OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. április 13.
» Hozzászólások (9)
Címkék:
     

Subert Mária

Sms-ezem, tehát vagyok

Az amerikai közvélemény napjaink ifjúságát „text generációnak” nevezi. Ez az elnevezés jelzi az ún. X generációt felváltó új korszak kezdetét. Amíg az X generációra vonatkozó statisztikai adatok az adott nemzedék viszonylag magas képzettségi szintjét mutatják, a text generáció elnevezés – némi ironikus felhanggal – visszafejlődést sejtet: a text szó a tinédzserek folyamatosan egyszerűsödő kommunikációs stílusára utal.

Elmosódó határ a formális és informális írás között

Amerikai pedagógusok egyre gyakrabban fejezik ki vegyes érzéseiket az új technikai eszközök, az internet és a mobiltelefon fiatalokra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Bár az internet tartalmában és formájában leegyszerűsített nyelvezete miatti aggályok nem új keletűek, az újabb kommunikációs technikákkal a félelmek újrafogalmazódnak: az sms világméretű terjedésével a nyelv tovább egyszerűsödött, és a kifejezési formák még rövidebbé váltak.

A korábbi internetes korszakhoz képest az új jelenség az, hogy az „instant üzenetek” nyelvezete nemcsak a magánbeszélgetésekben terjedt el, hanem megjelent a hivatalos és az üzleti életben is. Sőt, ez a redukáló kifejezésmód már akadémiai szinten is keveredni látszik az igényes nyelvi kultúrával.

Kutatási adatok azt jelzik, hogy a diákok egyre szélesebb körben alkalmazzák iskolai dolgozataikban az interneten és az sms-ekben megszokott rövidítéseket, nyelvi és érzelmi szimbólumokat. Mivel a diákok általában hosszabb időt fordítanak az internetezésre és az sms-ezésre, mint egyéb más írásos tevékenységre, a hivatalos helyesírási előírásoknál autentikusabbnak érzik a netes és textes írásmód íratlan szabályait. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy az iskolai dolgozatokban fellelhető hibák egyre nagyobb hányada az új médiumokban honos írásmódból ered.

Egy széles körű felmérés bizonyítja, hogy a diákok nagy része számára még többszöri újraolvasás után sem tűnik fel, hogy sms-rövidítéseket és jeleket használt írás közben. A tanárok viszont többnyire döbbenten észlelik ezeket az akadémiai szövegkörnyezetben teljesen értelmetlen jeleket. Szakemberek szerint a formális és informális írás közötti határok elmosódásával egy új nyelvi változásnak lehetünk tanúi.

Sms-nyelv az iskolában

A nevelők egy része úgy véli, hogy az sms-nyelvet mint a technikai fejlődéssel együtt járó kulturális jelenséget nem lehet rossznak minősíteni. Sőt számos tanár az angol nyelv oktatását az sms-nyelv jellegzetességeinek összefoglalásával kezdi, és csak azután tér rá a formális írás szabályaira, miután összehasonlította a kettőt.

A New York Times újságírója, Jennifer 8. Lee a következő elgondolkodtató címet adja a text generációt elemző cikkének: „I think therefore IM”. A cím tanulságos szójátékot rejt. Az egyik jelentése a híres descartes-i tézis, „Gondolkodom, tehát vagyok”. A másik értelmezésnek azonban ironikus felhangja van: „Gondolkodom, tehát instant üzenetet írok és kapok”. (Az IM angolul ugyanis kétféleképpen olvasható.) A cím kettős jelentése azt sugallja, hogy a nyelv és az emberi lét ma is szervesen összekapcsolódik, kölcsönösen meghatározza egymást.

A cikk szerzője, Jennifer 8. Lee különben a kereszt- és családi neve közé illesztett nyolcas számmal szintén él az „új” írásmód nyújtotta lehetőséggel. A ’8’ a kínai jelrendszerben a jó szerencsét és a bőséget szimbolizálja. Lee beszámol egy indianapolisi tanárról, aki egyik diákjával csináltatott egy listát a leggyakrabban használt sms-rövidítésekből és ennek alapján javította tanítványai házi feladatait. Ez segített neki az iskolai dolgozatok „titkosírásának” a megértésében is. A listát ezt követően közös szabályként kellett használniuk a tanulóknak vázlataik elkészítésénél, és az osztály együttműködve alakította ki e szabályzat végleges formáját.

Lee emlékeztet arra, hogy a fiatalok mindig is „nyelvújítással” kezdték szociális környezetük átformálását. Korábban ez a változtatás csak a beszélt nyelvben jelent meg, most viszont erőteljesen behatolt az írásba is. Ez az „instant” írásmód a mai fiatalok életének természetes részévé vált, és egyre nagyobb intenzitással írja felül a „hivatalos” elvárásokat.

A nyelvészeket is foglalkoztatja a kérdés, vajon hivatalossá válik-e egy nyelvi forma azáltal, hogy széles körben használják, hiszen az új szavak és nyelvi fordulatok bizonyos gyakorlati használat után eddig is bekerültek a szótárakba. Az Oxford angol szótár egyik szerkesztője, Jesse Sheidlower szerint „hivatalos amerikai angol” nyelv valójában nem létezik. A nyelv ugyanis nem úgy alakul, hogy valaki felülről megmondja a többieknek: így és így kell beszélni és írni. A döntés végső soron a nyelv használóinak a kezében van. A hasonlóan gondolkodó szakemberek az itt tárgyalt jelenséget a nyelv folyamatos fejlődésében törvényszerűen megjelenő újabb állomásnak tartják.

Azok a tanárok, akik hajlandóak tudomásul venni a megállíthatatlan változásokat, megengedik diákjaiknak, hogy az iskolában is használják a rövidített írásmódot, és csupán a tanítási folyamat végső fázisában követelik meg az angol helyesírás szabályainak alkalmazását. Persze számos olyan pedagógus is akad, aki az internet és az sms nyelvezetét hanyagságnak minősíti, használatát rossz szokásnak tartja, ellenzi, és olyan szabálytalanságként értelmezi, amelynek az akadémiai szintű írásokban nem lehet helye.

Szocializáció – sms-sel

A text-kultúra nemcsak a formális és az informális írás közötti válaszvonalat mossa el, hanem fokozatosan felszámolja a beszélt és írott nyelv funkciója közötti különbségeket is. A text generáció tagjai egyre kevesebbet beszélnek, kommunikációjuk egyre inkább az írásra szorítkozik. A többrétegű komplex nyelvből tehát csak egy vékony szeletet használnak.

Többen úgy vélik, hogy nagy árat fizetünk ezért a változásért, hiszen a beszédnek mint a szocializáció alapvető formájának a háttérbe szorulásával veszendőbe mennek a beszélt nyelv jelentős tartalmai is. A nyelv használói azonban nem élik meg ezt veszteségként. Éppen ellenkezőleg: azért kedvelik az új technológiát, mert kevésbé árnyalt és rétegzett, mint a hagyományos szóbeli kommunikáció. Azok az ún. kényes témák, amelyekről azelőtt nehéz volt szabadon beszélni, ebben a formában sokkal könnyebben felvethetők. Ilyenkor nem látszik, ha az ember ajka reszket, nem hallatszik, ha a hangja elcsuklik, ha zavarában nem találja a szavakat, illetve képtelen megszólalni. Ezen a szinten és módon azért könnyebb beszélni, mert a beszélt nyelv legtöbb eleme hiányzik. Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyen módon megformált üzenetek sokkal gyakrabban vezetnek félreértésekhez és illuziókhoz.

Az internet és a mobiltelefon megváltoztatta a társas élet hagyományosan beszédre épült jellegét. De hogyan lehet társadalomról, társas létről beszélni valódi szocializáció nélkül? Egy mobiltelefonon néhány másodperc alatt küldhető el egy maximum 160 karakterből álló üzenet. Ez a lehetőség egyszerre ad szabadságot és szab korlátokat, amelyekhez a nyelvnek természetesen alkalmazkodnia kell, ha ebben a redukált formában is maximális mennyiségű információt és érzelmi tartalmat akar közvetíteni.

Nem ritka, hogy akár ugyanabban a szobában lakó fiatalok nem mondják el egymásnak közvetlenül, amit akarnak, hanem ehelyett sms-t váltanak. Egyre gyakoribb, hogy a kommunikációjukhoz nem a telefont használják, hanem valamelyik közösségi oldalon a MySpace-en vagy a Facebookon „társalognak”.

Az üzenetváltás mára életformává vált, e-mailt és sms-t kapni a szociális szint mértékét jelzi. Az egyén csak úgy érezheti magát társas szempontból elfogadottnak, ha nagy számban kapja és küldi az „instant” üzeneteket. Hiába ismerjük valamennyien a szocializálódás e módjának a korlátait, mialatt elfoglaljuk magunkat az üzenetek küldésével, illetve fogadásával, nem gondolunk rájuk.

Fejlődés vagy visszafejlődés?

Bizonyos határon túl azonban az e-mailezés és sms-ezés szenvedélybetegséggé válhat. A kommunikáció e formái ugyanis elvonhatnak bennünket valóságos tevékenységektől, elfelejtetik velünk az egészséges életvitel normáit. Az amerikai sajtó elég visszafogottan számolt be az első szenvedélybetegnek nyilvánított fiatal lányról, aki egyszerűen képtelen volt mást csinálni, mint üzeneteket küldeni és fogadni, és ennek következtében alkalmatlanná vált az önálló életvezetésre. A hír azonban senkit sem riasztott el az új életformától.

A Washington Post beszámol egy fiatal lányról, aki több mint ezer levelet küldött havonta a mobil telefonjáról, és – annak ellenére, hogy állandóan kommunikált – soha nem beszélt. Ennek következtében elsorvadtak a hangképző izmai, és terápiára szorult, hogy ismét tartósan tudja ezeket működtetni. Egészségügyi szakemberek a féktelen sms-kultúra következményeként tömeges izületi betegségekről számolnak be.

Nem tudjuk még, hogy miként torzul hosszú távon a nyelv azáltal, hogy folyamatosan megtörve és rövidítve használják. Azt sem tudjuk még, hogy ez az új jelenség a nyelv fejlődését vagy visszafejlődését jelenti-e. A szakemberek egy része sok pozitív lehetőséget lát az új technológia által formált nyelvben.

Az egyik ausztrál középiskolában például az sms a tananyag része. Az ott tanuló gyerekek a rövidített nyelvformák sorát saját rövidítéseikkel gyarapítják, és az írás gyorsuló tempója érzékelhetően kreatívabbá teszi őket. A gyerekek nyelvészeti szempontból is összehasonlítják a rövidített és a hagyományos írásmódot, és elemzik a különbségeket.

Dél-Afrikában a mobilkészülékeket a jövőbeli tanítás egyik legfontosabb eszközének tartják, és úgy vélik, hogy például az sms nagyszerű eszköze lehet az analfabétizmus felszámolásának.

Az egyre gyakoribb viták ellenére sem lehet egyértelmű választ adni tehát arra, hogy a technológiai változások pozitív vagy negatív hatást gyakorolnak-e az életünkre. Úgy vélem, hogy ez mindenekelőtt a használat módján és mértékén múlik.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Maria | 2010. április 19.
Keves Zsuzsi,

Köszönöm az őszinte válaszodat. A napokban gyüjtüttem be néhány írást az egyik amerikai egyetemen, ahol valaki egy az egyben leirta azt amiről panaszkodsz. Kivéve hogy ott nem használhatsz elektronikus mütyürkéket, azt nagyon szigorúan ellenőrzik. De pl. ha van egy orvosi papirod hogy dislexiás és disgraphiás vagy akkor kettő tanárral érkezel a tesztre: az egyik ír neked a másik aki olvas neked a teszten. Ez annyiban nem demokratikus, hogy ha valaki 18 éves kora után érkezik, az nem tud ilyen papirt szerezni ha mégannyira hátrányos helyzetű is. A protekció egyéb formái, az előnyök és a tudás leértékelődése általános jelenség, a piacgazdálkodás tévedése, ami, bízom benne, egyszer csak kiderül. Magyarországon természetesen jobban érezni ezt mert egy kis országban nagyobbak az arány eltolódások.

Én bízom abban hogy a tehetség -azon kívül hogy többet kell szenvednie ha nem abban tehetséges ami népszerű- nem vész el. (...hanem átalakul?)
Zsuzsi | 2010. április 19.
Kedves Maria!
A mai ifjúság, az én véleményem szerint kóros szeretethiányban szenved, aminek következtében aztán ragaszkodnak mindenhez (internet- és telefonfüggőség, alkohol, drog) és mindenkihez (bandák), amiben ezt a hiányt pótolva érzik. A rájuk leselkedő legnagyobb veszélyt én ezeknek a következményében jelölöm meg. Szívesen beszélgetnék Veled erről a témáról, egyetlen dolog tart vissza: az, hogy az eredeti témától már jócskán elkanyarodtunk. Ám ha ez számodra nem zavaró, ill. Rita is a beszélgetőpartnerünk, tehát az ő véleményét is kérném, akkor vágjunk bele! Vagy keressünk más helyet ennek megvitatására?

Más: igaz, Ritától kérdezted, de hadd üssem bele az orrom én is a másik témába! Legfeljebb rákoppintasz. Az "írásképtelenségről és olvasatlanságról" írnám meg dióhéjban a véleményem. Nagyon szép kezdeményezés volt annak idején az analfabétizmus felszámolására tett intézkedés. Ez ma is elengedhetetlenül szükséges, DE!!!! Vannak, akik ezen törekvésnek határozottan és erőteljesen ellenállnak, mindannak ellenére, hogy elvileg az oktatás ingyenes. Valamennyi tudományt az ő fejükbe is bele lehet tömni, de a többségük funkcionális analfabéta marad.
Szintén ebbe a csoportba kerülnek azok, akik bár szeretnének az iskolában teljesíteni, az egyre növekvő elvárásoknak azonban nem tudnak megfelelni, és végérvényesen lemaradnak. Én pl. emlékszem arra, hogy egy csomó anyagot, amit gimnáziumban tanultam, áttettek az ált. iskolai anyagba. Csoda hát, ha a gyerekek egyre nagyobb hányada nem érti meg?! De továbbmegyek: miért kell az elsősnek karácsonyra írni-olvasni? És aki nem tudja tartani a tempót, az már az első lépéseknél lemarad. Aztán meg csodálkozunk rajta, hogy nem olvas semmit, nem érdekli semmi.
És ez még nem minden. Mert ha apucinak van elég pénze, ezt a csemetét átvergődtetik a középiskolán és az érettségin, és onnan egyenes az út a felsőoktatásba. Igaz, nem az államilag finanszírozott, hanem a költségtérítéses formába, de mit számít az! A vizsgákon mindenféle elektronikai "kütyüt" használ, aminek segítségével anyuci otthonról diktálja a kidolgozott tételt. Vagy ha ez nem jön be, még mindig ott van a jó öreg boríték, és a pénznek, mint tudjuk, nincs szaga. És ha azt hiszed, hogy mindez rosszindulatú rágalmazás, tévedsz, mindezeket a volt tanítványaim mesélik, és bizony sokszor alig akarok hinni a fülemnek. Mert aki nálunk, az általánosban jó tanuló volt, az szorgalmasan, sokszor vért izzadva küzdötte végig magát az iskoláin, és felháborodva meséli ezeket az eseteket, a másik részük pedig, akikről én biztosan tudom, hogy a szakképző is kemény megpróbáltatás lett volna számukra, bocs a kifejezésért, de röhögve mesélik, hogyan jutnak egyik vizsgától a másikig. És ők lesznek a jövő "szakemberei". Sajnos, én azt a tendenciát látom, hogy az tanulhat tovább, akinek pénze van, és sok tehetség el fog veszni. No meg azt, hogy a tudásnak nincs értéke. Ezt, sajnos, a saját bőrömön érzem.
Vagyis mi ennek a sok szócséplésnek a lényege? Az, hogy egyre inkább anyagias világunkban a tudás értéke degradálódik, és el akarják hitetni velünk, amit Te is írtál, hogy minél alacsonyabb szellemi szinten érezzük jól magunkat, ugyanakkor a kialakult hiányt az anyagiakkal pótoljuk. Hát igaz, ami igaz! A pazar lakásommal, a menő kocsimmal, a világ körüli utaimmal elkápráztathatok bárkit, de ugyan kit érdekel, hogy nekem mennyi eszem van. Meg az, hogy mennyivel többet tudok náluk!
Na, itt abbahagyom, mert túlsrófolom magam.
Maria | 2010. április 19.
Kedves Rita!

Nem hagy nyugodni egy gondolat azzal kapcsolatban amit írsz, hogy Magyarországon az analfabétizbust visszaszorították.
Én emlékszem erre, mint a múlt egyik nagy vívmánya. De érdemes lenne találni néhány adatot az új világról, a tömeges migráció és elszegényedés milyen változásokat hozott? Azt is érdekes lenne tudni hogy az "írásképtelenség" és az "olvasatlanság" milyen szinten van most.
Maria | 2010. április 19.
Kedves Zsuzsi,

Nagyon érdekes amit írsz. Sajnos, újabban a riporter nem kell jobban beszéljen mint az utca embere, sőt, az új szempont az hogy ne legyen jobb, azt gondolják a rendezők hogy "így érzi mindenki magához közel" őket, de leginkább azt amit üzenni szeretnének.
Az új tendencia az hogy minnél alacsonyabb színvonalon érezzük jól magunkat , egy kivétellel: vásárolnunk kell olyan tárgyakat amik az új magas színvonal statusz szimbólumai.

Mi az ami ami miatt nagyobb veszélyben van a mai ifjúság? Te mit látsz a legégetőbb problémának?
Zsuzsi | 2010. április 19.
Kedves Maria!
Az "elmagyartalanodás", sajnos, nálunk is kezd érződni, de szerencsére mi egy kis faluban lakunk, és ide később gyűrűznek be a rossz hatások, mint a városokba. Mivel iskolánkba kevés gyerek jár, gyakorlatilag mindenkinél, és szinte azonnal tudunk reagálni a helytelen nyelvhasználatra és viselkedési formákra. Időnként leckének adom fel, hogy a tévében hallott nyelvi hibákat feljegyezzék, aztán megbeszéljük ezeket. Mert sajnos, a riporterek, akik elvileg egyetemet, sőt, megkockáztatom, magyar szakot végzett emberek, illetve manapság nagyon divatossá vált a kommunikációs szak is, egyre gyakrabban követnek el hibákat. Borsózik a hátam pl. attól, amikor hírül adják, hogy az emberek kiköltöztek "otthonaikból". Miért? Hány van nekik? És bár háza több is lehet egy embernek, de otthona?!!!! Vagy pl. a Canesten-reklám: "ne kísérletezzen FELÜLETES kezeléssel!" Ugye, a szó annyit jelent: nem alapos. De eddig nem tűnt fel a reklámszakembereknek, hogy a FELÜLETI szót kellett volna használniuk. Sajnos, tele lehetne írni többoldalt az ilyen, és hasonló nyelvi hibákkal, amiket sokszor szándékos nyelvrombolásnak vélek. Minden osztállyal külön kell megküzdenem pl. azért, hogy az ökölvívást jelentő "boksz" szót ksz-szel írjuk, mert x-szel mást jelent. Ők a tv-ben látott BOXKLUB c. műsorra hivatkozva érvelnek. Vagy ott van az együttesek neve, ahol bizonyos betűket szándékosan fordítva írnak. Hát kell ez nekünk a mai "diszgráfiás" világba?!
"...könnyen megmondható hogy melyik idegen nyelvről vannak "lefordítva" - mondod, igen, igazad van, ezt mindenki tudja, amint azt is, mi ezzel a cél. Csak ez tabutéma.
"Sajnos a fordítók elfelejtik azt hogy minden nyelvnek külön logikája van" - írod a következő gondolatodban, amivel, engedelmeddel vitába szállnék. Én azt mondom az ilyen műfordítókra, hogy alkalmatlanok a feladatra. Én azért nem vagyok költő, mert nem tudok verset írni. A rímfaragáshoz ugyan mesterien értek, de az így elkészült "alkotás" még nem vers. Attól, hogy valaki jártas egy másik nép nyelvének használatában, nem jelenti azt, hogy jó fordító. Nem véletlen, hogy nagy külföldi írók műveit elismert magyar költőink és íróink ültették át magyarra. Én nem tudok angolul, de szótár segítségével szinte bármit le tudok fordítani, csak idő kérdése az egész. Ettől azonban nem vagyok műfordító. De szótár nélkül sem lennék az, csak akkor, ha az adott témának a saját anyanyelvemen mestere lennék. Na, ez az, amit a mai fordítóktól nem követelnek meg.
Aztán olvasva-hallva sokan követik a hibás példát, míg az szépen, lassan "trendi" lesz (na, már én is kezdem). Hogy ez a folyamat hová vezet, azt elgondolni sem merem, mindenesetre reménykedem abban, hogy sokan vagyunk még itthon és a határokon túl, akik megpróbálják ezt megállítani, de legalábbis lelassítani.
Summa summarum: nem az sms és "társai" nyelvezete miatt van veszélyben a mai ifjúság.
Maria | 2010. április 19.
Keves Zsuzsi!

Köszönöm a cikkhez fűzött gondolataidat.
Érdekes,ha egy amerikai filmben egy titkos nyelvet akarnak használni,akkor a magyart használják.
"Sokkal nagyobb 'bűnnek' tartom, ha meglévő magyar szavainkat idegenekkel helyettesítik",írod,és igazad van. Nézd meg a reklámokat és a plakátokat, könnyen megmondható hogy melyik idegen nyelvről vannak "lefordítva". Sajnos a fordítók elfelejtik azt hogy minden nyelvnek külön logikája van, nem beszélve arról hogy egy nyelvben a mondatok nem összerakott szavak halmaza. Valóban,"eggyel több lett a feladatunk".
Azt azért még megkérdezem tőled hogy mi a tapasztalatod, a gyerekek, az új generáció, érzi-e ezt a nyelvi elidegenedést, vagy ez egy generációs probléma marad?



Zsuzsi | 2010. április 19.
Kedves Maria és Rita!
Érdeklődéssel olvastam az írásotokat, és kérlek, engedjétek meg, hogy a saját gondolataimmal kiegészítsem. Igazából az írásom azoknak szól, akiket a fenti dolog bosszant vagy felháborít, remélem, az üzenetem hozzájuk is eljut. Valójában sokáig haragudtam én is erre az újfajta nyelvezetre, mert magyartanárként az egyik legfőbb célom nyelvünk értékeinek ápolása, megőrzése. Amikor divatba jött az sms, MSN és társai, egyszer véletlenül az egyik gyermekem nyitva hagyta a levelezését, és bár nem szokásom, belenéztem, gondolván, hadd lássam, mivel foglalkozik a hátam mögött!!! De mintha leforráztak volna: egyetlen értelmes mondatot nem tudtam összerakni az oldalon lévő "írásokból". A kezdeti döbbenetet a megértés váltotta fel: hiszen az embereknek mindig is igényük volt arra, hogy bizonyos helyzetekben a kívülállók ne értsék meg a beszédüket!!! Így alakultak ki a csoportnyelvek, a diáknyelv, a szakzsargon, az argo és "társai". Nekünk csak az fájhat, hogy a mai elektronikus üzenetek tartalmát éppen mi nem értjük meg. Én még mindig hiszek abban, hogy a magyar nyelvet nem kell félteni. Illetve nem ettől kell. Sokkal nagyobb "bűnnek" tartom, ha meglévő magyar szavainkat idegenekkel helyettesítik, ha valaki vásárlás helyett soppingolni megy, ha kvázizik, meg ilyesmi.
A "titkos" nyelv használatára egyébként mi adjuk a példát a gyerekeknek. Lehet, hogy egy kicsit cinikusnak tűnik, de a tankönyveik egy része is ilyen sokuk számára!!! Aztán, ha szakmai dolgokról beszélgetünk, automatikusan használjuk a szakkifejezéseket. Vagy ott vannak az orvosok. Senki sem rója meg őket azért, mert latinul vizitelnek. Részben így tudják csak szakmailag egyértelműen kifejezni magukat, és nem véletlen, hogy egy holt nyelvet választottak erre eszközül, hiszen az élő, változásban lévő nyelvek az idők folyamán félreértésre adhatnak okot, részben pedig, hogy a betegeknek sem kell egymásról mindent tudniuk a kórteremben. Egyébként én kipróbáltam, és működött az, hogy amikor az orvosaimat arra kértem, fordítsák le, amit rólam mondtak, minden ellenvetés és gondolkodás nélkül megtették. Ennyi. A gyerektől is kérdezzük meg, mi az a sok badarság, el fogja mondani. A tanár "szótárkészítése" szuper ötlet, bár én fel szoktam hívni a tanítványaim figyelmét, hogy a dolgozataikban mellőzzék ezeket a formákat. Nincs is belőle gond.
Folytatva még az előző gondolatmenetet, pl. a filmekben, de biztos, sokan a mindennapokban is tapasztalják, hogy ha nem akarják, hogy mások is értsék a beszédüket, egy másik nép nyelvén, vagyis a többiek számára idegen nyelven folytatják a társalgást. Érdekes, ebben sem találunk semmi kivetnivalót. Tehát a gyerekeket nem tiltani kell az újfajta kifejezési mód használatától, mert minden, ami pluszban jön egy nyelvbe, az gyarapítja azt (pl. modern szólások és közmondások), hanem megtanítani őket arra, hogy hol lehet, hol nem illik és hol tilos ezeket alkalmazni. És arra is, hogy a "titkos nyelvük" sem hatalmazza fel őket a trágárkodásra.
Végül azzal zárnám, hogy fogadjuk el, mi, "nagyon okos" felnőttek, hogy a gyerekeknek hozzánk hasonlóan vannak saját igényeik és szükségleteik, amiket tiszteletben kell tartanunk. Fogjuk fel az egészet úgy, hogy mi is tanulhatunk belőle, legfeljebb ahhoz, hogy ezt a nyelvi folyamot mederben tarthassuk, eggyel több lett a feladatunk.
maria | 2010. április 18.
Kedves Rita,
Köszönöm az értékes hozzászólást. Az hogy egy újabb "megrövidítési időszakot élünk" figyelemre méltó.
Azért még ne add fel a tanári kreativitást, sose tudod mikor tör rád a vágy értékeket tani-tani.
Rita | 2010. április 15.
Kedves Maria!

Örülök ennek a témának. A rövid írásos üzenetek küldése (SMS-nem vagy chaten) valóban egyre elterjedtebb, magam is meglepődtem, amikor a nálam csak 4-5 évvel fiatalabb kollégista társaim annak idején egymás mellett ülve MSN-eztek egymással a számtech teremben.

Erről a jelenségről mindig óhatatlanul a Sörgyári Capriccio „megrövidíteni” jelenete jut eszembe. Most is ilyen megrövidítési időszakot élünk, azt hiszem, annak összes gyermekbetegségével. Ahogyan a korábbi információs robbanások is létrehoztak nyelvi és viselkedésbeli változásokat (a Gutenberg-galaxis térhódítása annak idején a néma olvasást, a hírlapkultúra elterjedése sajátos zsurnaliszta szlenget és reggelizés közbeni állandó olvasási programot a férfiak számára, a telefonálás a személyes beszélgetések megritkulását, a rádiózás-tévézés a szintén sajátos szlenget és az ugrásszerűen megnövekedett információmennyiséggel való megbirkózás szükségességét), úgy az elektronikus kommunikáció is meghozza majd a maga szükségszerű változásait. És ahogyan a kommunikáció egyéb formáival kapcsolatban is kialakultak bizonyosfajta normák (pl. tudjuk, mi „telefontéma” és mi nem), úgy lassacskán az is kialakul, SMS- vagy IM-téma és mi nem. Bizonyára ebben is lesznek egyéni különbségek, ahogyan vannak olyanok (főleg férfiak), akik a telefont csak a személyes találkozó egyeztetésére használják, és olyanok is (főleg nők és főleg nőkkel), akik telefonon vitatják meg életük fontosabb eseményeit, és manapság már ebben sem találunk kivetnivalót. Minden bizonnyal lesznek, sőt vannak „IM-barátok”, és olyanok is, akikkel a fiataloknak azért igényük lesz személyes találkozóra, beszélgetésre is. Ahogyan a hanglemez, később pedig a bárhova hordozható a walkman, discman, és MP3-lejátszó nem megszüntette, hanem felértékelte az élő koncertek jelentőségét, úgy azt gondolom, a virtuális beszélgetések sem kiszorítják, inkább csak „megszórják” majd az emberek személyes kapcsolatait.

Ezt a kiegyenlítődési folyamatot persze nagyban elősegítené az SMS- és IM-kultúrát nem kizáró, hanem integráló oktatás. Nagyon tetszik a diákjaival listát írató tanár ötlete, ahogyan az ausztrál tananyag IM-betűkombinációkkal való bővítése is. Ha a gyerekek megtanulhatják, hogyan él egymás mellett a „hivatalos” illetve „magán” írott nyelvi kultúra (ez utóbbi nem is olyan régi jelenség, Magyarországon például csak a két világháború között indult meg az analfabetizmus teljes körű visszaszorítása, így a „magán írott nyelv” bizonyos társadalmi rétegekben mindössze két-három generációnyi múltra tekint vissza, ha egyáltalán), bizonyára képesek lesznek felismerni és elfogadni bizonyos stílusbeli különbségeket.

Ha pedagógusként nem is, leendő szülőként minden ezzel kapcsolatos, másutt már kidolgozott és működni látszó ötletet és módszert örömmel várok!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.07.
Ónody-Molnár Dóra: Akadémiai kutatóhálózatok: egyre durvuló harc az MTA és Palkovics László között
A teremben, ahol az MTA rendkívüli közgyűlését követő sajtótájékoztatóra várakozó újságírók ültek, egyszer csak megjelent egy asszisztens, aki fogta Palkovics László névtáblájá...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.07.
Egyetemisták segíthetnek iskolásoknak
Tanítsunk Magyarországért! elnevezéssel a társadalmi felzárkózást és érzékenyítést célzó program indul – jelentette be tegnap György László, az Innovációs és Technológiai Miniszt...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.07.
Könnyen elveszíthetik gyereküket a pszichés betegek
A családsegítők nem ismerik eléggé a pszichiátriai betegségek természetét, ezért sokszor óvatosságból túl szigorúan járnak el, ha a családnál kiderül, hogy az egyik szülőnek mentá...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.12.07.
Gyermekpornográfia miatt emelnek vádat Pest megyei középiskolások ellen
A Pest megyei középiskolások olyan pornográf felvételeket osztottak meg az interneten, amelyek az egyik vádlott volt barátnőjéről, a bűnügy sértettjéről készültek. A felvételeket egy...
(Forrás: Infostart)
--
2018.12.07.
Ezrével törölte a videókat a YouTube, amelyekben iskolai csalásra biztatták a diákokat
Idén májusban nagy visszhangot keltett a YouTube egyik ügye, amikor kiderült, a videómegosztón százával sorakoznak a diákokat iskolai csalásra biztató felvételek. Ezek között olyanok is...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.07.
Programozható robotot kapott 38 magyar iskola
kiskunfélegyházi térség 38 általános és középiskolájába érkezett Alpha 1 Pro oktatási célokra is kiváló az eszközök csütörtöki átadóján elhangzottak szerint. Az Alpha 1 PRO nem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.07.
Rekviem az ÁMK-kért? - Trencsényi László írása
Vajon megtudjuk-e még bármikor is, hogy az ÁMK mint új típusú intézmény a „szocializációdeficites” helyi társadalmak problémamegoldására jó válasz, vagy éppenséggel ott működö...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.12.07.
Egyféle, rosszabb minőségű tankönyvek, mint közérdek
Szintén 2014-ben történt, hogy az állam végképp leuralta a tankönyvpiacot, ennek egy fontos eleme volt, hogy megvásárolta az Apáczai Kiadót és a Sanomától a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiad...
(Forrás: index)
--
2018.12.07.
Van olyan nyelv, amiből a vizsgázók több mint fele megbukik: itt vannak a friss statisztikák
Majdnem annyian próbáltak nyelvvizsgát szerezi 2018 első hat hónapjában, mint tavaly egész évben - derül ki az Oktatási Hivatal statisztikáiból. A középiskolások alighanem a közelgő felv...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek