OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. november 16.
» Hozzászólások (1)
Címkék:
 

Török Ildikó

Tanfolyamról tanfolyamra, avagy amikor a pedagógust tanítják

Tavaly – én balga, naiv – azt írtam valahol, hogy immár diplomákon és pedagógiai szakvizsgán is túl, védett korba lépve már csak olyan tanfolyamokat választok, amelyek valóban érdekelnek. Tévedtem. Néhány hónapja egy újabb oklevelet, egyszerűbben: papírt szereztem, mely szerint alkalmassá váltam „a nem szakrendszerű oktatásban való tanításra”. Hurrá! Most már nem vagyok amatőr, taníthatok tovább az ötödik-hatodik évfolyamon.

Amikor megtudtam, hogy mégis el kell végeznem a „pedagógus mesterség” elnevezésű, százhúsz órás tanfolyamot, arra gondoltam, hogy itt tényleg új módszerekkel, mesterségbeli fogásokkal, sosem látott tanulási technikákkal ismerkedhetünk meg. Örülnünk kellett volna, hogy keddenként 14-18 óráig annyi, de annyi hasznos dolgot hallhatunk-láthatunk. A pedagógia színes világának eddig ismeretlen, új dimenziói nyílnak meg előttünk. De akkor miért ülünk éppoly feszülten és belső daccal az órákon, néha csendben, néha viszont – hasonlóan a diákjainkhoz – igencsak fegyelmezetlenül?

A válasz: senki sem jött szabad akaratából, hanem azért, mert jövő évtől már szükségünk lesz a papírra, bocsánat, a tanúsítványra. Hiába, a kötelező nekünk is nehezebben megy le a torkunkon.

Elmélet + elmélet + Power Point

Először is tisztáztuk a napirendet: több szünet lesz, hosszabbak is, és előbb mehetünk haza. Ez mindenkinek tetszett. Miután aláírtuk a jelenléti ívet, máris megfogyatkoztunk, ki versenyre, ki értekezletre rohant el. Az is kiderült, hogy felnőttek vagyunk, és mindenkinek saját lelkiismeretére van bízva, hányszor jelenik majd meg az előadásokon, ezt senki sem fogja ellenőrizni. Sőt a jelenléti ívvel is szabadon garázdálkodhatunk. Egyre vidámabban néztünk az eddig sötétnek tűnő jövő felé. Vidámságunk csak az előadás kezdetéig tartott.

Rémülten láttuk, hogy a megszokott elmélet + elmélet + power point-os színházra számíthatunk, ezért mindenki igyekezett fedezékbe vonulni. Sajnos a VIP-helyeken (= első sorok) ülőknek erre nem nyílt lehetőségük. Az ajtó folyamatos mozgásban volt, jó néhányan csak a második óra felénél estek be lihegve versenyről, értekezletről, hetedik óráról. A szünetben ismét változott a létszám: most a gyerekért igyekvők távoztak.

Az előadó, látva az egyre inkább alátámasztást igénylő szemhéjainkat, megszakította beszédét az ismert „És önöknek mi a tapasztalatuk ezen a téren?” kérdéssel. Ezzel elérte, hogy felébredtünk, és fészkelődni kezdtünk. Páran belefogtak a szokásos iskolai történetekbe: „Nálunk ez úgy működik…”, és máris elkanyarodtunk az eredeti témától. Ezáltal az előadó is pihenhetett (lásd: munkamegosztás), meg hát „Legyünk egy kicsit interaktívabbak, kedves kollégák!” A pedagógus amúgy is szeret beszélni… Itt szerencsére hosszabb szünet következett, amikor a vonattal közlekedők siettek el. És mivel a következő nap is nehéznek ígérkezett, egy rövidre sikeredett etappal be is fejezhettük ezt a kis haszontalan délutánt.

Másik előadónkat ki-ki vérmérséklete szint próbálta túlélni: jegyzeteléssel, firkálgatással, dolgozatjavítással, pogácsacsipegetéssel. Én is hat kemény órát tudva magam mögött, csak valahonnan távolról hallottam, hogy a kivetítőn éppen nagy kedvencem, a „pszichoszociális fejlődés eriksoni modellje” látható. Sajnos sem ez, sem az „identitás kialakulása és szerepdiffúzió közti moratórium” izgalmai sem voltak képesek agyhullámaimat megmozgatni. (Töredelmesen bevallom, engem néha érdekelnek az elméleti kérdések. Mindig is szerettem a lélektant, mi több, az ábrákat és a modelleket is jól tűröm, mégis egyre többször érzek tehetetlen dühöt, amikor egy-egy előadó a pedagógia magas tudományának képviselőjeként eláraszt elvont szövegekkel minket, rosszul titkolt lenézéssel tekintve ránk, mezei tanerőkre, aki még azt sem értik, mi lehet a „pszichoreaktív depresszió és a kognitív folyamatok torzulása közti összefüggés”. Lehet. Mi egyszerűen csak megvigasztaljuk Pistikét, aki azért képtelen az irodalmi műfajok befogadására, mert meghalt a nagymamája.)

Most is csak kapkodtuk a fejünket a szakzsargonba burkolt csoportosítások, hipotézisek, egyenletek láttán, és lassan rajtunk is elhatalmasodott a kognitív folyamatok torzulása. Pedig arra kellett volna összpontosítanunk, amit a tanfolyam szervezői határozottan állítottak rólunk: „olyan ismereteket kapnak, melyek megszerzése után – figyelembe véve a különböző pszichológiai átmenetek személyiség és kognitív sajátosságait – hatékonyabban tudják megszervezni a tanítás-tanulás folyamatát”. Ezt kell észben tartanunk, és máris vidámabbnak tűnik barakkunk!

A következő előadáson nem volt telt ház …

Biztosan sokan ismerik azokat a lelkes kollégákat, akik pozitív példaként külföldi tanulmányútjaik tapasztalatait osztják meg velünk. Nézzük a képeket a holland iskoláról, az élménybeszámoló is érdekes az ottani integrált oktatás megvalósításáról, meghallgatjuk, milyen nyugodtak és képzettek holland kollégáink, de a vetítő kikapcsolása után visszatérünk a való világba, és a napközisek zsíros kenyér, lila hagyma uzsonnájának maradékát eszegetjük csendesen. Miért is ültünk itt három órán keresztül?

Jöhet másik kedvenc témám: differenciálás a hétköznapokban. Berobban egy vidám, fiatal nő rengeteg ötlettel, millió fénymásolt feladatlappal – hihetetlenül szuggesztív, egy óra múlva már mi is lelkesen látjuk magunkat, amint szakóráinkon korszerűen differenciálunk. Nézzük a grafikonokat, amelyek a legkonzervatívabb kollégáinknak is világosan bebizonyítják, mennyire hatékony ez a módszer. Már-már elkápráztat bennünket a tűzijáték, amikor kiderül, hogy ezek az órák hatvanpercesek, hogy a tizenöt gyerekkel két tanító foglalkozik, és előadónk heti hat órában tanít. Ja, az más. Miért is ültünk itt három órán keresztül?

Életidegen példák, utópisztikus elképzelések. Számomra az ilyen előadások ahhoz hasonlítanak, mintha szerény lakásom szerény berendezését (szerény fizetésemből) a belsőépítész-magazinban bemutatott luxus alapján kellene megoldanom.

Tudom, hogy ma már a korszerű technika alkalmazása nem különleges mutatvány, hanem egyszerűen szükséges, hétköznapi dolog, ami megkönnyíti a munkánkat. De nem úgy, ahogy sokszor tapasztaltuk: az előadó ugyanazt mondja el, mint ami a kivetítőn van, aztán a végén közli, megkapjuk lemezen is. Akkor miért kellett itt ülnünk három órát? Kapjuk meg az elején, és mehet mindenki haza! Igen ám, de a továbbképzés nem távképzés, és a főszereplő nevében benne van, hogy elő kell adnia, azért előadó…

Sok-sok tanfolyami képzésen vettem részt, és ha most megkérdeznek, melyikre emlékszem szívesen, akkor ugyanazt tudom elmondani, mint amit saját óráimmal szeretnék elérni: hasznos, használható tudást adjon, aktivitásra sarkalljon, és jó hangulatban, partneri viszonyban történjen mindez.

Happy end: a tanfolyam befejező része pont olyan volt, amilyet addig csak reméltünk. Előadónk ugyanis a gyakorlatból érkezett, tehát valóban megismertük a jó, a használható módszereket, kipróbáltuk mindet. Volt ugyan power point, de előrebocsátotta, hogy a szöveget megtaláljuk a CD-n, ne vegyük el az időt a valóban fontos dolgoktól. Felálltunk, mozogtunk, rajzoltunk, dolgoztunk csoportban, megbeszéltük. De! Mindezt gyorsan, röviden, hogy legyen időnk és lehetőségünk a rengeteg ötletet meg is valósítani. A közös munka magával hozta a kreativitást is, és egyre többen kapcsolódtak be saját, kipróbált módszereikkel egy-egy témába. Miért is ültünk itt három órát? Mert több hónapra elegendő muníciót vihettünk haza.

Epilógus

Azért a zárás is érdekes volt: a szervező cég egyik munkatársa megjelent az utolsó foglalkozáson, és kiosztotta a várva-várt tanúsítványokat. Még a hiányzókét is hazavihettük. Így kaphatott „jogosítványt” az a kolléga is, akit a huszadik óra után soha többet nem láttunk…

(Megjelent a Mentor-Támpont 2009. májusi számában.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

márta | 2009. november 17.
Kedves Ildikó!
De jó, hogy ezt végre valaki ilyen jól megfogalmazta és leírta! Azt hiszem mindnyájan voltunk már nem is egyszer ilyen helyzetben. Arról meg soha egy szó sem esik, hogy milyen sokba kerül mindez a sok jó (amit mellesleg mennyivel hasznosabbra lehetne fordítani - pénzt is meg időt is)!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.20.
Jó reggelt: az MNB beleszállt a kormány oktatáspolitikájába
Különösen érdekes, hogy az MNB szerint rövid távon nem apellálhatunk a demográfiai robbanásra (már csak azért sem, hiszen a mostanában születő gyerekek meglehetősen sokára válhatnak munkaer...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.20.
A NAT-ot újra kell fogalmazni Pedagógiai nézetek vegyítése pszichológiai elvárások leírásával kérdésessé teszi a hitelességet
A „tanulókra” vonatkozó részek erősítik azt a benyomást, hogy részvételüket a pedagógiai folyamatban avítt pedagógiai szerepfelfogás alapján határozzák meg: „A tanuló megtanulja...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.20.
A lehető legrosszabb időpontban szűnik meg a legnépszerűbb nyelvvizsga
A TIT weboldala miután megemlíti a tényt, hogy megszűnik a TELC, rögtön azzal igyekszik árnyalni a képet, hogy egy másik, „hazai fejlesztésű, államilag akkreditált számítógépes vizsg...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.20.
Felpörgött a CEU Bécsbe költöztetése, Soros már az oktatási miniszterrel tárgyal
Vasárnap Sebastian Kurz osztrák kancellárral találkozott Soros György, hétfőn pedig már az oktatási miniszterrel egyeztetett a CEU bécsi költözéséről - számolt be az RTL Klub Híradója...
(Forrás: Népszava)
--
2018.11.20.
Új tantárgyat kezdeményeznek
Az Emberi Méltóság Központ és a CitizenGo szervezet kezdeményezi, hogy jelenjen meg a családi életre nevelés az új Nemzeti alaptantervben. Az erről szóló petíciót Kásler Miklós, az emberi...
(Forrás: Infostart)
--
2018.11.20.
Új Nemzeti Alaptanterv: az MTA és a PDSZ is halasztást kér
A NAT korszerű, gyermekközpontú, a XI. század várható kihívásaira felkészítő folyamatokról szól, de olyan ideális iskolai körülményeket feltételez, amelyek még messze nem biztosítottak...
(Forrás: Infostart)
--
2018.11.20.
A magyar nyolcadikosok szerint a szüleik igen, a tanáraik kevésbé adnak a véleményükre
Leginkább a családjuk kíváncsi a véleményükre és világ dolgairól is elsősorban a szüleiktől informálódnak a nyolcadikos (13-15 éves) gyerekek - áll az UNICEF Magyarország az ELTE TÁ...
(Forrás: index)
--
2018.11.20.
Megvannak az év leginkább szülőbarát pedagógusai
Az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete 2013-ban alapította és adta át először a Varga Gábor-díjat, hogy emléket állítson az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimná...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.20.
Schmidt Mária megmondta, milyen történelemoktatást szeretne a NER-ben
Schmidt kijelentette, szerinte a történelemoktatás célja:öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzet...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek