OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. április 27.
» Hozzászólások (0)

Schüttler Tamás

Leisure time

Reggel óta kószált a városban. Többször bolyongott így céltalanul, menekülve az iskola, még inkább az otthona nyűgeitől. Szerette ezeket a csavargással teli napokat, élvezte a belváros nyüzsgését, eltűnődött az emberek arcán, a kirakatok számára elérhetetlen kínálatán. Szinte minden csillogó üvegtáblában, még inkább a tükrökben az arcát, a testét vizsgálgatta. Egyébként otthon is, ha házsártos nagyanyja hagyta, órákon át nézte önmagát, mintha meg akarná fejteni azt a sokféle rejtélyt, amit zárványként magában hordozott. A dühkitöréseket éppúgy, mint a hirtelen szeretetrohamokat, amellyel apja második házasságából született kisöccsét vagy éppen aktuális barátnőjét halmozta el időnként. Alapvetően nem szerette a testét, túl hirtelen nőtt magasra, rosszul tartotta magát, nem tudott olyan kecsesen, szép tartással mozogni, mint a Fashion TV csatorna kifutókon végigsuhanó sztármanökenjei. Vékonyaknak találta a karjait, s gyűlölte kicsinyke, lapos fenekét. Az is nagyon zavarta, hogy az osztálybeli lányok között neki volt a legkisebb melle, pedig már három éve menstruált.

– Miért nézed magad órákig? – kiabált rá gyakran nagyanyja. – Inkább segítenél valamit itthon, a tanulásról nem is beszélve.

Pedig szüksége volt arra, hogy fürkéssze az arcát, hogy vizsgálja a tekintetét, a grimaszait, az érzelmeinek arcára kiülő megannyi jelét. Tele volt bizonytalansággal, leginkább az foglalkoztatta, hogy miért nem szereti senki, mi lehet, ami elfordítja tőle az osztálytársait, amiért az öreg, egyre hajlottabb nagyanyja csak korholja, amiért még lefeküdni sem akarnak vele a fiúk.

– Pont olyan vagy, mint az anyád, olyan gebe, olyan sete-suta, olyan darabos – kárált fülébe a nagyanyja, amikor a tükör előtt éppen táncolni, mozogni próbált. Pedig ő nem akart az anyjára hasonlítani, arra a nőre, aki háromévesen az apjára és a nagyanyjára hagyta. Gyakorta vette elő nagyanyja repedezett, mélykék, domború virágokkal díszített, műanyag borítású fényképalbumát, amelyben szinte minden oldalról anyja arca villant elé. Ilyenkor mindig megrázta a felismerés: tényleg olyan, mint ő, a fejformája, az arca, a homlokcsontjának dudorodása, de különösen a tekintete.

Amint egy belvárosi ékszerbolt kirakata előtt állva immár sokadszor magát vizsgálgatta, megpillantott egy virágformára emlékeztető apró, csillogó kövekkel kirakott, picinyke medált, melyhez hasonlót hordott az anyja egyik kamaszkori képén. Hirtelen úgy tűnt számára, hogy nemcsak a képről ismeri ezt a csillogó, drágaköves virágszirmot, hanem ujjainak idegvégződéseiben is felidéződött, amint egyszer egy meleg bőrfelületen megtapintja a medált. Sokszor élt át ilyen emlékeket. Gyakran tűnt úgy számára, mintha emlékezne egy-egy mozdulatra, egy hangfoszlányra. Érdekes módon álmában szinte sohasem jöttek elő ezek az érzékletek, mindig ébernek kellett lennie ahhoz, hogy ezek a mélyre elnyomott emlékképek felbukkanjanak. Sokat gondolkodott azon, hogy valódi emlékezés-e ez, vagy csak nagyanyja időnkénti meséi elevenedtek meg a képzeletében.

Amint kószált az utcákon, egyre jobban kínozta az éhség. A nagyanyja által készített párizsis kenyerét már reggel, a Köki padján üldögélve megette, mivel a matekdolgozattól való félelme miatt otthon még az agyoncukrozott kakaóját sem tudta meginni. Amióta középiskolába járt, szinte minden reggel gyomorgörccsel ébredt, sokszor otthon vagy a buszon erős hányingere volt. Valahogy már az iskolában sem találta a helyét. Érezte, hogy nem bírja azt a borzalmas hajtást, amit ebben a közgazdasági, félig-meddig külkeres iskolában elvártak. Maga sem értette, hogy nagyanyja miért ide erőltette be. Porcelánfestő vagy könyvkötő szeretett volna lenni, osztályfőnöke azonban a pályaválasztási könyvben nem talált ilyen iskolát. Megpróbált segítséget kérni apjától, de akkor éppen ellopták a mobilját, s hetekig nem hívta vissza, így, mint általában, nagyanyja akarata érvényesült.

– Neked is csak a hülyeségen, a művészkedésen jár az eszed – korholta nagyanyja, amikor napokig bőgött amiatt, hogy egy tőle teljesen idegen pályára erőltetik. – El kell tartanod magad, ki tudja, mikor fordulok fel, annyi a bank ma, mint az égen a csillag, oda kell ilyen irodai nő… Fogd fel, te ütődött. Anyád is valami rajziskolát akart folyton…

Reggel, amikor a metróvégállomásnál leszállt a buszról, s elmúlt kínzó hányingere, elhatározta, hogy megajándékozza magát egy kellemes nappal, egy kis leisure time-mal, ahogy az iskola egyetlen emberszabásúnak tűnő angoltanárától tanulta. Pár hónappal ezelőtt sorozatban írt nullapontos angoldolgozatokat, s ez a fiatal tanár behívta a nyelvi tanárkuckóba. Valami meleg emberszag áradt belőle, ezért őszintén elmondta neki, hogy mindennap görcsökkel indul az iskolába, úgy érzi, rádől az emelet.

– Leisure time, relaxáció, nem görcsölni… elengedni magunkat, élvezni az életet… – mondta neki tagoltan a fiatal, szakállas angoltanár.

Nehéz pillanataiban gyakorta felidéződött ez a mondat, mint egy dallam vagy egy verssor.

Valószínűleg ez sem megy neki, mert nem szeretik, mert nincs igazi barátja, mert az apja tíz éve az új családjának él, mert a nagyanyja hetvenévesen még azért jár egy virágkertészetbe dolgozni, hogy a nyugdíjából és abból a rohadt ötvenezer nettóból, amennyire lehet, eltartsa, felnevelje őt.

Az átcsavargott délelőtt, a kirakatok, az emberek, mint mostanában többször, segítettek valamit. Érezte, hogy egy-egy ilyen átlógott nap csak a túléléshez elég… de nem oldja meg az életét.

Kisétált a Duna-partra, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél lévő lépcsőkre ült, egészen közel a vízhez. Csavargásainak egyik gyakori célpontja volt a Duna, valamiért vonzódott a vízhez. A márciusi zöldár gallyakat, egész fahasábokat sodort magával. Órákig tudta bámulni a vizet, a hullámokat, amint a kőlépcsőkhöz csapodnak, s aztán nagy csobbanásokkal tovább fordulnak. Ilyenkor önkéntelenül is felidéződött anyja története, aki a folyóba merülve hagyta itt őt és az életet.

Sokat foglalkoztatta a halál, nem is annyira az anyja története okán, hanem úgy általában. Néhányszor eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha meghalna, kinek hiányozna, vajon megrázná-e az apját, hiányozna-e a nagyanyjának, vagy esetleg megkönnyebbülne. Magányos óráiban azzal a gondolattal is gyakorta szembetalálta magát, hogy milyen érzés lehet átélni a halált. Elkeseredettségében még az öngyilkosság is megfordult a fejében, de aztán mindig megrettent a gondolattól. Nem volt miért ezzel az eszközzel felhívni magára környezete figyelmét.

Melegen sütött a tavaszi nap, friss szél fújt a folyó felett. Levette a dzsekijét, összehajtotta, s hátizsákjával együtt párnát formált belőle. Hátradőlt és hosszan nézte a szél hajtotta felhőket, a cikázó fehéres-szürkés madarakat. Tompán morajlott a város zaja, de ő leginkább a Duna felett repdeső sirályok, gerlék vijjogására figyelt. Néhány percre talán el is aludt. Mobiljának kellemes zümmögő zenéje ébresztette fel. Látta, hogy osztályfőnöke keresi. Elnyomta a hívást, de mielőtt kikapcsolta volna a telefont, ránézett az órára: három óra múlt néhány perccel. Érezte, hogy lassan indulnia kéne, nagyanyja várja, négyre ki kellene érnie Pestimrére.

Szerette volna, ha ebben a pillanatban megáll az idő, nem tör rá az este, nem kell ülnie a mikrogazdaságtan tankönyv felett a nyomott levegőjű, salétromos falú ház luknyi szobájában, s hallgatni nagyanyja életbölcsességeit a becsületes munkáról, a tisztességről, meg az anyja bolondériáiról. Máskor, egy-egy ilyen átlógott, leisure time nap után nem szorongott ennyire a hazatéréstől. Most már ez sem segít – gondolta.

Még sétált egyet a belvárosban, s a Kálvin téren felült a metróra. Hosszan lógott a Kökin, maradék pénzén vet tíz deka túrós fornetti pogácsát és egy félliteres ásványvizet. Lassan rásötétedett. Hosszan vívódott, hazamenjen-e, vagy fellógjon-e valamelyik kőbányai tízemeletes ház szemétledobójába.

Aztán valahogy összeszedte magát és hazazötykölődött.

Bungi, a kuvasz és erdélyi kopó keverék örömében majdnem a melléig ugrott. Vacsora előtt nem érzett görcsöt a gyomrában, s viszonylag könnyen megette a nagyanyja főzte friss krumplis tésztát, de az édeskés ecetes uborkától félt, mert attól mindig égett a gyomra.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.01.18.
Kásler Miklós: az óvoda az oktatás egyik legfontosabb eleme
Az esemény sajtóanyagában azt írták, hogy a magyar óvodák alapfeladata az egészséges életmódra nevelés, az érzelmi, erkölcsi, anyanyelvi, értelmi fejlesztés. A 2018. szeptember 1-jétő...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2019.01.18.
Véleménye van, de állásfoglalása nincs Nagy Blanka és a propagandasajtó ügyéről Péterfalvi Attilának
Bár a tanulmányi eredmény vitathatatlanul személyes adat, az elnök szerint a közügyek szabad vitatásába beletartozik a közszereplő megítélése. Annak a megítélése viszont, hogy ezek a...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.01.18.
„Nem hiszek a tantervekben, nem ezek vezérlik az iskolákat” -Interjú Csovcsics Erikával
Bár a legtöbben érzik, hogy nem jó a magyar iskola, mégsem borul fel a rendszer, mert mindenki teszi a dolgát. És mivel ez nem egy atomreaktor, nem tud akkora katasztrófa lenni – mondja a hvg...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.18.
Miniszteri biztossá nevezték ki a Klik vezérét
A nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztosnak nevezték ki Hajnal Gabriellát, az állami iskolafenntartó vezetőjét – derül ki a csütörtöki Magyar Közlönyből. Minderr...
(Forrás: Népszava)
--
2019.01.18.
Zsebből vennének tankönyvet a szülők, ha nem elég jó az állami
em csak a tanárok, a szülők is elégedetlenek az állami tankönyvek minőségével – hangzott el az RTL Híradóban. A Szülői Hang nevű szülői fórum legfrissebb felmérése arra jutott: tov...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.18.
Évtizedes csúcson a korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon
Az Európa 2020 stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy a jövő évre 10 százalék alá nyomja azoknak a gyerekeknek az arányát, akik korán kiesnek az iskolarendszerből. (Az EU definíci...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.01.16.
Így védekezik egy tanár a földrajzkönyvbe rakott kormánypropaganda ellen
Kérdésünkre a tanár elmondta, hogy az ábrát ezek ellenére is használja, igaz, nem pont arra, amire a kormányzat szánta. Az órán megbeszélik, melyik állítással értenek egyet a diákok....
(Forrás: index)
--
2019.01.16.
Nagy Blanka jogi lépéseket tesz a kormánypárti média ellen, miután azt írták, több tárgyból bukásra áll és sokat hiányzik
Jogi lépéseket tesz Nagy Blanka, a több kormányellenes tüntetésen felszólaló kiskunfélegyházi gimnazista, miután a Ripost nyomán több kormánypárti lap is azt írta róla, hogy három tá...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.01.16.
Idén is megrendezik a felvételizők hétvégéjét
Idén is megrendezi a Diákhitel Központ a felvételizők hétvégéjét. Január 19-én és 20-án az érdeklődő diákok, szülők és tanárok a www.felvetelizz.hu oldalon a felvételi eljárás...
(Forrás: Magyar Hírlap)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek