progresszívnek, ami konszenzussal született döntés. Legyen ez akár egy új tantárgy, akár új érettségi vizsgaszabályzat, netán egy osztályzata a gyerekünknek. A jó tanár tudta ezt, és azért is volt tekintélye, mivel az érintett tanuló is igazságosnak érezte az osztályzatait. Valahogy így van ezzel a kollégáink többsége is: szívesebben állt volna a reformok előremutató része mellé, ha azt érezte volna, hogy véleményét akkor is tiszteli a hatóság, ha az esetleg kritikai megnyilvánulás. Így azonban a hasznos és haszontalan döntések összekeveredtek a közvélemény szemében.

Sokunknak néha az az érzése, hogy a „jobb kéz nem tudta, mit csinált a bal, vagy a bal kéz nem tudta, mint csinált a jobb”. Nem lenne szerencsés, ha az olvasók elhinnék, hogy ez a sokféle tévedés azonos a baloldalisággal. Mert sokunk szerint csak „balogság, balgaság ”, ami azt is jelenti: baloldali, de azt is, hogy suta, butus, ügyetlen…

Miért hagytuk, hogy így legyen?

Domokos Zsuzsa
c. egyetemi tanár

--

Jegyzet

* Domokos Zsuzsa egy Népszabadságban megjelent cikkre reagált, válaszcikkét a Népszabadság azonban nem jelentette meg. A szerkesztő (Révész Sándor) a cikket túl terjedelmesnek és tartalmi szempontból vitathatónak találta. Szerinte ugyanis a Kádár-rendszer iskolái félelemkeltőek voltak, az akkori szakmunkásképzés pedig zsákutcás. Vitatta továbbá, hogy Németh László és Karácsony Sándor a korábbi rendszerben jobboldaliként lett volna elkönyvelve.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

meseszép | 2009. október 4.
Tisztelt Trencsényi László!
Miért is ez a kioktató hangnem? Ez a sértődöttség? IZS nagyon rosszul tette, hogy belement ebbe a játszmába. Itt senki sem a tanító nénije a másiknak, senki nem dörgölheti a másik kis nóziját a helytelen házi feladatba. (Egyébként meg a tanító néni nem is teszi) Ez a fórum szakmai síkon vitázó, jobbítani kívánó kollégák gyülekező helye. Vagy mégsem?
Mást olvasott ki a szövegből IZS? Valószínű azért, mert az a más is benne volt. Zsolnai József mondta egykoron a helyesbíteni akaró hallgatónak: "Ha azt akarta írni, miért nem azt írta?"
Ha Trencsényi úr mást akart írni, miért nem fogalmazott egyértelműbben? Egyébként meg a másként-gondolkodás a legnagyobb áldás ebben a szakmában (is). A vita előrevisz. A sértődött egymásramutogatás meg sehova.
IZs | 2009. október 4.
Tisztelt (?) Trencsényi! megszólalni se nagyon tudok, nem hogy a leírtakkal vitatkozni, megyek megtanulok értően olvasni, visszamenőleg megkeresem írását a Lenhossék utcai esetről majd utánanézek egy pszichológia tankönyvben a tanoncképzésben inasokat tanítani képtelen önfeledten szegregáló tanároknak. És igérem , hogy buta, 30 éve szakmai elméletet tanító gépészmérnökként, többé még a szakképzés dolgaiban sem vitatkozom az Önnel az ELTE docensével.
hanger | 2009. október 4. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
a matekban azt szeretem, hogy vannak alapfogalmak és axiómák, amiket elfogadunk, és van egy produkciós rendszer, a logika, ami eldönti, hogy mi igaz, mi nem. a matekban az a jó, hogy az állítások, amiket kimondunk, azokról egyértelműen eldönthető, hogy igaz-e. vagy nem dönthető el, és akkor lehet ezt hinni, vagy nem hinni, mint a zorn lemmát, de azon sincs vitatkoznivaló.

amivel itt most nehéz mit kezdeni, az éppen az, hogy például az az állítás, hogy a "kádárrendszer iskolái félelemkeltőbbek voltak a maiaknál", nehezen eldönthető. bizonyos szempontokból nyilván sokkal kevésbbé, más szempontokból viszont nyilván sokkal inkább. amíg nem beszéljük meg, hogy miket tartunk fontos dimenziónak, ami alapján összehasonlítjuk, addig a vita parttalan.

hogy 16 éves kor alatt nem heggeszthetnek és kalapálhatnak a gyerekek, az nyilván marhaság még későbbi hegedűművészek esetében is. ha valaki meg szeretne egy életen keresztül heggeszteni és kalapálni, annak meg pláne. éppannyira ostobaság, mint megtiltani, hogy valaki irodalmat tanuljon, vagy irodalmat olvasson 16 éves koráig, ha magyartanár szeretne lenni. de igazából ez a korlát inkább csak egy sokadik mellékhatása egy egyébként teljesen indokolt szabályozásnak. megintcsak a szabályozás helyességének vagy helytelenségének eldöntése csak úgy mehet, ha elfogadjuk, hogy mely dimenziók alaján hasonlítjuk őket össze. anélkül parttalan vita.

mindemellett számomra elfogadhatatlan, hogy azokat irányítjuk szakiskolába, akikkel sikerült valamiért megutáltatni a matekot, az irodalmat, a zenét és más élvezeti termékeket. azért mert valakinek levágtuk véletlen a lábát, azért még nem kell belőle kézművest csinálni. valaminek a hiánya nem jelenti a másik valaminek a többletét. sajnos. de az is igaz, hogy belőle futót nevelni eléggé tarthatatlannak látszik.

akkor van erről értelme vitatkozni, ha eldöntjük, hogy mivégre a szakiskola. az általánosiskolai hulladék esélyteremtése, vagy a lászólag egyszerűbben tanulható alapokkal rendelkező szakmák képzőhelye. sokszor ráadásul nem is lehet tudni, hogy melyik hova való. társadalmi berendezkésünk mondja meg, hogy az asztalos az szakiskola és nem egyetem. igencsak nehéz lenne egy olyan marslakónbak elmagyarázni, hogy miért, amelyik marslakó látott már jó asztalost, és érintett már igazán szép bútort.

viszont azt is látni kell, hogy hazánk pedagógustársadalma nincs felkészülve arra, hogy kevés selejtet gyártson. olyan iskoláink, és olyan családsegítő háttérintézményeink vannak, amelyek összességében ontják magukból az iskolakerülőket. hogy mit csináljunk ezekkel a diákokkal? társadalmunk azt javasolja, hogy csináljunk belőlük műveletlen, bunkó szakmunkást, vagy szélsőséges esetben raklapszegelőt. de ettől még nem lesz ez az ember boldog. és nem is lesz feltétlen hasznos része társadalmunknak. ráadásul eistein-ek és paganini-k is vannak közöttük. akikért igencsak kár.

hogy mit kéne tenni azért, hogy hazánk pedagógustársadalma, vagy egyáltalán az oktatás jobban boldoguljon ezekkel a feladatokkal? nehéz elhinnem, hogy felülről oktrojált kényszerszabályozásokkal lehet ezt hatékonyan segíteni, anélkül, hogy társadalmi vita, és legalább szakértői konszenzus előzné meg.

a kádárrendszer oktatása annyiban biztos, hogy kényelmesebb volt, hogy kiszámíthatóbbak voltak a szabályok. most párévente (még csak nem is négyévente) áll fejre a korábbi világ. az irányítás elég fejetlennek tűnik. erősen centralizál, de mégsem, normákat vár el, de mégsem, liberalizál és konzervál. ebben kitalálni, hosszú éveken keresztül fejleszteni, tökéletesíten bármit is, szinte teljesen fölösleges. mert két mozdulattal eltörlik a tantárgyat magát, vagy az óraszámot felezik, majd háromszorozzák, stb.

nem tiszták a tanárok és az iskolák topmenedzsmentjének a motivációi, nem tiszták az elvárások a tanárokkal, az iskolákkal a diákokkal szemben, és ami tiszta az sem koherens. mást vár el az iskolától, a tanóráktól a szülő, a diák, az oktatásirányítás, és a szakmaiság maga. ilyen zagyva és zilált erőtérben jól teljesíteni senki sem tud.

és még vitatkozni is nehéz. mert nagyon nem egyeznek az alapfogalmaink, a céljaink, a megoldási javaslataink. talán jó lenne, ha nem vitatnánk egymás szövegértési képességeit, hanem inkább megpróbálnánk a gondolatok mögé nézni, és megérteni egymást. abból lehetne épülni.
Trencsényi | 2009. október 3.
Drága (rosszul) olvasó! (vö. szövegértés: PISA)Kénytelen vagyok magyarázni, de rühellem.
A szóbanforgó írásban - most ez egyszer a pedagógusok működésének diszfunkcionalitásáról semmit nem írtam.
Bizonyítani akartam, hogy vagy 100 éves tradíciói az un. reformpedagógiáknak (pedagógiai progressziónak) korábban összekapcsolódtak a politikai baloldal törekvéseivel Nagy Lászlótól, Kemény Gáboron át Méreiig akár.
Az utóbbi éveknek (egyébként e cikkben sem kritikátlanul hagyott) törekvései a reformpedagógia/alternatív pedagógiák örökségét próbálták - jól-rosszul, ezt ne most, s ne velemk vitassuk - érvényre juttatni. S pártunk és kormányunk jelesei meghirdették: "visszaszívják" mindezt, lám az inasokat máris kivonták a NAT alól, kalapálhatnak, reszelgethetnek, mert úgymond az fejleszti a "manuális készségüket" (NB a pszichológia iélyen készséget nem ismer, csak a 9-10-es gyerekeket tanítani képtelen, rosszulmotivált, önfeledten szegregáló pedagógusokat - ld. Lenhossék utcai eset, de erről is másutt íartam, ne itt)
Azzal tessék vitatkozni mindig, amit írok. Ha már ... (Ettől még lehet utálni engem is)
IZs | 2009. október 1.
Trencsényi László docensnek ezzel a cikkel sikerült több ezer tanár "tyúkszemére" rátaposnia. Igazad van Zsuzsa, borzasztó amennyire leegyszerűsítő, de a szerző tollából hasonló írásokat régebben is olvashattunk. A számomra az igazán bosszantó az, hogy egy országos napilap szerzői milyen sok energiát és újság oldalt fordítanak a pedagógusok lejáratására
Anya | 2009. szeptember 29.
Teljesen igaza van Domokos Zsuzsának. Lehet átkozni a múltat és kidobálni mindent, meg elfelejteni, de akkor valóban jobb volt az oktatás. Biztosabb lábakon állt. Nem kellene elgondolkodni azon, hogy hogyan lehetne ismét iskolává tenni az iskolát? Ugynerről találtam egy jó írást:
http://gfg.freeblog.hu//
Ami gömbölyű, azt visszük, ami szögletes, azt gurítani próbáljuk. Parancsra. Nélkülünk, de velünk.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.14.
Magyarországon oktatni talán, integrálni biztos nem lehet finn módra
„Bármilyen impozánsak is az eredményeik, nem lehet az északi országok oktatási programját egy az egyben magyarországi feltételek közé átemelni” – hangsúlyozta a keddi konferencián...
(Forrás: Qubit)
--
2018.11.12.
Szülők a tanárhiányról: bölcsész tanít matematikát, tesitanár magyart
Az utóbbi időben rengeteg adat látott napvilágot arról, mekkora a pedagógushiány az országban, a kormány azonban hárított. A reakció szerint természetes a fluktuáció, nem beszélhetünk...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.12.
Pálinkás József: "Igen, a piacgazdaságot meg kell védeni"
Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.12.
Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB
Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növeked...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.11.
Igyekeznek csökkenteni a pedagógusok terheit
A köznevelésért felelős helyettes államtitkár szólt arról is, ösztönzik, hogy minél többen válasszák a pedagógusi hivatást, illetve a pályaelhagyók visszavonzásának fontosságáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.11.
Egyre többen csatlakoznak az ELTE TÁTK-on szerveződő "sztrájknaphoz"
Az ELTE kommunikáció, filmtudomány és esztétika tanszékének oktatói is csatlakoznak az ELTE Hallgatói fórum is lesz az ELTE TÁTK-on. A társadalomtudományi karon november 14-én délelőtt...
(Forrás: Eduline)
--
2018.11.11.
Mészáros Lőrinc: Mi nemcsak labdarúgókat képzünk, hanem embereket nevelünk
„Nemcsak a testet, de a szellemet is építeni akarjuk” – írta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia oldaAkadémistáink immár nemcsak iskolai műveltséget és labdarúgótudást kapnak, hanem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.11.
Megint átalakítaná a kormány a szakképzést
Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint az átalakítás célja, hogy a szakképzés vonzó karriert nyújtson a fiatalok számára. Új...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.10.
Nagyon ideges mindenki – Lovász László: Többször felmerült bennem a lemondás gondolata
Ön tudja értelmezni, hogy mi az a határ, amit a kormány szerint az MTA egyes munkatársai átlépnek? Van ilyen határ egyáltalán?– Elsőre a társadalomtudományok jutnak eszünkbe, pedig a k...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek