OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. május 13.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
   

Milyen jövő vár az iskolákra?

„Globális tudásközpontok vagy szabadiskolák?”

Mottó: „Az igazságot kereső embert újra meg újra megalázza, hogy tudása szaporodtával egyre gyakrabban találkozik az ismeretlennel. Van, aki ebbe belerokkan, és aprócska tudását abszolútnak hiszi. Vagy gyáva, és vakon követ másokat. Van, aki csak úgy tesz, mintha birtokában lenne minden igazság – azok a gazemberek. Az a fontos, hogy zárójelek közé tudjátok tenni, amit nem tudtok, és mindig tudjátok, hol vannak a zárójelek. Gondolkodni mindenről kell – de cselekedni csak a zárójeleken kívül szabad.” (Magyartanára, Németh G. Béla szavait idézi Iványi György, Élet és Irodalom, 2010. április 30.)

Az OECD-országok szakemberei 2001-ben az „Iskoláztatás a holnap számára” program keretében hat különféle forgatókönyvet dolgoztak ki. Az akkori értelmezés szerint két forgatókönyv ezek közül tulajdonképpen a ma is meglévő modelleket folytatja, kettő az iskolának mint intézménynek a lényeges megerősödését jelzi, a többi pedig az iskola helyzetének jelentős romlását prognosztizálja.

E szcenáriók alapján érdemes elgondolkodnunk azon, hogy hol is tart ma a magyarországi oktatási rendszer.

A meglévő modellek hosszú távra megőrződni látszanak. Ha nem is éppen robusztus, de egyre bürokratikusabb iskolarendszer hátulütőit folyamatosan megszenvedjük. Ráadásul az aktuális közoktatás-politika eddig deklarált aktuális céljai éppen ebbe az trendet erősítik. A „piaci modell kiterjesztése”valóban fokozta az egyenlőtlenségeket, és sok esetben hozzájárult alapvető pedagógiai szempontok felülírásához.

Az eredeti prognózis szerint az iskola megerősödését szolgálja, ha szociális központtá válik, illetve ha a képes erős hagyományú szertartásrendszert működtetve valóban minőségi oktatást folytatni, s ezzel bizalmat ébreszteni maga iránt. Ez a két változat csak elvétve fedezhető fel a mai Magyarország oktatási rendszerében.

Az iskola helyzetének jelentős romlását jövendölő két forgatókönyv egyike (a hálózati rendszer kiépülése) napjainkban kikerülhetetlen valósággá válik, mint ahogyan sajnos a tanárok anyagi és erkölcsi helyzetének fokozatos romlásának is tanúi lehetünk.

Iványi György az Élet és Irodalomban megjelent tanulmányában (Az új Bábel iskolái) a hálózatok kiépülésének elkerülhetetlensége mellett érvel, és hazánk e téren való lemaradására hívja fel a figyelmet.

Részletek a tanulmányból

Az iskola sok és kemény kritikát kap amiatt, hogy túlságosan is elfogadó az egyenlőtlen társadalmi és gazdasági struktúrák iránt, ugyanakkor nem eléggé elfogadó a különféle kultúrák vonatkozásában. Az ebből eredő elégedetlenség, valamint az internet és az IKT folyamatos fejlesztése által is bővülő kínálat az iskola elhagyására ösztönöz. Éles választóvonal húzódik az alap- és a továbbképzési fázisok között. Ez a struktúra azonban a kirekesztés kockázatát jelenti mindazok számára, akik számára még mindig az iskola képviseli a szociális mobilitás hajtóerejét.

(…) Léteznek jó, a tanári tekintélyre és felkészültségre építő hagyományos iskolák, és vannak deficites környezetben is tanítani, nevelni képes kiváló tanárok. Arisztotelész sétálgat a parkban, tanítványai kísérik, és életre szóló tudást gyűjtögetnek. Ehhez a tanárnak csak tudósnak, színésznek, pedagógusnak kell lennie egyszerre – a módszertani központok, TISZK-ek, interaktív, multimédiás tananyagok, távoktatási technológiák, intelligens táblák mellőzhetők. A tanárok többsége azonban nem ilyen, és ez nem Arisztotelész világa.

Az emberi tudás sok ezerszeresére nőtt, egyetlen új Arisztotelész agyába se fér több, mint a tudás megszerzésének és szerkezetének főszabályai és azokba illesztve az összes ismeret néhány részlete. Ez a résztudás viszont nemcsak néhány ifjú arisztokrata és egy-egy tehetséges kiválasztott privilégiuma a barbárok tengerében – hanem a tömeges tanulás a társadalom értéktermelő képességének, azaz fenntarthatóságának kulcsfeltétele.

Az információ kritikus tömege a külvilágból érkezik. Hagyományos és elektronikus médiumok tömege ontja a valós és kétes ismereteket, ez az áradat táplálja a közbeszédet, az ismerősök, társak, családtagok mondandóját, az iskolai tanár–diák kommunikáció nagy részét is. Az új médiumok között pedig a legfontosabb a kultúrateremtő világháló, az eszköz, amely helyreállította az információ-befogadás autonómiáját és sikeresen rombolja a közlés monopóliumait is. Nem kényszerít, csak kínál. Művészetet és pornográfiát, tudományt és tévtanokat, értékes és ordas eszméket, jót és rosszat, szépet és csúnyát – akár a világ. Ellenőrzése, korlátozása, mederbe terelése – hiába próbálkoznak ezzel nemesebb vagy nemtelenebb célokat követve hatalmi és kereskedelmi központok – reménytelen.

Az elvárt tudást, az ismeretek közös nevezőjét az információt árasztó külső és az iskolarendszerek együtt hozzák létre. (…).

A bolognai rendszer – mint az Európai Unió minden projektje – kompromisszum. Megalkotói nem engedtek az intézménycentrikusság hagyományának, de nem voltak képesek arra sem, hogy az oktatás és tanulás helyétől, módjától elvonatkoztatott, csak a tudásszinteket mérő vizsgarendszert állítsanak fel. (A kínai birodalom ezerháromszáz évig csiszolgatta saját vizsgarendjét – de az mindössze az állami szolgálathoz szükséges tudást írta elő.) Az EU rendszere a középutat választotta: a diák bizonyos szabadsággal válogathatja ki oktatást, gyakorlatot és vizsgákat tartalmazó kurzusait a feljogosított (akkreditált) iskolák kínálatából.

Nem kutatási eredmény, csak személyes tapasztalat: négy diák – két friss diplomás és két, még „éretlen” középiskolás – tanulási szokásait figyelhettem közelről az elmúlt években. Kivétel nélkül mind a négyen több időt töltöttek, töltenek információk szabad keresésével és megosztásával, mint az iskolájuk által kibocsátott, előírt tananyagok olvasásával és feldolgozásával. Előbb a parttalan kíváncsiság esetlegességével, később már tudatosan, a „hivatalos” tananyag kiegészítéseként. (Nemritkán a hazai középiskolák kínálatából hiányzó, az egyetemi portálokon pedig alig hozzáférhető, rosszul olvasható, elektronikus környezetben emészthetetlen tananyagok pótlásaként.) Tanárokat, mestereket is találtak a világhálón: egy-egy témával foglalkozó közösségeket, azok tekintélyes hangadóit, földrajzi kötöttségektől mentes távkapcsolatokat, konzultációs lehetőséget. Az új Bábel szabadiskolái szervezik önmagukat.

(…)

Vezető pozícióik ellenére legelőször az angolszász világ híres iskolái – és nyomukban a jövőjüket féltő, kevésbé ismertek – ismerték föl, előlegezték meg a fejlődés trendjét, és már a kilencvenes években kiléptek fizikai falaik közül. Az osztály- és könyvtártermeket virtuális terekkel, a hagyományos tankönyvek kínálatát pedig az elektronikus környezetre tervezett, a multimédia és interaktivitás lehetőségeit kihasználó, élményteremtő tananyagokkal egészítették ki. A fő cél a tanár–diák kapcsolattartás hatékonyságának növelése, megszabadítása az egyidejű tér- és időbeli jelenlét kötöttségeitől, időigényének és költségeinek csökkentése – a tananyagok tekintetében pedig a könnyű hozzáférhetőség mellett a tanulás élményének fokozása, a befogadást ösztönző ismeretátadás. A „kontakt” és a távoktatás – Gutenberg találmánya óta amúgy is nehezen megfogható – különbsége elmosódott.

(…)

A hazai oktatás és tankönyvkiadás lemaradt. Azt véltük volna, hogy a rendszerváltás második évtizedében hagyományos és elektronikus kiadók tucatjai, iskolák százai, tanárok ezrei törik magukat, hogy jobban oktassanak – és erősödnek meg, vagy kopnak ki az oktatási piacról ezen igyekezet eredménye szerint. Nem így történt. A gyenge, belterjes verseny legföljebb a diáklétszám- és a tankönyvpiaci részesedés, ezen keresztül is az állami szubvenció minél nagyobb hányadának elsajátítására, az oligopol-pozíciók megerősítésére irányul. Ebben a törekvésben a hitelesen csak évek múltán mérhető oktatási eredmény kevés szerepet játszik. (És ugyan ki méri?)

(…)

Magyarország az információs forradalom kellős közepén az oktatási intézmények fejlesztésének központi támogatástól függő, felülről lefelé építkező rendszerét választotta. A következmény, elkerülhetetlenül, az állami feladatok prioritásának érvényesülése. Az „integrált adminisztratív és oktatási környezet” vitatható koncepciója a központi erőfeszítéseket egy informatikai szempontból roppant egyszerű interfacing feladathoz, a támogatási rendszer működtetéséhez szükséges adatszolgáltatási igényekhez rendezte. Ezzel az állam a saját informatikai megoldásai alkalmazásának kényszerét kiterjesztette a felhasználókra, vagyis az iskolákra. Kiszámíthatatlanná tette az önálló kezdeményezések sikerét és a piacon működő független fejlesztők, oktatási termékszállítók pozícióit. Most – miközben a pályázati rendszerek még mindig az állami feladatok prioritásait közvetítik és központi megoldások telepítését támogatják –, mint gombhoz a kabátot, az adatszolgáltatási rendszerhez kell(ene) sürgősen hozzáépíteni az oktatási környezetek színes világát.

(…) Az oktatás jövőjét a globálissá növekvő oktatási vállalkozások és a spontán szerveződő, szabad tudásközpontok versenye, koegzisztenciája alakítja ki, a tudás és a technológia monopolizálásának kísérletei legföljebb átmeneti üzleti sikert eredményezhetnek. Aki azonban rövid távú üzleti, intézményi, hatósági, politikai szempontjainak ad elsőbbséget, a perifériára szorul. Diákjaival együtt.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.13.
„A gyerekeket tényleg nem érdekli Petőfi meg Arany” (Beszélgetés Csovcsics Erikával)
A fiatalok jól tudják, hogy melyik pálya milyen egzisztenciát ígér. Tudják, hogy a versenyszférában a kétszázezer forintos nettó pedagógusbérnél sokkal többet lehet keresni. Ma azokban...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.13.
Kovács Zoltán: A Közép-európai Egyetem továbbra is működik
Az Egyesült Államok budapesti nagykövete eleinte próbálta kompromisszumra bírni Magyarországot, Orbán Viktor azonban elutasította próbálkozásait, miután David B. Cornstein egyszerűen csak...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2018.12.13.
Államkincstár: a fiatalok pénzügyi tudatosságát fejleszti a videópályázat
Borbély László András elmondta: a pályázat elsődleges célja az volt, hogy a fiatalok figyelmét felhívják a megtakarítások és a pénzügyi ismeretek fontosságára. A Magyar Államkincstá...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.13.
A történelemhamisítás neohorthysta iskolája: értelmiség a hatalom árnyékában
Divatok jönnek-mennek, a történész oknyomozó küldetése marad – véli Krausz Tamás történész, aki szerint a régiónkban létrejött egy olyan új értelmiség, amelynek egyetlen célja, hogy...
(Forrás: mérce)
--
2018.12.13.
A szegénység és a szegregáció ellen harcol az idei Prima Primissima Közönségdíjas Infostart / InfoRádió
Az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője azt is elárulta, hogy az alapítvány ötlete akkor jött, amikor olyan állami iskolában tanított, ahol magas volt a hátrányos helyzetű diákok ará...
(Forrás: Infostart)
--
2018.12.13.
Az ombudsman Kásler Miklóshoz fordult a kaotikus iskolaérettségi vizsgálatok ügyében
Székely László jelentésében több ajánlást is megfogalmazott a szaktárca és a hatóságok számára is. A biztos a gyámhatósági eljárások kapcsán szintén visszásságot tárt fel, ugyanis...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.12.13.
A felvidéki magyarok kértek Orbántól egy iskolát, stadiont kaptak
Az Átlátszó újságírói kikérték az összes vonatkozó szerződést a támogatások elosztásában közreműködő szervezetektől, a kapott információt pedig egy cikksorozatban dolgozzák fel...
(Forrás: index)
--
2018.12.13.
Visszavonhatta plagizált pályázatát a szigetszentmiklósi igazgatójelölt
a tüntetésen bejelentették, hogy Adorján Botond a botrány kitörése után visszavonhatta pályázatát. Ugyanígy tett a másik pályázó is. A város megbecsült pedagógusának számító Nagyn...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.13.
Szomorú a CEU miatt az amerikai nagykövet, de ez az ügy nem vezethet szakításhoz
Kérdésre kifejtette, CEU-kérdésben azt látja, a barátok néha nem értenek egyet bizonyos kérdésben, szomorú a kialakult helyzetért, de ez nem vezet szakításhoz a felek között. Az ukrán...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek