OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. október 23.
» Hozzászólások (19)
Címkék:
 

Muszáj tréning1

Rosszul is kezdődött, nagyon drágán adták magukat, s bár negyvenen túl a testület létszáma, s ketten jöttek, mégsem osztották meg a csapatot. Kinézett nálunk, egy fenntartó által rendezett eszem-iszom, mely miatt, rögtön úgy fogtunk bele, hogy ne harminc, csak 25 óra legyen, mi háromszor tíz. Oly lelkesen egyeztek bele, hogy azonnal két napot terveztek három helyett. De mindezt úgy kommunikálták kollégáim felé, mint akik vérző szívvel hajtanak fejet közakarat előtt. Majd egy rövidke bevezetés után megkezdődött a tréning érdemi része: az adatlapok, szerződések kitöltése. Nem lepődtünk meg, sokat képződtünk mostanság, s kíváncsian vártuk, három vagy négy különböző nyilatkozatot kell tennünk. Megfigyeltem, ez a szerződésesdi, mely minden tanfolyamon reflektorfényben áll, átlag negyven -ötven percet rabol képzők és képzettek idejéből. S az elmúlt évek alatt egy, csak egyetlen egy vállalkozó akadt, ki ezt az adminisztrációt, udvariasan, ám nyomatékosan kérve, a képzési időn kívül végeztette el. A tanúsítvány megszerzése beadandó produkcióhoz kötött, ez sem meglepetés – de az már igen, hogy rögtön hozzátették, nem kell annyit és úgy, többen rakhatunk össze egyet, de fontos, annyi példányt nyomjunk, ahányan vagyunk, név szerint. Mire mindezt megbeszéltük, elszaladt az első délelőtt, s nem jutott már másra idő, mint összekapaszkodni és kigubancolódni a folyosón. - Nagyon nehéz így, ilyen szűk időbe beszorítani, a sok okosságot, mit megosztunk veletek, kezdődött a délután, s két órás előadás következett, mit ppt. bemutató színezett. Az idegen szavaknál, gondosan megállt előadónk, elmagyarázta jelentésüket, például kibontotta a sulinet, a szociális kompetencia fogalmát, miért is kissé nyűgös lett a hallgatóság. A délutáni szünetben újfent, felhívtuk az előadók figyelmét arra, hogy mi és hogyan működik intézményünkben, s kértük olyan információkat osszon meg velünk, mi nekünk is új. Mégsem úsztuk meg az Építs tornyot gyakorlatát, bár az úgy tűnik elgondolkodtatta a tréning vezetőket, hogy nem egészen 4 perc alatt prezentáltuk a feladatot. Így viszont már kora délután végeztünk. Másnap reggel megtekinthettük az előadók által készített modulok elérési helyét és ajándékot is kaptunk, három Füpi kiadványt – mit ők jegyeznek és hozzá tartozó cd-t. A délelőtti munkamenet nagyjából hasonlóan szerveződött, meredtünk az újabb ppt. –re, s hallgattunk. Ebéd után elkezdődött az igazi munka. Előadóink háttérbe húzódtak, hogy immár felvilágosítva, alkotó csapatokba szerveződve elkészítsük a feladatot. Az öt csapatra osztott testület, elszivárgott az iskola számítógépeihez és percekig tartó nyomtatás után, kezében a suliban ez tanévben lezajlott Hevesy-nap, egészség-hét s három más projekt dokumentációjával várakozni, beszélgetni kezdett az árvízről, nyári tervekről, s egyéb fontos dolgokról. A megszabott időre mindenki elkészült, sőt két csapat, kifejezetten szépen megkonstruált címlapot szerkesztett a beadandó anyag elé. Természetesen nem maradt el a bemutatás és fejlesztő értékelés. Fél háromkor rádőltünk a minőségbiztosítás dokumentációjához szükséges tanfolyamértékelő lapok kitöltésére, és három után egy perccel az előadók autója kigördült a suli parkolójából. Mindenki jól járt, pályázati rubrika kitöltve, erre kapott pénz elköltve, jöhet a világmegváltás.

Benedekné Fekete Hajnalka

1Részlet a szerző „A gyüttment mesél” című kötetéből. Underground Kiadó, 2010

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2010. november 7.
Teljesen igazad van, ez alapdolog. Valóban jó lenne, ha gyerekeket tanítanánk végre és nem tantárgyakat, mint ahogyan a továbbképzések esetében is a résztvevők valós szükségleteiből kellene kiindulni, azoknak megfelelni. Ez olyan evidencia, amit az ember szinte restell leírni. Mégis ilyen torz módon valósul meg. Elég baj az! Így kényszerül a pedagógus arra, hogy szürke és riadt hivatalnok legyen ahelyett, hogy alkotó értelmiségként találhatna örömet a munkájában, illetve feltöltődhetne valamilyen neki való és önként választott tanfolyamon, tréningen.
gyuzsu | 2010. november 2.
Eszembe jutott még valami. Az oktatás egészét belengő probléma ez. A legtöbb oktatási szintről lehet olyan példákat találni, ahol nem azt tanítják, ami a jelenlévők számára érdekes/feldolgozható/hasznos.
Az alsóban elvont fogalmakkal (táplálkozás az evés helyett, szaporodás a "babát csinál" helyett) operáló környezetismeret, a felsőben elkezdődik a tudományok alapjainak oktatása, ez csak fokozódik a gimiben. Irodalomból oktatjuk a költők halálverseit és az öregedésen elmélkedő szövegeket, ráadásul mindezt a távoli múltból, és még sorolhatnám. Kit érdekel, hogy ez érdekli e a gyereket? A tudomány ezt diktálja, ezért ezt kell tanítani!
Az egyetemen nekünk leendő középiskolai tanároknak fejlődéslélektanból a csecsemőkor és a kisiskolás kor volt a téma, kamaszokról még említést sem hallottunk.
És ez megy a továbbképzéseken is, van egy elméleti anyag, amit tudomány szent rejtekeiben alkotók szentesítenek, a tréner/oktató/pedagógus meg nem meri és nem szabad neki kreatívan, önállóan alkalmazni a megtanultakat. Rosszabb esetben nem is tudja vagy nem is akarja, esetleg észre sem veszi hogy kéne.
Az oktatás, ha a tankönyveket vesszük alapul (hozzáteszem a nézőpontom fővárosi és gimnáziumi), nem a gyerekből indul ki, hanem valami másból. Tudományból, ideákból, múltból, középkorú értelmiségi elképzelésekből és effélékből. És ha egy tanfolyamon szenvedünk mi is, akkor sem jut eszünkbe, hogy talán mi is ezt csináljuk a tanteremben...
petra | 2010. október 29.
Kedves Zsuzsi! "Egyszer itt, ezen a fórumon kaptam egy olyan megjegyzést, hogy a világ nem fekete-fehér. Lehet, de ha a kettőt összemosom, nekem abból szürke lesz." Nagyon rávilágítottál valamire ezzel, igen, a fekete-fehérből, bármennyire is feszülünk, szürke lesz. Vagyis ha minősítő alapról indulunk, onnan hiába mozdulunk el, maradunk a minősítés egydimenziós egyenesén. Pedig nem a fekete és a fehér volnának az alapszínek, hanem a vörös, kék, sárga (segítsetek, ebben nem vagyok egészen biztos...). A lényeg, hogy lépjünk át ebbe a színes világba, amiben te és én nem két különböző szürke, hanem két nagyon izgalmas szín vagyunk. Nem, nem bántottál meg, csak azért szóltam, hogy nehogy azzal veszélyeztesd a fontos észrevételeidet, hogy védekezésből ne vegyék az érintettek (mint például én) komolyan. Ja, és nagyon szeretek tréningeket vezetni, amin keresztül hitem és tapasztalatom szerint sokan jutnak belsővé váló, és a valós helyzetekben, életben, osztályban használható tudáshoz (sőt ismeretekhez is). Nem ámítás és nem varázslás, módszer. Ugyanúgy, mint az előadás. Csak másra való. Magam nagyon fontosnak tartom azokat a felismeréseket, amikhez az út a sajátélményen keresztül vezet...
Zsuzsi | 2010. október 29.
Kedves Petra!
A világért sem akartalak megbántani, elnézést kérek, ha ez történt, de a tréningekkel kapcsolatban csak negatív tapasztalataim vannak. Számtalan előadáson, továbbképzésen vettem részt az évtizedek folyamán (nem tréningek), nagyszerű előadók tartották, akik tapasztalataikkal, használható anyagokkal, szakirodalmakkal is elárasztottak. Ma alig-alig találkozom ilyenekkel. Helyettük a közösségépítő tréningek, meg tudom is én, mik jöttek divatba. Lehet, hogy nagyon maradi vagyok, de ezeknek nem sok értelmét látom. Én keményen megdolgoztam a kollégák, szülők és gyerekek elismeréséért, ami számomra a szakmai siker is egyben, és azt is bevallom, vannak olyan emberek, akiket nehezen viselek el (felnőttek). Ne akarja kívülről senki azt, hogy én ezeket is szeressem! Nem tolerálom a hanyagságot, a hozzá nem értést, a nem akarást. Nem jól viselem, ha valaki kicsengetés után hazarohan, mert letelt a munkaideje. Ezért ne is akarjon senki meggyőzni arról, hogy nekem az effélékkel sorsközösséget kell vállalnom.
A mi tantestületünkben rendszeresek a délutáni-esti összejövetelek, ahol tábortűz vagy terített asztal mellett leülünk a kollégákkal, beszélgetünk egy jót, vagy közösen túrázunk egyet. Na, ennek látom értelmét.
A gyerekekkel ugyanez a helyzet. Egyszer rábeszéltek, hogy az osztályomban lévő problémás gyerek miatt vállaljunk egy pszichológus által vezetett tréningsorozatot. Bár tiltakoztak a gyerekek, szülők és jómagam is, belevágtunk. Az első foglalkozásról a pszichológus nagy büszkén jött ki (rágóval a szájában), és örömmel mesélte, hogy megtörte a renitens tanulót: kiküldte a foglalkozásról!
Jaaaaaaaa?! Ez ilyen "egyszerű"? Nem inkább az lenne a feladat, amit óráról órára csinálunk a kollégákkal, hogy benn tartjuk, és még tanítunk is tőle?????!!!!
Hát innen a sok ellenérzésem.
A másik: az anyagi megbecsülés. Nem kellene megfordítani a tanári "ranglétrát"?! Nem az elsős tanító nénit illetné a legmagasabb fizetés?! Merthogy a legnagyobb felelősség őt terheli, ehhez nem fér kétség. Sőt! Amikor én gyerek voltam, külön volt egy tanító, aki csak elsősöket kapott. Mert ő volt a LEGJOBB.
Egyszer itt, ezen a fórumon kaptam egy olyan megjegyzést, hogy a világ nem fekete-fehér. Lehet, de ha a kettőt összemosom, nekem abból szürke lesz.
petra | 2010. október 28.
csak azt szeretném kérni, arra azért gondoljatok, hogy a "mi van ezeknek a lelkében" (így, általánosan) típusú észrevételek ugyanúgy bánthatnak valakit (engem például), mint amikor azt olvassuk másutt, hogy milyen kiégettek-mozdíthatatlanok-fafejűek-nemtommilyenek a pedagógusok. ahogy így sommásan az egyik, úgy a másik sem igaz. vigyázzunk egymásra, legalább itt, ha lehet!
Juli | 2010. október 27.
Kedves Zsuzsi! Éppen erre céloztam a korábbi kommentemben, amikor a szakma lejáratásáról beszéltem. A tréner csak megfelelően kiképzett ember lehet, alapvető szakmai követelmény – többek között – a résztvevők önkéntessége. A lélektani csoportmunka nagy felelősséggel járó feladat, óvatosan kell bánni vele (Rudas János annnak idején olyan aknamezőnek nevezte, ahol a nagy oldottságban rengeteg érzékenység felszínre kerülhet, óriási károkat okozva.) Rázúdítani tömegesen olyan emberekre, akik csak azért vannak ott, mert "muszáj" nekik, akkor is elhibázott lépés, ha jól képzett szakember csinálja. Ha annyi jön csak át, hogy szeressük egymást,és ugrándozzunk boldogan,mint a mókusok, akkor nagy gond van. A Gyuzsu által említett probléma (nem a célcsoportnak megfelelő tananyag és módszer) szintén gyakran előforduló panasz. Most kellene egy pedagógus kamara vagy hasonló szervezet, aki szót emel a szakma védelmében, és megtisztítja a terepet a kontároktól, és segít megszabadulni ettől az irdatlan bürokráciától, ami még a legígéretesebb dolgokat is tönkre silányítja. Igen, a tanfolyamvezetők (trénerek) munkáját általában megfizetik, tagadhatatlanul jobban mint az iskolai munkát. Ez önmagában nem lenne baj, de a szolgáltatás minősége éppen ezért fokozottan megkövetelhető.
meseszép | 2010. október 26.
Akik ezt így tartják, ugyanazt a hibát követik el, mint a tréningre kivezényelt pedagógusok. tanítják a formát, de nem értik a lényeget.
Zsuzsi | 2010. október 26.
Azt hittem, csak engem irritálnak ezek a fogjukmegegymáskezét-ésmátólszeretnifogjukegymást, dobáljukalabdátboldogarccal, guggoljunkleaközösentartottpálcával, majdmeglátodettőlmilyenokosleszel tréningek.
Tudjátok, azért arra nagyon kíváncsi lennék, hogy mi van az ezeket a "foglalkozásokat" tartók lelkében. Mert a zsebükben biztos több, mint a katedrán állóknak.
zöldbéka | 2010. október 25. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem történt valódi rendszerváltás: arra jöttem rá, hogy ahhoz más gondolkodású emberekre lett volna szükség, ám a rendszerváltást ugyanazok vezényelték le, akik előtte is "uralkodtak" - nem neveltünk ki mi, pedagógusok, olyan generációkat, akik valóban végigvitték volna. Ebben nagy felelősségünk van. Ez az egyik. ahol félrecsúszott minden.
A másik, hogy ezzel a folyamattal beözönlött a szemét is, megmérgezett embert és társadalmat, minek része vagyunk mi is. Az erősebb ellenállt, a gyengébb megtört és megtört emberekkel nem lehet harcolni semmiért (nem ellen). Ilyenek vagyunk magunk is: kevesen merünk véleményt formálni, kiállni igaznak gondolt, tartott nézetekért és ha mégis, akkor drágán fizethetünk érte, mert a többség jó esetben csak hallgat, rosszabb esetben nekünk esik, mert félti állását, pénzét, pozicióját stb.
Még egyértelműen jó dolgokért is olyan nehéz az összefogást elérni - hát még azokért, melyek kevésbé nyíltak, érthetőek. A pedagógusok között a normarontás egyértelműen megfigyelhető, gyakori jelenség és talán legnagyobb átka a ma oktatásának. Most kap valódi jelentést a Mondj igazat... szólás.
Julinak van igaza, mikor mindig azzal buzdít, hogy legalább mi ne adjuk fel - de olyan nehéz hinni, hogy íly kevesen is lehetséges partra jutni!
L. Ritók Nóra | 2010. október 24. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Miért, azt gondolod, szimpatikus voltam, amikor nehezményeztem, hogy nem így kellene?
A választásom az volt, hogy felállhattam.
És volt, aki a helyemre ült.
Igazad van, az is hibás, akinek így megfelel. De akinek nem, azt is bedarálja a rendszer. Legfeljebb megmarad kicsit a jóérzése, hogy ő szólt....de mire megyek vele én is?
Ami a többségnek jó, azt kényszeríti rá a rendszer a lázadozókra is. És vagy nem mégy oda, vagy befogod a szád.
Többször magam maradtam már, amikor szóltam. Pedig a folyosón mindenkinek nagy pofája volt. És utána is: vállveregetések, jó, hogy megmondtad, szóvá tetted. De ott, a nyílt színen, senki sem szól. Sőt, inkább behódol...
És tudod, a megmondószerep egy idő után nem mint pozitívum rakódik az emberre....
De miért lettünk ilyenek? Hol csúszott el, és mikor?
terepmunkás | 2010. október 24.
Hahó, álljon meg a gyászmenet! Miért, hogy nálunk így keseredik meg minden, valóban azt gondoljuk, hogy az EU a hibás? Biztos, hogy ártatlan szenvedők szerepébe kell bújnunk? Nem vitatom, bőrömön éreztem, sokan felültek a képzők közül erre az elvágányolt vonatra. De mi akik végigásítoztuk, morogva vagy morgás nélkül nyújtottuk a kezünket a tanusítványokért - mi ártatlanok vagyunk? A statiszta nélkülözhetetlen szereplője a filmnek. Ne menjetek messzire - itt jobbra a OktpolCaféban esik szó a vágányigazítás lehetőségéről is.
pedagógiában utazom | 2010. október 24.
Kényszertanfolyam... tanfolyami kényszer... az E-Unió nevű fejős tehén ezekre adja a pénzt, hát ezekre markolják fel, akik tehetik. Mi csak a statiszták vagyunk a statisztikához.
Egyszer egy ilyen tudásosztón azt kérték, írjuk le négyen, az asztal körül ülők külön-külön, ki mit szeretne, és válasszuk ki azt az állítást, amivel mindannyian egyet tudunk érteni. Ez nyert: máshol lenni volna jó... Együtt ültem a két ighá-val. Becsületükre legyen mondva, vállalták az egyetértést remek ötletemmel.
zöldbéka | 2010. október 24. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Ezt magam is megtapasztaltam: gyönyörű és csodálatosan hatékonynak tűnő módszereket, eljárásokat ismertem meg az elmúlt években, de gyakorlatban egysem működött volna - de a pénz áramlott kifelé hatalmas erővel. A gyerekek, nem, nem a gyerekek, a környezet megváltozott gyökeresen, megváltoztatja a gyerekeket - náluk ezek nem működnek (volt, mit próbáltam is és bár nem volt teljes a kudarc, de csatát nem nyertem velük).
gyuzsu | 2010. október 24.
Jó tanfolyamokon is ültem már, igaz régen, amikor még nem volt kötelező és nem volt rá pénz. Máig a legjobb élmény, egy pedagógus önismereti tréning.
Rossz tapasztalatom is volt számos. Legutóbb kompetenciás képzés volt, ennek is van vagy 3 éve. Tanultuk a gyakorlatokat, sajátélmény is volt,meg az érzés közben,hogy egy 16 évesekből álló osztályban csendfelelőst választani a csoportban biztos röhögésbe fulladna. És hiába kérdeztük folyamatosan a sok alsós példa után , hogy egy gimiben ez hogy él meg, arra nem votl válasz,mert a képzők, amikor utoljára tanítottak, akkor alsósokat.
Kádár Judit | 2010. október 24. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Sziasztok, régen jártam tinálatok, de most friss az élmény. Nyár végén a jó Raabe Kiadó gondolta, kellene egy konfliktus ügyi konferencia sok okos előadással (20 percenként egy-egy újabb bölcs, újabb idegen szavak, untig ismételt varázsszók), kevés szünettel, megbeszélésre szánt minimális idővel. Szekszárdi Juli fellázadt, és nekiláttunk valami jó kis gyakorlatias program kidolgozásának, aminek az volt a lényege, hogy csak gyakorlati helyzeteket, csak közös munkával, és csak a végén minimális elmélet összegzésül.

Végül a (kreditet is érő) képzésre csak huszan jöttek - óvónők, általános és középiskolai tanárok, kollégiumi nevelők - így ketten abszolváltuk a napot Ecsedi Éva pszichopedagógus barátnőmmel.

Okoskodás nem volt, munka volt. Két nehéz gyerek-történetet szálaztunk végig az elveszettség teljes mocsarától a mindenkinek tetsző kilábalási útvonal megpillantásáig, megtervezéséig. Amit csak lehetett, kipróbáltunk. Közben persze eltévedtünk itt-ott, de ez sem volt tanulságok nélküli, sőt...! Mi nagyon jól éreztük magunkat, hogy a résztvevők hogyan, azt tőlük kellene megkérdezni. Ehhez egyetlen adalék: a legelső tízpercben tisztáztuk a kereteket, és megállapodtunk, hogy ha csak félórás ebédszünetet tartunk, három helyett félkor befejezhetjük. Ezzel szemben az a megdöbbentő tapasztalatom volt, hogy szünetben is és a végén is (nem félkor, hanem háromkor)úgy kellett hatalmi szóval elűznöm a népet a teremből.

Lehet, hogy elszúrtunk valamit?
Bocsánat, nem dicsekedni akartam, csak lehet, hogy mégsem teljesen haszontalan összeülni néha és tenni egy próbát közös nehéz ügyeink megértéséért, jobb kezeléséért.
Juli | 2010. október 24.

A „muszáj tréningekre” több okból is rendkívül haragszom, ezek közül itt csak hármat említek.

1. A bürokratikus kényszer, amellyel a pedagógusokat beletaszítják egy gyakran embertelen helyzetbe. A TÁMOP lassan szitokszóvá válik, hiszen az iskola csak akkor kaphat pénzt, ha a tanárai részt vesznek bizonyos kurzusokon. Ráadásul nem maguk választják meg a témát és az előadót, illetve trénert. A pedagógusok hétvégéik jelentős részét különböző színvonalú, gyakran felesleges tréningeken, tanfolyamon kénytelenek tölteni.

2. A folyamat agyonbürokratizálása, ami miatt fontosabbá válik az adminisztráció, mint az érdemi munka. Kedvem lenne egyszer kipróbálni: ha egy csoporttal megállapodnánk abban, hogy csak a lepapírozást végezzük el, vajon kívülről-felülről feltűnne-e valakinek, hogy a tanfolyam meg sem történt.

3. A szakma lejáratása. A tréning típusú foglalkozás sikerének egyik feltétele, hogy a résztvevők önként vállalják a részvételt, a közös munkát. Ez a feltétel ezúttal nyilván nem teljesül. A rendszer hibái miatt kerülnek kínos helyzetbe trénerek és résztvevők, s ki tudja lesz-e ebben előre mutató változás.
L. Ritók Nóra | 2010. október 24.
Kedves Csilla, hú, de kicsi a világ...sajnos nem tudtam elmenni, ütközött egy másik programmal. Pedig jó lett volna veled, veletek, személyesen is találkozni....a tisztelet ugyanis kölcsönös!
Hajnival pedig teljesen egyetértek. Nemrég új kollégámat küldtem el "okosodni". Felkészítettem a háromnapos hétvégi tréningre, hasonlókra, amiket írtál, és amiket megtapasztaltunk már ezerszer. Hogy bírja ki a hülye csapatépítő játékokat azokkal, akikkel sosem lesz egy csapat, hiszen csak most találkoznak. Hogy figyeljen, hátha mások,mondanak valami érdekeset. Esténként felhívtam. És nagyon sajnáltam szegényt. Második nap próbáltam megértetni vele, hogy ez muszáj, a programban ugyanis benne van ez is. Harmadik nap, már csak egyet kérdeztem: adott e valamit neki a három nap. Próbált keresni valamit, de éreztem, hogy csak nekem. Másnap aztán részletesen elmesélte.
A legérdekesebb az a félnapos játék volt, aminek keretében egy tojás köré kellett szívószálból védő szerkezetet építeni, amit utána kipróbáltak, ledobva az emeletről. Mind öszetört. Konklúzió: ilyen sérülékeny az esélyegyenlőség is.
Azt hiszem, ez a legnagyobb baj. Hogy erre mennek el pénzek, hogy ez csak annak jó, aki tartja, és annak is csak a pénz miatt. Erdményesség? Ja, indikátorokkal, a pályázatban mérhető. A gyakorlati haszna? Ugyan, kit érdekel?
Emlékszem, mikor egyszer én is belecsöppentem egy ilyenbe trénerként, és szóvá tettem pár dolgot, rövid tanácsot kaptam: fogjam be a szám, ha nem tetszik, van helyettem más, aki csinálja, gondolkodás nélkül. És ez így is van.
csilla | 2010. október 23.
Kedves Hajni!
Kedves meglepetés ért a konzultációs órámon és ezen apropóból jutott eszembe. Ugye nem haragszol?
Esélyegyenlőségi politika
szociális képzés: L. Ritók Nóra bemutatkozó filmje: Újvárosi Andrásné: Évi, előadótól. Nóra: de jó lett volna személyesen is találkozni. Tisztelt Nóra, általam: hírverést csináltam az Igazgyöngynek, az ofoe honlapjának a két szakterület közelebb kerülése okán is. Immár hárman is vagyunk a csoportból, akik eddig és rég megrendíthetetlen híveidnek számítunk immár. Nyírbéltek, Sajópálfala, Tiszaszentimre-Tiszaszőlős.
Hajár Neked és nekünk!
Erika ttneni | 2010. október 23.
dejá vu!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.18.
“Kékgalléros szakmunkásokká fokozták a pedagógusokat, miközben teljesen szétzuhan a társadalom”
Az bürokratikus centralizációnak az volt a velejárója, hogy ha bármilyen probléma fölvetődik a közoktatásban, az automatikusan a kormányzatra hullik vissza, hiszen minden döntési kompetenci...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.18.
Öt megyében nincs egyetlen gyermekpszichiáter sem
A budapesti fölény mellett érdemes megnézni, hogy például Győr-Moson-Sopron megyében több mint négyszer annyi pszichiáter dolgozik, mint mondjuk Baranyában, hogy Pest megyében több mint...
(Forrás: mérce)
--
2018.11.18.
Knausz Imre: A tanár tudása. Három bálványról
Mi következik mindebből? Szerintem két dolog. Az egyik, hogy az egyetemeken sokkal intenzívebb kapcsolatra van szükség a szakismereteket és a pedagógiát oktató személyek és szervezeti egys...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
L. Ritók Nóra: Őszinte kitárulkozás vagy rasszizmus?
Az egyik tantestületben, amikor belekezdtem a mondandómba, egy pedagógus folyamatosan félhangosan kommentelte a mondataimat. Többször megálltam, kértem, mondja akkor hangosan. Mondta (lásd fentebb...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.11.18.
Ki van a margón kívül? Kutatás – Büszkeségi újnacionalizmus vagy erősödő nemzettudat
Nemzeti érzéseik mellett fiatalok beszéltek a tanuláshoz, a munkához, a családhoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállásukról, elmondták, mit gondolnak a kultúráról és a politikáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Kibővíthetik a Digitális iskola programot
Jelenleg 280 tanodában nyolcezer gyereket érnek el országszerte, jövőre pedig első alkalommal költségvetési támogatásban is részesülnek a tanodák, 2,5 milliárd forint állami forrás jut...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.18.
Varázsvilág az oktatásban - A Harry Potter felforgatta a világot
Huszonegy év alatt felforgatta a világot, és sok iskolában irodalom órának is témája J. K. Rowling regénysorozata. A történet több generációval szerettette meg az olvasást, bár ma már...
(Forrás: Népszava)
--
2018.11.18.
Eltitkolt fiatalok nyomában
Két évig titkolta a kormány a 2016-os ifjúságkutatás adatait, amely szerint a 15–29 évesek az egyik legégetőbb problémának a kilátástalanságot és a létbizonytalanságot tartják. Szakemberek...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.11.18.
Fekete-Győr kiosztotta a rektorokat, tanárokat, orvosokat
Egységbe kell rendeződni, ha változást akarunk. Mi itt vagyunk, de nem vagyunk elegen a változtatáshoz, szükségünk van rájuk is, folytatta. "Orbán az erő nyelvén beszél, az erő nyelvén...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek